Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-20 / 145. szám
2 NAPCó 1954 JÚNIUS 20 PÁR7 ÉS PÁRTÉPITÉS » Az élüzevn cím elnyerésére mozgósít a Juliéi állami gazdaság pártszervezete „Ha június 4-én a juhéi állami gazdaságban lettek volna az elvtársak — fogadnak bennünket a gazdaságban — akkor láttak volna csak igazán sok-sok mosolyt az arcokon, hallottak volna vidám nevetést, láttak volna boldog ünneplést.“ Nagy dolog is az, hogy a juhéi állami gazdaság, mint a kongresszusi versenyben legjobb eredményt elérő megkapta ezen a napon a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját. Emellett azonban első helyezést értek el a törzsál.latenyésztő igazgatóság alá tartozó gazdaságok között is, megkapva ezzel a 10.000 forintos jutalmat. Az állami gazdaság gépész részlege országosan is a harmadik helyezést érte el, s 2000 forint jutalmat kaptak. A felsorolt néhány adat csak sejtetni engedi azt a lázas munka- kedvet, amely . ezidő alatt a juhéi állami gazdaság dolgozóit fűtötte. Nem mutatja meg, de benne van, hogy e nagyszerű harcot csak azért sikerült megnverniök, mert a párt- szervezet megfelelően segítette a vezetőséget éppúgy, mint a dolgozókat. A pártszervezet vezetésével a kommunisták voltak azok, akik élenjártak a felvilágosító munkában, a verseny szervezésében, segítésében, és saját példájukkal is szinte magukkal húzták a pártonkivüld dolgozó tömegeket. ■Különösen jó eredményt értek el a gazdaságban a kongresszusi hét alatt, s a sikerben itt is a pártszervezet erejét, lendületét látjuk. A kongresszusi hét beindulása előtt a pártszervezet vezetősége kibővített pártaktívaértekezletet tartott, s itt beszélték meg a legfontosabb feladatokat, amelyeknek segítségével valóban végrehajthatják a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatokat, elnyerhetik a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját, nagyobb eredményekkel járulhatnak hozzá végeredményben az egész dolgozó nép és saját maguk életszínvonalának emeléséhez. A párttagok és a, legjobb pártaktívák tanácskozása nem maradt hatás nélkül. Már itt újabb vállalások történtek, hogy az időjárás okozta kényszerű lemaradásokat pótolhassák. Bányai József elvtárs, az egyik munkacsapatvezető például vállalta egész csapata nevében, hogy 10 hold répát megsarabolnak, ugyanannyit ki is egyelnek, valamint 10 hold retket is kiegyelnek. K u r c z János elvtárs is hasonló újabb vállalást tett. Sorolhatnánk még tovább is a lelkes hangulatú pártaktívaülés ilyen irányú eredményeit, de inkább árról kell beszólni, hogy ezek a vállalások a kommunisták fogadalmai, nem maradták csak vállalások. Bányai elvtársék munkacsapata például ösz- szesen 40 hold répát egyelt ki, s a 10 hold retek kiegyelésén kívül a retek egyszeri kapálását is elvégezték. Az ilyen példák, a felvilágosító szó nagyobb eredményekre buzdították a páxtonkmilieket is. Jencz- 1 e r Mária munkacsapatával együtt a szőlő kapálását 5 nap helyett 4 nap alatt végezte el. Ugyanilyen lelkes munkával tettek tanúságot a pártszervezet mozgósító, nevelő munkája nyomán az állat- tenyésztés dolgozói is. Különösen fontos itt ez, hiszen a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat is beszél a bonyhádi tájfajta kineveléséről, hogy ezt itt a gazdaságban megfogadták, arra csak egy példát: A tenyészbika eladási tervet a kongresszusig 113 százalékra teljesítették. Mindezt azért érhették el, mert a pártszervezet nem különválasztva J foglalkozott a termeléssel, hanem ai pártpolitikai munka állandó javitá-i sán keresztül. A kongresszusi héten i ennek eredményekópen, nemcsak úgy ? erősödött a pártszervezet, hogy a ? befolyása, tekintélye nőtt a dolgo-f zók előtt, hanem úgy is erősödött,? hogy a legjobban dolgozók közül az? arra leginkább érdemesek a párti tagjelöltjei lehettek. Mint például J Molnár László elvtárs, a tabódi ? üzemegység DlSZ-szervezeténék tit- ? kára, aki a tehenészetiben végez jó ? munkát, vagy Kérő Ferenc elv-? társ, mindketten a tehenészetben ? dolgoznak, mint brigádvezetők. Vagy ? Szegedi Ferenc elvtárs, a csűr- 4 gói üzemegység sertéstenyésztési bri-i gád vezetője. ? A pártszervezet vezetősége e jó ? eredmény elérésénél azonban nem? pihen meg. Nagyon jól tudják, hogy i a legfontosabb feladat a munka A dandárja, az aratás, cséplés, begyűj-i tés még hátra van, s ezzel együtt a# kapálásokat, a s zónabe bak arítást, a > silózást, s légióként az önkölfségcsök-i kentést meg keld oldaniok. Ehhez J nagy segítséget ad az, hogy a párt-# szervezet vezetősége rendszeresen ? beszámoltatja a gazdaságvezetőket.f Ennek eredményeképpen már el-? készült az aratási munkák ütem-? terve. Beosztották például, hogy a? kalászosokat milyen arányban vág-j ■ják le kombájnnal, aratógéppel, s? kézierővel. Mindezeket már június? 15-ig ismertették a traktoros fori-f gádvezetőkkel és az aratást végző? dolgozókkal. A zászló átvételi ün-? népségén újabb vállalások is tör-? téntek már Alkotmányunk ünne-i pőre, s ezeknek teljesítése, minti ahogy Bábel Dezső elvtárs párt- é titkár mondotta, azt keli eredrné-? nyezze, hogy elnyerhessék a büszke? élüzem címet. ? VASÁRNAPI JEGYZETEK Világbajnokság Vallomással kezdem: a sport terén meglehetős tájékozatlan vagyok. Rekordok és világraszóló eredmények rendszerint kerülő úton jutnak el hozzám, általában csak akkor, amikor már elvesztették az újdonság ingerét, mindenki napirendre tér felettük, köztudomású tényékké váltak. Ismereteim alig terjednek túl a görög és római játékokon, a sport számomra ma is elsősorban játék, a test és izmok összecsapása, az erő és ügyesség próbája. Ennek nemcsak én vagyok az oka: a Horthy-kor- szak alatt láthattam azt a szánalmas emberbörzét, amit a kapitalizmus szükségszerűen a sportban is kialakított s hallhattam egy magyar író szerény sóhaját: — Inkább gólokat tudnék rúgni... De az utóbbi években valami történt s mi, jámbor nem-sportolók, egyszerre azt érezhettük, amit a lusta újságíró: lemaradtunk az eseményekről. Mert a sport nálunk túlélte az embervásárt s visszakapta azt a régi értelmét, amiért a görögök is szerették, az erő és ügyesség próbája lett, játék, melyben a győztes ellenfélnek is tapsolni tudunk. S a közömbösek, a sport iránti érdektelenek tábora egyre töpörödött: az angolmagyar mérkőzés idején szerencsétlennek érezte magát mindenki, akinek nem jutott belépőjegy. És most itt van a világbajnokság, mely egyszerre Svájc felé fordítja a figyelmet, s amely, azt hiszem, épp úgy bekerül a történelembe, mint a westfáliai béke. — Miénk lesz a világbajnokság, — mondta nekem a napokban Kápolnás néni, aki 66 éves s életében még sohasem volt labdarúgó mérkőzésen. Kápolnás néninek fogalma sincs a szabályokról, a külföldi csapatok játékerejét sem ismeri, de tudja, hogy a világbajnokság dicsőség és siker, ami méltán illeti meg azt a {népet, amely Sztálinvárost, vagy Inotát felépítette. — S ha nem lenne miénk a világbajnokság? — kérdeztem Kápolnás nénit, mire 66 esztendejével csak ennyit válaszolt: Küzdünk érte. És közben? Sportolóink sikerrel járták be a világot, íróink alkotnak, könyvtárak, iskolák, lakóházak épülnek. Közben persze >— szomorú kontraszt — felfedezték a hidrogén bombát, s az amerikai sajtó átszellemült hangon számol be az atomágyúról. Ezalatt mi építettünk s közben arra is volt időnk, hogy a sport minden ágában világraszóló sikereket érjünk el. Az évszázadok alatt változó hírünk volt a világban. A skála széles volt: az ősmagyarok félelmetes nyilainak hírétől a Horthy-korszak be- tyáros, pusztás filmjeiig. A sok eavar és félreértés közepet! csak Heine szavai világítottak: „Úgy megszükül német ruhám, nevét ha hallom a mag yarnak..." Közben kiderült rólunk, hogy nemcsak nagy szellemeket adtunk a világnak, s a hazánkba vetődő idegen csodálkozva láthatja, mit építettünk tíz év alatt. S most, annyi minden után, reméljük kiderül rólunk az is, hogy mi vagyunk a világ legjobb labdarúgói. APOR SÁNDOR Elméleti tanácsadás A szocializmus gazdasági alaptörvényének néhány kérdéséről A pártoktatás keretében a politikai gazdaságtant tanulmányozó elvtársak eredményesen foglalkoztak a szocializmus gazdasági alaptörvényével. Az alaptörvény érvényesülésének és a társadalom tevékenységének összefüggése tekintetében azonban itt-ott még bizonytalanság mutatkozik. Ez a körülmény még indokolttá teszi néhány kérdés részletesebb megvilágítását. Ismeretes, hogy a tudomány a tudatunktól és akaratunktól függetlenül létező (tehát objektív), a világ és benne a társadalom jelenségeit, fejlődési folyamatait és azoknak belső összefüggéseit tudományos törvények formájában fogalmazza meg. A törvények agyunkban tükrözik visz- sza azokat a folyamatokat, amelyek a környező világban végbememnek. Tehát nemcsak maga a világ objektív, vagyis akaratunktól és tudatunktól függetlenül létező, hanem objektív jellegűek a törvények is. Sztálin meghatározása szerint „ ... a marxizmus a tudomány törvényeit — akár a természettudomány, akár a politikai gazdaságtan törvényeiről van szó — az emberek akaratától függetlenül végbemenő objektív folyamátok visszatükröződésének fogja fel“. Az emberek felfedezhetik, megismerhetik ezeket a törvényeket, felhasználhatják őket a társadalom javára, de nem szüntethetik meg őket és új gazdasági törvényeket sem teremthetnek. • A szocializmus gazdasági törvényeinek értelmezése terén gyakran összekevernek két különböző kérdést: a szocializmus gazdasági törvényei keletkezésének kérdését alkalmazásuk kérdésével. A szocializmus gazdasági törvényei meghatározott gazdasági viszonyok alapján keletkeznek s az emberek akaratától és tudatától függetlenül léteznek. De alkalmazni csak tudatosan lehet őket, megismerésük és elsajátításuk alapján, mert maga a szocialista termelési mód, amelyből a szocializmus gazdasági törvényei születnek, nem automatikusan, ösztönös úton jönnek létre, hanem tervszerűen teremtjük meg és fejlesztjük. A kapitalizmusban a gazdasági törvények a magántulajdon szülte anarchia viszonyai között vakon törnek utat maguknak, mint például a válság, a munkásosztály elnyomo- rodása, az átlagprofit törvénye. A burzsoá állam a gazdasági életnek nem szervezője és irányítója. Csakis a termelési eszközök társadalmi tulajdonán nyugvó szocialista termelési mód alapján bontakozhatott ki a szocialista állam szerveinek gazdasági, szervező- és kulturális nevelő funkciója, a szocialista termelési vi-* szonyok összessége, vagyis a szocializmus gazdasági alapját meghatározó erő a neki megfelelő felépítmény tekintetében. De a felépítmény (a proletárdiktatúra, a szocialista állam, a társadalom nézetei és intézményei) miután létrejött, maga is hatalmas erővé válik, aktívan hozzájárul alapja kialakulásához és megszilárdításához. A szocialista állam eszköz a munkásosztály kezében arra, hogy teljesen megszüntesse a régi, kapitalista termelési viszonyokat és megteremtse az új, szocialista termelési viszonyok osztatlan uralmát. . A kialakított szocialista termelési viszonyok talaján jön létre a szocializmus gazdasági alaptörvénye. Mi az alaptörvény? A gazdasági alaptörvény olyan törvény, amely az adott termelési mód fejlődésének valamennyi fő oldalát és valamennyi fő folyamatát, tehát az adott termelési mód lényegét határozza meg. Sztálin elvtárs ismeretes meghatározásában benne van a szocialista gazdaság valamennyi fő jellegzetessége és fő folyamata. Ezek a következők: 1. A szocialista termelésnek az egész társadalom anyagi és kulturális szükségleteit kell kielégítenie. 2. Ezek a szükségletek állandóan növekednek. 3. A szükségletek maximális kielégítését kel] biztosítani. 4. A szocialista termelésnek állandóan, megszakítás nélkül növekednie kell. 5. A szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján kell végbemennie. A szocializmus összes többi gazdasági törvénye az alaptörvénynek van alárendelve. A szocializmus ösz- szes felismert törvényét, mint például a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének törvényét is úgy kell tudatosan. alkalmaznunk, hogy az alaptörvény érvényesülését segítse elő. Csak az a társadalom szocialista társadalom, amelyben az alaptörvény öt követelménye együttesen megvan. Csakis az alaptörvény követelményeinek érvényesülésével valósulhat meg a szocializmus. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak a már megvalósult szocialista társadalomiban, tehát ez- időszerinit kizárólag a Szovjetunióban érvényesül. Az alaptörvény a népi demokráciákban, így hazánkban is létezik, hatóköre a szocialista termelési viszonyok erősödésének mértékében egyre szélesedik. A szocialista termelési viszonyok kialakítása hazánkban a felszabadulás után kezdődött meg. A felszabadulás után a volt uralkodó osztályok elvesztették erőiket, állam- hatalmukat, de a tőkés termelési viszonyokban nem lépte túl a tőkés termelési viszonyokat, nagybirtok helyett növelte a kisárutenmelök számát. A szocialista termelési viszonyok a nagybankok és kulcsüzemek államosításával kezdtek kialakulni. „A szocializmus gazdasági alaptörvénye akkor kezdett érvényre jutni népgazdaságunkban, amikor kialakult a szocialista gazdasági szektor és az alaptörvénynek olyan mértékben növekedett a hatóköre, amilyen mértékben nőtt és erősödött a népgazdaság szocialista része.“ (Háy László: A szoc. gazd. alaptörvénye. Társadalmi Szemle 1953. március.) Az alaptörvény érvényesülésének határt szab az a tény, hogy mezőgazdaságunk még nagyrésziben kis- áruterme’.ö, ahol a tervezés még nem valósítható meg olyan mértékben, mint a szocialista szektornál. Ez a körülmény a város és falu árucseréiénél a piacon nagyobb áringadozást eredményez, mint a már megvaíósu't szocialista társadalomban. A mi árutermelőink között még ott vannak a kulákok is, és az alaptörvény érvényesülése a velük való szakadatlan harc közben folyik. Mi a szocializmust építjük. Országunk gazdaságának fej’ődése során a kapitalizmus törvényei nem egyszerre vesztik érvényüket, a szocializmus törvényei nem egy csapásra foglalják el a régi törvények helyét. Kemény harcban győzi le a szükségletek maximális kielégítésének törvénye a profitszerzés törvényét, kemény harcot kell folytatni a szocialista tervszerűségért a kapitalista anarchiával szemben, kemény harcot kell vívni az ellenséges osztályerőkkel, amelyek konokul védik a régit és elkeseredetten támadják az újat. A szocializmus gazdasági alaptörvénye magában foglalja a termelés célját és a cél megvalósításának eszközét. A célnak, az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének megvalósításához szükséges a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesedése. Más célkitűzés a szocializmusban nem lehetséges és más eszköz a cél megvalósításához nem alkalmas. Ez objektív, akaratunktól független összefüggés. Aki akarja a célt, akarnia kell' az eszközt is. Az a tény, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvénye társadalmunkban már megvan, nem jelenti azt, hogy a szocializmus megvalósulását most már ölhetett kezekkel várhatjuk. A szocializmus megvalósulása csakis a forradalmi osztályharcnak, a szocializmus építésének, az állami fegyelem betartásának, a begyűjtési rendelet végrehajtásának, tehát a cél megvalósítása érdekében folytatott tudatos cselekvések láncolatának eredménye lehet. Nagy hiba volna tehát, ha abból a tényből, hogy hazánkban már érvényesül a szocializmus gazdasági alaptörvénye, egyesek azt a helytelen következtetést vonnák lé, hogy ez a törvény önmagától teremti meg a szocializmust, hozza létre a szükségletek állandóan növekvő kielégítését. Nem! A szükségletek szakadatlanul növekvő kielégítéséhez elengedhetetlen a termelés szakadatlan növekedése és tökéletesedése, vagyis a terv teljesítése, a termelékenység emelése, a minőség javítása, az újítások, a munka egyre jobb megszervezése, az önköltség csökkentése. Ebből következik, hogy az alaptörvény érvényesülése nem szigetelhető el az egész társadalom gazdasági tevékenységétől. A szocializmus építése terén elért eredményeink jó- részben attól függnek, hogy állami szerveink és a társadalomnak minden egyes dolgozója munkájukkal hogyan segítik elő az alaptörvény érvényesülését. Az alaptörvény tanulmányozásának hatalmas mozgósító ereje van. Társadalmi életünk minden területe alá van rendelve az alaptörvénynek. Az objektív törvények felismerésén alapuló 1953. júniusi Központi Vezetőségi határozat sikeres végrehajtása az alaptörvény követelményeivel szemben az elmúlt évékben elkövetett hibáink kijavítását jeleníti. Ezt mozdítják elő a mezőgazdaság fejlesztése érdekében tett intézkedéseink is. Dolgozó parasztságunknak tudnia kell, hogy a növényápolási munkák gondos elvégzése, az idejében végzett kapálás, permetezés, a beadási kötelezettség cséplőgéptől való teljesítése egy-egy lépés, a magasabb életszínvonal felé. A társadalmi tulajdon fokozottabb védelme a takarékosság, a selejt leszorítása, az önköltség csökkentése is mind egy-egy fokkal magasabbra emelik lehetőségeinket; amelyekhez viszonyítva szükségleteinket maximálisan kielégíthetjük. Az alaptörvény érvényesülését segítik elő tudósaink, szakembereink, ha új termelési módszereket dolgoznak ki, tanácsszerveink, ha egyszerűsítik végrehajtási utasításaikat és javítják ellenőrző munkájukat, kereskedelmünk, ha fokozottabb mértékben gondoskodnak a fogyasztók igényeinek kielégítéséről, ezit szolgálják pedagógusaink, ha szilárd ismeretekkel látják el ifjúságunkat. Ehhez a hatalmas munkához adott nagy segítséget a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusa. A kommunista pártok, így a mi pártunk ereje is éppen abban van, hogy a társadalmat irányító objektív törvények ismeretében képes a társadalom fejlődésének helyes útját megszabni. Pártkongresszusunk határozatai a gazdasági alaptörvény követelményeinek felismerésén alapulnak. A határozatok végrehajtásával, Pártunk útmutatásainak követésével az alaptörvény érvényesülését segítjük elő. Bársony Róbert
