Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-23 / 121. szám
2 NAPE ö 1954 MÁJUS 23 §xakcion ax adoítsit^ok megvannak; csak sä a ii kit hoz kell látni Szakcs község dolgozó parasztjai is 'örömmel üdvözölték a pártunk és kormányunk júniusi határozata nyomán megjelenő sok-sok kedvezményt. Nemcsak örömmel üdvözölték, hanem munkájukkal igyekeztek is hozzájárulni a kormányprogramm nyújtotta nagyszerű célok megvalósításához. Ezt legjobban mutatja, hogy a község a mezőgazdasági munkák területén a dombóvári járás köz- t ,ságei között a második helyet foglalja el. Ez egyúttal mutatja azt is, hogy a helyi pártszervezet és a tanács eredményesen ismertette a dolgozó parasztokkal a kedvezményeket, jól mozgósította őket a termelés fokozásáért vívott harcban. A fenti eredmények mellett azonban súlyos hiányosságok is tapasztalhatók a községben. Ez elsősorban a felvilágosító, népnevelő munkában keresendő. Beszéltek arról a község népnevelői, hogy a kedvezmények milyen jelentősek a dolgozó parasztság .számára, s ezért a dolgozó parasztságnak is jobb munkával kell válaszolnia. Arról azonban. keveset beszéltek, hogy a szántás-vetés mellett döntően fontos a begyűjtési és adófizetési kötelezettségek teljesítése is. Ennek következménye az, hogy Szakcs község a begyűjtési versenyben az utolsó előtti, az adófizetés területén pedig legutolsó a járás községei között. Nem lehetett volna a szakcsi nép- , melveíőkmek megfelelő érvük arra, hogy megmutassák a község dolgozó parasztjainak mit jelent a begyűjtési és adózási kötelezettségek pontos teljesítése a falunak is? Van ilyen anyag bőven ebben a faluban is. A felszabadulás óta szinte mérhetetlenül nagyot fejlődött a falu. Azelőtt a faluból 9 kilométert gyalogolhatott az, aki akár a járás székhelyére, akár a megye székhelyre akart utazni, hogy ügyes-bajos dolgait el tudja intézni. Ma két autóbuszjárat takarítja meg ezt a fáradtságot a község dolgozóinaik. 1950. május 1-vel gyulladt ki a villany Szakoson, mely szintén a dolgozd parasztok szebb, boldogabb^ életét seI gíti elő. Tudott dolog a kultúrott- I hon, a mozi létesítése is. Tudott dolog, s éppen az a baj, hogy nem vált tudatossá, hogy mindez a begyűjtés, az adófizetés eredménye is. Ha tehát a község tovább akar fejlődni, tovább akarja fejleszteni az országot is. akkor a kötelezettségek pontos teljesítése elengedhetetlen. Nem volna azonban helyes, hogyha a hibákat csak a népnevelők „nyakába akarnák varrni". A hiba ott van, hogy a tanács vezetői nagyon elfelejtkeztek a begyűjtési kötelezettségek teljesítésére való mozgósításró!. Szótlanul tűrték, hogy elsősorban a kulákok olyan hangokat igyekeztek megütni, a községben, ho^y „én már tavaly, .tavaly előtt sem teljesítettem a kötelezettségemet. mégsincs semmi bajom, ne teljesítsd te sem.“ Természetesen a falu igazán becsületes, jóérzésű dolgozó parasztjai, nem ugrottak be e hazug hangnak. Apáti János, Szíjjártó Lászlóné. Apáti Györgyné egészévi tojás, baromfi beadásukat teljesítették, Szabó János, Kovács István a félévit, Horváth József sertésbeadását teljesítette. De sorolhatnánk még sokáig az olyanokat, akik nem hallgatva az ellenséges szóra, becsülettel teljesítették kötelezettségeiket. Jó példáért nem kellett volna mész szíré menni. Ott -van az Uj Élet termelőszövetkezet, a kötelezettségek teljesítése, a munkálatok elvégzése terén példaképei a falu legjobb dolgozó parasztjainak. Olyan erő ez, amelyre a községi tanács, a pártszervezet mindig bizton számíthat. Ha számítottak volna rájuk, a község már régen nem így állna. Számtalan jelt kapott tőlük a tanács, csak meg kellett volna fogadni. Horváth József például az egyik népnevelő értekezleten elmondotta, hogy 1952- ben 3 hónapig a község le volt zárva baromfivész miatt, — mégis erre az időre például a tójásibeadásnál már 70—80 százalékra álltak. Kanizsa Vendel elmondotta, hogy a feleségét is nehéz volt meggyőznie a beadási kötelezettségek teljesítésé- I ről, mert mindig azt felelte, hogy! addig nem viszi be, míg a tanács a notórius, nemteljesítőkkel szemben nem foganatosít intézkedéseket. Természetesen azért megtette kötelességét, de a figyelmeztetése nem ártott. Nem lett volna tojás, baromfi a községben? Volt. Erre legjobb bizonyíték az. hogy március elején például 15.000 darab tojás jutott a szabadpiacra, míg a beadásra nem jutott csak 2—300 darab. Pénz se lett volna a községben? Ha most utánanézünk látjuk, hogy az is volt. összehasonlítva a tavalyi I. negyedévi földművesszövetkezeti forgalmat, az idei I. negyedévi forgalommal, azt látjuk, hogy közel 250.000 forinttal volt több pénze a falu dolgozó parasztjainak az idén vásárlásra, mint tavaly. A felvilágosító szó -gyengesége mellett tehát nagy hiba volt, hogy a tanács a notórius nemtelijesítők- kel, s ezek között is elsősorban a kulákokkal szemben nem állt a sarkára. Beszéltek róla, határozatot ás hoztak rá, hogy a legkirívóbbakat elszámoltatják, de a legutóbbi napokig bizony nem tettek semmit. Ez betudható annak is, hogy a pártszervezet vezetősége is elhanyagolta a tanács segítését, a tanácselnök beszámoltatását. Az elszámoltatások megkezdése azonban jó eredményt hozott. Meggyorsult a begyűjtés menete. Ma már van olyan nap is, hogy 6.000 tojás is begyül. Most arra van szükség, hogy a pártszervezet és a tanács nagyobb segítséget adjon a begyűjtési hivatal dolgozóinak. A pártszervezet ezt a munkát már meg is kezdte. Tíz házanként felosztották a községet a népnevelők -között, bevonva természetesen a legjobban teljesítő dolgozó parasztokat is. Ha a felvilágosító, meggyőző emberi szó párosul a tanács jó munkájával, a jó eredmény Szakoson sem maradhat el, s mint ahogy a mezőgazdasági munkákban a dombóvári járás községei között az elsők között járnak, úgy a begyűjtési és adófizetési versenyben is elérhetik ugyanezt az eredményt. VASÁRNAPI JEGYZETEK A küldött A tamási járás sokban emlékeztet a Viharsarokra, De ott, az Ai- földön, jobbára egy ember, Szántó Kovács János volt a forradalmi megmozdulások élesztője, itt maga a tömeg emelte fel a forradalom zászlaját. Az 1965-ös aratósztrájknak nem volt kifejezett vezére, csak hőse volt, maga a nép. S innen indult el és ide tért meg Gőgös Ignác is, az ellenforradalmi évek tisztaemlé kű mártírja, aki a legnagyobbak mellett harcolt, nemcsak az illegalitásban, hanem a vésztörvényszék pribékjei előtt is. Abban az időben Eszterházy-bir tok volt itt minden, ameddik a szem ellát s azon is túl. Azé az Eszter házy Pálé volt ez a föld, aki a Mindszcnthy-pcr főtárgyalásán meg sem tudta mondani, mennyi vagyona volt valójában. Talán ez nevelte, ez élesztette itt a forradalmi szellemet, a nagybirtok ólomsúlya, mely 400 éven át nehezedett erre a népre. A közeli Ozora a szabadságharc fényét sugározta ide, de Tamásitól délre, Döbrököz. valamikor Werböczi-birtok volt. A tamási iparasz tok aligha olvasták a Tr:partituinot.de tudták, mintha házuk homlokára lett volna írva Werbőczi István törvénye: „Az ö Földesuroknak urasága alatt immáron tiszta és örök Parasztságban kell élniek.“ Hogyan is volt? Péti János jól emlékezik még, amikor két család lakott egyetlen nyirkos, egészségte len szobát, s a falon és a földes p ad la ton krétával osztották kétfelé a lakást. Emlékezik az ispánok és kasznárok kegyetlenségére, a csendőrszuronyok gyilkos villogására, az avas szalonnára, a ciberelevesre s mindarra, ami a „tiszta és örök szolgaságot“ jelentette a Eszlerházy-birtokon. Tudta Werbőczi törvényét, nem szavakban és könyvekben, ha nem valóságában, minden napján, mert ebben élt. épp úgy, mint száz cs százezer hozzá hasonló. De azt is tudta, mi történt 48-ban Ozorán. s télen, a faggyúmccs mellett elbeszélték neki a aratósztrájk történetét s ismerte Gőgös Ignácot is, aki a börtönből ide tért meg gyógyíthatatlan betegséggel, de szívében ki nem alvó hittel. De a Pártkongresszuson nem er rőJ fog beszélni. Még talán arról sem, hogy a felszabadulás után ho gyan indult meg az élet Tamásiban, hogyan nőtt a legjobbak közé a Vörös Szikra tsz. Az egykori zsúfolt cselédlakásban csak a jövő lebegett szeme előtt: Péti János ma is csak előre néz. A múltat nem felejti, de számára a jövő a fontos, a holnap, a holnapután, az elkövetkező évek. Van még tennivaló bőven. A földnek teremnie kell, többet és jobbat kell teremnie, mint eddig, nem állhatunk meg félúton. Erről fog beszélni Péti János a Pártkongresz- szuson, de megmondhatja azt is, hogy vele együtt mi is, vállvetve harcolunk ezután is, jobban mint eddig,mert József Attila szavával „ez a mi dolgunk és nem is kevés". Péti János a Szocialista Munka Hőse, a Pártkongresszus egyik tolnamegyei küldötte. Gondolatban most megszorítjuk kezét. Jó munkát, Péti elvtárs! APOR SÁNDOR. Az e müet napi kérdései Lenin utolsó beszédei és cikkei: a szocializmus felépítésének tudományosan megalapozott programmja sikerü’í meig-se-mmfsfteni az else ' V. I. Lenin, a SZKP vezére és a szovjet kormány feje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy tanítója, 1922. végén és 1923. elején súlyos betegsége ellenére több beszédet mondott és cikket írt, amelyekben összegezte a proletárhatalom addigi eredményeit, s kidolgozta az elmaradott Oroszország élenjáró, erős, szocialista hatalommá való átalakításának tudományosan megalapozott programmját. A marxizmus nagyszerű továbbfejlesztését adták ezek a művek a szocializmus építésének időszakában, a tudomány fényével világítva meg a fejlődés addig járatlan útjait. Lenininek e művei közül különösen nagyjelentőségűek az 1923. elején írt cikkei. Leniin a szocializmus felépítése tervét a Szovjetunió akikori nemzetközi és belső gazdasági és politikai helyzetének elemzése alapján dolgozta ki. Leniin a nemzetközi helyzetet az „Inkább kevesebbet, de jobban." című cikkében jellemzi. A nemzetközi helyzet legfőbb vonása, fejtegeti Lenin, hogy világméretekben kibontakozott a szocializmus és a kapitalizmus erői között az elkeseredett élet-halál küzdelem, amely harc kimenetelét végső soron az dönti el, hogy a forradalmi mozgalmakban olyan hatalmas országok dolgozói kapcsolódtak be, mint Oroszország, Kína, India, stb.. amelyek a világ lakosságának többségét képezik. Ebben az értelemben a szocializmus világméretű végső győzelmének minden feltétele megvan és nem lehet kétséges, hogy ez a győzelem bekövetkezik. De a pártnak addig is olyan politikát kell folytatnia, hogy megőrizze a fiatal szovjet állam függetlenségét, elkerüljön minden háborús bonyodalmát. Hogy ez sikerül-e, azt a mindenkori erőviszonyok döntik el. Ezért a párt fő feladata az, hogy erősítse a szovjet hatalmat és sikeresen építse a szocializmust. A belső helyzetet az jellemezte, hogy az Október tüzében megerősödött és a győzelem eredményeképpen megszilárdult munkás-paraszt szövetség elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy leszámoljon az intervencióval és a belső ellenforradalmi erőkkel. Az imperialista hatalmaknak nem szovjet hatalmat, de az intervenció és a polgárháború olyan nagymérvű bomlást idézett elő az egyébként is elmaradott Oroszország gazdaságában, ami a szocializmus építését szörnyen megnehezítette. Akadályozta a szociaüzimus építését az a tény is, hogy bár szétzúzták a kapitalizmus erőit az országon belül, de még nem számolták fel. A burzsoázia szekértőien az országon belül és kívül, élükön a t rock istákkal a II. Ihternacionálé vezéreivel- azt hangoztáttá'k, hogy ilyen viszonyok között nem lehet felépíteni a szocializmust. Arra hivatkoztak, hogy Szovjetoroszországiban túlságosan fejletlenek a termelőerők, alacsony a dolgozók kulturális színvonala és, hogy a munkásosztály és a túlsúlyban lévő kisárutermelő parasztság ellentétei a proletárdiktatúra bukását fogják eredményezni. Lenin leleplezte a burzsoáziának e szószólóit és bebizonyította, hogy egyetlen szempont vezeti őket; hitetlenséget kelteni a szocializmus ügye iránt a munkásosztályban. Az igazság az, mutatott rá Lenin. „A szövetkezetekről" című cikkében, hogy a Szovjetunióban minden feltétele megvan a szocializmus felépítésének. A proletárdiktatúra, a legfejlettebb politikai rendszer létrejötte lehetővé teszi, hogy a győztes munkásosztály a dolgozó parasztsággal karöltve gyorsan felszámolja a gazdasági és kulturális elmaa-adott- ságoí, a termelőerők rohamos fejlesztésén keresztül, amihez most már megvan minden; lehetősége. Megvan minden feltétele annak is, hogy a munkás-paraszt szövetség a szocializmus építése idején a munkásosztály vezetésével -tovább szilárduljon, hiszen a dolgozó parasztságnak is érdeke a mindenfajta kizsákmányolás és elnyomás felszámolása. A szövetkezetek az az út, amelyen keresztül a dolgozó paraszt bevonható a szocializmus építésébe. A párt előtt álló feladatok lényege abban áll — mutatott rá Lenin, — hogy a munkásosztály megőrizze vezetőszerepét a parasztság irányában és állandóan erősítse őt, mert a munkás-paraszt szövetség a proletárdiktatúra alapja. A munkás-paraszt szövetség megszilárdítása, a dolgozó tömegek bevonása a szocializmus építésébe anyagi érdekeltségükön keresztül, az a központi gondolat, amelyet Lenin állandóan hangsúlyozott, amikor tervét kidolgozta. Lenin programmja számításba vette az ország szocialista iparosítását, a nehézipar minden módon való fejlesztését és az egész népgazdaság villamosítását, a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a kultúrforradalrnat. Ezzel választ adott arra, hogyan lehet a szocializmust felépíteni egyetlen gazdaságilag elmaradott agrárországban, amelyet kapitalista országok vesznek körül. Lenin meghatározta, hogy a szocializmus anyagi alapja a legmodernebb technika alapján álló nagyipar. „A szocializmus anyagi alapja csakis a gépi nagyipar lehet, amely a mezőgazdaság átszervezésére is képes. Nem szorítkozhatunk azonban erre az általános tételre. Ezt komkrétizál- nunk kell. A legmodernebb technika színvonalának megfelelő és a mező- gazdaság átszervezésére képes nagyipar az egész ország villamosítását jelenti.“ (Lenin Művei 32. kötet 493. oldal.) Leninnek ez a meghatározása a szocializmus anyagi alapjáról megjelöli a szocialista iparosítás legfőbb útjait. Lenin különösen nagy jelentőséget, tulajdonított a nehézipar, s ezen belül a gépi nagyipar megteremtésének. Felismerte, hogy ennek segítségével lehet az ipar többi ágait és a mezőgazdaságot is a korszerű technika alapjára helyezni. Ismeretes Leninnek az a mondása, adjunk százezer korszerű traktort a falunak és ez meggyőzi az egyénileg dolgozó parasztot a gépi közös gazdálkodás előnyéről. Nagy jelentőséget tulajdonított Lenin a nehéziparnak az ország függetlenségének megvédésében is. Erről a következőket mondotta a Kommunista Intemacionálé IV. Kongresszusán, 1922. őszén. ,,... a nehézipar helyreállítása nélkül semmiféle ipart nem építhetünk fel, anélküli pedig mint önálló ország egyáltalában elveszünk. “(Lenén Művei 33. kötet 426. oldal) Leninnek ez a terve megfelelt a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek, mivel számításba vette az egész népgazdaság gyors fejlődését a legmodernebb technika alapján. Ezt pedig kiindulópontnak tekintette a dolgozó tömegek anyagi és kulturális helyzete állandó javításának. Lenin több olyan intézkedést kezdeményezett és felkarolt minden, olyan javaslatot, amelyeik az adott helyzetben a lehető legjobban szolgálták a dolgozók életszínvonalának emelését. A mezőgazdaság szocialista átszervezése lenini tervének egyik legjelentősebb dokumentuma az 1923- ban ,,A szövetkezetekről.“ írt cikke. Lenin ebben a cikkében összegezi a mezőgazdaság szocialista átszervezésének alapelveit. Megállapította, hogy á proletárdiktatúra viszonyai között a szövetkezetek egyszerű fejlődése falun egybeesik a szocializmus fejlődésével. Rámutatott, hogy „a szövetkezet az új rendre való áttérésének a lehető legegyszerűbb, legkönnyebb és a parasztok számára legérthetőbb útja.“ (Lenin Művei 33. kötet 468. oldal.) A szövetkezetek egyesítik magukban a legtökéletesebben a magánérdeket a közös érdekkel, (kezdetben a kereskedelem terén, majd a termelés területén) s figyelembe veszi a parasztság több évtizedes fejlődésének menetét és szokásait. Az egyéni érdekeltség fokozása érdekében nagy jelentőséget tulajdonított Lenin a szövetkezeti mozgalom állami támogatásának és a munkás- osztály közvetlen segítségének. Lenin erről azt mondta: „minden társadalmi rendszer csakis egy bizonyos osztály pénzügyi támogatáséval jön létre ... ezidőszerint az a társadalmi rendszer, amelyet a szokottnál nagyobb mértékben kell támogatnunk: a szövetkezeti rendszer.“ (Leniin Művei 33. kötet 469. oldal. ) Lenin figyelmeztetett arra, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztése terén káros minden sietség és türelmetlenség A mezőgazdaság átszervezéséhez egy egész történelmi szakasz szükséges. Lenin ebben az időben a szocializmus felépítése egyik legnagyobb gátjának a Szovjetunió lakosságának, különösen a falusi lakosság kulturális elmaradottságát tekintette. Rámutatott, hogy valóságos kulturális forradalomra van szükség. A fősúlyt ebben a munkában az elemi iskolai oktatásra kell helyezni, a legszélesebb néprétegekeit kell felemelni. Lenin „Napiójegyzetek.“ c. cikkében egész sor fontos intézkedést jelölt meg a kultúra emeléséért. Különösen kiemeli a néptanítók szerepét. Az áldozatos munkát végző néptanítók számára több megbecsülést, anyagi és egyéb támogatást követel. Feladatul tűzi ki, hogy olyan magasra emeljék a néptanítót ,... . amilyen magasan soha nem állt, nem áll és nem is állhat a bur- zsoá társadalomban.“ (Lenin Művei 33. kötet 465. oldal.) Lenin a szocializmus felépítése elengedhetetlen feltételének tartotta a párt és az állam munkájának állandó javítását, a tömegekkel való kapcsolatok egyre szorosabbá tételét. Ezért utolsó beszédeiben és cikkeiben részletes útmutatást ad az állam és a párt munkájának megjavításához. A szocializmus felépítése len ind tervét a szovjet nép élén a SZKP Sztálin vezette Központi Bizottságával győzelemre vitte. Ezzel a gyakorlat igazolta Lenin zseniális tanításának igazát. A szocializmus építése a mi országunkban is a Lenin által kijelölt úton halad a Párt Központi Vezetőségének irányításával. Ebben a harcunkban élvezzük a Szovjetunió közvetlen támogatását és felhasználjuk a SZKP-nak a szocializmus építése terén szerzett tapasztalatait. Geréb Sándor.
