Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-09 / 84. szám
lßM ÁPRILIS 9 NAPLÓ n Mikor váltja valóra a termelési bizottság javaslatait a decsi tanács? Megyénk asszonyai a mezőgazdaság fejlesztésének sikeréért Decs, 1954. február 26. Este 6 óra vasi. A csikorgó hóban, a szurok sötétben vihanlámpás kis csoportok közelednek a tanácsháza felé. Kimagasló esemény lesz ezen az estén Deesen. A dolgozó parasztok termelési bizottságot választanaik a község legjobb gazdáiból, akik majd a tanács színe előtt képviselik érdekeiket, akik majd felkarolnak minőén olyan kezdeményezési, ami elősegíti a parasztok és munkások életszínvonalának emelését. Akik majd mindent megtesznek, hogy végre elintéződjenek azok a megoldásra váró ügyek is. amelyek annyi kellemetlenséget okoztak már nekik, akik majd megszervezik, hogy Decsen is tartsanak a . mezőgazdasági szakemberek szakelőadásokat, tanácsokkal lássák el a dolgozó parasztokat. A tanácsteremben vágni lehet a cigarettafüstöt. Az első sorban helyet foglalók közül megszólal egy idős parasztember. — Helye-eljük a bizottság m i gvá 1 ászt •? sát. Hiába, csak másként esik, ha az ember érzi, hogy nines kinullázva. Én úgy gondolom, ha létrejön ez a termelési bizottság, ha jól választjuk meg a tagjait, akkor másképp lesz majd minden — mondotta, s egyben javaslatot tett a termelési bizottság elnökére. A javaslat szerint Mányoíki Lőrin- eet akarják a gazdái, s mivel a gazdák ezt akarták, meg is választották, s vele együtt megválasztották a termelési bizottság 48 tagját is. Ez a 48 a község legjobb gazdáiból, a termelőszövetkezetek élenjáró tagjaiból és a gépállomás kihelyezett agronómusából tevődik össze. * 1954. április 6. A termelési bizottság elnöke, Mányoki Lőrinc szapora léptekkel halad az istálló felé, hogy befogja a két sárgát, s induljon a határba. Amint elhagyja a falut, kíváncsi ember figyelmével vizsgálja a földeket, nézegeti, hogyan fejlődik a vetés, megáll egy-egy tábla végén és pár szót vált a munkálkodókkal, s közben újságolja, hogy szerdán a szokásos heti megbeszélését tartsa a termelési bizottság. Megkérdi mindenkitől, mi a problémája, s arra kéri őket, hogy bátran vessék fel, majd a termelési bizottság megbeszélésén. Ekkora községben, mint Decs, bizonyára a termelési bizottságnak is akadhat problémája. Ezért mi is felkerestük Mányoki Lőrincet, hogy elbeszélgessünk vele a termelési bizottság mimikájáról, s megtudjuk tőle, hogy a terméshozamok emelésével kapcsolatban mi a bizottság további terve. Furcsán hangzik, amivel fogadott bennünket: — Itt már tiszta vizet kellene önteni a pahátiba, ez tovább is így nem megy — egész közel jött hozzánk és olyan felháborodással mondta, hogy nem tudtuk mire vélni. Most az a kérdés: jogos volt-e a felháborodása, vagy sem Erre a legrövidebben így lehetne válaszolni: jogos volt! De még mennyire, hogy jogos. Itt az egész termelési bizottság tekintélyéről és a község dolgozó parasztjainak közös ügyéről van szó. Ez forog kockán. No, de lássuk a tényeket. A decsi dolgozó parasztoknak nines legelőjük. Vagy pontosabban: van legelő, csak nem tudják, hogy hol. Jogosan és igazságosan sarkalják a dolgozó parasztok Mányoki elvtársat, meg a termelési bizottság többi tagjait is, hogy intézkedjenek már. Dehát, ha valóban probléma ez a legelőkérdés, miért nem intézkedett már eddig a termelési bizottság, hiszen a 24. órában vagyunk —1 mondhatná a tájékozatlan olvasó. Ez az, ami boszam't- ja a termelési bizottság elnökét és tagjait. Ök mar számtalanszor felhívták a tanács figyelmét, javaslatokat is teltek a legelőre vonatkozóan, de a végrehajtó szerv, az továbbra is a községi tanács maradt. És hogy a decsi tanács vezetői eddig még nem intézkedtek, erről igazán nem tehet a termelési bizottság egyetlen tagja sem. A tanácsot hiba volna azonban vádolni, hogy vezetői eddig nem hallgatták meg a termelési bizottság javaslatát, nem jártak el megbeszéléseire. Igenis, eljártak megbeszéléseikre, tudomásul vették javaslataikat. Nem is ezzel van a hiba, hanem ott, hogy a tudomásulvétel után pontot lettek az egész ügyre, mert elképzelhetetlen, hogy ilyen hosszú idő alatt ne tudták volna elintézni ezt a legelő problémát. Ilyen munkát a tanács vezetőinek nem szabad csinálni, örülnie kellene, hogy a vei, egy csomó feladatot elvégez a tanács vezetői helyett. Megszervezték már, hogy társadalmi munkával elvégzik a legelők karbantartását és trágyázását is. — De hiába, hiába! Mit trágyázzunk, mit takarítsunk, ha egyszer nem tudjuk, melyik lesz az egyénieké? Az ő helyében én se tudnék mást tenni — meg azt hiszem más sem. Itt többezer számosállat legeltetéséről van szó. Ariról nem is beszélve, hogy már régen lejárt a legelők karbantartásának ideje. A decsi tanács vezetőinek részéről tehát mulasztás történt. Mulasztás bizony, méghozzá igen súlyos. — Ahelyett, hogy elősegítenék a termelési bizottság fejlődését, hagynák kibontakozni tevékenységét, akadályozzák. . A decsi termelési bizottság tagjainak munkája nyomán már igen sok eredmény tapasztalható. Sokszor tartottak már szakelőadásokat, ami ezelőtt nem törd ült elő Decsen. A dolgozó parasztok bizalommal fordulnak problémáikkal a bizottság tagjaihoz. De mint az elnök, Mányoki, mondja, éppen ott nem tudtak elérni eredményt ahol legjobban kellett volna. Már régóta szeretnének a decsi gazdák is, minőségi állatokat nevelni. De még ezideig kérésük nem talált elintézésre. A termelési bizottság tagjai már sokszor megkísérelték, de még a mai napig sem történt semmi. Itt is a tanács vezetőjének kellett volna intézkedni, a termelési bizottság kérését, illetve javaslatát továbbítani. De itt is mulasztás történt, amit bizonyít, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megjelenése óta Decsen még egyetlen állatot sem törzskönyveztek, pedig, mint mondják, mintegy 800 gazda van, aki szeretné, ha lovát, vagy tehenét törzskönyveznék. A termelési bizottság tagjai még a sok visszásság ellenére sem adták fel a reményt. Továbbra is aktívan tevékenykednek és mint az elnök mondta, ezután majd nagyot ütnek az asztalra, ha a tanács egyik vagy másik javaslatuk után nem intézkedik. Ezt kell megszívlelni a tanács vezetőinek Decsen. Pesti Erzsébet Dolgozó népünk életében nagy jelentőséggel bír a Központi Vezetőség júniusi határozata, amely szinte legtöbbet a dolgozó nőknek, az édesanyáknak adott. Ök érzik legjobban az életszínvonal emelkedését, hiszen több és szebb ruhát, cipőt vehetnek nemcsak maguknak, hanem gyermekeiknek, s jobban élhet az egész család. Éppen ezért a női munka megnövekedett jelentőségében is. Az asszonyok sokkal nagyobb kedvvel dolgoznak, különösen a mező- gazdaságban. Ezt bizonyítják a grábóci tsz asz- szonyainak vállalásai is. akik 250 munkaegység teljesítése mellett vállalták, hogy háztáji gazdálkodásukban több baromfit neveinek, s korai zöldségféléket termelnek. — Hiszen erre is szüksége van a tsz bölcsődének, — mondotta Kardos Albertné, aki kihívta versenyre a község asz- szonyait. Vállalta, hogy 300 darab csirkét és 36 kacsát nevel fel. A 250 munkaegység teljesítése mellett, ezzel ás gyarapszik a család, szebbé, boldogabbá válik életük, Ma már egyre több tsz asszony és egyénileg dolgozó falusi asszony gondolkodik így. Nagy kedvvel, az eddigieknél sokkal szebb tervekkel fogtak a tavaszi munkákhoz. Bársony Jánosné tamási egyénileg dolgozó pa rasztasszony például elmond ci la, hogy ő nagyon szereti a paraszti munkát, mindig is a földeken dolgozott férjével. Jól termeltek eddig is és az elsők között voltak a községben. — Hiszen szégyeltem volna is magam, ha hátul kullogok, mint MNDSZ asszony, — mondotta többek közt. — Tavasszal is elhatároztam, hogy meggyőzöm férjemet, március 15 Sg vessünk ed .minden tavaszát. Ezt meg ás csináltuk. Már csak a kukoricavetés van hátra. Addig is, azonban míg férjem szánt, én elvégzem a háztáji munkát. Kimeszelem a házat kívül, belül, a virágoskertet nagyon szépen megcsinálom, egyszóval úgy intézem a háztáji munkát, hogyha kapálni lelhet, aztán már nem maradok itthon. Sokat akarunk termelni, hogy több jusson a szabadpiacra. Eddig is tartottam baromfit, de az idén még sakkal többet tartok, hiszen megéri. — Nem marad el- mögötte Vince Gyulámé sem, ő is MNDSZ asszony, s úgy gondolja, hogy nem illik lemaradni. Ezért már teljesítette egészévi tojás, baromfi es sertésbeadási kötelezettségét, s a koratavasziakat is elvetette március 15-re. Tovább is lehetne sorolni az ilyen asszonyok nevét, akik megértették, hogy a nők aktív, tevékeny munkája nélkül nem valósíthatjuk meg pártunk politikáját, amélynék középpontjában a dolgozó emberről, való fokozottabb gondoskodás áll. Megértették, hogy ez összefügg a nők, az édesanyák dolgos kezének munkájával, és mint ahogy az eredmények mutatják, készek harcolni is érte. Pártunk politikája nyomán államunk még fokozottabb gondot fordít arra, hogy megkönnyítse munkájukat az üzemekben és a mező- gazdaságban egyaránt. Ezért bővülnek a bölcsődék, ahol gyermekeik jó ellátásban részesülnek, míg az édesanyák dolgoznak. Megyénkben 9 új idénybölcsőde létesül a mező- gazdaságban dolgozó nők gyermekei számára. Ez is mutatja pártunk gondoskodását a családról. De mindinkább több gép is megkönnyíti munkájukat. Éppen ennek nyomán nem egy tsz asszonyai vállalták, hogy háromszor megkapálják a kukoricát, a répát. A tavaszi munkákban nem marad nak el az egyéni dolgozó parasztasszonyok sem. Az őcsénvi szőlőkben ott vannak a fehérszoknyás asszonyok kora- reggeltől késő estig. Gondozzák a szőlőket és tervezgetik, hogy mit vessenek még a sorok közé is. Balog Jánosné, az MNDSZ titkára beszélget az asszonyokkal és az asszonyok bizakodó hangulatáról számolhat be. Elmondják az asszonyok, hogy saját magukon érzik az állam fokozódó segítségét, hogy többet és jobbat termelhessenek. Nagy segítséget ad a keltető állomás is a naposcsibék biztosításával. így többet nevelhetnek, többet vihetnek a piacra, könnyebben teljesíthetik beadási kötelezettségeiket is. Most még inkább magukénak érzik az asszonyok pártunk politikáját, a kormány programmját. Agitálrtak is mellette, meggyőzik az asszonyok százait arról, hogy érdemes dolgozni, mert saját maguk és egész népünk életét teszik szebbé és boldogabbá. termelési bizottság törődik a legelőéi z illetékesek figyelmébe: A bátaszéki Budakalász tsz tehenészetében Horváth Jánosné MNDSZ megyei elnök. Mi is szeretnénk sztahanovisták lenni . . . 1954 január 17-én jelent meg a Szabad Népben a Minisztertanács és a SZOT elnökségének határozata a szocialista munkaverseny szervezésének néhány kérdéséről. A megjelent határozat kimondja, hogy a sziahá- novista címért folyó verseny feltételeit egységes elvek szerint kell kidolgozni és a műhely bizonyos százalékkal felemelt átlagának megfelelően kell megszabni. A normateljesítés követelménye mellett a határozat még négy olyan feltételt állapít meg, amely a minőség megjavítására, nagyobb takarékosságra, újításokra és az élenjáró munkamódszerek átadására, illetve átvételére és a munkafegyelem megtartására ösztönzi a dolgozókat. Ezt a határozatot brigádom tagjaival átolvastuk és értékeltük, amely nők alapján számos elhatározás született nálunk is. Pártunk III. kongresszusa tiszteletére mi is tettünk felajánlásokat. Többek között vállaltuk, hogy a brigád minden tagja minőségi munkát végez, s a teljesítményünket a sztahánovista szintre emeljük. A minisztertanács és a SZOT határozat megjelenése óta brigádunk minden tagja nagy harcot folytatott a sztahánovista szint eléréséért. Az üzemi szakszervezet és a műszaki vehetők helyes irányítása mellett teljesítményünket jóval az átlag fölé emeltük. S most meg kell említenem azt, hogy a határozat lassan három hónapja, hogy megjelent és sajnos, a mi felettes szervünk, a Begyűjtési, illetve az Élelmezési Minisztérium még mindig nem határozta meg azt á bizonyos százalékkal felemelt szintet. Vagy ránk talán nem ez a minisztertanácsi és SZOT határozat vonatkozik, mert vállalatunk fő célja a sertéstenyésztés és a hizlalás? Mi •gyanis a Dombóvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat építő brigádja vagyunk és sertéssszállásokat, víztornyokat, munka,»lakásokat építünk. De ha akármit is dolgozunk, a mi munkánk is nagyban elősegíti akor- mányprogramm gyors megvalósítását Tehát nekünk is versenyezni kell — és mi akarunk is — a jobb és nagyobb eredményekért. Most szeretnénk felhívni az illetékes minisztériumok figyelmét arra, Kettős ünnepre készültek már ezelőtt másfél hónapja a Bátaszéki Vasútállomás dolgozói. S a készülődés eredménye meg is lett; az elmúlt vasárnap abban a tudatban ünnepelték a dolgozók hazánk fel- szabadulásának 9. évfordulóját, hegy adott szavuknak eleget tettek. Április 4-e után azonban még nagyobb lendülettel, indult meg a munka az állomásnál. Hiszen napról-napra közeledünk május 24 hez, a III. pártkongresszus megtartásához, — amely ismét hosszú időre megszabja feladatainkat. A bátaszéki vasutas dolgozók az elmúlt havi munkájukkal bebizonyították, hogy megőrzik a szovjet csapatok által kapott szabadságot. Vonatforgalmi tervünket 124 százalékra teljesítettük 110 százalékos vállalással szemben. Egyénileg Zá- dori Ferenc, forgalmi szolgálattevő elvtárs vonatforgalmi tervét. 126 százalékra teljesítette. A kocsirendező brigádok is túlteljesítést értek ed az elmúlt havi versenyszakaszban. A fajlagos kocsiimozdítási egységidőt 106 százalékos vállalással szemben 108 százalékra végezték el. Ennél a munkánál Pécsi Mátyás tolatás vezető elvtárs, „érdemes vas hogy bennünket is segítsenek abban, hogy sztahanovisták, késeibb pedig a „szakma kiváló dolgozói" legyünk. S ha mi ezt elérjük, még ebben a negyedévben, az azt jelenti, hogy az idei év hatalmas tervfeladatait, amit ránk bíztak, előbb el tudjuk végezni. A kőműves brigád tagjai ne- • vében: Tóth István kőműves brigádvezető. utas“ vállalását 112 százalékra teljesítette. Meg kell mondanunk azonban, hogy jó eredményeink mellett vannak lemaradásaink is a tervek teljesítésénél. A menetrendszerinti indításnál vállalásunkat csak 90 százalékra sikerült teljesíteni. Ezen a téren is értünk el eredményt március hónapban, de ezután még nagyobb gondot kell fordítanunk különösen a munkásvonatok menetrend szerinti indítására. A vonatok gazdaságos kihasználásánál 98 százalékot értünk el. Ezért az eredményért igen nagy harcot kellett vívnunk. De a társ-szolgálati ágak elvtársi segítségnyújtásával sikerült majdnem teljes- egészében végrehajtanunk e feladatunkat is. A vontatási dolgozóktól kérünk nagyobb segítséget a jövőben, vállaljanak túlsúlyt. A kocsitartózkodási terv teljesítése körül is vannak még hibák. Sokat állnak a kocsik az állomásán. Arra kell törekedni, hogy szolgálat- átadás alkalmával üres állomást adjanak át a felváltó elvtársnak. Ekkor biztos nem fordul elő, hogy a kocsitartózkodási egységádőt 95 százalékra teljesitik, P. J. Még eredményesebb munkára van szükség a bátaszéki vasútállomáson A bátaszéki Búzakalász termelő- szövetkezet tehenészete a tél folyamán nem vált valami büszkeségére a termelőszövetkezetnek. A tehenek elég gyenge állapotban voltak. így a tejtermékük is mindössze 4-5 liter vöít .tehenenként. Azonban a jószág gondozók lelkes munkája, Imre Ferenc’ ágronómus állandó tanácsadása és segítsége meghozta a gyümölcsét. Ma már a tehenészetre joggal büszkén tekinthet a tagság, de főképpen Őri György, Stenge József és Gábor Antalné tehenészek. A fáradságot nem ismerő munka nyomán a fe- jési átlag ma már eléri a 11.3 litert naponta. De nem állnak meg ezen. Tovább fogják növelni az eredményeket. hogy megmutassák versenytársuknak, a ten.gelici Petőfi tsz- nek, hogy élen tudnak haladni. A három tehenész munkája nyomán rövid idő alatt példás rend uralkodott az istállóban. A munkán nem. osztozkodtak, mindegyik tudta, mit kell tennie. Rövid idő eltelte után a tiszta istállóban hozzákezdtek az etetéshez. Az egyedekre osztott tehenek közül hamar fel lehetett ismerni a hasznosabbakat, azok ‘tejtermelésüknek megfelelően több abrakot kaptak, mint a többi. A jobb oldalon a jó erőben lévő üszők, etetése egyforma. A sor szélén kivételt képez az András nevű 18 hónapos és a Károly nevű 4 hónapos bika. Ezek több abrakot kapnak, Ahogy Imre Ferenc ágronómus mond ja, a kis bikát 5 hónapos koráig szoptatni fogják és tojást adnak neki. hogy jól kifejlődjön. Eddigi súlygyarapodása havi 40 kiló volt. A tehenészek számítása az, hogy a tehenészetük részére meghagyják tenyészbikának. Elérkezik az itatás ideje. Ezt sem hamarkodják eü, ahogy őri bácsi mondja, a tehenek között vannak mohók, amelyek hamarosan jól laknak és vannak olyanok is, amelyek lassabban esznek, s ázoknak is jól kell lakniok. Közben elmondták a tehenészek azt is, hogy a muH hónapban már 3.460 liter tejet tudtak a csarnokba vinni és eladitak 3 tenyészbikát is, amelyekért darabonként 5.800 forintot kaptak. A tehenészek prémiumként 200—200 forint jutalomban részesültek a jó munkájukért. A vájut Stenge József tehenész már teiemerte vízzel. A teheneket ped;g Őri bácsi ötösével engedte a vájuhoz. Megtörtént az itatás is, aiz almot eligazítják, adnak a tehenek elé szálas takarmányt, és hazafelé indulnak. Őri bácsi mielőtt elindult haza, büszkén kijelentette: ilyen em berekkel lehet versenyezni, mint a mostani tehenészek és biztos is vagyok benne, hogy megnyerjük a versenyt a tengelici Petőfi tsz tehenészeivel szemben. Az Országos Munkaegészségügyi Intézel a mezőgazdaság fejlesztéséért Az Országos Munkaegészségügyi Intézet az elmúlt években számos olyan kérdést oldott meg, amely közvetve a mezőgazdasági dolgozókat is érintette. így többek között foglalkozott a növényvédőszerek felhasználásának egészségügyével, kidolgozta ezek alkalmazásának ovó- rendszabályáit, stb, A kormányprogramul a mezőgazdaság fokozott fejlesztése, új feladatot állított az intézet elé, a mezőgazdasági dolgozók egészségvédeflmének, munkavédelmének kérdését. Április (harmadik hetében kezdi meg az intézet a gépállomások egész ségugyi, munkavédelmi kérdéseinek vizsgálatát.
