Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-16 / 141. szám
1954 JÚNIUS 16 NAPLÓ 3 23 traktoros tett felajánlást a bonyhádi gépállomáson Kibofített pártbizottsági ülés a Sim on tornyai Bőrgyárban A párt és a kormányprogramm végrehajtásával az újonnan megválasztott pártvezetőségeknek sokkal nagyobb és komolyabb feladataik vannak, mint az elmúlt évek során bármikor. A pártszervezet ellenőrzésének. segítésének, a pártmunka, a termelés minden vonalán meg kell mutatkoznia. A Simontornyai Bőrgyár pártbi- zottságá a választás óta első ízben tartotta meg beszámolóját, amelyre meghívást kaptak az üzem élenjáró dolgozói és mindazok a becsületes dolgozók, akiknek munkája nagyban hozzájárul a gyár jó eredményeinek eléréséhez. A pártbizottság beszámolóját Cinkon elvtárs, az üzemi párt- szervezet titkára tartotta meg. A pártbizottság foglalkozott a Simontornyai Bőrgyárban tapasztalható eredményekkel, amelyeket a kongresszusi versenyben értek el. — Az a szeretet és lelkesedés, amely megnyilvánul pártunk iránt, megmutatkozott az elért eredményekben is, mert üzemünk minden részében magasan túlszárnyalták dolgozóink az eddigi munkaversenyben elért eredJúnius 12-én jelent meg a Tolnai Naplóban Mészáros elvtárs, teveli tanácselnök cikke, amelyben válaszolni igyekszik az őt írt bírálatra. Ehhez lenne egy-két megjegyzésem: A minisztertanács határozata kimondja a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos határozatokban, hogy tegyük a mezőgazdaság fejlesztését a tömegek ügyévé, mozgósítsunk ezért minden erőt, minden funkcionárius feladata ma a mezőgazdasági termelés emelése. Nos! Ludas Hona jogosan veti fel a bírálatot, mert a mezőgazdaságban minden erőt mozgósítani kell. Különösen áll ez a tsz-ben, ahol az elért terméseredmény alapján kell bebizonyítani, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a felemelkedés útja. Sajnos nagyon elterjedt az a nézet, hogy a tanácselnök, a szövetkezet ügyvezetője, tagjai a tsz-nek, a valóságban azonban nem engedik ott dolgozni feleségeiket, vagy családtagjaikat, abból kiindulva, hogy „nekem van fizetésem, nem kell a tsz-ben dol- gozniok”. Azonban ezzel a nézettel menyeiket. — Nem felejtkezett meg a pártbizottság az üzemben még megmutatkozó hiányosságokról sem. így többek között megtárgyalták a DISZ szervezet munkáját is, amely nem kapcsolódott be eléggé aktívan a kongresszusi versenybe. A pártbizottság figyelme kiterjedt azokra a területekre is, amelyek bár nem közvetlenül segítik elő az üzem termelő munkáját, de népgazdaságunk szempontjából óriási jelentőségük van. Bizonyos anyagok, például, amelyre az üzemnek nincs még szűk sége, folyamatosan jön és hosszú ideig, mint elfekvő áru szerepel a Simontornyai Bőrgyár nyilvántartásában. Varga István anyagraktári dolgozó két ilyen elfekvő hónapra hívta fel a pártbizottság figyelmét. A pártbizottsági ülésen résztvevő Ignáci János elvtárs meg is köszönje neki azt a figyelmet, amellyel munkáját végzi. E gondoskodásával is lehetőséget ad arra, hogy megszüntessük az anyagnormák túllépését és az üzemben elfekvő anyagokat más gyáraknak fel tudják ajánlani. saját maguk (s így Mészáros elvtárs is) és az egész nép felemelkedésének útját gátolják. így csak az gondolkodik, aki nem lát túl a saját kerítésén, nem látja ennek országos jelentőségét. Kétségtelen, hogy vannak családi, és hasonló problémák, azonban minden nap mosni, minden nap a háztájit kapálni nem éppen szükséges. Ez mellett még lehetne dolgozni a tsz-ben is a feleségeknek. A példamutatás a legjobb módszer arra, hogy serkentsük a dolgozókat. Mészáros elvtárs úgy tesz, hogy „vizet prédikál, közben ő maga bort iszik”. Ebből nem lesz példa- mutatás. Már pedig ha a nép és a párt tanácselnöknek állította, az azt is jelenti, hogy párttaghoz méltóan példát mutasson munkájában, magán életében, viselkedésében és az élet minden területén, hogy abból tanulhassanak a pártonkívüli tömegek is. Mészáros elvtárs magatartása és a bírálat ilyen nyílt durva visszaverése azt jelenti, hogy nem érti, i vagy nem érdeke a mezőgazdaság! A pártszervezet határozati javaslatot terjesztett a pártbizottság elé, amelyhez többen is hozzászóltak és javasolták kibővítését. Többek között javasolták azt, hogy a pártszervezet az üzemi szakszervezet munkáját hathatósabban támogassa és legalább kéthetenként számoltassa be az ÜB elnököt a folyó munkákról. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyesült erővel jobban tudják biztosítani a nagyobb eredmények elérését. Szerepel az is a határozati javas latban, hogy tovább kell fokozni a kommunisták ellenőrzését, a tervszerű termelés betartása érdekében. Hogy cikkelemenként is tudja üzemünk a reábízott feladatokat megoldani. A Simontornyai Bőrgyár dolgozói, műszakiai és adminisztratív dolgozói egységesen megfogadták, hogy a III. pártkongresszus határozatát végrehajtják, s úgy fognak dolgozni, hogy pártunk bátran támaszkodhasson munkájukra. Deli György Simontornyai Bőrgyár fejlesztése. Azt tanácsolom Mészáros elvtársnak, jobb lenne, ha a kapott bírálatot elfogadná és azon gondolkodna, hogyan lehet és kell azt kijavítani. A bírálatot még akkor is el kell fogadni, ha abban 5 százalék igazság van, tanítja Sztálin elvtárs. ügy gondplom, hogy ebben a bírálatban 95 százalék igazság van, és ezt javítsa ki Mészáros elvtárs, ha valóra akarja váltani a miniszter- tanács határozatát, és ha valóban jó kommunista vezető akar lenni. A Tolnai Napló szerkesztősége jogosan írta a cikket, és a sajtó feladata, hogy a még meglévő hibákat és hiányosságokat lenyesegesse és egészséges jó vezetési módszerre vezesse az elvtársat. Ha ezt figyelembeveszi Mészáros elvtárs és az illetékesek, úgy gondolom, megfogják javítani magatartásukat. KOVÁCS MIKLÓS Pécs, öthónapos pártisk: hallgató. Vasárnap a reggeli órákban megélénkült a bomyháai gépállomás udvara.' Az első traktoros nap megünneplésére gyűltek össze Bonvhád és környéke dolgozói. Az ünnepségen megjelentek a párt és tanács helyi vezetői, termelőszövetkezeti elnökök és tagok. Délelőtt 10 órakor megkezdődött az ünnepély. Kurek István elvtáirs, a gépállomás párttitkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta a traktoros nap jelentőségét és újabb, még .na- gyclbb eredmények elérésére hívta fel a traktorosokat. Végül köszönetét mondott pártunknak és kormányunknak azért a megbecsülésért, melyben a gépállomások dolgozói részesülnek. Az ünnepi beszéd után 23 traktoros tett felajánlást a mövényápolási munkák határidő előtti elvégzésére Olvastam a Tolnai Napló június 4-i számában megjelent „Laza a versenyszellem — lemaradtak a terv- teljesítésben a mázai és a paksi téglagyárak“ című cikket. De azután nyomban tollat vettem a kezembe, hogy válaszoljak a cikkbe, és emellett leírjam azt is, hogy a verseny gyengeségén kívül még melyek azok a hibák, amelyek gátolják a tervteljesítést a Paksi Téglagyárban. Igaza van a cikk írójának, hogy a fizikai dolgozók versenykedve nem olyan lendület es akkor, ha látják azt, hogy a vezetőség sem törődik azzal. Mert ha a vezetőség kicsit is jobban foglalkozna a versennyel, a Téglagyári Egyesülés pontosan értékelné a verseny eredményeit, jobb eredményt értünk volna el a kongrasz- szusi verseny allatt is, nagyobb versengés alakult volna ki a két üzem között. A Paksi Téglagyár dolgozód tudnak lelkesedéssel dolgozni. Ezt egy példával be is bizonyítom. Az egyik általiammal szárítóplaccunk megtelt. Lednecki János, Téglier Ferenc és Papp Zsigmond elvtársak fel keresték Farkasdi elvtársat, a gyárvezetőt és tudatták vele, hogy — mivel munkaerőhiánnyal küzdünk, — munkaidőn túl vállalják a tégla elszállítását a szárítóba. A terv-teljesítést az 1953-as tervévben, de az idén is nagyban akadályozta a sok eső és az áramszünet. Április hónapban például eső miatt 17 órát, míg villanyáram és géphiba és az aratás-cséplés szemveszteseg- mentes biztosítására. Délben közös ebéden vettek részt. Ebéd közben a Bonyhádi Cipőgyár zenekara szórakoztatta a traktorosokat. Ez alkalommal osztották ki a megyei tanács díszokleveleit a gépállomás élenjáró dolgozóinak, többek között Rein Péternek, Pollák Jánosnak és Szalonná® Géza traktorosoknak, akik kimagasló eredményeket értek ed a növényápolásban. Több traktoros pedig pénzjutalomban részesült. Ebéd után a Zománcgyár tánccsoportja szórakoeltatta a közönséget, majd a gépállomás labdarúgói Cikó község labdarúgócsapatával játszottak barátságos mérkőzésit. Este újra közös vacsora volt. Utána szavalatok, tánc- és énekszámok tették fele jthetettenné az első traktoros napot. miatt 7.5 órát álltunk. A több, mint 3 műszak állás több, mint 90 ezer nyerstégla tervlemaradást jelentett. De hiba van a vákum körül is. Szemétfelfogó rostéllyal van ellátva, amely igein gyakran pucolásra szorul. így minden esetben 25—30 perces leállás adódik elő, amit már nagyon únnak a fizikai dolgozók, de csökkenti a verseny lendületét is. — Hiába dolgoznak 10 órás műszakban, amikor emiatt csak 8 órai tervöt tudnak teljesíteni. Kevesebb rostély- pucölásrta volna szükség akikor, ha a föld tisztítását még a bányaitetőm végeztük volna el. Ugyanis akkor moh: kevesebb szemét lenne a le- regálozott földben. Nagy hiba még nálunk az is, hogy sok a nyersvályog selejt a föld lazasága miatt. A bánya felső része humusz és lösz-talaj. A jobb földanyag inkább a bánya aljában található meg. Tehát ezekután megállapíthatjuk, hogy sok a hiba a mi üzemünkben, s emiatt nem tudjuk tervünket sem teljesíteni minden esetben. Sajnos sok az olyan hiba, amit Farkaséi elvtárs gyárvezető és Schnepp János művezető nem tudnak egyhamar megjavítani. De szerintem mégis lehetne az eddiginél sokkal szebb eredményt elérni, ha az Egyesülés többet törődne velünk. Jasinka György a paksi téglagyár dolgozója. HozzaMészáros Lajos leveléhez Sok a hiba a mi üzemünkben VII. Mint a sz é I k or b ácsolta tűzvész rohant házról-házra a hír: Itt a Fónay! Visszaveszi a földjét! Malmot nyit! Szorulnák a kommunisták! Kiss Károly házról-házra lcCoft- futott, főleg azokhoz, akik a Fónay.- földet bérelték. — Nénémasszony! Hallotta-e ... x — Az én bérletemet?! — A magáét! Lesz nemulass! Negyedóra múlva teli a tanácsiháza, zúg, zajog, hogy sz átreped a aob- háiltyája: — Akkor nem jött a kulák, amikor gazt szántottunk, vetettünk, adóz tunk a földje után?! Erre felelj Dezső! ... — Be ne tegye az én kukoricámba a lábát, mert vas villáit vágok bele. Az anyja feketéző ... Egy vékony sipítás túlsüvít mindent: — Nem adjuk a kutaknak! Béreljen máshol! Mátiis elvtárs csitítana, de szava elveszik a hangzavarban. — Ide meri tolni a pofáját?! Hol a búzám?! Azt nem követeli? Pál üenőéknél Fónay berúgja a lécajtót, megáll az udvar közepén, nekiereszti bika-hangját: — Hej, ti tolvajok, nyissátok ki a pajtaajtót, hadd vitetem el a körfűrészt! Pálné ügyeskezű parash asszony, nyelvét is jól felvágták. Ekkora arcátlanság láttán elönti a pulykaméreg, csípőre teszi a kezét és ... — Te gyalázatos! Te követelőzöl?! Hát a két mázsa árpa, amit kaptál érte, a kétezer forint ára takarmány semmi?! Hagy a görcs álljon be a zsíros képedbe, — még neked áll feljebb?! Hol a söprű! Hová tettem... A molnár még előbb megpróbálta túlharsogini, de emberére talált. — Amikor aztán Pálné a keze ügyébe köríti a jó, bunkósvégű udvarseprüt. gyorsam kisu'.tyan a kerítésen kívülre. Viszi, cipeli a szegény, bajbake- rülit madonnát... Oroszlán Imre: Az utcáról visszaordit: — Hallgasson ám el, mert nem tudja, kivel beszél! Elvitetem! Be- csukatom! De Pá^né nagyon iparkodik áz utca fele a seprűvel, hát gyorsan eLtalpal az iskola irányába. Már a park sarkánál jár, amikor látja ám, özönlik a nép a tanácsház kapuján. Az ő névéi: emlegetik, de hogyan! Hájas testét kiveri a hideg izzadság, szintúgy érzi magát, mint amikor álmában akasztották. Elől a tanács, hátul Pálné — lefordul a temetőnek és a kertek alján, nagy vargabetűt csinálva, belopakodik St.iirék házához. Csak az asszonyt leli otthon. — Jaj lelkem, hogy jártam! Tetézze már meg, legyen szíves, annak az ágynak a vételárát, cgypár forinttal, — nem tudok visszautazni Döb- röközre. .. Lepedőnyi zsebkendővel törli ve- rítékes ábrázatát. A falu dolgos életében gyorsan peregnek a napok. Elhullatta virágát a cseresznyefa és az udvarokban kibontotta szirmait a pünkösdi rózsa — amikor Máit is Dezső bekopogtatott a plébániára. — Plébános úr, a tehenek mindig beíévelyegnek a temetőbe — összegázolják a sírokat. A végrehajtóbizottság úgy döntött — drótkerítést csináltaitúnik. Azért mondom, tudjon róla. A dúcoké/: a temető melletti clkácosból vágatja ki — hat, hét fa megteszi. A falusi élet zajgása nem reked kívül a plébánia falain. Böbéi János, mint az eklézsia hű őre — régen tudomást szerzett eltévelygett báránya, Fónay miinapi szerepléséről. — Öregedő vére fiatalosan zsibongott... Lám, lém, újra felvirradt a mi idönik . .. — A temetőből? — Tudom, — ti csaik rombolni tudtok. Mindig a máséból ... Még a hóttatoait sem hagyjátok nyugton. — Plébános úr, éppen ez az: a teheneik bolygatják az elhunytakat. Itt a kivágásról szóló papír. Nem a nagy fasort bántjuk mi, hanem a temető- alji sűrűsít! Különben — indul a kapu felé — megcsináljuk a tisztelendő úr nélkül is. — Ne, he siess fiam! Azután ... lehetne-e két ürméterecskét a plébánia részére is ... fűteni. No, fiam? — Miért ne lehetne? Telik 'belőle. Jónapot kívánok. Utánanéz: ...Megállj Mátis! Lépre szaladsz alighanem! Mi történne, ha a nekibuzdult gazdák a nagy fasort darabolnák ki?! Lecsukná,nak alighanem jogtalan fakitermelésért — örökre szembe állnának a hívők a kommunistákkal. Csak okosan, okosan... Esteledik, a csordát is hazahajtották, amikor az öreg Mátis lélekszakadva fut a fiához. — Megbolondultál, Dezső? Hogy merted a végrehajtóbizottsá.g engedélye nélkül kivágatni a temetői nagy akácost?! Amit hatvan éve ültetett nagyapád, nagyanyád, hogy árnyék legyein a sírok fölött? Nem fél?", hogy megver az isten? Eláll ereibe a vér. — Apám, nem az akácost bántjuk. A temető szélén ritkíttatjuk azt a kiserdőt... — Ne beszélj, olt a plébános úr is — híreszteli, te engedélyezted. Egy rohanás végig az utcán, el a templom előtt a temetőkaipuig, A nagy akácsor tövében fehérlenek a keresztek. A hatalmas fák kérge lehántva — rajta egy-egy gazda neve. És a fasor végén?! Keresdtülzuhanva az úton, tizenhárom sudánagyenes akác hever. — Rostás György baltával darabolja az ágaikat. Csodálkozva nézi a magéból kikelt tanácselnököt. — Mit oraítsz? Megfizettem érte — tíz forintot kéri: méteréért a tisztelendő úr, már el is vitte a pénzt. Olyant káromkodik, hogy visszhangzik a környék. — Hol a plébános?! Mondd meg, hogy... — Tudja a kórság! Az előbb sün- dörgött ki a temetőből... Goda Ilona a postaügynökségen le- bélyegzi a borítékolta):, azután az egész paksamótát odatolja Gazdag bácsinak. A kézbesítő nyakába keríti táskáját, köszön, elindul szokott kőrútjára. Delet harangoznak, mire elpilledve visszaér. Először a földművesszövetkezet ügyvezetője szortírozza a leveleket: ez a MESZÖV-től, ez a könyvelőé, ez... Uramfia! Micsoda ez? A raktárban a terményfelvásárló- nak akad el a lélekzete. Forgatja kezében a papírt és nekifohászkodiik. Hogy a kéniköves istennyila ... Keresztért Lajos, párttitkár, alighogy kezébe kapja, sietve rohan a tanácsházára. — Te is kaptál, Dezső? — Mii'.? A párttitkár beletúr az asztalon heverő postába, kihalász onnan egy levelezőlapot: Nézd csak. Szabályos levelezőlap Kívülről kicifrázotí betűkkel rányom tatva: „ifjú Fónay István hengermalma, Vásárosdombó. Telefonszám: <>.“ De belülről! Ott a java! „Felkérem az elnök kar társat, hogy ... az ügyemet sürgősen intézze el, ... mert kénytelen leszek a bíróságnak átadni. Fópay István.” Az elnök leejti kezét az íróasztalra, értelmetlenül néz a pánttitkár arcába. — Lajos, idefigyelj, hát még mindig van mersze? A párttitkár az ablaknál áll, látja, hogy a terményfelvásárló és az ügyvezető is erre tart a túlsó sorról. Az utcán kocsik zörögnek — mennek kukoricát iglizni a gazdák. Belecsap a levegőbe, megfordul: — Ne félj Dezső, elintézzük a dolgát! Úgy, ahogyan megérdemli. A törvény,.. A KULÁK-KARRI ER
