Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-04 / 80. szám
2 NAPLÓ 1954 ÁPRILIS 4 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS íz elmélet napi kérdései A kanacsi állami gazdaság pártszervezetének harca a kongresszusi verseny sikeréért A kanacsi állami gazdaság dolgozni lelkes felajánlást tettek április 4-re és pártunk III. kongresz- szusának tiszteletére. A verseny vállalások értékdlése azonban ae elmúlt hetekben kissé elhanyagolt terület volt a szakszervezet és a szak emberek részéről. A pártszervezet vezetőségének segítsége, ellenőrzése nyomán most már egyre inkább értékelik szakembereink, — a szak- szervezettel karöltve — a vállalások teljesítését. A legutóbbi értékelés március 22-én történt, ahol meggyőződtek arról, hogyan tartják beadott szavukat a dolgozók. Az értékelés azt bizonyítja, hogy a gazdaság dolgozóinak vállalása a Központi Vezetőség és a miniszter- tanács együttes határozatának szellemében valósul meg. Nem egy dolgozó van, aki máris teljesítette felajánlását. Az asztalos műhely dolgozói például vállalták, hogy egy kocsihoz alkatrészeket állítanak össze terven felül, amit március 22-ig teljesítettek is, sőt Mészáros Lajos DISZ fiatal vállalásán felül egy fél köbméter deszkával vágott fel többet. A bognár műhely a kongresszusi verseny eredményeképpen terven felül egy új kocsit állít össze. A hozzá szükséges alkatrészek már készek. A kovácsműhely is megkezdte a ko- vácsolási munkákat, hogy terven felül ezt az új kocsit vasalva adják át a kongresszus tiszteletére. A gépcsoportokon belül kemény harc folyik a traktorosok között a vállalások teljesítéséért, a jó minőségi munkáért és a terv túlteljesítéséért. Alig két hete, hogy megkezdődött a szántás a gazdaságban. Egy traktorra 118 hold terület felszántása jut a tavaszi kampány ideje alatt. A traktorosok harcot folytatnak a gyors és jóminőségű szántás érdekében. Az eddigi értékelés szerint P a p p János traktoros vezet, aki nap mint nap túlteljesíti a normát és eddig 70 százalékra teljesítette ta vaszi tervét. Második helyet Juris Ferenc traktoros érte el, aki 60 százallékra teljesítette tervét. A verseny ben harmadik Papp Sándor traktoros lett, aki tavaszi tervét 45 százalékra teljesítette. A többi traktorosok is komoly eredményeket értek el, de még fokozottabb ütemben kell, hogy végezzék munkájukat, hogy elérjék. sőt megelőzzék a legjobbakat is, akik most élen haladnak. A trak torosok jó munkáját elősegíti Haag Béla szerelő kiváló munkája, aki vállalást tett, hogy a gépek ellenőrzésével és jó javítási munka biztosításával állandóan üzemképes állapot ban mehetnek a gépek. Haag Béla szerelő felajánlását maradéktalanul teljesíti, mert ezideig üzemzavar egy általán nem volt a gépi munkában. A növénytermelés a gépesítéssel együttesen harcol a kongresszusi ver seny megnyeréséért. Már koratavasz szál megkezdték a fejtrágyázást, melyet közel 1000 holdon végeztek el. A fej trágyázást a továbbiakban is foly tátják. A vetési' munkák is megindultak a gazdaságban, de ezen a téren még sok javítanivaló van, hogy azt eredményesen el tudják végezni. Az állattenyésztés vonalán is lendületesen folyik a harc az elsőségért a kongresszusi versenyben. A legutóbbi értékelés szerint a borjúnevelésben első lett M e i s z n e r Júlia, aki a súlygyarapodásnál 121 százalékos eredményt ért el az utolsó két hónap alatt átlagosan. A verseny ben második Fülöp Jánosné, aki ugyanezen idő alatt a leválasztott üszőknél súlygyarapodási tervét 110 százalékra teljesítette. Kiváló ered ményt ért el, s a verseny győztese a Szepesi tehenész csoport, amely a 8—10 napos szoptatási idő alatt 112 százalékra teljesítette a súlygyarapodási tervet. A tisztasági versenyben F r a n srt Ferencné versenyre hívta brigádjával Franst Ferenc tehenész brigádját. Eddig Franst Ferenc brigádja vezet, felesége brigádjával szemben. A tisztaság terén azonban még sok a kívánnivaló a gyapai üzem egységben, s a kanacsi istállók környékén. Főleg Kanacson, ahol Lehr Mária elvtársnő nem ellenőrizte megfelelően a vállalásokat, s habár súly- gyarapodásnál értek el 2—3 százalékos túlteljesítést, a kazlak körül nem tartottak rendet és a szalmakazlak körül a vállalt kötelezettségeket nem teljesítették. Ahhoz, hogy a kongresszus tiszteletére tett felajánlásokat teljesíteni tudják, minden vonalon és minder üzemágban, elengedhetetlen, hogy a szakszervezet vezetői az eddiginél fokozottabb ellenőrzést gyakoroljanak a vállalások teljesítése terén. Segítsék a versenyt azzal, hogy gondoskodjanak az előfeltételek biztosításáról. Szükséges azonban az is, hogy a szakszervezet és a szakemberek munkáját fokozottabb gonddal segítse politikai felvilágosító munkával, a pártszervezet minden egyes tagja. Az kell,-hogy ne csak a vezetőség, hanem a párttagság is kapcsolódjék be az ellenőrző, nevelő, felvilágosító munka megjavításába. Ha ezt megteszik, akkor eredményes lesz a kong resszusi verseny és nagyban elősegíti pártunk és kormányunk mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatának megvalósítását. (Cs. I.) EGY KISFIÚ AZ ERZSEBET-HlDNAL Irta: Georgij Holopov, a Magyarországot felszabadító harcok egyik résztvevője. Kollektiv vezetés — egyéni felelősség A SZOVJET HADSEREG Magyarországot felszabadító győzelmes harcainak napjairól, Budapest bevételéről és a balatoni csatákról sokat lehetne mesélni. Budapesten kemény harcokkal, rohamokkal foglaltunk el minden házat és minden utcát, a balatonmenti síkságon pedig minden földdarabot a tankosztagok kemény csatáival tisztítottuk meg. Budapest és a Balaton voltak azok a támaszpontok, ahol a német fasiszták meg akarták állítani a szovjet csapatok támadó hadjáratát, hogy aztán ellentámadásba menjenek át. De tervük nem valósult meg. A szovjet csapatok Budapesten nagy ellenséges csoportot zúztak szét, a Balatonnál pedig megsemmisítették a németek legjobb tankhadosztályait. 1945. április 4-én egész Magyarország felszabadult e fasiszta rablóktól. Magyarország felszabadításának napjára emlékezve sok mindenről szeretnék beszélni. De egyedül csak a budapesti csatára való visszaemlékezések több kötetet tölthetnének meg. Szeretném elmondani, hogyan törték át szovjet katonáink kemény harcokban az ellenség védelmi vonalát, hogy hatoltak át tankcsapdákon, aknamezőkön, hogyan vették be a városházát, a parlamentet, hogyan kényszerítették ki az átkelést a Dunán, hogyan nyomultak előre a budapesti utcákon ... Száz és száz hősnek a neve maradt meg emlékezetemben, géppuskásoké, tankosoké, felderítőké, repülőké, utászoké. Emlékszem száz és száz hőstettre — de most másról akarok beszélni. 1945. FEBRUÁRJÁNAK első napjaiban történt. A város keleti fele, Pest felszabadult. De tovább tartottak a harcok Budán ,ahol bezárult katonáink os- tromgyűrűje a Gellért-hegy körül. Itt volt törzskarával a körülzárt német csoportok parancsnoka, Pfeffer-Wildenbrauch vezérezredes. Pesten az emberek, már kijöttek az óvóhelyekről az utcára és boldogan üdvözölték a szovjet katonákat, akik megszabadították őket a német zsarnokságtól és Szálasi magyar fasisztáitól. A németek, amikor a Gellért-hegv- \ ről látták a népnek ezt az örömünnepét, gáládul gép- puska-tűz alá vették a pesti partot. Az egyik ilyen géppuskatűz engem is elért. A katonák egy csoportjával a németek által felrobbantott Erzsébet hídnál álltam. Lefeküdtünk a parti korlát mögé. A part egy szempillantás alatt kiürült. Csak egy öreg magyarnak nem volt már ideje szekerével elrejtőzni. Megsebesült a lába, a lovát megölték a golyók. Az öreg elvonszolta magát a sarki ház kapujába, a ló pedig élettelenül ott maradt az úttesten. Már egy teljes órán át ültünk az Erzsébet-hídnál, amikor hirtelen a következő kép tárult szemünk elé: a hirdetőoszlop mellől egy asszony bukkant fel egy körülbelül nyolc éves fiúcska kíséretében. Hol az oszlop mögé rejtőztek, hol újra előbujtak. Az asszony kezénél fogva tartotta a gyermeket és valamire nagyon rá akarta beszélni, de a gyermek nem engedelmeskedett, ki akarta szakítani magát. — Mit néznek ezek? — kérdezte a mellettem ülő Mihaji Redjkin. A fiú ekkor hirtelen kiszakította magát és néhány ugrással rávetette magát a lótetemre. Nagy konyhakés volt a kezében. Térdre ereszkedett és elfordulva a kést belevágta a ló mellébe... Az éhező gyermek akárhogy is, de egy kis húshoz akart jutni. — Lelövik ezt a fiút! — kiáltott fel Redjkin, majd felemelkedett és terepszínű köpenyében a szekérhez futott A szekéren egy géppuska-sorozat pattogott A má sodik sorozat betörte minden ablakát annak az épületnek, amelynél a mi csoportunk állt. A Gellért-hegyről jól át lehetett tekinteni a partot és a német géppuskás a lelőtt lovat tartotta célban. A hirdetőoszlopnál az asszony keservesen sírni kezdett és hívta gyermekét. — Gyurka, Gyurka! REDJKIN MEGFOGTA A GYERMEK KEZÉT és saját testével fedezve elhozta hozzánk. Az asszony a hirdetőoszlopnál sírt örömében. Fiacskája biztonságban volt. A fiú Redjkin ölében sírt, a melléhez simult, sírt a rémülettől és minden géppuska-sorozatnál idegesen összerázkódott. Mindnyájan Redjkin körül ültünk. Néztem ezt az idős katonát és eltűnődtem. Redjkin a békében vakoló munkás volt, de nem egyszerű vakoló, hanem elsőrendű mester, a művészi stukatúra szakembere: Semmiségekkel kezdte, lerajzolt mindent, ami a kezeügyébe került. Majd mintázni kezdett. Bajtársai mesélték, hogy agyagból csodálatosan szép alakokat tudott kiformálni. Aztán Redjkin ezeket a sikerült alakzatokat kiöntötte gipszbe. Ezek után már bonyolultabb feladatokat kezdtek rábízni. A városi szín ház homlokzatát ő díszítette szépen mintázott alakzatokkal. Közvetlenül a háború előtt az egyetem dísztermének mennyezetén dolgozott. Redjkin a háborúban felderítő lett, először egyszerű, majd később elsőosztályú felderítő. Hallottam Redjkin hangját: — Ennek a gyermeknek enni kell adni, de az anyjának is... Rodionov őrmester elővett egy kilós húskonzervet és odaadta a fiúcskának. A fiú csodálkozva nézett az őrmesterre és nem tudta rászánni magát, hogy elvegye a dobozt. Ez nem is volt meglepő. A németek által elpusztított és feldúlt Budapesten egy doboz konzerv hihetetlenül nagy értéket jelentett. — VÉDI) CSAK EL FIAM — mondta mosolyogva Redjkin és megsimogatta a fiú arcát. A fiú elvette a dobozt és mutatta anyjának. Az anya fölzokogott. De ezúttal természetesen az örömtőj. Pasa Szkorcov levetie válláról a kenyérzsákot, elővett egy kenyeret, késével kettévágta és felét odaadta a fiúnak. A fiú kérdőleg nézett Redjkinre. — Vedd csak el — mondta Redjkin — fogjad, ne félj. Leoldotta hátizsákját Pjotr Nyikodimov, Redjkin elválaszthatatlan barátja is. Elővett két nagy darab cukrot és a fiú felé nyújtotta... Az asszony arcán a könnyek után derűs mosoly ragyogott fel. Valamit kiáltott a fiacskájának. A gyermek magyarázkodásából megértettük, arra biztatja, hogy köszönje meg az orosz katonáknak. A holmijai közt kotorászott Misa Kozlov, legfiatalabb felderítőnk is és a fiúcskának egy tábla csokoládét adott, ami úgylátszik, még az utolsó felvételezésből maradt meg. A fiúcska próbálta elhárítani, de aztán megköszönte és elbúcsúzott. Az útkereszteződésnél megie’entek a tüzéreink. Az ellenség golyózápora közben felállították ágyúikat és tüzet nyitottak a Gellért-hegyre. Három lövéssel elnémították a német géppuskást. Csakhamar átkeltünk a Dunán és megkezdtük a Geiiént-begy ostromát* A Központi Vezetőség júniusi ülése — mely pártunk és népünk életének új szakaszát nyitotta meg — az egész pártélet alapjává tette a kol lektív vezetés elvét. Nyolc hónap telt el a júniusi ülés óta. A testületi vezetés elve mind erősebb gyökereket ver, de alkalmazása körül még sok a hiba és botladozás. A vezető ségeken belül még nem tűnt el maradéktalanul a személyi vezetés, másutt már együttesen döntenek a vezetőszervek, de határozataik nagyon kevéssé tükrözik a pártaktíva és a párttagság véleményét, tapasztalatát. Ismét másutt helytelenül értelmezve a kollektív vezetést, csökkent a párt vezetőségek és pártszervezet tagjainak személyes felelőssége, mértéktelenül elszaporodtak az értekezletek. A Központi Vezetőség júniusi határozata előtt előadásokban és kon zultációkban gyakran vontak párhuzamot a párt és a hadsereg között. Hivatkoztak Leninre, aki hirdette, hogy a pártban katonai fegyelemmel határos vasfegyelemnek kell lennie. Utaltak a párt központosított felépítésére, arra, hogy az alsóbb szervek kötelesek alávetniük magukat a felsőbbek határozatainak. Mindez valóban igaz, s a pártonbelüli centralizmusból következik. De a pártban a központosítás demokratikus. A párt — az egy nézetet valló kommunisták önkéntes harci szövetsége. A kommunistákat, a nézetek egysége forrasztja össze: az egyet akarók tudatosan, kényszer nél kül cselekszenek egyöntetűen: ez a pártfegyelem alapja. A párt alulról felfelé épül fel: a párttagság maga alakítja vezérkarát. A párttagság akaratából létrehozott vezetőtestületek tagjai egyenjogúak (mindannyian a párttagságtól vagy annak képviselőitől nyerik megbízatásukat), s együttesen döntenek, irányítanak. A hadsereg és az állami adminisztratív apparátus felépítése merőben más. Vegyük a hadsereget. A hadsereg nem önkéntes szervezett, következéskép a hadsereg nem választja vezérkarát, sőt megfordítva: a vezérkar szervezi a hadsereget, s nevezi ki a parancsnokokat. A parancsnoknak korlátlan egyszemélyi rendelkezési joga van, parancsa sért hetetle-n, nem lehet vitázni felette. A pártban — a kollektív vezetés; a hadseregben — az egyszemélyi ve zetés. Elvtársaink ezt a különbséget ma már mindinkább megértik, sőt egyes helyeken nemcsak a személyi vezetést vetik a lomtárba, hanem néha-néha odajuttatják a pártmunkások és pártfunkcionáriusok személyes felelősségének elvét is.. És ezzel súlyos hibát követnek el. A pártmunka személyes felelősség nélkül el sem képzelhető. Lenin többször hangsúlyozta: a határozatokat hozzák kollektíván, de úgy, hogy valóravállásukért egyes személyeket tesznek felelőssé. Mennyi kár származik abból, ha Leninnek ezt az útmutatását nem tartjuk be! Nem kisebb kár, mint az, hogy a vezetés bizonytalanná válik, veszélyeztetjük a kollektíván hozott határozatok végrehajtását. A határozathozatal a munka kezdete, a vezetés nem merülhet ki ebben. A vezetés túlnyomó része a határozatok végrehajtásának megszervezése és ellenőrzése. Tehát eleven, operatív és ötletes szer vező- és pártpolitikai munka, s ezt nem pótolja semmi más. A pártmunkásnak feltétlenül tudnia kell. hogy a határozatok végrehajtása során mi ért felel, s mit várnak tőle. Ez önállóságra, munkájának helyes megszervezésére sarkalja. Az egyéni felelősség arra is módot ad, hogy a pártmunkásokat rendszeresen ellenőrizzék. Ha mondjuk, a pártvezetőség egyik tagja nem hajtja végre a reábízott feladatot, a párt- vezetőség számonkéni mulasztását. A párttagság előtt általában a választott szervek tagjai együttesen felelősek, de ez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy esetenként a párttaggyűlésen valamelyik vezetőségi tagot vagy éppen a párttitkárt külön is felelősségre vonja a tagság. Ez hasznos dolog. Arra figyelmezteti a pártmunkást, hogy nem hunynak szemet hibái felett, s ez állhatatosságra, lelkiismeretességre neveli. Akadnak olyan elvtársak is, akik szerint az ülések rendszeres megtartása és a kollektív vezetés közé egyenlőségi jelet lehet tenni. Ezeknek az elvtársaknak csak annyiban van igazuk, hogy az ülések rend", szeres megtartása nélkül kollektív vezetésről szó sem lehet. A Központi Vezetőség júniusi határozata elítélte azt a pártszerűtlen vezetési módszert, hogy a választmányi üléseket rendszertelenül hívják össze, s a választmány helyett voltaképpen a pártbizottságok irányítanak. De az ülések időben történő megtartása még nem minden. A lényeg az, hogy az ülések milyen haszonnal járnak. Jól készítik-e elő a határozati javaslatot, kicserélik-e nézeteiket a pártszerv tagjai, ff gy el em beve szik-e a módosító észrevételeket, kellő bírálattal és önbírálattal tárják-e föl a helyzetet, s végül: a munka megjavítására alkalmas határozatot hoznak-e? Ez a legfontosabb. A vezetőtestületek tagjait nem szabad korlátozni véleménynyilvánítási jogukban, de meg lehet értetni velük: nincs értelme, hogy csupán azért szól janak, mert még ők nem vettek részt a vitában, ha a kialakult állásponttal egyébként egyetértenek. Az sem helyes, ha mérték nélkül szaporítják az értekezleteket, s az egyénileg is elintézhető ügyekről is tanácskozásokat hívnak össze. Ilyenkor a kollektív munka szünetnélkülti ülésezéssé fajul, a határozatok gyakorlati végrehajtását aktatologatás váltja föl, az eleven munkát kiszorítja különböző határozati javaslatoknak az irodákban való szerkesztése. Külön kell szólni a párttitkár szerepéről. A titkár valóban nem ..gazdája" a pártszervezetnek, vagy a „területnek", amint ezt azelőtt mondották. De az is téved, aki azt állítja: a titkárnak nincs több, vagy nagyobb felelőssége, mint vezető-társainak. Egyetlen kollektíva sem lehet meg anélkül, hogy valaki összehangolja a sokágú munkát, s állandóan szemmel tartsa, hogy helyes irányban haladnak-e. A vezetőszervek ülései között a titkárnak kell ellenőriznie a határozatok végrehajtását, nehogy azok az asztal fiókjában porosod iának és „megöregedjenek." A titkár dolga, hogy gondosan előkészítse a pártvezetőség üléseit és levezesse azokat. Ott, ahol függetlenített pártmunkások is dolgoznak, a titkár köteles jól megszervezni a pártapparátus munkáját. Arról természetesen szó sincs, hogy minden gondot a titkár nyakába varrjanak, hogy minden hanyagságért ő álljon ki a párttagság elé, s mindenért ő vállalja a felelősséget a felsőbb szervek előtt. Nem is dolgozik jól például az a pártszervezet, ahol csak a titkár tart beszámolót, vagy tájékoztatást a párttagság, az aktivisták, a pártvezetőség részére. De ha más is felelős azért, hogy például előadást vagy beszámolót tartson, a titkár köteles időben megtudni, hogy akit kijelöltek, felkészült-e, s tanácsot, segítséget kell adnia neki. Ezt el is várják a pártszervezet titkárától, hiszen a pártszervezetben általában ő a legtapasztaltabb, s a legképzettebb. Ennélfogva a titkár felelőssége nem kisebb, hanem nagyobb, mint a többi vezetőé. Mint ismeretes, a Központi Vezetőség júniusi határozata előtt hiányzott a kollektív vezetés. Egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy ma már mindenütt és következetesen ez a vezetés főmódszere. Azért ha lassan is, de biztosan megyünk előre. Ámde miközben kijavítjuk a régi hibákat,, újakat is elkövetünk. Most úgy kell tovább haladnunk, hogy a kollektív vezetés, s a munkáért való személyes felelősség ne szakadjon el egymástól. hanem kiegészítse egymást, mert így gyorsabban megjavul apárt élet, a párt és a tömegek kapcsolata, Bassa Endre P ár t h $ r e k Értesítjük Szekszárd város politikai gazdaságtan I. évfolyamának pro pagandistáit, hogy részükre április 7-én, délelőtt 9 órakor a Pártoktatók Házában prop. konferenciát tartunk. Kérjük a propagandista elvtársakat: pontosan jelenjenek meg. • Szekszárd város III. éves Párttörténet konferencia vezetőinek április 6-án, délelőtt 9 órakor a Pártoktatók Házában konferenciát tartunk. Pontos megjelenést kérünk. MB. AGIT. PROP. OSZTÁLYA
