Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-11 / 137. szám
1954 JŰN1TJS 11 NAPLÓ 3 A megyei fonggronőmiis egy napja Aparhaniosi Sokféle öröm van a világon, örül az ember az életnek, a nyíló virágnak, a kalászba szökkenő gabonának., az első szerelemnek és mindennek, ami az életet széppé teszi. Szűcs Lajos, a megyei főagronómus annak öi ül, hogy élvonalbeli harcosa a mezőgazdasági termelésnek. Nem éppen könnyű feladatot bízott rá a párt. Nem bizony. Az egész megye mezőgazdasági szakügyeinek intézése, többszáz mezőgazdász irányítása komoly, felelősségteljes megbízatás. Szűcs elvtárs ezt a feladatot, — ha nem is mindig hibátlanul — de jól végzi el. Emellett még arra is van ideje, hogy egy egész napot kint legyen egy-egy községben, hogy a helyszínen is segítséget adjon a parlagon heverő lehetőségek kihasználásához, szaktanácsokkal látja el a termelőszövetkezetek tagjait és vezetőit. A legutóbbi alkalommal Szűcs elvtárs Aparhanton töltött egy napot. Mikor visszajött Szeksaárdra. részletesen elmondta: hogy telt el egy nap Aparhanton. — Elsőnek a MárciiS 9 termelőszövetkezet gazdaságát jártam be. Megvoltam lepődve, hogy olyan csodálatraméltóén dolgoztak ar. elvtár- sák — mondja. Az örömtől nem is tudtam hirtelen szólni, csupán azt a megjegyzést tettem, hogy velük együtt én is örülök, hogy ilyen gyönyörű a határ, olyan szép termést ígér, amilyen csak nagyon jó esztendőben szokott lenni. Igaz, hogy sokat dolgoznak a Március; 9 termelő- szövetkezet tagjai, de munkájuknak látszata is van. Földjeik teljesen g'yomtalanok, takarmányuk első kaszálásának nagy része /már a fészerben van. — Egész napom legszebb epizódja volt egy 60 év körüli anyóka, aki a kis parcelláján már harmadszor kapálta a- répát. Mikor megkérdeztem, hogy miért dolgozik olyan lelkiismeretesen, azt mondta: „Szeretjük mi a cukrot valamennyien, azt akarjuk, hogy sok legyen.” Bizony nagyon jól mondta ez az öreg mama. Valóban csak úgy lesz több cukor, meg több minden, ha jobban dolgozunk, többet termelünk. — Mikor végigjártam a határt, átmentem a Felszabadulás termelőszövetkezetbe. Ott nem éppen a legjobb hírrel fogadtak. Bosszankodva hozta tudomásomra a szövetkezet elnöke, hogy azért maradtak le a Már cius 9 termelőszövetkezettől, mert a bonyhádi gépállomás hibájából nem tudták a kukoricát négyzetesen vetni, és így csak egy irányban tudják géppel művelni. Azért meggyőződtem arról, hogy a Felszabadulás tsz tagjai sem tétlenkednek. Ök is éppen olyan lelkiismeretesen dolgoznak, mint a Március 9 tsz tagjai. A nap legnagyobb része itt telt el. — Este bementünk az irodába, ahol elbeszélgettem a szövetkezet vezetőivel. Beszélgetés közben kiderült, hogy egyesek felelőtlensége miatt a szövetkezet lovai mér két év óta egyáltalán nem hoznak szaporulatot és hozzá most is mind üresen állnak. Zűrzavar van a tehenészetben is. Nincs meg a takarmányszabvány, csak úgy gondolomra adagolják a tehenek napi takarmányát. A helyszínen keveset tudtam csinálni, ebben az ügyben intézkedni, de elsősorban nekem és velem együtt a megye összes mezőgazdasági vezetőinek kötelessége, hogy az ilyen és ehhez hasonló hibákat orvosoljuk, és fogjuk is orvosolni, mert ezek kézzelfoghatóan gátolják a mezőgazdaság előrehaladását. Az elmondottak alapján úgy néz ki, hogy ez a megyei főagronómus egy nap alatt semmit, vagy nagyon keveset csinált. Ez nem így van. — Minden agronómusnak így kellene tenni. Nem az íróasztal mellől elbírálni, hogy milyen a határ, nem a tsz-elnököt kell ellátni szaktanácsokkal, hanem kint a szántóföldeken segítséget adni, ott elbírálni, hogy melyik munkát mikor és milyen módszerrel a legalkalmasabb elvégezni. Szekszárdon a Terményforgalmi Vállalat dolgozói közül többen resztvettek a Magyar Szovjet Társaság által rendezett orosz nyelvtanfolyamon. A hallgatók közül Dömény Anna arról számol be levelében, hogy ben sőséges ünnepély keretében vizsgáztak. A vizsga után ki-ki szorgalma, elért eredményei szerint bizonyítványt kapott. A hallgatók köszönetét mondtak a nevelőnek, aki foglalkozott velük és a vállalatnak, amely biztosította számukra a tanulás, a továbbképzés lehetőségét. Végül Ígéretet tettek, hogy felvilágosító szóval meggyőzik ismerőseiket, mun katársaikat arról, hogy érdemes és szép az orosz nyelvet megtanulni. Hiszen a nagy nemzetközi tárgyaláÉs bizony igen sok agronómus van, aki nem ezt, hanem az előbbit teszi. Például a bátai Vörös Zászló termelőszövetkezetnek a határa csak úgy sárgul a repcétől és az agronómus mindezt tétlenül nézi, egyáltalán nem tud választ adni arra, hogy miért néz ki így a határ. Vagy a gyönki Vörös Csillag agronómusa, aki még azon sem botránkozik meg, hogy a tehenek nyakig járnak a zöld lucernában, a fejési átlag meg nem haladja meg az egy litert. Az ilyen agronómust teljes joggal vonhatja felelősségre az egész dolgozó nép. Nyugodtan felvethetjük feléjük úgyis a kérdést, hogy akkor tulajdonképpen miért veszik fel a fizetést, ha még az ilyen messziről „üvöltöző” hibákat sem veszik észre. Megyénk agronómusainak minden megalkuvással, minden kényelmeskedéssel szakítani kell. Hiszen ök a termelés parancsnokai, akiktől azt várja a párt, az egész dolgozó nép, hogy élvonalban meneteljenek a mezőgazdasági termelés emeléséért folytatott harcban. Az agronómusoknak követni kell az olyan példát, mint Szűcs elvtársé a „Jó munkáért” érdeméremmel kitüntetett megyei főagronómus. Az kell. hogy legyen most minden agronómus jelszava: „Az íróasztal mellől ki a szántóföldekre, a csatatérre!” sokon Molotov elvtárs és a szovjet küldöttek ezen a nyelven vívják csatájukat a békéért, a dolgozó emberiség szabadságáért és a világ népeinek békés, boldog együttéléséért. Ezen a nyelven beszélt Lenin és Sztálin is. Aki elsajátítja az orosz nyelvet, eredetiben olvashatja az orosz és a szovjet írók műveit. A Magyar Szovjet Társaság részére is jelentős eredmény a Termény forgalmi Vállalat dolgozóiból álló tanfolyam sikeres vizsgája. Vannak azonban még hibák az oktatás terén, amelyek ellen a következő oktatási évben küzdeni kell. Ilyen például a lemorzsolódás, amely a fent említett tanfolyamnál is fennállt. Csaknem fele vizsgázott azoknak, akik az induláskor tanulni kezdtek. Megkezdődjek az orosz-nyelvfan'olyamok vizsgái * A panasskönyvek nyomán Az elmúlt napokban meglátogattuk az Észak-Tolnamegyei Vendéglátó Vállalat üzemegységeit. Megnéztük a szekszárdi Szabadság Éttermet, a Népbüffét, a 11. számú nagycukrászdát és a 3. számú Halász- csárdát. Látogatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, hogyan foglalkoznak a vállalatvezetők a dolgozók javaslataival, panaszaival, melyek a hibát segítik kijavítani, de kíváncsiak voltunk arra is, hogy átutazók ellátását, valamint a helyi fogyasztó közönség igényeit, hogyan elégítik ki. Pártunk és kormányunk célkitűzése, dolgozó népünk életszínvonalának emelése, s ebben nagy feladat hárul a vendéglátó iparra is. A munka megjavítására a minisztertanács 194/951. sz. rendelkezése alapján panaszkönyvet rendszeresített, hogy a dolgozók feljegyezhessék javaslataikat, s a vállalat munkájával kapcsolatos észrevételeiket. — Egyszóval feltárják azokat ’ a hiányosságokat, melyek sok esetben indokolatlanul megkeserítik a dolgozók életét. A panaszkönyvekben lapozgatva, különösen a kiszolgálást panaszolják a dolgozók, ami azt mutatja, hogy egyes felszolgálók az „udvariassági verseny” helyett a durvasági verseny módját alkalmazzák. Előfordult például a 3. számú Halászcsárdában olyan is, hogy a dolgozók jogos bejegyzését „hülyeségnek” tartják. De nem ritka az olyan eset sem, amikor megkárosítják a dolgozót. Ugyanebben az üzemben fordult elő az is, hogy nagyobb rendelésnél a korsók között pohár sört adott a felszolgáló, amelyet korsó sörként számolt el. De nem mentes az ilyen hibától a Béke Étterem sem, ahol az úgynevezett „hanzit” is kimérik. Egyes üzemegységekben a poharat „felesbe” adják, egyrésze sör, a nagyobb része hab. Ezt a módszert általában az ilyen „ügyeskedők” a nagy forgalom idején alkalmazzák, például az autóbusz, vagy vonat indulása és érkezése előtt, amikor a dolgozók sietnek. Gyakran van panasz az áruellátás biztosítása terén is. Nem is olyan régen az alábbi jelenetnek voltunk tanúi a 11. számú cukrászdában. Egy férfi és egy nő Szekszárd legnagyobb cukrászdájában a déli órában feketét kért. Szegő Piroska felszolgáló az ő megszokott, élénk mozdulatával nyúl a feketés szelence után. maid gyors mozdulattal lecsapja fedelét. — nem tudok kávét adni, mert elfogyott az őrölt kávékészletem. — Hogy-hogy? — hangzik a kérdés a fogyasztó részéről. Még az imént ahogy félszemmel a szelencébe pislantottam úgy láttáim, hogy még 3-4 adagra való őrölt kávé volt benne. — (} kéitm azt nem használható n 'el. csicsergi Piroska, ez a kávé Báló kartárs áruforgalmi osztályvezető és Serfőző üzletvezető kartárs részére van fenntartva, akik minden ebéd után itt fogyasztják el feketéjüket. Megjegyezzük, hogy a fogyasztókat nem lehetett ilyen módszerrel lerázni, mert tudatában voltak annak, hogy az áru félrerakása megszűnt még akkor is, ha vezetőről van szó, s jogos követelésük alapján Piroska mégis csak főzött kávét. Bíráló cikkünk, mellyel a fenti hibák kijavítását szeretnénk elérni, nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk arról, hogy felelős személyek hogyan orvosolják a panaszkönyvbe jegyzett bírálatokat. Ezt az alábbi példával szeretnénk érzékeltetni. Ré- dei elvtárs, azt hiányolja, hogy miért nem tartanak a cukrászdában konyakféléket is. A felszolgáló kérdésére azt válaszolta, hogy azért nincs, mert a vállalat nem biztosította. Rédei elvtárs ezt a panaszkönyvbe is bejegyezte, amelyre alapos választ kapott Báló kartárs, áru- forgalmi osztályvezetőtől, ha nem is levélben, de a panaszkönyvben, mely a következőképpen hangzik. „A panasz olvashatatlan, értelmetlen, érdemleges intézkedést nem tudtunk í-á hozni.” Itt még csak annyit jegyzőnk meg, hogy mi egészen olvashatónak találtuk Rédei elvtárs írását, s ez a módszer, azt mutatja, hogy lel ki ismeretlenül foglalkoznak a panaszokkal, annak ellenére, hogy ezeket 8 napon belül nemcsak kivizsgálni, hanem orvosolni kell, s erről a panasztevőt írásban értesíteni kötelesek. A kis hibákból lesznek a nagy hibák, ebből következik az, hogy a panaszkönyvekbe jegyzett bírálatok és javaslatok napról-napra szapárodnak, mégpedig azért, mert a dolgozók jogos panaszát nem veszik figyelembe, s természetesen így nem is tudják megszüntetni. Javasoljuk, hogy a bírálat nyomán az üzletvezetők ne zárkózzanak el, s vegyék figyelembe a dolgozók észrevételeit, naponta vizsgálják meg a panaszkönyveket, s bejegyzetteket használják fel a munka megjavhá- sára. Emellett sokkal nagyobb gondot fordítsanak a felszolgálók nevelésére is, hogy a felszolgálás udvarias, gyors legyen és a dolgozó a megfizetett pénzének ellenértékét is megkapja. Csakis így tudja betölteni a szocialista vendéglátóipar a feladatát: szebbé teszi a dolgozó életét, aki a munka végzése után szívesen megy szórakozni. III. Eles a februári szél, csapkodja a havat a baktató molnár nyaka közé. Megfordul, megrázza öklét a fehérbeborult házak felé. — Megálljatok. senkiháziiak! Meg- érzit&k ti még a Fónay Pista markát! Amikor a hirtelenkészült csibepaprikás kitölti a rabkosz on valamelyest lelöttyedt pocakját és a jó fehér bor ködbe borítja szeme előtt a szobát, az asszonyt, — kitántorog megkönnyebbülésre a havas kertvégébe, ahol a hóval megtelt strand-medencéhez, az üresen ólálkodó büfféhez vezet a csapás. Megtámaszkodik a fánál — láthatatlan kőműveseknek, — ácsoknak dirigál: — Lebontani a medencét — temessétek be földdel az egészet! Nem fürdi bele piszkát egy koszos vásá- rosdombói kölök sem többé! Lebontani! Inkább lerakatom téglával az udvaromat, de ... — A biiffét is! Lebontani! Vesz- szen szomjan a paraszt — az én büffémet nem nekik csináltam! Bont sátok! Bontsátok! Részeg bosszúvágy? Gyűlölet? — Mindkettő. 1951-ben már bortorján nőtt a strand helyén. Az orgona búgása elhal — a plébános úr kifelé fordul. Hangja már nem olyan érces, mint húsz esztendeje, de jól végigkántálja a Dominus vöbiscumot. A kórus újra megmo- rajlik — a kántor szorgalmasan vá- Iaszolgat fentről. A Fónay-család az első sorban ül — ez maradt meg a régi ragyogásból. Lám, milyen forgandó a szerencse? Szüretkor még a legöregebbek is megsü vegei télt, — a disznóölések idején már a börtönt lakta. Most meg?! Alig repegeUe fel a paOroszlán Imre: taik jegét, — hozza ám a kézbesítő a hivatalos papírt: „A sásdi járásbíróság felszólítja, hogy Wittmann Erzsébet:, Wittmann Éva és Simon Erzsébet tókesi lakosoknak, akik a kertészetben a szerződésileg megállapított tíz helyett... tizenhat órát dolgoztak... a ‘túlóráért megjáró munkabért visszamenőleg haladéktalanul fizesse ki. Ellenkező esetben.... Sásd, mai dátum. A járásbíró helyettese ...” Kiveszett minden tisztelet az emberekből — igazat prédikált a plér bános úr. (Az áim, neki is e’őkeri- ", ették a rendőrök a Ilany-kriptába rejtett feketén vágott oisznaja zsírját — nem hagyták nyugton még a holtakat sem ...) Nem verhet az asztalra, nem ordíthat — mindjárt fölön fogják... Másképp kelll elejébe kerülni az éleinek ... Olyan az, mint a csökönyös ló: ha, nem ért az ostorból, szőrmentén kell simogatni... szénával, cukorral, marék zabbal édsegetini... Ámen ... Delet harangoznak, MátisDe zső családja körülüli az asztalt. Az asszony kimeri a levest, amikor szekérzörgés állapodik meg a ház előtt. Ugyan ki lehet? — Majd bejön, egyél csak — marasztalja Máltás, dehát milyen az asszonynép? Kinéz az ajtón, látja ám, a molnár tülekszik be nagy alázatosan a kiskapun, — Adj! Isten, — nó, hisz a legjobbkor jöttem! Jó étvágyat. Szervusz Dezső. Nem, nem maradok sokáig, hagyja csak. Mégis leül, de közben be nem áll a szája: — Nem viszem el az álmukéit, hadd tudjon aludni jól ez a kis csöpp s&g... Hegy hívnak? Monad meg szépen a bácsinak, nó, hát nincs nyelved ... ? Tisztára olyan vagy, mint anyád. Higyjék el, lég nem láttam ilyen szép kislányt... Szinte elolvad az apai szív. Dehát csak ezért szekerezett volna ide? Már kéx'dezné, ».mikor Fónay kihívja a tornára. Előbb kerülgeti-kerül- geiii, nagy feneket kerít neki — de csak kiböki. — Nehéz az élet Dezső. Kutaknak nyilvánítottak! Hallod, kutaknak! Engem. Hisz ti, tudjátok, mennyit verítékezíem, míg összekapartam ezt a kis vagyont... Most mézőgazda- ságfejleszvési járulék, pi'ogresszív adó, kulákiista ... — Dehát... — Várjál! — Sunnyitó szemmel körülles, — nem fülel-e valaki, deliét a konyhában az asszony szösz- mötöl a gyerekkel, nem hallhat semmit. — Ide hallgass. Szóval nekem megmondták Sásdon — rajtatok múlik, kommunistákon. Emlékezhetsz, nem hánytorgatom fel, — de neked is adtam lisztet negyvenhatban, amikor megszorultál.; j Tudom! Egyszóval sem mondtam! Megfizettél érte, — pontos ember vagy, ismerlek gyerekkorod óta. Hanem nézzed, kéz-kezet most... Hallgatnak a szavadra a pártban, a faluban ... — Hagyjatok engem is élni — és én mondom Fónay Pista — sose lesz gondod kenyérre! Szusszant egye:. — A kocsid erek ban már hoztam is egy zsákkal . .. Nullás . .. Na? Dezső előbb mogfehéx'adett az indulattól, mintha leköpték volna, azután pirosodni kezdett füle cimpája. A méreg elnyomta benne a szavakat, ae szeméből, karja omelintésé- ből értett a molnár. — Coki, az anyád népnyúzó szerelmit! Ki a házamból! A molnár kocsija kizörgött Máti- sék közéből, vájjon merre haladt? — Hova fordult? Hej, Dezső. Dezső, de sokkal jobban cselekedtél volna, ha nem ülsz vissza akkor a leveshez, hanem utána iramodsz Fónaynak... Megmenthetted volna tán egy ember becsületét. Dehát ki tót előre? Kontár Zoltán nem akármilyen gyerek — mesterség dolgában három helyett is kitesz. Először is — a földmű vessző vetkezet raktárosa, elsejénként innen csurran a havikereset. Dombóváron kitanulta a pékséget, — ez is egy ember munkája, itt a második foglalkozás, Harmadik? Hát, ha ez is foglalkozás, akkor ideszámolja: községi párttitkár.. Ez semmi pénzt sem hoz, kór említeni. Tisztesség, tisztesség, dehát attól még nem telik meg az ember hasa, hát még az erszénye? Végigballag a napfényes utcán, de csak nem ötlik fejébe valami értelmes aolog. A földmúfcves- szövstkezet bajosan duplázza meg bérét, marad a pékség. Azóm. se liszt, se iparengedély! Hogy az a ... Befordul az utcába — tekintete a házat keresi. I — Nicsak, nem a molnár kocsija áll a kapu előtt? Az a — ugyan mit akar itt? Sietősen szaporázza léptét. Esténként lezár, ajtó mögött, be- függönvözött ablaknál teljes üzemben a Kontár-féle porából feltámadt pékség. A teknőben fehéren dagadozik a kelő tészta, — a banyakemence tüzes, kifűtve akikurátusán. Tizenegy órára egymás után dobálja ki a lapátról a pái’ázó. piroshátú cipókat ... Szundít egyet, azután a kamrából előkerül egy másik zsák liszt —- dönti a teknőbe, kovászok.. A kenyér? Zsákban és kötény alatt, szürkületben és pitymallaukor gazdát cserél. Kicsit drága? Ne vegye meg! Merthát a kockázatot, a kon- társág veszélyét — az elkerülhetetlen büntetés, is kénytelen az ember belekalkulálni ... Jön a Liszt a malomból, a kenyérhez, — korpa dara, miegymás a hívóknak. Dagad Korátáir bukszája — ae mintha Fónay is egyenesebb derékkal járna. (Folytetjifk)
