Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-18 / 92. szám

1954 ÁPRILIS 18 NAPLÓ s Alsóhidvégi állami gazdaság: Az új vezető§ég harca a jobb eredményekért MEGJUTALMAZOM MAGAMAT Kovács elvtárs, a ta­mási gépállomás ü. b. elnöke, mélységes gon­doktól barázdált hom­lokkal rótta fel s alá hivatali szobáját. Itt van ugyanis az úgyne­vezett célprémium 880 forint összegben, me­lyet ki kellene osztani a legérdemesebb dolgo­zók között, de hát kik azok "a legérdemesebb dolgozók? Akárhogyan is számolt, akár hány­szor vette is számba a gépállomás valameny nyi ' dolgozóját, csak egy embert talált, aki­re igaz lelki nyugalom­mal mondhatta: meg­érdemli a céljutalmat. De kellene még három, vagy négy elvtárs, hogy illően elosszák azt a pénzt, azonban Kovács elvtárs úgy érezte, ha megpattan is az agya a nagy igyekezettől en­nél az egynél többet nem tud kitalálni. — Meg kell bolondul­ni egy ü. b. elnöknek, — gondolta elborultan s mikor elérkezett vég­re a nevezetes ü. b.- ülés, melyen meg kel­lett tennie javaslatát a céljutalom kiosztá­sára, ugyanott volt, ahol elkezdte, egy érdé mes dolgozónál több javaslata nem volt. — Nehéz dolog ez, elvtársak, — mondta szomorúan, — hisz azt kell figyelembe venni az ilyen jutalom kiosz­tásánál, hogy ki az, aki valóban érdemes rá. A tamási gépállomáson egy ilyen dolgozót tu­dok csak, ezért javas­lom Kovács Károly elvtársat a céljutalom­ra. Szlacky elvtárs, az igazgató, meg Farkas elvtárs, a párttitkár szinte egyszerre mond­ták: — De hisz az te vagy, Kovács elvtárs! Maga­dat akarod megjutal­mazni? Kovács elvtárs sze­rény ember és amellett ü. b. elnök. Végered­ményben zavarban volt, harcolt benne ve­leszületett szerénysége és a hivatali köteles­ség. Végül a köteles­ségérzet győzött, hát­térbe szorítva minden szerénységet s elkezdte dicsérni az ü. b. előtt Kgvács elvtársat, a töb biek pedig végighall­gatták, hisz mi történt? Kovács elvtárs, az ü. b. elnöke megdicsérte, s prémiumra javasolta Kovács elvtársat, a ta mási gépállomás dolgo­zóját. Végeredményben az a fontos, hogy min­denki ott állja meg a helyét, ahova a dolgo­zók bizalma állította. Azt már szóvá sem kell tenni, hogy a ne­gyedévi elölegkeretet következetesen Kovács elvtárs meríti ki, az utolsó fillérig. Termé­szetesen nem az ü. b. elnök, hanem a gépál­lomási dolgozó Kovács. Arról is kár beszélni, hogy a kedvezményes vasúti jegyet, amiből kevés van s amit csak a legjobb dolgozók kap nak, ugyancsak Kovács elvtárs vette igénybe. Természetesen nem az ü. b. elnök, hanem a gépállomás egyszerű dolgozója, aki jó mun­kájával ezt is kiérde­melte. Van, aki csodálkozik ezen? Legfeljebb azt lehetne az ü. b. elnök, Kovács Károly szemé­re vetni, hogy néha részrehajló. Nagyon a szivéhez férkőzött « gépállomáson egy Ko­vács Károly nevű egy­szerű dolgozó. (k. b.) , Megalakult megyénkben a növényvédő állomás „Báró" Jeszenszky egykori birto­kán terül el közel 3 000 holdon az alsóhídvégi állami gazdaság. Az elmúlt 5 év alatt ez a gazdaság nagyon sok változáson ment keresz­tül. Ez a változás, az egymást köve­tő balszerencse bizony próbára tette a szakembereken kívül a gazdaság erejét is. A legnagyobb hiba talán a gazda­ság igazgatói és vezető agronómusai- nak meg nem értésén alapult Jog­gal beszélhetek többes számban, mert ez alatt a rövid 5 év alatt 5 igaz­gató és 9 vezető agronómus cserélt helyet. 8 agronómus mind a múlt rendszer intézőiből és főintézőiből te­vődött ki. Az egyik Törleynél, a má­sik Appony'i hatalmas kiterjedésű bir tokán dolgozott. A „CSÚCSTELJESÍTMÉNY" Az alsóhídvégi állami gazdaságban hosszabb időt eltölteni vezető állás­ban nagy szó volt. A vezető agro- nómusok közül az egyik egy és fél évi szolgálati idejével felállította a csúcsteljesítményt, utódai 8 — eset­leg hét hónapig bírták. A gazdaság eredményeinek ingadozását segítette az igazgató és a vezető agronómus közötti ellentét kialakulása és az ez­zel párhuzamosan kiadott ellentétes rendelkezések. Más utasítást adóét az igazgató és mást a vezető agronó­mus. Egy példa a sok közül. Az egyik igazgató „a sok közül" a vezető ag­ronómus tudta nélkül kultivátorral ekéztef.e a kukoricát A kultivátor kései természetesen elvágták a gyen­ge kukorica szárát, mert nem volt meg a megfelelő sortávolság. A fele­lőtlen rendelkezésnek az lett a kö­vetkezménye, hogy elég nagy terüle­ten teljesen kipusztult a kukorica. Erről a területről közepes termés ese­tén is 6 q termést lehetett volna be­takarítani. 6 q kukorica nem sok, de ha egy-két példát nézünk, akkor mégis jelentős. Például 1 db 70 kg- os süldőt 6 mázsa kukoricával 200 ki­lóra fel lehet hizlalni, vagy ugyanez a kukoricamennyiség 1 ló abrakta­karmányozásánál (ha 3 kilogramm ahraktakarmányt veszünk alapul) 200 naoig elég, vagy egy 12 literes tehén takarmányozásánál pedig 600 napi pótabrak mennyiséget jelent. Erre az eshetőségekre biztosan nem gondolt az igazgató elviére és nem tartotta szemelőtt, hogy sok kicsi sokra megy. De még több és érdekesebb furcsa­ságok is előfordultak, egy nagyon kedves esemény például, amikor 1952 decemberében csépeltek el egy régen elfelejtett búza asztagot. Az ehhez hasonló események a sorozatos ráfi­zetések azt eredményezték, hogy 1953. évre már több mint 3 millió förint deficittel zárt a gazdaság mér­lege. Az alsóhidvégi állami gazdaság na gyón sokat köszönhet a tengelici ál­talános iskola úttörőinek. Heteken ke resztül dolgoztak a gyerekek az 50 holdas borsótáblén, amíg befejezték a borsó nyűvését és kapálását. 1953. őszén megváltozott a helyzet, a vezetőség legnagyobb része kicse­rélődött, helyet cserélt az igazgató, vezető agronómus és brigádvezető agronómus. ÜJ EMBEREKKEL, ÜJ LENDÜLETTEL, nagyobb kedvvel indult meg a ter­melés. Nehéz körülmények közölt, de mégis tudnak jelentősebb ered­ményeket felmutatni Hiába a 4 igaz gató és a 8 vezető agronómus külön­féle intézkedéseiből eredő lemaradá­sokat nem lehetett máról-holnapra helyrehozni. Kemény munka volt, ez igaz, de Venhardt Imre igazgató és Krizsán Imre vezető agronómus „egyetértés­ben" erélyesen hozzáláttak, hogy „kézbe vegyék" a gazdaságot. Jó fél­éve, hogy új vezetőség dolgozik és az eredmény máris látható. Különö- ,sen nagy javulás tapasztalható a munkafegyelem megszilárdítása te­rén. Az elmúlt gazdasági évben a fogatosok 60 százalékát 15—16 éves fiatalok alkották. Ilyen munkaerővel nem lehetett eredményt felmutatni. Ezért vált szükségessé a túl fiatal munkaerő megszüntetése. Amihez nagy segítséget nyújtott az új vezető­A bonyhádi gépállomás kollektívá­ja nem dicsekedhet azzal, hogy a ta­vaszi szántás-vetésekben minden vo­natkozásban helyt állt volna. A hely­zet ugyanis az, hogy megyénk 15 gépállomásának versenyében a bony­hádi gépállomás 11., tavaszi idény tér vét csak 49,6 százalékra teljesítette. Pedig a bonyhádi gépállomás kollek­tívája is azt a fogadalmat tette a párt III. kongresszusának tisztele­tére, hogy minden vonatkozásban ha­táridő előtt teljesíti előírt tervfelada­tát. A gyakorlat mégis azt bizonyít­ja, hogy bizony nem minden vonat­kozásban teljesíti határidőre tervfel- adaitát a gépállomás. A legjobb bri­ség viszonya a dolgozókhoz és nem utolsó sorban a dolgozók munkához való megváltozott viszonya. Ezt bi­zonyítja a két számadat is: 1953-ban a munkák elvégzéséhez szükséges munkaerő 40 százalékát tudták csak biztosítani, míg 1964-es évre a mun­kások 85 százaléka biztosítva van. Na gyón szép munkát végez a növény- termelés, tavaszi vetéstervét a gaz­daság — a kukorica kivételével — hattáridő előtt befejezte. Őszi veté­seiket fejtrágyázták. Megkezdte a gazdaság 80 hold borsó sarabolását, amelynek munkáját folyamatosan végzi. A borsó sarabolással párhuza­mosan végzik 86 hold cukorrépa sa­rabolását is. 48 hold angolperje ka­pálását pedig befejezték. A gazdaságnak 860 holdon kell az aratást, elvégezni. Ennek elvégzése komoly felelősséget hárít a gazdaság vezetőségére. Az aratás-cséplés mi­előbbi befejezése érdekében a levá­gandó terület 60 százalékát kombájn­nal, 20 százalékát kévekötő aratógép­pel, 20 százalékát pedig kézierővel végzik el. Ezzel a megosztással le­hetővé válik, hogy időben, szemvesz teség nélkül befejezzék az aratást. így terveznek és dogoznak az alsó- hídvégi állam gazdaságban. Arra törekednek a szakemberek az igaz­gatóval együtt, hogy szebb eredmé­nyeket tudjamek felmutatni „elődeik­nél“, B. R. gád a Vörös Csillag brigád, amely 85 százalékra teljesítette tavasz idény tervét. Vannak ugyan a gépállomá­son kiváló traktorosok. Polák János például 172 százalékra teljesítette ta­vaszi tervét. Dalmádi István 122 szá­zalékra, Ferenczi János pedig U9 százalékra. A hiba ott van, hogy az élenjárókat nem követik. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint maga az a tény, hogy Sebestyén Antal elvtárs brigádja még csak 28 százalékra tel­jesítette tavaszi tervét. Mit kellene tehát tenni a bonyhádi gépállomá­son? Követni kellene minden trak­torosnak a legjobbak példáját A Központi Vezetőség és a Minisz­tertanács határozata értelmében min den megyében növényvédő állomást kell létesíteni. A határozat alapján a mi megyénkben is megalakult ez az állomás, amely Szedresen székek Minden gondos gazdának volt már módja meggyőződni arról, hogy fá­radságos munkáját a tömegesen fel­lépő kártevők megtizedelhetik, vagy megsemmisíthetik. Az idei tavasz azt mutatja, hogy a hideg tél ellenére is igen erős mér­tékben pusztítja a vetéseinket a csó- csárló. A növényvédő állomás már eddig is többszáz holdon végezte el a védekezést, de a közeljövőben még hathatósabb segítséget kíván adni, mind a termelőszövetkezeteknek, mind az egyénieknek. Az idejében való észrevételt a miniszter- tanács határozata is eMírja. A te­temes károk leküzdése könnyen megy, mert a kántevők kezdeti stá­diumban valö megsemmisítése a kárt is megakadályozza, meg a kártevők további terjeszkedését is. Ezt szolgálja a megyénkben meg­alakult növényvédő-állomás is, mely­nek szakemberei a modem gépek­kel csaknem teljesen díjtalanul vég­zik a védekezést. Felhívjuk tanácsainkat, hogy már most szervezzék meg — a közismer:, kártevők, például burgonyabogár — állandó kereső brigádokat és a fel derítés után azonnal értesítsék az erre illetékeseket Termelőszövetkezeti tagok és dol­gozó parasztok! Pártunk és kormá­nyunk ezzel az intézkedésével is be­bizonyította, hogy minden erejével segíti a mezőgazdaság felvirágozta­tását, most rajtatok a sor, Ti is já­ruljatok hozzá az újonnan megala­kult növényvédő-állomás munkájá­nak elősegítéséhez. Dévényi Ferenc Ahol nem követik a legjobbakat EGY DOLGOS NAP SZEDRESEN HAJNALODOTT, a borongós égen még itt-ott előtűnt / egy-egy csillag, de ez is- hamar elbújt a felhők fö­lött. Keleten vörös perem mögött mél tóságteljesen emelkedett felfelé a ko­rán kelő áprilisi nap. Reggel 6 óra. Élénk északi szél veri fel a port az úton. Az út két oldalán a friss levegőt szívják a zöld levélbe öltözött gesztenyefáik. Mögöttük ve­tések (sokasága, szántások, szürke barázdái változatos színben tárják elénk a természet szépségeit, a bárók egykori birtokát, a szedresi gazdák földjeit. Az Út jobboldalán, ahogy az állo­másról Szedres felé megyünk, a fák között épületcsoport tűnik elénk, az egykori bárók, Fiái.hék kastélya. Nem is egyedül van ezen a vidéken. A Be zerédj Uraság is erre ’ a határra tett szert és á Mária Ottilia „kegyelmes" asszony is a szedresi nincstelenekből válogatta cselédeit. Sok keserű em­léket hagyott maga után a múlt rot­hadó rendszere. Kevés embert talá­lunk. Szedresen, aki ne lett volna va­lamelyik kizsákmányoló földesúr cse­lédje. Ezt mondja Molnár István is, aki már korán reggel vetette a burgo­nyát a határban. A 9 hold jutatott földjét becsülettel műveli, és meg is van, belőle minden évben a kenyere. — Nem úgy, mint 16 évig Bezerédj uraságnál ép 3 évig Mária Ottilia ke­gyelmes asszonynál cselédkorában — mondja Molnár István. A faluból hosszú sorokban indul­nak a kocsik a határba. Ki burgo­nyát, ki kukoricát megy vetni. A ko­csikon henger, fogas, u:án.a vetőgé­pet huzatnak. Véner János minden évben élenjáró gazda volt. Az elsősé­get av idén te tartam akarja, Már elvetett 1200 öl kukoricát és a többit is rövidesen elveti. De nem ő ve’ett egyedül kukoricát Szedresen. Füredi János másfél holdat, id. Lázár Ist­ván és Strobli Ferenc gazdák 1—1 holdat vetettek el április 8-ig. NEM ALSZANAK a rémhírterjesz- tők sem. Sok kapuból lehet hallani babonás jóslatokat — csak hadd menjenek vetni, eztán jönnek a fa­gyos szentek, majd elfagy. — Ilyen hangok is járnak Szedresen. Terjesz­tőiknek csak az a bajuk, hogy már kevesen hallgatnak rájuk. Az új gaz­dák 9 éves tapasztalata bebizonyítot­ta, hogy mindent időben kell elvetni és jól ápolni, akkor a fagyos szentek nem fognak ártani. Esetleg egy-két rémhírterjesztőnek befagy a szája a jó termés láttára. A nap már jó magasra emelkedett az égen, de még egy-két gazda az udvaron tétlenkedik, nem tudja mit tegyen, pedig már későn van. De ha már megszokta a késői kelést, akkor meg lehet szokni a késői munkába indulást is. Valahogy így van ez Vaj­da József, G. Horváth Ferenc és Ge­ese Zsigmond gazdák házánál. Ennek aztán az szokott a következménye lenni, hogy a vetés, a munka minőig későre maradt. így az aratás is kés­lekedni szokott. A gyenge termésből bizony nehéz teljesíteni az állam irán ti kötelezettséget. Valószínű ezért sze repel nevük a szégyentáblán, s ezért hívják őket rossz gazdáknak. Amíg az említett gazdák azon gon­dolkodnak, hogy hozzákezdjenek a munkához, addig a madárdaltól han­gos hajtárban vígan ekézi szőlőjét Farkas László gazda, aki időben gon­dolt arra is, hogy hamarosan pótolni kell a szőlőt, mert sok tőke kiveszett, s jó termést csakis jó munka után várhat. Hosnyánszky Lajos tehenei­vel hengerezi az őszi vetéseket, hogy azok gyorsabban növekedhessenek. A Petőfi termelőszövetkezet tagjai pe­dig azon versenyeznek, hogy meg­szerezzék az elsőséget a medinai Bé­ke tsz-el szemben a tavaszi munkák­ban. MINDEN EMBER DOLGOZIK, aki csak mozogni tud, pedig még nem is írtek a munkák zömébe. Ha így megy a munka — mondja Szabó Ist­ván mezőgazdasági előadó — akkor nem kell attól tartani, hogy a leg­nagyobb dologidőiben felhalmozódik a sok tennivaló, mert minden gazda folyamatosan el tudja végezni. 1945 óta saját földjükön dolgoznak azok a kisemmizett, cselédemberek­ből lett gazdák, akik ma megbecsült tagjai a társadalomnak. Megmutat­tuk mit tudnak, versenyre kelnek a pártkongresszus tiszteletére, hogy egymásnak bebizonyítsák, .mennyit tud teremni a magyar föld. Sokat tud nak moftdani ezek a gazdák, de ha 'csak egy versenypámak mondom is el szavait, úgy a többiek nevében is szólok. Tóth József 8 holdas, Balogh Ferenc 7 holdas gazdák versenyre keltek, hogy bebizonyítsák gazdatér- saiknak minden munkában és a ter­méseredmény elérésében is élenjár­nak. Példamutatók az állam iránti kötelezettség teljesítésében is. Elcsendesedik, csend borul a falu­ra. A házak előtti kertekből jácin­tok, ibolyák illatával telik meg a le­vegő, A hősök kertjében levelet öl­tött magára a szomorú fűz, az örök­zöld fenyők lágy suhogását hallani lehet a csendben. Az emlékművön a betűk már megkoptak, amelyeken a hősök neved vannak, a hazáért haltak meg. Az egyik utcából mély hangon szó­lal meg a sertéspásztar kürtje. A ka­puk kinyílnak, röfögő kocák, visító malacok rohannak az utcára. Az idén már százzal több inául a legelőre, mint tavaly. Mire minden utcából összejönnek a kocák, malacok, szép csordát alkotnak. Andi Ferenc, aki a sertéseket őrzi erről azt mondja: „Minden évben gazdagabbak lesznek ezek a szedfesi újgazdák'4. A nap néha fel-felcsállan az égen. Egész délelőtt a bárányfelhők között bujkál. A szél sem akar szűnni. Gyorsan repül az idő, telnek az órák. Minden perc drága. Dózsa Gyu­la, Zöld József, Zsiga István dolgo­zó parasztok ki is használják a nap minden percét. Azért tudták kong­resszusi vállalásukat március 31-ig becsülettel teljesíteni. Az iskola udvarában szünetre jöt­tek ki a gyerekek. Szemük csakha­mar megakad a tanácsháza falán el­helyezett becsülettáblán. — A TE APAD NEVE IS OTT VAN, látod — az egyik lény hangja hallatszik ki a gyermekcsoportból.— Aztán te még csak most tudod — hallatszik egy másik hang. Csakha­mar komoly beszédbe keverednek a jövő nemzedékei, az Iskolás gyere­kek. Megbeszélik, kik járnak élen a faluban, de azt is, kik az éltanulók az iskolában. A beszédet ugyan rö­vidre kellett fogniok, mert a tízperc | hamar lejárt. Megszólalt a csengő, és a vita a tantárgyról folytatódik. Dél van. Egy közeli faluból a ha­rangszó áthalilatsziik. Az utcán siető asszonyok viszik az ebédet a határ­ba dolgozóknak. Az iskolások is ha­zafelé igyekeznek, hogy elfogyasszák a jó ebédet. Szontág Antal kovács­mesternek azonban még nincs déL A patkót nyugodtan illeszti egy nagy muraló patájára. A SERNEVÁL le­gelőjéről Lökös József sertésgondozó is befelé tereli a kese kocákat. Antó ni István pedig saját birkáit tereli össze, hogy együtt legyenek, amíg el* fogyasztja az ebédet. A határban különösen jól esik az ebéd nem is gondolkodnak sokat a gazdák, hogy hozzákezdjenek-e az evéshez. Leülnek a vetés végére. Sze műk az élénk vetéseket vizsgálja, köz ben elfogyasztják jóétvággyai az ebé­det. Ebéd után újra kezdődök a műm* ka és nem állnak meg, amíg a nap le nem ereszkedik nyugaton. A napi munka után esténként összejönnek egy-egy szomszéd házánál, hogy el* beszélgessenek. A legtöbb szó ilyen* kor a tavaszi munkákról hangzik el, Sok szó esik az agrotechnika a lkai* maaásáról is, amit már sokan hasz* nosítanak. ESTE VAN, az égen kevés csilta* tűnik feL Csend borul újra a falura, csak a határban szántó traktorok hangja hallatszik. A dombos földek* ről reflektorfény vetődik a falu felé. Eltelt egy nap munkával, örömmel, boldogsággal. Alszanak a munkában elfáradt emberek, *• * !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents