Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-18 / 92. szám

2 NAPLÓ WM APRÍTÁS W Pártszervezeteink segítsék e'ő „A szocializmus építésének kérdései hazánkban1' cimű téma sikeres feldolgozását i. A politikai iskolákon ezekben a hetekben tanulmányozzák „A szo­cializmus építésének kérdései ha­zánkban“ című tananyagot. A tan­anyag felöleli a népi demokráciánk fejlődése új szakaszának szinte va­lamennyi elméleti és gyakorlati kér­dését; a „nép" alkalmazásának, ha­zánk szocialista iparosításának, a mezőgazdaság fejlesztésének és szo­cialista átalakításának elvi alapjait. A marxi zmus-lenínizmus elvei meg­valósításának gyakorlatát hazánk sajátos viszonyai között ismerik meg a hallgatók e tananyagon keresztül. Rendkívül jelentős tehát,' hogy e nagyfohtosságú kérdéseket sikere­sen tanulmányozzák a politikai is­kolákban. Kétségtelen, hogy a párt és a kormány határozatainak gya­korlati megvalósítása, a mezőgazda­ság nagyarányú fejlesztése, a ter­vek teljesítése, a munka termelé­kenységének fokozása, a munkafe­gyelem megszilárdítása, az önkölt­ség csökkentése — amelyek elenged­hetetlen feltételei a közjóiét növe­lésének — szükségszerűen megkíván­ják, hogy állandóan növeljük a kom­munisták politikai öntudatát. Pártunk eddig is akkor ért el si­kereket, amikor a párttagok, majd egész népünk jól megértette poli­tikánkat, meggyőződéssel, lelkesen támogatta azt. A párt az új szakasz politikájának megvalósítása során még szorosabbra akarja fűzni kap­csolatát a tömegekkel. A párt és a tömegek közötti kapcsolat további megszilárdítása elsősorban azt kö­veteli, hogy megértsék politikánkat, sajátjuknak érezzék azt, és velünk együtt harcoljanak annak megvaló­sításáért. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a kommunisták meg­magyarázzák e politika lényegét, el­méleti alapjait, helyességét. És ez nem nehéz feladat ma, hiszen még soha olyan népszerűek nem voltak intézkedéseink, mint éppen a Köz­ponti Vezetőség júniusi határozata óta. A munkásokban, parasztokban és értelmiségiekben óriási az* érdek­lődés a párt új politikája iránt. Szá­mos kérdést tesznek fel, amelyekre főként a kommunistáktól várnak fe­leletet. Az ellenség pedig — látva intézkedéseink népszerűségét — igyekszik az emberek fejét megza­varni, szándékosan eltorzítja, meg­hamisítja és saját szájaíze szerint „magyarázza" politikánkat. A téves nézetek, a párt politikájának meg nem értése, az ellenséges ferdítések hibákhoz vezethetnek a gyakorlat­ban. Széleskörű politikai felvilágosító munka; az agitáció nagyarányú fel­lendítése szükséges tehát ahhoz, hogy a lakosság minden rétegének helyesen világítsuk meg pártunk politikáját. De milyen agitáció len­ne az, ha a kommunista arról kéz- tíene beszélni, milyen nagy hordere­jűek a KV júniusi határozata óta tett intézkedések, ő maga viszont nem értené a politika elvi alapjait, nem ismerné azokat az elméleti ta­nításokat, amelyekre ez a politika épül? Nem kétséges, hogy szűklátó­körű, általános szólamokat hangoz­tató „népnevelés“ lenne ez, amely nem vezetne célhoz. A Központi Vezetőség február 8-i, a párt népnevelőmunkájának meg­javításáról szóló határozata hang­súlyozza, hogy: „Az új szakasz poli­tikájának világos, (közérthető, agi- íáciös megmagyarázásának útja a széles tömegek között — a párton belüli, elsősorban a funkcionáriusok körében végzett alapos, propagan- disztikus feldolgozáson át vezet. Kü­lönösen gondot kell fordítani a nép­nevelők politikai képzésére, színvo­nalas oktatására.“ „A szocializmus építésének kér­dései hazánkban*' című téma tanul­mányozása lehetőséget nyújt arra, hogy a pártaktíva, a népnevelők, a párttagok jól felkészülhessenek az új szakasz politikájának megmagyará­zására, if " ' II. És bőven vannak kérdések, ame­lyeket jobban meg kell értenie a párttagságnak, amelyekben tisztán kell" látniok. Hiszen gyakran talál­kozunk olyan felfogással, amikor egyesek azt gondolják, hogy a me­zőgazdaság fejlesztése csupán a pa­rasztok ügye, hogy ezzel a politiká­val arra az útra tértünk, hogy is­mét agrárországgá váljunk és nem értik meg, hogy a mezőgazdaság fejlesztése az egész nép jóléte nö­velésének képezi alapját és elsősor­ban a munkásosztály létérdekeinek felel meg. Úgy gondolják, hogy a munkások és alkalmazottak életszín­vonalának emelése csupán a bér- és fizetésemelésen, az árleszállítás vég­rehajtásán múlik. Kétségtelen, hogy efeyes kategóriáknál szükségessé vált a bérek és fizetések rendezése, amit a kormány meg is valósít. Rá­tértünk az árleszállítás politikájára is. De éppen azt kell megértetnünk, hogy ezek az intézkedések homokra épülnek, ha nem szüntetnénk meg a mezőgazdasági termelés elmara­dottságát, amely ma az életszínvo­nal emelésének legfőbb akadálya. A politikai iskolák előadóinak ezt az igazságot nagyon világosan kell mcgmagyarázniok és meg ke'! taní- taniok hallgatóikat arra, hogy ezt b'.zonyítani is tudják. Megértsék, hogy a mezőgazdaság fejlesztése ve­zet ahhoz, hogy fokozatosan eljus­sunk az élelmiszerbőséghez, hagy a mezőgazdasági árutermelés növeke­dése teszi lehetővé a városi lakos­ság, a munkásság igényeinek jobb kielégítését, jobb ellátottságát. Ennek megértése nyomán 'óbban megértik az üzemi munkások is, rmért kell harcolniols a terv teljesí­téséért, a termelés fokozásáért. Hi­szen néhány termelési ágra különö­sen nagy kötelezettségeket ró a me­zőgazdaság fejlesztéséről szóló hatá­rozat végrehajtása. így például gép­gyártásunk tervének teljesítésétől függ, hogy megoldjuk a mezőgazda­ság jobb ellátását ahhoz, hogy v;l- lamosenergiatermelésünkben elke­rüljük a zavarokat. Márpedig ez fel­tétele annak, hogy a könnyűipar zavartalanul termelhessen, hogy a város és a falu iparcikkel való el­látottságát is lényegesen megjavít­hassuk. A falu jobb ellátása iparcik­kekkel növeli a parasztság termelési kedvét, emelkedik a terméshozam, fejlődik az állattenyésztés. Végered­ményben tehá* ez a politika a mun­kás-paraszt szövetség további erősí­tésének a politikája, egyetlen helyes útja a szocializmus további építésé­nek. Gyakran előfordul, hogy egyesek nem értik meg, miért vettünk irányt az egyéni parasztgazdaságok foko­zottabb támogatására. Attól félnek, hogy az egyéni parasztgazdaságok nem képesek úgy termelni, hogy fe­leslegeikből piacra is jusson. Akad­nak aggályoskodók, akik az egyéni parasztgazdaságok támogatásában csak azt látják, hogy ez a kuláko- sodás veszélyével jár. A politikai is­kolákban ezeket a kérdéseket is vi­lágosan megmagyarázhatják a pro­pagandisták. Hiszen a tananyag alap ján meggyőzően bizonyíthatják, hogy a kapitalizmus viszonyai között a kisgazdaság általában nem képes bővített újratermelésre, hiszen az állam elsősorban a nagybirtokot tá­mogatja, a nagybirtoké a mezőgaz­dasági termékek piaca. A kisparaszti gazdaságot. a tőkés államban meg­nyomorítja a bankok uzsorája, az agrárolló, a súlyos adó, az állandó válságok, a kuiákuzsora stb. Tőkés viszonyok között a kisparaszti gaz­daságok tömege csak tönkremehet, csupán egy egész vékony réteg szá­mára van meg a kulákosodás lehető­sége. Népi demokráciánk viszonyai kö­zött azonban megvan a lehetősége az egyénileg gazdálkodó parasztság­nak is, hogy jelentősen növelje ter­méshozamát. Az állam olyan segít­séget ad számára terme! ése növelé­séhez, amelyre saját ereiéből képte­len volna. Persze a politikai isko­lákon meg kell nyugtatni az aggá- lyoskodókat. hogy nincs igazuk azoknak, akik eltúlozzák a kuiákoso- dás veszélyét. Ilyen veszé'v kétség­telenül van. De ne feledkezzenek meg arról, hogy a népi demokra­tikus állam támogatja az egyéni pa­rasztgazdaságokat. Az állam, amely­ben a népgazdaság döntő többsége nem kapitalista, az iparban, a pénz­ügyekben, a kereskedelmi életben a szocializmus erői uralkodnak, ahol egyre erősödnek a szocialista gazda­ságok és üzemek falun is. A mun­kásosztály gazdasági és politikai had­állásainak birtokában igen szűk ke­retek közé szorítja a kizsákmányo­lási lehetőséget, készleteivel szabá­lyozni tudja az árakat a szabadpia­con. Tehát nem a kulákosodás ve­szélye nagyobb, hanem az, hogy elv­társaink immel-ámmal hajtják vég­re az egyénileg gazdálkodó parasz­tok támogatását szolgáló intézkedé­seket A politikai iskolákban tehát azt kell elérnünk, hogy a hallgatók világosan értsék e politikánk lénye­gét, meggyőződéssel hajtsák végre a párt- és kormány határozatait, irá­nyítsák a gépállomások gépeit az egyéni gazdaságok földjeire is, a ta­nácsok következetesen biztosítsák a műtrágyát az egyéni parasztgazda­ságok számára is. stb. Még számos más nagyfontosságú kérdést is sorolhatnánk, amelyek he­lyes feldolgozása a politikai iskolák­ban előreviszi a párt és kormány intézkedéseinek jobb gyakorlati vég­rehajtását, a politikai felvilágosító munka sikerét, elősegíti, hogy párt­szervezeteink sikeresebb helyi poli­tikát folytassanak, bátran számolják fel munkájuk hibáit E kérdéseknél komolyan fenyeget a veszély, hogy a tanfolyamokon csupán napi „praktikus“ kérdések felé csúszik el a vita. Amennyire hibás, a marxizmus-leninizmus szel­lemétől idegen,- az időtől és tértől független elvont tanítási módszer, ugyanannyira hibás volna az elmé­leti elvi tanítások megértése nélkül. Pl. az üzemekben csupán a szűk termelési feladatokról vitatkozni. Arra van szükség, hogy az elvi té­telekkel együtt főként azokat az alapvető eszközöket, módszereket vizsgáljuk meg, amelyek elősegítik az üzemben a jó termelést. A munka termelékenységének növelésénél pél­dául azt kell megvizsgálni, hogyan fejleszthető tovább a technika, ho­gyan érhetik el a gépek, munkaesz­közök jobb kihasználását, hogyan növelhetik az üzem szervezettségét, a munkások szakmai képzettségének színvonalát stb. Ilyen módon elke­rülhető, hogy a „prakticizmus" hi­báiba essenek. A szocializmus építésének kérdé­seiről szóló tananyag feldolgozásá­val egyidőben mind szélesebbé válik hazánkban a III. pártkongresszus tiszteletére megindult munkaver- senymozgalom. A verseny igazi cél­ját és értelmét, a kongresszus nagy jelentőségét és a kongresszus élőt; álló feladatokat is mélyebben meg­értik a dolgozók, ha tisztán áll előt­tük pártunk egész politikája, ha választ kapnak kérdéseikre. A pro­pagandisták és pártszervezetek jó oktató munkájukkal, tehát a kon­gresszusi verseny további fellendülé­sét és szélesedését is elősegíti k, hoz­zájárulnak a munkafegyelem meg­szilárdításához, újabb termelési győ- ' zeimek eléréséhez. III. Nagyrészt pártszervezeteink jó munkáján múlik, hogy a politikai iskolák megfeleljenek e nag/ vá­rakozásnak. Különös gonddal és kö­rültekintéssel kell felkészülniük e tananyagok oktatására. A döntő fel­adat, hogy megadjanak minden se­gítséget a propagandistáknak a si­keres munkához. Vannak pártbizottságok, amelyek megértették e téma feldolgozásának fontosságát és komolyan felkészül­tek errev eredményesen segítik a propagandistákat. A XIII. kerületi pártbizottság gondos munkával állí­totta össze a propagandisták mun­kájához szükséges helyi adatokat. Részletesen kimutatták, hogyan tel­jesítették a kerület üzemei az 1953. évi tervet. Elemezték a tervtelje­sítés elmaradásának okait. Ismerte­tik, hogyan segítették az üzemi párt- szervezetek a termelést, részletesen foglalkoznak az anyagban a munka­verseny tapasztalatival, majd arra irányítják a propagandisták figyel­mét: milyen feladataik vannak a he­lyi adatok felhasználása terén. A se­gítés eredményei nem is maradnak eh A kerület, politikai iskoláiban nagy lelkesedéssel tanulmányozzák a hallgatók a tananyagot. Élénkek a foglalkozások. A propagandisták harcolnak a tanulási fegyelem meg­erősítéséért. A XIII. kerület példája, sajnos, még nem általános. Sok pártbizott­ságban, aiapszervezetben a vezetők nem ismerik a tananyagot és a pro­pagandisták számára kiadott út­mutatót. Holott nyilvánvalóan ala­posan tanulmányozniok kell azt, hogy számbavehessék helyileg mely VASÁRNAPI JEGYZETEK Tanyai tanítónő A tanyai tanítónővel Tárkányh an találkoztam, nem messze Ho­gy észtül. a hajdani Eszterházy-bir tokon. Tárkány kis dombon fekszik a duzsi, csibráki erdők karéjában, de itt nincs fa. csak az a 300 hárs. amit a diákok ültettek most tavasszal. Tárkány mindentől messze van; Csibrákig, a legközelebbi vasútállomásig is 4 kilométert kell gyalogol­ni a poros, vigasztalan úton. A puszta mindössze néhány házból áll, melyekben húsz egynéhány család lakik, valamennyien kocsisok vagy juhászok, az állami gazdaság dolgozói. Villany még nincs, de a távbeszélő már ide is eljutott s 1949 óta iskola is van. Azelőtt nem volt, soha. Ülünk az egykori gazdatiszti lakásban, nyolcán, vagy tízen, itt van velünk a tanítónő is. Nemes Franciska. Fiatal, a múlt év szeptemberé­ben került ide, úgy tudom, ez az első állomása. Végtére meglepő, hogy egy fiatal, csinos tanítónő első állomásának ezt a távoli pusztát vá­lasztja, ahol nemcsak nyolc osztály gor*>ját kell viselr/e, hanem né­hány felnőttét is, akiket a télen, esténként tanított meg a betűvetésre. A hajdani Eszterházy-birtoknak ez volt az utolsó öröksége: 5 analfa­béta. Régen, akit effajta iskolába helyeztek, az büntetésnek számított, biztos száműzetésnek, ahol a szegény tanító elmerült a közönyben és a vigasr«i!alanságban. A férfiak, esténként kupecekkel kártyáztak s előbb, utóbb iszákosak lettek, a nők tomposak és közönyösek. Erre gon­dotok, de ő. mintha igyekeznék megelőzni a kérdést, sietve mondja: — Jól érzem itt magam. — És amint felvonja ívelt szemöldökét, még hozzáteszi: — S talán a tanyaiak is szeretnek engem. Pedig az iskola sincs különöseb bem felszerelve. Térképek, néhány kísérleti eszköz, egy földgömb, ez minden, amit kaptak. De segítenek magukon; házilag készítettek méter rudat, mértani idomokat, fizikai esz­közöket. Most pedig egészen nagy dologba vágták fejszéjüket: a gaz­daságtól kaptak 1200 négyszögöl földet, melyen 10 diák micsurini-kertet létesít. Lesz konyhakert és kísérleti telep is, ahol különböző kísérlete­ket végeznek. A pótbeporzást nap raforgónál, kukoricánál megcsinál« ják az egyszerűbb formájában is, kötéllé!, s csinálnak Muszijkó-töl- csért; az eredményekét pontosan feljegyzik. Az üzemi konyhával már megállapodtak, az minden terményüket megvásárolja. A bevételből pe­dig kirándulást rendeznek, talán a Balaton mellé, talán Pestre, attól függ, mennyi pénzük lesz. Az olyan pusztán, amilyen Tárkány is, nemcsak mindeniki ismeri a másikat, hanem valami fokozott közösségi érzés alakul ki az embe­rek között. S ennek a nagyobb közösségnek egy tagja a tanítónő is, aki nemcsak közöttük él, hanem velük is. Tanítja őket, kicsit, nagyot egyaránt és segít is, ahol tud. Talán választékosabban öltözködik, mint a tanyai asszonyok s bizonyára jóval többet olvas. De egyébként éppen olyan, mint a többiek. Tanít ja őket, betűvetésre, fizikára, meg­magyarázza a természeti jelenségeket, s így válik eggyé velük, a ta­nyaiakkal, akik azelőtt színét se látták az iskolának s a tanító is in­kább úr volt a szemükben, mint ember. Nagyon sok Tárkány s nagyon sok olyan tanítónő van az ország­ban, mint Nemes Franciska. De a régi puszták képe megváltozott, a tanyai iskolákban kötelező 8 osztá lyos oktatás van, földrajzi, törté­nelmet, irodalmat tanulnak a kis tanyaiak. De megváltozott a ta­nyai tanító is. Tárkányban tanítani nem büntetés, hanem hivatás. S a mostani tanyai tanítók bizonyára sokban hasonlítanak egymásra. Olya­nok, mint Nemes Franciska Tárkányban. APOR SÁNDOR Megjelent a „Társadalmi Szemle*“ új száma A „Társadalmi Szemle" most meg­jelent márciusi számában a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 35. évfordulója alkalmából Réti László elvtárs írt cikket. „Az első magyar proletárdiktatúra" címmel. „Lenin és a Magyar Tanácsköztár­saság“ című cikkében Nemes Dezső elvtárs összegezi Leninnek a Ma­gyar Tanácsköztársaságra vonatkozó megjegyzéseit és útmutatásait. Fehér Lajos elvtárs tanulmánya pártunk parasztpolitikájának köz­ponti kérdésével foglalkozik: a kö­zépparaszttal való szövetség legfon­tosabb elméleti és időszerű gyakor­lati problémáit elemzi. Bíró József elvtárs cikke a pártmunka megja­vításának egyik alapvető feltételét, a párthatározatok végrehajtása el­lenőrzésének elvi és módszerbeli kérdéseit tárgyalja. „A vezetés mód­szereinek sajátosságai az államap­parátusban" című cikkben Hárs István elvtárs főként az egyszemélyi felelős vezetésnek, a kollektív ve­zetés érvényesülésének, és a büro­krácia elleni harcnak az állami szer­vekben és különösen a tanácsokban felmerülő problémáival foglalkozik. Erdey-Graz Tibor elvtárs cikke a Központi Vezetőségnek a közoktatás­ról szóló határozata alapján tárgyal­ja a közoktatás helyzetét és felada­tait. A „Szemle“-rovatban Vass István­ná elvtársnő az MNDSZ előtt álló új feladatokkal foglalkozik. Rom­ját Irén elvtársnő az olasz és a fran­cia népnek az „európai védelmi kö­zösség" ellen vívott harcát elemzi. A „Folyóiratszemle''-rovat első cik­ke összefoglalja a „Kommunyiszt" 1.954. évi 1. és 3. számainak a pártról és a pártmunkásról szóló cikkeit. Satt­ler Tamás elvtárs műszaki folyó­iratainknak a szovjet tapasztalatok ismertetése és feldolgozása terén kifejtett munkásságát elemzi és bí­rálja. kérdések a legfontosabbak és asze­rint dolgozzák ki, milyen irányban segítik a propagandistákat. A pártbizottságok és pártszerve- ] zetek ágit. prop. osztályai gyűjtsék össze a mezőgazdaság fejlesztése és az iparosítással kapcsolatos tisztá­zatlan kérdéseket, összesítsék, mi- j lyen hibás nézetek hallhatók és en- j nek alapján tartsanak előadásokat, konzultációkat a propagandisták szá­mára és magyarázzák meg, mi a he­lyes álláspont a vitatott, vagy hely­telen nézetben. A pártszervezetek vezetőségei is­mertessék a propagandistákkal az üzem, a bánya termelési helyzetét, falun a tavaszi munkák előkészíté­sének, a beadás teljesítésének állá­sát. Segítsék a propagandistákat ab­ban, hogy a helyi adatokat hogyan kapcsolják helyesen a tananyaghoz és milyen feladatokra mozgósítsák hallgatóinkat. E hetekben különös gonddal kísérjék figyelemmel a po­litikai iskolák munkáját. A jó ered­ményeket, a helyes módszereket gyorsan terjesszék el, ha hibákat, bajokat látnak, gyorsan segítsenek azokon, könnyítsék meg a propagan­disták munkáját. A politikai iskolák ezekben a be­tekben komoly erőforrásai a párt politikai munkája fellendítésének. Pártszervezeteink a tervek teljesí­téséért az üzemben, a mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáért a falvakban, komoly erőfeszítéseket tesznek, de nem fe­ledkezhetnek meg arról, hogy mind­ennek párosulnia kell a jobb neve­lő- és felvilágosító munkával. Ezek­ben a hónapokban megvannak en­nek a kedvező feltételei, hiszen a vezetőségek újjáválasztása során fo­kozódott a párttagság aktivitása, a kongresszus előkészítése idején lel­kesebben végzi munkáját minden kommunista, nem beszélve arról, hogy mind a párttagokban, mind a pártonkívüliekben hallatlanul meg­nőtt az érdeklődés az új szakasz po­litikájával összefüggő elméleti, elvi kérdések iránt. Foglalkozzanak te­hát pártszervezeteink olymódon a pártoktatással, hogy kielégítsék a dolgozók érdeklődését, elérjék, hogy az oktatás a kongresszus jó előké­szítésének, a kormányprogramro jó végrehajtásának, a politikai munka további fellendülésének, a párttagok aktivitásának újabb lendítő erejévé váljék, ' ''''' Horváth János, k*

Next

/
Thumbnails
Contents