Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-14 / 88. szám

t*S4 ÁPRILIS 1« N A P L Ó n PÁRT ÉS PÁRTÉ PIT ÉS « A naki Út a Szociatizinu§ Felé tsz pártszervezete a kongresszusi verseny sikeréért A nflitri üt a Szocializmus Felé termelőszövetkezet a dombóvári já­rás legjobb termelőszövetkezetei kö­zé tartozik. Jó hírük azonban elju­tott a megye többi részeibe is. Mind­ebben természetesen oroszlánrésze van a termelőszövetkezet pártszer­vezetének is. A párttagok a felvilá­gosító, nevelőmunka mellett szemé­lyes példamutatásukkal is igyekez­nek a termelőszövetkezet tagjait szin te magukkal húzni, egyre nagyobb eredmények elérésére. Amint a termelőszövetkezet irodá­jába belépünk, e példamutatás, s a példa követése szemmel is látható. Díszes kongresszusi versenylapok dí­szítik az iroda egyik falát. Rajta van­nak a termelőszövetkezet kommu­nistáinak és az őket .híven követő pártonkívüii. tsz-tagok versanyfel- ajánlásaii pártunk III. kongresszusá­nak tiszteletére. Ez is a pártszervezet tői indult ki. A pártvezetőségi ülés nyomán taggyűlésen beszéltéit meg a feladatokat, s a párttagok voltak az elsők, akik több és jobb munkát vál­laltak. Hajder Lajos, Tóth György elv­társak vállalták például, hogy fogatos normájukat túlteljesítik. Duró Józsefné tagjelölt tavaly £16 munkaegységet teljesített, s az idén azt vállalta, hogy 250 munkaegységet teljesít. Az ilyen, jó példák lelkes követők­re találtaik a pártonkívüliek körében is. Csizmadia János például vállalta, hogy a háztáji gazdasága után járó beadási kötelezettségét már április t-re teljesíti, és eleget is tett neki. De ugyanígy sorolhatnánk Gellén Józsefné, László Jenőné és a többiek neveit. A jó felvilágosító szó, a példamu­tatás, a pártszervezet állandó segít­sége, mely. az új pártvezetőségvá- lasztás éta még csak növekedett, nagyban,előrevitte a tavaszi munká­latokat is. Tavaszi búzájukat elve­tették. Az összes őszi gabonákat fej- trágyázíák. A cukorrépa már kel is. Eközben azonban a pártszervezet ve­zetői és tagjai nem feledkeznek el a pártépítés egyik legfontosabb felada­táról, a tag- és tagjelöltf elvételről sem. Éppen e legnagyobb munkák közben tudják ér‘ékclni a pártonkí­vüliek dicséretes és példamutató erőfeszítéseit, melyekkel elősegítik a párt politikájának végrehajtását, ter­melőszövetkezetük erősítését, tehát saját jobblétük megteremtését és ki­érdemelhetik a legmegtisztelőbb ki­tüntetést: párttagok lehetnek. Ebben a munkában is az új párt- reaetőségválasztás óta van gyökere­sebb változás. Azelőtt ugyanis jóné- hány hónapig nem volt sem tag-, sem tagjelökfelvétel. Az új pártveze­tőség e téren is javított az eddigi helytelen gyakorlaton. Megértették, hogy eddigi jó eredményeik és azok továbbfoly­tatása csak úgy lehetséges, ha szüntelenül erősítik pártszerveze­tüket, a meglévő párttagok állan­dó nevelésén, segítésén kívül új tagok felvételével is. így lesz a tagjelölt Duró Józsefné elvtárs­nőből párttag, s a szintén jól dolgozó pártonkívüii Tölősi An- talnéból párttag jelölt. A pártszervezet vezetői, s maguk a párttagok a kongresszusi verseny sikere érdekében nap, mint nap fi­gyelemmel kísérik a verseny állását, s igyekeznek azt segíteni is, hogy miinél nagyobb eredményeket érhes­senek el. Taggyűlésük is komoly erő­forrás ennek elősegítésére. Erre csak egy példát említünk meg: még atrá- gyahordas idején történt, hogy a párttagok közül néhányan, Tótih elv­társ és a többiek észrevették, hogy a trágyaihordás nem megfelelő ütem­ben halad. Ugyanis a fogafosok csak hármat fordultak egy nap. Úgy gon­dolkodtak, hogy ha ez így megy tovább, akkor veszélyben lesz a trá­gyahordási terv teljesítése, s nyomán a nagyobb kenyérért folytatott harc. A taggyűlésen részletesen meg­beszélték az e téren adódó fel­adatokat s nem is hiába. Más­nap már ugyanarra a területre, ugyanazok a fogatosok hetet for­dultak. A pártszervezet, amikor a kon­gresszusi verseny sikeréért, a tagok jólétének emeléséért harcba szólít­ja a kommunisták vezetésével az egész tsz-tagságot, nem feledkezik el arról sem, hogy a tsz vezetősége biztosítsa a lehetőséghez mérten már most a tagság jólétének emelését. — Ennek eredménye, hogy már eddig mintegy 8 forintot tudott kiosztani a tsz vezetősége a tagoknak munka­egységük szerint. Ennek eredménye­képpen a tsz vezetősége a továbbiak­ban a tsz-tagok jó munkája nyomán minden hónapban még további 8 fo rintokat tud biztosítani a tsz tagjai­nak munkaegységük után. Mindez azért lehetséges, mert igen komoly gondot fordítottak és fordítanak ma « állattenyésztésük fejlesztésére. — Most is mintegy 40 darab sertést -kö­töttek le hizlalásra szerződésesen. Ezenkívül 36 darab süldő, 20 darab választási malac vár még eladásra. Az állattenyésztés fejlesztésében nagy része van Markovics György elvtársnak, aki tavaly is 15 ma­lacot kapott prémiumként. A termelőszövetkezet pártszerveze­te tehát igyekszik úgy dolgozni, hogy a kongresszusi verseny az egész szö­vetkezet tagságának felemelkedésén keresztül valóban pártunk politiká­jának megvalósítását segíthesse elő. Behozzák lemaradá nkat a Dombóvári Yajiizem dolgozói A Dombóvári Vajüzem I. negyed­éves tervéből 99 százalékot teljesí­tett. Lemaradás különösen január és február hónapokban volt, amikor az energiahiányon kívül a tejbe- gyüjtés gyenge volta is befolyásolta a tervteljesítést. Március hónapban a lemaradás jó részét sikerült, be­hozni, havi tervüket 111.5 százalék­ra teljesítették, s 131 mázsa export­vajat szállítottak terven felül. Az üzemnek olyan kiváló dolgozói van­nak, mint Pintér Anna sztahánovis- ta vajmunkás és vajkultúra főző, akinek március havi teljesítménye 116.8 százalék volt. Jól dolgoztak a pasztőrösök is, köztük Kovács Rozá­lia és Huber Margit sztahánovisták 110, 120 százalék között teljesítenek. Az üzem dolgozói a március havi szép eredményeken felbuzdulva el­határozták, hogy még e hónapban behozzák 1 százaléknyi lemaradásu­kat, mellyel az I. negyedévről adó­sak maradtak, s miután a tejfeldol­gozó üzemek tervteljesítését döntő­en befolyásolja a tejbegyüjtés me­nete, ezen a téren is segítséget ad­nak. A faiusi tejgyüjtők között moz­galmat indítottak, melynek eredmé­nyeként Kapinya Imre naki, Vámos Istvánná nosztány-pusztai tejátvevő a tej minőségi kezelése mellett a tej begyűjtési, terv teljesítésére felvilá­gosító munkát végeznek most a falu gazdaasszonyai között. Kulturális hírek MOSZKVA A „Comédia Franeaise" társulata a „Tartuffe“ után a Vahtangov-szín- házban Moliere egy másik művét, az „Úrhatnám polgár*'-t adta elő. A kíséretet a moszkvai filharmó­nia zenekara, énekkara és énekesei szolgáltatták. A balett jelenetekben az állami nagyszínház koreográfiái tanintézetének növendékei is szere­peltek. Az előadáson megjelent Joxe, Franciaország rendkívüli és megha­talmazott moszkvai nagykövete, a francia nagykövetség tagjaival, Szer- gej Vinogradov, a Szovjetunió rend­kívüli és meghatalmazott párisi nagykövet«, továbbá, Moszkvában működő nagykövetség és követség sok tagja. PEKING A II. számú sangháji orvostudo­mányi egyetem professzorai hossza­san tanulmányozták Bakuljev szov­jet akadémikus módszereit és ez igen nagy segítséget nyújtott a kínai professzoroknak a szívsebészet elsa­játításában. Számos kísérlet tanulmányozása után Lan Hszi-Csung professzor feb­ruár 10-én végrehajtotta az első szív műtétet egy 29 éves betegen. A mű­tét sikerült. Március 2-án újabb szív műtétet végeztek. A beteg egy hét múlva egészségesen elhagyta a kór­házat. Március 22-én Csiamg Csi- Cscn professzor szintén eredménye­sen hajtott végre egy szívműtétet. A gyógyszertár vállalat dolgozói megkötötték első kollektív szerződésüket A Tolnamegyei Gyógyszertárak dolgozói az elmúlt napokban ünne­pélyesen írták alá az 1954. évi kol­lektív szerződést. Az első szerződés aláírása jelentős esemény a vállalat életében, mert .kifejezésre juttatja az emberről való gondoskodást, mellyel állandóan javítják a dolgo­zók munka és életkörülményeit, de a jogok mellett a kötelességeket is megszabja. A kollektív szerződésben lerögzí­tették 5 gyógyszertár korszerűsíté­sét, s ahol erre szükség van, szolgá­lati lakás biztosítását. Bővítik a gyógyszertár laboratóriumainak be­rendezési tárgyait is. Nagy gondot fordítanak a dolgozók nyári üdülte­tésére. Balatonszárszón 10 ágyas vil­lát 'béreltek, ahol a dolgozók meg­érdemelt szabadságukat tölthetik. A kulturális igények kielégítésére ván­dorkönyvtárat létesítenek, de meg­szervezik a színjátszó csoportot is. A szerződés ismertetése után a dol­gozók lelkes vállalást tettek. Az iregszehicsei gyógyszertár dolgozói­nak kezdeményezésére országos ver­senyt indítottak, melynek kereté­ben a pavlovi gyógyítási módszer széleskörű elterjesztését vállalták. Azt, hogy a gyógyszerre váró bete­geknek megnyugtató környezetet biztosítsanak, virágokkal díszítik a gyógyszertárakat, mellyel télen, nyá ron friss és kellemes környezetet teremtenek. A gyógyszertárak dol­gozói eddig is komolyan harcoltak megyénk gyógyszer-ellátásáért, ezen a napon azonban újabb felajánláso­kat tettek. Vállalták megyénk szo­cialista szektorainak patronálását; így a bonyhádi 7. sz. gyógyszertár, a Szabad Föld termelőszövetkezet és a gépállomás patronálására tett felajánlást. A tolnai gyógyszertár a haltenyésztő állomás műszereinek és vizének ellenőrzését. A hátai gyógyszertár pedig a Vörös Lo­bogó termelőszövetkezet patroná­lását tűzte ki célul. A gyógyszertá­rak dolgozói úgy határoztak, hogy az eddiginél nagyobb gonddal bizto­sítják a patronált szektorok gyógy­szerszükségletét, ellátják őket jóta­nácsokkal, s ellenőrzik azok egész­ségügyi felszereléseit. Az ünnepség végén a megyei köz­pont értékelte a gyógyszertári dol­gozók korábbi versenyvállalásának teljesítését, s 2 vándorzászlót, közei 4000 forint jutalmat osztott ki. Az egészségügyi minisztérium vándor­zászlóját a Szekszárd 11/2. sz. Gyógy szertár dolgozói kapták meg, míg a vállalati vándorzászlót az ugyancsak szekszárdi 11/1. sz. gyógyszertárnak juttatták. Többen kaptak pénzjutal­mat, köztük Brozik András tamási és Szabó József kurdi gyógyszertár vezetők 300—300 forintot, Horváth Sándor és Kovács Józsefné raktáro­sok 200—200 forint pénzjutalomban részesültek, míg 10 gyógyszertári dolgozó elismerő oklevelet kapott a vállalat megyei központjától. Édes anyanyelvütik tiszíaságáért Elődeinktől reánk maradt haladó értékű szellemi javainkat, hagyomá nyainkat sokra becsüljük, mivel to. vúbbhaladásunk, fejlődésünk és nem zeti kultúránk biztos bázisát jelen tik. Legidősebb és egyben legnemze tibb hagyományunk a magyar nyelv Hogy a sok idegen hatás ellenére is megmaradt, sőt fejlődött, erősödött anyanyelvűnk, azt elsősorban a „nép nek" köszönhetjük, mert az uralko dó osztály többször hűtlen lett hoz­zá. A nyugati hatás következtében az írásbeliség a latin nyelv lett. A „mű veitek" egymás között is többnyire latinul beszéltek. A magyar nyelv pedig a hagyományőrző réteg, a nép körében marádt meg. A reformáció terjedésével a ma gyár nyelv egyre nagyobb tért hó­dított. A prédikátorok magyar nyel ven szóltak, a protestáns egyházak nyelve már teljesen magyar. Erdős! Sylveszter János már magyar nyel­ven szólaltatja meg a költészet mú­zsáját. A protestáns iskolák is mind magyar nyelvűvé \'áltak. Az ellen reformáció is kénytelen volt hasonló eszközökhöz nyúlni, s így a két egy ház között folyó harc nagyszerű szó­nokokat és írókat nevelt. Mária Terézia és fia II. József, elnémetesítő törekvései sem tudták az irodalomban is mindjobban tért hó­dító magyar nyelvet elnémítani. 99Feltámadí“ a sárközi bíborvég és jegykendő A decs! ha 'úro'-bon iudvarán autók sora- Ikozmak, a filmhíradó­gyár dolgozói állványokat szerelnek, az egyik szobából zene szűrődik ki, itt a kul'túrcsoport próbálja el mégegysaer a „tűkeresést" a régi sár­közi táncot. A kisteremben asztalokon, állványo­kon pompás sárközi szőtteselv, hímzések sora­koznak, hihetetlen gazdagságban. A többszáz vendég nem tud betelni a remekbe készült kézi- muniosívkaí, melyek között felbukkan egy egé­szen újfajta hímzés is, mely nem is hasonlít a közismert fekete alapra fehér szállal hímzett ké­zimunkákhoz. A legtöbben ezt csodálják, mely­nek színes szállal hímzett motívumai nemcsak élü'nek az edaig ismert sárközi munkáktól, ha­nem valami derűt sugároznak a gazdag kiállítá­son. — Voltaképp ez az eredeti sárközi himzés magyarázza Szoboryi Mária, — de ezeket a színeket és motívumokat már teljesen elfelejtet­ték. Deosen a legöregebb asszonyok sem emlé­keznek rá, s csak a szájhagyományban élt, hogy volt valaha ilyen himzés is Sárközben. Bálint Istvármév-aíL, a Néprajzi Múzeum gyűjteményei­ből, szakkönyvekből vettük az eredeti, 4—500 éyes mintákat s most megtanítottuk rá a decsi népművészeti szövetkezet tagjait is. I A niorv iinnepcpf Holtaképp ezért van De- !-------------------------Ejcsen: a szövetkezet 42 tag­j a most mutatja be, mit tanult a lezajlóit hat- hetes tanfolyamon. Porsze nemcsak decsiok van- nak köztük, hanem őcsényiek is. hisz a sárközi művészet nem korlátozódik: egy falura. S ez a taoiaiyam, amit a szövetkezet kérésére a HI­SZÖV rendezett, egy. régi, elfelejtett hímzést ta­nított meg, a bíborvég és a jegykendő hímzést. Ma már, amint megtudjuk, a jegykendő is ki­ment a divatból, hajdan a vőlegény adta ezt a menyasszonynak, s divatját múlta a bíborvég is, ez a színpompás, eleven himzés. A HISZÖV tan­folyama egy ötszázéves hagyományt élesztett fel s a decsi, őcsényi öregek csodálkozva mondhat­ják a fiatalok munkájára: valóban ilyen lehetett az, amiről nagyanyám mesélt. De ő is csak me­sélt róla, mert valószínűleg már ő sem kapott- a hajdani vőlegénytől himzett jegykendőt. izerint a vendégeket „ke- •ek kaláccsal'' fogadják. Az okleveleket M ó c z i Anarás, a HISZÖV elnöke adja át, de itt van Csikós Nagy Béla könnyűipari miniszterhelyettes, A i e v a Lajos az. OKISZ elnöke, Méhész Géza, a HISZÖV alelnöke is. Mindenkiben van egy kis elfogó­dottság: egy régi, régi kultúra töbfaszózéve el­veszettnek hitt emléke támadt fel Sárközben. Os sárközi szobás — A kedves vendéget hajdanában, de sok- helyütt még ma is ilyen vajas, kerek kaláccsal köszöntöttük, — meséli Wemer Andrásné, aki április 4-én kapta meg a „Szocialista Kultúráért'* kitüntetést. — Vendégmarasztaló kalács — jegyzi meg valaki, amint a finom, köralakúra készített kalá­csot eszegeti. Közben berreg a filmfelvevőgép s a jelleg­zetes sárközi viseletű lányok, legények bemen­nek a nagyterembe, ahol megkezdődik az ünnepi záróvizsga. Vizsgáról persze csak képletesen le­het szó, a kiállítás minden szónál ékesebben mondja meg, hogy a tanfolyam 42 résztvevője jói dolgozott, érdemes az oklevélre. Vincze Józsefné, a szövetkezet vezetője, ki­csit elfogódo-ten beszél. „Mi magunk is kétel­kedtünk, hogy fel lehet kutatni a régi, elveszett­nek hitt bíboirvég és j e gykendő hímzést“ —mond­ja, s hozzáteszi: pedig végeredményben mind­annyian tudtunk róla. haJtot-unk, csak éppen nem ismertük. 15 » .........--«• eass,* ss s árközi szoknyák, koppa-n a legények csizmája. „Nemcsak hímezni tudnak a sárközi lányok, ha nem táncolni is“ — bólogat mindenki, amikor az oklevelek kiosztása után megkezdődik a kultúr­műsor. Az énekesek, táncosok mind a decsi szövet­kezet tagjai, „már kultúrcsoportunk is van" mondja Vincze Józsefné s ennek a szerény, dol­gos asszonynak szavában talán most érződik elő­ször egy kis büszkeség is. De ez a büszkeség jogos: a Sárközi Háziipari Szövetkezet többéves, becsületes, művészetet szolgáló munkája van mögö;te. S ezt a munkát elismerés is követte, hárman, Szálai Józsefné, Parity Mihályné, Báli Istvánná „kiváló dolgozó", Werner Andrásné pe­dig a „szocialista kultúráért" -kitüntetést kapta meg. A közös ebédnél az egyik legöregebb sárközi iiimzőasszony, Parity Mihályné, borospohárral ke­zében feláll s vidám hangon énekelni kezd: „Jó bor, jó egészség..Taps csattan fel a derűs nótára s ugyanolyan vidáman csendülnek össze a poharak: további sok sikert, jó munkát a lel­kes sáríuNu asszonyoknak. Ma már fegyvert jelent kezünk­ben édes anyanyelvűnk. Sztáiín elv­társ nyelvtudományi cikkeiből tud­juk, hogy a nyelv a társadalom har­cának ós fejlődésének eszköze, ö mondotta Jakovlevnek. a híres re­pülőgép tervezőnek: „Ha az ember nem tudja nyelvtanilag helyesen le­írni gondolatait, ez azt jelenti, hogy rendszertelenül, zavarosan gondolko dik. Hogyan tudna hát a rábízott ügyekben rendet teremteni?" Ezek a súlyos szavak köteleznek bennün­ket. Köteleznek arra, hogy a magyar taianság menhelyeit felszámoljuk. A mozgalmi zsargonokat, a bürokrati­kus tolvaj nyelvet minden magyar nevelőnek becsületbeli kötelessége üldözni. Elrettentő például idézek néhány mondatot az átpolitizált tol­vajnyelvből. „Az értelmiségi káderek nagy többsége még mindig nem látja tisz­tán, hogy a nyelv vonalán komoly hiányosságok felszámolására kell irányt venni. Nem elég fejlettek, így nem húzzák alá kellő súliyai azt a kérdést, amely pedig megérdemel­né a felkarolást. A nyelv terén is ideje lenne már az éberséget kihang súlyozni. A kérdést csak akkor vis 2- szük tovább helyesen, csak akkor Viszonyulunk jól az itteni feladatok­hoz. ha menetközben kijavítjuk a hibákat, és ezt a komoly feladatot kivisszük a tömegek közé. így kel­lően átpolitizálva beindítjuk a har­cot, kiértékeljük az eredményeket. Akkor lesz egészen eredményes az eljárásunk, ha nem leszűkítve, ha­nem globálisan oldjuk meg a fal­adatot a beütemezett terv szerint.*' Ez a nyelv semmi esetre sem je­lent fegyvert a kezünkben és még kevésbbé jelenti a fejlődés eszközé; a szocializmus és a kommunizmus építésének szakaszában. Feladatunk, hogy lenyesegessük édes anyanyelvűnkön kinőtt vad hajtásokat, hogy megőrizzük az élő­beszéd magyar zamatét. Például áll­janak előttünk Kölcsey szavai: „Mc- eg szeretettel függj a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól elválaszthatatlan doiog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatra kész lenni nehezen fog!" Foerster Anna tanár, Tamási. Megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztály kiadásában „Város a falu­ért, falu a városért“ című képes brosúra. Elénk tárul az a hatalmas fejlő­dés, melyet dolgozó népünk elért és megmutatja a közös célért való együttműködés szép példáit és gaz­dag eredményeit. A kiadvány tana» rezhet* a pfirli ■■ i mlnhiiM.

Next

/
Thumbnails
Contents