Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 86. szám

4 NAPLÓ 1954 ÁPRILIS II NEMZETKÖZI SZEMLE Képzeljük el egy pillanatra, hogy Lloyd George és Clemameau, tehát az első világháború idejének vezető ango: és francia politikusai vissza­térnének családi kriptájukból és föl di életük napi szokásaihoz híven be­ülnének egy órácskára megszokott klubjukba. Az ital megrendc'ése után minden bizonnyal mindketten újságot kezdenék el böngészni. Alig olvashatnának azonban pár sort. dörzsölni kezdenék szemüket, vájjon jó’ látnak-e. „William Kno- wíand szenátor, az amerikai szená- tus köztársasági párt többségének vezetője — táncolnának előttük a so iok — csütörtökön kije'entette: Az Egyesült Államok kongresszusa fel- fiiegeszthefi a külföldi amerikai se­géllyel kapcso’atos döntéseket mind addig, amíg Amerika szövetségesei nem foglalnak állást a délkeletázsiai „közös akcióra“ vonatkozó ameri­kai javaslattal kapcsolatban.“ Ho­gyan. hát ide jutottunk: — hördülne fe' a két egykori államférfi, kik pe­dig a magnk idejében szintén nem vetették meg a zsarolás és fenyege­tés politikáját, csakhogy ezt bel­esebbnek találták zárt ajtók mögött gyakorolni. — idejutottunk — hábo­rognának, — hogy egy amerikai sze nátor úgy zsarolhat bennünket, mint egy fogpasztagyáros a sarki drogé­ria tulajdonosát, vagy ahogy ifjúsá­gunk boldog idején egy angol vagy francia gyarmati kormányzó taní­totta a fehér civilizáció tiszteletére valame y bennszülött törzs főnökét? — No de őfelsége kormánya — foly­tatná feltehetően a dörmögést Lloyd George —bizonyára jól megmondta véleményét ezeknek a tiszteletlen és modortalan yenkiknek. Az imperia- ■ista intrikákban megőszült két egy­kori politikus hiába 'apozna azon­ban tovább újságjában, sehol egy sor utalást sem találna arra, hogy a brit vagy francia kormány vala­mely tagja a nemzeti önérzet, a nemzeti becsület nevében tiltakozott volna az ellen a megszégyenítő fel­tevés e len, hogy az angol vagy fran cia politikát megfelelő számú dollár bank, egy nyíltszíni átadásával be­folyásolni lehet. Mindezek után va­lószínű, hogy a két elaggott politi­kus sietve visszatérne e'hagyott sír­jába, megátkozva azt a könnyelmű órát, amelyben ezt a földi kirucca­nást elhatározta. Genf „nem nagy gyönyörűség“ Talán hosszabbra nyúlt ez a me­se, mint szükséges lett volna. így próbáltuk azonban még szemlé’ete- sebbé tenni, hogy milyen alapvetően változott meg az elmúlt évtizedben az imperialista á'lnmok egymásköz­ti viszonya, hogy az amerikai impe­rializmus mennyire fittyet hány leg­közelebbi szövetségesei öná ló dön­tési jogára és, hogy a nemzeti ön­érzetnek ez a semmibevétele meny­nyire nem vált ki nyilvános tiltako­zást az érintett kormányok tagjai részérőL Nem véletlen persze, hogy ez a fo­lyamat éppen most Genf előtt mu­tatkozik meg ilyen éles világítás­ban. Nem vé'etlen, hogy Génihez közeledve Dulles amerikai külügy­miniszter már csaknem mindennap szükségesnek érzi, hogy újabb és njabb beszédet mondjon, nem vélet­len, hogy ezek a beszédek fckról- fokra agresszívebb hangot ütnek meg, amint nem vélet'en az sem. hogv amié Knowland szenátor a dol­lárokat lóbá'ja. addig Dulles hirte­len elhatározással bejelenti, hosy vasárnap Londonba, majd Parisba utazik „villámlátogatásra,“ A berlini konferencia bezárása óta lezajlott események a napnál vi- ágosabban mutatják, hogy a nem­zetközi feszültség fenntartásában, a hidegháború folytatásában érdekelt amerikai körök félnek és fáznak a genfi értekezlettől és ezt az értekez­letet mindenképpen zátonyra akar­ják futtatni. Genf „nem o'yan esemény, amely­nek ini különös gyönyörűséggel néz hetnénk elébe“ — írta nemsokkal a bér ini konferencia befejezése után a „New York Herald Tribune“-ban Walter Lippmann, az egyik legis­mertebb jobboldali amerikai úiság- •ró; Az előbbi idézet sokatmondó, de azért az amerikai magatartásnak csak egyik oldalára vi’ágít rá. Mé­lyebb bepillantást enged az ameri­kai szándékokba a washingtoni „Star“ pár héttel eze'őtt írt cikke, amely kereken a következőket mond ja: „Az Egyesült Államok nem en­gedhetik meg Franciaországnak, hogv béketárgvalásokaf folytasson Indokínában. Egy fegyverszünetet bármifé’e feltételekkel jöüön is létre, őrültség lenne elfogadni.“ A „koalíció szétesésétől“ való félelem Vagyis nemcsak arról van szó, hogy a hidegháború amerikai lovag­jai attól tartanak, hogy a genfi tár­gyalások esetleg nem a számukra legkedvezőbb eredményekkel zárul nak. hanem arról van szó, hogy ezek az. nrak semmiféle eredményt nem kívánnak és minden megegyezést kárhozatosnak tartanak. Miért ez a rettegés a megegyezéstől, de még csak az egyszerű tárgya'ásoktól is? Azért, mert Berlin óta nemcsak a nemzetközi* közvéleményben, de bi- zonvos hivatalos nyugateurónni kö­rökben is határozottan és félreért­hetetlenül megnőtt a feszültség eny­hítésének kívánsága. Ez a körül­mény. s e körülmény mögött a fe­szültség ténv'eges envhülésének le­hetősége üdérenvomásként neheze­dik ma az amerikai nagvtőke poli­tikai képviselőire. Ez a hideghábo­rú'; érdekszövetség, mint az ördög a tömjénfiisttől. úgy irtózik a feszült­ség enyhülésétől. A feszültség csök­kenése ngyanis a profitok csökkené­sét hozná az amúgvis válságtól re­megő monopóliumoknak. A feszült­ség csökkenése a háborús hisztéria fenntartására énült belső envomás és a külső ..szövetségek“ szükség- szerű Inznlását eredményezné. Az „atlanti szent birodalom“ szétesésé­től való félelem különösen erőssé vált az e’mult hetekben az ameri­kai reakció házatáján. „Az, e’ső lé­pés egy másodikhoz, majd egy har­madikhoz vezetne és egy nap szét­esve találnánk az egész nagy koalí­ciót, amelyet oly sok költséggel épí­tettünk fei“ — mondotta a genfi konferencia összehívását támadó be­szédében Jndd, az amerikai kong­resszus egyik ismert köztársasági párti tagja. A legutóbbi események arról ta­núskodnak tehát, hogy a nemzetközi reakció érzi és rettegi a megegye­zést követe'ő erők növekedését. Érez nie kell ezeknek az erőknek n növe­kedését. hiszen ezen erők hatására vá’aszolt az angol burzsoá saitó nagyrésze elutasítóan, vagy legalább is kitérően Dulles indokínai inter­venciót követelő felhívására. A genfi értekezletnek — szögezte 'e pénteki számában a londoni „The Times“ — csak akkor van értelme, ha nem zár­ják ki tökéletesen a tárgyalásokon a'apuló béke lehetőségét Indokíná­ban, akárcsak Koreában.“ A dnllesi megnyilatkozások mögött rejlő ve­szélyt he'vtelen lenne lebecsülni. A nemzetközt feszültség enyhüléséért küzdő szé’es tömegeknek, a meg­egyezést kívánó nemzetközi közvé’e- ménynek megvan azonban az ereie ahhoz, hogv támogatva a Szovjet­unió és *» Kínai Népköztársaság bé­kés rendezésre törekvő politikáját, sikerekhez segítse a genfi értekez­het. A néniéi egység Imtlsági nMziHtai visszautasította Adenauer provokativ kje'eniéseil Berlin (MTI) A német egység bizottsága nyilatkozatban foglalt állást azokkal a provokatív kijelen­tésekkel kapcsolatban, amelyeket Adenauer a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság viszonya nak újjárendezéséröl tett a bonni parlament szerdai ülésén. A nyilatkozat megállapítja: A Német Demokratikus Köztársa­ság olyan német állam, amely bél­és külpolitikai ügyeiben teljesen sza badon dönthet és így kizárólag a né­met nép érdekeit szolgál ja A Német Demokratikus Köztársaság kormá­nya a németek egvmásközötti meg- egvezése. a béke és a demokrácia út ián halad, míg a bonni kormány mint azt Adenauer kijelentései is bizonyítják, cg váltaké ban nem kö­veteli a békeszerződés megkötését. a ^megszálló csapatok távozását és Németország demokratikus alapon történő békés újraegyesítését. Nyilvánvaló, hogy a nyugati ha­talmak az európai védelmi közös­ségről szóló szerződéssel Nyugat- Németország szuverenitását örökre el akarják temetni és Németország békés újraegyesítésének megkiúsítá sára törekszenek. A német egység bizottsága ezért kijelenti: a németeknek most ha­zánk minden táján szuverén módon kell cselekedniük, hogy elősegítsék Németország békés és demokrati­kus újraegyesítését. A Német Demo kratikus Köztársaság szuverenitása ilyen értelemben újabb lépés „azon az úton. amely a németeket közös tárgyalóasztalhoz vezeti, ___,____ A bátaszéki monot irány ítélt harca a pontos közlekedésért A vasútüzem keretében a forgalmi szolgálat mun­katerülete az egész ország. Munkahelyei szétszórtan terülnek el az ország minden részét átszelő vasútvona­lak mentén. Többezer szolgálati helyen több tízezer dolgozó végzi ezt a nemzetgazdasági és üzemgazda­sági szempontból egyaránt igen felelősségteljes, ké­nyes és nehéz munkát. A szolgálat minden mozzanatá­nak óramű pontossággal kell egymásba kapcsolódnia, mert egyetlen pontatlan munka is vonatkésésben nyil­vánul meg. A vonatkésés pedig árukésést, idővesztesé­get jelent, mely végeredményben veszélyezteti az egész nemzet életére kiható országos szállítási terv megvalósítását. Ez a hatalmas méretű munka nem képzelhető él- irányító szerv nélkül. Ez az irányító szerv a menet­irányító, mely szabályozza egy-egy vonal forgalmát. A menetirányítók jó, vagy rossz munkája nemcsak egy-egy állomás, hanem egy egész rendelkezési sza­kasz vagy a második rendelkezési szakasz teljesítmé­nyét is elősegíti, de hátráltatja is. A bátaszéki I. számú Menetirányító Hivatal dol­gozói is ennek tudatában végzik felelősségteljes, de szép munkájukat. S a feladatok sikeres végrehajtása érdekében ők is február elején komoly vállalásokat tettek a MDP III. kongresszusa tiszteletére. S ha meg­nézzük a menetirányítók elmúlt havi munkájának eredményeit, meg kell állapítani, hogy adott szavuk­nak megfelelően teljesítették vállalásukat. Sárdi Fe­renc intéző elvtárs a vonatterhelési tervét 106 száza­lékra, az utazási sebesség tervét 126, egy késett percre eső kilométer tervét pedig 216 százalékra teljesítette. Pásti József főtiszt elvtárs az elmúlt hónapban vonat­terhelési tervét 107, az utazási sebesség tervét 129, az egy késett percre eső tervét pedig 201 százalékban vé­gezte el. Még meg kell említeni Zentai István intéző elvtárs kiváló eredményét is. aki a vonatterhelési terv teljesítésénél 109 az utazási sebességnél 129. s az egy késett percre eső kilométer terv teljesítésénél 196 szá­zalékát ért el. De ne csak a tervteljesítési százalékokból követ­keztessük a bátaszéki I. számú menetirányító hivatal dolgozóinak munkáját. Hiszen aki többször utazik mostanában Bátaszékről Dombóvárra, Bajára, Szek- szárdra az tapasztalhatja, hogy a személyvonatok leg­többje csaknem percnyi pontossággal közlekedik. A rmvnikásvonaíoknál sem tapasztalható késés az utóbbi időben, s ennek legjobban a naponta utazó dolgozók örülnek, akik így időben hazaérhetnek csaiádi-aikhoz. S ezt köszönhetik legelsősorban a menetirányító dol­gozóknak, akik mindent elkövetnek azért, hogy a sze­mély és tehervonatok pontosan ér jenele be végállo­másukra. Egy termelési értekesiet tapasztalatai Csütörtökön délután fél 4 óra van. A dombóvári Kendergyár gőzsípja jelzi, hogy vége a műszaknak A munkások sietős léptekkel igyekeznek az öltözők, mosdók felé, a leányok viháncolva biztatják egymást. Lányok siessetek — bíztatja a fiatalokat Csapó Mi- hályné osztályozó, nemsokára kezdődik a termelési értekezlet. Pontosan háromnegyed 4-kor már minden dolgozó elfoglalta helyét a telep ebédlőjében. Vuics elvtársnő, a gyártelep vezetője -beszámol az I. negyedévi terv sikeres befejezéséről: tervüket 117 százalékban telje­sítették, s 166 mázsa különböző r06tféleségeket gyár­tottak terven felül. A jó eredményeket elsősorban a pártkongresszus tiszteletére kialakult versenymozga­lom segítette elő. A brigádok közötti versenyben aa elsőséget a Béke tUós brigád szerezte meg 148 százalékos tel­jesítményével. Az egyéni versenyben első ónodi Géza, az üzem sztahanovista tilosa 190 százalékkal. A telepvezető elvtórshő a továbbiakban ismertette a II. negyedév üzemi és egyéni tervét. A beszámoló után elsőnek Ónodi Géza kért szót, s elmondta, hogy az I. negyedév sikerei után nem állhatnak meg, mert úgy látja hogy a II. negyedéves terv feszítettebb az elsőnél, de ha a versenyszellem tovább fejlődik a II. negyedévet is határidő előtt befejezhetik. Javaslatot tett, hogy az áztat ás után az anyagot teljesen száraz állapotban kazalozzák. Ezzel megakadályozzák a pené­szesedéit, s gyorsítják a munkát Ónodi el vtárs végül a minőségi munkára hívja W dolgozó társai figyelmét, s egyben bejelenti, bogy II, negyedéves tervét 95 százalékos minőség mel­lett június 18-ra fejezi be. Az üzem sztahanovistájának példájára Csapó Mf* hályné, Berta elvtársnő, a fiatalok közül Scheffer Rózsi, Németh Gizella tettek felajánlást A termelési értekezleten sok jó javaslat is elhangzott, ónodi Gé* záné a tisztasági rendszabályok betartására hívja feä a figyelmet, s javaslatot tett, hogy minden 5 tilósnak adjon a vezetőség egy gereblyét a pozdorja össszetaka- rítására, mert ezt eddig kézzel végezték. Racsmány János műszaki dolgozó a beindult Zsédeij--mozgalom eddigi eredményeiről beszélt. A dolgozók közül már sokan áttértek a kismarkos tilólásra, de többen akad­nak olyanok, akik a délelőtti lemaradást nagymarkos tilólással akarják behozni mely a minőség rovására megy. Csonka János gépész az ellaposodó újítási moz­galom felelevenítésére és a szocialista tulajdon meg­becsülésére hívja fel munkatársai figyelmét. A Dombóvári Kendergyár termelési értekezlete jó volt. mert a sok. hasznos javaslat mellett megmutatta; a dolgozók fe’készültek a II. negyedéves terv beindí­tására, melynek teljesítéséért az üzem minden mun­kása egyéni felelősséget érez. Biirokrafiltu* üervintózés gátolja a falusi lakossií? jobb ííruel!sítíís4fc Az új kormányprogramm nagy feladatok elé állította a kereske­delmet is. Földművesszövetkeze- teinkmek mindent el kell követni, hogy a falu dolgozó parasztjai az ipar termékeit közelben, lehetőleg lakóhelyüktől számítva 1 kilométe­ren belül beszerezhessék. Ennek ér­dekében mi már tettünk intézkedé­seket számos községben. Ellenben van olyan szerv, amely akadályozza az építkezések engedélyezését. Faddan a földrnűvesszövetkezetek- nél már régen tervbevettünk egy új vegyes bolt építést, mely az 1954. évi •beruházási tervben szerepel is. A Tolnai KTSZ által elkészített ter­vek szerint megköttük a szerződést az építkezésre. A szerkszárdi Járási Tanácstól pedig március 10-én meg­kértük az építési engedélyt. Az építési engedélyre vonatkozó kérelmet a Járási Tanács dr. Vér­ségi Ferenc, állami közegészségügyi felügyelőnek küldte el azért, hogy közegészségügyi szempontból véle­ményezze. Az elküldött tervrajzokat a közegészségügyi felügyelő azzal küldte vissza március 20-án, hogy a helyiségek feltüntetésénél hiányzik az a megjelölés, hogy milyen célt szolgál. Ennek hiányában nem áll módjában elbírálni a tervrajzokat. Az elküldött trevrajzon — mely fénymásolva van — fel volt tün­tetve a faddi földművesszővetkezet vegyesboltja, raktárhelyisége, a WC, az öltöző- és a mosdóhelyiség. Csu­pán az üzlethelyiségre nem volt ráírva az a szó, hogy „üzlethelyi­ség''. De még a legegyszerűbb em­ber is megállapíthatja, ha vegyes­bolt építéséről van szó, akkor való­színű, hogy nem tánctermet épí­tenek a raktár, a mosdó, stb. mellé. Hasonló volt a helyzet a decsi italbolt létesítésénél is. A föld­művesszövetkezet kérte, hogy az ál­lomás melletti kocsmahelyiséget — a naponta utazó dolgozók kérésére — adják át a földművesszövetkezet­nek. Ezt a kérést a Járási Tanács Építési Osztálya pártolta is, s a he­lyiséget kiutalta. Csupán Versegá elvtárson múlott az, hogy a huza­vona miatt a régi tulajdonos a házat elcserélte egy másik egyénnel, aki a nagytermet elfalaztatta. így a bürokrácia miatt az állomás melletti földművesszövetikezeti italbolt nem nyílhatott meg, s több mint 300 dol­gozó kívánsága nem teljesülhetett. Ha minden boltegységnél ilyen bürokratikusán intézi Vérségi elv- társ az engedélyek felülbírálását* akkor az 1954. évi tervben előírt be­ruházásokat talán még 1956-ra sem tudjuk befejezni. Már ez az óriási elhúzódás nagyban ellenkezik a párt- és kormányhatározatokkal. S a falusi lakosság jobb áruellátását ezen keresztül úgy nem tudjuk biz­tosítani, mint ahogy azt a dolgozók megkövetelik tőlünk. Szabó Ferenc MÉSZÖV. Segítsük elő a társadalombiztosítás ügyvitelének megjavítását Hazánkban a felszabadulás mély­reható változásokat hozott a társa­dalombiztosítás terén is, melyet le­hetővé tett az, hogy pártunk veze­tésével dolgozó népünk sikerrel valósította meg népgazdasági ter­veinket. 1950. októberétől a párt és kor­mány a szakszervezetekre bízta a társadalombiztosítási feladatok ellá­tását, annak érdekében, hogy a tár­sadalombiztosítási ügyek intézése közelebb kerüljön a dolgozókhoz, s közreműködésükkel részt vegyenek annak munkájában. A múltban a járulék felét a dol­gozó fizette, megbetegedés esetén 50 százalékos táppénzben részesült, családtagja csak 28 napi kórházi ápolást kapott, stb. Kormányunk mai gondoskodása keresőképtelen­ség esetén: ipari biztosított táppénz összege a megbetegedést megelőző három havi kereset napi átlagának 65 százaléka, illetve két éves meg­szakítatlan munkaviszony igazolása esetében 75 százalék, kórházi ápo­lás idején a táppénz 50 százalék, ha azonban legalább két családtag el­látásáról gondoskodik, a táppénz 80 százaléka jár, melynek kifizeté­séhez kezelőorvos igazolása és a munkáltató által pontosan kiállított munkáltatói igazolvány szükséges. Mezőgazdasági biztosított napi táppénzösszege egységesen 18 éven alul és 60 éven felül napi 9 forint, 18—60 életévig 12 forint. Ha kétéves megszakítatlan munkaviszonyt iga­zol, akkor 75 százalékos táppénz jár, 18 éven alul és 60 éven felül napi 13.90 forint, 18—60 életévig 18.50 forint. A szolgáltatások igény- bevételéhez szükséges az orvosnál való jelentkezést megelőző két hóna­pon belül 24 napi bályeglerovás. Igazolást képező okmányok: biztosí­tási igazolvány, bélyeglap, igénylő­lap, családtag esetén együttélési igazolás (üzemi bizottság, községi tanács állítja ki). Kórházi ápolásra jogosult: a biz­tosított 1 évig, tbc megbetegedés esetén két évig, családtag tbc be­tegséggel 180 nap, egyéb megbetege­dés esetében 90 nap. Kórházi fel­vételhez ipari biztosítás esetén or­vosi beutalás és kisalakú (piros) munkáltatói igazolvány, 14 éven fe­lüli csa’ádtag esetén még a fentiek­hez együttélési igazolvány szükséges. Mezőgazdasági biztosítottnál az or­vosi beutaláshoz biztosítási igazol­vány, bélyeglap, igénylőlap, család­tagnál együttélési igazolvány is kell. Ma azok a szanatóriumok, me­lyek a múltban a kiváltságosaké voltak, a dolgozók ezreinek adják vissza egészségüket azon keresztül, hogy a legjobb orvosi kezelésben és ellátásban részesülnek. A fentiekből láthatjuk, hogy pártunk és kormá­nyunk a legnagyobb gondoskodással teszi lehetővé, hogy minden dolgozó, minél előbb visszanyerje .egészségét Ahhoz, hogy ezek a gondoskodá­sok mindjobban érvényesüljenek, az SZTK munkájának megjavítása mellett szükséges, az, hogy a mun­káltatók segítsék elő a rendeletek jó és gyors végrehajtását azon ke­resztül, hogy a hozzájuk forduló beteg dolgozókat a megfelelő ok­mányokkal lássák el. Ne fordu’has- son elő olyan eset, hogy az SZTK Alközpontnak a kifizetések előtt két-három esetben kelljen felhívás­sal fordulni egy bizonyos adat köz­lése miatt, mint például a hogy ész: téglagyár Kukuruzsnyák Györg7 megbetegedésekor helytelen kereset közlése miatt két esetben hívta fel, így a február elsejei megbetegedés csak április 8-án kerülhetett kifize­tésre, vagy a tamási erdőgazdaság Schiszler László mezőgazdasági biz­tosított, kisszékely! lakos részére igénylőlap helyett ipari munkálta­tói igazolványt állított ki, melyből kifolyólag a táppénzutalás egy hó­napot késett. De még sorolhatnánk számtalan ilyen esetet, melynek kö­vetkezménye az, hogy a dolgozók panaszukkal felsőbb szervekbe« kénytelenek fordulni. • A következő héten a terhessé# és anyasági segély, valamint a to* metkezési segélyezésről adunk tájé» koztatót,

Next

/
Thumbnails
Contents