Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 115. szám

4 NAPLÓ 1354 MATTS 16 Molotov elvtárs nagy beszéde az indokínai kérdésről (Folytatás a 3. oldalról) amerikai katonai támaszpontokat lé­tesítenének ebben a térségben. Ezzel szemben nem lehetnek közömbösek azok az államok, amelyek biztonsá­gát az említett blokk megalakításá­ra irányuló tervek és az indokínai amerikai beavatkozás kiterjesztésére vonatkozó tervek érintik. Azt mondják, hogy a tervbe vett új blokkra, valamint az amerikaiak indokínai beavatkozására is azért van szükség, hogy megvédjék a dél­keletázsiai népeket valamilyen kül­ső veszedelemmel szemben. Figyel­men kívül hagyva azt a kérdést, honnan indul ki a tulajdonképpeni veszély, ez országok népei és nem­zeti függetlenségük szempontjából jogos az a kérdés, helyénvaló-e, hogy az Amerikai Egyesült Államok ez országok népei védelmezőjének nyilvánítsa magát akkor, amikor ezek a népek — mint ismeretes, — nem kérték fel erre az Egyesült Ál­lamokat. Nem nevezhető-e legalább is szerénytelenségnek, hogy önhatal­múlag Délkelet-Ázsia népeinek vé­delmezőjeként akarja feltolni magát ekkor, amikor ezek a népek egyet akarnak: békét, nemzeti független­séget és szabadságot. — Most, miként önök is tudják, a kulisszák mögött lázasan folyik a munka en­nek az új agresszív tömbnek a meg­alakítására. Ennek a tömbnek az a célja, hogy összefogja azokat az álla­mokat, amelyeknek érdekei fű­ződnek a gyarmati rendszer fenntartásához és amelyek en­nek érdekében készek az ázsiai háború kiterjesztésére. A genfi értekezlet olyan időpontban fo­lyik, amikor az indokínai béke helyreállításának feladatát a délkeletázsiai háború kiterjesz­tésével akarják felcserélni. Erre vezetnek azok az új agresz- sziv tervek, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok befolyásos körei most do’goznak ki, s amelyekről olyan sokat beszélnek és írnak az utóbbi időben. Az utóbbi években az Amerikai Egyesült Államok egyre inkább be­leavatkozik az indokinai események­be és itt is a gyarmati rendszer tá­mogatásának álláspontjára helyez­kedik. Elég adai'okat felhozná arról a pénzügyi segélyről, amelyet az Egyesült Államok nyújtott Francia- országnak és a Franciaországgal kap csolatban álló indokinai kormányok­nak az utóbbi néhány esztendő alatt, íme, a megfelelő adatok ezzel a kérdéssel kapcsolatban az utóbbi évekre vonatkozólag: 1952—195li­bán 314 millió dollár, 1953—1954-ben több, mint egymilliárd dollár, — ami az indokínai háborúra fordí­tott összes kiadásoknak körülbelül négyötödét alkotja. Az 1954—1955. pénzügyi évre 1133 millió dollárt irá nyoztak elő erre a célra. Az pedig is­meretes, hogy aki fizet, az paran­csol. Ezeket az Egyesült Államok ré­széről növekvő mértékben előirány­zott összegeket főleg arra fordítot­ták, hogy finanszírozzák az indokí­nai gyarmati háborút. Jelenleg már arról van szó. hogy az Egyesült Államok köz­vetlenül beavatkozik az indokí­nai gyarmati háborúba. Az amerikaiak indokínai beavat­kozása, amely mindinkább növek­szik, fegyverek, hadianyagok szállí­tásában, katonai tanácsadók, okta­tók, szakemberek, stb. kiküldésében nyilvánul meg. Ez is főakadály az indokínai béke helyreállításának út­jában. Sőt ez a beavatkozás az indo­kínai hadműveletek méreteinek ki­bővítésére vezet, ennek minden kö­vetkezményével együtt. A szóbanforgó beavatkozás azt is bizonyítja, hogy az Egyesült Államok tulajdon­képpen arra törekszik, hogy sa­ját uralma alá hajtsa Indo­kinát. Ezen a téren már nem kevés tör­tént annak érdekében, hogy az egyik ország gyarmati uralmát egy másik ország gyarmati uralma váltsa fel. Az Egyesült Államok beavatkozá­sa indokínai ügyekbe ezenkívül azt is bizonyítja, hogy az Egyesült Államok arra törek­szik, hogy a szabadságukért és függetlenségükért harcoló indo­kínai népeket összeütközésbe hozza oiás ázsiai népekkel és a saját céljaira használja ki az ázsiai népek egymás közötti ösz- szeütközését. Mindez azt bizonyítja, Keleten is fokozott előkészüle­tek folynak egy új világhábo­rúra. Az Egyesült Államok külügymi­nisztere ezeknek a távolkeleti ame­rikai terveknek a jelentőségét fej­tegetve ez év január 13-án kijelen­tette : „Az Egyesült Államok érdekei eb- 'ben a térségben stratégiai szempont­ból igen szorosan összefüggnek az úgynevezett partmenti szigetek lán­colatával. A partmenti szigetek lán­colatának lényegében két támasz­pontja van a szárazföLdön: Északon; a koní.inenssel összefüggő Korea, dé­len, miként reménykedünk: Indo­kína. Ezek között terülnek el a tu­lajdonképpeni szigetek: Japán, Riu Kiu, beleértve Okinavát, továbbá Fomioza, a Fülöp-szigetek, Ausztrá­lia és Ujzéland. Az Egyesült Államoknak e térsé­gek mindegyikével valamilyen for­mában biztonsági megállapodása van. Ezek a megállapodások egyes esetekben nem öltötték a szerződé­sek alakját, de ennek ellenére igen reálisak és igen hatékonyak.“ Az amerikai külügyminiszternek ebből a kijelentéséből kitűnik, hogy azokat, akik az Egyesült Államok stratégiai terveivel foglalkoznak, semmiképpen sem érdeklik az indo­kínai népek vagy e térség más né­peinek jogai és sorsa. Másfelől lát­hatjuk, hogy ezek az amerikai stra­tégiai tervek, amelyek ebben a tér­ségben a háború kiterjesztését ké­szítik elő, komoly veszélyt jelentenek e nagykiterjedésű térségben élő né­pek békés fejlődésére nézve. Még nem világos, sikerül-e az Egyesült Államoknak saját tervei megvaló­sítása céljából bizonyos országok részvételével egy katonai tömböt szervezni ebben a térségben, de ezek a tervek világosan magukban fog­lalják azt a törekvést, hogy minden eszközzel támogassák a gyarmati rendszerek fenntartását Ázsiában. A genfi értekezletet nagy fele­lősség terheli azért, vájjon teije- síti-e azt a kötelességét, hogy megakadályozza ezeket a dél­keletázsiai háború kiterjesztésé­re irányuló agresszív terveket. A genfi értekezlet csak akkor old­ja meg feladatát, ha határozottan ellenszegül ezeknek a terveknek, mert az értekezlet célja az indoki­nai béke helyreállítása volt és az is marad. Mit [elent elősegíteni az indokínai béke helyreállítását? A genfi értekezlet ezt a feladatot nem foghatja fel oiyan értelemben, hogy a hadműveletek beszüntetése Indokinában valamilyen ügyesen létrehozott lélegzetvételt szünetté váljék az egyik fél számára, amely az indokmai háború kiterjesztésére szeretné használni ezt a lélegzetvé­telnyi .szünetet. Az értekezlet fel­adatát úgy kell értelmezni, hogy a genfi értekezletnek el kell ér­nie az indokinai hadműveletek mielőbbi beszüntetését és ugyan­akkor egy olyan egyezményt kell létrehoznia, renely lehető­vé teszi, hogy kielégítést nyerje­nek az indokínai népeknek nemzeti függetlenségük és de­mokratikus jogaik biztosítására vonatkozó jogos követelései. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küidoltségének vezetője ki­fejtette itt azokat a javaslatokat, amelyek alapot adnak az indokínai kérdés rendezéséhez és biztosíthat­ják az indokinai béke helyreállítá­sát. Eddig még nem hallottunk sem alapos bírálatot ezekről a javasla­tokról, sem pedig hozzájárulást e ja­vaslatok valamely pontjainak elfo­gadására vonatkozólag. A szovjet küldöttség véleménye szerint e javaslatok lényege, ha ki­emeljük a javaslatok legfontosabb pontjait, a következőkben áll: 1 Franciaország biztosítsa Viet­• nam, valamint Khmer és Pa- tet Lao szuverénitásának és függet­lenségének elismerését. Egyúttal egyezményre kell jutni arra vonatkozólag, hogy kivonnak minden külföldi csapatot Vietnam, Khmer és Patet Lao területéről, a felek közötti megegyezés alapján megállapított határidőn belül. 2 Vietnamban, Khmerben, és Patet Laoban általános sza­bad választásokat kell tartani és ezek eredményeként meg kell alaki­am ez államok mindegyikében az egységes demokratikus kormányt. E választások megtartása előtt össze keli hívni Vietnamban, Khmer­ben és Patet Laoban mindkét fél képviselőinek konzultatív konferen­ciáit és biztosítani kell a hazafias pár-tok, csoportok és közéleti szerve­zetek szabad tevékenységét. Q A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya, vala­mint Khmer és Patet Lao kormá­nyai juthassák kifejezésre készsé­güket, hogy megvizsgálják az álla­mok csatlakozását a Francia Unió­hoz az önkéntesség elve alapján. Ezenkívül Vietnam, Khmer és Pa­tet Lao kormányai elismerik Fran­ciaország gazdasági és kulturális ér­dekeit ezekben az államokban és rendezik a megfelelő kérdéseket az egyenjogúság és a kölcsönös érde­kek elvének megfelelően. A fentemlített intézkedések, • valamint a Vietnami Demokra tikus Köztársaság tervezőjében em­lített egyéb lépések végrehajtását meg kell előznie az indokinai had­műveletek beszüntetésének és meg­felelő egyezmények megkötésének, amelyek biztosítsák azt is, hogy teljesen megszűnik új katonai ala­kulatok és mindennemű fegyver és hadianyag szállítása Indokinába. Az általam felsorolt pontokon kí­vül meg kell majd még egyezni né­hány más kérdésről is. A hadifog­lyok kölcsönös kicseréléséről, arról, hogy nem üldözik azokat a szemé­lyeket,. akik a háború idején az el­lenkező féllel működtek együtt, stb Szükség van arra is, hogy a fent- emiített négy alapvető pont kellő mértékben számoljon mindkét fél- * nek azokkal a jogos óhajaival is, hogy megegyezésre Jussanak mind a politikai, mind a katonai kérdések­ben. Természetesen ezek a célok tel­jesen elérhetők, ha mindkét fél kel­lő mértékben törekszik egy valóban tartós, szilárd béke megteremtésére Indokínában. A Vietnami Demokratikus Köztár­saság javaslatai arra irányulnak, hogy megegyezésre jusson Francia- országgal. Ezek a javaslatok abból indulnak ki, hogy célszerű kölcsönö­sen elismerni az igazságosság és a becsület alapelveit, amelyek alapján teljesen elérhető új baráti kapcso­latok létesítése Indokína és Francia- ország népei között. Ezek a javas­latok nem elégíthetik ki a gyarmati politika híveit, mert ezek a régihez ragaszkodnak, ahhoz ragaszkodnak, ami már túlélte magát. Ezek, ha el­utasítják a megegyezés lehetőségét az indokínai kérdésben, ezzel nem nemzetük érdekeit szolgálják, ha­nem azoknak a külföldi agresszív köröknek az érdekeit, amelyek a há­ború kiterjesztésére törekednek, nem pedig a béke helyreállítására Indo­kínában. Az indokínai kérdéssel foglalkozó első ülésen a francia küldöttség elő­terjesztette javaslatait /az indokína’' kérdés rendezésére vonatkozólag. Az azóta eltelt idő alatt lehetőségünk nyílt arra, hogy figyelmesen megis­merkedjünk a francia tervezettel és más küldöttségek javaslataival is. A francia javaslatok hiányossága az, hogy egyáltalán nem érintik a politikai kérdéseket. Ugyanakkor mindenki számára érthető, hogy In­dokínában elhúzódó háború beszün­tetését nem lehet elválasztani leg­alább is néhány ilyenfajta probléma megoldásától. A francia tervezetben lebecsülés mutatkozik a Laoszban és Kambod­zsában kibontakozott nemzeti sza­badságharccal szemben, pedig nem szabad az indokínai helyzet kérdé­sét csupán a vietnami eseményekre korlátozni. A francia tervezet beszél az érte­kezleten létrejövő megállapodások garanciájáról. A francia tervezet er­re vonatkozólag a következőket mondja: „Ezeknek a megállapodásoknak a betartását a genfi értekezleten részt­vevő államok biztosítják. A megálla­podások mindennemű megszegése esetén azonnal tanácskozásra van szükség ez államok között abból a célból, hogy egyénileg vagy kollek­tive megfelelő intézkedéseket tegye­nek.“ A szovjet küldöttség nem érthet teljesen egyet ezzel a javaslattal. Azonban a szovjet küldöttség elvben el­fogadhatónak tartja azt a francia javaslatot, hogy azokat a meg­állapodásokat, amelyekre ezen az értekezleten jutunk, a genfi ér­tekezleten részvevő államok ga­rantálják, valamint, hogy e meg­állapodások mindennemű meg­szegése esetén a garanciában részvevő államok tanácskozzanak egymással. E tanácskozások feladatának an­nak kell lennie, hogy kollektív in­tézkedéseket tegyenek a megállapo­dások végrehajtásának biztosítása céljából. Kívánatos volna, hogy a mostani értekezlet más részvevői is kifejtsék álláspontjukat a francia küldöttségnek erre a fontos javasla­tára vonatkozólag. Rámutatnak arra is, hogy a Viet­nami Demokratikus Köztársaság tervezete a három ország mindegyi­kében csak a harcoló felek képvise­lőiből alakítandó vegyesbizottságok­ra akarja bízni a hadműveletek be­szüntetésére vonatkozó egyezmény­ben foglalt feltételek megtartásának ellenőrzését. Ennek során hangsú­lyozzák, hogy a tervezet nem ír elő megfelelő ellenőrzést valamely nem­zetközi szerv részéiről. Miután nagyjelentőségű, hogy meg egyezésre jussunk ebben a kérdés­ben, a szovjet küldöttség kiegészítést javasol ehhez a javaslathoz. Meg lehetne állapodni abban, hogy a had műveletek beszüntetéséről szóló egyezmény végrehajtásának ellenőr­zését semleges államok képviselői­ből álló bizottságra bízzák. Az ilyen bizottság összetételének megállapítá­sa terén nyilván nem merülnek fel leküzdhetetlen nehézségek. Ezzel kapcsolatban a szovjet kül­döttség a következő kiegészítést ter­jeszti elő az említett javaslatterve­zethez: „Hogy segítségei nyújtsanak a feleknek a hadműveletek be- sz öntető,vére vonatkozó egyez­mény feltételeinek végrehajtásá­ban, az egyezmény írja elő egy semleges országok képviselői­ből álló ellenőrző bizottság létesítését." A genfi értekezlettel kapcsolatban Franciaország az elé a fontos kérdés elé került, hogy válasszon, milyen utat akar követni Indokínában. Az egyik ót az indokínai háború foly­tatása, amely a háború kiterjeszté­sére vezet, idegen, agresszív tervek érdekében. Ez az út semmi jót nem igér a francia nemzeti érdekek ki­elégítése szempontjából. A másik út a tárgyalások útjá, mindenekelőtt a vietnami néppel való tárgyalások útja és további lépések abban az irányban, hogy biztosítsák a háború mielőbbi beszüntetését és a béke helyreállítását Indokínában. Ezen az úton létre lehet hozni a kölcsönös megértést és a baráti kapcsolatokat Franciaország és az indokínai né­pek között. A genfi értekezletnek minden erejét latba kell vetnie, hogy elősegítse az indokínai kérdés ilyen békés rendezését. A szovjet küldöttség természetesen kifeiti álláspontját azokkal a kér­désekkel kapcsolatban is, amelyeket az angol fél terjesztett elő az előző ülésen. Azonban már most meg kell mondani, hogy célszerűtlen volna az ügyet ezekre a kérdésekre korlátoz­ni és szótlanul elhaladni azok mel­lett a katonai és politikai jellegű problémák mellett, amelyeket az in­dokínai események már felvetettek. A szovjet küldöttség ugyanúgy, mint a Kínai Népköztársaság kül­döttsége is, nagy jelentőséget tulaj­donít azoknak a javaslatoknak, ame­lyeken a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője terjesztett elő. A szovjet küldöttség szolidari­tását nyilvánítja ezekkel a javasla­tokkal és reméli, hogy a kellő figye­lemben részesítik őket. Ugyanakkor a szovjet küldöttség kifejezi azt a meggyőződését, hogy a genfi értekez­let megvizsgálja majd azokat az egyéb javaslatokat is, amelyek va­lóban elősegítik az indokínai béke helyreállítását. A szovjet kormány aból indul ki, hogy az indokínai kérdés rendezése az indokínai népek nemzeti érdekei­nek kellő figyelembevételével fon­tos lépést jelentene nemcsak Ázsia, hanem az egész világ békéjének meg szilárdítása terén is. * A pénteki ülés második szónoka Bidault francia külügyminiszter volt, aki a francia küldöttség nevében vá­laszolt azokra kérdésekre, amelyek­nek az értekezleten való tisztázását a május 12-i ülésen Eden angol kül­ügyminiszter javasolta. Bidault megjegyzéseinek — az indokínai kérdésben tett francia ja­vaslatokhoz hasonlóan — az a leg­nagyobb hiányosságuk. hogy nem veszik figyelembe a megoldásra vá­ró problémák politikai vonatkozá­sait, holott teljesen világos: az in­dokínai háború megszüntetésére irá­nyuló törekvések megvalósulása el­képzelhetetlen bizonyos fontos poli­tikai kérdések megoldása néLkül. ' A pénteki ülés harmadik szónoká­nak, Kambodzsa képviselőjének rö­vid beszéde nem tartalmazott új VASÁRNAPI JEGYZETEK Székelyek Korán érkeztem Konyhádra s az esős reggelben sokáig ödöngtem az utcákon. Az éjszakai eső párái még nem szálltak fel, minden lucs­kos volt, barátságtalan. De egyszerre megélénkült az utca, zenekar for­dult be a térre, roppant rézkürtökkel, majd társasgépkocsík érkeztek, csupa vidám utassal. A zenekar rázendített: a tabódi székely kürtösök muzsikával fogadták a zombai, majosi, kukasdi székelyeket. Szállt az ének, s a kürtök tréfás szavában az erdélyi havasok aljáról idekerült testvérek üdvözölték egymást. Uj hazát találtak? Aligha. A hazát ta­lálták meg, mely a bonyhádi lankákon épp oly melegen öleli őket ma­gához, mint a Hargita messze faluiban. * Mint dunántúli ember, városla kő, /akaraíTaírml is 'az exoWkumot keresem bennük, talán éppen azt, amit a könyvek mondanak róluk. De csali a férfiak fehér, sujtásos nadrágja, cifra mellénye, a nők szo­lid, bordó szoknyája a feltűnő rajtuk. Magyarok, akik nem elszakad­tak otthonról, hanem hazataiáltak mint a régi népmese legkisebb fiúja. * Persze egy sajátos népművészetet Is hoztak, csillogót és ppmpásat, melyről szinte teljes képet ad a székelynap kiállítása,. Hímzések, szőt­tesek, fafaragások hosszú sora áll az asztalokon. Hideg Károly, a ma­josi Kossuth tsz Csík megyéből ide szakadt elnöke 3 méteres medve­riogató kürtöt készített. Majoson persze nincsenek medvék, de benne él a hagyomány ereje: így csinálta apja és nagyapja is. Majd a fia is készít ilyen kürtöt, s az unokái is, akik talán már nem is tudják, mi­re használták az ormótlan szerszámot. A székelyek kiállításával együtt, ugyanabban a teremben szerepel­tek a bonyhádi képzőművészkor tagjai is. Az ősi és az ösztönös mel­lett ott álltak a képek, melyeket már a tanulás és műveltség hagyott jóvá ellenőrzött. S ezeknek megszületését is az állam sokirányú segít­sége tette lehetővé, épp úgy, minta majosi fafaragó szakkör munkáját. Aki szereti a szimbólumokat, elgondolkozhat. A A népi díszítőművészet mellett a székelyek elhozták dalaikat, tán­caikat, melyekből ugyancsak bőséges ízelítőt kaptunk, a bonyhádi szé­kelynapon. Régi, siratok, fosztóitokban énekelt dalok, lakodalmi rigmu­sok, szokások keltek életre, egy öreg székely pedig mesét mondott. Az egyszeri székely három dolgot kív ánhatott. Az első kívánsága egy folytonégő pipa volt s egy dohány zacskó, melyből soha nem fogy kV a dohány... Szegény embernek szerény a kívánsága. A mai kétyi, zom­bai székely legények bizonyosan mást kívánnának, motorkerékpárt, vi­lágvevő rádiót, vagy hasonlót. A régi mesében a harmadik kívánság, természetesen, egy zsák arany, a szegény emberek valószínűtlen, örök vágya. Mikor, az elő­adás után bátaszéki székely legényekkel beszélgettünk, mosolyogtak. Körülbelül ezt mondták: _ A zsák aranyat, most már biztosan tudjuk, megtaláltuk. Itt van e lőttünk, a Búzakalász tsz többszáz holdas tábláin, vagy a kakasdi Gá­bor Áron tsz földjein. A zsák arany fellelése a mesében is különböző feltételeken múlik. Mi már tudjuk, hogyan kell kinyitni a varázslatos zsákot. Egy kétyi legény így felelt rá: — Szépen sorol a kukorica, néhány nap múlva lehet kapálni. APOR SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents