Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-16 / 115. szám
4 NAPLÓ 1354 MATTS 16 Molotov elvtárs nagy beszéde az indokínai kérdésről (Folytatás a 3. oldalról) amerikai katonai támaszpontokat létesítenének ebben a térségben. Ezzel szemben nem lehetnek közömbösek azok az államok, amelyek biztonságát az említett blokk megalakítására irányuló tervek és az indokínai amerikai beavatkozás kiterjesztésére vonatkozó tervek érintik. Azt mondják, hogy a tervbe vett új blokkra, valamint az amerikaiak indokínai beavatkozására is azért van szükség, hogy megvédjék a délkeletázsiai népeket valamilyen külső veszedelemmel szemben. Figyelmen kívül hagyva azt a kérdést, honnan indul ki a tulajdonképpeni veszély, ez országok népei és nemzeti függetlenségük szempontjából jogos az a kérdés, helyénvaló-e, hogy az Amerikai Egyesült Államok ez országok népei védelmezőjének nyilvánítsa magát akkor, amikor ezek a népek — mint ismeretes, — nem kérték fel erre az Egyesült Államokat. Nem nevezhető-e legalább is szerénytelenségnek, hogy önhatalmúlag Délkelet-Ázsia népeinek védelmezőjeként akarja feltolni magát ekkor, amikor ezek a népek egyet akarnak: békét, nemzeti függetlenséget és szabadságot. — Most, miként önök is tudják, a kulisszák mögött lázasan folyik a munka ennek az új agresszív tömbnek a megalakítására. Ennek a tömbnek az a célja, hogy összefogja azokat az államokat, amelyeknek érdekei fűződnek a gyarmati rendszer fenntartásához és amelyek ennek érdekében készek az ázsiai háború kiterjesztésére. A genfi értekezlet olyan időpontban folyik, amikor az indokínai béke helyreállításának feladatát a délkeletázsiai háború kiterjesztésével akarják felcserélni. Erre vezetnek azok az új agresz- sziv tervek, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok befolyásos körei most do’goznak ki, s amelyekről olyan sokat beszélnek és írnak az utóbbi időben. Az utóbbi években az Amerikai Egyesült Államok egyre inkább beleavatkozik az indokinai eseményekbe és itt is a gyarmati rendszer támogatásának álláspontjára helyezkedik. Elég adai'okat felhozná arról a pénzügyi segélyről, amelyet az Egyesült Államok nyújtott Francia- országnak és a Franciaországgal kap csolatban álló indokinai kormányoknak az utóbbi néhány esztendő alatt, íme, a megfelelő adatok ezzel a kérdéssel kapcsolatban az utóbbi évekre vonatkozólag: 1952—195libán 314 millió dollár, 1953—1954-ben több, mint egymilliárd dollár, — ami az indokínai háborúra fordított összes kiadásoknak körülbelül négyötödét alkotja. Az 1954—1955. pénzügyi évre 1133 millió dollárt irá nyoztak elő erre a célra. Az pedig ismeretes, hogy aki fizet, az parancsol. Ezeket az Egyesült Államok részéről növekvő mértékben előirányzott összegeket főleg arra fordították, hogy finanszírozzák az indokínai gyarmati háborút. Jelenleg már arról van szó. hogy az Egyesült Államok közvetlenül beavatkozik az indokínai gyarmati háborúba. Az amerikaiak indokínai beavatkozása, amely mindinkább növekszik, fegyverek, hadianyagok szállításában, katonai tanácsadók, oktatók, szakemberek, stb. kiküldésében nyilvánul meg. Ez is főakadály az indokínai béke helyreállításának útjában. Sőt ez a beavatkozás az indokínai hadműveletek méreteinek kibővítésére vezet, ennek minden következményével együtt. A szóbanforgó beavatkozás azt is bizonyítja, hogy az Egyesült Államok tulajdonképpen arra törekszik, hogy saját uralma alá hajtsa Indokinát. Ezen a téren már nem kevés történt annak érdekében, hogy az egyik ország gyarmati uralmát egy másik ország gyarmati uralma váltsa fel. Az Egyesült Államok beavatkozása indokínai ügyekbe ezenkívül azt is bizonyítja, hogy az Egyesült Államok arra törekszik, hogy a szabadságukért és függetlenségükért harcoló indokínai népeket összeütközésbe hozza oiás ázsiai népekkel és a saját céljaira használja ki az ázsiai népek egymás közötti ösz- szeütközését. Mindez azt bizonyítja, Keleten is fokozott előkészületek folynak egy új világháborúra. Az Egyesült Államok külügyminisztere ezeknek a távolkeleti amerikai terveknek a jelentőségét fejtegetve ez év január 13-án kijelentette : „Az Egyesült Államok érdekei eb- 'ben a térségben stratégiai szempontból igen szorosan összefüggnek az úgynevezett partmenti szigetek láncolatával. A partmenti szigetek láncolatának lényegében két támaszpontja van a szárazföLdön: Északon; a koní.inenssel összefüggő Korea, délen, miként reménykedünk: Indokína. Ezek között terülnek el a tulajdonképpeni szigetek: Japán, Riu Kiu, beleértve Okinavát, továbbá Fomioza, a Fülöp-szigetek, Ausztrália és Ujzéland. Az Egyesült Államoknak e térségek mindegyikével valamilyen formában biztonsági megállapodása van. Ezek a megállapodások egyes esetekben nem öltötték a szerződések alakját, de ennek ellenére igen reálisak és igen hatékonyak.“ Az amerikai külügyminiszternek ebből a kijelentéséből kitűnik, hogy azokat, akik az Egyesült Államok stratégiai terveivel foglalkoznak, semmiképpen sem érdeklik az indokínai népek vagy e térség más népeinek jogai és sorsa. Másfelől láthatjuk, hogy ezek az amerikai stratégiai tervek, amelyek ebben a térségben a háború kiterjesztését készítik elő, komoly veszélyt jelentenek e nagykiterjedésű térségben élő népek békés fejlődésére nézve. Még nem világos, sikerül-e az Egyesült Államoknak saját tervei megvalósítása céljából bizonyos országok részvételével egy katonai tömböt szervezni ebben a térségben, de ezek a tervek világosan magukban foglalják azt a törekvést, hogy minden eszközzel támogassák a gyarmati rendszerek fenntartását Ázsiában. A genfi értekezletet nagy felelősség terheli azért, vájjon teije- síti-e azt a kötelességét, hogy megakadályozza ezeket a délkeletázsiai háború kiterjesztésére irányuló agresszív terveket. A genfi értekezlet csak akkor oldja meg feladatát, ha határozottan ellenszegül ezeknek a terveknek, mert az értekezlet célja az indokinai béke helyreállítása volt és az is marad. Mit [elent elősegíteni az indokínai béke helyreállítását? A genfi értekezlet ezt a feladatot nem foghatja fel oiyan értelemben, hogy a hadműveletek beszüntetése Indokinában valamilyen ügyesen létrehozott lélegzetvételt szünetté váljék az egyik fél számára, amely az indokmai háború kiterjesztésére szeretné használni ezt a lélegzetvételnyi .szünetet. Az értekezlet feladatát úgy kell értelmezni, hogy a genfi értekezletnek el kell érnie az indokinai hadműveletek mielőbbi beszüntetését és ugyanakkor egy olyan egyezményt kell létrehoznia, renely lehetővé teszi, hogy kielégítést nyerjenek az indokínai népeknek nemzeti függetlenségük és demokratikus jogaik biztosítására vonatkozó jogos követelései. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küidoltségének vezetője kifejtette itt azokat a javaslatokat, amelyek alapot adnak az indokínai kérdés rendezéséhez és biztosíthatják az indokinai béke helyreállítását. Eddig még nem hallottunk sem alapos bírálatot ezekről a javaslatokról, sem pedig hozzájárulást e javaslatok valamely pontjainak elfogadására vonatkozólag. A szovjet küldöttség véleménye szerint e javaslatok lényege, ha kiemeljük a javaslatok legfontosabb pontjait, a következőkben áll: 1 Franciaország biztosítsa Viet• nam, valamint Khmer és Pa- tet Lao szuverénitásának és függetlenségének elismerését. Egyúttal egyezményre kell jutni arra vonatkozólag, hogy kivonnak minden külföldi csapatot Vietnam, Khmer és Patet Lao területéről, a felek közötti megegyezés alapján megállapított határidőn belül. 2 Vietnamban, Khmerben, és Patet Laoban általános szabad választásokat kell tartani és ezek eredményeként meg kell alakiam ez államok mindegyikében az egységes demokratikus kormányt. E választások megtartása előtt össze keli hívni Vietnamban, Khmerben és Patet Laoban mindkét fél képviselőinek konzultatív konferenciáit és biztosítani kell a hazafias pár-tok, csoportok és közéleti szervezetek szabad tevékenységét. Q A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya, valamint Khmer és Patet Lao kormányai juthassák kifejezésre készségüket, hogy megvizsgálják az államok csatlakozását a Francia Unióhoz az önkéntesség elve alapján. Ezenkívül Vietnam, Khmer és Patet Lao kormányai elismerik Franciaország gazdasági és kulturális érdekeit ezekben az államokban és rendezik a megfelelő kérdéseket az egyenjogúság és a kölcsönös érdekek elvének megfelelően. A fentemlített intézkedések, • valamint a Vietnami Demokra tikus Köztársaság tervezőjében említett egyéb lépések végrehajtását meg kell előznie az indokinai hadműveletek beszüntetésének és megfelelő egyezmények megkötésének, amelyek biztosítsák azt is, hogy teljesen megszűnik új katonai alakulatok és mindennemű fegyver és hadianyag szállítása Indokinába. Az általam felsorolt pontokon kívül meg kell majd még egyezni néhány más kérdésről is. A hadifoglyok kölcsönös kicseréléséről, arról, hogy nem üldözik azokat a személyeket,. akik a háború idején az ellenkező féllel működtek együtt, stb Szükség van arra is, hogy a fent- emiített négy alapvető pont kellő mértékben számoljon mindkét fél- * nek azokkal a jogos óhajaival is, hogy megegyezésre Jussanak mind a politikai, mind a katonai kérdésekben. Természetesen ezek a célok teljesen elérhetők, ha mindkét fél kellő mértékben törekszik egy valóban tartós, szilárd béke megteremtésére Indokínában. A Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslatai arra irányulnak, hogy megegyezésre jusson Francia- országgal. Ezek a javaslatok abból indulnak ki, hogy célszerű kölcsönösen elismerni az igazságosság és a becsület alapelveit, amelyek alapján teljesen elérhető új baráti kapcsolatok létesítése Indokína és Francia- ország népei között. Ezek a javaslatok nem elégíthetik ki a gyarmati politika híveit, mert ezek a régihez ragaszkodnak, ahhoz ragaszkodnak, ami már túlélte magát. Ezek, ha elutasítják a megegyezés lehetőségét az indokínai kérdésben, ezzel nem nemzetük érdekeit szolgálják, hanem azoknak a külföldi agresszív köröknek az érdekeit, amelyek a háború kiterjesztésére törekednek, nem pedig a béke helyreállítására Indokínában. Az indokínai kérdéssel foglalkozó első ülésen a francia küldöttség előterjesztette javaslatait /az indokína’' kérdés rendezésére vonatkozólag. Az azóta eltelt idő alatt lehetőségünk nyílt arra, hogy figyelmesen megismerkedjünk a francia tervezettel és más küldöttségek javaslataival is. A francia javaslatok hiányossága az, hogy egyáltalán nem érintik a politikai kérdéseket. Ugyanakkor mindenki számára érthető, hogy Indokínában elhúzódó háború beszüntetését nem lehet elválasztani legalább is néhány ilyenfajta probléma megoldásától. A francia tervezetben lebecsülés mutatkozik a Laoszban és Kambodzsában kibontakozott nemzeti szabadságharccal szemben, pedig nem szabad az indokínai helyzet kérdését csupán a vietnami eseményekre korlátozni. A francia tervezet beszél az értekezleten létrejövő megállapodások garanciájáról. A francia tervezet erre vonatkozólag a következőket mondja: „Ezeknek a megállapodásoknak a betartását a genfi értekezleten résztvevő államok biztosítják. A megállapodások mindennemű megszegése esetén azonnal tanácskozásra van szükség ez államok között abból a célból, hogy egyénileg vagy kollektive megfelelő intézkedéseket tegyenek.“ A szovjet küldöttség nem érthet teljesen egyet ezzel a javaslattal. Azonban a szovjet küldöttség elvben elfogadhatónak tartja azt a francia javaslatot, hogy azokat a megállapodásokat, amelyekre ezen az értekezleten jutunk, a genfi értekezleten részvevő államok garantálják, valamint, hogy e megállapodások mindennemű megszegése esetén a garanciában részvevő államok tanácskozzanak egymással. E tanácskozások feladatának annak kell lennie, hogy kollektív intézkedéseket tegyenek a megállapodások végrehajtásának biztosítása céljából. Kívánatos volna, hogy a mostani értekezlet más részvevői is kifejtsék álláspontjukat a francia küldöttségnek erre a fontos javaslatára vonatkozólag. Rámutatnak arra is, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság tervezete a három ország mindegyikében csak a harcoló felek képviselőiből alakítandó vegyesbizottságokra akarja bízni a hadműveletek beszüntetésére vonatkozó egyezményben foglalt feltételek megtartásának ellenőrzését. Ennek során hangsúlyozzák, hogy a tervezet nem ír elő megfelelő ellenőrzést valamely nemzetközi szerv részéiről. Miután nagyjelentőségű, hogy meg egyezésre jussunk ebben a kérdésben, a szovjet küldöttség kiegészítést javasol ehhez a javaslathoz. Meg lehetne állapodni abban, hogy a had műveletek beszüntetéséről szóló egyezmény végrehajtásának ellenőrzését semleges államok képviselőiből álló bizottságra bízzák. Az ilyen bizottság összetételének megállapítása terén nyilván nem merülnek fel leküzdhetetlen nehézségek. Ezzel kapcsolatban a szovjet küldöttség a következő kiegészítést terjeszti elő az említett javaslattervezethez: „Hogy segítségei nyújtsanak a feleknek a hadműveletek be- sz öntető,vére vonatkozó egyezmény feltételeinek végrehajtásában, az egyezmény írja elő egy semleges országok képviselőiből álló ellenőrző bizottság létesítését." A genfi értekezlettel kapcsolatban Franciaország az elé a fontos kérdés elé került, hogy válasszon, milyen utat akar követni Indokínában. Az egyik ót az indokínai háború folytatása, amely a háború kiterjesztésére vezet, idegen, agresszív tervek érdekében. Ez az út semmi jót nem igér a francia nemzeti érdekek kielégítése szempontjából. A másik út a tárgyalások útjá, mindenekelőtt a vietnami néppel való tárgyalások útja és további lépések abban az irányban, hogy biztosítsák a háború mielőbbi beszüntetését és a béke helyreállítását Indokínában. Ezen az úton létre lehet hozni a kölcsönös megértést és a baráti kapcsolatokat Franciaország és az indokínai népek között. A genfi értekezletnek minden erejét latba kell vetnie, hogy elősegítse az indokínai kérdés ilyen békés rendezését. A szovjet küldöttség természetesen kifeiti álláspontját azokkal a kérdésekkel kapcsolatban is, amelyeket az angol fél terjesztett elő az előző ülésen. Azonban már most meg kell mondani, hogy célszerűtlen volna az ügyet ezekre a kérdésekre korlátozni és szótlanul elhaladni azok mellett a katonai és politikai jellegű problémák mellett, amelyeket az indokínai események már felvetettek. A szovjet küldöttség ugyanúgy, mint a Kínai Népköztársaság küldöttsége is, nagy jelentőséget tulajdonít azoknak a javaslatoknak, amelyeken a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője terjesztett elő. A szovjet küldöttség szolidaritását nyilvánítja ezekkel a javaslatokkal és reméli, hogy a kellő figyelemben részesítik őket. Ugyanakkor a szovjet küldöttség kifejezi azt a meggyőződését, hogy a genfi értekezlet megvizsgálja majd azokat az egyéb javaslatokat is, amelyek valóban elősegítik az indokínai béke helyreállítását. A szovjet kormány aból indul ki, hogy az indokínai kérdés rendezése az indokínai népek nemzeti érdekeinek kellő figyelembevételével fontos lépést jelentene nemcsak Ázsia, hanem az egész világ békéjének meg szilárdítása terén is. * A pénteki ülés második szónoka Bidault francia külügyminiszter volt, aki a francia küldöttség nevében válaszolt azokra kérdésekre, amelyeknek az értekezleten való tisztázását a május 12-i ülésen Eden angol külügyminiszter javasolta. Bidault megjegyzéseinek — az indokínai kérdésben tett francia javaslatokhoz hasonlóan — az a legnagyobb hiányosságuk. hogy nem veszik figyelembe a megoldásra váró problémák politikai vonatkozásait, holott teljesen világos: az indokínai háború megszüntetésére irányuló törekvések megvalósulása elképzelhetetlen bizonyos fontos politikai kérdések megoldása néLkül. ' A pénteki ülés harmadik szónokának, Kambodzsa képviselőjének rövid beszéde nem tartalmazott új VASÁRNAPI JEGYZETEK Székelyek Korán érkeztem Konyhádra s az esős reggelben sokáig ödöngtem az utcákon. Az éjszakai eső párái még nem szálltak fel, minden lucskos volt, barátságtalan. De egyszerre megélénkült az utca, zenekar fordult be a térre, roppant rézkürtökkel, majd társasgépkocsík érkeztek, csupa vidám utassal. A zenekar rázendített: a tabódi székely kürtösök muzsikával fogadták a zombai, majosi, kukasdi székelyeket. Szállt az ének, s a kürtök tréfás szavában az erdélyi havasok aljáról idekerült testvérek üdvözölték egymást. Uj hazát találtak? Aligha. A hazát találták meg, mely a bonyhádi lankákon épp oly melegen öleli őket magához, mint a Hargita messze faluiban. * Mint dunántúli ember, városla kő, /akaraíTaírml is 'az exoWkumot keresem bennük, talán éppen azt, amit a könyvek mondanak róluk. De csali a férfiak fehér, sujtásos nadrágja, cifra mellénye, a nők szolid, bordó szoknyája a feltűnő rajtuk. Magyarok, akik nem elszakadtak otthonról, hanem hazataiáltak mint a régi népmese legkisebb fiúja. * Persze egy sajátos népművészetet Is hoztak, csillogót és ppmpásat, melyről szinte teljes képet ad a székelynap kiállítása,. Hímzések, szőttesek, fafaragások hosszú sora áll az asztalokon. Hideg Károly, a majosi Kossuth tsz Csík megyéből ide szakadt elnöke 3 méteres medveriogató kürtöt készített. Majoson persze nincsenek medvék, de benne él a hagyomány ereje: így csinálta apja és nagyapja is. Majd a fia is készít ilyen kürtöt, s az unokái is, akik talán már nem is tudják, mire használták az ormótlan szerszámot. A székelyek kiállításával együtt, ugyanabban a teremben szerepeltek a bonyhádi képzőművészkor tagjai is. Az ősi és az ösztönös mellett ott álltak a képek, melyeket már a tanulás és műveltség hagyott jóvá ellenőrzött. S ezeknek megszületését is az állam sokirányú segítsége tette lehetővé, épp úgy, minta majosi fafaragó szakkör munkáját. Aki szereti a szimbólumokat, elgondolkozhat. A A népi díszítőművészet mellett a székelyek elhozták dalaikat, táncaikat, melyekből ugyancsak bőséges ízelítőt kaptunk, a bonyhádi székelynapon. Régi, siratok, fosztóitokban énekelt dalok, lakodalmi rigmusok, szokások keltek életre, egy öreg székely pedig mesét mondott. Az egyszeri székely három dolgot kív ánhatott. Az első kívánsága egy folytonégő pipa volt s egy dohány zacskó, melyből soha nem fogy kV a dohány... Szegény embernek szerény a kívánsága. A mai kétyi, zombai székely legények bizonyosan mást kívánnának, motorkerékpárt, világvevő rádiót, vagy hasonlót. A régi mesében a harmadik kívánság, természetesen, egy zsák arany, a szegény emberek valószínűtlen, örök vágya. Mikor, az előadás után bátaszéki székely legényekkel beszélgettünk, mosolyogtak. Körülbelül ezt mondták: _ A zsák aranyat, most már biztosan tudjuk, megtaláltuk. Itt van e lőttünk, a Búzakalász tsz többszáz holdas tábláin, vagy a kakasdi Gábor Áron tsz földjein. A zsák arany fellelése a mesében is különböző feltételeken múlik. Mi már tudjuk, hogyan kell kinyitni a varázslatos zsákot. Egy kétyi legény így felelt rá: — Szépen sorol a kukorica, néhány nap múlva lehet kapálni. APOR SÁNDOR
