Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 115. szám

2 NAPLÓ 1054 MÁJUS 1« Védnökséget vállalok a faddi Űj Élet termelőszövetkezet felett Elmondta: MARCZY TIVADAR, a megyei tanács agronómusa Május 9-én megyénk élenjáró ter­melőszövetkezeteinek vezetőivel együtt én is részt vettem a faddi Uj Élet termelőszövetkezetben azon a tapasztalatcserén, melyet Hodek József elvtárs, a Kisbér-Batthyány- pusztai Virágzó termelőszövetkezet Kossuth-díjas elnöke tartóit, ököl­be szorult a kezem, mikor meghal­lottam, hogy milyen nagyszerű lehe­tőségek vannak kihasználatlanul és ezek mennyi veszteséget jelentenek a tsz-nek. Tudom, 'hogy nekem, mint me­gyei agronómusnak sok és nehéz feladatot kell megoldani, s mikor legelőször felvetődött bennem, hogy segítek gazdálkodni ennek a szövet­kezetnek, megtántorodtam. De hir­telen azok az üzemi munkások ju­tottak eszembe, akik tervük mara­dók nélküli teljesítése mellett még örömmel vállaltak védnökséget a gépállomások felett is. Ekkor elgon­dolkoztam, hogy micsoda nagysze­rű dolgokat hajtanék végre, ha sa­ját munkám elvégzése mellett még védnökséget vállalnék efelett a ter­melőszövetkezet felett. — Sokat vál­lalok magamra és majd aztán nem tudom végrehajtani, — gondoltam. — Nem! ez nem sok. Ezt én elválla­lom, — elhatároztam. Elhatározáso­mat végre is hajtottam, illetve vég­re fogom hajtani. Május 12-én megint csak kimen­tem a faddi Uj Élet termelőszövet­kezetbe. Elmondtam elgondolásai­mat, Bokros elvtárs, az elnök, olyan boldog volt, hogy azt nehéz, vagy talán nem is lehet érzékeltetni. — Elég az örömből, most már munkához kell látni, — mondtam magamnak, de az elnök elvtárs is észrevette. — Tudod elvtárs ezekkel az őszi­ekkel kellene valamit csinálni, — így az elnök. — Azzal bizony. — Tervet készí­tünk és még a mai nap folyamán 25 kiló pétiisót szórunk ki holdan­ként a búzára, azonnal megkezdjük az acatoláist, utána pedig a fogaso- lást. A vezetőség és a tagság öröm­mel fogadta a tanácsot és azmnal hozzáláttak a végrehajtásához. Sokszor eszembe jutnak a terme­lőszövetkezet dolgos tagjainak sza­vai, olyan örömmel vállalták a hol­danként! 32 mázsás kukoricatermést. Elhatároztam, a tagsággal együtt én is aláírom az: a nyilatkozatot, mely­ben közösen vállaljuk a 32 mázsás kukoricatermést. Azt is megbeszél­tük a vezetőséggel, hogy műtrágya kísérleti parcellákat létesítünk, ahol kikísérletezzük, hogy milyen vegyi összetételű műtrágyákra van szük­ség ahhoz, hogy minél sikeresebb le­gyen a termés. Szerdán történt, hogy a termelő- szövetkezet elnökének, valami miatt be kellett jönni Szekszárdra, s eb­ből az alkalomból engem is felkere­sett. Uj bizalmat, új reményt ön­tött belém, érzem, hogy szaktudá­somra, segítségemre számítanak a szövetkezet tagjai. Úgy érzem, hogy most nagy fá.ba vágtam a fejszét. De bízok, sőt meg vagyok győződve arról, hogy amit magamra vállaltam elvégzem. El is végzem, mert egy mezőgazdasági szakember számára nincs és nem is uehet nemesebb cél, lelkesítőbb fel- ■ adat, mint az, hogy kézzelfoghatóan I bebizonyítsa tudását és akaratát. Saját erőből új traktoros pihenő épül Szedresen — Igaz sokat hallgattunk érte, de ha egyszer nem volt miből épí­teni — mondotta — most már moso­lyogva Baros Gábor elvtárs, a szed- resi gépállomás igazgatója. Tudtuk mi is, hogy az épület nem traktoros pihenőnek való, nem is szerettek ott lenni az emberek, ha csak szerét tehették, hazamentek, ami a napi munka után igen fárasztó. A medinai országút mellett friss téglasorok emelkednek magasba. Szorgos kezek nyomán szinte szem­látomást nőnek. Rögtön kitaláltam, hogy az új tr-'ctoros pihenő épül. Kiváncsi érdeklődésemre azonnal megtudtam, hogy ez a hatalmas, 62 méter hosszú, 30 fő befogadáséra alkalmas traktoros pihenő, alig 30 ezer forintba kerül az államnak. Az épület tetőszerkezetét saját maguk, saját erőből készítik el. Téglát is nyertek, mert a régi pihenőt lebon­tották és helyére építik most az újat. Az új traktoros pihenő építé­sét . kitörő örömmel fogadták a trak­torosok és vállalták, hogy minden­nap munkaidő elő.t és után segíte­nek. Szavukat beváltották, reggel és este 30, sőt 40 ember segédkezik, hogy mielőbb kész legyen az épület. A téglát adogató sorfal között a traktorosokon kívül ott találni Ba­ros elvtársat, Talpas elvtársat és a többi gépállomási vezetőt, akik lel­kesen segítenek. Ez az új ház az öröm tanyája, a traktorosok máso­dik ot-hona lesz, ahova munka után vágyódni fognak. Az épületben még korszerű fürdő zuhanyozóval és egy szép 12 méteres kultúrterem is fog létesülni. A kőműveseknek, trakto­rosoknak, egyszóval a gépállomás összes dolgozóinak az a vállalása, hogy 4 héten belül elkészítik. (Folytatás) Szerencséje volt, még aznap talál­kozott Hollós Istvánnal. Hollós már nem volt fiatal ember, túljárt az ötvenen. Csapóéknál ese- lédeskedett s egyszer, néhány napig, az urasági kocsist is helyettesítette. Az öreg földesúr, nagyságos Csapó Dániel részéről az a megtiszteltetés érte családját, hogy az egyszer meg­tapogatta a Manci lánya farát. Manci ekkor tizenhat éves lehetett s a nagy kegy hatására városba ment, előbb Szekszárdon, később Baján szolgált. Valaki egyszer azt beszélte, hogy a Manci tollas kalap­ban flangál Pesten. Mindegy, a Hollós Istvánra fel­tehetően lehetett számítani, persze óvatosan kell kezdeni: ki lát a lel­kek mélyére? — Nehéz időket élünk, — mondá Fii ás Zsigmond £ lehatotta fajét megadóan. Hollós István nehéz fel­fogású ember lehetett, mert így vá­laszolt. — No, ki lehet bírni. — Sok mindent kibír az ember, — felelte a kulák bölcs közönnyel s elnézett. — Szeretnék magával be­szélni, István, — emelte fel hirtelen Irla: Apor Sándor a fejét. Hangja erőteljesen, határo­zottan csengett, szinte parancsolóan. Hollós István feltolta fején a sip­kát. — Nem lesz abból semmi jó, hall­ja, — mondta csendesen, de inkább csak a maga megnyugtatására. — Azt majd meglátjuk, válaszolt Illés Zsiga fontoskodva, — jöjjön el este, bor mellett csak könnyebben megy a beszéd, mint itt az utcán. S elváltak, sietve, feltűnés nélkül. Hollós István mielőtt befordult volna udvarukba, Kiss Jánosba, a tsz bognáréba ütközött. — De elgondolkozol, te Pista, — mondta a bognár — tán elfogyott a pénzed? — Ne búsulj, — folytatta — most beszéltem az elnökkel, hol­napután aanak előleget. S már sietett is tovább, mert meg jött a veje Szekszárdról. Ú « Az úr szobájában maradt. Illés Zsiga egyedül fogadta vendégét, aki későn, kilenc óra tájban érkezett. Az asztalon pintes üvegben állt a bor, s három pohár. — Van itt még valaki? — kér­dezte Hollós Is ván gyanakodva s a harmadik pohárra mutatott. — Jöhet, — felelt a gazda s mo­A Megyei Degyiijtési Hivatal tévedett — a köíesdi begyűjtési hivatal jót dolgozik „Nagy mester a eaükség, olyan emberből is írót csinál, aki egyéb­ként jegyzetelni sem igen szeret, mert a betűk rovásaitól mindjárt görcsöt kap az ujja" — írja Urbán Ernő a „Kemény dió“ című elbeszé­lés kötetében. Ilyenféle emberhez volt nekem is szerencsém Kölesden. A történet Schmidt Jánossal a kö­leséi begyűjtő hivatal vezetőjével kapcsolatos. Ez a fiatalember talán sose hitte volna, hogy hivatalvezető funkciója második hetében -újság, vagy legalábbis cikkíró lesz belőle. S mégis a paipír fölé hajolva idege­sen rágja szájaszélét, forgatja a tol­lat. Sokat töprengett mielőtt rászánta magát erre a nem éppen mindennapi dologra. Én meg is értem ezt a hi­vatalvezetőt, az ő helyzetében én sem tudtam volna szó nélkül lenyel­ni ami a megyei begyűjtési hivatal versenyhíradójában, később pedig az újságban is megjelent. Szószerint a következőket írja a begyűjtési hiva­tal. „A gyönki járás képes lesz újra megszerezni az első helyet, de eh­hez szükséges, hogy a járás veze­tői hivatalukból kimozduljanak, mert kint a területen a megbízot­tak (hivatalok) nem végzik el fel­adatukat, s Hem hajtják végre a kiadott rendeletiket. Erre példa a kölesdi megbízottak munkája, akik még egyetlen javaslatot sem tét. tek a végrehajtóbizottság felé a helyszíni elszámoltatásra. Pedig a községben van sok hátralékos ku­lák, akik egyáltalán nem tettek ele­get tízadási kötelezettségüknek. — Ezért adódott elő, hogy a község az utolsók között van a járásban.“ Namármost az önérzetes vezetőt nem hagyta lelkiismerete nyugodni. Irt egy újságcikknek szánt, nem ép­pen szerelmes levelet a megyei be­gyűjtési hivatalnak, amit egész biz­tos nem tesznek a kirakatba. A ma­ga módján megírta, hogy tévedés, vagy pontosabban hazugság van a dologban, mert: 1. A község a járás 19 községe közt folyó begyűjtési versenyben a hato­dik. 2. A község 36 kulákja közül csu­pán 1 nem tett eleget államiránti kötelezettségének, ezt pedig a köz­ségi begyűjtési hivatal elszámoltatta. 3. A megyei begyűjtési hivatal ne gondalomra szerkessze a versenyhír­adót, az újságcikket, hanem győződ­jenek meg kint a területen a tények valóságáról, mert jogtalanul vádolni valakit az rágalom. Én, mint — jelen esetben — tel­jesen független újságíró gyakran győ ződtem meg a helyzet valódiságáról. Bevezetésül meg kell, hogy mond­jam kerek-perec: Most az egyszer alaposan melléfogott a megyei be­gyűjtési hivatal. Mert a kö’esdi be­gyűjtési hivatal igenis jól dolgozik, igenis több javaslatot tett már a végrehajtóbizottság felé, mely iga­zán elősegítette a begyűjtési tervek teljesítését, amit a következő szá­mok félreérthetetlenül igazolnak: ’fejből 120 százalékrai. Tojásból 105 százalékra. Vágómarhából 104 százalékra. Baromfiból 129 százalékra Sertésből 80 százalékra teljesítette a lejárt 4 hónapra kive­tett begyűjtési tervét Kölesd. Mór pedig ha ez így igaz, akkor tehát nem rossz, hanem dicséretre méltó munkát végzett a begyűjtési hivatal vezetője és összes dolgozója. De még mennyire, hogy jól dolgo­zik a begyűjtési hivatal. A község 540 beadásra kötelezett gazdájából csupán 12-nek van hátraléka, ennek a tizenkettőnek igen helyesen 10 szá­zalékkal megemelte kötelezettségét a tanács és helyszínen elszámoltatta. Az eredményt nem egykönnyen ér te el a község, áldozatos, odaadó munkájába került a község összes vezetőinek, a begyűjtést elősegítő állandóbizottsági tagoknak, a begyüj tési tervek ezidőszerinti teljesítése. Házi Györgynek a begyűjtési állan­dóbizottság elnökének és a község összes népnevelőjének sok időt kel­lett eddig is, meg ezután is áldozni azért, hogy kivívják, Illetve meg­védjék a község becsületét. A lényeg az, hogy Kölesden a be­gyűjtéssel kapcsolatban eddig min­den jólsikerült. S mint a kölesdi be­gyűjtési apparátus mondja — a to­vábbiakban is sikerülni kell, nem le­het „elmismásoLni“ az állammal szembeni kötelezettségek teljesítését Mert a begyűjtési tervek teljesítése továbbra Is törvény. Laki Mihály MSZ-tag túlteljesítette fogadalmát A Juhépusztai törzsáll a ttenyésztő állami gazdaságban dolgozó Laki Mihály tehenész azt vállalta, hogy 7.1 literről 9.1 literre emeli fe- jési átlagát. Vállalását jóval a kon­gresszus előtt teljesítette, sőt túltel­jesítette, mert fejési átlaga jelenleg 10.7 liter, Ajrrilis 25'én a Tolnai Naplón keresztül értesül­tem arról, hogy Kelemen János sombai egyénileg dolgozó paraszt versenyre hívott; melyben az áll, hogy az őszi mezögazdasá gi kiállításon melyikünk apaállata nyeri meg az el­ső díjat. Az újság írja, hogy az ö apaállata napról napra fejlődik, szebb mint a miénk. Hogy melyik less mégis szebb, az majd a kiállításon elválik. Én a versenykihívást elfogad­tam, arra törekszik, hogy az én Sokkos-nevű növen­dék apaállatom, amely május 22-én tölti be az egy évet szebb és nagyobb légyen, mint versenytársa­EEfo^adom Kelemen János zombai dolgozó paraszt versenykihívását mé. Ezeket az eredménye­ket úgy {kívánom elérni, hogy az apaállatot a fej- lett zoótechnikai módsze­rek étlapján gondozom kiválasztom részére a leg megfelelőbb takarmányo­kat, naponta 4—5 órát jár tatom, hogy az izmai erő­södjenek. Ezt a fényképet május 2-án csináltattam, ahol én magam vagyok a növen­dék apaállattal együtt. — Szeretném, ha versenytár­sam, Kelemen János is leül dene a szerkesztőséghez tgy fényképet, mert na­gyon szeretném látni azt az állatot, S'ot szeretőéit arra is módot találni, hogy egyszer személyesen be­széljek versenytársammal, hogy elmondjuk egymás­nak tapasztalainkat. PINTER IGNÁC apaállatgondozó, Alsóleperdi ág. soiygott. S rögtön a lényegre tért, mint aki átlói fél, hogy lemarad valamiről. — Tudja-e maga, hogy új kor­mányprogramul van? — kérdezte s elsimította bajuszát. — No István, hát azt tudja-e, hogy ez mit jelent? Úgy faggatott, mint egy vizsgáló- bíró, szúrós szemmel figyelve áldo­zatát. Hollós István félszegen ült a konyhaszéken, a poharát kémlelte. Inni szeretett volna, ae nem lehe­tett; Illés Zsiga beszélt, min» egy kortes. Néha titokzatos- volt, hang­ját suttogóra fogta, aztán enyelegve szólt, tréfálkozva, de harcias is tu­dott lenni, ilyenkor szemét kime­resztette s hangja recsegett. Sőt, egyszer az asztalra is csapott. De végre felemelte poharát, Hollós Ist­ván megkönnyebbült, lehetett inni. — Maga okos, józan ember, — mondta a kulák s hunyorított. — No. Mit szólna althoz, ha azt mon­danám, hogy visszajön a földesú r? Hollós István hallgatóit. Ismét po­harát nézte, kidülledt szemmel. — A fene tudja, — szó’t bátor­talanul. — Nem hiszem, hogy az olyan jó lenne. — S arra gondolt, amit Kiss Jánostól hallott, hogy holnapután előleget adnak a tsz-b?n. — Megbolondult masa? — hüle- dezett a kulák s gyorsan töltött a kiürült poharakba. —■ A földesúr jó l és hatalmas. — Hatalmas, — hagy:«, helyben a megkínzott Hollós, — bár úgy hal­lom, hogy most Pomázon él, és ko­csis. — De ha visszajön, nem lesz ko­csis! A fene, hát nem érti? Lemond a kormány s visszajön a földesúri — Mikor? — kérdezte sápadtan Hollós, de amikor meghallotta, hogy három, vagy négy nap múlva, meg­nyugodott. Akkor az előleget még felveheti a szövetkezetben. De ekkor motozás hallatszott a szobából, kisvártatva kinyílt az ajtó s a küszöbön ott állt Csapó György úr. — A nagyságos úr! — kiáltott a megrémült Hollós s felállt. A nagy­ságos úr azonban nem mozdult, csak állt és mosolygott, fölényesen és magabiztosan. — Ne féljen kend, — szólt végre, — én vagyok. Nem bántom én ma­gát Hollós István. — S lassan elő­relépett, kezet fogott a vendéggel s az asztal mellé telepedett. — Erre nem számított, — beszélt tovább — hűtlen ember, — tette hozzá rosszaiban. — No de még jó­vá.ehet mindéit, — emelte fel hang­ját. — Azt hiszem, tudja miről van szó. A vendég félénken bólintott, s Csapó már folytatta is. — Hallotta, hogy új kormány- prbgrsmm van? Tudja meg, édes barátocskám, ez azt jelenti, hogy vége mindennek. No, ne nézzen olyan furcsán, az ántiistenbe! A kormány lemond s akkor.. < Halotti csend lett. Az úr pohará­val játszott, s közben sandítva fi­gyelte a verejtékező embert. — S akkor megteszlek ispánom­nak! Egyszerre tegezni kezdte, minden átmenet nélkül. Hollós István meg­kövülve ült a széken, még poharára sem mert nézni Lehunyta fejét s ezerféle gondolat cikázott végig agyán. Eszébe jutott a régi ispán, aki hajaj, milyen úr volt, s akinek a helye most megnyílnék előt'e. A gondolat csábító volt, bár azt is tud­ta, hogy gyalázatos mesterségre vál­lalkoznék ezzel. S a szövetkezet :s eszébe jutott, amelyhez végtére is annyi minden kötötte. Nem szolga volt, itt, hanem tag, része valami biztos egésznek, ahol nem kell pa­rancsokra várni, s az elnöknek a Kossuth-díjas elnöknek azt mond­hatja: Jani, te. De végre szólni kellelt, a földes­úr is, a kulák is vizslatva figyelte. S addig is mit kellene csinálnom? — kérdezte végre, de nem emelte' fel a fejét. — Semmit, — mondta az úr vidá­man. — Értsd meg, ha bekövetke­zik az, hogy lemond a kormány, te néhány megbízható embereddel kS- «lész a kastélyba, kikergeted onnan ezeket, s ’mindent előkészítesz fo­gadásomra. (Folytatás az 5. oldalon) A T ti L S Ö I® It T

Next

/
Thumbnails
Contents