Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-22 / 95. szám
1954 ÁPRILIS 22 NAPLÓ 5 A megye mezőgazdasági szakembereinek értekezlete Szekszárdon Á társadalmi MEO és a minőség kérdése üzemeinkben A megye mezőgazdasági szakemberei és gépállomásvezetői április 17-én értekezletet tartottak. Az értekezletet azzal a céllal hívták ösz- sze, hogy megbeszéljék az elkövetkező feladatokat a mezőgazdaságj munkákban. Az értekezlet előadója György József a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője volt. György elvtárs a beszámolóban értékelte a mezőgazdasági munkákban felért eredményeket és párhuzamot vont az előző év hasonló időszakának eredményeivel. Többek között foglalkozott a mezőgazdasági szakemberek munkáinak eredményeivel és a munkájukban felmerülő hiányosságokkal. Hangsúlyozta, hogy s párt és kormány mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata a mező- gazdasági szakemberek feladatát fontos kérdésként jelölte meg. — Márpedig ha ez így van, akkor feltétlen szükséges, hogy becsületesen állják meg helyüket a feladatok elvégzésében -— mondotta György elvtárs. György elvtárs rámutatott beszámolójában a lemaradások okozóira is. Többek között fő oknak említette, hogy egyes járási tanács vezetők egyszerűen nem hajtják végre a rendeleteket, melyek a mezőgazdasági munkák meggyorsítását határozzák meg. A beszámoló rámutatott a gépállomások lemaradásának okaira is. A gépállomások vezetői — mondotta György elvtárs — a taVaszi munkált beindítása előtt nem voltak kellőképpen felkészülve a munkákra, s a sikeres gépjavítás mellett megfeledkeztek a tavaszi munkák szervezéséről. Minden esetre ez nem minden gépállomásról mondható el. Az iregszemcsei gépállomás vezetői például időben gondoskodtak a munka zökkenőmentességéről, jó kapcsolatot alakítottak ki a termelőszövetkezetekkel és az egyéni parasztokkal, így szerződésileg is biztosítani tudták a gépek kihasználását. A beszámoló után határozati javaslatot olvastak fél, amely megszabja a mezőgazdasági munkák időben való elvégzését. A határozati javaslat felolvasása után a jelenlévők hozzászólásaikban részletesen foglalkoz talk eredményeikkel és munkájukban felmerülő hibákkal. Tarján Lajos a bonyhádi gépállomás vezető agircmómusa a lemaradások okét abban látja, hogy a tavalyi évhez viszonyítva az idén főképpen parcellákon dolgoznak. Tavaly pedig erdőgazdaságnak szántottak. Takács Lajos, az iregszemcsei gépállomás föagronómusa hozzászóld sában a gépállomás eredményéből a következőket mondotta. — Eredményeinknek egyetlen titka az, hogy munkánk szervezett és gépállomásunk vezetői önállóak tudnak lenni a feladatok megoldásában. Takács elvtárs bírálatot gyakorol a gépállomások megyei igazgatósaga fele, amely nem hogy segítséget nyújtania, hanem még az ellenőrzési munkákat is másodrendű kérdésnek veszi. Ezt tapasztalták az iregszemcsei gépállomás vezetői az eddigi ellenőrzések során. Több hozzászóló foglalkozott a vetésnél felmerülő hiányosságokkal. — Egyes helyeken megtörténtek olyan hibák is, mondották a hozzászólok, hogy a tanács kétszeresen kapta meg a vetéstervet, így aztán főtt a feje, hogy kinek ütemezze be. Egyes hozzászólások helyesen foglalkoztak a gyenge termelőszövetkezetek megsegítésével. Kovács Ferenc, a gépállomások megyei igazgatója megemlítette, hogy egyes agronórr.usok szívesebben foglalkoznak a jó termelőszövetkezetekkel és elhanyagolják a gyengébb termeíőszövet.vezetek tanácsokkal való ellátását. Ezen a téren sürgősen kell változtatni szakembereinknek s ki kell javítani azokat a hibáikat, melyek gátlóivá válnak az ilyen termelőszövetkezetek erősödésének. Végül Sajgó Ferenc, a megyei tanács végrehajtóbizoittságánaiK elnökhelyettese hozzászólásában az értekezlet összehívásának fontosságáról ezeket mondotta: „Nem elég csak önállóságról beszélni értekezletünkön, szükség van arra, hogy gyakorlatban bebizonyítsuk, hogy képesek leszünk az előttünk álló feladatokat sikeresen megoldani." Majd György elvtárs válaszában értékelte az értekezletet és megá'lapította, hogy elérte célját. Az értekezletet azzal a felhívással zárta be, bogy a szakemberek területükre visszatérve tegyék szívügyükké a párt és kormány mezőgazdasági fejlesztéséről szóló határozatát, amely megjelöli a szakemberek feladatát a mezőgazdasági munkákban. Napjainkban, de különösképpen az 1953. júniusi párthatározat óta. valamint a kormányprogramm után sok szó esett ankétokon és értekezleteken, a minőség megjavításáról. Ezek az értekezletek és atnkéfok, mind annak az érdekében történtek, hogyan lehet megjavítani a termelt áruk minőségét, hogy tudunk jobb minőséget adni népgazdaságunknak, ezen keresztül dolgozóinknak a különféle cikkekből. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és idézni azokat a megállapításokat, melyeket a fent említett értekezletek már eldöntötték és különböző határozatokba foglaltak — ellenben az elmúlt ■évek tapasztalatai nyomán mélyebben szeretném vizsgálni a kérdéseket. mind a Simontornyai Bőrgyárban, mind megyénk többi üzemeire vonatkoztatva. A kormányprogramm megvalósító sának során egyik döntő feladatunk, hogy minőségi munkánkon minden vonalon javítanunk kell. Annál is inkább, mert dolgozóink igényét jobb minőségi áruval kell kielégíteni A minőségi munka megjavítására vállalások születtek és születnek megyénk üzemeiben. Műszaki vezetőink esetenként értékelik a minőségi vállalásokat a MEO-szervezet tel karöltve. Valljuk be őszintén., ez sok esetben sablonos, bármennyire is igyekeznek műszaki vezetőink az ellenőrzés és a minőségi munka értékelését, jól élvégezni, nem minden esetben oldja meg azt a kérdést, hogy a hibákat gyártás közben küszöböljük ki. Marad még egy másik mód. a MEO-szervezetnek ellenőrzése és értékelése. Bár üzemeink meosai kétségtelen. a gyártásközi és végellenőrzést a legjobb tudásuk szerint igyekeznek elvégezni, — a tapasztalait ismételten azt mutatja, hogy. csak a végellenőrzésnél, mikor már az áru elkészül, csak ekkor tudnak tiszta képet adni a gyártás közben elkövetett hibákról. Viszont ez a kimutatás már csak a minőségi szortiment kimutatásához ad statisztikát és ezt figyelve, műszaki vezetőink a MEO jelentésből látják, melyek azok a munkafázisok, ahol a jövőben jobban kell az ellenőrzést fokozni. Megállapíthatjuk, nagy segítséget nyújt a MEO jelentése, ellenőrzés szempontjából, a műszaki vezetők számára. De viszont e jelentés az elkészült árun lévő hibákat már befejezett tényként mutatja ki, melyen legtöbb esetben már segíteni nem lehet, vagy ha lehet is, az újabb átdolgozás folytán újabb anyagot és munkabért jelent, ami viszont drágítja a terméket. A terméknek ilyen irányú drágítása egyáltalán nem kívánatos. Felvetődik a kérdés, melyik az a módszer, ami mégis elősegítené a minőség nagyobb arányú megjavítását, menetközben mutatná meg a hibákat, hívná f-e!^ a figyelmet a megelőzésre, majd azok kiküszöbölésére. Véleményem szerint a minőségi munka gyökeres megjavításához pillanatnyilag a legjobb módszer a társadalmi, MEO (társadalmi ellenőrzés) nagyarányú megszervezése és bevezetése azokon a helyeken és üzemek ben, ahol ez lehetséges. Annál is inkább, mert a dolgozók széles- rétegeire támaszkodik, azoknak a segítségét veszi igénybe, akik azt akarják, hogy* a népgazdaságnak, ezen belül családjuknak csak tartós és jóminőségü áru kerüljön használatba. Üzemeink dolgozói nem egyszer bebizonyították, hogy lehet rájuk építeni és mindenkor legjobb tudásukkal segítenek, ha országunk érdekeiről ven szó. Vizsgáljuk meg a kérdést, lehetséges-e és szükséges-e a társadalmi MEO bevezetése üzemeinkben. Lehetséges azért, mert az öntudatos dolgozókra épül fel, másrészt azért, mert műszakijaink is örömmel veszik az ilyen irányú segítséget, s szívesen dolgoznak a társadalmi MEO megszervezésén. Szükséges azért, mert ezen keresztül tudjuk elérni az áruk minőségének nagyobb arányú megjavítását A társadalmi ellenőrzés már nem új előttünk, sokat beszéltünk már róla, csak az volt a baj, hogy keveset tettünk alkalmazására. Hivatkoz tünk különböző kifogásokra (idő, norma, meg nem értés, stb). Egyet azonban mindenesetre elfelejtettünk, nem kértük ki a becsületes dolgozók véleményét, nem kértük azok segítségét, akik szívesen segítenek a társadalmi MEO megszervezésében és gyakorlati megoldásában. De maguk a műszaki vezetőink sem látták azt a nagy segítséget, amelyet részükre a társadalmi MEO bevezetése jelent. Nemcsak arról van szó, hogy pontosabban tudjuk meghatározni az elkövetett hibák százalékát, hanem arról is, hogy a társadalmi ellenőrzés felhívja a figyelmet a technológiától való eltérésre és azonnal tudomást szerzünk róla, ha valahol a legkisebb rendellenesség is mutatkozik. Ezáltal nemcsak a végtermék nél regisztráljuk a hibákat, hanem menetközben, tehát operatívan be tudunk avatkozni, ha a minőség meg javítása szükségessé teszi. Valótlanság az, hogy nem mindenhol értik meg dolgozóink a társadalmi MEO fontosságát: igenis megértik, ha műszaki vezetőink megmagyarázzák annak jelentőségét, és főleg megértik, akkor, ha üzemünk pártbizottsága és szakszervezeti vezetői élére állnak a társadalmi MEO megszervezésének s annak jelentőségét ismertetik. Hogy mennyire megértik dolgozóink, megmutatja a Simontornyai Bőrgyár növényi cseres és kikészítő példája. Üzemünk vezetősége elhatározta, hogy a kemény áru. valamint a vixos vonalon nagyobb arányú minőségi javulást kell elérni, ezt tartani, illetve állandóan fokozni kell. Rivnyák, Kiss és Serény elvtársak- kal\ kidolgozta az erre vonatkozó terveket, ezt megbeszélte a páitt- és szakszervezettel, majd utána ismertette termelési értekezleten a dolgozókkal. Utána a .művezető elvtársa.k saját üzemrészükben beszélték meg a társadalmi MEO megszervezését, a párt- és a szakszervezet aktívái pedig lent az üzemekben működtek közre példamutatóan. Nem' akarok részleteiben az eredményekre kitérni, de meg kell említenem, hogy különösképpen a vixos üzemrészen Serény elvtárs vezetésével kezd jó eredmény mutatkozni társadalmi MEO megszervezése óta. Ahol az ellenőrzés két irányú, az egyik az, hogy a dolgozók az előző munkafázisnál elkövetett hibákra hívják fel a figyelmet, a másik pedig az, hogy a saját munkaterületükön elkövetett hibát is feljegyzik és tudatják a műszaki vezetőkkel, aki utána azonnal megteszi az intézkedést a hibák kijavítására. Egy egyszerűbb példa, a vixos kézitaszítók a náluk megmunkálásra kerülő hordárában, tekintve, hogy a társadalmi MEO bevezetésével minden darabot figyelnek, észrevették, hogy az előző munkaműveletnél a taszítógép hibásan működik. Azonnal szóltak Serény elvtársnak, aki a dolgozókkal karöltve nyomban kikutatta a hiba okát és intézkedtek annak megszüntetésére. De ugyancsak ezt mondhatnám a többi helyekről is, bár ezekben az üzemrészekben még csak rövid ideje, hogr bevezettük a társadalmi MEO-t, 'már is komoly eredményei mutatkoznak. Ezen keresztül érte el üzemünk azt az eredményt, hogy a keményáru vonalon, illetve a vixos gyártmányaink vonalán, iparunkban a Si- montomyai Bőrgyár gyártmányainak minősége az elsők között van, ahogy ezt felettes hatóságunk megállapította. Az előbb említett üzemrészek után a gyár többi üzemrészében is be kell vezetnünk a társadalmi MEO-t. valamint egy lépéssel tovább kell mennünk, hogy a! már bevezetett helyeken is a jobb eredményt érhessük el. Megyénk üzemei, műszakjai és dolgozói szóljanak hozzá a társadalmi MEO kérdéséhez, mondják el véleményüket, szóljanak a cikkhez, indítsunk vitát felette. Tegyenek javaslatot a módszer tökéletesítésére, látogassák meg üzemünk azon részlegét, ahol már műkijdik és mondják el tapasztalataikat, tegyék meg javaslataikat a módszer tökéletesítésére. Azt hiszem megyénkben a társadalmi MEO bevezetésével előbbre tudjuk vinni a minőség nagyobb arányú megjavítását, s elérjük azt, hogy népgazdaságunk számára jobb minőségű, tar- tósabb árut termeljünk, hogy dolgozóink az üzletekben jóminőségü árut vásárolhassanak, s ezzel hozzájáruljunk pártunk és kormányunk prog- rammjának megvalósításához. Perger Imre Simontornyai Bőrgyár), As 99apai tekintély66 és as igazság 1 ' . _, hzen az estén szokatlan jókedvvel Uua»s ü.ry.s> [t^rt jjaza Máskor mindig látszott rajta, hogy eitarad: a napi munkában — szellemileg is, fizikailag is. Hiába, egy növénytermesztési brigád vezetése és jó vezetése nem kis munkát igényel. Emellett a termelőmunkából is éppúgy kiveszi részét, mint a többi tagok. Hogy honnan e jókedv? Erzsi DISZ-ltaggy ülésről jött haza és ott megszavazták tervét, amit az előző vezetőségi ülésen javasolt. Mindjárt újságolta is otthon: — Mos már van kilátás a szobabútorra... Végre sikerült megalakítanunk a DISZ-brigádot 16 taggal... A csoport ’ vezetősége is elf ogadla ... Megbeszéltük a tervet is: cukorrépát és kukoricát termelünk. Cukorrépából 180 mázsát, kukoricából pedig 32 mázsát irányoztunk elő holdanként. A taggyűlésen pedig elhatároztuk, hogy a kukoricát legalább négyszer megkapáljuk, négyzetesen vetjük, pófbeporozzuk, a cukorrépánál is alkalmazzuk a legjobb agrotechnikai eljárásokat. így még -túl Is tudjuk teljesíteni a tervet. A túlteljesítésért pedig prémium jár ..; Közben apjához fordult: — Ugye édesapám a nyár végén megrendelhetem a szobabútort? — Meg, meg ... de .,. — De.., de ... A rávalót megkeresem! . —■ Lányom, látszik, hogy még nagyon gyerekész- szel bírsz. Szobabútor kellene, de azért mégis a csoportban akarsz maradni. Az én. szavamra n,em hallgatsz ... Pedig csak jót akarok... Már százszor megmondtam, hogy többet érne még az is, ha villamos- kalauznak mennél fel Pestre, vagy valami irodai munkára ... Erzsiké kezdett elszomorodmi. Rosszul esett neki, hogy apja mindig azzal molesztálja, hogy olyan helyre menjen dolgozni, ahol havifizetés van. Pedig itt is olyan jövedelme volt, hogy ikészpénzre átszámítva több, mint ezer forint esik egy-egy hónapra. — Édesapám! Azt kívánja tőlem, hogy hagyjam Bit a csoportot, amikor élek érte? Amikor ilyen szép terveink vannak? — kis szünet után nyomatékkel hozzátette: — Soha! — Mit mondtál? Hogy soha? — fortyant fel édesapja. — Azt gondolod, hogy neked most már az apád nem is parancsol, mert brigádvezető vagy, meg a Díszbe vezető? Majd megmutatom, hogy mégis úgy lesz, ahogy én akarom. I c . .... ,, , lErzsi édesapjában. I Forrt a düh Duaas .)aPoS»aP, |^m ^ annyjra azért, mert igazát erezte, hanem az „apai (tekintély“ miatt. Saját maga előtt se tagadhatta eL, hogy szép jövedelme volt a családnak, de mégsem hagyott lányának igazat. „Elvégre is mjt gondolnak ezek a mai fiatalok? Ök tudják jobban, vagy én, öl éves létemre?'1 Egy kis szesz is volt benne és kimondta, amit még eddig nem tett: — ügy gondolkodj, hogy holnap este már nem akarlak itt látni. Elmész Pestre, vagy Sztálin városba és keresel magadnak valami jó munkát. Én vagyok az apád, én parancsolok... Erzsi sírva fakadt. Nem mert tovább vitázni, mert anyja sem volt otthon, aki pártját fogta volna. Csak sínt... keservesen. Az éjszaka elmúlt anélkül, hogy álom jött volna szemére. Elhatározásától azonban nem tágított: „Nem. nem és nem! A DISZ-brigádot nem hagyhatom cserben...1' Másnap reggel apja azzal ment munkába, hogy Erzsi szigorúan tartsa magáit ahhoz, amit mondott neki: legkésőbb az esti vonattal utazzon. Tehát úgy készül jön. — No ez pont jókor jött — mondta az elnök, Hen- csei István elvtárs, amikor megtudta, hogy mi történt Dudáséknál. Majd estére elintézzük a taggyűlésen. A párttitkár, a DlSZ-titkár és a csoport tagjai — akik tudtak az ügyről — mind hasonlóan beszélitek. Nagyon szerették Erzsit. Azt is tudták, hogy Erzsi nagyon szereti a mezőgazdaságot, életét szenteli a csoport ügyeinek és valósággal megcsonkítanák ennek á 19 éves brigádvezetőnek az életét, ha elszakítanák a mezőgazdaságtól. együtt ül a tagság. Ott van _______________________Dudás János is. Az elnök két n apirendi pontot jelentett be: az egyik a csoport soron- következő feladatai, a másik az „egyéb ügyek megtárgyalása.“ * Dudás János leghátul ül kalapját az ölében tartva. Nem szól senkinek. Izgatottan készül, hogy a második pontnál ő is bejelenti lánya távozását és kikéri munkakönyvét. Úgy számol, hogy legelsőnek kér szót... Közben tűnődik, hogy mivel magyarázza meg mindezt. Hazudni nem akar', mert azt világéletében utolsó dolognak tartotta. Ha pedig megmondja úgy, ahogy történt, akkor meg nem egVez bele a tagság a távozásba. Szó, ami szó, kezdett beleizzadni ezekbe a gondolatokba. Nem látott kiutat közülük. Már-már kezdte megbánni, hogy miért is hamarkodta el ennyire a dolgot. De ezt sem ismerte el teljesen, mert hát az „apai tekintély...“ Ott lebegett előtte lánya szomorú arca, kisírt szeme, amikor búcsúzott és elindult a vasút felé. Köziben valami gyanúsat is létolt Erzsi tekintetében és az is feltűnt neki, hogy már estefelé elindult, pedig a von®: csak este 11-kor megy. Gondolataiból kizökkentették a hozzászólások. — Szomszédja, akivel valamikor együtt cseléd es kedett, így kezdte: — Ne hagyjuk elúszni ezt a nagy tervünket. A 30 mázsás kukoricatermést el kell érnünk. A többi terménynél is meg kell termelnünk, amit beütemeztünk. Ez érdeke mindnyájunknak. Csak így tudjuk felépíteni a hizlaldát, a sertésfiaztatót... Csak így tudunk hizlalni a szabadipiacra is ... A szarvasmarhaállományt is növelnünk kell... Saját magunknak csináljuk, mert többet oszthatunk egy munkaegységre. Az ón feleségem tavaly nem dolgozott a csoportban, de az idén eljár ö is, hogy a tervünk megvalósuljon. A többiek is hasonlóan beszélitek: meg kell valósítani a szóvetkezet tervét. Tavaly a járásban a Búza- kalász tagjainak volt a legnagyobb részesedése. — Az iáén pedig a tervek szerint a tavalyinál mintegy 14 fonint a-l nagyobb lesz egy munkaegység értpke. FT 1 “ ' 1 FT {Az elnök ellenőriz| WavdUH. a munkaerőt is, \ lQ a CSOport név_ jegyzékét. Kiderült, hogy a családtagok közül minden épkézláb ember jelentkezett munkára. Percekig tartó taps tön; ki, amikor ezt bejelentette az elnök. A DISZ-titkár beszámolt az ifi-brigád megalakulásáról, terveiről. Elmondta, hogy mennyivel fogják túlteljesíteni a csoport terveit és, hogy Dudás Erzsit szeretnék brigádvezetőnek. Dudás Jánost egy ideig hidegen hagyta mindez, de aztán kezdett ébredezni lelkiismerete: „Csak én legyek az egyedüli, aki áthúzom a csoport számítását? Ráadásul még rosszakarattal sem panaszkodhatnék a jövedelemre ... Csak egyedül szegüljek szembe ennek a szépülő életünknek... ?“ Akadtak páran, akik még nem tudtak Erzsi „távozásáról". Ezek mindjárt azzal álltak elő, hogy szeretnék hallani Erzsi véleményét is a tervekről. Körülnéznek. Erzsit keresik. Erzsi nincs sehol... — Hát Dudás Erzsi hol van? — kérdezték öten is. Az elnök éppen felállt, hogy válaszoljon, amikor Dudás János szót kért: — Tisztelt gyűlés! Ne haragudjanak, de nekem sürgősen el kell mennem.., A lányom ügyében .. . Még talán nem késő... Ezzel fogta a kalapját és ki&ietetí. A falu vége felé tartott. Amint maga után hagyta a legutolsó házat, létért az útról. Nem figyelt másra, csak a távoli vasúti jelző piros fényére meresztette szemeit és elkezdett futni. Úgy számolt, hogy még éppen eléri az „esti“ vonatot,. Amelyik Erzsit vitte volna Pest felé .e. A kultúr eremben