Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-14 / 62. szám
2 ÍN A P t O 1M54 MÁRCIUS 14 Áz é'er.jcró gépá lonrtási dolgozók crszágos tanácskozásának második napja (Folytatás az 1. oldalról) gozóinak. Arra hívta fel például a figyelmet, hogy az izzókúpokat gyakran vizsgálják meg. Fontos, hogy a traktoroknál legyen tartalék porlasztó, vagy tartalék alsórész. Ajánlotta, hogy ne dolgozzanak hideg hűtővízzel. Nagy gondot kell fordítani arra, nogy a ventillátor-szíj rendben legyen. Tóth Miklós, törökszentmiklósi egyénileg dolgozó paraszt és Szeri György, a MEDOSZ bácsmegyei elnöke, majd Pataki Matild a kiskun- lacházi gépállomás mechanikusa szólalt fel. Stacki József, a tamási gépállomás igazgatója bejelentette, hogy gépállomása kapacitásának jórészével az egyénileg gazdálkodók segítségére siet. Felszólaltak még: Gárdosi Ottó, a zalamegyei gépállomási igazgatóság főmérnöke, Tóth László, a Szocialista Munka Hőse, a hartai gépállomás traktorosa. A tsz-ben dolgozó gépállomási ag- ronómusok feladataival, foglalkozott felszólalásában Soós Gábor, az ÁMG főigazgatóság főagrorómusa. Megemlítette, hogy ma már 1700 agro- nómus ad a tsz-eknek közvetlenül segítséget. Igen fontos, hogyan alakúi ki a kapcsolat az agronómusok es a termelőszövetkezetek között. A termelőszövetkezetek nem utasítgató agronómusokat akarnak, hanem olyanokat, akik napról-napra szakmai segítséget nyújtanak a termésátlag növeléséhez. Az agronómusnak mindig egy lépéssel az események előtt kell járnia és az időszerű munkák előtt kell megbeszélnie az elnökkel, a tagsággal a teendőket. A tavaszi munka elkésett, tehát gyorsan kell dolgozni, de ez nem mehet a minőség rovására. Induljon meg a tényleges verseny az agronómusok között, azért, hogy saját területén ki éri el a legnagyobb termésátlagot. Borbás Lajos, a MEDOSZ elnöke a mezőgazdasági versenymozgalommal foglalkozva kiemelte, hogy az eddigi versenyek hibája az egyoldalúság volt, csak a gépek teljesítményét értékelték. Ha a magas teljesítmény nem párosul jóminőségű munkával, nem hozhat jó termést. A MEDOSZ feladata, hogy a vállalásokat a legszélesebb körben népszerűsítse. A szakszervezetek feladata ellenőrizni és segíteni a gépállomási dolgozók szociális körülményeinek állandó javítását. A vita során elhangzott felszólalásokra Hegedűs András, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi miniszter válaszolt. Hegedűs András elvtárs válasza Újból hangsúlyozta, a legfontosabb fe’vlata most minden gépállomásnak, hegy megkezdje és teljes erővel éjjel-nappal végezze a tavaszi munkát. — A tanácskozáson a gépállomások élenjáró dolgozói vettek részt. Az ő feladatuk, hogy segítsék az elmaradottakat. Felelősséget kell érezniük a gépállomás egész munkája iránt. A műit évben a gépállomások traktorosainak egyrésze éves tervét nem teljesítette és ezért felelősség terheli azokat az élenjárókat is, akiket saját jó munkájukért méltán megilleti a dicséret és a kapott kitüntetés. A tanácskozás napirendjén szereplő másik fontos kérdés a munka minőségének kérdése volt. Az idén a gépállomások jó vagy rossz munkáját mindenekelőtt abból a szempontból Ítélik meg, hogy azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a gépállomások dplgoznak, hány mázsával több termést értek el, mint ott, ahol nem gépekkel szántottak-vetettek. Újból alá kell húzni azonban annak fontosságát, hogy a gépállomások segítsék a körzetükbe tartozó gyengébb termelőszövetkezeteket. A gépállomások igazgatóinak, párttitkárainak, brigádvezetőinek úgy kell dolgozniok, hogy még ebben az évben a gyengébb termelőszövetkezetek is elérjék az átlagos színvonalat. A gépállomások fontos feladata, hogy minél szélesebb körben vezessék be a termelőszövetkezetekben az új módszereket. A legfontosabb kérdések egyike a traktorosokról való gondoskodás. Ide tartozik a gépállomásokra kerülő szakemberek megfelelő elhelyezése, számukra lakás- és megfelelő körülmények biztosítása. Az emberről való gondoskodást kell a munka homlokterébe állítani. Enélkül a gépállomások nem tudják teljesíteni tervüket és feladataikat. Az ipari patronázscsoportok munkájára térve hangsúlyozta Hegedűs elvtárs, hogy itt a politikai és gazdasági munkának együtt kell járA budapesti pártaktíván az ipari munkások, a különböző üzemek képviselői nagy lelkesedéssel fogadták a párt felhívását, hogy elsősorban megölelő gépekkel, a hozzájuk való alkatrészekkel és anyaggal kell segíteniük a gépállomásokat. Versenymozgalom indult, hogy a mezőgazdaság minden technikai, anyagi alapot megkapjon terveink teljesítéséhez. Rövidesen érezhető lesz ennek hatása az alkatrész- és szerszámellátásban, valamint a gépállomásra kerülő gépek jobb minőségében. Az értekezlet lelkes tapsai közben állapította meg Hegedűs András, hegy fejlett szocialista iparunk és nagyszerű ipari munkásságunk nélkül nem is tűzhettünk volna ki olyan nagy célokat, mint amilyeneket a mezőgazdaságfejlesztési határozat ki tűzött. A legfontosabb feladatok egyikének jelölte meg a továbbiakban Hegedűs elvtárs a vezető, irányító munka bürokratizmusának mielőbbi felszámolását. Biztosítani kell, hogy a gépállomások igazgatói és a megyei szervek önállóbban, felelősségteljesebben végezzék munkájukat. A politikai munka jelentőségével foglalkozott beszéde végén Hegedűs miniszter. A termelőszövetkezeti tagok és íyénileg gazdálkodó parasztok felszólalásai megmutatták, hogy milyen sokat vár dolgozó parasztságunk a gépállomásoktól. A gépállomások vezetői és összes dolgozói igyekezzenek megfelelni ennek a várakozásnak és hasznosítsák azt a segítséget, amelyet pártunk és kormányunk nyújt a gépállomásoknak munkájuk megvitatásához. A válaszbeszéd után Simon Géza, a vasmegyei gépállomások igazgatóságának vezetője felolvasta az országos tanácskozás részvevőinek felhívását a gépállomások összes dolgozóihoz, szakembereihez. A felhívást a tanácskozás elfogadta. A kétnapos értekezletet Matol- c s i János, az MDP Központi Vezetősége mezőgazdasági osztályának vezetője zárta be. A propagandista munkájához; Az értéktöbbletetmélet a marxi politikai gazdaságtan sarkköve Marx és Engels megjelenéséig a proletariátusnak nem volt tudományosan kidolgozott, egységes világnézete. A munkásosztály ideológiájának megteremtésében nagy szerepe volt Marx legfontosabb pofi tikai gazdaságiam műve: „A tőke' megjelenésének. A tőke I. kötetének megjelenését méltatva Engels a következőket mondta: „Mióta tőkések és munkások vannak a világon, nem jelent meg könyv, amely any- nyira fontos volna a munkásokra nézve, mint ez a mű. A tőke és a munka viszonya az a tengely, mely körül egész mai társadalmi rendszerünk forog, először kap itt tudományos megvilágítást..." (Ismertetés a „Demokratische Wochenblatt‘' részére, 1868. márc.) Másutt, ugyancsak erről a kérdésről azt írja, hogy e könyvet (A tőkét) a párt valamennyi tagja mint „elméleti bibliáját“ fogja üdvözölni, mint fegyvertárat, ahonnan legfontosabb érveiket meríthetik. Maga Marx gazdasági felfedezései közül legjelentősebbnek tartotta az értóktöbbletelmélet megalkotását. Az értéktöbbletben olyan tényt látott, amely hivatott az egész gazdaságtant forradalmasítani és amely nyitját adja a tőkés termelés megértésének. Éppen ezért nevezi Lenin az értéktöbbletelméietet a marxi politikai gazdaságtan sarkkövének. Az értéktöbblet kérdése már régóta igen élénken foglalkoztatta a polgári közgazdászokat is. De ezek legkiválóbb képviselői (Adam Smith és David Ricardo) sem tudták megoldani az értéktöbblet keletkezésének titkát, pedig hosszú ideig, gondosan tanulmányozták a profitot, kölcsönkamatot és földjáradékot — vagyis az értéktöbblet egyes átalakult formáit. Ezt a kérdést csak Marx oldhatta meg, mert ő a leghaladóbb osztály, a burzsoáziát megdöntő forradalmi proletariátus ideológusa volt, akit semmi nem gátolt és kötött meg abban, hogy a kapitalizmust szépítgetés nélkül olyannak ábrázolja, amilyen az a valóságban. Marx az értéktöbblet keletkezésének problémáját zseniálisan megoldotta a munka kettős jellegének és a munkaerő-áru értékének és használati értékének megvilágításával. Megmutatta, hogy értéktöbblet csak akkor jöhet létre, ha a tőkés talál a piacon, olyan árut, ami érték forrása. Ilyen áru a munkaerő. A tőkés a munkaerőt értékén veszi meg. De a munkaerő saját értékénél nagyobb értéket képes létrehozni. Ebben rejlik az értéktöbblet termelésének megfejtése. Ezt a munkaerő értéke felett mutatkozó többletet a tőkés zsebrevágja, mint értéktöbbletet. Marx nagyságát dicséri az a tény, hogy tudományosan be tudta bizonyítani, hogy az értéktöbblet kizsákmányolásból keletkezik — anélkül, hogy az értéktörvényt megsértenék. Az értéktöbbletről szóló marxi tanítás hatalmas fegyver a munkásosztály kezében, segíti osztályérdekei felismerésében, szervezi és mozgósítja a kapitalizmus elleni harcra. Rabac elvtársníí készül a pártértekezletre Rabac Jánosáé elvtársnő — amikor felkerestem — még nem is tudta, hogy a minap milyen nagyfokú bizalom mutatkozott meg iránta a bátaszéki kommunisták legutóbbi taggyűlésén. Küldöttnek választották a pártértekezletre. Igen sajnálja, hogy betegsége miatt nem tudott megjelenni személyesen is. Amint beszélgetünk, még most is olyan köhögésroham rázza meg, hogy a szava is eláll, hosszú percekre. — Nagyon örülök a megtiszteltetésnek — mondja elöljáróban. — így hirtelen azonban még nem igen tudom, hogy mit is fogok én ott a pártértekezleten elmondani. Nagyon hirtelen jött ez, még nem igen gondolkoztam rajta. Arról tud, hogy ilyenkor fel kell iárni a pártszervezet munkájának eredményeit, hiányosságait. Tolmácsolni kell nemcsak a kommunisták, de a pártonkívü- liek véleményét, tanácsait, javaslatait is, mellyel elő akarják segíteni a párt- ép kormányhatározatok végrehajtását, saját jólétük emelését. Amint a későbbiek során kitűnik, van már tapasztalata a területen. — A többit megszerzem még addig a kisgyűléseken, meg szomszédolás, egyéni beszélgetéseken keresztül. S beszél igen lelkesen, egyre bátrabban, mintha máris az értekezleten lenne. Szinte árad belőle a dolgozó parasztok növekedő bizalma, termelési kedve, a kormánypogramm nyomán. Példát is mond rá mindjárt, hogy a trágyázás milyen másképp néz ki most, mint az első években. — A Verseny I. típusú termelő- szövetkezetnek — magyarázza — például van egy területe a falu végén, ahova az előző években nemcsak a szövetkezet, de még az egyéniek is rakásra hordták ki r irnnunt de tovább a földekre nem került. Most azon ban még véletlenül sem lehet ott találni eav szálat sem, odakerültek, ahol szükség van rá, a földe . Rabac elvtársnő is a Verseny tsz tagja. Nagy része van a szövetkezet megalakulásában, s azóta is elsők között van a munkában. Tíz hold földjükből 4 holdat búzával vetettek be, tudva a kenyérgabonatermesztés fontosságát. Ezután javaslatairól beszél, melyekkel a megkezdődött munkalendületet tovább lehet fokozni a dolgozó parasztok között. — Tovább kell szilárdítani a párt- szervezet és a kívülálló dolgozók közti kapcsolatot — jelenti ki, komoly határozottsággal. — Eddig ugyanis voltak olyan helyek, c.hol szinte féltek a népnevelőktől, a kommunistáktól. Mindez azért volt, mert csak az egyes feladatokra való mozgósításkor kerestük fel őket. Többet kell törődnünk egyéni problémájukkal, de azzal is, hogy e problémájuk megoldódjon. A további beszélgetésből kiderül, hogy a pártszervezet és a tanács közti kapcsolaton is van javítanivaló. Erről tehát a pártértekezleten is feltétlenül beszélni kell. Különösen abból a szempontból fontos e javulás, hogy a tanács is többet törődjön a dolgozó parasztok ügyeivel. — Mód Ferencnének például az állami gazdaságba betagosított szőlője helyett immár két éve nem biztosítottak másikat — jött hozzám panaszkodni Móci- né — mondja Rabac elvársnő. De vannak mások is, akik nem tudják még most sem, boon mi lesz a szól*- jükkel, pedig itt az ideje a munkáknak. — Lényegében akkor ezekből kell kiindulni az értekezletre készülődésben — szólok közbe — s lám nem is olyan nehéz. — Hát igaz — neveti el magát — csak még több tapasztalatot gyűjtök hozzá a kisgyűléseken — mondja búcsúzóul. sz—e Az értéktöbbletelmélet feltárja, hogy a munkás és tőkés jövedelme (a munkabér és az értéktöbblet) közös forrásból, az újonnan létrehozott értékből származik. Habár új értéket csak a munkás munkaereje hoz létre, ezen a munkásnak osztozkodnia kell a tőkéssel. Minél több jut a tőkésnek, annál kevesebb marad a munkásnak — és fordítva. A tő kés a munkás bőrén élősködik — érdekeik összeegyezhetet lenek. Ebben rejlik a munkásnak kizsákmányolása a tőkések által, ez az alapja a mukások és tőkések közötti ki békíthetetlen osztáiyellentébnek. Hogy mennyire nemcsak egyes tőkések és egyes munkások ellentétéről van szó, azt megérthetjük, ha figyelemmel kísérjük az értéktöbblet átlagprofittá való átalakulásának folyamatát. Meglátjuk, hogy az egyes tőkések nem feltétlenül jutnak annyi értéktöbblethez, amennyit üzemükben termeltek, hanem a tőkések az összes megtermelt érték- többleten osztozkodnak tőkéik arányában. Az értéktöbblet megoszlása pedig megmutatja, hogy az érték- többletből részesülnek nemcsak az ipari, hanem a kereskedelmi ésköl- csöntőkések, valamint a földbirtokosok is. Marx értéktöbbletelméletének egyik legjelentősebb vonása éppen az, hogy az értéktöbblet először különféle megjelenési formáitól függetlenül tárgyalja: hogy a felszín mögött, ahol csak profit, kamat, járadék látható, feltárja a lényeget és megmutatja, hogy a különféle jövedelmek egyetlen közös forrása a munkások kizsákmányolásából eredő értéktöbblet. A kizsákmányoló osztályok és csoportok valamennyien a kizsákmányolás maximális fokozására törekednek. Ebben nyilvánul meg a kizsákmányolok egysége. Ezzel ellentétben a proletáriátus- nak érdeke a kizsákmányolás megszüntetése. Ez szükségessé teszi a munkások egységes fellépését a kizsákmányoló osztályok ellen. És valóban — a kizsákmányolás fokozásával mindinkább növekszik a munkásosztály öntudata, szolidaritása, akcióegysége, kitartása, szervezettsége, Marx az értéktöbbletet vizsgálatai középpontjába helyezve, megállapította, hogy az értéktöbblet termelése — vagy a többletcsinálás — a tőkés termelőmód abszolút törvénye. Hogy az értéktöbbletelmélet Marx tanításainak milyen döntő fontosságú része, jól látható Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" c. művé bői is. Sztálin elvtárs e művében továbbfejlesztve a marxi-lenini politikai gazdaságtant, feltárta a modem kapitalizmus és a szocializmus gazdasági alaptörvényét. A kapitalizmus gazdasági alaptörvényéről a következőket mondotta: „A kapitalizmus gazdasági alaptörvénye olyan törvény, amely a kapitalista termelés fejlődésének nem egy és nem is akármilyen oldalát, nem egyes és nem is akármilyen folyamatait, hanem ennek a fejlődésnek valameny- nyi fő oldalát és valamennyi fő folyamatait, tehát a kapitalista termelés színvonalát, lényegét határozza meg." (A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban. Szikra, 1952. 38. old.) „Leginkább megközelíti a kapitalizmus gazdasági alaptörvényének fogalmát az értéktöbblettörvény, a tőkés profit létrejöttének és növekedésének törvénye. Ez a törvény valóban eleve meghatározza a tőkés termelés fő vonásait“. (U. o. 39. o.) Sztálin elvtárs tanítása a kapitalizmus gazdasági alaptörvényéről lehetővé teszi a marxi értéktöbblet- elmélet jobb megértését, másrészt megmutatja a kapitalista rendszer belső egységét, összefüggéseit, azt, hogy a kapitalizmus minden gazdasági törvénye és kategóriája az értéktöbblettörvénynek van alárendelve. Az értéktöbblettörvény meghatározza azt, hogy a tőkés termelés közvetlen célja nem használati értékek, szükségleti cikkek termelése, hanem elsősorban értéktöbblet termelése; ami a konkurrencia és anarchia a kapitalizmusban érvényesülő törvényének kibővülését és kimélyü'ését vonja maga után'. Kon- kurrencia folyik az egyes tőkések között a több értéktöbbletért; anarchia uralkodik, mert nem a szükségletek kielégítésére, hanem érték- többletért termelnek. Az értéktöbblettörvény meghatározza a termelőerők fejlődését, megszabja annak irányát és mértékét is, — tudniillik a termelőerőket csak abban az esetben és olyan mértékben fejlesztik, amennyiben ez biztosítja az érték- többlet növelését, a kizsákmányolás fokozását. A profithajsza kényszeríti a tőkést a termelőerők fejlesztésére. Ennek következményeként a termelés mind nagyobb mértékben társadalmivá válik, de kiáltó ellentmondásként továbbra is megmarad a termelt javak magántőkés kisajátítása. Ez az ellentmondás kép>ezi a kapitalizmus alapvető (fő) ellentmondását. Ez az ellentmondás tükröződik abban is, hogy a kapitalista társadalomban egyik oldalon szüntelenül nő a tőkések gazdasága —• másik oldalon a közvetlen termelők, azok, akik ezt a gazdagságot megteremtették, mind szegényebbekké válnak, mind nagyobb nyomorba süllyednek. Az értéktöbblet növelése megkívánja egyrészt a növekvő felhalmozást, a termelés bővítését, másrészt a munkabérek csökkentését, ami viszont a fizetőképes kereslet szűkülését vonja maga után. Tehát a hatalmas termelési .lehetőségek és szűkülő fizetőképes kereslet közötti ellentmondás is az értéktöbblettörvény szülötte. A marxi értéktöbbletelmélet reflektorként világította meg a munkásosztály előtt álló utat és feladatokat. Ez az elmélet a munkásosztály taktikájának és stratégiájának alapja. Kiadja a harci jelszót: megmutatja, miért szükséges a harc: megvilágítja a harc menetét és fejlődésének feltételeit, segít a munkásosztálynak osztályérdekei felismerésében. Arra tanít, hogy a munkásnak létfeltételei megjavításához gazdasági harcot kell folytatnia a kapitalisták éllen. De ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a gazda- sáig harc önmagában elégtelen a munkásosztály felszabadításához, mert a gazdasági harc erdménye- ként létrejött engedmények csak azt jelentik, hogy a munkásosztály valamivel jobb feltételek között adja el munkaerejét. De mindaddig, ameddig a munkaerő áru, fennmarad a kizsákmányolás. A munkásosztály a kizsákmányolástól csak akkor szabadul, ha megszünteti azokat a viszonyokat, amelyek között a munkaerő áruvá válhat — vagyis ha megdönti a kapitalista termelési viszonyokat, s azok alapját: a tőkés tulajdont, és társadalmi tulajdonba veszi a termelési eszközöket. Ezt pedig csak politikai harccal érheti el. De az értéktöbbletelmélet azt is megmutatja, hogy a kapitalizmus megdöntésének és a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételének személyi és tárgyi feltételes a kapitalizmusban meg is varrnak a munkásosztály személyében és a társadalmi jelleget öltő termelőerők ■formájában. ' Az értéktöbbletelmélet feltárja azt, hogy az értéktöbblet megszerzésének és növelésének van alávetve a kapitalizmusban minden — ez az oka a munkásosztály fokozódó nyomorának, annak, hogy a munkásokat a gép függvényévé alacsonyítják le — ez az oka továbbá a munkanélküliségnek, válságoknak, termelési anarchiának, a háborúnak, s a munkás- osztály minden szenvedésének. Éppen ezért a munkásosztály reformokkal, rész-engedményekkel gyökerében ezeket a bajokat nem szüntetheti meg, csak ha magát az értéktöbblettörvényt kiküszöböli. Ezt azonban csak a tőkés rend, a tőkés tulajdon megszüntetésével érheti el. Csak a szocialista forradalom válthatja meg a munkásosztályt a bérrabszolgaságtól, a kapitalizmus minden borzalmától és szenvedésétől. * Az értéktöbbletről szóló tanítás tehát azért sarkköve a marxi politikai gazdaságtannak, mert megmutatja a kapitalizmus lényegét, szervezi és mozgósítja a mukásosztályt annak megdöntésére, hogy a szocia- ista forradalom kivívásával teret adjanak a szocializmus gazdasági alaptörvényének, amely az értéktöbblettörvény és a maximális profit törvényével szemben a dolgozók szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Apró Éva.
