Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-20 / 67. szám

1*54 MÁRCIUS 20 NÄPCÖ 3 PARI ÉS PARI EPÍ1 ÉS Simontornyai Bőrgyár: A konccsi á lami gazdaság párfvezetőségének munkája a vezetőség újjáválasztása óta A kanacsi állami gazdaságban alig: pár hét telt el azó: a, hogy a párttagság megválasztotta az új ve­zetőséget. Ez a rövid pár hét, azon­ban elegendő ahhoz, hogy értékelni tudjuk, milyen munkát, végzett az újonnan választott vezetőség. Párt- szervezetünk vezetőségének első lé­pése volt, hogy a párt és tömegkap- esolátot megjavt'sa a gazdaságban. Ez a ténykedése nem volt eredmény télen, mert a pártonkívüli dolgozók egyre inkább fordulnak bizalommal a pártszervezethez problémáikkal. A dolgozók problémáinak elintézését legsürgősebb feladatnak tekinti min­den vezetőségi tag és így egyre In- j kább fordulnak a pártonkívüli tö- I megek a párt felé és bizalommal kö- I Példamutató munkát végeztek Feil Mihály és Haág Béla szerelők, de sorolhatnánk valamennyi szerelőt és mindazokat a traktorosokat, akik résztvettek a gépjavítási munkála­tokban. A párt és a töm,égkapcsolat meg­javítását segítette elő az is, hogy az újonnan megválasztott vezetőség át­szervezte a politikai oktatást. Ennek eredménye is megmutatkozik, mert az utóbbi időben több, mint ötven párttag és pártonkívüli kapcsolódott be á politikai oktatásba. Érzik és értékelik is az oktatás fontosságát. Az. eredményes szervezés és átcso­portosítás folytán súlyos hibát is követett el a pártszervezetünk veze­tősége. Az eredmények láttán megnyugvás mutatkozott a pártszervezet vezetőségében, mert elfeledkeztünk a politikai iskolák vezetőinek ellenőrzéséről és segítésé­ről. így fordulhatott elő, hogy az I. évfolyamú Bolsevik Párttörténet és ae első évfolyamú politikai iskola propagandistái, Detkó János és Ka­szás Sándor elvtársak kétszer egy­másután nem tartották meg a politi­kai iskolát, pedig a hallgatók mind­két esetben megjelentek. Ez a felüle­tes és könnyelmű gondolkodás újra súlyos akadályokat gördített politi­kai oktatásunk elé. Az oktatásban résztvett elvtársak újra kezdtek le­maradni. A pártszervezet vezetőségé­nek e hiányossága mellett súlyos fe­lelősség terheli a propagandistákat, mert nem érdemesítették annyira a politikai iskolák hallgatóit, hogy megjelentek volna a politikai iskola hallgatói között, vagy amennyiben nem tudlak volna megjelenni, a he­lyettesüket kérték volna, hogy tart­sa meg a politikai előadást. Ezek­nek a propagandistáknak példakép kell, hogy szolgáljon Farkasinczky Lajos elvtárs, aki mint propagandis­ta a másodéves politikai iskolán min dig pontosan megjelenik, foglalkozik a hallgatóival és nagy gondot fordít arra. hogy a hozzá beosztott hallga­tók pontosan megjelenjenek az is­kolán. Ezek a hiányosságok tanulságként kell, hogy szolgáljanak a pártszerve- II. vetik pártunk célkitűzéseit. A párt és tömegkapesolat állandó javulását igazolják a gépjavítása munkák. A pártszervezet felhívása nyomán a gépcsoport valamennyi tagja kemény és fáradhatatlan har­cot kezdett, hogy az elmaradt gép­javítási munkákat helyrehozva mi­nél gyorsabban és jobban hajthassuk végre gazdaságunkban ezt a felada­tot. A párttagok mögött egy em­berként sorakoztak fel a párfonká- vüü dolgozók is a gépműhelyben. A párttagok közül jó munkát végeztek: Vaszkó Péter és Schmidt János elvtársak, akik dicséretet érdemel­nek a gépjavításban végzett jó mun- I káj ükért. zet vezetőségének és azoknak a pro­pagandistáknak, akik nem tartották eddig szívügyüknek az oktatást és a hozzájuk beosztottakkal való fog­lalkozást. Nem engedhető meg az az állapot, ami eddig megmutat­kozott, hogy egy-két ember hanyag­ságából 20—30 ember eredménytele­nül várjon és az elméleti tudását ne tudja fokozni. Ha a mi propagandis­táink tovább is így gondolkodnak, nem tudjuk eredményesen végrehaj­tani és megvalósítani a KV és az MT együttes határozatát, amely ; mezőgazdaság gyorsütemű fejleszté­sét tűzte ki célul valamennyiünk elé. Az ilyen helytelen módszerekkel nem lehet nevelni a dolgozókat és moz­gósítaná a tömegeket. Ilyen politikai munka rányomja bélyegét az egész pártpolitikai munkánkra. Elszaka­dunk a tömegektől és nem tudjuk nevelni a párttagjainkat és a párton- kívüli dolgozók ezreit, de nem tud­juk mozgósítani őket, a tömegeket, az előttünk álló feladatok megoldására. Ezért ez lehetetlen állapot és nem megengedhető, a mi propagandistá­ink számára, de nem megengedhető a pártszervezetünk vezetőségének sem, hogy ilyeneket eltűrjön. Hiba volna azonban, ha ebben csu­pán a propagandisták hanyagságát látnánk és nem vennénk figyelembe, hogy elsősorban is mi vagyunk a hi­básak, mert nem ellenőriztük meg­felelően a propagandisták munkáját és nem vontuk őket felelősségre. — Ezért a bűnös mulasztásért elsősor­ban a vezetőség felelős, mert ezek a hibák azt mutatják, még mindig nem eléggé tanulmányoztuk és sajátítot­tuk el a Központi Vezetőség és a minisztertanács együttes határozatát és így nem is látjuk, mii jelent a propagandamunka megjavítása a me­zőgazdaság gyors fejlesztésében. — Nem látjuk azt, hogy a mi jó, vagy rossz politikai nevelésünktől, mun­kánktól függ az, hogyan tudjuk el­mélyíteni a tömegkapcsolatunkat és hogyan tudjuk mozgósítani dolgozóin kát a feladatok megoldására. Ez pe­dig csak úgy lehetséges, ha mi, pártvezetőségi tagok is sokkal igé­nyesebbek leszünk a saját munkánk­kal szemben, ment csak így tudunk igényt támasztani párttagságiunkkal és a pártonkívüli aktíváinkkal szem­ben is. Ezért fokozottan kell javíta­nunk a már annyiszor hangsúlyozott kollektív vezetést, amihez oly nehe­zen tud átformálódni az újonnan vá­lasztott vezetőség is. A kollektív vezetés ereje abban áll, hogy közösen hozunk határozatokat, közösen készítünk be­számolókait, közösen hajtjuk végre a ■tagság által hozott határozatokat és közösen ellenőrzünk minden munkát. Pártszervezetünk vezetősége igen sokat tett a Központi Vezetőség és a Minisztertanács határozatának megvalósítása érdekében. Állandó felvilágosító munkáival mutatjuk meg a pártonkívüli dolgozóknak, ho­gyan segíthetik elő a párt és a kor­mány mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatának gyors végrehaj­tását a kanacsi állami gazdaságban és hogyan függ ez. össze a dolgozók növekvő anyagi és kulturális szük­ségleteinek kielégítésével. Emellett foglalkozunk a dolgozók legapróbb problémáival és jogos követeléseik orvoslásával. Igaz, e téren még sok a kívánnivaló, mert a gazdaság ve­zetősége közül egyesek még mindig nem értik meg, hogy pártunk leg­főbb törvénye a dolgozókról való fokozott és szüntelenül való gondos­kodás. Nem megengedhető az és ke­mény harcot kell nekünk továbbra is vívni annak érdekében, hogy az olyan hibákat kijavítsuk, amelyek az állattenyésztésnél is megmutatkoz­nak: vannak egyesek, akik a vem- hességi prémiumot még most sem kapták meg, pedig lassan a csikó is meglesz és már újabb prémium is járna nekik, de még az előzőt sem kapták meg. Ilyen jogos követeléssel kereste fel a pártszervezet vezetősé­gét H. Kovács János és Pámer Má­tyás, akik már több esetben vetet­ték fel a főállattenyésztőnek jogos követelésüket, d’e még most sem nyert elintézést. A pártszervezet ve­zetősége már intézkedett a gyors ki­fizetés végett, de ez szükségszerűen megköveteli, hogy az eddigieknél még fokozottabban gondoskodjunk arról, hogy a gazdaságyezetőség minden egyes tagja tanuljon meg .új módon dolgozni és új módon vezet­ni. Gazdaságpolitikánkból minden vezető tanulja meg, hogy legfőbb ■törvényünk az emberekről való fo­kozott gondoskodás. Aki pedig nem érti meg ezt, a pántszervezet talál­ja meg a módot, hogy a legszigorúbb felelösségrevonást alkalmazza azok­kal szemben. De mindezek mellett tudatosítsa állandóan, hogy a dolgo­zókról való gondoskodás csak úgy lehetséges, ha minden egyes dolgo­zó egy emberként követi pártunkat és kemény harcot folytat a Központi Vezetőség és a minisztertanács együt­tes határozatának megvalósításáért, helytáll a munkában és betartja ma­gyar állampolgárhoz méltóan köte­lezettségeit. Csevenyccz István párttitkár. A kommunisták példamutatása magával ragadta a pártonkívüli dolgozókat is. Szak tanácsadó: II. rész. Megyénkben a somogyi oldalon, a tamási járásban sok körte terem, de. sokkal nagyobb gondot kellene ter­mesztésére fordítani. A megye többi része viszont, nem alkalmas körteter­melésre, legfeljebb a nyáriak és ho­mokvilág körtéje, a Kieffer hoz el­fogadható termést. Megyénk területe tehát nem alkal­mas az almástermésüek nagybani termesztésére, de annál inkább a csonthéjasok részére. A cseresznye, meggy, szilva, dió nagy lehetőségeit sajnos kihasználatlanul hagyjuk. Különösen a szilvafélékkel bántunk mostohán, pedig különféle gyönyörű és zamatos fajták bőségesen kárpó­tolják az almátked,velőket. Kezelé­sük is sokkal egyszerűbb és a fa maga is igénytelenebb. Valahogy ezekkel szem,bein előítélettel vagyunk ég országos viszonylatban is keveset törődünk velük. E fentieket általában az üzemi gyümölcsös telepítésével kapcsolato­san kell megállapítanunk, A házi­kertek igénye természetesen más és a lehetőségek is sokkal kedvezőbbek, mert sokhelyütt még öntözik is az alattuk levő növényféleségeket és ügy sokkal nagyobb a kapott csapa­dékmennyiség. Sokan fordultak már hozzám olyan kérdésekkel, hogy kert jükben milyen fákat ültessenek, ezek részére megkísérlem egy lehető legjobb fairt áfckal rendelkező k«|rt megjelölését. Általában azt jegyzem ■meg ezekkel kapcsolatosan, hogy ha a kertünk bekerített, törpefákat ül­tessünk, ha nyílt, középtörzsüeket. A ■törpe hamar terem és a fa könnyen kezelhetői a középtermetű viszont bekötözéssel megvédhető a nyulak- kal szemben. Telepítésre tehát az alábbiakat ajánlom: cseresznye, Germersdorfi óriás, nagy fekete ropogós, esetleg májusi meggy, pándi üveg, vagy kö­rösi meggy. Kajszi magyar legjobb, Borai rózsa. Alma: nyáni: Asztrakáni piros, nyári aranypanmen, őszí: téli aranyparmen, Kanadai renet, Star- king, téli: Jonathan, Londoni pepin, Budai Domokos, Deliciosus, Ananász ■ranett. Körte: nyáni: Nagy szegfű- körte (legjobb befőzési), Clappked- veltje, őszi: császárkörte, Vilmos­körte, téli: Bosc-kobak és Diel-vaj. Őszibarack: (csak meszes melegfek- vésü talajon) May Flover, Amsden. gyümölcskertek királynője, Mezöko- máromi duránci, Elberta. Szilva: Altban ringló, Spät Anna, olasz kék és Besztercei muskotály. Ribizli: Fáy-féle vörös, Egres: Zöld óriás. Ezek lennének általában azok a leg­jobb fajták, amelyek asztalunk ellá­tására kerülnének és minden családi igényt ki is elégítenének. Most már csak az a fontos, hogy a kertész gon­dosan kezelje a fákat és akkor sok gyönyörűsége lesz benne, nemcsak a gondozónak, hanem az egész ház népének. Ezzel a család szükséglete fedezhető, ha pedig üzemi gyümöl­csöst telepítünk, nagyban hozzájáru­lunk a dolgozók életszínvonala eme­léséhez. Szakály Ferenc A meszesmfíhely dolgozói kihasználják a munkaidó minden percét A legutóbbi termelési dekádban a meszes műhelyben a tervteljesítés emelkedett, s á minőség sem rom­lott. Feltétlenül foglalkozni kell ezek­kel a magas eredményekkel, mert azt tudjuk, hogy a párt iránt való hűség és a kormányprogramm meg­valósítása serkentőleg hat minden becsületes dolgozóra. De akkor is fel tűnő, hogy rövid idő alatt 120 száza­lékos műhelyátlágról a második hó­nap végére 150 százalékos műhely­átlagot tudtunk elérni. Rop gyűlésen beszéltük meg és ér­tékeltük az elért eredményeket. — Megállapítottuk, hogy az utóbbi idő­ben a munkaidő nem volt teljes egé­szében kihasználva. Ma viszont a munkaidőt teljes egészében kihasz­náljuk, és a másik, hogy tervszerűb­ben, két csoportban dolgozunk. Az egyik csoport a nehézbőrökkel, a másik csoport pedig a könnyűfoőrök- kel foglalkozik, s ez megszüntette a munkakieséseket. Az egyéni verseny újbóli fellángolása is erősen érezteti jótékony hatását munkánkon. Min­den dolgozó törekszik a pártkon­gresszus tiszteletére tett vállalását túlteljesíteni, első akar lenni e ne­mes versenyben. Az ásványi kikészítő műhelyben azonban már nem ilyen jó a verseny szellem. A termelési százalék mű­helyátlagban ugyan 130, de ezzel szemben sok a visszaadott munkada­rab, főleg a spriccelőkmél. S ez túl­nyomó részben a lefolyásokból adó­dik. A hydralikus vasalósoknál is kell sürgősen javítani a minőségi munkán, mert itt az utóbbi időben a becsipések erősen emelkedtek. A karbantartó dolgozóinak jó munkáját is érdemes megemlíteni, akik határidő előtt elvégezték a gé­pek javítását. Horváth László művezető jól irányította itt a mun­kát. S a Simontornyai Bőrgyár dol­gozói a karbantartók szorgalmas munkája nyomán tudták február ha­vi tervüket globálisan túlteljesíteni. Az üzem műszaki dolgozói is szor­galmasan dolgoztak az elmúlt hó* napban, hogy vállalásukat túltelje* sülhessék. Az eredmény nem is ma* radt el, 167.9 százalékot érteik ei. Ezek a művezetői vállalások annak a szoros együttműködésnek eredmé­nye, amely jellemző a Simontornyai Bőrgyár fizikai és műszaki dolgo­zóira. S ez az együttműködés meg is hozza az eredményét, amely a kor­mányprogramon sikeres megvalósítá* sához okvetlen szükséges. Deli György Kern Mária téglagyári dolgozó levele a Mátrából Nagy öröm érte az elmúlt hónap­ban Kern Máriát, a Paksi Téglagyár egyik fiatal munkásnőjét. Szorgal­mas és eredményes munkájáért a gyár* vezetősége Mátrába küldte el kéthetes üdülésre. Kern Mária el is ment már, s az egyik napon levelet küldött a gyárba, dolgozó társai­nak: „Nem is tudom, kinek köszönjem meg azt, hogy ilyen szép helyre el­jöhettem. Olyan helyre, ahol a múlt­ban csak a nagyurak szórakoztak a nép pénzéből. Nagy kitüntetésnek veszem ezt. Én, egyszerű fiatal lány megérhettem, hogy ezeken a tájakon, ezekben a hegyekben bolyonghatok és élvezhetem a Mátra gyönyörűsé­geit. De ezt a szépséget, jó szórako­zást és a jó ellátást leírni nem is igen lehet, ezt csak látni és élvezni keik Hazamenve továbbra is becsü­lettel dolgozom, teljesítem, sőt túl­teljesítem a reám háruló feladatokat, mert jövőre szeretném ismét ilyen szép helyeken eltölteni szabadságo­mat. Titeket, dolgozótársaimat pedig csak arra kérlek, hogy az én példá­mat kövessétek, mert ezzel nemcsak a népgazdaságnak, de magatoknak is sok-sok örömet szereztek". Ez túlzás! A toinamegyei nagykereskedelmi vállalatok panaszkodnak, hogy nem egy boltvezető kéziraktárnak tekinti a nagykereskedelmi vállalatokat. El­rettentő például közöljük, hogy de­cember folyamán hányszor járt meg rendeléssel a Vas- és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalatnál a szekszár­di 89. számú Népbolt: December 4-én kétszer, 5-én. 7-én, 10-én, 15-én kétszer, 16-án, 18-án kétszer, 19-én, 21-én, 22-én kétszer, 23-án, 28-án és 29-én kétszer. összesen egy hónap alatt 18 szám­lát állítottak ki ennek az egyetlen boltnak. Véleményünk szerint ez túlzás. MEGJEGYZÉSEK Miért nincs . . .? Szekszárd várost kitűnő vörösborá­ról nemcsak Tolna megyében, de az egész országban ismerik. Ez a kitű­nő vörösbor léte azonban nem men­tesíti a Szabadság Szálló vezetőségét attól, hogy ne gondoskodjanak a kü­lönböző szörpök folyamatos ellátásá­ról. Tudniillik vannak még olyan em­berek, akik különös előszeretettel él­vezik a málna, narancs, és a meggy- szönpöt. Köztudomású, hogy ezeknek a szörpöknek kellemes aromája elég nagy tábort toborzott össze az antialkoholisták körében. Valamikor nem is olyan régen a szörpök közül a málnaszörp vitte el a pálmát, vagyis közszeretetnek ör­vendett. Egy idő óta a változatosság kedvéért narancsszörp kerüli a po­rondra. Majd később ézt a kellemes zamatu, gyönyörű, sárga színben pompázó szörpöt felváltotta a meggy. Egyszóval most nem az a bal, hogy milyen fajta szörpkülönlegessé­gekkel szolgálnak a szörpre szom­jazó dolgozóknak. Nagyobb baj az, hogy egyszerűen nem lehet kapni. Március 17-én a Szabadság Szálló büfféjében hiába kért az ember, nem kapott. A büffé pénztárában ülő kartárs­nő közölte a szörpre várakozókkal, hogy málnaszörp nincs, narancsszörp nincs, de nincs meggyszörp sem. — Akkor igyunk sört, derült fel képük a csüggedt társaságnak. — Csak üvegsörünk van, — világosítja fel őket készségesen a pénztárosnő, de abból is most. viszik az utolsót. Ha jól hallottam, szó nélkül men­tek ki a büfféből, a szörpre, esétleg sörre szomjazó társaság tagjai, de nem ártana, ha „valaki“ azért még­is gondoskodna a frissítő italok za­vartalan biztosításáról. E Z T O LVA SSÜK... Vándor Vera: Parasztsors a lökés országokban Az Országos Béketanács „Mi van a nagyvilágban“ című külpolitikai füzetsorozatának februári száma a tőkés országok parasztságának hely­zetével foglalkozik. Vándor Vera írá­sa tények és példák bemutatásával szinte személyes közelségbe hozza a tőkés országok dolgozó parasztságá­nak életét, egyre rosszabbodó hely­zetét, elszegényedését, jövőjének ki- látástailanságát. A füzet megmutat­ja azt a szoros összefüggést is, amely a tőkés országok parasztságának nö­vekvő nyomora, valamint az ame­rikai imperialistákat kiszolgáló tő­kés kormányok háborús előkészüle­tei között van. Ez az összefüggés nö­vekvő ellenállásira készteti a tőkés országok parasztságát az amerikai megszállással, kormányaik hazaáruló háborús politikájával szemben — s újabb milliókat ösztönöz a békéért, jólétért, nemzeti függetlenségért t'olv* látott fokozod harcra.

Next

/
Thumbnails
Contents