Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-25 / 122. szám
4 NAP i; ö 1954 .MÁJUS 25 Megkezdődött a Magyar Dolgozók Pártja ISI. kongresszusa A második ötéves tervről IV. A népi demokrácia társadalmi és államrendjének » további megszilárdulása Megérkezett nz MDF III. kongresszusára a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége re álló szakképzett munkaerővel és műszaki káderekkel, mint az első öléves- tervnél történt. Mindenekelőtt a népgazdaság azon ágait kell fejleszteni, melyeknek fejlesztéséihez országunk megfelelő alapokkal rendelkezik, nyersanyagban, tapasztalatban, szakképzett munkaerőben, s amely termelési ágaknak fejlesztése leginkább megfelel népünk éle'.érdekeinek. A második ötéves terv megvalósításának eredményeként a jelenleg elmaradt mezőgazdaság felzárkózik a szocialista iparhoz, a népgazdaság egészében uralkodóvá válik a tennelés szocialista retjdje, általánosan érvényre jut népgazdaságunkban a szocializmus alaptörvénye. Mindezzel lerakjuk a szocializmus alapjait országunkban. (Hosszantartó, - lelkes taps.) beilleszkedett az építés munkájába. Minél egységesebb. és szilárdabh a népi demokrácia társadalmi és állami rendje, annál szűkebb területre szorulnak össze a megvert régi, tőkés rend olyan maradványai, melyek nem tanulnak a fejlődésből, s változatlanul ellenséges magatartást tanúsítanak, volt gyárosok, bankárok, nagykereskedők, spekulánsok, kulá- kok, kártevők, a népvagyon meglo- pói, a szocialista építés szabotálói. Ezek az elemek itt nyüzsögnek köztünk, nem felejtették el a múltat, nem tették le a fegyvert, nem adták fel a reményt, hogy külföldi segítséggel még visszanyerjék elvesztett hatalmukat. De a népi demokrácia növekvő ereje óvatosságra kényszeríti őket; sokan közülük már elhelyezkedtek a különböző intézmények ben, vállalatoknál, az építkezéseken, az állami gazdaságokban, s onnan folytatják most már mint „dolgozók“ szívósán, alattomosan aknamunkájukat a népi demokrácia aláásására. Az osztályharc tapasztalatai azt mutatják, hogy . az ellenség fokozódó el keseredéssel védi még megmaradt területét és így megpróbálja visszanyerni azt, amit elvesztett. Ebben a törekvésben támogatják a,z imperialisták, akik százféle úton-módon sietnek szorongatott ügynökeik segítségére, bátorítják őket, megpróbálnak nyomást gyakorolni társadalmunkra, hogy ezzel is. könnyítsenek hazai cinkosaik helyzetén. Ezt tapasztalhattuk a múlt évben, amikor az ellenség az olyan helyes intézkedéseket, mint az amnesztia, az internálások megszüntetése, a begyűjtési és adóhátralékok elengedése, azonnal igyekezett félremagyarázni, a maga hasznára fordítani és úgy beállítani, hogy ,e rendszabályok a népi hatalom gyengeségének a jelei. A kulákok a falun rögtön aktivizálódtak, támadást kezdték a termelőszövetkezetek, ellen, arra biztatták a parasztságot, hogy ne teljesítse a beadást, ne fizessen adót, s akkor az id-árn is el fogják engedni. A gyárakban megbúvó ellenség a tervteljesítés, a mun ka és termelési fegyelem ellen agitált. Az ellenség agitációját megkönnyítette, hogy pártszervezeteink, tanácsaink, állami szerveink megengedhetetlen liberalizmust tanusítottaik ebben a helyzetben és nem léptek fel kellő eréllyel az ilyen jelenségekkel szemben. Az ilyen ellenséges támadások és kísérletek visszaverése nemcsak állami feladat, sőt gyakran az állam el sem tudja végezni, mert nem egyszer olyan álcázott formában jelentkezik, melynek leleplezését csak politikai eszközökkel, párttagjaink és pártszervezeteink, de a népi demokrácia minden hívének fel világosító munkájával lehet elérni. Jóidéig azonban sajtónk és agitá- ciónk túlságosan aláhúzta mindezt, amit a párt és a kormány intézkedései nyújtottak, de elhanyagolta annak kihaagsúlyozását, hogy a nép anyagi jólétének emelkedéséhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az állampolgári fegyelem megszilárdítása, az állampolgári kötelességek teljesítése, valamint a kártevők, a rend(Folytatás a 3. oldalról) Annak érdekében, hogy második ötéves tervünket az elsőnél alaposabban készíthessük elő, K. V. azt javasolja a kongresszusnak, hogy az 1955-ös észtendőt az előkészítésre használjuk fel, s ilyrnódon a második ötéves terv időszaka 1956—80 legyen. Ez lehetővé tenné, hogy a második ötéves terv kidolgozásánál hasznosítsuk nemcsak általában azokat a tapasztalatokat, amelyeket az első ötéves terv megvalósítása során szereztünk, hanem azokat az újabb tapasztalatokat is, amelyekre a gazdaságipolitikánkban 1953—54-ben meg valósított fordulat révén tettünk szert. A második ötéves terv időszakában folytatni kell hazánkban — az előzőnél lényegesen ' lassúbb ütemben — s az elkövetett hibák tanuls'u'ainak gondos figvelembsvéíeióvel a szocialista iparosítást, amely a jelenlegi szakaszban Is a szocializmus építésének fő eszköze országunkban. Tovább kell folytatni a szocializmus építését nemcsak a városban, hanem a falun a mezőgazdaságban is. Ennek megfelelően a második ötéves terv alapvető feladata: a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, az egész nép jólétének és műveltségi színvonalának további emelése, a fogyasztásra kerülő áruk mennyiségének növelése, minőségének megjavítása, az áruválaszték bővítése, a lakosság szociális ellátottságának, egészség- védelmének, lakásszükségletének, kulturális igényeinek fokozott kielégítése útján. (Taps.) A mezőgazdasági termelés nagymértékű és gyorsütemű fellendítése: a második ötéves terv kulcskérdése- A második ötéves tervidőszakban meg kell oldani hazánkban a gabonakérdést, s jelentékenyen növelni kell a lakosság ellátását hússal, zsiradékkal, tejjel, cukorral, zöldséggel, gyümölccsel, borral. Növelni kell a könnyűipar ellátását hazai nyersanyagokkal. A mezőgazdasági termelés nagymértékű, gyors fellendítésének alapvető feltétele a mezőgazdaság fokozott gépesítése, a mezőgazdaság felszeretése új. korszerű technikával s — a gabonatermelés mellett — mindenekelőtt a kapásnövé- nvek termelésének nagyfokú gépesítése, valamint a gép&ítéíT fokozott alkalmazása az állattenyésztésben, továbbá a mezőgazdaság jó ellátása mindenfajta egyéb termelőeszközzel, műtrágyával, védőszerekkel, szállítóeszközökkel, építőanyaggal, stb. A kisárutermelő gazdaságok termelésének fellendítése mellett minden módon el kell érni a termelő- szövetkezetek gazdaságának gyökeres megjavítását, termelési színvonalának lényeges emelését, árutermelésének nagymértékű fokozását, a tagok jövedelmének és életük kulturális színvonalának olyan mértékű emelkedését, hogy a termelőszövetkezeti élet a tagoknál általános megelégedettséget keltsen, az egyénileg gazdálkodó parasztok számára fjedig rokonszenves, vonzó például szol gáljon. A termelőszövetkezeteket a második ötéves terv folyamán erőteljesen, számszerűen is tovább kell fejleszteni. Az első ötéves terv időszakához képest lényegesen lassúbb ütemben, hazai erőforrásaink pontos számbavételével s nyersanyagbázisunk reális felmérése alapján kell fejleszteni az ipari termelést, továbbfejlesztve a termelési eszközök termelését, biztosítani kell az első ötéves tervidőszakhoz. képest a könnyűipar és élelmiszeripar termelésének meggyorsítását, gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben kell fejleszteni a lakosság ellátását szolgáló fogyasztási cikkek gyártását nemcsak a könnyű- és élelmiszeriparban, hanem a nehéziparban is. Biztosítani kell a szocialista fe’ha! mozás olyan alapvető forrásait,, mjnt a munka termelékenységének emelése, a termelés, az építkezés, a szállítás, az áruforgalom önköltségének, illetve költségének, valamint az igaz gatási költségeinek csökkentése, a pazarlás, a fölösleges kiadások megszüntetése és különösen a legszigorúbb takarékosság, nemcsak a népgazdaságban, hanem a népi demokrácia minden területén. A második ötéves terv az iparban, a’ mezőgazdaságban, a közlekedésben, az áruforgalomban a minőségi munka, a minőségi, színvonal emelésének terve legyen. A második ötéves tervben a termelésben, a szállításban és á termelt javak forgalom,bahozatalánál fokozott mértékben kell érvényesíteni a korszerű technika, tudomány és gazdaságosság szempontjait. A második ötéves terv időszakában meg kell változtatni az első ötéves terv időszakához képest a felhalmozás és a fogyasztás' arányát, a fogyasztás, mindenekelőtt a dolgozók közvetlen fogyasztása javára. Ilyrnódon is biztosítani kell, hogy a lakosság életszínvonalának emelése a tervben előírt mértékben megváló süljön. A második ötéves tervidőszakban a népgazdaság fejlesztését elsősorban nem nagyszámú új üzem létesítésé, hanem főként meglévő termelő' és szállító apparátus fokozottabb és gazdaságosabb kihasználása, s a közlekedési hálózat, mindenekelőtt a vasút korszerűsítése révén kell megvalósítani. A második ötéves tervidőszakban biztosítani kell, hogy az iparunkhoz, különösen vaskohászatunkhoz és gépgyártásunkhoz szükséges legfontosabb nyersanyagok, a koksz és a Szocialista építésünk és népgazdaságunk növekedése természetszerűleg kihatott társadalmunk fejlődésére is. Ezt a fejlődést az jellemzi, hogy gyorsan nő a dolgozók száma, ezenbelül még gyorsabban nő az ipari munkásság és az értelmiség, viszont a szociali.s'a iparosítás és a mezőgazdaság gépesítésének hatására csökken a parasztok száma. Számszerűleg ez a fejlődés abban mutatkozik meg, hogy 1949 január elsejével 1954 január elsejéig az ország összes keresőinek száma 3 millió 910.400 főről 4 millió 400 ezer főre nőtt, azaz 489 ezer fővel, 12 és fél százalékkal emelkedett. Ugyan ezen időszak alatt az ipar és a kereskedelem államosítása, valamint a iermel.QS7.övetkezetek fejlődése következtében a szöcialista szektor keresőinek száma 1,170.100 főről 2 millió 940 ezer 400 főre, 1,770.300 fővel, 151.8 százalékkal emelkedett. A parasztok száma ez idő alatt 230 ezerrel, ti.7 százalékkal csökkent. E csökkenésben a túlzott iparosítás szívó hatása is mutatkozik. A bérből'élő fizikai munkások száma ez öt év alatt egymiiliókétszázezer főről egymillió hatszázihatvanezer főre, tehát 460 ezerrel, több, mint 38 százalékkal emelkedett. Az értelmiség számszerű fejlődésére bizonyos támpontot ad az a tény, hogy jelenleg ötszörannyi az egyetemi és főiskolai hallgatók száma, mint 1988-ban volt.' Nem kétséges, hogy. társadalmunk leggyorsabban növő rétege az értelmiség, ez a jelenség a szocialista fejlődés velejárója, egyben mutatója egész népünk kulturális színvonala emelkedésének. önálló kisiparos ez év januárjában nem egészen 60 ezer volt, önálló kiskereskedő 4.600. Az egyénileg dolgozó parasztok, az önálló kisiparosok és kiskereskedők ez év január elsején 17 ezer munkást és alkalmazottat foglalkoztattak. A-z önálló kisiparosok a nemzeti jövedelem 0.7 százalékát termelték, a kereskedők a kereskedelmi forgalom egy százalékát bonyolították le. A felsorolt számok azt mutatják, hogy az utolsó öt év alatt tovább erősödött és növekedett a népi ae- rnoikrácia szocialista alapja, tovább csökkentek a kapitalista maradványok, ami a magyar dolgozó nép egységének és összeforrottságának további megszilárdítását eredményez j te. Ez az egység nyilvánult meg a múlt évi országgyűlési választásokon, ahol dolgozó népünk szinte egyembeirként Sorakozott fel a népi hatalom célkitűzései mögé. Az elmúlt esztendők legfontosabb változása az ipari munkásság számának, súlyának és' jelentőségének megnövekedése. Ezt a munkásosztályt egyre inkább a népi demokrácia, a szocialista építés' neveli és formálja. A munkásosztály fiai előtt szabad ma minden pálya. A magyar munkásosztály a szocialista iparosítás következtében - megerősödött, koncentrálódott, vonzóereje meghatványozódott s most már nemcsak történelmi szerepénél, de műveltségénél és számánál fogva is hivatott vezető, hegemon erő hazánkban. (Taps.) Megváltozott a dolgozó parasztság is. Egyrésze a termelőszövetkezetek útján már megkezdte a szocializmus építését a falun és az ipari munkássággal vállvetve erősiti népi demokráciánk alapjait s szorosabbra fűzi a munkás-paraszt szövetség szálait. Az egyénileg dolgozó parasztság is más, mint a felszabadulás előtt volt. Népi demokráciánk vívmányainak, nemzetünk gazdasági és kulturális eredményeinek a parasztság is egyenjogú részese és élvezője. Ennek vasérc eddiginél nagyobb hányadát magunk termeljük. Kulcskérdésként kell kezelni és véglegesen meg kell oldani a lakosság, a népgazdaság és az ipar zavartalan ellátását villamosenergiával, fémmel. folyékony üzemanyaggal, a termelés megfelelő fokozása révén. A második ötéves tery időszakában meg kell erősíteni és tovább kell fejleszteni — a reális szükségletnek és a népgazdaság teherbíróképességének megfelelően — honvédelmünket és államvédelmünket. A második ötéves terv irányelveinek megállapításánál és a terv kidolgozásánál nagyobb mértékben kell számolni országunk sajátosságaival, természeti, gazdasági adottságaival, a népgazdaság különféle ágainak hagyományaival, a rendelkezésmegfelelően az egész dolgozó paraszt Ság ma gazdagabb, politikusabb, mű veltebb, igényesebb. Megnőtt szemhatára s ma jobban értékeli, mint bármikor azelőtt, a munkás-paraszt szövetséget. Az új szakasz politikája, mely a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban az egész dolgozó parasztságnak segítségére siet, meggyőzte, az egyénileg dolgozó parasztokat arról,' hogy a párt és a kormány felismeri, őszintén feltárja és kijavítja a hibákat, melyeket a gazdaságpolitikában elkövetett és ezzel újra szorosabbra fűzi a munkás- paraszt szövetséget. A mi viszonyainkra is áll az, amit Lenin az orosz, parasztságról mondott: ,.A parasztság elégedetlen lehet hatóságaink munkájának egyik vagy másik részletével, lehetséges, hogy panaszkodik,rá. Ez természetesen lehetséges és elkerülhetetlen, mert apparátusunk és állami, gazdasági szervezetünk még túlságosan rossz ahhoz, hogy ennek elejét vegyük, de mindenesetre teljesen kizárt, hogy komolyan elégedetlen legyen velünk az egész parasztság“. (Lenin művei, 33. köt. 424, old.) A mi parasztságunk elégedetlensége is hasonló. Bosszantja, ha a tanács ridegen bánik vele, ha a bürokrácia zaklatja, ha szövetkezetben nem tudja megvásárolni azt, amire szüksége van. De ha ez a parasztság a múltra gondol, a Horthy idők hárommillió koldusára, az embervásárok megalázott népére, a csendőr, a szolgabíró és a nagybirtok uralmára, a ku'.ák basáskodására, arra, hogy a paraszt, előtt zárva volt a felemelkedés minden útja, hogy ő is, gyerekei is ki voltak rekesztve a kultúrából, a nemzet életéből, hogy maga a paraszti név is megvetést és el- nyomottságot fejezett ki s összehason lítja mindezt a jelennel, úgy a választás nem kétséges: azok oldalán áll, akik az átkos múlttól megszabadították. A parasztság túlnyomó többsége azt a népi demokráciát választja, mely szélesre tárta előtte és gyermekei előtt a szabad érvényesülés kapuját, mely megbecsüli őt és munkáját és bevonja minden területen az államépítés minden ágába. A parasztság saját tapasztalatából meggyőződött róla, hogy a tőkés diktatúránál sokkal jobb a népi demokrácia, a proletárdiktatúra s e meggyőződés mellett szilárdan kitart. (Hosszantartó, lelkes taps.) Értelmiségünk zömének nincsenek már kételyei arra nézve, hogy meg találja-e helyét a népi demokráciában, bár egy kis része még visszafelé tekint. A régi értelmiség túlnyomó többsége meggyőződött róla, hagy a népi demokrácia nagyra értékeli, megbecsüli a hazájához hű értelmiség munkáját, olyan lehetőségeket nyújt képességei kifejlesztéséhez, amiről a tőkés időben szó sem lehetett. A népi demokrácia jó munkájának hatására azoknak a polgári elemeknek jelentékeny része, mely kezdetben kritikusan, sőt ellenségesem nézte az új fejlődést, becsületesen A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresz- szusán résztvevő küldöttsége hétfőn délelőtt megérkezett a Nyugati pályaudvarra. A küldöttség vezetője K. J. Vorosilov elviérs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, A küldöttség tagjai: I. T. Vinogradov elvtárs és M. B. M11 y 1 n elvtárs. A küldöttség fogadására a pályaudvaron megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke, Garő Ernő elvtárs, Hegedűs András elvtárs, Farkas Mihály elvtárs, Apró Antal, elvtárs, ács Lajos elvtárs. Hidas István elv- árs, Zsofinyecz Mihály elvtárs. Földvári Rudolf elvtárs, Kristóf István elvtárs, az MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának tagjai, bontók, a szabotálok leleplezése is. Némi javulás ezen a téren csak az utolsó időben mutatkozik, de közben az ellenséges aknamunka elég komoly károkat okozott népi demokrá- c.á.nk politikai és gazdasági életében. Pártsaervezeteinknek, párttagj aink nak, a népi demokrácia minden hívének résen kell lennie és éberen kell őrködnie, hogy az osztályellenség bármilyen megnyilvánulását azonnal felismerje és visszaverje. Az éberséget a népi demokrácia jelenlegi fejlődési szakaszán tehát fokozni kell. De ugyanakkor vigyázni kall arra, hogy ez az éberség né öltse fel általános bizalmatlanság és gyanakvás formáját azokkal gyemben, akik a felszabadulás előtt nem álltak a mi oldalunkon, vagy a Hor- thy-rendszer különböző szervezeteinek voltak tagjai. A felszabadulás óta eltelt évek eredményei — mint mondottuk — az ilyen emberek zömét meggyőzték a népj demokrácia igazáról. Közülük nagyon sokan a népi hatalom híveivé váltak, s őszintén együttműködnek velünk a szocializmus ; építésén. Ugyanakkor gyakran tapasztalható, hogy azok az eivtársak, akik a párt, vagy állam területén kédermunkával foglalkoznak,-ezt a fontos tényt nem egyszer figyelmen kívül hagyják és ezzel elfca.szítják az átnevelődő, hozzánk fejlődő kádereket. Az éberséget nem egy elvttárs túlzott bizalmatlansággal, gyanakvással helyettesíti s ilyen esetekben a káderekkel való foglalkozás szinte a kihallgatás, vagy a nyomozás jellegét ölti fel s több kárt okoz, mint hasznot. Az éberség eltorzulása mutatkozik az olyan káderes vagy személyzeti osztályvezető munkájában is, aki az új erők munkába állításánál elsősorban a saját biztonságát tartja szem előtt, akit folyton gyötör a félelem, hogy hátha mellé fog, s akkor őt fogják felelősségire vonni, s ezért annyira óvatos, hogy túlzott elővigyázatossággal visszaveti, hátráltatja az eléje kerülő káderek fejlődését. Ki kell küszöbölnünk az ilyen jelenségeket, melyek zavarják az annyira szükséges, helyes éberséget, e ugyanakkor nehezítik, hogy a népi demokrácia minden polgárát oda tudjuk állítani, ahol a legeredményesebben dolgozhat a szocializmusért. Népi demokráciánk társadalmi és államrendjének további megszilárdulásával párhuzamosan erősödik honvédségünk is, hazánk függetlenségének, békés építőmunkánknak őre és biztosítéka. Növekszik a honvédség egészséges harci szelleme, tudása, fegyelme, ütőképessége. A népi demokrácia egyik fontos feladata a fejlődés erőteljes támogatása: az. ifjúság hazafiságra nevelésénél ennek megfelelően ki kell emelni a honvédelem fontosságát és jelentőségét. (Taps.) Rákosi elvtárs ezután a tanácsok munkájával foglalkozott, majd így folytatta: A népi demokrácia mostani fejlődési szakasza új tartalmat, új lehetőséget és új jelentőséget ad a Népfrontnak. Ez év végén lejár a helyi tanácsok négyéves mandátuma és az új tanácsok megválasztása csakúgy, mint a múlt évi ország- gyűlési választások és a kormány megalakítása, a Népfront jegyében fog lefolyni. Ez a Népfront, mely természetesen nem jelenti a régi pártkoalíció felújítását, pártunk vezetésével a szakszervezetektől a termelőbizottságokig a meglévő tömegszervezeteket fogja össze. A Népfront, mint a legszélesebb tömegeket átfogó társadalom-politikai szerv, jelentékeny mértékben elő fogja segíteni nemzetünk politikai és morális egységének további megszilárdulását és nagy lépést jelent előre a szocializmus építésének útján. (Lelkes taps.) (A Központi Vezetőség beszémo-« lójának közlését a holnapi számban folytatjuk.) Szalai Béla és Bata István elvtársak, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla elvtárs, a Központi Vezetőség titkára, Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke. Megjelent a fogadáson a Központi Vezetőség számos tagja, valamint a külföldi testvérpártoknak az MDP III. kongresszusára hazánkba érkezett küldöttségei. Ott volt a fogadáson J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete és a nagykövetség több tagja.
