Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

1054 MÁJUS 20 NAPLÓ 5 Határjárás a palánk! tangazdaságban Magyarország mezőgazdasága a 1 felszabadulás előtt nagyon el­maradott volt. Gyökeresen megvál­tozott azonban mezőgazdaságunk ké­pe a felszabadulás után. Ez a nagy­arányú fejlődés és a mezőgazdaság gépesítése nem kismértékben kö­szönhető a baráti Szovjetunió segít­ségének. Hazánkban a mezőgazdaság fejlesztésénél a termelőszövetkezete­ken és a géoát'omásokon kívül igen nagy szerepük van az állami gazda­ságoknak is. Sajnos nagyon sok ál­lami gazdaságban nem úgy gazdál­kodnak a politikai és szakmai irá­nyítók, mint ahogy kellene. Termé­szetesen ennek a megnemértésnek az az eredménye, hogy a gazdaság mér­lege többmillió forint ráfizetéssel zár. Állami gazdaságainkhoz tartoznak a tangazdaságok is, melyek azt a célt szoigá'iák, hogy az állattenyész­tő és növénytermesztő mezőgazdasá­gi technikumokban tanuló szakem­berek részére az elméleti oktatáson kívül a gyakorlatban is bemutassák a helyes gazdálkodást. ö a valaki a palánki tamgazda- ság földje mellett halad el, ak kor őszintén megállapíthatja, hogy a tangazdaság 804 hold össz-szán tó- területé jó gazda kezébe került. Na­gyon szépen sorol a mözsi C. 1-es 51 hold cukor és takarmányrépa te­rület. A jó pár méter hosszú répa­földön olyan egyenesek a sorok, mintha vonalzóval jelölték volna ki — Szépnek is kell lennie — jegyez­te meg Németh Béla, a palánki tan­gazdaság vezető agronómusa. — Márcsak azért is, mert ez az 51 hold répa pontosan két forgalmas út között terül el. A gyönyörűen kikelt és egyenes sorú répaföldért azonban nemcsak Németh elvtársat illeti di­cséret, hanem a répavetést végző Vörös Sándor és Krizák János foga- tosokat is, akik lelkiismeretesen dol­goztak. Ennek az 51 hold répaterü­letnek már több, mint 50 százalékán elvégezték a harmadszori kapálást. A z országút másik oldalán te­rül el az agárdi I-es 70 hol­das tábla. 20 holdon burgonyát, 50 holdon pedig fajiaborsót vetett a tangazdaság. A szépen felfelé törő burgonyákat annak rendje, módja szerint meg is fogasolták. A palánki tangazdaság egyik leg­szebb táblája közé tartozóik a kereszt sorosan vetett kajmádi 5-ös 15 hold zabosbükköny. Egy nagyon érdekes dolgot lehet észrevenni, ha valaki ezen a határrészen körülnéz. — Ugyanis a szedresi országút a határ a paiánki tangazdaság és a mözsi Úttörő termelőszövetkezet földje kö­zött. A tangazdaság és a termelő­szövetkezet egy napon vetette el a zabosbükkönyt és a tavaszi árpát. A tangazdaság zabosbükköny terü­lete nagyon szép, szinte úgy látszik messziről, mintha valaki egy óriá­si ollóval vágta volna el a fejlődő növény tetejét, mert olyan egyenle­íes. Ezzel szemben az út másik ol­dalán elterülő tsz árpa területén a gabona ligetesen tel? és egészen be­tegesen sárgás színezetű. Ezen nem is lehet csodálkozni — mondotta a tangazdaság egyik agronómusa, hi­szen már harmadik éve ugyanebbe a földbe kalászost vetnek. A palánki tangazdaság növény- termesztő szakemberei egy na­gyon érdekes kísérletet végeztek a tél folyamán, a Kajmád I-es 90 hol­das őszíbúza területen. A kísérlet abból indult ki, hogy a fekete szín magába szívja a nap meleg sugarait. Ezért 90 holdat felosztották 50, 15 és 25 holdas parcellákra. Az 50 és 25 holdas területet a tél folyamán hó­ra vastagon beszórták fekáltrágyá- val. A fekáltrágyával beszórt terüle­ten a hó hamarabb olvadt el és az őszíbúza gyökeréig behúzódott a hólével a fekáltrágya hatóanyaga is. Most szemmelláthatóan dúsabb az őszibúza ezen a területen. Németh Béla főagronómus szerint a hóra történő fekáltrágyázássail 3 mázsá­nál több termésre számíthatnak^ 17 gyszóvail még rosszindulatból sem mondhatna senki semmit a palánki tangazdaság határára. A szépen fejlődő kalászosok és kapá­sok. a gondosan beszegett táblák mind-mind a palánki tangazdaság növénytermesztő szakembereinek lel­kiismeretes, jó munkájáról tanús­kodnak. Tanácsszerveinh „segítsége“ a rácegresi Illyés Gyula termelőszövetkezetnek Kívülről szemlélve is észre lehet vermi, hogy a rácegresi Illyés Gyula termelőszövetkezet tagjai nagy mun­kában vannak. Építkeznek. A nagy­dorogi gépállomás vontatói egymást érik, hordják az új lakásépítéshez szükséges anyagokat. A tsz tagjai szinte versenyeznek a munkán, azok a lányok könyörögnek az elnöknek munkáért, akik eddig csak hébe-hó^ ba dolgozlak. Persze ez nem hiba, sőt így van jól. Hadd iparkodjanak csak a termelőszövetkezet tagjai, hadd építsék saiát jövőjüket. A rácegresi Illyés Gyula termelő- szövetkezet tagjai azok közé tartoz­nak, akik követik a pártot, harcol­nak a felemelkedésért, a boldogabb holnap megteremtéséért Ennek a je­le az imént említett lelkes munka is, A párt és kormány politikájának célkitűzése pedig az, hogy elősegítse ezt a lelkes munkát, erkölcsileg és anyagi segítséggel ott álljon a ter­melőszövetkezet mellett. A pár/ és kormány segít is minden olyan tá­madást visszaverni, amely a tsz szétzülLesz.tésére irányul. Nem fér kétség tehát amellé, hogy tanács­szerveinknek is, a községi tanácsnak is, a járási tanácsnak is, meg a me­gyei tanácsnak is minden erejével tá mosatnia kell a termelőszövetkeze­teket. így nézne ki ez elméletben. Ám a rácegresi Illyés Gyula terme­lőszövetkezetben a gyakorlat egé­szen mást mutat. * , Messze, visszafelé kellene lapozni a történelem könyvében, hogy fényt derítsünk arra, hogy vájjon ki, mi­kor és milyen céllal 'építette azt a pusztát, amiről tulajdonképpen szó lesz, ami jelenleg az Illyés Gyula tsz tulajdonát képezi. Ez most nem is fontos, .mert ugyanis afölött van vita, hogy1 kié tulajdonképpen ez a puszta. Annakidején igen sok örököse volt ezeknek a rogyadozó épületeknek. De mivel később minden felsőrácegre- si család termelőszövetkezeti tag lett, 1952-ben csak egy, az Illyés Gyula termelőszövetkezet lett a tulajdonos. A 'döntőbizottság meghozta a vég­zést, amelyben az áll, hogy ezen a pusztán ezután senkinek nincs ke­resnivalója, ez a termelőszövetkeze­té. Ez eatíig rendjén is volna. Csak­hogy később az állami gazdaság is akart jussolni, vagy pontosabban jus­sait is. Jónéhány épületet lebontot­tak, sokezer téglát, sok épületanya­got elhordták. A termelőszövetkezet tagjai ezt még megállták volna szó nélkül, de azt a felháborító jelen­ségeket, amik most vannak, már nem lehet tovább szó nélkül nézni. jSíost megint hosszú mesébe kel­lene bocsátkozni, ho.gy elejétől kezd­ve világos legyen a kép. Éppen ezért egyet említünk meg, ami biztos: ezt a pusztát a tsz kapta meg; abban az időben itt nem volt más, csak tsz- tág. A káosz tulajdonképpen csak most kezdődik. A múlt év őszén és ez év elején volt, aki kilépett a termelőszövetke­zetből, egyéni gazda lett, vagy az állami gazdasághoz ment dolgozni. A kijáró földterületet és gazdasági fel­szerelést a rendelet értelmében ki­adta a tsz. Ez is rendben van. Azon­ban a pusztán meglévő épületekből, magából a pusztából mindenki jus- solni akart. Jelenleg a dolog úgy áll, hogy jussainak is, mert. a tanács szerveknél értetlenség áll fent. A köz ségi tanácstól is, meg a megyei ta­nácstól is, egyszerűen eltűnt az a jegyzőkönyv, amelyet annak idején a döntőbizottság tagjai írtak alá, amelyben az áll, hogy a termelőszö­vetkezet tulajdonát képezi a puszta. De hogyan „nyelhet el a föld“ egy­szerűen . egy ilyen fontos okmányt? De még az is érthetetlen, hogy a me­gyei tanácsnál hogyan intézkedhet­nek, a járási tanácsnál pedig hogyan ígérgethetnek ilyen felelőtlenül. íme itt van: Erlich Imre, egyéni gazda lobogtatja a tsz tagok előtt az írás1, amit a megyei tanácstól kapott, mely ben az áll többek között, hogy még­is csak az övé a ház és túlnyomó A leperdpusztai állami gazdaság dolgozói pártunk III. kongresszusá­nak tiszteletére tett vállalásukat tel­jesítették. A gazdaság vezetősége örömmel állapította meg, hogy az alsótanyai „Kossuth" brigád agronó­musa, Bacsa Imre dolgozó társai ne­vében tett vállalást, kimagasló ered­ménnyel teljesítették. Régi fűmag ve tését már háromszor kapáltatta, tel­jesen gyommentes 35 hold magfüves terület. A 35 holdon 127 százalékos teljesítést értek el. 50 hold fajtabor­sót egyszer saraboltatta és egyszer kézikapával kapáltatta. Elért ered­ményük 135 százalék. 25 hold takar­mányrépa sarabolását elvégezték és 137 százalékos eredményt értek el. A munkákban kiváló eredményt Vaskút termelőszövetkezeti község néhány héttel ezelőtt „Ahány ház, annyi betétkönyv” jelszóval takaré­kossági versenyt indított. A verseny Tolna megyében is élénk visszhangra talált, s megyénk 108 községe közül eddig 90 község jelentette be, hogy csatlakozik a ta­karékossági versenyhez. Szekszárd városban már valósággá is vált a jelszó, mert minden házra jut egy takarékbetétkönyv. De Győré köz­ségben is visszhangra talált a fel­többségében megilletik azok az épü­letek, az egyéb vagyontárgyai is, amelyekkel jelenleg a termelőszövet­kezet rendelkezik. A marisába nevet és diadalmasan mondogatja, hogy „tóm a termelőszövetkezetnek sem­mi papírja nincs, mellyel bizonyíta­ni tudná, hogy az ő 'tulajdonát ké­pezi a puszta.” Sőt mi több, azt reméli, hogy szétosztják a termelő- szövetkezet legelőjét. Ember legyen a talpán, aki eliga­zodik azon, hogy tulajdonképpen ki­nek is van igaza. Egyet azonban egész könnyen és rövid idő atari meg lehet állapítani: a tsz tagjai egyál­talán nem nyilatkoznak elismerően a. tanácsszervek munkájáról. A má­sik az, hogy fel van most háborod­va mindenki, mindenki meg akarja mutatni, mint ahogy azt Győri Ist­ván tsz-tag mondja: .Mégis csak én leszek az örökös." Végül ki lesz az örökös? — Azt. még most nem lehet tudni. Annyit azonban nem árt meg­jegyezni: ilyen segítségből, amit ez­zel kapcsolatban eddig adott a köz­ségi, a járási és a megyei tanács, nem kérnek többet a rácegresi Ily- lyés Gyula tsz tagjai. ért el Kreszt Mária csoportja, akik a növényápolási munkákban tervü­ket 150 százalékra teljesítették, ör­dög Mihály és Bodai János trakto­rosok. akik a talajt a vetéshez jól előkészítették és tervüket 190 szá­zalékra teljesítették, jól dolgozott Keller János fogatos is, aki kukorica vetésben 210 százalékos eredményt ért el. A dömörkapui „Petőfi” brigád az elit kukorica magját május 6-án kapta meg. Egész héten esett az eső. A brigádvezető brigádjával egyetér­tésben elhatározta, hogy 150 hold elit kukoricát 5 nap alatt elvetik. Ezt a munkát a sok esőzés következté­ben csak 11-én tudta megkezdeni fogatos gépekkel, 5 nap helyett 3 és félnap alat elvégezték. hívás, mindössze 8 olyan ház van, melynek lakói megtakarított pénzü­ket nemtették a takarékba. Bony- hád és Gyönk járási székhelyeken is szárnyra kelt a vaskutiak felhí­vása: tegyük pénzünket a takarékba! A tanács és a tömegszervezetek be­vonásával mindkét községben széles körű felvilágosító munkával elérték azt, hogy 100 ház kivételével a la­kosok takarékbetétkönyvet váltot­tak. A leperdpusztai állami gazdaság dolgozói téliesítettek a kongresszusi vállalásukat Szekszárdim minden házra jut egy takarékbetétkönyv Tapasztalatcsere a naki „Ut a szocializmus felé“ tsz-ben Május 16-án nagy volt a sürgés- forgás a naki „Ut a szocializmus felé” termelőszövetkezetben. Látoga­tókat várt a tagság, akik hamarosan meg is érkeztek. A gyulaji „Uj Ba­rázda", a ..Kossuth“ és a csibráki ..Viharsarok“ tsz küldöttei jöttek lá­togatásra, a járási pártbizottság ré­széről pedig Kócs Árpád elvtárs já­rási oárbbizottság eiső titkára, Virás elvtárs, a járási pártbizottság mező gazdasági osztályvezetője, és Hor­váth József elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztály szövetkezeti csoportvezetője. A látogatókat meleg szeretette! fo­gadták a szövetkezet tagjai. Tőlősi elvtárs, a tsz elnöke és 3 úttörő kö­szöntötte őket meleg szeretettel, az úttörők virágcsokorral ajándékozták meg őket. A látogatókat, miután a tsz kultúrtermébe mentek a szövet­kezet üzemi párttitikára köszöntötte. A fogadtatások után Tőlősi elvtárs ismertette a vendégekkel a szövetke zet közel 3 éves fejlődését. Mint mondotta, 1950. augusztus 20-án ala­kultak 15 családdal, 151 hold föld­del. Ma 45 család 628 hold földön dolgozik. Megnövekedett az állatállo­mányuk is, sertésállományuk 175, ami a tsz összjövedelmének közel 50, a szarvasmarhaállomány pedig a tej­termelésen keresztül 10 százalékát adja. A baromfiállományuk. mely több mint 300 darab, január óta ha­vi 5—6000 forint jövedelmet bizto­sít. Az így befolyt összegből több mint 74.000 forintot fizetett ki a szö­vetkezet a tagoknak előlegként, mun kaegységenként 8 forintot. Jelenleg is mint egy 80.000 forint készpénz jövedelemmel rendelkezik a szövet­kezet, de emellett már visszafizetett 104.000 forint kölcsönt. A továbbiak sor»’’’ még szén iövede'emre számí­tanak. mert ebben az évben körül­belül 200 darab malac kerül eladás­ra, azonkívül több mint 60 darab szerződött hízó és 7 darab hízómarha kerül értékesítésre. Az ipari növé­nyekből is szép jövedelmet várnak még. A beszámoló után megtekintették a vendégek a szövetkezet állatállo­mányát, vetéseit, az őszi és tava­sziakat, utána pedig a vendégek is­mertették észrevételeiket. Milos elv­társ. a hőgyészj „Uj Barázda" tsz elnöke elismerését fejezte ki mind az állattenyésztésben, mind pedig a növénytermesztésben elért eredmé­nyekért. Virág elvtárs a járási pári- bizottság mezőgazdasági osztályveze­tője hozzászólásában azt hangsúlyoz ta. hogy ez a látogatás két célt szol­gált. Mégpedig azt, hogy megismer­ték a naki ,.Ut a szocializmus felé“ t.sz tagságát és azt, hogy látogatáson résztvett tsz-ek tagjai a tapasztala­taikat odahaza is hasznosítani és al­kalmazni tudják. Horváth Lajos Értekezletet tartottak a KTSZ-ek sztahanovistái Az elmúlt napokban tartották meg Szekszárdon a megye kisipari szö­vetkezetei első sztahánovistu érte­kezletüket. összejöttek a megye szta- hánovistái, hogy megbeszéljék eddi­gi munkájuk eredményeit, hiányos­ságait, s megszabják a feladatokat a következő időkre. Az egybegyűltek előtt Pollák elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy a Sztahanov- mozgalomnak. sztahánovistáihk 30 munkájának nagyrésze volt abban, hogy megyénk szövetkezetei I. negyed éves tervüket 115.7 °'„-ra teljesítet- ték. A beszámolót számos hozzászó­lás követte, melyekből kitűnt, hogy sokszor az üzemvezetők és részleg- vezetők sem segítik a sztahanovis­ták munkáját. Piskor elvtárs hozzászólásában el­mondta hogy a Szekszárdi Épüietipari KTSZ-nél például rossz munkaterü­letre osztották be a sztahánovvttá- kat, ahol nem tudnak rendszeresen termelni. Inkább ellenszenvvel vi­selkednek a mozgalom iránt, nem népszerűsítik a sztahanovistákat, s nem segítik őket, hogy minél előbb jelvényes sztahanovisták lehessenek. Kaszás elvtárs, a Dombóvári Vas­ipari KTSZ újító sztahánovistája el­mondta, hogy a büszke sztehánovis- ta cím nemcsak jogokkal, hanem kö ­telezettségekkel is jár. Éppen ezért a Dombóvári Vasipari KTSZ hatha­tós segítséget ad a sztahanovisták­nak. s megszervezi a munkamódszer átadást is. A továbbiakban vállalást tett Kaszás elvtárs, hogy segítséget adnak a faddi Fémipari szövetkezet­nek, szerszámmal, szakmai tanács­adással és munkával. Elkészítenek a szövetkezet részére egy ponthegesz­tőgépet, s a Dombóvári Vasipari KTSZ dolgozói közül Kaszás, Tóth és Zárth elvtársak Faddra utaznak és a helyszínen mérik fel, hogy az említetteken kívül miben lehetnek a szövetkezet segítségére. A kong rész szus tiszteletére vállalást tett Ka­szás elvtárs, s felajánlotta, hogy augusztus 20-ra 3 sztahánovistit ne­vel az elektromos részleg, ezenkí­vül bejelentette, hogy jelenleg egy országoshírű találmányon dolga z.k, melyet szintén a kongresszus tiszte­letére készít el. Az újítás szakmai bemutatóját 25-én, Dombóváron ren­dezik meg, s erre a megye szövetke­zeteinek valamennyi kovácsát meg­hívják. Lovag elvtárs, a Bonyhádi Építő­ipari KTSZ kovácsa arra tett fel­ajánlást, hogy a kongresszus tiszte­letére két fiatal sztahánovistát nevel augusztus 20-ig, tervüket 10 szá­zalékkal túlteljesítik, s a mezőgaz­dasági gépeket soronkívül, a munka időn túl is megjavítják. Továbbá öt sztahánovista kinevelésére tett fel ajánlást Holmár elvtárs, a Duna- földvári Cipész szövetkezet újító sztahanovistája és Rozenberg elvtárs, a Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató KTSZ kétszeres jelvényes sztaháno- vistája is. A sztahanovista értekezlet ered­ményeit összegezve, megállapíthat­juk, hogy a KISZÖV első sztaháno­vista értekezlete jó volt, mert szá­mos tapasztalatot hozott felszínre és sok segítséget adott a KTSZ-ek to­vábbi munkájához. Gyorsan intézi a dolgozók ügyeit az Állami Biztositó Megyénk területén még igen so­kan idegenkednek a kötelező biztosí­tástól. Megnyugtatásként kívánom közölni megyénk dolgozóival a ve­lem történ/, esetet. 1954 április 10- én tűzkár ért engem. A tűzkár után rövidesen megjelentek nálam az Ál­lami Biztosító dolgozói, akik felbe­csülték a kár*. Meglepően rövid idő alatt el is intézték ügyemet. A kár­talanításért 22.700 forintot utaltak ki részemre, mellyel nagyon meg va­gyok elégedve. A lakóépületér' és a melléképületért a kárbecslők 17.200 forintot állapítottak meg. Itt meg kívánom jegyezni, hogy nem volt kötelező mezőgazdasági biztosí­tásom, mert szántóföldem nincs. — Gazdasági felszereléseim .azonban voltak. A tűzkárbecslők erről külön jegyzőkönyvet vettek fel és 5.470 fo­rint összegű kártérítést utalt ki ré­szemre az Állami Biztosító. Erről a tűzkárról sokan tudtak Pakson és Cseresznyés-pusztán is, ahol lakom. Nagy figyelemmel kí­sérték a kártalanítást. Most, amikor megtudták, hogy kézhez kaptam a kártalanítási összeget, megváltozott a viszonyuk a kötelező biztosításhoz. Én is köszönetemet fejezem ki .az Állami Biztosító vezetőinek, a buda­pesti kárbecslőknek, valamim! a pak­si járási felügyelőnek és a helyi meg­bízott elv.társnak, akik tőlük telhe­tőén a legjobb tudásukkal és igen lelkiismeretesen, gyorsam végezték munkájukat. (Schmidt János, Paks, Cseresznyés-puszta). nélkülözhetetlen az oqHécte« munkában

Next

/
Thumbnails
Contents