Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

2 ÍN A P t O 1M54 MÁRCIUS 14 Áz é'er.jcró gépá lonrtási dolgozók crszágos tanácskozásának második napja (Folytatás az 1. oldalról) gozóinak. Arra hívta fel például a figyelmet, hogy az izzókúpokat gyak­ran vizsgálják meg. Fontos, hogy a traktoroknál legyen tartalék porlasz­tó, vagy tartalék alsórész. Ajánlotta, hogy ne dolgozzanak hideg hűtővíz­zel. Nagy gondot kell fordítani arra, nogy a ventillátor-szíj rendben le­gyen. Tóth Miklós, törökszentmiklósi egyénileg dolgozó paraszt és Szeri György, a MEDOSZ bácsmegyei el­nöke, majd Pataki Matild a kiskun- lacházi gépállomás mechanikusa szó­lalt fel. Stacki József, a tamási gépállo­más igazgatója bejelentette, hogy gépállomása kapacitásának jórészé­vel az egyénileg gazdálkodók segít­ségére siet. Felszólaltak még: Gárdosi Ottó, a zalamegyei gépállomási igazgatóság főmérnöke, Tóth László, a Szocialis­ta Munka Hőse, a hartai gépállomás traktorosa. A tsz-ben dolgozó gépállomási ag- ronómusok feladataival, foglalkozott felszólalásában Soós Gábor, az ÁMG főigazgatóság főagrorómusa. Meg­említette, hogy ma már 1700 agro- nómus ad a tsz-eknek közvetlenül segítséget. Igen fontos, hogyan ala­kúi ki a kapcsolat az agronómusok es a termelőszövetkezetek között. A termelőszövetkezetek nem utasítgató agronómusokat akarnak, hanem olya­nokat, akik napról-napra szakmai se­gítséget nyújtanak a termésátlag nö­veléséhez. Az agronómusnak mindig egy lépéssel az események előtt kell járnia és az időszerű munkák előtt kell megbeszélnie az elnökkel, a tag­sággal a teendőket. A tavaszi munka elkésett, tehát gyorsan kell dolgozni, de ez nem me­het a minőség rovására. Induljon meg a tényleges verseny az agronó­musok között, azért, hogy saját te­rületén ki éri el a legnagyobb ter­mésátlagot. Borbás Lajos, a MEDOSZ elnöke a mezőgazdasági versenymozgalom­mal foglalkozva kiemelte, hogy az eddigi versenyek hibája az egyolda­lúság volt, csak a gépek teljesítmé­nyét értékelték. Ha a magas telje­sítmény nem párosul jóminőségű munkával, nem hozhat jó termést. A MEDOSZ feladata, hogy a vál­lalásokat a legszélesebb körben nép­szerűsítse. A szakszervezetek feladata ellen­őrizni és segíteni a gépállomási dol­gozók szociális körülményeinek ál­landó javítását. A vita során elhangzott felszólalá­sokra Hegedűs András, az MDP Po­litikai Bizottságának tagja, a minisz­tertanács első elnökhelyettese, föld­művelésügyi miniszter válaszolt. Hegedűs András elvtárs válasza Újból hangsúlyozta, a legfontosabb fe’vlata most minden gépállomás­nak, hegy megkezdje és teljes erő­vel éjjel-nappal végezze a tavaszi munkát. — A tanácskozáson a gépállomá­sok élenjáró dolgozói vettek részt. Az ő feladatuk, hogy segítsék az elma­radottakat. Felelősséget kell érez­niük a gépállomás egész munkája iránt. A műit évben a gépállomások traktorosainak egyrésze éves tervét nem teljesítette és ezért felelősség terheli azokat az élenjárókat is, aki­ket saját jó munkájukért méltán megilleti a dicséret és a kapott ki­tüntetés. A tanácskozás napirendjén szerep­lő másik fontos kérdés a munka mi­nőségének kérdése volt. Az idén a gépállomások jó vagy rossz munká­ját mindenekelőtt abból a szempont­ból Ítélik meg, hogy azokban a ter­melőszövetkezetekben, ahol a gépál­lomások dplgoznak, hány mázsával több termést értek el, mint ott, ahol nem gépekkel szántottak-vetettek. Újból alá kell húzni azonban an­nak fontosságát, hogy a gépállomá­sok segítsék a körzetükbe tartozó gyengébb termelőszövetkezeteket. A gépállomások igazgatóinak, párttit­kárainak, brigádvezetőinek úgy kell dolgozniok, hogy még ebben az év­ben a gyengébb termelőszövetkeze­tek is elérjék az átlagos színvonalat. A gépállomások fontos feladata, hogy minél szélesebb körben vezes­sék be a termelőszövetkezetekben az új módszereket. A legfontosabb kérdések egyike a traktorosokról való gondoskodás. Ide tartozik a gépállomásokra kerü­lő szakemberek megfelelő elhelye­zése, számukra lakás- és megfelelő körülmények biztosítása. Az ember­ről való gondoskodást kell a munka homlokterébe állítani. Enélkül a gépállomások nem tudják teljesíteni tervüket és feladataikat. Az ipari patronázscsoportok mun­kájára térve hangsúlyozta Hegedűs elvtárs, hogy itt a politikai és gaz­dasági munkának együtt kell jár­A budapesti pártaktíván az ipari munkások, a különböző üzemek kép­viselői nagy lelkesedéssel fogadták a párt felhívását, hogy elsősorban megölelő gépekkel, a hozzájuk való alkatrészekkel és anyaggal kell segí­teniük a gépállomásokat. Verseny­mozgalom indult, hogy a mezőgaz­daság minden technikai, anyagi ala­pot megkapjon terveink teljesítésé­hez. Rövidesen érezhető lesz ennek hatása az alkatrész- és szerszám­ellátásban, valamint a gépállomásra kerülő gépek jobb minőségében. Az értekezlet lelkes tapsai közben állapította meg Hegedűs András, hegy fejlett szocialista iparunk és nagyszerű ipari munkásságunk nél­kül nem is tűzhettünk volna ki olyan nagy célokat, mint amilyeneket a mezőgazdaságfejlesztési határozat ki tűzött. A legfontosabb feladatok egyiké­nek jelölte meg a továbbiakban Hegedűs elvtárs a vezető, irányító munka bürokratizmusának mielőbbi felszámolását. Biztosítani kell, hogy a gépállomások igazgatói és a me­gyei szervek önállóbban, felelősség­teljesebben végezzék munkájukat. A politikai munka jelentőségével foglalkozott beszéde végén Hegedűs miniszter. A termelőszövetkezeti tagok és íyénileg gazdálkodó parasztok fel­szólalásai megmutatták, hogy milyen sokat vár dolgozó parasztságunk a gépállomásoktól. A gépállomások ve­zetői és összes dolgozói igyekezzenek megfelelni ennek a várakozásnak és hasznosítsák azt a segítséget, ame­lyet pártunk és kormányunk nyújt a gépállomásoknak munkájuk megvi­tatásához. A válaszbeszéd után Simon Gé­za, a vasmegyei gépállomások igaz­gatóságának vezetője felolvasta az országos tanácskozás részvevőinek felhívását a gépállomások összes dolgozóihoz, szakembereihez. A fel­hívást a tanácskozás elfogadta. A kétnapos értekezletet Matol- c s i János, az MDP Központi Veze­tősége mezőgazdasági osztályának vezetője zárta be. A propagandista munkájához; Az értéktöbbletetmélet a marxi politikai gazdaságtan sarkköve Marx és Engels megjelenéséig a proletariátusnak nem volt tudomá­nyosan kidolgozott, egységes világ­nézete. A munkásosztály ideológiá­jának megteremtésében nagy sze­repe volt Marx legfontosabb pofi tikai gazdaságiam műve: „A tőke' megjelenésének. A tőke I. köteté­nek megjelenését méltatva Engels a következőket mondta: „Mióta tőké­sek és munkások vannak a világon, nem jelent meg könyv, amely any- nyira fontos volna a munkásokra nézve, mint ez a mű. A tőke és a munka viszonya az a tengely, mely körül egész mai társadalmi rend­szerünk forog, először kap itt tudo­mányos megvilágítást..." (Ismerte­tés a „Demokratische Wochenblatt‘' részére, 1868. márc.) Másutt, ugyan­csak erről a kérdésről azt írja, hogy e könyvet (A tőkét) a párt valamennyi tagja mint „elméleti bibliáját“ fogja üdvözölni, mint fegy­vertárat, ahonnan legfontosabb ér­veiket meríthetik. Maga Marx gazdasági felfedezései közül legjelentősebbnek tartotta az értóktöbbletelmélet megalkotását. Az értéktöbbletben olyan tényt lá­tott, amely hivatott az egész gazda­ságtant forradalmasítani és amely nyitját adja a tőkés termelés meg­értésének. Éppen ezért nevezi Le­nin az értéktöbbletelméietet a marxi politikai gazdaságtan sarkkövének. Az értéktöbblet kérdése már rég­óta igen élénken foglalkoztatta a polgári közgazdászokat is. De ezek legkiválóbb képviselői (Adam Smith és David Ricardo) sem tudták meg­oldani az értéktöbblet keletkezésé­nek titkát, pedig hosszú ideig, gon­dosan tanulmányozták a profitot, kölcsönkamatot és földjáradékot — vagyis az értéktöbblet egyes átala­kult formáit. Ezt a kérdést csak Marx oldhatta meg, mert ő a leg­haladóbb osztály, a burzsoáziát meg­döntő forradalmi proletariátus ideo­lógusa volt, akit semmi nem gátolt és kötött meg abban, hogy a kapi­talizmust szépítgetés nélkül olyan­nak ábrázolja, amilyen az a való­ságban. Marx az értéktöbblet keletkezésé­nek problémáját zseniálisan meg­oldotta a munka kettős jellegének és a munkaerő-áru értékének és használati értékének megvilágításá­val. Megmutatta, hogy értéktöbblet csak akkor jöhet létre, ha a tőkés talál a piacon, olyan árut, ami érték forrása. Ilyen áru a munkaerő. A tőkés a munkaerőt értékén veszi meg. De a munkaerő saját értéké­nél nagyobb értéket képes létre­hozni. Ebben rejlik az értéktöbblet termelésének megfejtése. Ezt a mun­kaerő értéke felett mutatkozó több­letet a tőkés zsebrevágja, mint ér­téktöbbletet. Marx nagyságát dicséri az a tény, hogy tudományosan be tudta bizo­nyítani, hogy az értéktöbblet kizsák­mányolásból keletkezik — anélkül, hogy az értéktörvényt megsértenék. Az értéktöbbletről szóló marxi ta­nítás hatalmas fegyver a munkás­osztály kezében, segíti osztályérde­kei felismerésében, szervezi és moz­gósítja a kapitalizmus elleni harcra. Rabac elvtársníí készül a pártértekezletre Rabac Jánosáé elvtársnő — amikor felkerestem — még nem is tudta, hogy a minap milyen nagyfokú bi­zalom mutatkozott meg iránta a bátaszéki kommunis­ták legutóbbi taggyűlésén. Küldöttnek választották a pártértekezletre. Igen sajnálja, hogy betegsége miatt nem tudott megjelenni személyesen is. Amint beszél­getünk, még most is olyan köhögésroham rázza meg, hogy a szava is eláll, hosszú percekre. — Nagyon örülök a megtiszteltetésnek — mondja elöljáróban. — így hirtelen azonban még nem igen tu­dom, hogy mit is fogok én ott a pártértekezleten el­mondani. Nagyon hirtelen jött ez, még nem igen gon­dolkoztam rajta. Arról tud, hogy ilyenkor fel kell iárni a pártszer­vezet munkájának eredményeit, hiányosságait. Tolmá­csolni kell nemcsak a kommunisták, de a pártonkívü- liek véleményét, tanácsait, javaslatait is, mellyel elő akarják segíteni a párt- ép kormányhatározatok végre­hajtását, saját jólétük emelését. Amint a későbbiek során kitűnik, van már tapasz­talata a területen. — A többit megszerzem még addig a kisgyűléseken, meg szomszédolás, egyéni beszélgeté­seken keresztül. S beszél igen lelkesen, egyre bátrabban, mintha máris az értekezleten lenne. Szinte árad belőle a dol­gozó parasztok növekedő bizalma, termelési kedve, a kormánypogramm nyomán. Példát is mond rá mind­járt, hogy a trágyázás milyen másképp néz ki most, mint az első években. — A Verseny I. típusú termelő- szövetkezetnek — magyarázza — például van egy terü­lete a falu végén, ahova az előző években nemcsak a szövetkezet, de még az egyéniek is rakásra hordták ki r irnnunt de tovább a földekre nem került. Most azon ban még véletlenül sem lehet ott találni eav szálat sem, odakerültek, ahol szükség van rá, a földe . Rabac elvtársnő is a Verseny tsz tagja. Nagy része van a szövetkezet megalakulásában, s azóta is elsők között van a munkában. Tíz hold földjükből 4 holdat búzával vetettek be, tudva a kenyérgabonatermesztés fontosságát. Ezután javaslatairól beszél, melyekkel a megkezdő­dött munkalendületet tovább lehet fokozni a dolgozó parasztok között. — Tovább kell szilárdítani a párt- szervezet és a kívülálló dolgozók közti kapcsolatot — jelenti ki, komoly határozottsággal. — Eddig ugyanis voltak olyan helyek, c.hol szinte féltek a népnevelők­től, a kommunistáktól. Mindez azért volt, mert csak az egyes feladatokra való mozgósításkor kerestük fel őket. Többet kell törődnünk egyéni problémájukkal, de azzal is, hogy e problémájuk megoldódjon. A további beszélgetésből kiderül, hogy a pártszer­vezet és a tanács közti kapcsolaton is van javítanivaló. Erről tehát a pártértekezleten is feltétlenül beszélni kell. Különösen abból a szempontból fontos e javulás, hogy a tanács is többet törődjön a dolgozó parasztok ügyeivel. — Mód Ferencnének például az állami gaz­daságba betagosított szőlője helyett immár két éve nem biztosítottak másikat — jött hozzám panaszkodni Móci- né — mondja Rabac elvársnő. De vannak mások is, akik nem tudják még most sem, boon mi lesz a szól*- jükkel, pedig itt az ideje a munkáknak. — Lényegében akkor ezekből kell kiindulni az ér­tekezletre készülődésben — szólok közbe — s lám nem is olyan nehéz. — Hát igaz — neveti el magát — csak még több tapasztalatot gyűjtök hozzá a kisgyűléseken — mondja búcsúzóul. sz—e Az értéktöbbletelmélet feltárja, hogy a munkás és tőkés jövedelme (a munkabér és az értéktöbblet) közös forrásból, az újonnan létrehozott ér­tékből származik. Habár új értéket csak a munkás munkaereje hoz létre, ezen a munkásnak osztozkod­nia kell a tőkéssel. Minél több jut a tőkésnek, annál kevesebb marad a munkásnak — és fordítva. A tő kés a munkás bőrén élősködik — érdekeik összeegyezhetet lenek. Eb­ben rejlik a munkásnak kizsákmá­nyolása a tőkések által, ez az alap­ja a mukások és tőkések közötti ki békíthetetlen osztáiyellentébnek. Hogy mennyire nemcsak egyes tő­kések és egyes munkások ellentété­ről van szó, azt megérthetjük, ha figyelemmel kísérjük az értéktöbb­let átlagprofittá való átalakulásának folyamatát. Meglátjuk, hogy az egyes tőkések nem feltétlenül jut­nak annyi értéktöbblethez, amennyit üzemükben termeltek, hanem a tő­kések az összes megtermelt érték- többleten osztozkodnak tőkéik ará­nyában. Az értéktöbblet megoszlása pedig megmutatja, hogy az érték- többletből részesülnek nemcsak az ipari, hanem a kereskedelmi ésköl- csöntőkések, valamint a földbirtoko­sok is. Marx értéktöbbletelméleté­nek egyik legjelentősebb vonása ép­pen az, hogy az értéktöbblet először különféle megjelenési formáitól függetlenül tárgyalja: hogy a fel­szín mögött, ahol csak profit, ka­mat, járadék látható, feltárja a lé­nyeget és megmutatja, hogy a kü­lönféle jövedelmek egyetlen közös forrása a munkások kizsákmányolá­sából eredő értéktöbblet. A kizsák­mányoló osztályok és csoportok va­lamennyien a kizsákmányolás maxi­mális fokozására törekednek. Ebben nyilvánul meg a kizsákmányolok egysége. Ezzel ellentétben a proletáriátus- nak érdeke a kizsákmányolás meg­szüntetése. Ez szükségessé teszi a munkások egységes fellépését a ki­zsákmányoló osztályok ellen. És va­lóban — a kizsákmányolás fokozá­sával mindinkább növekszik a mun­kásosztály öntudata, szolidaritása, akcióegysége, kitartása, szervezett­sége, Marx az értéktöbbletet vizsgálatai középpontjába helyezve, megállapí­totta, hogy az értéktöbblet terme­lése — vagy a többletcsinálás — a tőkés termelőmód abszolút tör­vénye. Hogy az értéktöbbletelmélet Marx tanításainak milyen döntő fontossá­gú része, jól látható Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági pro­blémái a Szovjetunióban" c. művé bői is. Sztálin elvtárs e művében továbbfejlesztve a marxi-lenini po­litikai gazdaságtant, feltárta a mo­dem kapitalizmus és a szocializmus gazdasági alaptörvényét. A kapita­lizmus gazdasági alaptörvényéről a következőket mondotta: „A kapita­lizmus gazdasági alaptörvénye olyan törvény, amely a kapitalista terme­lés fejlődésének nem egy és nem is akármilyen oldalát, nem egyes és nem is akármilyen folyamatait, ha­nem ennek a fejlődésnek valameny- nyi fő oldalát és valamennyi fő folyamatait, tehát a kapitalista ter­melés színvonalát, lényegét hatá­rozza meg." (A szocializmus közgaz­dasági problémái a Szovjetunióban. Szikra, 1952. 38. old.) „Leginkább megközelíti a kapitalizmus gazda­sági alaptörvényének fogalmát az értéktöbblettörvény, a tőkés profit létrejöttének és növekedésének tör­vénye. Ez a törvény valóban eleve meghatározza a tőkés termelés fő vonásait“. (U. o. 39. o.) Sztálin elvtárs tanítása a kapita­lizmus gazdasági alaptörvényéről le­hetővé teszi a marxi értéktöbblet- elmélet jobb megértését, másrészt megmutatja a kapitalista rendszer belső egységét, összefüggéseit, azt, hogy a kapitalizmus minden gazda­sági törvénye és kategóriája az ér­téktöbblettörvénynek van aláren­delve. Az értéktöbblettörvény meghatá­rozza azt, hogy a tőkés termelés közvetlen célja nem használati ér­tékek, szükségleti cikkek termelése, hanem elsősorban értéktöbblet ter­melése; ami a konkurrencia és anarchia a kapitalizmusban érvé­nyesülő törvényének kibővülését és kimélyü'ését vonja maga után'. Kon- kurrencia folyik az egyes tőkések között a több értéktöbbletért; anar­chia uralkodik, mert nem a szükség­letek kielégítésére, hanem érték- többletért termelnek. Az értéktöbb­lettörvény meghatározza a termelő­erők fejlődését, megszabja annak irányát és mértékét is, — tudniillik a termelőerőket csak abban az eset­ben és olyan mértékben fejlesztik, amennyiben ez biztosítja az érték- többlet növelését, a kizsákmányolás fokozását. A profithajsza kényszeríti a tőkést a termelőerők fejlesztésére. Ennek következményeként a terme­lés mind nagyobb mértékben tár­sadalmivá válik, de kiáltó ellent­mondásként továbbra is megmarad a termelt javak magántőkés kisajátí­tása. Ez az ellentmondás kép>ezi a kapitalizmus alapvető (fő) ellent­mondását. Ez az ellentmondás tük­röződik abban is, hogy a kapitalista társadalomban egyik oldalon szünte­lenül nő a tőkések gazdasága —• másik oldalon a közvetlen terme­lők, azok, akik ezt a gazdagságot megteremtették, mind szegényebbek­ké válnak, mind nagyobb nyomorba süllyednek. Az értéktöbblet növe­lése megkívánja egyrészt a növekvő felhalmozást, a termelés bővítését, másrészt a munkabérek csökkenté­sét, ami viszont a fizetőképes ke­reslet szűkülését vonja maga után. Tehát a hatalmas termelési .lehető­ségek és szűkülő fizetőképes keres­let közötti ellentmondás is az ér­téktöbblettörvény szülötte. A marxi értéktöbbletelmélet re­flektorként világította meg a mun­kásosztály előtt álló utat és felada­tokat. Ez az elmélet a munkásosz­tály taktikájának és stratégiájának alapja. Kiadja a harci jelszót: meg­mutatja, miért szükséges a harc: megvilágítja a harc menetét és fej­lődésének feltételeit, segít a mun­kásosztálynak osztályérdekei felisme­résében. Arra tanít, hogy a mun­kásnak létfeltételei megjavításához gazdasági harcot kell folytatnia a kapitalisták éllen. De ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a gazda- sáig harc önmagában elégtelen a munkásosztály felszabadításához, mert a gazdasági harc erdménye- ként létrejött engedmények csak azt jelentik, hogy a munkásosztály valamivel jobb feltételek között ad­ja el munkaerejét. De mindaddig, ameddig a munkaerő áru, fenn­marad a kizsákmányolás. A mun­kásosztály a kizsákmányolástól csak akkor szabadul, ha megszünteti azo­kat a viszonyokat, amelyek között a munkaerő áruvá válhat — vagyis ha megdönti a kapitalista termelési viszonyokat, s azok alapját: a tőkés tulajdont, és társadalmi tulajdonba veszi a termelési eszközöket. Ezt pe­dig csak politikai harccal érheti el. De az értéktöbbletelmélet azt is megmutatja, hogy a kapitalizmus megdöntésének és a termelési esz­közök társadalmi tulajdonba vételé­nek személyi és tárgyi feltételes a kapitalizmusban meg is varrnak a munkásosztály személyében és a tár­sadalmi jelleget öltő termelőerők ■formájában. ' Az értéktöbbletelmélet feltárja azt, hogy az értéktöbblet megszerzésének és növelésének van alávetve a kapi­talizmusban minden — ez az oka a munkásosztály fokozódó nyomorá­nak, annak, hogy a munkásokat a gép függvényévé alacsonyítják le — ez az oka továbbá a munkanélküli­ségnek, válságoknak, termelési anar­chiának, a háborúnak, s a munkás- osztály minden szenvedésének. Ép­pen ezért a munkásosztály refor­mokkal, rész-engedményekkel gyö­kerében ezeket a bajokat nem szün­tetheti meg, csak ha magát az ér­téktöbblettörvényt kiküszöböli. Ezt azonban csak a tőkés rend, a tőkés tulajdon megszüntetésével érheti el. Csak a szocialista forradalom vált­hatja meg a munkásosztályt a bér­rabszolgaságtól, a kapitalizmus min­den borzalmától és szenvedésétől. * Az értéktöbbletről szóló tanítás tehát azért sarkköve a marxi poli­tikai gazdaságtannak, mert megmu­tatja a kapitalizmus lényegét, szer­vezi és mozgósítja a mukásosztályt annak megdöntésére, hogy a szocia- ista forradalom kivívásával teret adjanak a szocializmus gazdasági alaptörvényének, amely az érték­többlettörvény és a maximális pro­fit törvényével szemben a dolgozók szükségleteinek maximális kielégíté­sét szolgálja. Apró Éva.

Next

/
Thumbnails
Contents