Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 115. szám

2

NAPLÓ

1054 MÁJUS 1«

Védnökséget vállalok a faddi Űj Élet termelőszövetkezet felett

Elmondta: MARCZY TIVADAR, a megyei tanács agronómusa

Május 9-én megyénk élenjáró termelőszövetkezeteinek vezetőivel együtt én is részt vettem a faddi Uj Élet termelőszövetkezetben azon a tapasztalatcserén, melyet Hodek József elvtárs, a Kisbér-Batthyány- pusztai Virágzó termelőszövetkezet Kossuth-díjas elnöke tartóit, ökölbe szorult a kezem, mikor meghallottam, hogy milyen nagyszerű lehetőségek vannak kihasználatlanul és ezek mennyi veszteséget jelentenek a tsz-nek.

Tudom, 'hogy nekem, mint megyei agronómusnak sok és nehéz feladatot kell megoldani, s mikor legelőször felvetődött bennem, hogy segítek gazdálkodni ennek a szövetkezetnek, megtántorodtam. De hirtelen azok az üzemi munkások jutottak eszembe, akik tervük maradók nélküli teljesítése mellett még örömmel vállaltak védnökséget a gépállomások felett is. Ekkor elgondolkoztam, hogy micsoda nagyszerű dolgokat hajtanék végre, ha saját munkám elvégzése mellett még védnökséget vállalnék efelett a termelőszövetkezet felett. — Sokat vállalok magamra és majd aztán nem tudom végrehajtani, — gondoltam. — Nem! ez nem sok. Ezt én elvállalom, — elhatároztam. Elhatározásomat végre is hajtottam, illetve végre fogom hajtani.

Május 12-én megint csak kimentem a faddi Uj Élet termelőszövetkezetbe. Elmondtam elgondolásaimat, Bokros elvtárs, az elnök, olyan boldog volt, hogy azt nehéz, vagy talán nem is lehet érzékeltetni.

— Elég az örömből, most már munkához kell látni, — mondtam

magamnak, de az elnök elvtárs is

észrevette.

— Tudod elvtárs ezekkel az ősziekkel kellene valamit csinálni, — így az elnök.

— Azzal bizony. — Tervet készítünk és még a mai nap folyamán 25 kiló pétiisót szórunk ki holdanként a búzára, azonnal megkezdjük az acatoláist, utána pedig a fogaso- lást. A vezetőség és a tagság örömmel fogadta a tanácsot és azmnal hozzáláttak a végrehajtásához.

Sokszor eszembe jutnak a termelőszövetkezet dolgos tagjainak szavai, olyan örömmel vállalták a holdanként! 32 mázsás kukoricatermést. Elhatároztam, a tagsággal együtt én is aláírom az: a nyilatkozatot, melyben közösen vállaljuk a 32 mázsás kukoricatermést. Azt is megbeszéltük a vezetőséggel, hogy műtrágya kísérleti parcellákat létesítünk, ahol kikísérletezzük, hogy milyen vegyi összetételű műtrágyákra van szükség ahhoz, hogy minél sikeresebb legyen a termés.

Szerdán történt, hogy a termelő- szövetkezet elnökének, valami miatt be kellett jönni Szekszárdra, s ebből az alkalomból engem is felkeresett. Uj bizalmat, új reményt öntött belém, érzem, hogy szaktudásomra, segítségemre számítanak a szövetkezet tagjai.

Úgy érzem, hogy most nagy fá.ba vágtam a fejszét. De bízok, sőt meg vagyok győződve arról, hogy amit magamra vállaltam elvégzem. El is végzem, mert egy mezőgazdasági szakember számára nincs és nem is uehet nemesebb cél, lelkesítőbb fel- ■ adat, mint az, hogy kézzelfoghatóan I bebizonyítsa tudását és akaratát.

Saját erőből új traktoros pihenő épül Szedresen

— Igaz sokat hallgattunk érte, de ha egyszer nem volt miből építeni — mondotta — most már mosolyogva Baros Gábor elvtárs, a szed- resi gépállomás igazgatója. Tudtuk mi is, hogy az épület nem traktoros pihenőnek való, nem is szerettek ott lenni az emberek, ha csak szerét tehették, hazamentek, ami a napi munka után igen fárasztó.

A medinai országút mellett friss téglasorok emelkednek magasba. Szorgos kezek nyomán szinte szemlátomást nőnek. Rögtön kitaláltam, hogy az új tr-'ctoros pihenő épül. Kiváncsi érdeklődésemre azonnal megtudtam, hogy ez a hatalmas, 62 méter hosszú, 30 fő befogadáséra alkalmas traktoros pihenő, alig 30 ezer forintba kerül az államnak. Az épület tetőszerkezetét saját maguk, saját erőből készítik el. Téglát is nyertek, mert a régi pihenőt lebontották és helyére építik most az újat. Az új traktoros pihenő építését . kitörő örömmel fogadták a traktorosok és vállalták, hogy mindennap munkaidő elő.t és után segítenek. Szavukat beváltották, reggel és este 30, sőt 40 ember segédkezik, hogy mielőbb kész legyen az épület.

A téglát adogató sorfal között a traktorosokon kívül ott találni Baros elvtársat, Talpas elvtársat és a többi gépállomási vezetőt, akik lelkesen segítenek. Ez az új ház az öröm tanyája, a traktorosok második ot-hona lesz, ahova munka után vágyódni fognak. Az épületben még korszerű fürdő zuhanyozóval és egy szép 12 méteres kultúrterem is fog létesülni. A kőműveseknek, traktorosoknak, egyszóval a gépállomás összes dolgozóinak az a vállalása, hogy 4 héten belül elkészítik.

(Folytatás)

Szerencséje volt, még aznap találkozott Hollós Istvánnal.

Hollós már nem volt fiatal ember, túljárt az ötvenen. Csapóéknál ese- lédeskedett s egyszer, néhány napig, az urasági kocsist is helyettesítette. Az öreg földesúr, nagyságos Csapó Dániel részéről az a megtiszteltetés érte családját, hogy az egyszer megtapogatta a Manci lánya farát. Manci ekkor tizenhat éves lehetett s a nagy kegy hatására városba ment, előbb Szekszárdon, később Baján szolgált. Valaki egyszer azt beszélte, hogy a Manci tollas kalapban flangál Pesten.

Mindegy, a Hollós Istvánra feltehetően lehetett számítani, persze óvatosan kell kezdeni: ki lát a lelkek mélyére?

— Nehéz időket élünk, — mondá Fii ás Zsigmond £ lehatotta fajét megadóan. Hollós István nehéz felfogású ember lehetett, mert így válaszolt.

— No, ki lehet bírni.

— Sok mindent kibír az ember, — felelte a kulák bölcs közönnyel s elnézett. — Szeretnék magával beszélni, István, — emelte fel hirtelen

Irla: Apor Sándor

a fejét. Hangja erőteljesen, határozottan csengett, szinte parancsolóan. Hollós István feltolta fején a sipkát.

— Nem lesz abból semmi jó, hallja, — mondta csendesen, de inkább csak a maga megnyugtatására.

— Azt majd meglátjuk, válaszolt Illés Zsiga fontoskodva, — jöjjön el este, bor mellett csak könnyebben megy a beszéd, mint itt az utcán.

S elváltak, sietve, feltűnés nélkül.

Hollós István mielőtt befordult volna udvarukba, Kiss Jánosba, a tsz bognáréba ütközött.

— De elgondolkozol, te Pista, — mondta a bognár — tán elfogyott a pénzed? — Ne búsulj, — folytatta — most beszéltem az elnökkel, holnapután aanak előleget.

S már sietett is tovább, mert meg jött a veje Szekszárdról.

Ú «

Az úr szobájában maradt. Illés Zsiga egyedül fogadta vendégét, aki későn, kilenc óra tájban érkezett. Az asztalon pintes üvegben állt a bor, s három pohár.

— Van itt még valaki? — kérdezte Hollós Is ván gyanakodva s a harmadik pohárra mutatott.

— Jöhet, — felelt a gazda s moA Megyei Degyiijtési Hivatal tévedett — a köíesdi begyűjtési hivatal jót dolgozik

„Nagy mester a eaükség, olyan emberből is írót csinál, aki egyébként jegyzetelni sem igen szeret, mert a betűk rovásaitól mindjárt görcsöt kap az ujja" — írja Urbán Ernő a „Kemény dió“ című elbeszélés kötetében. Ilyenféle emberhez volt nekem is szerencsém Kölesden. A történet Schmidt Jánossal a köleséi begyűjtő hivatal vezetőjével kapcsolatos. Ez a fiatalember talán sose hitte volna, hogy hivatalvezető funkciója második hetében -újság, vagy legalábbis cikkíró lesz belőle. S mégis a paipír fölé hajolva idegesen rágja szájaszélét, forgatja a tollat. Sokat töprengett mielőtt rászánta magát erre a nem éppen mindennapi dologra. Én meg is értem ezt a hivatalvezetőt, az ő helyzetében én sem tudtam volna szó nélkül lenyelni ami a megyei begyűjtési hivatal versenyhíradójában, később pedig az újságban is megjelent. Szószerint a következőket írja a begyűjtési hivatal.

„A gyönki járás képes lesz újra megszerezni az első helyet, de ehhez szükséges, hogy a járás vezetői hivatalukból kimozduljanak, mert kint a területen a megbízottak (hivatalok) nem végzik el feladatukat, s Hem hajtják végre a kiadott rendeletiket. Erre példa a kölesdi megbízottak munkája, akik még egyetlen javaslatot sem tét. tek a végrehajtóbizottság felé a helyszíni elszámoltatásra. Pedig a községben van sok hátralékos kulák, akik egyáltalán nem tettek eleget tízadási kötelezettségüknek. — Ezért adódott elő, hogy a község az utolsók között van a járásban.“

Namármost az önérzetes vezetőt nem hagyta lelkiismerete nyugodni. Irt egy újságcikknek szánt, nem éppen szerelmes levelet a megyei begyűjtési hivatalnak, amit egész biztos nem tesznek a kirakatba. A maga módján megírta, hogy tévedés, vagy pontosabban hazugság van a dologban, mert:

1. A község a járás 19 községe közt folyó begyűjtési versenyben a hatodik.

2. A község 36 kulákja közül csupán 1 nem tett eleget államiránti kötelezettségének, ezt pedig a községi begyűjtési hivatal elszámoltatta.

3. A megyei begyűjtési hivatal ne gondalomra szerkessze a versenyhíradót, az újságcikket, hanem győződjenek meg kint a területen a tények valóságáról, mert jogtalanul vádolni valakit az rágalom.

Én, mint — jelen esetben — teljesen független újságíró gyakran győ ződtem meg a helyzet valódiságáról. Bevezetésül meg kell, hogy mondjam kerek-perec: Most az egyszer alaposan melléfogott a megyei begyűjtési hivatal. Mert a kö’esdi begyűjtési hivatal igenis jól dolgozik, igenis több javaslatot tett már a végrehajtóbizottság felé, mely igazán elősegítette a begyűjtési tervek teljesítését, amit a következő számok félreérthetetlenül igazolnak:

’fejből 120 százalékrai.

Tojásból 105 százalékra.

Vágómarhából 104 százalékra.

Baromfiból 129 százalékra

Sertésből 80 százalékra

teljesítette a lejárt 4 hónapra kivetett begyűjtési tervét Kölesd. Mór pedig ha ez így igaz, akkor tehát nem rossz, hanem dicséretre méltó munkát végzett a begyűjtési hivatal vezetője és összes dolgozója.

De még mennyire, hogy jól dolgozik a begyűjtési hivatal. A község 540 beadásra kötelezett gazdájából csupán 12-nek van hátraléka, ennek a tizenkettőnek igen helyesen 10 százalékkal megemelte kötelezettségét a tanács és helyszínen elszámoltatta.

Az eredményt nem egykönnyen ér te el a község, áldozatos, odaadó

munkájába került a község összes

vezetőinek, a begyűjtést elősegítő állandóbizottsági tagoknak, a begyüj tési tervek ezidőszerinti teljesítése. Házi Györgynek a begyűjtési állandóbizottság elnökének és a község összes népnevelőjének sok időt kellett eddig is, meg ezután is áldozni azért, hogy kivívják, Illetve megvédjék a község becsületét.

A lényeg az, hogy Kölesden a begyűjtéssel kapcsolatban eddig minden jólsikerült. S mint a kölesdi begyűjtési apparátus mondja — a továbbiakban is sikerülni kell, nem lehet „elmismásoLni“ az állammal szembeni kötelezettségek teljesítését Mert a begyűjtési tervek teljesítése továbbra Is törvény.

Laki Mihály MSZ-tag túlteljesítette fogadalmát

A Juhépusztai törzsáll a ttenyésztő

állami gazdaságban dolgozó

Laki Mihály tehenész azt vállalta, hogy 7.1 literről 9.1 literre emeli fe- jési átlagát. Vállalását jóval a kongresszus előtt teljesítette, sőt túlteljesítette, mert fejési átlaga jelenleg 10.7 liter,

Ajrrilis 25'én a Tolnai Naplón keresztül értesültem arról, hogy Kelemen János sombai egyénileg dolgozó paraszt versenyre hívott; melyben az áll, hogy az őszi mezögazdasá gi kiállításon melyikünk apaállata nyeri meg az első díjat. Az újság írja, hogy az ö apaállata napról napra fejlődik, szebb mint a miénk. Hogy melyik less mégis szebb, az majd a kiállításon elválik. Én a versenykihívást elfogadtam, arra törekszik, hogy az én Sokkos-nevű növendék apaállatom, amely május 22-én tölti be az egy évet szebb és nagyobb légyen, mint versenytársaEEfo^adom Kelemen János zombai dolgozó paraszt

versenykihívását

mé. Ezeket az eredményeket úgy {kívánom elérni, hogy az apaállatot a fej- lett zoótechnikai módszerek étlapján gondozom

kiválasztom részére a leg megfelelőbb takarmányokat, naponta 4—5 órát jár

tatom, hogy az izmai erősödjenek.

Ezt a fényképet május 2-án csináltattam, ahol én magam vagyok a növendék apaállattal együtt. — Szeretném, ha versenytársam, Kelemen János is leül dene a szerkesztőséghez tgy fényképet, mert nagyon szeretném látni azt az állatot, S'ot szeretőéit arra is módot találni, hogy egyszer személyesen beszéljek versenytársammal, hogy elmondjuk egymásnak tapasztalainkat.

PINTER IGNÁC apaállatgondozó, Alsóleperdi ág.

soiygott. S rögtön a lényegre tért, mint aki átlói fél, hogy lemarad valamiről.

— Tudja-e maga, hogy új kormányprogramul van? — kérdezte s elsimította bajuszát.

— No István, hát azt tudja-e, hogy ez mit jelent?

Úgy faggatott, mint egy vizsgáló- bíró, szúrós szemmel figyelve áldozatát. Hollós István félszegen ült a konyhaszéken, a poharát kémlelte. Inni szeretett volna, ae nem lehetett; Illés Zsiga beszélt, min» egy kortes. Néha titokzatos- volt, hangját suttogóra fogta, aztán enyelegve szólt, tréfálkozva, de harcias is tudott lenni, ilyenkor szemét kimeresztette s hangja recsegett. Sőt, egyszer az asztalra is csapott. De végre felemelte poharát, Hollós István megkönnyebbült, lehetett inni.

— Maga okos, józan ember, — mondta a kulák s hunyorított. — No. Mit szólna althoz, ha azt mondanám, hogy visszajön a földesú r?

Hollós István hallgatóit. Ismét poharát nézte, kidülledt szemmel.

— A fene tudja, — szó’t bátortalanul. — Nem hiszem, hogy az olyan jó lenne. — S arra gondolt, amit Kiss Jánostól hallott, hogy holnapután előleget adnak a tsz-b?n.

— Megbolondult masa? — hüle- dezett a kulák s gyorsan töltött a

kiürült poharakba. —■ A földesúr jó l és hatalmas.

— Hatalmas, — hagy:«, helyben a megkínzott Hollós, — bár úgy hallom, hogy most Pomázon él, és kocsis.

— De ha visszajön, nem lesz kocsis! A fene, hát nem érti? Lemond a kormány s visszajön a földesúri

— Mikor? — kérdezte sápadtan Hollós, de amikor meghallotta, hogy három, vagy négy nap múlva, megnyugodott. Akkor az előleget még felveheti a szövetkezetben.

De ekkor motozás hallatszott a szobából, kisvártatva kinyílt az ajtó s a küszöbön ott állt Csapó György úr.

— A nagyságos úr! — kiáltott a megrémült Hollós s felállt. A nagyságos úr azonban nem mozdult, csak állt és mosolygott, fölényesen és magabiztosan.

— Ne féljen kend, — szólt végre, — én vagyok. Nem bántom én magát Hollós István. — S lassan előrelépett, kezet fogott a vendéggel s az asztal mellé telepedett.

— Erre nem számított, — beszélt tovább — hűtlen ember, — tette hozzá rosszaiban. — No de még jóvá.ehet mindéit, — emelte fel hangját. — Azt hiszem, tudja miről van szó.

A vendég félénken bólintott, s Csapó már folytatta is.

— Hallotta, hogy új kormány- prbgrsmm van? Tudja meg, édes

barátocskám, ez azt jelenti, hogy vége mindennek. No, ne nézzen olyan furcsán, az ántiistenbe! A kormány lemond s akkor.. <

Halotti csend lett. Az úr poharával játszott, s közben sandítva figyelte a verejtékező embert.

— S akkor megteszlek ispánomnak!

Egyszerre tegezni kezdte, minden átmenet nélkül. Hollós István megkövülve ült a széken, még poharára sem mert nézni Lehunyta fejét s ezerféle gondolat cikázott végig agyán. Eszébe jutott a régi ispán, aki hajaj, milyen úr volt, s akinek a helye most megnyílnék előt'e. A gondolat csábító volt, bár azt is tudta, hogy gyalázatos mesterségre vállalkoznék ezzel. S a szövetkezet :s eszébe jutott, amelyhez végtére is annyi minden kötötte. Nem szolga volt, itt, hanem tag, része valami biztos egésznek, ahol nem kell parancsokra várni, s az elnöknek a Kossuth-díjas elnöknek azt mondhatja: Jani, te.

De végre szólni kellelt, a földesúr is, a kulák is vizslatva figyelte.

S addig is mit kellene csinálnom? — kérdezte végre, de nem emelte' fel a fejét.

— Semmit, — mondta az úr vidáman. — Értsd meg, ha bekövetkezik az, hogy lemond a kormány, te néhány megbízható embereddel kS- «lész a kastélyba, kikergeted onnan ezeket, s ’mindent előkészítesz fogadásomra.

(Folytatás az 5. oldalon)

A T ti L S Ö I® It T