Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-21 / 94. szám

1954 ÁPRILIS 21

Külföldi hírek

Nagy-Britannia Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának záróülése

MOSZKVA

Április 18-án a Kohóipari Munkások Szakszervezetének meghívására Luxemburgból tizenkéttagu kohászküldöttség érkezett Moszkvába. A küldöttség vezetője Frapotier, a Luxemburgi Szabad Munkás Szövetség titkára.

A Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának meghívására ugyancsak április 18-án tizenegy- tagú finn szakszervezeti küldöttség érkezett Leningrádba. A küldöttség vezetője: Kaarlo Olavi Jr/rvelü, a Finn Szakszervezetek Központi Szövetségének titkára.

PÄRIS - —

A „’.'Humanité'1 közlése szerint a marokkói francia hatóságok intézkedései még jobban kiélezik a helyzetet az országban. Guillaume tábor nők, Franciaország marokkói főhely tartója „rendkívüli .intézkedéseket'1 jelentett be. A „1‘ Humanité1' jelenti, hogy Casablancába „kiegészítő“ fegyveres erők érkeztek és a városban voltaképpen ostromállapot uralkodik. A marokkóiak lakta negyedeket csapatok szállták meg, ezek tömeges arányú razziákat tartanak.

A lap rámutat arra, hogy az ilyesféle gyarmati terrorrendszabályok csupán a francia gyarmattartók rettegését bizonyítják, amikor egyre fokozódik a marokkói nép nemzeti felszabadító mdkgalma.

BEIRUT

A „Telegraf" című lap jelenti, hogy — mint ismeretessé vált — a libanoni kormány visszautasította az elfekvő áruk formájában felkínált amerikai gazdasági „segítséget“, mivel azon a véleményen van, hogy az Ilyen „segítség“ megkárosítja Libanon nemzetgazdaságát.

Berlin (MTI): Theodor Blank, Adenauer jövendőbeli hadügyminisztere előkészületeket tesz az úgynevezett európai védelmi közösség nyugatnémet zsoldoshadseregének megszervezésére. Nyugat-Németország lakossága. elsősorban a munkásság és az ifjúság, ugyanakkor fokozott mértékben utasítja el az „európai védelmi közösség“ és a hadkötelezettség gondolatát. A nürnbergi szállító- munkások küldöttértekezlete 10 ezer

PÁXIS

Mint a „T Humanité" írja, a Tuniszi Kommunista Párt felhívást intézett Tunisz hősiesen küzdő népéhez. A felhívás többi között a követ kezőket mondja:

Kudarcbá kell fullasztani a demokráciaellenes szavazásokat, amelyeket a megtorlás légkörében akarnak tartani.

Harcot kell vívni a megtorlások ellen, a politikai foglyok szabadon- bocsátásáért, meg kell menteni a halálraítéltek életét, ki kell szabadítani az internált hazafiakat, el' kell érni, hogy feloszlassák a koncentrációs táborokat, amelyek minden hazafit fenyegetnek. Harcolni kell az ostromállapot megszüntetéséért ■ és a szabadságjogok helyre- állításáért.

OSLO

A „Dagbladet“ című lap Boune- vienek, az oslói városi bíróság volt elnökének cikkét közli. A cikkíró kiemeli, hogy Norvégia külpolitikájára rányomta bélyegét az atlanti egyezmény.

„Az atl-Tintá egyezményhez való csatlakozás, — írja Bomnevie — Norvégiát annak a politikának bűnrészesévé tette, amely a hidegháborúra és a tömbök létrehozására irányul és amely beárnyékolta az Egye sült Nemzetek Szervezetét és a nemzetközi békepolitikát.“

„Nem szabad előre kijelenteni — hangzik a cikk. — hogy az európai biztonság biztosítására irányuló szovjet terv alapján tartandó tárgyalások nem vezethetnek a kérdés megoldására!"

Bonnevie a továbbiakban bírálja a norvég kormányt és a munkáspártot, mert a kormány és ez a párt támogatja az „európai hadsereg“ megteremtésének tervét.

dolgozó nevében ‘követelte, hogy a Nyugatnémet Szakszervezeti Szöveó- ség küzdjön minden eszközzel az „európai védelmi közösség11 végrehajtása és a nyugatnémet ifjúság kényszertoborzása ellen. ,

A Ruhr-vidéken lévő Haltenni-tó partján vasárnap több, mint ezer különböző pártállású ifjúmunkás nagygyűlésen tiltakozott az ellen, hogy a brit megszálló csapatok tüzérségi gyakorlóteret létesítsenek a tó partvidékén.

NAPLÓ

Ouiles ma, Edén csütörtökön utazik Parisba

(MTI) Ismeretes, hogy <t genfi tanácskozás előtt a nyugati hatalmak külügyminiszterei külön tanácskozást folytatnak a francia fővárosban.

Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere hétfőn Eisenhower elnökkel tanácskozott, és kedden indul Európába, hogy résztvegyen a genfi értekezleten, illetve az ezt megelőző külön tanácskozáson.

EtXtn angol külügyminiszter csütörtökön utazik Parisba, hogy résztvegyen az Atlanti Tanács pénteki illésén és végső megbeszélést folytasson Dulles amerikai és Bidault francia külügyminiszterrel arról, hogy — mint az „AFP“ jelenti — „a Nyugat milyen magatartást tanúsítson a genfi értekezlet napirendjén szereplő kérdésekbenElőzetesen Eden — közli <t londoni rádió — tanácskozik majd a nemzetközösségi országok — különösen India, Pakisztán és Ceylon — 'resető személyiségeivel és meghallgatja ■vélemé- ni/üket ,,az ázsiai védelem megszervezésére vonatkozón vaffmt.Smt az értekezlet napirendjén szereplő egyéb tervekről/

Az „AFP“ jelentése szerint Les- tar Pearson, Kanada külügyminisztere Londonba repült. A külügyminiszter innen Párisba utazik, ahol résztvesz az Atlanti Tanács ülésén.

Dien Bien Phu-nál a franciák további állásokat adtak fel

Páris (MTI): A francia expedíciós hadtestnek Dien Bien Phu-nál bekerített erői további állásokat voltak kénytelenek feladni. Vasárnap ki kellett üríteniük az egyik északnyugati támaszpontot, hétfőn pedig egy további támaszpontéi) kellett elhagyóink a megerőcsíett tábor északi részében. A repülőtér északi részét a néphadsereg egységei szilárdan kezükben tartják és ez rendkívül megnehezíti a franciáknak szánt utánpótlás ejtőernyőn való ledobásót. A franciák déli támaszpontja már három hét óta teljesen el van szigetelve. A hétfőn este kiadott francia hivatalos jelentés szerint Dien Bien- Phu-nál hosszú időre használhatatlanná vált mind a két repülőtér.

A onkini Delta-vidékén Hanoi és Haiphong között a néphadsereg csapatai rajtaütésszerű támadást intéztek egy francia hadoszlop ellen, mely — mint a hivatalos francia szóvivő kijelentette — jelentős veszteségeket szenvedett.

London (TASZSZ) Április 19-én végétért Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa.

A délelőtti ülésen a helyi párt- szervezetek által beterjesztett határozati javaslatokat tárgyalták- meg.

Egyhangúlag elfogadták a textiliparról, a kultúráról, a mezőgazdaságról, a nyugdíjasok helyzetéről és más kérdésekről szóló határozati javaslatokat.

A pártkongresszus javasolta, az egész munkásmozgalom tárgyaíja meg a következő programmot:

j. Valamennyi munkás munkabérének emelése és a textilmunkások bérének haladéktalan tizenöt százalékos emelése;

2. a kormány szüntesse be az élelmiszerárak emelésének politikáját;

3. a forgalmi adó eltörlése és a vállalkozók hasznának mérséklése a bel- és külföldi piaci árak csökkentése érdekében;

4. a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem fejlesztése, az idevonatkozó amerikai korlátozások megszüntetése, kereskedelmi tárgyalások a dollárövezeten kívülálló országokkal;

5. a Kínai Népköztársaság teljes elismerése és bebocsátása az ENSZ- be. Ez jelentősen elő fogja mozdítani a normális kereskedelmi kapcsolatok kialakulását a Kínai Népköztársaság és más országok között;

6. A háborús politikának éfe a gyarmati népek elnyomása politikájának beszüntetése. Ez alapot teremt Anglia és az összes -többi népek közötti baráti kapcsolatok megteremtéséhez és a kereskedelem kiszélesítéséhez.

London (TASZSZ) Blackpoolból érkezett jelentés szerint április 18- án az Angol Szövetkezeti Párt kongresszusán megvitatták a nemzetközi helyzetről szóló határozati javaslatot, amelyet a párt országos bizottsága terjesztett elő. A határozati javaslat megjegyzi, hogy a berlini értekezletnek nem sikerült meg ábapedást elérnie Németország egye sítésére vonatkozóan és azt hangoztatja, hogy Angliának, Franciaország nak és az Egyesült Államoknak vagy

Conant főbiztos beszámolt DuMesnak a nyugatnémetországi helyzetről

Béniin (MTI): A Neue Zeitung, az amerikai megszállók nyugatberlini lapja jeleníti, hogy Conant, az Egyesült Államok nyugatnémetországi főbiztosa, aki vasárnap Washingtonba érkezett, hétfőn beszámolt Dulles külügyminiszternek a nyugatnémetországi helyzetről. A közeli napokban Eisenhower elnök is fogadja Co- nant-ot.

A gyarmati kérdésről hozott határozat élesen elítéli az angol imperializmus kenyai és malájföldi háborúját, valamint az angol és amerikai imperializmusnak a gyarmatok fokozott kizsákmányolására létrehozott reakciós szövetségét, amely Angliát is az amerikai imperializmus féigyarmatávé teszi.

A határozat követeli:

A malájföldi háború azonnali beszüntetését.

■ A kenyai fegyverszünet haladéktalan megkötését, amnesztiát a po- ktikai foglyok számára és tárgyalásokat az ellenállási mozgalom vezetőivel.

A demokratikus jogokat Brit- Guyana népének és a Népi Haladó Párt vezetőinek szabadon bocsátását.

Az összes angol csapatok kivonását mindazokból az országokból, amelyeket iá brit Imperializmus megszállt.

A csapatok kivonását Észak-Iror- szágból, az ország egységének helyreállítása érdekében.

A végrehajtó bizottság javaslatára egyhangúlag tiltakozó határozatot hoztak az ellen, hogy a belügyminiszter nem engedte meg a brit birodalomhoz nem tartozó országok kommunista pártjai képviselőinek, hogy résztvehecsenek a brit birodalomhoz tartozó országok kommunis- :a és munkáspártjainak április 21— 24. között tartandó konferenciáján.

A végrehajtó-bizottságba beválasztották Pollíttot, Duttot, Gallachert, Campbellt, Gollant, Matthewst. Ker- rigant, Bennettet, Piratint, stb.

Campbell zárószava után a kongresszus befejezte munkáját.

folytatniok kell Nyugat-Németország megszállását, vagy be kell kapcsol- niok a német csapat-kontingenseket az „európai hadseregbe".

A határozati javaslathoz azonban módosítást terjesztettek be, amely elítéli Nyugat-Németország újrafél- fegyverzését, tehát elutasítja a hivatalos határozati javaslatot. A módosítást jelentős szótöbbséggel — (5,092.000 szavazattal, 2,410.000 szavazat ellenében) elfogadták,

Szerdán ülést tart az Országos Béketanács

Az Országos Béketanács április 21- én, szerdán délután fél hat órakor ülést tart az országházban. A Béke Világtainács irodájának legutóbbi bécsi ülésén kiadott okmányok alapján megvitatják a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseit.

Az Országos Béketanács ülésén Par- ragi György országgyűlési képviselő, Kossuth-díjas újságíró, az Országos Béketanács elnökségének tagja mond beszámolót.

Nyugat-Németország munkássága és ifjúsága nem békül meg az „európai védelmi közösség64 gondolatával

Az Angol Szövetkezeti Párt kongresszusa

B. JEMELJANOV:

A HADITITOK

Beköszöntött a március. Tavasz volt, de este óta hullott a hó. Az ablak alatt hóbuckák állottak. A szobában, az asztal körül fehérköpenyes emberek ültek, s egyik, egy ősz, haragos doktor így szólt Gajdarhoz:

— Vetkőzzék le derékig, parancsnok elvtárs és jöjjön ide az asztalhoz.

Gajdar levetette gimnasztyorkáját és ingét.

— Jöjjön közelebb — szólalt meg újra ugyanaz a hang és Gajdar még két lépést tett előre.

Úgy állt ott. mintha nyugodt lenne, jobbkezét könnyedén lógatta. — Megszokta. Ez volt a harmadik s egyben utolsó orvosi ellenőrzés.

Á sztetoszkóp hideg tányérja két mély, kardvágás-okozta forradás között csúszkált .a mellén.

— Sóhajtson ... Ne lélegezzék. Adja ide a kortörténetét — mondta a haragos, ősz ember. — Egészen gyerek még — mormogta magában. — Csukja be a szemét... Nyújtsa előre a karját...

Gajdar előrenyujtotta karját. Tudta, hogy remegni fog ezután az átkozott sebesülés után és persze remegett is.

Kinyitott a szemét.

— Semmit sem tehetek, pajtás — szólalt meg váratlanul gyöngéd hangon a haragos doktor. — Pihennie kell. Katonai szolgálatra nem alkalmas.

— Alkalmas vagyok! — mondta makacsul Gajdar. Panaszt teszek.

Hosszú ideig álldogált Gajdar a kórház mellett az utcán, egy kőkerítésnek támaszkodva, miközben a hideg márciusi szél lovassági köpenyének szárnyait lengette.

Hosszú évekig törte aztán a fejét, de sehogysem tudott visszaemlékezni arra, hogyan jutott cl a Lcfortov- ateátől az Arbat-utcáig.

Egy reggel megjelent a Forradalmi Katonai Tanács fogadószobájában elővette zsebéből a hadügyi és ten- gerészelügyi népbiztosnak címzett — már korábban megír. — beadványát, s a megfáradt, mindent elvesztett ember mozdulatával átadta az ügyeletes parancsnoknak.

Elment. Nem lehetett visszatartani.

— Mit kél- ez az ezredparancsnok?

— kérdezte Frunze elvtárs helyettese az ügyeletes parancsnoktól.

— Semmit — felelte csodálkozva az ügyeletes a beadvány elolvasása után. — Valamit köszön a népbiztosnak s búcsúzik a Vörös Hadseregtől. Ez az ember úgy látszik, nagyon meg van bántva és lelkibeteggé teszi a Vörös Hadsereg utáni sóvárgás.

— A léleknek ehhez semmi köze

— felelte szigorúan Frunze elvtárs helyettese. — Adja ide azit a beadványt. Maga, úgy látom, szintén jc- iélek.

Gajdar másnap reggel bement a Komszomol központjába.

— Pihenj, gyógyulj meg — mondták neki elvtársai. — Akad még helyetted más parancsnok is. A te számodra pedig találunk valami köny nyebb, egyszerűbb munkáit. Ezen, tesvér, nem tudunk segíteni. Uj életet kell kezdened — másfélét.

— Hogyan? — kérdezte Gajdar. — Fiúk, pajtásaim! Hogy lehet ez? Barátok voltunk, együtt szolgáltunk, együtt mentünk a harcba, együtt estünk el és keltünk fel.. Hát megél nélkülem a Vörös Hadsereg, mi... ?

— Te is megélsz — mondták az elvtársak. — És hogy hogyan fogsz élni, azt majd maga Frunze elvtárs mondja el neked. Szaladj, siess, már .kétsz« telefonáltak hozzánk,

Az elvtársak egymásra néztek, nevettek s mire megfordultak, Gajdar már nem volt a szobában.

Pontosan 12 órakor belépeti Mihail Vasziljevics Frunze dolgozószobájába és szabályosan jelentkezett.

— Hadseregparancsnok elvtárs! Arkagyij G ol£kov-Gajdar, az 58-as Különleges Nyizsnyij-novgorodi Ezred volt parancsnoka, parancsára meg jelentem.

— Isten hozott, volt-parancsnok elvtárs — szólít Frunze mosolyogva. — Elolvastam a beadványodat, jól írtad meg. Te biztosan verseket is írsz.

— írok — félelte Gajdar nagy zavarban. — Ne nevessen, hadseregparancsnok elvtárs.

— Nem nevetek — felelte Frunze komolyan. — Ülj ide közelebb, aztán elő a panasszal, mondj el mindent, szép sorjában.

— Sorjában nehéz — mondja Gajdar. — Apám tanító volit, majd katona, anyám felcser.

— Nekem meg az apám volt felcser — mondta Frunze. — Ne siess.

— Tizennégy éves voltam, amikor önként bevonultam a Vörös Hadseregbe — mondta Gajdar mégis csak sietve és izgatottan.

— Hát ki v€i:t be ilyen önkéntest a hadseregbe? — kérdezte Frunze csodálkozva.

— Magas voltam és szélesvállú, meg persze azt hazudtam, hogy 16 íves vagyok — felelte Gajdar egyszerűen. — Jerjomin elvtársat pedig, aki felvett a hadseregbe, Ukrajnában '.ekaszabolták a fehérek. így aztán nincs, aki feleljen érte. Tizenötéves koromban zászlóaljat vezényeltem.

Frunze egy csöppet elmosolyodott. Gajdar észrevette a hadseregparancsnok mosolyát.

— Természetesen — mondotta, — nem úgy vezényeltem, minit ön vagy Csapájev. Gyakran megesett, hogy ez vagy az nem volt egészen rendben, de a Vörös Hadsereget az életemnél is jobban szerettem. Hogy lehet engem tartalékállományba helyezni? Es mit tudok így csinálni?

— Tanulnod kell — mondta Frunze.

— És hova menjek? — kérdezte Gajdar-. — Még kóvályog a fejem és káprázik a szemem ...

— Meg kell gyógyulnod.

— Minek? — kérdezte Gajdar. — Kinek kellek én még? Mi lesz belőlem itt a városban? Hiszen az én hátam mögött élet, háború, harc van. Találkoztam egy íróval, aki könyvet akar írni rólam,

— De miért nem akarod te magad megírni ezt a könyveit? — kérdezte Frunze komolyan.

— Én? — ijedt meg Gajdar.

— Te, te — ismételte Frunze. — Nagyon érdekes lesz ez a könyv. A hadseregben te még kisfiú voltál és sokra taníthatnád a mostani kisfiúkat és kislányokat.

— És mi lesz az ezreddel? — kérdezte Gajdar értetlenül. — Búcsúzzam el tőlük mindörökre? Minek? Miért? Egyszer sem hoztam szégyent a vörösparancsnoki név becsületére. Sem ellenségnek, sem barátnak hadiitkot el nem áru’Earn.

Frunze lassú mozdulattal kelt fel a díványról. Elgondolkozva tekintett lajdarra.

— Az nagyon jó, hogy meg tudod őrizni a hadititko. — mondotta csendesen és meghúzott egy hosszú zsinórt.

Suhogva húzódtak szét a falon a

nehéz függönyök és nyugati határaink hatalmas térképe tárult Gajdar szeme elé.

— Hallgass meg figyelmesen, — szólít Frunze. — Nézz ide!

Gajdar felkelt és odament a térképhez.

— Hogy soká vagy csak rövid ideig hagynak-e ellenségeink pihenni, nem tudom — mondta Frunze. — De idejönnek, sőt: lehet, hogy ide Is repülnek. A nép nem adja oda kivívott szabadságát. S az eljövendő háborúban az győz, akinek erősebb a hátországa, akinek több és jobb tar. álé ka van... Az eljövendő háborúban egész népünk harcolni £o,g, és te, a parancsnok, szintén.

Frunze rövid ideig hallgatott.

— A föld nagy és kis háborúk tűzfészkeit hordozza — folytatta. — Nekünk melegszívű emberek kellenek. Nekünk olyan parancsnokok kellenek, akik a népből jöttek, mert hadseregünk és népünk — egy és ugyanaz. Ez a mi kettőnk legnagyobb hadititka.

—r Titok? — ismételte Gajdar. ,

— Titok! — felelte Frunze. — Azt hiszem, kisöreg, ellenségeink majd csak akkor tudják meg ezit, ha már elvesztették a háborút...

Frunze felkelt és miközben Gaj- dart kikísérte, kitekintett dolgozó- szobája ablakán. Az utcán, az ablak alatt vidám gyermeksereg zsibongott.

— Elkövetkezik az a nap, amikorra felnőnek — mondta Frunze vontatottan. — És ne adja isten, hogy azt mondják: „Rosszul tanítottatok bennünket.!... No, menj csak. Gondolkozz. Viszontlátásra, parancsnok! Anyádnak add át üdvözletemet.

A lépcsőn, az őrtálló vöröska ton« szobránál Gajdar megállt.

— Hallgatsz? — szólt a kővitézhez,

— Csak .hallgass! Az őrnek nem szabad beszélnie, _______