Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-17 / 64. szám

1954 MÄRCUTS 17 N A P C ö •i Tolna megyében több, mint két és félezer egyéni gazda tett begyűjtési vállalást a pártkongresszus tiszteletére Tolna megye területén egyre több község, termelőszövetkezet és egyéni gazda csatlakozik a III. párt kongresszus tiszteletére indított begyűjtési versenyhez. Különösen élénk a versenymozgalom a gyönki járásban, ahol az elmúlt hetekben Hőgyész versenyre hívta a járás valamennyi községét. Hőgyészen je­lenleg több, mint 150 egyénileg dolgozó paraszt áll begyűjtési ver­senyben. Köztük van a községi ta­nács helyettese, vb-elnöke is. Ko­vács János, aki Boros István egyé­ni gazdát hívta párosversenyre. A hőgyészi versenymozgalom át­terjedt a járás valamennyi közsé­gére, s eddig 9 faluban közel 500 egyéni gazda tett begyűjtési fel­ajánlást. Közülük 226-an már tel­jesítették is vállalásukat. Az egyre élénkebbé váló verseny meglátszik Tolna megye begyűj­tési eredményein is. A járások versenyében változatlanul a gyön­ki járás van az élen, ahonnan a kongresszusi versenymozgalom el­indult. A járás tejből 55.4, sertés­ből 54.9, baromfiból 96.9, vágó­marhából 63.8 százalékra teljesítet­te negyedévi begyűjtési tervét. — Egyedül tojásból megy vontatottan a begyűjtés: március közepére is csupán 13.8 százalékos eredményt értek el. A kongresszusi verseny megmozgatta a szekszárdi járás gazdáit is, akik az elmúlt év tava­szán az utolsók között voltak a begyűjtésben. Most a szekszárdi járás tejből 53, barrinfiból 64.1, sertésből 52.2, vágómarhából 75.8. míg tojásból 10.4 százalékos ered­ményt ért el, amivel a második helyre került a járások versenyé­ben. A pártkongresszus tiszteletére egyre újabb községek tesznek be­gyűjtési vállalást. Eddig a megye 76 községe, 78 termelőszövetkezete és 2612 egyéni gazdája tett fel­ajánlást. 10 termelőszövetkezet és több, mint ezer egyénileg dolgozó paraszt már eleget tett vállalásá­nak. (MTI) Energetikusok és főgépénzek értekezlete Szekszárdon A Szakszervezetek Megyei Taná­csa meghívására pénteken délelőtt értekezletre gyűltek össze a -megye energétikusai és főgépészei a szak- szervezetek székházában. Az értekez let célja az volt: megtárgyalni az energiatakarékosság érdekében me­gyénkre vonatkozó legfontosabb problémákat. Megjelent ezen az ér­tekezleten Magyar Ferenc elv­társ, a Megyei Pártbizottság ipari osztályának munkatársa is. A közel 40 dolgozó előtt Schrott- n e r Károly elvtárs, az SzMT meg­bízott elnökének bevezető szavai utón Nagy Zoltán elvtárs, a Dél­dunántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemviteli osztály vezetője beszámo­lóban ismertette az áramtakarékos­ság lehetőségeit. — Hazánk szocia­lista fejlődésének elengedhetetlen feltétele a villamosítás — mondotta. — E téren értünk is el eredménye­ket. De a villamosítás és az ipar erős fejlődése következtében meg­sokszorozódott az energiafelhaszná­lás. S mert a villamoserőművek lé­tesítése nem tartott lépést a terhelés és fogyasztás nagyiramu fejlődésével — ma az egész országban villamos- energiahiány mutatkozik, többször leálltak a termelő gépek. Amíg az általános energiahelyzet megjavul, a villamosenergiával való takarékos­kodással és annak gazdaságos ki­használásával lehet és kell a hiányt áthidalnunk. Ezt célozza kormány­zatunk most megjelent takarékossá­gi rendelete is. Nagy elvtárs később néhány módot említett meg, hogy mivel és hogyan kell takarékoskodnunk. — A villamosenergia fel-használás nem egyenletes. A világítási, nagy­mértékű terhelés főként este láp fel, de a téli hónapokban reggel is. Ez az úgynevezett csúcsidő. A csúcsidő­ben kielégíthető legnagyobb terhelés mértékét a villa-moserőművek gépei­nek teljesítőképessége, nagysága szabja meg. A közelmúltban elég gyakran tapasztalhattunk kényszer­kikapcsolásokat azért, mert minden gépet egyidőben akartak üzemeink­ben működtetni. A terhelést tehát úgy kell elosztani, hogy ne egyidő­ben jelentkezzék. Például ha egyes gépek, vagy üzemek terhelését csúcs idő helyett az éjszakai órákra tesz- sz-ük át, amikor -már a világítási időszak elmúlt, akkor az energia­hiány könnyen kielégíthető. De nem­csak a terhelést, hanem a fogyasz­tást is a legkisebb mértékre kell le­szorítanunk: tehát szigorúan takaré­koskodnunk kell. A fogyasztással való takarékoskodás az erőművek szénfelhasználását csökkenti. Csök­kentsük izzóink fényerejét a minimá­lisra. Helyes, ha időnként szakembe­rekkel vizsgáltatjuk felül villamos­berendezésünket, hogy nem szökik-e az áram a földbe, anélkül, hogy hasznos célra használnánk. A hegesz tő berendezéseket ne üzemeltessük csúcsidőbehr Ne használjunk na­gyobb lóerejű motort, mind amire szükségünk van. A villanymotor 100 százalékos terhelés esetén működik a legnagyobb hatásfokkal. Előfordult hogy fél lóerőt igénylő köszörülőgé­pet 10 lóerős motorral hajtottak. A lényegesen nagyobb fogyasztáson kívül az ilyen körülmény az egész hálózat hatásfokát, teljesítményté­nyezőjét rontja. A közlőművek (transzmisszió) csapágysurlódási és egyéb veszteségeinek kiküszöbölése, valamint az szíjfeszítés által elhasz­nálódó energia megtakarítása is nagymértékű áramtakarékosságot je­lent. A beszámolót élénk vita követte. s a dolgozók több javaslatot is tet­tek fel a villamosenergiatakarékos­ság érdekében. Nagygyőri Árpád, a Megyei Tanács Bánya és Anyagipa­ri Egyesülés energetikusa javaslatot tett 2—3 tagból álló energetikus bri­gádok megszervezésére, akik ellen­őriznék azokat az üzemeket, ahol energetikus egyáltalán nincs, s az olyanokat is, ahol az energetikus elv társ még' nem igen tudja megoldani az ottani problémákat. S több brigád megalakításával már versenyt lehet­ne indítani e téren is. A Malomipari Egyesülés részéről felszólaló elvtárs elmondotta, hogy az üzemekben a dolgozók igényeinek megfelelően kell a darálásokat lebonyolítani, s emiatt sokszor nem tudják betartani a pon­tos szabályokat. Javasolta, hogy vám csere formájában kell megoldani a darálást. Egyben kérte -a miniszté­riumok segítségét is a villanymoto­rok kicserélésére*. C z i r Miklós, (Tejipari Egyesülés megemlítette, hogy ők a rendelet megjelenése után azonnal műszaki értekezletet tartot­tak. Ekkor még nem tudták, hogyan kellene az árammal takanékos'kodni, mert az ő munkájuk csaknem teljes egészében a tej beérkezésétől függ. De ma mór biztosították a pontos tejszáLítást, s így a fajlagos felhasz­nálás csökkent. J a g i c z a elvtárs, a Tornai Text Így ár részéről elmon­dotta, hogy ők is sokat tettek már az energiatakarékosság érdekében. Eziaeig már 30 darab alulterhelt mo­tort átszeraltek. A lámpák is el van­nak i osztva. De a többi intézkedés mellett nagy gondot fordítanak az ellenőrzésre is. A Simontomyai Bőr­gyár energetikusa ismertette a meg­jelent elv'árnak előtt, hogy ők feb­ruár 15-ve'l beállították tartalék gőz­gépüket, s ezzel csaknem teljes egé­szében átadták eddig felhasznált ára­mukat más gyáriaknak. Ebben az üzemben a fiatalok brigádot alakí­tottak, akik állandóan ellenőrzik a gépeket és a termeket, s a hibákat azonnal feljegyzik, amire megtalál­jak a helyes intézkedéseket. Meg­említette azt. is, hogy később tudnak majd saját erejükből is világítást biztosítana a községnek, amihez leg- elsöscrbasi az szükséges, hogy’ ne adjanak apró szenet, olyat, ami le­hullik a rostélyon. A sárközi állami gazdaság főgépésze megemlítette, hogy ők a darálókat traktorral hajt­ják meg, s olyan órákban üzemelte­tik, amikor nincs csúcsidő. A Si- montamyai Bőrgyár energetikusa kért ezután ismét szót, s megemlí­tette, hogy jó volna megszervezni ta­pasztalatcsere értekezletet az olyan üzemek között, amelyek önállóan biztosítják az államot. Javasolja to­vábbá, hogy indítsanak tanfolyamo­kat a fűtök és gépészek részére is. Ez az értekezlet megmutatta, hogy megyénk energetikusai, gépészei meg­értették a párt és a kormány hatá­rozatát és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy az« áraimhiányo­kat megszüntessék. Schrottner Károly elvtárs válaszában megemlí­tette, hogy helyes az elvtársak kez­deményezése és meg is valósítják mindazt, ami az energiatakarékosság érdekében igein hasznos dolog. Szaktanácsadó M egk ezdödött a gyű 111 ölcsfaiiItetcs A rendkívül hosszú tél után végre beköszöntött a tavasz. A többi tavaszi munkákkal együtt a gyümölcs­fák telepi lésének is elérkeze tt az ideje. Az előkészí tő munkálatokat már többhelyütt be is fejezték. Ha ne-' talán akad még olyan termelő, aki ezeket a munkákat nem fejezte be, annak haladéktalanul cselekedni kell, mert e •tekintetben is minden perc késlekedés veszte­séget jelent. Az állami faiskoláik rövidesen megkezdik a megrendelt gyümölcsfák leszállítását. De még min­dig nem késő csemetét rendelni. A termelők a hely­beli íöMművesszövetkezettel vegyék fel a kapcsolatot és az rövid időn belül intézkedik, hogy az illető meg­kapja. Közvetlen eladással a Konlimag Vállalat Gyü­mölcs és Szőlőöltvány Értékesítő Kirendeltsége foglal­kozik. Ezeket a megrendeléseket természetesen meg kell előzni a gondos kiválasztásnak. - Ezzel a kérdés­sel úgy gondolom, nem árt kissé részletesen foglal­kozni. Általában a gyümölcsfaültetők mereven ragaszkod­nak az almához, pedig tudvalévő, hogy ez igen igényes fajta és ott, ahol az évi csapadék 600—800 millimé­ternél kevesebb, nem lehet almát sikerrel termeszteni. Ilyen helyen az almatermelés nem sok sikerrel jár. A száraz levegőt egyáltalán nem tűrik az almafajták, különösen a kedvelt Jonathán alma nem. Ez az alma­fajta a páratlan levegő következtében lisztharmat ál­dozata lesz,' a leveleik leperzselődmek, az ágak kopaszok lesznek és a végén a fa maga is teljesen elpusztul. Tolnamegyei viszonylatban élesen elhatárolódik az alma termelő vidék. Az esőterkép szerint, — Siótól ke­letre a Dunáig egyes területek kivételével, mint Ma- docsa, Bölcske, Tolnasaiget, Sárköz keleti része, — nem alkalmas almatermelésre. Ha ezek ellenére valaki mégis úgy határoz, hogy a száraz klámájú területen al­mát termel, az legyen nyári fajta, a téli' közül leg­feljebb az amerikai stairkimg és a közismert húsvéti rozmarin jöhet számításba. Ezek a száraz éghajlatú viszonyokat is jobban eltűrik. (Folytatása követteák) Egy fa'iújság margójára Amint az ember belép a bölcskei földművesszövet­kezet irodájába, azonnal szemébe tűnik az irodában elhelyezett faliújság tábla. A faliújság táblára szegeit színes festmény messzehangzóan hirdeti, hogy a közel­jövőben kerül sor a SZÖVOSZ III. Országos Küldött- gyűlés megtartására. Igen dekoratív ez a plakát, már önmagában is ünnepélyessé teszi ezt az egyébként meg­lehetősen rendetlen irodát. Külön kiemeli a plakátot, — mondjuk a faliújságot, ez a felirat: „Munkafelaján- lással készülünk a SZÖVOSZ III. küldöttgyűléséire." Ezt a mondatot a MESZÖV-nél írták a plakátra. Hogy milyen céllal, azt nem lehet tudni, de most lényegé­ben nem is erről van szó. Nézzük hát magái a faliúj­ságot, melyen ez a felirat is megtalálható: „Vállalá­saink!'­Csak ezt az egy szót ne írták volna a plakátra, mert egészen elrontja az egyébként igen sokatmondó festményt. Joggal vetődik fel a kérdés: miért... Mi erre válaszolunk, s egyben ezt szánjuk a faliújság mar­gójára. A „Vállalásaink" alatt lévő rubrikák üresek. Vagy tévedés ne essen, egy rubrikába mégis csak van írva, mégpedig a következő szöveg: „Ágoston Imre ügyve­zető vállalja, hogy a részjegy befizetési és tagszerve­zési tervet határidőre, 100 százalékig teljesíti. Ez meg­szégyenítése a faliújságnak, arról nem is beszélve, hogy lejáratása a szocialista fogadalmaknak olyat vállalni, amely egyébként is kötelesség, mert kétségtelen, hogy a nevezett ügyvezető azért kapja a fizetését, hogy a terv minden vonatkozásban határidőre, 100 százalékig legyen teljesítve. Ez az egyik. A másik az, hogy a bölcs­kei íöldművesszövetkezetnek közel 40 alkalmazottja van. Vájjon az a másik 39 nem vállalással készül a SZÖVOSZ III. Küldöttgyűlésére? Ezek szerint nem! Ezzel kapcsolatban volna egy szerény javaslatiunk: Ha egyszer a bölcskei földművesszövetkezetnél iga­zán nem lehet munfcafelajánlásokkal készülni a III SZÖVOSZ-küidöttgyülésre, akkor vegyék le a plakátot Ha pedig lehetne, csak a dolgozók akaratán múlik, ak­kor írják a faliújságra azt is, hogy kinek az akaratán múlik. Ha pedig nem múlik senkién, akkor hát a bölcskei ícddművesszöveíkezet dolgozói is cselekedjenek. mt hoz a kollio/imli a sok ii leimig a gn tűn súg Irta: V. KOROL A Szovjetunió élenjáró kolho- ] zainak sokesztendős tapasztalatai meggyőzően tanúskodnak arról, hogy a mezőgazdasági termelés j sokoldalú fejlesztése lehetővé te­szi a föld, a munkaerő, a termé- j kék teljesebb és célszerűbb kihasz , nálását. Ezek eredményeképp je-| lentős mértékben fokozhatjuk a mezőgazdaság áru termelését, s emelhetjük a kolhozparasztság anyagi ellátásának színvonalát, A mezőgazdaság sokoldalú fej­lesztése mindenekelőtt a két alap­vető termelési ág: a növényter­mesztés és az állatenyésztés he­lyes összekapcsolását tételezi fel. I Minden gazdaságban befolyásol- j ják egymást a növénytermelés és állattenyésztés, közöttük kölcsön­hatás alakul ki. A talaj termőere­jének fokozása céljából a vetés­forgóban jelentős helyet biztosí­tanak a takarmányozás céljára szolgáló hüvelyes növények és he- refű-félék vetésére. Ugyancsak ta­karmányozási célra szolgál az alap­vető mezőgazdasági termékek — a gabonafélék, gyökérnövények, burgonya stb. egy része is. Az állattenyésztés istállótrágyát ad a növénytermelésnek. A trágya fokozza a föld termőerejét, s így igen fontos szerepe van a mező- gazdasági növények terméshoza­mának fokozásában. A növénytermelés és állatte­nyésztés helyes együttműködése teszi lehetővé a szocialista mező- gazdaság rejtett tartalékainak leg teljesebb kihasználását. Igen sok kolhoz gyakorlata ta­núskodik a soküzemágú mezőgaz­dasági termelés előnyeiről. Ve­gyük például a Kirovkerületi (Bjelorusszia) „Hajnal”-kolhozt. A növénytermelésen és állattenyész­tésen kívül igen fejlett gyümölcs-, zöldségtermelésük és méhészetük van. Ezen gazdasági ágak együtt­működése a kolhoz megerősödésé­re vezetett. — Arra törekszünk, — mondot­ta a kolhoz elnöke. Kirill Orlovsz- kij, — hogy ügyesen gazdálkod- j junk, s a lehető legnagyobb jőve- j delmet érjük el. Az a feladatunk, ' hogy mindazt termeljünk, amit csak lehetséges a fejlett agrotech- 1 nika és gépesítés alkalmazásával, j A szántóterület minden hektárja 2200 rubel jövedelmet hoz. A „HajnaP’-kolhoz tagjai évről- évre bővítik közös gazdaságukat, j s egyre többet termelnek eladás­ra. Míg 1951-ben a kolhoz ossz- i gabonatermése 14 000 métermá­zsa volt. 1953-ban már meghalad­ta a 20 000 métermázsát is. Burgo­nyából 26 000 mázsáról 69 000 má- j zsára emelkedett a kolhoz ossz- ' termése, zöldségféléből 2400 má­záéról 9000 mázsára, lenmagból pe­dig 80 mázsáról 1750 mázsára. 1953 év elején a kolhoz szántó- területének minden 100 hektárja 20 darab szarvasmarha, továbbá 16 sertés, számos ló, sok juh és ba­romfi jutott. Jelenleg 1000 darab szarvasmarhája, több mint 500 da­rabot számláló juhállománya, 1400 darab sertése és körülbelül 1500 darab különféle baromfija van a kolhoznak. Az állattenyésztés hozamának növelésével a kolhoznak egyre több tej, gyapjú, tojás, hús, stb. áll rendelkezésére. 1951-ben a kötele­ző állami beadásra, valamint a piacra 840 mázsa húst szállított a kolhoz. 1953-ban 1520 mázsa húst adtak be az államnak, illetve vit­tek piacra eladásra. A „Hajnal”-kolhoz elnöke meg­említette azt is, hogy 1953-ban a kolhozban a szántóterület minden 100 hektárjára több mint 220 000 rubel jövedelem jutott. Négy év alatt több, mint ötszörösére emel­te a kolhoz pénzbevételét: egymil- lió-nyolcszáznegyvenezer rubelről tízmillió rubelre. A kolhoz tagjai 20 rubel készpénzt, azonkívül sok gabonát, burgonyát, zöldségfélét és tejet kaptak minden munkaegység után. A legszerényebb számítások szerint csak készpénzben több mint 6 millió rubelt osztottak ki a kol­hoz tagjainak a teljesített munka­egységek fejében. A közös gazdaság növekedése mindenütt a kolhoztagok egyre fo­kozódó jólétének és kulturális éle­tének alapjául szolgál. Nézzük meg például a berjozovoi kerület (Ogyessza terület) „Bugyonnij”- kolhozát. Jó termésük volt, mező- gazdasági növényekből, megnövel­ték állatállományuk hozamát és a kolhoz pénzbevétele meghaladta a 4 millió rubelt. A kolhoz tagjai­nak 1953-ban 8 rubel 50 kopejka, 4.5 kilogramm gabona, továbbá sok egyéb terményrészesedés ju­tott munkaegységként. Nagyot vál tozott a kolhozfalú képe is: van már kultúrházuk, tízosztályos is­kolájuk, színházuk, parkjuk, sta­dionjuk. A kolhozparasztok házai­ban villanyvilágítás és vízvezeték szolgálja a lakók kényelmét. Maid nem minden családnak van rádiója is. A felsoroltakon kívül sok más kolhoz gyakorlata is azt a tényt bizonyítja, hogy a szövetkezeti gazdálkodás soküzemágúvá fejlesz­tése a legbiztosabb út a kolhozok árutermelésének további növelé­sére, gazdaságuk további megszi­lárdítására, valamint a- kolhozpa­rasztok jólétének és kulturális éle­tének újabb felvirágoztatására. A Francia Radikális Szocialista Párt rendkívül kongresszusa P á r i s (TASzSz) Március 11- től 13-ig tartották meg Párisban a Radikális Szocialista Part rendkí­vüli kongresszusát. A kongresszus blső ülésein a Franciaország gaz­dasági helyzetének nehézségeivel kapcsolatos kérdésekef, a többi kö­zött a mezőgazdaság és a kereske­delem nehézségeinek kérdéseit tár­gyalták meg. A kongresszus fő pro blémája azonban az „európai vé­delmi közösségiről szóló szerző­dés ratifikálásának kérdése volt. Franciaországnak az „európai védelmi közösség” megalakításá­ban való részvétele mélységes és éles nézeteltéréseket kelt nemcsak a pártban és a parlamentben, ha­nem a kormányban is. Ezeknek a nézeteltéréseknek élessége a kong­resszuson is kitűnt. A kongresszus tulajdonképpen semmiféle hatá­rozatot sem tudott hozni ebben a kérdésben, hanem mindössze arra szorítkozott, hogy megerősítse az elmúlt évben tartott előző kong­resszus határozatait. Akkoriban a radikálisok kongresszusa egyetér­tett az „európai védelmi közös­ség” elvével, de több feltételt írt elő. Koreai népi kii döltscg érkezett Pekingbr Peking (Uj Kína) Vasárnap délután háromhónapi látogatásra koreai népi küldöttség érkezeit Pekingbe. A feldíszített pályaudvaron mint egy háromezren fogadták a kül­döttséget. A koreai népi küldött­séget Kim In Gi, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfel­ső nemzetgyűlés elnökségének al- elnöke vezeti. A küldöttséggel együtt érkezett egy 367-tagú mű­vészcsoport is. A küldöttséget a pályaudvaron Kuo Mo-Zso, a kínai népi politi­kai tanácskozó testület országos bizottságának alelnöke, a Kínai Békebizottság elnöke üdvözölte. A bulgáriai „Rákosi Mátyás“ terme’ő szövetkezet dolgozóinak termelési sikerei Szófia (MTI) Az uzundzsovoi „Rákosi Mátyás” termelőszövetke­zet Bulgária egyik legjobb ered­ményeket elért szövetkezete. A különféle szovjet munkamód­szerek és agrotechnikai eljárások segítségével a „Rákosi Mátyás” tér melőszövetkezet a gyapottermesz- tésben magas terméshozamokat ért eL A tavalyi, a gyapot számá­ra kedvezőtlen időjárás ellanére a termelőszövetkezet második bri­gádja dekár ónként 109 kilo gram­mos, Tenju Zsecsev csoportja pe­dig 136 kilogrammos átlag gya­pottermést ért el. Ebben a termelő szövetkezetben alkalmazták Bul­gáriában először a gyapot gyors- szedési munkamódszerét,

Next

/
Thumbnails
Contents