Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-22 / 95. szám

1954 ÁPRILIS 22 NAPLÓ 5 A megye mezőgazdasági szakembereinek értekezlete Szekszárdon Á társadalmi MEO és a minőség kérdése üzemeinkben A megye mezőgazdasági szakem­berei és gépállomásvezetői április 17-én értekezletet tartottak. Az ér­tekezletet azzal a céllal hívták ösz- sze, hogy megbeszéljék az elkövet­kező feladatokat a mezőgazdaságj munkákban. Az értekezlet előadója György József a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője volt. György elvtárs a beszámolóban ér­tékelte a mezőgazdasági munkákban felért eredményeket és párhuzamot vont az előző év hasonló időszaká­nak eredményeivel. Többek között foglalkozott a mezőgazdasági szak­emberek munkáinak eredményeivel és a munkájukban felmerülő hiá­nyosságokkal. Hangsúlyozta, hogy s párt és kormány mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló határozata a mező- gazdasági szakemberek feladatát fon­tos kérdésként jelölte meg. — Már­pedig ha ez így van, akkor feltétlen szükséges, hogy becsületesen állják meg helyüket a feladatok elvégzé­sében -— mondotta György elvtárs. György elvtárs rámutatott beszá­molójában a lemaradások okozóira is. Többek között fő oknak említet­te, hogy egyes járási tanács vezetők egyszerűen nem hajtják végre a ren­deleteket, melyek a mezőgazdasági munkák meggyorsítását határozzák meg. A beszámoló rámutatott a gépál­lomások lemaradásának okaira is. A gépállomások vezetői — mondotta György elvtárs — a taVaszi munkált beindítása előtt nem voltak kellő­képpen felkészülve a munkákra, s a sikeres gépjavítás mellett megfe­ledkeztek a tavaszi munkák szerve­zéséről. Minden esetre ez nem min­den gépállomásról mondható el. Az iregszemcsei gépállomás vezetői pél­dául időben gondoskodtak a mun­ka zökkenőmentességéről, jó kapcso­latot alakítottak ki a termelőszövet­kezetekkel és az egyéni parasztok­kal, így szerződésileg is biztosítani tudták a gépek kihasználását. A beszámoló után határozati javas­latot olvastak fél, amely megszabja a mezőgazdasági munkák időben való elvégzését. A határozati javas­lat felolvasása után a jelenlévők hoz­zászólásaikban részletesen foglalkoz talk eredményeikkel és munkájukban felmerülő hibákkal. Tarján Lajos a bonyhádi gép­állomás vezető agircmómusa a lema­radások okét abban látja, hogy a tavalyi évhez viszonyítva az idén főképpen parcellákon dolgoznak. Ta­valy pedig erdőgazdaságnak szántot­tak. Takács Lajos, az iregszemcsei gépállomás föagronómusa hozzászóld sában a gépállomás eredményéből a következőket mondotta. — Eredmé­nyeinknek egyetlen titka az, hogy munkánk szervezett és gépállomá­sunk vezetői önállóak tudnak lenni a feladatok megoldásában. Takács elvtárs bírálatot gyakorol a gépállo­mások megyei igazgatósaga fele, amely nem hogy segítséget nyújta­nia, hanem még az ellenőrzési mun­kákat is másodrendű kérdésnek ve­szi. Ezt tapasztalták az iregszemcsei gépállomás vezetői az eddigi ellen­őrzések során. Több hozzászóló foglalkozott a ve­tésnél felmerülő hiányosságokkal. — Egyes helyeken megtörténtek olyan hibák is, mondották a hozzászólok, hogy a tanács kétszeresen kapta meg a vetéstervet, így aztán főtt a feje, hogy kinek ütemezze be. Egyes hozzászólások helyesen foglalkoztak a gyenge termelőszövetkezetek meg­segítésével. Kovács Ferenc, a gép­állomások megyei igazgatója meg­említette, hogy egyes agronórr.usok szívesebben foglalkoznak a jó ter­melőszövetkezetekkel és elhanyagol­ják a gyengébb termeíőszövet.vezetek tanácsokkal való ellátását. Ezen a téren sürgősen kell változtatni szak­embereinknek s ki kell javítani azo­kat a hibáikat, melyek gátlóivá vál­nak az ilyen termelőszövetkezetek erősödésének. Végül Sajgó Ferenc, a megyei tanács végrehajtóbizoittságánaiK el­nökhelyettese hozzászólásában az ér­tekezlet összehívásának fontosságá­ról ezeket mondotta: „Nem elég csak önállóságról beszélni értekezletün­kön, szükség van arra, hogy gya­korlatban bebizonyítsuk, hogy képe­sek leszünk az előttünk álló felada­tokat sikeresen megoldani." Majd György elvtárs válaszában értékel­te az értekezletet és megá'lapította, hogy elérte célját. Az értekezletet az­zal a felhívással zárta be, bogy a szakemberek területükre visszatérve tegyék szívügyükké a párt és kor­mány mezőgazdasági fejlesztéséről szóló határozatát, amely megjelöli a szakemberek feladatát a mezőgazda­sági munkákban. Napjainkban, de különösképpen az 1953. júniusi párthatározat óta. valamint a kormányprogramm után sok szó esett ankétokon és értekez­leteken, a minőség megjavításáról. Ezek az értekezletek és atnkéfok, mind annak az érdekében történtek, hogyan lehet megjavítani a termelt áruk minőségét, hogy tudunk jobb minőséget adni népgazdaságunknak, ezen keresztül dolgozóinknak a kü­lönféle cikkekből. Nem akarok is­métlésekbe bocsátkozni és idézni azokat a megállapításokat, melyeket a fent említett értekezletek már el­döntötték és különböző határozatok­ba foglaltak — ellenben az elmúlt ■évek tapasztalatai nyomán mélyeb­ben szeretném vizsgálni a kérdése­ket. mind a Simontornyai Bőrgyár­ban, mind megyénk többi üzemeire vonatkoztatva. A kormányprogramm megvalósító sának során egyik döntő feladatunk, hogy minőségi munkánkon minden vonalon javítanunk kell. Annál is inkább, mert dolgozóink igényét jobb minőségi áruval kell kielégí­teni A minőségi munka megjavítá­sára vállalások születtek és szület­nek megyénk üzemeiben. Műszaki vezetőink esetenként értékelik a mi­nőségi vállalásokat a MEO-szervezet tel karöltve. Valljuk be őszintén., ez sok esetben sablonos, bármennyi­re is igyekeznek műszaki vezetőink az ellenőrzés és a minőségi munka értékelését, jól élvégezni, nem min­den esetben oldja meg azt a kérdést, hogy a hibákat gyártás közben kü­szöböljük ki. Marad még egy másik mód. a MEO-szervezetnek ellenőrzése és ér­tékelése. Bár üzemeink meosai két­ségtelen. a gyártásközi és végellen­őrzést a legjobb tudásuk szerint igyekeznek elvégezni, — a tapaszta­lait ismételten azt mutatja, hogy. csak a végellenőrzésnél, mikor már az áru elkészül, csak ekkor tudnak tiszta képet adni a gyártás közben elkövetett hibákról. Viszont ez a ki­mutatás már csak a minőségi szor­timent kimutatásához ad statiszti­kát és ezt figyelve, műszaki veze­tőink a MEO jelentésből látják, me­lyek azok a munkafázisok, ahol a jövőben jobban kell az ellenőrzést fokozni. Megállapíthatjuk, nagy segítséget nyújt a MEO jelentése, ellenőrzés szempontjából, a műszaki vezetők számára. De viszont e jelentés az elkészült árun lévő hibákat már be­fejezett tényként mutatja ki, me­lyen legtöbb esetben már segíteni nem lehet, vagy ha lehet is, az újabb átdolgozás folytán újabb anyagot és munkabért jelent, ami viszont drá­gítja a terméket. A terméknek ilyen irányú drágítása egyáltalán nem kí­vánatos. Felvetődik a kérdés, me­lyik az a módszer, ami mégis elő­segítené a minőség nagyobb arányú megjavítását, menetközben mutatná meg a hibákat, hívná f-e!^ a figyel­met a megelőzésre, majd azok ki­küszöbölésére. Véleményem szerint a minőségi munka gyökeres megjavításához pil­lanatnyilag a legjobb módszer a tár­sadalmi, MEO (társadalmi ellenőrzés) nagyarányú megszervezése és beve­zetése azokon a helyeken és üzemek ben, ahol ez lehetséges. Annál is in­kább, mert a dolgozók széles- réte­geire támaszkodik, azoknak a segít­ségét veszi igénybe, akik azt akar­ják, hogy* a népgazdaságnak, ezen belül családjuknak csak tartós és jóminőségü áru kerüljön használat­ba. Üzemeink dolgozói nem egyszer bebizonyították, hogy lehet rájuk építeni és mindenkor legjobb tudá­sukkal segítenek, ha országunk ér­dekeiről ven szó. Vizsgáljuk meg a kérdést, lehetséges-e és szükséges-e a társadalmi MEO bevezetése üze­meinkben. Lehetséges azért, mert az öntudatos dolgozókra épül fel, másrészt azért, mert műszakijaink is örömmel veszik az ilyen irányú segítséget, s szívesen dolgoznak a társadalmi MEO megszervezésén. Szükséges azért, mert ezen keresz­tül tudjuk elérni az áruk minősé­gének nagyobb arányú megjavítását A társadalmi ellenőrzés már nem új előttünk, sokat beszéltünk már róla, csak az volt a baj, hogy keve­set tettünk alkalmazására. Hivatkoz tünk különböző kifogásokra (idő, norma, meg nem értés, stb). Egyet azonban mindenesetre elfelejtettünk, nem kértük ki a becsületes dolgozók véleményét, nem kértük azok segít­ségét, akik szívesen segítenek a tár­sadalmi MEO megszervezésében és gyakorlati megoldásában. De maguk a műszaki vezetőink sem látták azt a nagy segítséget, amelyet részükre a társadalmi MEO bevezetése jelent. Nemcsak arról van szó, hogy ponto­sabban tudjuk meghatározni az el­követett hibák százalékát, hanem arról is, hogy a társadalmi ellenőr­zés felhívja a figyelmet a techno­lógiától való eltérésre és azonnal tudomást szerzünk róla, ha valahol a legkisebb rendellenesség is mutat­kozik. Ezáltal nemcsak a végtermék nél regisztráljuk a hibákat, hanem menetközben, tehát operatívan be tudunk avatkozni, ha a minőség meg javítása szükségessé teszi. Valótlan­ság az, hogy nem mindenhol értik meg dolgozóink a társadalmi MEO fontosságát: igenis megértik, ha mű­szaki vezetőink megmagyarázzák an­nak jelentőségét, és főleg megértik, akkor, ha üzemünk pártbizottsága és szakszervezeti vezetői élére állnak a társadalmi MEO megszervezésének s annak jelentőségét ismertetik. Hogy mennyire megértik dolgo­zóink, megmutatja a Simontornyai Bőrgyár növényi cseres és kikészítő példája. Üzemünk vezetősége elhatá­rozta, hogy a kemény áru. valamint a vixos vonalon nagyobb arányú mi­nőségi javulást kell elérni, ezt tar­tani, illetve állandóan fokozni kell. Rivnyák, Kiss és Serény elvtársak- kal\ kidolgozta az erre vonatkozó terveket, ezt megbeszélte a páitt- és szakszervezettel, majd utána ismer­tette termelési értekezleten a dolgo­zókkal. Utána a .művezető elvtársa.k saját üzemrészükben beszélték meg a társadalmi MEO megszervezését, a párt- és a szakszervezet aktívái pedig lent az üzemekben működtek közre példamutatóan. Nem' akarok részleteiben az eredményekre ki­térni, de meg kell említenem, hogy különösképpen a vixos üzemrészen Serény elvtárs vezetésével kezd jó eredmény mutatkozni társadalmi MEO megszervezése óta. Ahol az el­lenőrzés két irányú, az egyik az, hogy a dolgozók az előző munkafá­zisnál elkövetett hibákra hívják fel a figyelmet, a másik pedig az, hogy a saját munkaterületükön elkövetett hibát is feljegyzik és tudatják a műszaki vezetőkkel, aki utána azon­nal megteszi az intézkedést a hibák kijavítására. Egy egyszerűbb példa, a vixos kézitaszítók a náluk megmunkálásra kerülő hordárában, tekintve, hogy a társadalmi MEO bevezetésével minden darabot figyelnek, észrevet­ték, hogy az előző munkaművelet­nél a taszítógép hibásan működik. Azonnal szóltak Serény elvtársnak, aki a dolgozókkal karöltve nyomban kikutatta a hiba okát és intézkedtek annak megszüntetésére. De ugyan­csak ezt mondhatnám a többi he­lyekről is, bár ezekben az üzemré­szekben még csak rövid ideje, hogr bevezettük a társadalmi MEO-t, 'már is komoly eredményei mutatkoznak. Ezen keresztül érte el üzemünk azt az eredményt, hogy a keményáru vonalon, illetve a vixos gyártmá­nyaink vonalán, iparunkban a Si- montomyai Bőrgyár gyártmányai­nak minősége az elsők között van, ahogy ezt felettes hatóságunk meg­állapította. Az előbb említett üzemrészek után a gyár többi üzemrészében is be kell vezetnünk a társadalmi MEO-t. valamint egy lépéssel to­vább kell mennünk, hogy a! már be­vezetett helyeken is a jobb ered­ményt érhessük el. Megyénk üze­mei, műszakjai és dolgozói szólja­nak hozzá a társadalmi MEO kér­déséhez, mondják el véleményüket, szóljanak a cikkhez, indítsunk vitát felette. Tegyenek javaslatot a mód­szer tökéletesítésére, látogassák meg üzemünk azon részlegét, ahol már műkijdik és mondják el tapasztala­taikat, tegyék meg javaslataikat a módszer tökéletesítésére. Azt hiszem megyénkben a társadalmi MEO be­vezetésével előbbre tudjuk vinni a minőség nagyobb arányú megjavítá­sát, s elérjük azt, hogy népgazdasá­gunk számára jobb minőségű, tar- tósabb árut termeljünk, hogy dolgo­zóink az üzletekben jóminőségü árut vásárolhassanak, s ezzel hozzájárul­junk pártunk és kormányunk prog- rammjának megvalósításához. Perger Imre Simontornyai Bőrgyár), As 99apai tekintély66 és as igazság 1 ' . _, hzen az estén szokatlan jókedvvel Uua»s ü.ry.s> [t^rt jjaza Máskor mindig látszott rajta, hogy eitarad: a napi munkában — szellemileg is, fizikailag is. Hiába, egy növénytermesztési brigád vezetése és jó vezetése nem kis munkát igényel. Emel­lett a termelőmunkából is éppúgy kiveszi részét, mint a többi tagok. Hogy honnan e jókedv? Erzsi DISZ-ltaggy ülésről jött haza és ott megszavazták tervét, amit az előző vezetőségi ülésen javasolt. Mindjárt újságolta is otthon: — Mos már van kilátás a szobabútorra... Végre sikerült megalakítanunk a DISZ-brigádot 16 taggal... A csoport ’ vezetősége is elf ogadla ... Megbeszéltük a tervet is: cukorrépát és kukoricát termelünk. Cukorré­pából 180 mázsát, kukoricából pedig 32 mázsát irá­nyoztunk elő holdanként. A taggyűlésen pedig elhatá­roztuk, hogy a kukoricát legalább négyszer megkapál­juk, négyzetesen vetjük, pófbeporozzuk, a cukorrépá­nál is alkalmazzuk a legjobb agrotechnikai eljáráso­kat. így még -túl Is tudjuk teljesíteni a tervet. A túl­teljesítésért pedig prémium jár ..; Közben apjához fordult: — Ugye édesapám a nyár végén megrendelhetem a szobabútort? — Meg, meg ... de .,. — De.., de ... A rávalót megkeresem! . —■ Lányom, látszik, hogy még nagyon gyerekész- szel bírsz. Szobabútor kellene, de azért mégis a cso­portban akarsz maradni. Az én. szavamra n,em hall­gatsz ... Pedig csak jót akarok... Már százszor meg­mondtam, hogy többet érne még az is, ha villamos- kalauznak mennél fel Pestre, vagy valami irodai mun­kára ... Erzsiké kezdett elszomorodmi. Rosszul esett neki, hogy apja mindig azzal molesztálja, hogy olyan helyre menjen dolgozni, ahol havifizetés van. Pedig itt is olyan jövedelme volt, hogy ikészpénzre átszámítva több, mint ezer forint esik egy-egy hónapra. — Édesapám! Azt kívánja tőlem, hogy hagyjam Bit a csoportot, amikor élek érte? Amikor ilyen szép ter­veink vannak? — kis szünet után nyomatékkel hozzá­tette: — Soha! — Mit mondtál? Hogy soha? — fortyant fel édes­apja. — Azt gondolod, hogy neked most már az apád nem is parancsol, mert brigádvezető vagy, meg a Dísz­be vezető? Majd megmutatom, hogy mégis úgy lesz, ahogy én akarom. I c . .... ,, , lErzsi édesapjában. I Forrt a düh Duaas .)aPoS»aP, |^m ^ annyjra azért, mert igazát erezte, hanem az „apai (tekintély“ miatt. Saját maga előtt se tagadhatta eL, hogy szép jövedelme volt a családnak, de mégsem hagyott lányá­nak igazat. „Elvégre is mjt gondolnak ezek a mai fia­talok? Ök tudják jobban, vagy én, öl éves létemre?'1 Egy kis szesz is volt benne és kimondta, amit még eddig nem tett: — ügy gondolkodj, hogy holnap este már nem akarlak itt látni. Elmész Pestre, vagy Sztálin városba és keresel magadnak valami jó munkát. Én vagyok az apád, én parancsolok... Erzsi sírva fakadt. Nem mert tovább vitázni, mert anyja sem volt otthon, aki pártját fogta volna. Csak sínt... keservesen. Az éjszaka elmúlt anélkül, hogy álom jött volna szemére. Elhatározásától azonban nem tágított: „Nem. nem és nem! A DISZ-brigádot nem hagyhatom cserben...1' Másnap reggel apja azzal ment munkába, hogy Erzsi szigorúan tartsa magáit ahhoz, amit mondott ne­ki: legkésőbb az esti vonattal utazzon. Tehát úgy készül jön. — No ez pont jókor jött — mondta az elnök, Hen- csei István elvtárs, amikor megtudta, hogy mi történt Dudáséknál. Majd estére elintézzük a taggyűlésen. A párttitkár, a DlSZ-titkár és a csoport tagjai — akik tudtak az ügyről — mind hasonlóan beszélitek. Nagyon szerették Erzsit. Azt is tudták, hogy Erzsi nagyon szereti a mezőgazdaságot, életét szenteli a csoport ügyeinek és valósággal megcsonkítanák ennek á 19 éves brigádvezetőnek az életét, ha elszakítanák a mezőgazdaságtól. együtt ül a tagság. Ott van _______________________Dudás János is. Az elnök két n apirendi pontot jelentett be: az egyik a csoport soron- következő feladatai, a másik az „egyéb ügyek megtár­gyalása.“ * Dudás János leghátul ül kalapját az ölében tartva. Nem szól senkinek. Izgatottan készül, hogy a második pontnál ő is bejelenti lánya távozását és kikéri mun­kakönyvét. Úgy számol, hogy legelsőnek kér szót... Közben tűnődik, hogy mivel magyarázza meg mind­ezt. Hazudni nem akar', mert azt világéletében utolsó dolognak tartotta. Ha pedig megmondja úgy, ahogy történt, akkor meg nem egVez bele a tagság a távo­zásba. Szó, ami szó, kezdett beleizzadni ezekbe a gondo­latokba. Nem látott kiutat közülük. Már-már kezdte megbánni, hogy miért is hamarkodta el ennyire a dol­got. De ezt sem ismerte el teljesen, mert hát az „apai tekintély...“ Ott lebegett előtte lánya szomorú arca, kisírt sze­me, amikor búcsúzott és elindult a vasút felé. Köziben valami gyanúsat is létolt Erzsi tekintetében és az is feltűnt neki, hogy már estefelé elindult, pedig a von®: csak este 11-kor megy. Gondolataiból kizökkentették a hozzászólások. — Szomszédja, akivel valamikor együtt cseléd es kedett, így kezdte: — Ne hagyjuk elúszni ezt a nagy tervünket. A 30 mázsás kukoricatermést el kell érnünk. A többi ter­ménynél is meg kell termelnünk, amit beütemeztünk. Ez érdeke mindnyájunknak. Csak így tudjuk felépíteni a hizlaldát, a sertésfiaztatót... Csak így tudunk hiz­lalni a szabadipiacra is ... A szarvasmarhaállományt is növelnünk kell... Saját magunknak csináljuk, mert többet oszthatunk egy munkaegységre. Az ón feleségem tavaly nem dolgozott a csoportban, de az idén eljár ö is, hogy a tervünk megvalósuljon. A többiek is hasonlóan beszélitek: meg kell való­sítani a szóvetkezet tervét. Tavaly a járásban a Búza- kalász tagjainak volt a legnagyobb részesedése. — Az iáén pedig a tervek szerint a tavalyinál mintegy 14 fonint a-l nagyobb lesz egy munkaegység értpke. FT 1 “ ' 1 FT {Az elnök ellenőriz­| WavdUH. a munkaerőt is, \ lQ a CSOport név_ jegyzékét. Kiderült, hogy a családtagok közül minden épkézláb ember jelentkezett munkára. Percekig tartó taps tön; ki, amikor ezt bejelentette az elnök. A DISZ-titkár beszámolt az ifi-brigád megalakulá­sáról, terveiről. Elmondta, hogy mennyivel fogják túl­teljesíteni a csoport terveit és, hogy Dudás Erzsit sze­retnék brigádvezetőnek. Dudás Jánost egy ideig hidegen hagyta mindez, de aztán kezdett ébredezni lelkiismerete: „Csak én legyek az egyedüli, aki áthúzom a csoport számítását? Rá­adásul még rosszakarattal sem panaszkodhatnék a jö­vedelemre ... Csak egyedül szegüljek szembe ennek a szépülő életünknek... ?“ Akadtak páran, akik még nem tudtak Erzsi „tá­vozásáról". Ezek mindjárt azzal álltak elő, hogy sze­retnék hallani Erzsi véleményét is a tervekről. Körülnéznek. Erzsit keresik. Erzsi nincs sehol... — Hát Dudás Erzsi hol van? — kérdezték öten is. Az elnök éppen felállt, hogy válaszoljon, amikor Dudás János szót kért: — Tisztelt gyűlés! Ne haragudjanak, de nekem sürgősen el kell mennem.., A lányom ügyében .. . Még talán nem késő... Ezzel fogta a kalapját és ki&ietetí. A falu vége felé tartott. Amint maga után hagyta a legutolsó há­zat, létért az útról. Nem figyelt másra, csak a távoli vasúti jelző piros fényére meresztette szemeit és el­kezdett futni. Úgy számolt, hogy még éppen eléri az „esti“ vo­natot,. Amelyik Erzsit vitte volna Pest felé .e. A kultúr eremben

Next

/
Thumbnails
Contents