Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-09 / 109. szám

1954 MÁJUS 9 NAPE 6 5 Javuló termelés a Bonyhádi Cipőgyárban A Bonyhádi Cipőgyárban 3—4 hónappal ezelőtt nagy volt a fejet­lenség. Győrke elytárs, a gyár violt igazgatója, helytelen irányba vitte a vezetést, elszakadt a pártszerve­zettől, de elszakadt a műszaki és fi­zikai dolgozóktól is. önkényeskedé­sében nem egyszer tett olyan felje­lentést: „Ebben az üzemben az Vesz, amit én akarok.“ Miután nem min­dig jót akart, súlyos hibákat köve­tett el. Több esetben figyelmeztette a községi pártszervezet, sőt a járási pártbizottság is felhívta figyelmét a hibákra, nem használt. Győrke elv­társ a „maga útján“ járt. Nfíhány héttel ezelőtt azután Győrke e?.vtár­sat leváltották. Az üzem új igazga­tót kapott Osztermeier elvtáis sze­mélyében. Még csak néhány hete, hogy az új igazgató átvette a vezetést, máris fokozatos javulás tapasztalható az üzem életében. Állandóan foglalko­zik a dolgozókkal, ezért bizalommal keresik fel problémáikkal. ,A mun­ka jobb megszervezésére néhány hasznos, jól bevált módszert vezet­tek be az üzemiben, melyeiket előző munkahelyén, a Duna Cipőgyárban eredményesen alkalmazott. Rend­szeresítették a havonkénti műszaki konferencia tartását, ahói a gyár vezetősége, a \ főmérnök ős műhely- vezetők értékelik az elmúlt hónap munkáját, az eredményeket és hiá­nyosságokat. A szerdai műszak után az új szociális épület nagytermében ismét egybehívták a műszaki kon­ferenciát. Kisfazekas elvtárs, a gyár főmérnöke ismertette az elmúlt kon ferencián hozott határozatot és vál­lalások végrehajtását, melyeket csak részben valósítottak meg A Gazda-mozgalom keretében a szabászok vállalást tettek 360 négy­zetméter bélésbőr megtakarítására. Egy hónap alatt 845 négyzet deci­méter bélésanyagot takarítottak meg: hulladékanyagból szabták a gyer­mekcipők bélését. Bevezették egy futószalagon a két modallű cipők gyártását, mely kezdetben nehézség geket okozott. A dolgozók azonban bátran küzdöttek le a felmerült aka­dályokat, s az átmeneti csökkenés után emelkedett a termelés. Az elmúlt hetekben csehszlovák cipőgyári munkások látogatták meg az üzemet, s nagy elismeréssel nyi­latkoztak a jól bevált újításról. Az üzemnek 13 dolgozója érte el az új sztahanovista szintet, a műszakiak közül pedig Dobler István és Apa- celler István elvtársakat javasolták a műszaki sztahanovista cím viselé­sére, miután kitűntek a terv meny- nyiségi és minőségi teljesítésével. A jobb munkaszervezéssel javult a ter­melés is, bár még nem sikerült ki­küszöbölni a hóvégi rohammunkát, amit mutat az is, hogy április első dekádjában 95.75 százalék, a máso­dik dekádban 81.39 százalék, a har­madik dekádban 114 százalékra tel­jesítették tervüket. Hiba van még a minőséggel is. Ez abból adódik, hogy menetközben nem figyelmeztetik a dolgozót az elkövetett hibákra. Pél­dául a tüződében tovább engedték a hibásan tűzött felsőrészeket. Ezek­től a hibáktól nem mentes az alja üzemrész sem, ahol Teleki elvtárs által termelt cipőknek 6 százalékát le kellett értékelni. A Bonyhádi Cipő­gyárban az április havi munkát ér­tékelő műszáki konferencia sok hi­bát, de ugyanakkor sok hasznos ta­pasztalatot hozott felszínre. Különö­sen eredményes volt azért, mert a dolgozók nyíltan tárták fel a nehéz­ségeket, a problémákat, melyek bár már régóta fennálltak, de csak ma­guk között beszélték meg a vezető­séggel nem közölték, így nem is ke­rülhetett sor azok kijavítására. Vorácskó elvtárs az aljaműhely vezetője hozzászólásában a közelgő nagy ünnepről, pártunk III. kon­gresszusáról emlékezett meg, s szinte valamennyiök akaratát mondta el, amikor azt javasolta, hogy a kon­gresszus tiszteletére május 17-től tart sanak az üzemben kongresszusi mű­szakot a magasabb teljesítmények el érésére, amelyet a, dolgozók el is fogadtak. Gyújtsunk ma is sok vasat és fémet! Földművesszövetkezete ink dolgozói május 7-ig nem valami ragyogó ered ményt értek el a vas- ős fémgyűjtés területén. Éppen ezért imár 3—4 nap pal ezelőtt megkezdték) az előkészü­leteket a mai fémgyűjtés! nap si­kere érdekében. A gyftnki járás kez­deményezésére — mely 54 százalék­kal még ma is a járások versenyé­ben az első helyezett — a megye valamennyi járási szövetkezetei ígé­retet tettek arra, hogy a Fémgyüjtő Hónap végéig 100 (százalékra telje­sítik- ezirányú feladataikat, s külö­nösen a mai napon sok-sok hulladék anyagot gyűjtenek 'össze. Az adott szó val óraváltása becsü­letbeli ügy. Tudják ezt a földmű- vesszövetkezefti dolgozók is .Éppen ezért követik a inai napon is az élenjáró szövetkezetek és dolgozók példáját, aki'k szorgalmas munkájuk kai már eddig is< nagyban segítették a járásokat a vas- és fémgyüjtési tervek teljesítésében. Bikács kisfalu földművesszövetkezete például már túlteljesítette vasgyüjtési tervét. A tamási földművesszövetkezet pedig a fémgyűjtésben ért el tervtúltelje­sítést a legutóbbi értékelés alapján. Különösen a na.ki, a pólfai és a pin­cehelyei földműves szövetkezetieknek kell következetesebben harcolni a 100 százalékért, mert május 7-ig még 20 százalékra sem teljesítették tervü két. Vonják be a fémgyűjtésbe a föld­művesszövetkezeteink a községek és a falvak DISZ fiataljait és úttörői i is. Hiszen példák vannak arra, hogy A felszabadulás óta nagyot fejlő­dött megyénk villanyhálózata. Ma már legtöbb községünkben ég a vil­lany. Ebben az évben a dombóvári járás Nak községét villamosítják jelentős beruházással. A vezeték sze relését a DÉLDÁV dolgozói végzik, s a 260 darab oszlopot és egyéb sze- reíési anyagot már a helyszínre szállították. A falu lakossága nagy örömftiel fogadta az ötéves terv ajándékát: a tanács minden támogatást és se­gítséget megad a dolgozóknak. A villanyszerelők számára lakást és raktárhelyiséget biztosítottak, a falu fogattal rendelkező gazdái pedig fel­ajánlották, hogy szükség esetén fu­varral segítik a villanyszerelők mun káját. A faluvillamosítés keretében még mennyire fontos a fiatalok bevoná­sa is. Ács Erzsébet decsi úttörő pél­dául 350 kiló vasat adott át a föld­művesszövetkezetnek. Müller Béla kakasdi úttörő pedig 6 nap alatt 700 kiló vasat és 5 kiló fémet gyűjtött össze. eziidén két mezőgazdasági vállalat és mezőgazdasági termelőszövetke­zet villamosítására is sok kerül. 20 ezer forintos beruházással a hidjai sertéstenyésztő vállalatot villamosít­ják, de kigyullad a fény a hőgyészi Gyapjútermeltető Vállalat dolgozói­nak lakásában és a gazdasági épüle­tekben is. A termelőszövetkezetek közül a zombai Szabadság tsz-ben már befejezték a lakóházak és gaz­dasági épületek villamosítását, je­lenleg a villanycsépléshez szükséges vezeték szerelésén dolgoznak. A bölcskei Vörös Október -tsz 35.000 forint beruházással kap villanyt, de befejezés előtt áll a nagydorogi Fel­kelő Nap tsz villamosítása is, ahol 9 tag lakásában a gazdasági épüle­tekben néhány nap múlva már vil­lannyal világítanak. Terjed a fény a faluban Űjabb jelszó a háta széki állomáson: „Harc a 6000 tonna e'egyárt!" Nem könnyű a vasutasok munkája most, a tavaszi idény alatt sem. — Amellett, hogy biztosítaniok kell a személy- és tehervonatok pontos közlekedtetését, törödniök kell arra is, hogy a teherkocsik jól ki legye­nek használva, de nem utolsó sorban harcolniok kell azért is, hogy napról- napra növelni tudják az eiegytonna továbbítását. A bátaszéki vasútállomáson 3 bri­gád végzi el ezeket a feladatokat. Minden 12 órában történik a vákás, és akkor mindig megfigyelik a ver­senytábláról, vájjon az előző brigád milyen eredményeket ért el. Ezt azért teszik meg naponta, mert a III pártkongresszus tiszteletére páros­versenyben vannak egymással. A: alábbi sorokban bemutatjuk azt, hogy az egyik brigád milyen harcot folytat ezekben a napokban az elegy tonna továbbításáért, de érzékeltet­ni akarjuk azt is, hogy a másik ké‘ brigád is milyen lelkesen küzd a még nagyobb teljesítményekért. Egymásután érkeznek meg a fe:- váltó brigád tagjai. A váltási <dő még nem érkezett el, de azért már folyik a beszélgetés a brigád tagjai között a munkáról. A forgalmi szol­gálattevő és a tolatásvezető először is gondosan bejárják az állomás te­rületét, hogy meggyőződjenek az állo­más helyzetéről. Szükséges ez azért, meri csak ezután tudják további mun kájukat gyorsan és rendesei elvé­gezni. A szemle után a cs jport, mely pontosan a versenytábla előtt állt, az alábbi témáról beszélgettek; — (A műit szolgálati idő alatt majdnem 5000 tonna elegyet továb­bítottunk — mondja Zádori elviái s, a forgalmi szolgálattevő. — Nehéz munka volt — vá' aszol erre Pécsi Mátyás sztahanovrira to­latásvezető — de szép volt. Tiszta ái.< mást hagytunk hátra a felváltó br.iádnak. — Tudod mit Pécsi elvtárs — mondja a forgalmi szolgálattevő a mai naptól indítsunk harcot az Í0G0 tonna elegy továbbításáért. Azon nyomban a brigád valamer.v rivi tagjával ismertették ezt az új kezdeményezést. Valamennyien be­kapcsolódtak a mozgalomba és meg is indult a harc az 5000 tonna ete- gyert. Munkájukat hamarosan siker is koronázta, mert már az első mű­szakban 5200 tonna elegyet sikerült ijvábbítaniok. Az elért eredményre másnap a mb­s’ '< két brigád is felfigyelt és ók is bekapcsolódtak ebbe a mozgalomba. Megkezdődött a verseny nemcsak az 5000 tonnáért, hanem a 3 brigád közötti csúcseredményekért is. Felföldi Bálint forgalmi szolga.át­tevő brigádja a kezdeményezők ered m.ényét hamarosan túlszárnya'ta. • — Április 24-én éjjeli szolgálatot vég-" 7ett a brigád és mint Komáromi István elvtárs mondotta, egész mű­szak alatt egy pillanatnyi megál’á- suk sem volt. Reggel 7 órakor Ko­máromi elvtárs büszkén jelenre:re Felföldi elvtársnak, hogy a reggel induló tehervonatok is indulásra ké­szen állnak. De nyomban számol­gatni is kezdtek. 5857 eiegytonna a továbbítás — újságolják örömmel egy másnak. Később újabb hírrel keresi fel Komáromi elvtárs a forgalmi szolgálattevőt. A nagy sietségben egy vonatot elfelejtettem beleszámolni az eredménybe — mondja — s így a végeredményben nem 5857, hanem 6187 tonna elegy. F, szép teljesítmény után úiaob jelszó született a bátaszéki vasút­állomáson: „Harc a 6000 tonna elegy ért. I* J. A megyei KIOSZ mesrválasztottii küldötteit az Országos Küldöttgyíí ésre A Tölnamegyei KIOSZ nemrégen tartotta’meg I. küldöttgyűlését a KPDSz kultúrhelyiségében, melyen a megye legjobb kisiparosai vettek részt. A küldöttgyűlésen megjelent dolgozók megbeszélték az elkövetke­zendő feladatokat, s hozzászólásaik­ban rámutattak a hibákra is. A megyei küldöttek ezután meg­választották az országos küldötte­ket, akik a június 5-én és 6-án a Budapesten tartandó Országos Kül­döttgyűlésen képviselni fogják me­gyénket A 7 tagból álló küldöttség tagjai: Simon Ferencné a KIOSZ szekszárdi helyi csoport küldötte, a helyi ipar kiváló dolgozója, Fejős Jó zsef megyei gazdaságfelelős, a duna- földvári helyi csoport küldötte, Ma­jor Anna, a bonyhádi helyi csoport, Orbán Gyula, a dombóvári helyi cső port, Páger János, a döbröközi he­lyi csoport, Bulla Katalin a bony­hádi helyi csoport, Plávecz Mihály, a dunaföldvári helyi csoport küldött­je. A fent nevezettek eddigi munká­jukkal bebizonyították, hogy méltó­képpen tudják képviselni megyénk dolgozó kisiparosságát. {Folytatás a 4. oldalról) «,. bíró uram, ha szabad így mon­danom? A kulák lótején széles vigyor je­lent meg; szeretett volna tánrcíi per­dülni. — Még egy pohárkával, nagyságos uram. Nagyságos uram felhajtott még egy pohárkával, amit kétszer megis­mételt. Pityókosan tápászkodott fel az ágyból. Mire kikászálódott a kony hába, ott várta a viaszosvászonnal borított asztalon a reggeli. Szalonna, házi készítésű vaj, s egy valószínűt- lenül nagy bögre kávé. Délig nem történt feljegyzésre ér­demes. Ekkor megebédeltek, kiadó­sán, roppant étvággyal. Illésné asz- szony kitett magáért, ludaskását ké­szített s háromféle rétest. Közben pe dig nyakalták a tengelici karcost. [ä7l — No de munkára fel, — mondta sóhajtva a földesúr, s nadrágszijját két lyukkal • kijebb eresztette. — Az almás rétesből nem eszik a nagyságos '-úr? —* kérdezte szemre­hányóan Illésné. A nagyságos úr udvarias volt, amint előkelőségeknél szokás s erőnek erejével letuszkolt egy almásrétest is. Meg ne sértsük ezeket a derék népeket, de aztán munkára fel. A reggel baljóslatúan kezdődőit és szomorúan, az az értelmetlen, Fejős Rozi nem is köszönt a jóbét gazdá­nak s ezzel szomorú fátylat von Il­lés Zsigmond lelkére. Délután azon­ban, míg az úr szunyókált a iefüg- gönyzött udvari szobában, sétára in­dult a faluba. Az út közepén ment, kigombolt kiskabátban, vastag séta- bottal. A tanácsház előtt lassított, lássák csak, hogy ő megy itt, Illés Zsiga a háromezer forint adóhátra­lékkal s mégis peckesen, mert a ta­nácselnök tudja-e, amit ő __ tud? „Csak számoljatok — gondolta s rö­högött egyet — írjátok a kamatot is •a hátralékhoz, mégis ti fizettek. He- hehe... “ De mintha felhő takarta volna el a napot, egyszerre homá­lyosabb lett minden, az utca is, s a jóreménység is, mely tegnap óta szí­vébe költözött. Aztán egyszerre könnyű iétt a szíve, az utca másik oldalán megpillantotta Kovács Te­rit. „Ez is kezet csókol még nekem“ — gondolta mosolyogva s a nadrág- zsebéből előhúzta kézét, hogy meg­nézze. A sarkon befordult, kampós botját a karjára akasztotta s fújtatva kö­szönt a papiakba. — Áldás, békesség, — mondta ke­netesen, ahogy a plébános úrtól hal­lotta. Az utcai szobában azonban, amelyet minden ok nélkül dolgozó szobának neveztek, csak a plébános úr húga volt, aki épp a sizűz Máriá­ról törölte le a port. De már hívta is a plébános urat, aki épp kertjé­ben szedte az őszi barackot. A plébá­nos úr bricseszben volt s keze ra­gadt az őszi barack levétől. Illés Zsiga e magasztos percben mindket­tőt rosszalta. — Mi újság, kedves testvérem? — kérdezte a plébános úr visszazök­kenve papi méltóságába. Illés Zsiga köhécselt, hallgatott egy ideig, s nagynehezen csak ezt tudta kinyög- i : ^Beszélni szeretnék a plébá­nos úrral." A plébános úr íróasztalához tele­pedett, melyen a bőrkötéses breviá­rium mellett egy megkezdett levél, egy mocskosfedelű Vicki Baum re­gény s egy biciklipumpa hevert, s helyet mutatott a karszékben keresz­tény testvérének. Illés Zsigmond fe­szengett a széken, botjára dőlt s krá- kogva megszólalt, sokatmondóan: — Nehéz időket élünk, főtisztelen­dő uram. Főtisztelendő uram bólintott, s ar­ra gondolt, hogy ezért kár volt Illés Zsigának őt megzavarni a barack­szedésben. — Nem lehetetlen, folytatta Illés Zsiga, — hogy keresztényi megpró­báltatásainknak vége lesz. — Nem lehetetlen, — hagyta rá a főtisztelendő úr s arra gondolt, hogy Illés Zsigmond adósa a párbérrel. A kulák még elmélkedett egy ideig, végre kibökte: — S mit szólna a főtisztelendő úr, ha azt mondanám, hogy a mi föl­desurunk visszatért? A főtisztelendő úr erre sem szólt semmit; a biciklipumpa fogantyú­jával játszott. — No. sürgette a gazda —( egy szava sem lenne? Mindez olyan hihetetlenül hang­zott. — Földesurunk sok megpróbálta­tásnak volt kitéve, — kanyarodott biblikus mezőkre a pap, — s ha visz­szatéme, csak az ég ujját látnám ebben. — Teljesülve lön! — kiáltotta a kulák papi intonációval s vigyo­rogva lengette meg tófejét. — Az úr itt van velünk! — Legyen velünk az úr, — vála­szolt a pap kétértelműen, majd gyor­san kijavította: — Izé, a földesúr. Tudniillik, akkor nincs baj. Illés gazda sürgősen elbeszélte az éjszakai kalandot, a reggelig tartó tanácskozást, csak a sűrű borozásról hallgatott, mellyel törődött testüket frissítették. A pap azonban komor maradt; férfi volt, akit nem raga­dott el a váratlan öröm. — Az úrinak biztos értesülései vannak, — erősítette a kulák, s bot­jával dobbantott. — Három nap, — tette hozzá. — vagy annyi sem. — Az úr kezében vagyunk, — szólt a pap s felemelte a breviáriu­mot. Felállt s a félignyitott ajtón ki­kiabált húgának: — Katica, hozz már egy kis szil- vóriumot ennek a derék Illés gaz­dának! A legfontosabb természetesen az volt, hogy szövetségest keressenek a faluban. A szegény földesúr, egyedül az udvari szobában, nem képes min­denre, emberek kellenek, megbíz­ható, derék emberek! akik hajtan- dók küzdeni, s meghalni is. ha kell. A földesúr természetesen nem haj­landó meghalni, a szentatya sem, .Illés Zsigáról nem is beszélve: ki lenne akkor bíró Tengelicen? A főtisztelendő úr úgy forgatta a biciklipumpát, mint egy karabélyt. — Mindenek előtt, azt hiszem Bertalan Jánossal kellene beszélni, a földesúr volt intézőjével. Spártai jeliem és igazi úr. Illés Zsigának ez nem tetszett. „Harcosok kellenek ide, nem veze­tők". — mondá elégedetlenül, mire a szent ember így beszélt tovább: — Mondhatnám Bechmekker La­jos, vagy Katona László hevét. Őket kizárták a termelőszövetkezetből, ami persze csak javukra szolgál. E keresztény testvéreink azonban tel­ve emberi gyengeséggel, nevezete­sen iszákos mindegyik, ezért is tet­ték ki őket a szövetkezetből. — Nem jó, — mondta határozottan Illés Zsigmond, mert arra gondolt, hogy még két ember issza potyára a borát. A pap gondolataiba niélyedt. — Próbáljon beszélni, — mondta tagoltan — Hollós Istvánnal. Ren­des ember, igaz, hogy a tszcs-be van, de megfizeti a párbént, temp­lomba jár. Rendes ember, — sze­gezte le főtisztelendő uram s letette a pumpát. Zsigmond gazda felállt, krákogott. — No még egy póhárkávai, — mondta főtisztelendő uram s töltött. — Mondja meg a nagyságos úrnak, hogy imádkozni fogok érte. Egyebet sem tehetek, — s kiitta a pálinkát. — Prosit, — szólt Illés Zsigmond, mert emlékezett, hogy így előkelő. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents