Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-09 / 109. szám
1954 MÁJUS 9 NAPE 6 5 Javuló termelés a Bonyhádi Cipőgyárban A Bonyhádi Cipőgyárban 3—4 hónappal ezelőtt nagy volt a fejetlenség. Győrke elytárs, a gyár violt igazgatója, helytelen irányba vitte a vezetést, elszakadt a pártszervezettől, de elszakadt a műszaki és fizikai dolgozóktól is. önkényeskedésében nem egyszer tett olyan feljelentést: „Ebben az üzemben az Vesz, amit én akarok.“ Miután nem mindig jót akart, súlyos hibákat követett el. Több esetben figyelmeztette a községi pártszervezet, sőt a járási pártbizottság is felhívta figyelmét a hibákra, nem használt. Győrke elvtárs a „maga útján“ járt. Nfíhány héttel ezelőtt azután Győrke e?.vtársat leváltották. Az üzem új igazgatót kapott Osztermeier elvtáis személyében. Még csak néhány hete, hogy az új igazgató átvette a vezetést, máris fokozatos javulás tapasztalható az üzem életében. Állandóan foglalkozik a dolgozókkal, ezért bizalommal keresik fel problémáikkal. ,A munka jobb megszervezésére néhány hasznos, jól bevált módszert vezettek be az üzemiben, melyeiket előző munkahelyén, a Duna Cipőgyárban eredményesen alkalmazott. Rendszeresítették a havonkénti műszaki konferencia tartását, ahói a gyár vezetősége, a \ főmérnök ős műhely- vezetők értékelik az elmúlt hónap munkáját, az eredményeket és hiányosságokat. A szerdai műszak után az új szociális épület nagytermében ismét egybehívták a műszaki konferenciát. Kisfazekas elvtárs, a gyár főmérnöke ismertette az elmúlt kon ferencián hozott határozatot és vállalások végrehajtását, melyeket csak részben valósítottak meg A Gazda-mozgalom keretében a szabászok vállalást tettek 360 négyzetméter bélésbőr megtakarítására. Egy hónap alatt 845 négyzet deciméter bélésanyagot takarítottak meg: hulladékanyagból szabták a gyermekcipők bélését. Bevezették egy futószalagon a két modallű cipők gyártását, mely kezdetben nehézség geket okozott. A dolgozók azonban bátran küzdöttek le a felmerült akadályokat, s az átmeneti csökkenés után emelkedett a termelés. Az elmúlt hetekben csehszlovák cipőgyári munkások látogatták meg az üzemet, s nagy elismeréssel nyilatkoztak a jól bevált újításról. Az üzemnek 13 dolgozója érte el az új sztahanovista szintet, a műszakiak közül pedig Dobler István és Apa- celler István elvtársakat javasolták a műszaki sztahanovista cím viselésére, miután kitűntek a terv meny- nyiségi és minőségi teljesítésével. A jobb munkaszervezéssel javult a termelés is, bár még nem sikerült kiküszöbölni a hóvégi rohammunkát, amit mutat az is, hogy április első dekádjában 95.75 százalék, a második dekádban 81.39 százalék, a harmadik dekádban 114 százalékra teljesítették tervüket. Hiba van még a minőséggel is. Ez abból adódik, hogy menetközben nem figyelmeztetik a dolgozót az elkövetett hibákra. Például a tüződében tovább engedték a hibásan tűzött felsőrészeket. Ezektől a hibáktól nem mentes az alja üzemrész sem, ahol Teleki elvtárs által termelt cipőknek 6 százalékát le kellett értékelni. A Bonyhádi Cipőgyárban az április havi munkát értékelő műszáki konferencia sok hibát, de ugyanakkor sok hasznos tapasztalatot hozott felszínre. Különösen eredményes volt azért, mert a dolgozók nyíltan tárták fel a nehézségeket, a problémákat, melyek bár már régóta fennálltak, de csak maguk között beszélték meg a vezetőséggel nem közölték, így nem is kerülhetett sor azok kijavítására. Vorácskó elvtárs az aljaműhely vezetője hozzászólásában a közelgő nagy ünnepről, pártunk III. kongresszusáról emlékezett meg, s szinte valamennyiök akaratát mondta el, amikor azt javasolta, hogy a kongresszus tiszteletére május 17-től tart sanak az üzemben kongresszusi műszakot a magasabb teljesítmények el érésére, amelyet a, dolgozók el is fogadtak. Gyújtsunk ma is sok vasat és fémet! Földművesszövetkezete ink dolgozói május 7-ig nem valami ragyogó ered ményt értek el a vas- ős fémgyűjtés területén. Éppen ezért imár 3—4 nap pal ezelőtt megkezdték) az előkészületeket a mai fémgyűjtés! nap sikere érdekében. A gyftnki járás kezdeményezésére — mely 54 százalékkal még ma is a járások versenyében az első helyezett — a megye valamennyi járási szövetkezetei ígéretet tettek arra, hogy a Fémgyüjtő Hónap végéig 100 (százalékra teljesítik- ezirányú feladataikat, s különösen a mai napon sok-sok hulladék anyagot gyűjtenek 'össze. Az adott szó val óraváltása becsületbeli ügy. Tudják ezt a földmű- vesszövetkezefti dolgozók is .Éppen ezért követik a inai napon is az élenjáró szövetkezetek és dolgozók példáját, aki'k szorgalmas munkájuk kai már eddig is< nagyban segítették a járásokat a vas- és fémgyüjtési tervek teljesítésében. Bikács kisfalu földművesszövetkezete például már túlteljesítette vasgyüjtési tervét. A tamási földművesszövetkezet pedig a fémgyűjtésben ért el tervtúlteljesítést a legutóbbi értékelés alapján. Különösen a na.ki, a pólfai és a pincehelyei földműves szövetkezetieknek kell következetesebben harcolni a 100 százalékért, mert május 7-ig még 20 százalékra sem teljesítették tervü két. Vonják be a fémgyűjtésbe a földművesszövetkezeteink a községek és a falvak DISZ fiataljait és úttörői i is. Hiszen példák vannak arra, hogy A felszabadulás óta nagyot fejlődött megyénk villanyhálózata. Ma már legtöbb községünkben ég a villany. Ebben az évben a dombóvári járás Nak községét villamosítják jelentős beruházással. A vezeték sze relését a DÉLDÁV dolgozói végzik, s a 260 darab oszlopot és egyéb sze- reíési anyagot már a helyszínre szállították. A falu lakossága nagy örömftiel fogadta az ötéves terv ajándékát: a tanács minden támogatást és segítséget megad a dolgozóknak. A villanyszerelők számára lakást és raktárhelyiséget biztosítottak, a falu fogattal rendelkező gazdái pedig felajánlották, hogy szükség esetén fuvarral segítik a villanyszerelők mun káját. A faluvillamosítés keretében még mennyire fontos a fiatalok bevonása is. Ács Erzsébet decsi úttörő például 350 kiló vasat adott át a földművesszövetkezetnek. Müller Béla kakasdi úttörő pedig 6 nap alatt 700 kiló vasat és 5 kiló fémet gyűjtött össze. eziidén két mezőgazdasági vállalat és mezőgazdasági termelőszövetkezet villamosítására is sok kerül. 20 ezer forintos beruházással a hidjai sertéstenyésztő vállalatot villamosítják, de kigyullad a fény a hőgyészi Gyapjútermeltető Vállalat dolgozóinak lakásában és a gazdasági épületekben is. A termelőszövetkezetek közül a zombai Szabadság tsz-ben már befejezték a lakóházak és gazdasági épületek villamosítását, jelenleg a villanycsépléshez szükséges vezeték szerelésén dolgoznak. A bölcskei Vörös Október -tsz 35.000 forint beruházással kap villanyt, de befejezés előtt áll a nagydorogi Felkelő Nap tsz villamosítása is, ahol 9 tag lakásában a gazdasági épületekben néhány nap múlva már villannyal világítanak. Terjed a fény a faluban Űjabb jelszó a háta széki állomáson: „Harc a 6000 tonna e'egyárt!" Nem könnyű a vasutasok munkája most, a tavaszi idény alatt sem. — Amellett, hogy biztosítaniok kell a személy- és tehervonatok pontos közlekedtetését, törödniök kell arra is, hogy a teherkocsik jól ki legyenek használva, de nem utolsó sorban harcolniok kell azért is, hogy napról- napra növelni tudják az eiegytonna továbbítását. A bátaszéki vasútállomáson 3 brigád végzi el ezeket a feladatokat. Minden 12 órában történik a vákás, és akkor mindig megfigyelik a versenytábláról, vájjon az előző brigád milyen eredményeket ért el. Ezt azért teszik meg naponta, mert a III pártkongresszus tiszteletére párosversenyben vannak egymással. A: alábbi sorokban bemutatjuk azt, hogy az egyik brigád milyen harcot folytat ezekben a napokban az elegy tonna továbbításáért, de érzékeltetni akarjuk azt is, hogy a másik ké‘ brigád is milyen lelkesen küzd a még nagyobb teljesítményekért. Egymásután érkeznek meg a fe:- váltó brigád tagjai. A váltási <dő még nem érkezett el, de azért már folyik a beszélgetés a brigád tagjai között a munkáról. A forgalmi szolgálattevő és a tolatásvezető először is gondosan bejárják az állomás területét, hogy meggyőződjenek az állomás helyzetéről. Szükséges ez azért, meri csak ezután tudják további mun kájukat gyorsan és rendesei elvégezni. A szemle után a cs jport, mely pontosan a versenytábla előtt állt, az alábbi témáról beszélgettek; — (A műit szolgálati idő alatt majdnem 5000 tonna elegyet továbbítottunk — mondja Zádori elviái s, a forgalmi szolgálattevő. — Nehéz munka volt — vá' aszol erre Pécsi Mátyás sztahanovrira tolatásvezető — de szép volt. Tiszta ái.< mást hagytunk hátra a felváltó br.iádnak. — Tudod mit Pécsi elvtárs — mondja a forgalmi szolgálattevő a mai naptól indítsunk harcot az Í0G0 tonna elegy továbbításáért. Azon nyomban a brigád valamer.v rivi tagjával ismertették ezt az új kezdeményezést. Valamennyien bekapcsolódtak a mozgalomba és meg is indult a harc az 5000 tonna ete- gyert. Munkájukat hamarosan siker is koronázta, mert már az első műszakban 5200 tonna elegyet sikerült ijvábbítaniok. Az elért eredményre másnap a mbs’ '< két brigád is felfigyelt és ók is bekapcsolódtak ebbe a mozgalomba. Megkezdődött a verseny nemcsak az 5000 tonnáért, hanem a 3 brigád közötti csúcseredményekért is. Felföldi Bálint forgalmi szolga.áttevő brigádja a kezdeményezők ered m.ényét hamarosan túlszárnya'ta. • — Április 24-én éjjeli szolgálatot vég-" 7ett a brigád és mint Komáromi István elvtárs mondotta, egész műszak alatt egy pillanatnyi megál’á- suk sem volt. Reggel 7 órakor Komáromi elvtárs büszkén jelenre:re Felföldi elvtársnak, hogy a reggel induló tehervonatok is indulásra készen állnak. De nyomban számolgatni is kezdtek. 5857 eiegytonna a továbbítás — újságolják örömmel egy másnak. Később újabb hírrel keresi fel Komáromi elvtárs a forgalmi szolgálattevőt. A nagy sietségben egy vonatot elfelejtettem beleszámolni az eredménybe — mondja — s így a végeredményben nem 5857, hanem 6187 tonna elegy. F, szép teljesítmény után úiaob jelszó született a bátaszéki vasútállomáson: „Harc a 6000 tonna elegy ért. I* J. A megyei KIOSZ mesrválasztottii küldötteit az Országos Küldöttgyíí ésre A Tölnamegyei KIOSZ nemrégen tartotta’meg I. küldöttgyűlését a KPDSz kultúrhelyiségében, melyen a megye legjobb kisiparosai vettek részt. A küldöttgyűlésen megjelent dolgozók megbeszélték az elkövetkezendő feladatokat, s hozzászólásaikban rámutattak a hibákra is. A megyei küldöttek ezután megválasztották az országos küldötteket, akik a június 5-én és 6-án a Budapesten tartandó Országos Küldöttgyűlésen képviselni fogják megyénket A 7 tagból álló küldöttség tagjai: Simon Ferencné a KIOSZ szekszárdi helyi csoport küldötte, a helyi ipar kiváló dolgozója, Fejős Jó zsef megyei gazdaságfelelős, a duna- földvári helyi csoport küldötte, Major Anna, a bonyhádi helyi csoport, Orbán Gyula, a dombóvári helyi cső port, Páger János, a döbröközi helyi csoport, Bulla Katalin a bonyhádi helyi csoport, Plávecz Mihály, a dunaföldvári helyi csoport küldöttje. A fent nevezettek eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy méltóképpen tudják képviselni megyénk dolgozó kisiparosságát. {Folytatás a 4. oldalról) «,. bíró uram, ha szabad így mondanom? A kulák lótején széles vigyor jelent meg; szeretett volna tánrcíi perdülni. — Még egy pohárkával, nagyságos uram. Nagyságos uram felhajtott még egy pohárkával, amit kétszer megismételt. Pityókosan tápászkodott fel az ágyból. Mire kikászálódott a kony hába, ott várta a viaszosvászonnal borított asztalon a reggeli. Szalonna, házi készítésű vaj, s egy valószínűt- lenül nagy bögre kávé. Délig nem történt feljegyzésre érdemes. Ekkor megebédeltek, kiadósán, roppant étvággyal. Illésné asz- szony kitett magáért, ludaskását készített s háromféle rétest. Közben pe dig nyakalták a tengelici karcost. [ä7l — No de munkára fel, — mondta sóhajtva a földesúr, s nadrágszijját két lyukkal • kijebb eresztette. — Az almás rétesből nem eszik a nagyságos '-úr? —* kérdezte szemrehányóan Illésné. A nagyságos úr udvarias volt, amint előkelőségeknél szokás s erőnek erejével letuszkolt egy almásrétest is. Meg ne sértsük ezeket a derék népeket, de aztán munkára fel. A reggel baljóslatúan kezdődőit és szomorúan, az az értelmetlen, Fejős Rozi nem is köszönt a jóbét gazdának s ezzel szomorú fátylat von Illés Zsigmond lelkére. Délután azonban, míg az úr szunyókált a iefüg- gönyzött udvari szobában, sétára indult a faluba. Az út közepén ment, kigombolt kiskabátban, vastag séta- bottal. A tanácsház előtt lassított, lássák csak, hogy ő megy itt, Illés Zsiga a háromezer forint adóhátralékkal s mégis peckesen, mert a tanácselnök tudja-e, amit ő __ tud? „Csak számoljatok — gondolta s röhögött egyet — írjátok a kamatot is •a hátralékhoz, mégis ti fizettek. He- hehe... “ De mintha felhő takarta volna el a napot, egyszerre homályosabb lett minden, az utca is, s a jóreménység is, mely tegnap óta szívébe költözött. Aztán egyszerre könnyű iétt a szíve, az utca másik oldalán megpillantotta Kovács Terit. „Ez is kezet csókol még nekem“ — gondolta mosolyogva s a nadrág- zsebéből előhúzta kézét, hogy megnézze. A sarkon befordult, kampós botját a karjára akasztotta s fújtatva köszönt a papiakba. — Áldás, békesség, — mondta kenetesen, ahogy a plébános úrtól hallotta. Az utcai szobában azonban, amelyet minden ok nélkül dolgozó szobának neveztek, csak a plébános úr húga volt, aki épp a sizűz Máriáról törölte le a port. De már hívta is a plébános urat, aki épp kertjében szedte az őszi barackot. A plébános úr bricseszben volt s keze ragadt az őszi barack levétől. Illés Zsiga e magasztos percben mindkettőt rosszalta. — Mi újság, kedves testvérem? — kérdezte a plébános úr visszazökkenve papi méltóságába. Illés Zsiga köhécselt, hallgatott egy ideig, s nagynehezen csak ezt tudta kinyög- i : ^Beszélni szeretnék a plébános úrral." A plébános úr íróasztalához telepedett, melyen a bőrkötéses breviárium mellett egy megkezdett levél, egy mocskosfedelű Vicki Baum regény s egy biciklipumpa hevert, s helyet mutatott a karszékben keresztény testvérének. Illés Zsigmond feszengett a széken, botjára dőlt s krá- kogva megszólalt, sokatmondóan: — Nehéz időket élünk, főtisztelendő uram. Főtisztelendő uram bólintott, s arra gondolt, hogy ezért kár volt Illés Zsigának őt megzavarni a barackszedésben. — Nem lehetetlen, folytatta Illés Zsiga, — hogy keresztényi megpróbáltatásainknak vége lesz. — Nem lehetetlen, — hagyta rá a főtisztelendő úr s arra gondolt, hogy Illés Zsigmond adósa a párbérrel. A kulák még elmélkedett egy ideig, végre kibökte: — S mit szólna a főtisztelendő úr, ha azt mondanám, hogy a mi földesurunk visszatért? A főtisztelendő úr erre sem szólt semmit; a biciklipumpa fogantyújával játszott. — No. sürgette a gazda —( egy szava sem lenne? Mindez olyan hihetetlenül hangzott. — Földesurunk sok megpróbáltatásnak volt kitéve, — kanyarodott biblikus mezőkre a pap, — s ha viszszatéme, csak az ég ujját látnám ebben. — Teljesülve lön! — kiáltotta a kulák papi intonációval s vigyorogva lengette meg tófejét. — Az úr itt van velünk! — Legyen velünk az úr, — válaszolt a pap kétértelműen, majd gyorsan kijavította: — Izé, a földesúr. Tudniillik, akkor nincs baj. Illés gazda sürgősen elbeszélte az éjszakai kalandot, a reggelig tartó tanácskozást, csak a sűrű borozásról hallgatott, mellyel törődött testüket frissítették. A pap azonban komor maradt; férfi volt, akit nem ragadott el a váratlan öröm. — Az úrinak biztos értesülései vannak, — erősítette a kulák, s botjával dobbantott. — Három nap, — tette hozzá. — vagy annyi sem. — Az úr kezében vagyunk, — szólt a pap s felemelte a breviáriumot. Felállt s a félignyitott ajtón kikiabált húgának: — Katica, hozz már egy kis szil- vóriumot ennek a derék Illés gazdának! A legfontosabb természetesen az volt, hogy szövetségest keressenek a faluban. A szegény földesúr, egyedül az udvari szobában, nem képes mindenre, emberek kellenek, megbízható, derék emberek! akik hajtan- dók küzdeni, s meghalni is. ha kell. A földesúr természetesen nem hajlandó meghalni, a szentatya sem, .Illés Zsigáról nem is beszélve: ki lenne akkor bíró Tengelicen? A főtisztelendő úr úgy forgatta a biciklipumpát, mint egy karabélyt. — Mindenek előtt, azt hiszem Bertalan Jánossal kellene beszélni, a földesúr volt intézőjével. Spártai jeliem és igazi úr. Illés Zsigának ez nem tetszett. „Harcosok kellenek ide, nem vezetők". — mondá elégedetlenül, mire a szent ember így beszélt tovább: — Mondhatnám Bechmekker Lajos, vagy Katona László hevét. Őket kizárták a termelőszövetkezetből, ami persze csak javukra szolgál. E keresztény testvéreink azonban telve emberi gyengeséggel, nevezetesen iszákos mindegyik, ezért is tették ki őket a szövetkezetből. — Nem jó, — mondta határozottan Illés Zsigmond, mert arra gondolt, hogy még két ember issza potyára a borát. A pap gondolataiba niélyedt. — Próbáljon beszélni, — mondta tagoltan — Hollós Istvánnal. Rendes ember, igaz, hogy a tszcs-be van, de megfizeti a párbént, templomba jár. Rendes ember, — szegezte le főtisztelendő uram s letette a pumpát. Zsigmond gazda felállt, krákogott. — No még egy póhárkávai, — mondta főtisztelendő uram s töltött. — Mondja meg a nagyságos úrnak, hogy imádkozni fogok érte. Egyebet sem tehetek, — s kiitta a pálinkát. — Prosit, — szólt Illés Zsigmond, mert emlékezett, hogy így előkelő. (Folytatjuk)
