Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

1954 MAJTJS 1

7

N A P E ó

Miért van 4S0 beadást nem teljesítő gazda Fadidon?

Ha az ember bejárja a faddi határt jóleső érzést vált ki belőle az, hogy nem lehet műveletlen földet látni. Ez tehát annak a jele, hogy Faddon szorgalmas, becsületes, kötelességtudó dolgozó, parasztok vannak, egy percig sem késlekedtek a tavaszi munkákkal, igyekeztek megtenni mindent a magasabb termés- eredmények biztosításáért. Ezt bizonyítja a határ. De lám a begyűjtési tervek teljesítése egész mást mutat, azt, hogy a dolgozó parasztok legtöbbje „fütyül“ a törvényekre, nem teljesíti állam iránti kötelezettségét. Pedig annak idején a faddi dolgozó parasztok is követelték; gondoskod ja nak arról, hogy kapjanak műtrágyát, a földművesszövetkezetben lehessen vásárolni ekét, boronát és egyéb más gazdasági felszereléseket, amit eddig nem lehetett kapni. Az ipari munkások megértették, hogy a faddi dolgozó parasztoknak ez a kérésük jogos, mert a termelés fokozásához ezekre és ehhez hasonlókra feltétlenül szükség van.

Az ipari munkások e tekintetben meg is tették a magukét, méltón járultak hozzá, hofey a faddiak ebbe í az évben eddig 472 mázsa műtrágyát vásárolhattak. Mezőgazdasági felszereléseket is küldtek a föl ;Unü- vesszövetkezeti boltba, mindenki vásárolhat ma már ekétől kezdve a harapófogóig mindent.

A póri és a kormány segitiégiikre sietett a fadóiaknak

Az új begyűjtési rendelet alapján, a jövedelemadó csökkentése alapján, a különböző kedvezmények alapján közel egy millió forinthoz jutottak a, faddiak. És mindezt olyan mostohán viszonozzák: Az első 4 hónapra eső sertésbeadási tervüket például 55 százalékra teljesítették, ■ tojásbeadási tervüket 50 százalékra. Csupán a vágómarha beadását teljesítette a község 102 százalékra, a többi mind 100 százalékon alul van, és 122 000 forint adóval adósak a faddiak a nép államának.

Nagyon jól mondta Fábián József, a tanácstitkár, hogy az „Állami fegyelem betartása és betartatása körül hibák vannak“. Bizony azok, mei t számszerint mintegy 450 gazdának van hátraléka, arról nem is beszei-. ve, hogy a 30 kulák közül, — egy- kettő kivételével — már évek j a egyáltalán semmit sem fizetnek az államnak. Hogy történhet meg mindez? Csak úgy, hogy a község vezetői sem éreznek igazi felelősséget azért, hogy egyetlen dolgozó paraszt se legyen adósa a nép állatnának.

Megvannak-e Faddon az előfeltételek, hogy mindenből teljesítse beadását a község? Nagyon is megvannak! A tyúkok is tojnak, sert.-» sek is vannak, jól tejelő tehenek ,<s vannak, és ami igazi feltétele a beadások teljesítésének, Faddon is S' k olyan becsületes dolgozó paraszt zan, akinek mindennél előbbre való, nog> letöriessze a nép államával szembeni adósságát. Bitter József például a piacon vette meg a tojást, a kövérkacsát, meg a tyúkot, hogy egészévi beadását teljesíteni tudja. Jól lehet olyanoktól vette meg, akiknek még igen sok adósságuk van a néppel szemben. És most jogosan sérti. önérzetét Bitter Józsefnek, hogy a hanyagoknak, meg a kulákoknak a.bajuk szála se görbül meg, amiért elszabotálják a beadást, a szabadpiacon értékesítik a tejet, tojást, sertést. Jogosan mondta felháborodottan Bú*TO

12-ere

r*-.1

r*•

K

s

03

z

CS2

3

C

N

n

0

j tér gazda, hogy: „A fülére feküd*, a tanács, nem hallja meg, hogy a Icu- lákok, olyanok, mint Orgonán József, Ponehker József a markukba röhögve viszik a szabadpiacra a tejet, meg a tojást, az államnak meg nem adnak egyáltalán semmit és köz ben megáridáják a becsületes dolgozó parasztokat, le akarják (járatni tekintélyüket a község színe • előtt, mert hűségesen teljesítenek m /ndent.“ Bizony mindezért a tiinácsot' és leginkább a pártszerve ;etet terheli a felelősség. Hogy nem, terjed ki a figyelmük olyanokra, n/int amit Or- govánné kulákasszony' mond, hogy:

,,Ránk a törvény nem vonatkozik

Szépen összerakosgatja a tojásokat, amit a 27 tyúkja tojogat és viszi a szabadpiacra. Lehet-e azt szó nélkül megállni, hogy Fekete István 15 holdas dolgozó parasztnak tavalyról is van még 1200 liter tejhátraléka és még ebben az évben sem adott be egy decit sem. És mindezt a párt tagjai tétlenül nézik.

Volt-e valamikor nagyobb szükség arra, hogy a párt tagjai, a párt népnevelői megalkuvástól mente- harcot folytassanak az állami fegyelem

betartásáért, a falu legádázabb ellen • ségei ellen, a kulákok ellen harcba szólítsák a falu becsületes dolgozó parasztjait, mint ríja. Nem volt És mindezt Faddon a párt 98 tagja ne n látja, vagy ha Iái ja, akkor tétlenül nézi. Hogy nem ] ütött a párt vezetőinek eszébe, hoi gy a falu zászl ’ v'- vőit, a népnevelő/ rét szüntelenül harc ra, tettre kell i eólítani, mozgó-'ta- ni. A járási pál ,'tbizottságnak miért nem terjed ki a figyelme arra, hagy Faddon „előírás szerűen“ már

A faddi kommunisták, a szekszárdi járási pártbizottságon dolgozó . elv- társak nem tudnák, hogy a jobblét megteremtésének egyik elengedhetet len feltétele a beadások maradék nél küli teljesítése? Ezekhez az elvtársakhoz talán nem hallatszik el a faddi kulákok kiáltása, hogy „ne teljesítse senki a beadását, mert majd úgyis elengedik!“

A faddi tanács vezetői eddig szép szóval sem, meg csúnya szóval sem követelték meg a beadások teljesítéKUNFY-URASÁG EGYKORI CSELÉDJEI...

a tanács kötelessége

a törvények szigorú betartásával és betartatásával biztosítani, hog> a község minden vonatkozásban teljesítse beadási tervét. Világosan kell látni, hogy az ipari munkásoknak, a bányászoknak attól még nem jut nagyobb darab kenyér, több tej, több

hús, 11 <bb tojás, hogy a kormányprog ramnn, hatására Faddon is megnőtt a termi Aési kedv, a dolgozó parasztok mind ént elkövetnek, hogy termésered menj leik az eddiginél magasabbak legyei aek.

Pesti Erzsébet

Ami nem tetszik «i dolgozóknak

A MÄVAUT ■'figyelmébe!

„A Tamási és Pincehely közötti autóbusz közlekedést egy tehergépkocsi bonyolítja le — írja levelében Lehőcz István tamási dolgozó. — Ezen a teherkocsin igen sokszor betegek is utaznak, mivel azonban a teherkocsi nem a legkellemesebb szál lítási eszköz a betegeknek, így azok sokszor kénytelenek taxit fogadni , ami igen költséges. Egy másik levél ~ író, Horváth László szintén a tanú 4- si dolgozók nevében kéri a MÁV Ali ff

I í vezetőségét, hogy erre a rossz útsza- J? ikaszra a teherjárat helyett egy rendes buszjáratot állítsanak be. Mint a levélből kitűnik, baj van a gépkocsi gumijával is. Nem egy esetben előfordult, hogy egy nap alatt a Vezetőnek ötször is kell defektet szerelni Mindkét levélíró arra kéri a MÁVAUT vezetőségét, hogy a bete- I gekre való • tekintettel keressen módot a rendes buszjárat beáll fására.;

Mikor lesznek elültetve a fák és miért mérik dugva a rézgálicot Bátaszéken?

Kolb József bátaszéki levélírói ik nr ról ad hírt szerkesztőségünknek,, hogy Bátaszéken nem sokat törődnek: a fásítási terv teljesítésével. Nincs fásítási felelős. Most egy éve ; például többszáz darab akáccsemeté/1 ültettek, amit 1952 őszén kaptak; A rendes vermelés hiányában kis,-záradtól a csemeték, egy sem eredt. me„ belőlük. A múlt év őszén, tehát 19í'3. őszén ismét nagyobb menn,' nségű szép kanadai nyárfák és juha rok érkeztek a községbe. Sajnos ezek ismét nem lettek eüöideive ri ndesan. A Petőfi és Verseny terme) Jö&zb .’íJke/otek ugyan ei utettek belőle 40) darabot, de a toobit csak na^yjab M takarták le szalmával, kiülletésre azonban még nem történt megfelelő intézkedés.

' Kolb elvtárs azt sem tartja helyesnek, hogy a bátaszéki földművesszövetkezetben a szövetkezet dolgozói nem a vásárlók szeme láttára mérik a rézgálicot. így a vásárlók sok esetben kételkednek abban, hogy megvan-e az a mennyiségű rézgálic, amit vásárolnak — jogosan. Minden vevő látni akarja, hogy mennyit mérnek —■ és ez így is van rendjén.

A földesúri kastély ott hivalkodik a festői park közepén, nem messze a Budapest—' pécsi betonúttól. A kastély elkülönítve áll az istállóktól, a magtáraktól, a szeszgyártól és a „cselédházaktól“. Annakidején bizonyára nem akarta az uraság, hogy még csak a cselédek hangja is zavarja főúri kényelmét. A kastélyt magas fenyőfákkal, jegenyefákkal ültettette körül. Node miért ne tette volna, ha megtehette. Be bezzeg, ha ezek a fenyőfák beszélni tudnának, bizonyára azt is elmondanák, hogy milyen nyomorúságos volt az élete annak az embernek, akinek, a Kunfy uraság kenyerén kellett tengetni saját maga és családja nyomorúságos életét. Akinek sikerült megérni a mai időt, az most a fenyőfák helyett elmondja mindezt: Az id. Pót Mihály bácsi sokat beszél a fiataloknak a múltról. Sokszor elmondja azt is, hogy „Fiaim becsüljétek, építsétek, védjetek a hazát, mert ma öröm élni.“ örülnek is életüknek a fácánkerti egykori cselédemberek.

Mikor az ágyúk elcsendesedtek, esténként hol az egyik, hol a másik cselédházban tanácslcoztak a cselédemberek. „Hogyan kéne megosztozni ősi jussunkon, a földön, meg azokon a gazdasági felszereléseken, igásálla- tokon, ami még megmaradt.“ — így mondogatták ezt akkor a fácánkertiek.

A régi cselédsors, az uraság botosispánjainak szívet borzongató mocskos hangja ma már csak rossz emlék. A fácánkerti gazdák szövetkeztek. Elindultak azon az úton, amely az egyéni parasztok igazi felemelkedéséhez vezet.

A termelőszövetkezetben közösen kell viselni a terheket, közösen osztozhatnak a jövedelmen is. T.ehát Fácánkerten is megalakult 1950-ben a termelőszövetkezet, amelynek „Vö rös Hajnal“ a neve. Ma már a fácánkerti gazdák boldog szövetkezeti parasztok.

Hogy ma igazán boldogok a szövetkezeti parasztok, a Kunfy- uraság egykori cselédjei, azt nem lehet letagadni. Elárulják azok a mosolygós, vidámar-. cú emberek, akik reggelenként gyülekeznek a tsz irodája előtt. Egy évvel ezelőtt nem voltak boldogok a fácánkerti „Vörös Hajnal“ tsz tagjai. Az igazság az, hogy ezelőtt 1 évvel elégedetlenek voltak. Gyakran elfelejtették azt is, hogy annakidején magasra emelt vörös zászlók alatt vonulva hirdették: „Földet vissza nem adunk“. . Bizony még talán azt is megtették volna, hogy a földet visszaadják. Ami igaz, az igaz, nem lehet letagadni: Úgy érezték,

hogy nem saját sorsuk irányítói, hanem továbbra is cselédek. Elkeseredésüket még táplálta az, hogy a fácánkerti kulákok azt hirdették, hogy a szövetkezet bukásra van ítélve. A jóslat azonban kudarcot vallott, mert a fácánkerti „Vörös Hajnal“ tsz, — csakúgy, mint megyénk többi termelőszövetkezete — nem oszlott fel, sőt megerősödött. Ma már a tsz-mozgalomról kénytelenek egész más kép vélekedni a kulákok is, akik olyan előszeretettel jósolgatták a „Vörös Hajnal“ tsz bukását.

Ma már olyan véleményeket lehet hallani a fácánkerti egyéni gazdáktól, hogy a „Vörös Hajnal“-ban is megnőtt a föld becsüs

lete, a tsz tagjai két év múlva a község legmódosabb gazdái lesznek. Ez igaz is, és így is van jól. Hadd legyenek minden községben a szövetkezet tagjai a legmódosabb gazdák. Most, a gazdasági év elején Fácánkerten sok jóval kecsegtet az évi termés. A szövetkezeti tagok lelkesedése láttán jobban remélheti bárki, hogy ezen a nyá ron és őszön nem fog ■ megismétlődni az, ami tavaly és ezelőtt 2 évvel élőfordult. Az, hogy a tagok tizedrendű kérdésnek tekintették a közös munkát, nem érdekelte őket, hogy a kukoricájuk és a krunt plijuk térdigérő gazban van. Ez nem ismétlődik meg, bizonyíték erre az, hogy « rendbontókat, a fegye- lemlazítókat kizárták a csoportból. Olyan em* bért választottak a szövetkezet élére, mint Szloboda elvtárs, aki elméletileg és gyakorlatilag is ért a gazdaság irányításához.

A Fácánkerti „Vörös Hajnal“-ban az eddig beütemezett pénzbevétel is jóval több volíi mint amire számítottak. Ez teremtett? meg az alapot ahhoz, hegy az alapszabályoknak megfelelően eddig még minden hónapban any- nyi készpénzelőleget tudtak osztani, hogy a tagok meg vannak elégedve. A „Vörös Hajnal“ portáján nem is lehet ám látni azt a trágyahalmazt, ami ta- valy ilyenkor még ott volt. Nem lehet hallani vitatkozni az embereket az iroda előtt, hogy én sem megyek* meg én sem megyek a négyzetes kukoricát vetni. Ma mindenki megy, ma mindenki dolgozik, a szövetkezet tagjai érzik, hogy ma már nem a Kunfy- ék kiszolgált cselédjei* hanem saját sorsuk ira nyitói, boldogabb jövőjük építői.

P, £.

A MI REMÉNYSÉGÜNK

Garamvölgyi László

Ha valaki néhány évvel ezelőtt a bátaszéki sporttelepen járt, nyomban feltűnt neki egy apró „emberpalánta” — amint a nagyobb sportolók után fáradhatatlanul rótta a köröket. Különösen szép futóstílusa keltett íeltűnüst. A fiú nevét hamar megtanulták szűkebb hazájában, Bátaszéken, de 1953-ban már megyeszerte megismerték a kivételes sporttehetséget.

1939. március 27-én született Bátaszéken. A helybeli általános iskolát végezte el kitűnő eredménnyel. Többféle sportággal próbálkozott. 1953. nyarán bekerült a megyei úttörő válogatottba, részt vett az országos úttörőbajnokságon, amely az első nagy sikert hozta számára. 100 méteres akadályfutásban országos . úttörőbajnokságot nyert, új országos úttörő csúcseredménnyel 17.2 mp-es idővel.

A 15 éves Garamvölgyi László hatalmas ígérete atlétikánknak. Jelenleg* a szekszárdi általános gimnázium tanulója. Testnevelő tanárnak készül, szeretne atlétikában jó eredményeket elérni, jórendű tanuló, mindent elkövet a még jobb tanulmányi eredmény érdekében.

Reméljük nem. tévedünk, araikor azt állítjuk, hogy Földessy Ödön és Puskás Antal után Tolna megye ismét egy tehetséges atlétával ajándékozza meg a magyar atlétikát.

FeledékenységbőA jeles

Mostanában, — !i ,-a csak egy m ód van rá — úgy szoktam intézni ügyeimet, hogy mins; A gyakrabban eljuthassak Majosra. És egész őszintén bevallom, hogy tavaly májtis óta sokszor voltam ott, annyiszor, hogy nincs annyi uí (jam, amin meg tudnám számolni. Sokszor még a szórakozásom rovás? ira is rászántam magam erre a „kedvelt kis“ májusi utazásra. És ra őst minden kész séget kizárva számot adok mindenkinek arról, hogy ? . sok fáradságom eredményes lett.

Elöljáróban ős zintén bevallom, hogy miért is jártam Majosra. Csupán azért hoztam ilyen kifejezhetet lenül sok áldozatot, hogy Majos község tekintélyes vezetőiről „bizonyítványt" készítsek. Mivel mindenkinek joga van ír lás tehetségét akár lebecsülni, akár túlbecsülni, én a majosi vezetők t< jhetségét nagyon is túlbecsülöm.

Mi ösztönöz engem eme elhatározásra? Az, hogy a majosi vezetők agyában olyan n agyszerű elhatározás született, hogy rajzos, agitáciős plakátokat készítet/ íek tavaly, mikor má jus 17-én a Népfrontra adta szavazatát minden ii iü hazafi. Nagyon sok igen dekoratív plakátot készítettek a majosiak, an nyit, hogy. utóbb még a földművesszövetkezet kisáruháza előtt elhelyezőit verseny táblára is került egy. Ez a csinos plakát egy életnek örülő ipari tanulót ábrázol, kezében magasra emelt zászló és „kiáltja*1: „Má,;jus 17<-ón én is a Népfrontra szavazok.“ Minden becsületes

hazafi az ipari tanulókkal együtt, a majosiakkal együtt valóban a Népfrontra szavazott. Én ekkor a majosi vezetők részére kiállított bizonyítványban nagy betűvel beírtam az első jelest. így kezdődött. Ugye milyen is az emberi ösztön? ... Bár mennyire is akartam, csák nem tudtam lemondani a majosi utazáso król. Továbbra is szorgalmasan róttam a majosi országutat. És bármennyire is ostobaság, — mert én, magam is annak tartom — a majosi vezetők bámulatos feledékenysegét figyeltem, azzal a céllal, hogy idővel, — természetesen a magam részére — ebből is osztályozom a.majosi vezetőket.

Nem nagyképűségből mondom; de sikerem lett, olyan, amiről még álmodni sem mertem. A majosi vezetők olyat produkáltak feledékeny- ségből, ami egyszerűen csodálatraméltó. Az ipari tanuló!... A választási agitáció!... A majosi vezetők feledékenysége!... Ez mind jeles!

Tavaly május 17-én ki gondolt arra, hogy az ipari tanuló, akit megörökítettek, még egy év elteltével is szavazni akar? Ki gondolt arra, hogy a majosi vezetők egy éven belül elfelejtik, hogy a verseny- tábla más célt szolgál a földművesszövetkezet előtt? Esküszöm, én nem! Ezért most már pontot tettem az egész ügyre és ismét bejegyeztem a majosi vezetők számára készített bizonyítványba: „Feledékenységből je- les!*‘ i- P n

3 hónap óta elhalogatják a népnevelőértekezleteket

sét A 450 1 hátralékos közül még egyetlenegynek K sem emelték fel a beadását, a párt népnevelői még egyetlen dol$ ózó paraszt házához sem jutottak el, hogy megmagyarázzák neki: „ne h ßllgasson az ellenség szavára, mert arra ráfizet“.

Ezután / a faddi népnevelőknek is meg kell győzniük a dolgozó paraszI tokát árból, hogy mindennél etíbbre való a töl rvényesen előírt beadási kötelezetté ég teljesítése. Ha ez szép szó val neu a megy, akkor