Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-19 / 66. szám

2 NAPLÓ 1954 MÁRCIUS 19 Á Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusa befejezte munkáját Boleslaw Bierut elvtárs záróbeszéde Varsó (TASZSZ) A Lengyel Egye­sült Munkáspárt II. kongresszusa szerdán .este tartotta záróülésót. A küldöttek viharos, hosszantartó tapssal köszöntötték az elnökségben megjelenő Boleslaw Bierutot, továb­bá a Szovjetunió Kommunista Párt­jának küldöttségét, élén N. Sz. Hrus- csowal, az SzKP Központi Bizottsá­gának első titkárával, valamint a többi testvéri kommunista és mun­káspárt képviselőit. Boleslaw Bierut záróbeszédében a többi között a következőket mondot­ta: A II. kongresszus nagyszerű de­monstrációja volt a proletár inter­nacionalizmusnak, annak, hogy kap­csolat és szolidaritás fűz bennünket a tőkés országok dolgozó tömegeihez, annak, hogy testvérileg együttműkö­dünk a népi demokráciákkal, hogy egyre mélyebb és erősebb testvériség és odaadás vonz bennünket a nagy Szovjetunióhoz, amely az egész ha­ladó emberiség erődje és támasza a békéért, a haladásáért és a demokrá­ciáért folyó harcban. A II. kongresszus mérleget készí­tett a hatéves terv megvalósításában végzett munkánkról és elért sike­reinkről és megjelölte a legközelebbi éveikre a cselekvés világos prog- rámmját. A II. kongresszus rámutat, hogy feltétlenül fel kell lendíteni a mezőgazdaságot és a lehető leggyor­sabban emelni kell a lakosság élet- színvonalát. A II. kongresszus kétségtelenül al­kotó módon járult hozzá szocialista építésünk fő feladatainak — a mun­kások és a parasztok szövetsége fej­lesztésének és szilárdításának — meg oldásához. Kinn»« szöv et Vü^p'ózlsrh^vsUes átadta 8 szovjet kormány vészit az Eípsiilt S tak kőbányaiak március ötödiki ein ékiratára Moszkva fYASZSZ) V. V. Kuznye- cov. a Szovjetunió külügyminiszter- he'yettese szerdán- fogadta Ch. Bohlen amerikai nagykövetet. Kö­zölte vele a szoviet kormány néze­teit az Egyesült Államok kormányá­nak az áorilis 26-ára összehívandó genfi értekezlet előkészítését érintő egves kérdésekkel kapcsolatos már­cius . 5-i emlékiratára vonatkozóan Ez az em’riiirat utalt arra, hogy az Egyesült Államok kormánya tárgyalt és megegyezésre jutott ezekben a kórH.ésekben az Egyesült Királyság és Francia^eozág kormányával. V. V. Kuznyecov emlékiratot nyúj tolt át az amerikai nagykövetnek. Az emlékiratban a szovjet- kormány kifejti, melyek az elképzelései a gen­fi értekezlet Öteszehtfvását illetően. Többek között elfogadhatónak talál­ta azt a javaslatot, hogy az értekez- 'etet a népszövetségi palota helyi­ségeiben tartsák meg. Az emlékirat utal arra is, hogy a szovjet kormány megtárgyalta elképzeléseit a Kínai Népköztársaság kormányával. A Kí- iai Népköztársaság kormánya közöl­te. hogv egyetért ezekkel az elgon- to1 ásókkal. A baloldali príík «rvozelme a W‘!etpaUszt ni választásokon Karacsi (TASZSZ) Március 8-tól 12-ig Kelet-Pakisztánban törvény- hozógyűlési választásokat tartottak. E választások igen jelentősek, mint hogy Pakisztán 76 millió főnyi la­kosságának több mint fele, —1 42 millió lakos —• Kelet-Pakisztánban él. Az Egyesült Államokkal való ka­tonai szövetséggel kapcsolatos ma­gatartás volt a legfontosabb kérdé­sek egyike, amely kőiül a választási harc folyt. Ugyanis Kelet-Pakisztán összes számottevő ellenzéki pártjá­nak képviselői az Egyesült Államok­kal való katonai szövetség megkö­tése ellen foglaltak állást. A válasz­tásokon az uralkodó párt — a pakisz íáni Muzulmán Liga — és az Ellen­zéki Pártok Egyesült Frontja között folyt a harc. Előzetes adatok szerint az Ellen­zéki Pártok Egyesült Frontja teljes győzelmet aratott a Muzulmán Liga Bíróság! íté'et társadé tulajdon megkárosításáért A fővárosi bíróság ítéletet hirde­tett Pintér Károly, a Posta Központi Távíróhivatal volt . anyagbeszerzője és hét társa bűnügyében. Pintér Ká­roly a társadalmi tulajdon megkáro­sításával az egyik géptávíróközpont­hoz * szükséges nagymennyiségű jel­fogót vásárolt Romány Béla és Sza­kái József MÁV távirdamesterek és Nagy Zoltán MÁV vezeftő távírda- mester útján. Romány és Szakái egy szétszedhető automata központ kü­lönböző értékes alkatrészeit is elad­ta Pintérnek. Ezeket a felszerelése­ket Gregás Dezső és Kelényi László volt kereskedők útján többszörös áron, hamis számlákkal adták el a postának. Az üzelmeket elősegítette Harrach József, a Központi Távíró- hivatal főkönyvelője és Törjék Jó­zsef, aki hamis számlablankettákat szerzett. A bíróság a többi között "társadal­mi tulajdon sérelmére ismételten a bűnszövetkezetben elkövetett sikkasz tás, vesztegetés, magánokirathamisí­tás, üzletszerűen elkövetett árdrágí­tás, befolyással való üzérkedés elkö­vetésében mondotta ki bűnösnek a vádlottakat. Ezért Pintér Károlyt hét évi, Gregás Dezsőt nyolcévi, Kelényi Lászlót négyévi, Nagy Zoltánt há­romévi, Romány Bélát és Szakái Józsefet kétévi és hathónapi, Har­rach Józsefet kétévi, Törjék. Józse­fet nyolohónapi börtönbüntetésre ítélte. Ezenkívül Gregás Dezső ese­tében tízezer forint, Kelényi László esetében húszezer forint és ötszáz gramm aranytárgy elkobzását is el­rendelte a bíróság. fölött. Az „Associated Press of Pa­kistan“ hírügynökség jelentése sze­rint március 17-én ismeretessé vál­tak 55 választókerület választási eredményei. Az Egyesült Front 51 mandátumot, a Muzulmán Liga 2 mandátumot és a függetlenek szin­tén 2 mandátumot kaptak. A választási eredmények zür-za- vart keltettek Pakisztán uralkodó köreiben. Sajtójelentések szerint a kelet­pakisztáni választási eredmények kel 'emetlen meglepetést jelentenek az Egyesült Államok számára is, amely Pakisztánt támaszpontjává készül változtatni. • Miből áll a színházi rende­n zes í Mi a rendező dolga egy szín­házi előadás előkészítésében? Egyál­talán: mi az, hogy rendező? Ilyen és ehhez hasonló kérdések szoktak felvetődni a színházlátogatóban, mi­kor a színlap alján elolvassa a ren­dező nevét; vagy a műkedvelő népi színjátszóban, amikor egy-egy sze­reppel, egy „rendezvénnyel“ akar megbirkózni. Gyakori még az, hogy a közönség nem tudja ki az a rende­ző, mi a rendezés, illetőleg az elkép­zelése a valóságot alig, vagy egyál­talán nem fedi. ... A rendező valamiféle forgalmi rendőr lehet, aki irányítja a színé­szeket, hogy össze ne ütközzenek: te ide nézz, te meg oda; te most be­jössz ü baloldali ajtón, a másik ki­megy a középen. Esetleg utána néz, hogy minden rendben van-e. Rend­ben van-e a színfalak mögött, a né­zőtéren, a büffében... — elvégre rendező. Ilyen és ehhez hasonló gon­dolatai vannak az átlagnézőnek a rendezőről. És ez nem is csoda. A rendező dolga még nem is olyan ré­gen — főleg vidéki színházaknál — nem volt sokkal több, mélyebb és szélesebbkörű, mint az ilyen „itt ülj le, ott menj ki“ ügyködés. Mit is jelent hát valójában e kife­jezés: rendező, mi rejlik e szó mö­gött: rendezés és hol a helye ennek a két fogalomnak a színháztudo­mányban? Kötetekre való probléma­kör ez. Megpróbálom a lényegét is­mertetni. A rendezővel kapcsolatban az utób­bi időben az a nézet volt divatos, hogy őt a múlt századvég színháza szülte és munkája, a rendezés újdo- nat-új foglalkozás. Ez a hiedelem azonban roppant tévedés! A rende­zés és a színjátszás művészete egy napon születtek. A színpad első ta­nárai a nagy görög tragikus színé­szek 'voltak és foglalkozott rendezés­sel Shakespeare, Moliere, Voltaire, de szerfölött sok munkát és figyel­met szentelt ennek a tudománynak és művészetnek Goethe, Lessing, Diderot és igen nagy jelentőséget tu­lajdonított a rendezésnek Gogol és Bjelinszkij is. Nemcsak színházról és irodalomról közzétett írásaikban Kiss Gyula oktatásügyi miniszterhelyettes nyilatkozata ll Szovjetunió Legfelső Tanácsának új küldöttei Moszkva (TASZSZ) Szerdán közzé­tették a szovjet nép legfelső állam- hatalmi szervébe, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsába március 14-én meg választott küldöttek névsorát. Ezer- háromszáznegyvenhót küldöttet vá­lasztottak a szovjet parlament mind­két házába, a Szövetségi Tanácsba és a Nemzetiségi Tanácsba. A kül­döttek a kommunisták és pártonkí- vűliek népi tömbjének képviselői. Köztük vannak a Kommunista Párt és a szovjet állam kiváló ve­zető személyiségei: G. M. Malenkov, V. M. Molotov, N. Sz. Hruscsov, K. •T. Vorosilov, N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikoian, M. Z. Szaburov, M. G. Pervuhin, N. M. Svemyik, M. A. Szuszlov, P. N. Poszpjelov, N. N. Satalin. A megválasztott küldöttek között vannak a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettesei. A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának tagja lett az iparvállalatok és a közlekedés számos munkása. A szovjet népnek a Szovjetunió Legfelső Tanácsába, megválasztott legjobb fiai és leányai között ott vannak a kolhozfalu élen­járó emberei is. A szovjet választók a tudomány, az irodalom és művészet számos művelőiét, a közoktatás sok dolgozó­ját is beválasztották a legfelső állam hatalmi szervbe. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttei a szovjet ország leg­különbözőbb nemzetiségeit képvise- ük: oroszok, ukránok, bjeloruszck. üzbégek, grúzok, örmények, azer­bajdzsánok. kazahok, kirgizek, turk- mének, tadzsikok és más nemzetisé­gűek. A küldöttek jelentős százaléka nő és fiatal. Fnv ti^ö alatt felére csőként !J¥u™MlR«iR»flrs7ánnalf 37 Fnv®$ij|t flllamokiia irányuló árukivitele Berlin (MTI) Nyugat-Németország- nak az Egyesült Államokba irányuló árukivitele 1954 januárjában hivata­los statisztikai adatok szerint majd­nem öt ven százalékkal alacsonyabb volt, mint 1953 decemberében. A Kanadába irányuló nyugatnémet áru export januárban 21 százalékkal volt alacsonyabb, mint decemberben. Gaz dasági megfigyelők rámutatnak hogy az Egyesült Államok a fenye­gető gazdasági válság miatt csökken­ti a behozatalt Nyugat-Németország- ból, míg a kivitelt a régi színvonalon igyekszik tartani. Kiss Gyula oktatásügyi miniisater- helyettes az általános iskolák -nyol­cadikos tanulóinak továbbtanulásá­ról nyilatkozott: — A tanulókat mindössze néhány hónap választja eil évvégi vizsgáik­tól — mondotta. — A félévi bizo- nyítványasztáskor hű iképet kaptak eddigi tanulmányukról és útbaigazí­tást további munkájukhoz, további tanulásukhoz. Vonatkozik ez főkép­pen azokra, akik ebben a tanévben fejezik be az általános iskola nyol­cadik osztályát. Hol folytassák to­vább a tanulást? — A pedagógusok e téren is nagy segítséget nyújtottak tanítványaik­nak. Már az év elején minden ta­nítványukkal elbeszélgettek, megkér­dezitek tőlük, hol szeretnének tovább tanulni. A pedagógusokról bátran el­mondhatjuk, hogy jól ismerik a gyer­mekeket, tisztában vannak képessé­geikkel, s helyes irányba terelhetik további fejlődésüket életük e döntő lépésénél. Többszöri beszélgetés után kialakulj: egy kép az iskolave- zetoség előtt: hogyan képzelik el ta­nítványaik jövőjüket, pályaválasztá­sukat. — Pedagógusaink feljegyzéseiből végző következtetést még nem von­hatunk le, de tájékozódást már min­denesetre nyertünk. Az általános is­kolában a nyolcadikosok nagyrésze már elhatározta, hogy folytatja a tanulást! Az is örvendetes viszont, hogy az általános iskolákban első­sorban a felsőbb osztályosok, a nyol­cadikosok érdeklődése nagymérték­ben a termelőmunka problémái felé fordul. Sokan tervezgetik, hogyan se­gítenek majd szüleiknek a vizsgák után, hogyan állnak be szüleik mel­lé a mezőgazdasági munkába. A to­vábbtanulók megértették: az ország­nak művelt, képzett emberekre van szüksége. Az eddigi jelentkezésekből azonban az is kiolvasható, hogy sai- nos, a munkás- és parasztszármazá­sú kitűnő és jelesrendű tanulók kö­zül többen még bizonytalanok a to­vábbtanulás kérdésében. A jól tanu- 'ó gyerekek szülőinek kötelessége mindenekelőtt megértetni gyerme- keikliel, hogy a továbbtanulás első- sorbain a gyermek érdekeit szolgál­ják. A szülők még jól emlékezhet­nek arra, hogy a Horthy-Magyaror- szágon a háború előtti utolsó évek­ben az elemi iskolából a gimnóziu­mákban mindössze a tanulók öt szá­zaléka került. Most az 1954—45. tan­évre több, mint ha/, szór annyit ve­szünk fel a középiskolába. Míg az „urak országában" a középiskolákba felvetteknek mindössze négy százalé­ka lehetett munkás- vagy paraszt­származású tanuló, addig az idei tan­évben ez a szám 67 százalék. Népi demokráciánk politikája, hogy mun­kásosztályunk, dolgozó parasztsá­gunk, értelmiségünk gyermekei a jövőben is megfelelő számarányban kerüljenek a középiskolába. A szülők számára az sem közöm­bös, hogy gyermekeik melyik iskola­típusban tanuljanak tovább. A párt- határozat, a kormányprogramm vi­lágosan mutatja a követendő utat. A mezőgazdaság . fejlesztését hosszú időre biztosító határozatok különös­képpen a mezőgazdasági techniku­mokra hívják fel a figyelmeit- Föld­művelésügyi kormányzatunk a tech­nikumok részére megad minden se­gítséget. Helyes, ha a diákok ezekbe az iskolákba jelentkeznek elsősor­ban. De fel kell hívnunk a figyel­met általános gimnáziumainkra is, mert ide sem jelentkeztek kielégítő számban, bár korántsincs olyan el­maradás, mint a mezőgazdasági tech­nikumoknál. Március 15-től a nyolcadik osztá­lyos tanulók már hivatalosan is, íaás'ban bejelentik a továbbtanulás­sal kapcsolatos elhatározásukat. ■ A nevelők továbbra is a gyerme­kek és a szülők segítségére sdet- hek. Az oktatás fontosságán túl még nagyobb figyelmet fordítanak majd öntudatos fiataljaink eme nagy prob lámájára. Természetesen a szülők, a nevelője gondoskodásán túl népünk minden szeretete is a gyermekeknek szól. És erről a mi újszellemű fiatalságunk­nak egy pillanatra sem szabad meg­feledkeznie. A jó bizonyítvánnyal végzőknek a középiskolákban, míg azoknak, akik élethivatásul az ipari vagy kereskedelmi pályát választják, az ipari-kereskedelmi tanulóiskolák­ban kell megtalálniok a helyüket. A továbbtanulás kérdését a szülő, a pedagógus és a tanuló jó össze­hangolt munkájával eredményesen igyekszik megoldani — fejezte be nyilatkozatát Kiss Gyula miniszter- helyettes. SZTANISZLAVSZKIJ NYOMÁBAN Irta: POLGÁR ISTVÁN, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője körvonalazták a színjátszás művé­szete iránti követelményeket, hanem ezeket az elveket gyakorlatilag is igyekeztek megvalósítani. Eredmé­nyeik azonban, sajnos, előttünk nagyrészben ismeretlenek, vagy leg­alábbis igen keveset tudunk felő­lük. A hivatásszerű rendezői tevékeny­ség gyakorlati tapasztalatairól csak az utolsó 60—70 év szolgál adatok­kal. Azelőtt az első színészt, a „fő­színészt“ nevezték rendezőnek, őt pedig színésztársai bízták meg azzal, hogy ügyeljen a fegyelemre, rendre a próbák alatt, s az ő feladata volt, hogy a színészeket „beállítsa“ a szín­padon, felhasználva ehhez a mun­kához saját tapasztalatait és a darab szerzőjének utasításait. Ennek a mun kának azonban még nem volt szer­ves kapcsolata a színpad művésze­tével. Figyelmen kívül hagyta leg­többször a darab eszmei lényegének, logikai vonalvezetésének feltárását, nem törődött a kifejezésfejlesztéssel, valamint a színpadi tervszerűség fel­adatainak megoldásával. Ilyen „el­helyeződként öreg tapasztalt súgók is szerepeltek olykor, akik az évek hosszú során át látott ezernyi elő­adás emlékei alapján állították be a szereplő személyeket a színpadon. A “állalkozók, színigazgatók rendsze- ínt egy kalap alá kerítették az üz­leti részt, és a szervezési munkát a rendező feladataival, akinek munkás­ságához tartozott a színészek össze­gyűjtése a próbákra, a kellékekről való gondoskodás, a jelmezek beszer­zése, valamint a színielőadás helyé­nek kiválasztásában való segédkezés. De ekkor egyszerre feltűn­nek a nyugati színházak színpadán Cronegh, Reinhardt. Gordon, Craig, nálunk Hevesi Sándor és velük majd­nem egyidőben az orosz színpadokon Sztaniszlavszkij és Nemirovics-Dan- vsenko. Velük a szerep, a szereppel iáró' kötelezettség és a rendező je­lentősége a színpad művészetében •rtelme/ést nyer és megkapja vila gos, pontos meghatározását, E kiváló mesterek magukkal hozzák a szín- oad világában a rendezésről, mint önálló művészetről, bonyolult, külön­álló, mély alkotásé folyamatról meg­teremtett újszerű nézetüket. Cronegh a szász-meiningeni herceg színtársulatának élén oly irányzatot teremtett, amely lényeges hatást gyakorolt mind a színjátszás művé­szetének további fejlődésére, mind pedig a rendezői feladatkör kialaku­lására. Uj korszak kezdődött a szín­pad történetében. Első lépés volt ez a mai modern tudományos alapokon álló színházművészet kialakulása fe­lé. A meiningeniek az addigi hely­zettel szemben élesen felállították a tételt a rendezésről, mint a színi­előadás nélkülözhetetlen alapjáról, addig nem hallott módon beszéltek egy darab színrehozásának követel­ményeiről, az előadások díszlet-, jel­mez-, kellék-szükségleteiről és a szín­padi együttesről. Nagy súlyt helyez­tek a pompázatos kiállításra és a tör­ténelmi valószínűségre. A színpadon valóságos múzeumi tárgyak, vagy azok pontos másolatai szerepeltek. A meiningeniek nemcsak az apró rész­letességig menő pontosságra, sőt néprajzi eredetiségre törekedtek, ha­nem súlyt helyeztek az összhatásra és a szerepek megelevenítésére, hi­telességére, igyekeztek, hogy megta­lálják a darab igazi, hiteles légkö­rét. Cronegh elsőnek kényszerítette a színpadi tömeget arra, hogy játéká­val a valóságot fejezze ki, valósze- rűen éljen, belehelyezkedjék a szín­mű általános menetébe s ne zavarja cselekményével, mozgásával sem a tömegjelenettől külön zajló mozza­natokat. Előfordult, hogy a tömeg­jelenetek minden egyes - szereplője számára, apró szerepeket íratott, hogy így még a tömegzajnak is egyéni jelleget adjon. A színdarab olvasó­próbáját a teljes társulat részvételé­vel tartotta és mindegyik színésztől megkövetelte, hogy az egész darabot ismerje, a darab beállításával kap­csolatban a legkülönbözőbb felvilá- 7ásító előadásokat tartotta a szerep- dók számára. A meiningenieket a XX. század elején a nyugateurópai színpadokon új elgondolásokkal váltotta fel a Németországban feltűnő Max Rein­hardt és az angliai Gordon Craig, akik arra törekedtek, hogy a szín­játszás addigi kereteit széttörve for­radalmasítsák és újra alkossák a színpadi formák elemeit. Reinhardt rendezői munkája során egyre in­kább túlsúlyba juttatta a színrekerü- lő daraboknál az úgynevezett „játé­kos momentumokat" és erősödni kez­dett munkájában a fantasztikum ele­mei. Módszereket keresett idő és térfeletti cselekmények kifejezésére. Erre szolgáltak híres fényhatásai, amelyekkel hirtelen kiragadott a sö­tét színpad mélységéből egy-egy tár­gyat vagy személyt, erre szolgáltak fénykulisszái, vetített díszletei vagy az a rendezői fogás, amellyel a szín­padi játék közben filmet vetített, fel­tárva a színpadi hős jövőjének, mult­iénak részleteit vagy megelevenítet­ték a hős hasonmását, „második én-i jét.“ Az angol Craig sok figyelemmel adózott a színházi rendezés problé­mái iránt, ám elsősorban elméleti ember volt, kísérletező rendező, mun­kássága nem hozott lényegbeli vál­tozást a színházművészet gyakorlatá­ban. Mind Craig, mind Reinhardt új, csillogó, fénves, lenyűgöző formák után kutatott, viszont keresésük so- •in elhanyagolták a cselekmény fon­tosságát és a mű eszmei lényegét. Hevesi Sándor volt az első kiváló magyar rendező, aki mind rendezői mind dramaturgi, mind pedig szín­háztudományi munkásságában fel­vetette a darab eszmeiségének első -endű fontosságát. Küzdött a kora­beli (századfordulótól az első világ­háború utáni időszakig) magyar szín­padokon dívó álpátosz ellen és a reális természetesség híve volt. Remhardttal, Craiggal és a mi Hevesinkkel egyidejűleg kezdett el mélyrehatóan dolgozni a rende­zés, a színjátszás problémáin Orosz­országban Sztániszlavszkij, kiváló színészpedagógus társával, Nemiro- vics-Dancsenkoval együtt. (Szombati számunkban folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents