Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

1954 MÁRCIUS 7 IN A F L ö 7 AZ EREM KÉT OLDALA TANÁCS VEZETŐINK MÁR EL­ISMERIK, — vagy legalábbis kezdik elismerni — hogy a gépállomások­nak igen nagy a szerepük, azok ve­zetőinek és dolgozóinak pedig fele­lősségteljes megbízatásuk van. És bizony ezt számtalan alkalommal oda is mondogatták nekik. Különösen, tía előfordult, hogy egyik vagy má­sik gép a gépállomás hibájából, akár az egyéniek földjén, akár a ter­melőszövetkezet földjén megállt. Ez rendjén is vari, mert valóban a gép­állomásokon igen sok hiba volt és még van ma is. Tehát jogosan bírál­ták a gépállomást a hibákért. így nézett ez ki tavaly a nagy- kónyi gépállomás térségében lévő tanácsvezetőknél is. Igen helyesen és igazságosán bírálta a nagykónyi tanács annakidején a gépállomás ve­zetőségét, mert Savanya elvtárs gépe hosszabb ideig üzemanyaghiány miatt nem szántott az egyéni parasz­toknak. A szakcsi tanács vezetői is joggal vetették az ősszel a gépállo­más szemére, hogy az ő hibájuk miatt nem fejeződött be időre az aprómagcséplés. A tamási járási ta­nács mezőgazdasági osztálya azért is jogosan vonta felelősségre a gépállo­mást, mert a medgyespusztai Uj Élet tsz-be küldött vetőgéppel csak akkor tudtak vetni, mikor azt a termelő- szövetkezet kijavította. Tehát az ilyen és ehhez hasonló hibákért a gépállomás a felelős és mint annak­idején mondták a tanácsvezetők, ne­kik kötelességük intézkedni, hogy a hibák megszűnjenek. Igen, de ez az éremnek csak egyik oldala ... Szükségképpen vetődik fel nyom­ban egy másik kérdés: !a nagykónyi gépállomás térségében lévő tanács­vezetők mit segítettek, vájjon tet­tek-e egyáltalán valamit azért, hogy ezek a hibák megszűnjenek, avagy ne ismétlődjenek meg. Ez az érem másik oldala. És bizony az éremnek ezzel a másik oldalával is baj van ... A NAGYKÓNYI GÉPÁLLOMÁS — hasonlóan a tavalyihoz — már­cius 4-én gépállomási tanácsülést tartott. Ennek a tanácsülésnek az lett volna a célja, hogy a szövetke­zetek és az egyéni parasztok kép­viselői, — a tanácsvezetők — rá­mutassanak a gépállomás hibáira, bírálataikkal és javaslataikkal segít­senek annak kijavításában. És per­sze az is, hogy szorosabbra kovácso- Iódjon a gépállomás és a falu kap­csolata. A nagykónyi gépállomás tanács­ülése csak részben .töltötte be hiva­tását. A gépállomás t igazgatója, Kiss Pál elvtárs ugyán őszinte ön­bírálat szellemében feltárta a gép­állomás hibáit: Azt például, hogy miért volt tavaly olyan sok gép­kiesés, és hogy miért nem tudták el­végezni a vállalt munkát határ­időre. Ennek mindnek van magyará­zata, mégpedig a következő: Első­sorban is az, hogy. a gépállomás és a termelőszövetkezetek munkájában egyáltalán nem volt összhang. Pél­dául ,a gépállomás aratni küldte a gépet, de a szövetkezetnek a másod­vetés volt sürgősebb. Másodszor: ha kértek és kaptak is erőgépet például az apró magvak csépléséhez, a ter­melőszövetkezeti tagoknak és egyéni dolgozó parasztoknak sürgősebb munkájuk akadt, és így hat alkalom­mal hiába búgatta meg a cséplőgépet a traktoros, nem tudott csépelni. De ilyen és ehhez hasonló eset több al­kalommal megismétlődött. Olyan is megtörtént, hogy a gépállomás trak­toros brigádvezetője a ténylegesen elvégzett munkánál többet követelt a termelőszövetkezettől. De helye­sen mondották a termelőszövetkeze­tek képviselői, hogy ezt meg lehet és meg Is kell szüntetni. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK növénytermesztési brigádvezetőinek és a gépállomások traktoros brigád­vezetőinek egymást ellenőrizni kell, akkor nem fordul elő az, hogy a gépállomás szerint 8 hold a szán­tás, a termelőszövetkezet szerint pe­dig csak hat. Helyesen mondották azt is, hogy reális szerződési megállapo­dásokat csináljon a gépállomás és a szövetkezetek. Ezen a tanácsülésen meghatározták azokat a módszereket is, amivel elejét vehetik annak, hogy a tavalyi hibák megismétlőd­jenek. De talán nem is volna teljes ez a kép, ha szó nélkül hagynánk az egyénileg dolgozó parasztokat, má* csak azért is, mert a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kor­mányhatározat alapján az eddiginél sakkal többet kell segíteni gépi mun­kával is az egyéni dolgozó parasz­tokat. A gépállomás előtt kinek kel­lene síkra szállni a parasztok érde­keiért? Kinek kellene legtöbbet tenni azért, hogy a parasztok is meg­ismerkedjenek a gépi munka elő­nyeivel? Kinek kellene lenni a gépállomás első segítőtársának, hogy valóban be tudja tölteni hivatását? Világos, hogy a tanács vezetőinek. A nagykónyi gépállomás tanács­ülésén pedig egyáltalán nem mutat­kozott meg a tanácsok vezetőinek segíteniakarása. A hét községi tanács elnöke közül egyetlen egy sem je­lent meg. De még a járási tanácsok sem képviseltették magukat (dombó­vári és tamási járási tanács). MIT JELENTSEN EZ? Vélemé­nyünk szerint azt jelenti, hogy a ta­nács vezetői lebecsülik a gépállomá­sokat. Úgy vélik, játszva is el tud­ják látni majd azt a feladatot, ami ebben a gazdasági évben rájuk vár. így vélekedni egyet jelent a gépállo­más semmibevételével. Ez az érem másik oldala, amivel még igen sok tanácsvezetőnél baj van. Kisszékelyi Felszabadulás tsz Boda elvtárs felhasználja a tanultakat A gyönki járás tsz b ligád vezetői- nek Kölesden tartóit tanfolyamáról Boda Gyula, a kisszékelyi Felszaba­dulás tsz brigádvezetője azt írja: „Alkalmunk volt a tanfolyamon megismerkedni az állattenyésztés és növénytermelés sokoldalú kérdései­vel. A párt- és kormány mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló határozata vi­lágossá vált előttünk. Az idén nem akarunk abba a hibába esni, mint tavaly, hogy a kukoricaföldünk egy kapálást kapott. Jól meg fogjuk munkálni, mert csak akkor várha­tunk jó termést.“ A nagymányoki tanácsházuál a község élenjáró gazdái Összejöttek, hogy számot tegyenek munkájukról és megbeszéljék azokat a feladato­kat, amelyek elsőként mutatkoznak a tavaszi munkában. A gyűlésen résztvevők lelkesedéssel hallgatták az előadó szavait, amely a többterrne- Tésről, az állam iránti kötelezettség teljesítéséről hangzott. A beszámoló után több gazda hoz­zászólt és helyeselte azokat a felada­Boda elvtárs a tanfolyamról haza­térve megbeszélést tartott a vezető­séggel. Elmondta, hogy sokat tanult a tanfolyamon és ezt fel is akarja használni szervezőmunkában. Boda elvtárs beszélt a beadási kötelezett­ség időben való teljesítésének jelen­tőségéről. Szavai nyomán a tagság felajánlotia, hogy évi sertésbeadását a kongresszus tiszteletére március í-ig teljesíti. Vállalásukat teljesítet­ték. öt sertést adtak be 630 kiló súlyban, melynek minden darabja után 300 kiló kukoricakedvezmény­ben részesültek. tokát, amelyeket a gyűlés célul tű­zött ki a gazdák ele. A hozzászólá­sok közben pártunk III- kongresszu­sának tiszteletére Pál Miklós, Klem József cs Bilkó József gazdák vál­lalást tettek, hogy n/. első negyed­évi tojás és baromfi beadásuknak március 1-ig eleget tesznek. E válla­lásukat már tel jesítették. Az Előre I. típusú tsz külön tett felajánlást, hogy háztáji gazdaságá­ban lévő sertésállományát kiegészíti. Leveliink nyomán Drinóczi József Tamási Csokonai- u. 11. szám alatti dolgozó paraszt szerkesztőségünkhöz panasszal for­dult. Panasza az volt, hogy a közsé­gi tanács végrehajtóbizottsága igaz­ságtalanul vetette ki a beadási köte­lezettségét, A helyzet ugyanis az, hogy Drinóczi József 72 éves és 74 négyszögöl híján 5 hold földön gaz­dálkodik. Mint írja, tudomása szerint mentesül a beadás alól és a tanács mégis kivetette rá a beadást. Szerkesztőségünk Drinóczi József levelét megküldte a tamási községi tanácsnak azzal, hogy vizsgálják meg a panaszt. A községi tanács végrehajtó bizottságának elnökholyet tese, Göttlinger István elvtárs meg­küldte a vizsgálat eredményét. Dri­nóczi József panasza jogos volt, mert valóban mentesíteni kell a beadás alól. „A kivizsgálás során megálla­pítottam, hogy a nevezett panasza jogos. A sérelmet a vizsgálat után azonnal elintéztem“ — írja válaszle- \ elében a tanáoselnökhelyettes. A nagymányoki gazdák válla'ása A termelési bizottságok feladatairól A mezőgazdaság fejlesztéséről szó­ló párt- és kormányhatározat nyo­mán egyre több községben, város­ban alakulnak termelési bizottságok. Megyénkben 107 községben, egy vá­rosiban és 27 termelőszövetkezetben a legjobb gazdákból alakítottak ter­melési bizottságot. A bizottságon be­lül szakcsoportokat is létesítettek, így például megyénkben 135 növény- termesztési, 135 állattenyésztési, 86 kertészeti, 64 gyümölcstermesztési, 68 szőlő-, 16 öntözéses terület szervező, 118 rét-, legelő- és 12 méhészeti szakcsoport alakult. Azokon a helyeken, ahol jól szer­vezték meg és a legmesszebbmenő­kig demokratikusan választották a bizottság tagjait, ott helyesen érvé­nyesült a gazdák javaslata, véle­ménye. A legtöbb helyen így történt a választás. De nem mondható el ez Szekszárd város, vagy Kisszékely község termelési bizottságának meg­alakításáról. Ezeken a helyeken már előre kidolgozott terv alapján egy­szerűen,ki jelölték a bizottság tagjait. Vájjon nem cselekedtek-e helytele­nül, nem kerültek-e ellentétbe a dol­gozó parasztok véleményével, érde­keivel? De igen, teljes egészében el­lentétbe kerültek. Valószínű az, hogy azok a gazdák, akik a gazdagyűlé­sen részvettek, úgy érezték, hogy itt újra nem érvényesül szavuk. Nem tudták átérezni annak jelentőségét, hogy a termelési bizottság ő értük, az ő érdekük érdekében alakult. El kell mondani azt is, hogy járási és helyi tanácsaink sem fordítottak kellő gondot az előkészítésre. Itt meg kell említeni a gyönki tanácsot, ahol a bizottságot választó gazda­gyűlésre mindössze 26 dolgozó pa­raszt jött össze, hogy 31 tagú terme­lési bizottságot válasszanak. Hol van a hiba oka? Ott, hogy a megelőző gazdagyülések, ha foglalkoztak is némi keveset a termelési bizottság megválasztásának jelentőségével, de nem eleget. Meg kell mondani, hogy a hibák mellett számos községben jól szer­vezték meg az előkészületeket és meg is van az eredménye. Például Decs községben a gazdagyűlések elő­készítői voltak a termelési bizottság megalakításának, ami pedig azt ered­ményezte, hogy érdekeltté vált a gazdák számára, és a termelési bi­zottságot választó gazdagyűlésen jól megnézték a gazdák, kit választanak be: ki fogja képviselni érdeküket. Nem is csalódtak, mert a bizottság megkezdte munkáját és úgy végzi, hogy az gazdatársaik érdekeit szol­gálja. El kell mondani azt is, hogy nagy lelkesedést váltott ki dolgozó pa­rasztságunk körében a termelési bi­zottság megalakítása. Dolgozó pa­rasztságunk átérezte a párt- és kor­mányhatározat jelentőségét, tudatára ébredt, hogy a többtermelés egyéni és társadalmi érdek. Márpedig, ha ez így van, akkor miért ne termel­jen többet, jobbat. Itt nőtt meg a feladata a termelési bizottságnak, hogy ezt a lelkesedést helyesen hasz­nálja fel a többtermelés érdekében. Mi tehát a feladata a termelési.bi- zottságnak és hogyan lássa el: vető­dik fel a kérdés? Ezen a téren sok­féle álláspont alakult ki. Volt, aki úgy határozta meg, hogy az állandó bizottságnak alá van rendelve. Egyes helyi tanácsok úgy vélték, mivel az állandó bizottságnak több tagja bent van a termelési bizottságban, így az állandó bizottság megszűnt. Ez téves nézet. Az állandó bizottság továbbra is fennáll, mint tanácsszerv és to­vábbra is végzi feladatát. A terme­lési bizottság, mint érdekvédelmi szerv működik, munkáját a tanács segítségével végzi. Feladatuk elsősor­ban is, hogy élenjárjanak a terme­lésben, példát mutassanak a beadás­ban. Segítsék elő a gazdák ügyeinek, problémáinak elintézését. A mező- gazdasági munkák előkészítésében és végzésében adjanak szaktanácsokat gazdatársaiknak. Munkájuk azonban csak akkor jut érvényre, ha javaslataik, kezdemé­nyezésük elintézésre talál. Ezen a téren pedig felelősségteljes munkát kell végezni a helyi tanácsoknak és az illetékes szerveknek, akikre az ügy elintézése vonatkozik. Azokon a helyeken, ahol már megvalósították azokat a javaslatokat, melyeket a termelési bizottság tagjai felvetettek, ott sokkal jobban tud érvényesülni munkájuk és sokkal lelkesebben is végzik. Azonban meg kell mondani, hogy korántsem tettünk eleget a fel­vetett problémák elintézésében. Ami aztán azt eredményezte, hogy a ter­melési bizottság tagjainak ég a dol­gozó parasztok bizalma csökkent. A termelési bizottság feladata nap­ról napra nő. A közelgő tavaszi munkák előkészítése megkétszerezi feladatukat. Nekik kell élenjárni a vetésben, az ő feladatuk közé tar­tozik, hogy minden gazda időben el­végezze a tavaszi munkákat. Sze­mélyes, példamutató agitációra van szükség. Mégpedig, ha ez meglesz, akkor a termelési bizottságok mun­kája nagyban elősegíti a mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtását, ha pedig ezt sikeresen oldjuk meg, akkor elérjük azt, hogy több kenyér, több zsír, hús, cukor jut dolgozóink asztalára. Komlói Bányász NB Il-es labdarúgócsapata vasárnap Szekszárdon vendégszerepei Ma, ?-cn délután a Komlói Bányász NB II. labdarúgócsapata a Szekszárdi Dózsa labda,, rúgócsapatával játszik barátságos mérkőzést, A bányászcsapat azokkal a játékosokkal jón Szckszárdra, mellyel az NB II. nyugati cso­portjában az idén rajtol. Végre a szekszárdi közönség színvonalas mérkőzést láthat ho«z- szó szünet után. A Komlói Bányász—Szek­szárdi Dózsa mérkőzés délután 3 órakor ke­rül megrendezésre. — Bizony, aa többször is előfordul, hogy át kell ültetni a bárányt, — mondotta különös szak­értelemmel hangjában Hanibalkó János, a bc- tecskgi Szabadság tsz juhásza. Azt hiszem, hogy kissé csodálkozó képet vág­hattam, amikor hitetlenkedve érdeklődtem, hogy az meg mi fán terem, — Majd elmagyarázom magának — mon­dotta János bácsi. — Ezt az átiiltetést akkor kell csinálni leginkább, amikor iker-ellés van, és a másik anyának pedig megdöglik a báránya. Ilyen esetben az egyik ikerbárányt át kell tennem a másik anyához, amelyiknek megdöglött a bá­ránya.. Igen ám, de ez nem olyan egyszerű. Tudniillik az anyabirka rögtön megérzi, hogy ez nem az ö báránya és nem fogadja el. Tehát ilyenkor van nagy jelentősége az átültetésnek, ami abból áll, hogy a megdöglött bárányról le­nyúzom a bőrt és ezt így ráhúzom arra a bá­rányra, amelyiket át akarom tenni az anyabirka alá. Ennél a munkánál nagyon fontos, hogy a bőrt, csak a fejnél, és az első lábaknál vágjuk be. Ezt a bőrt azután két nap múlva leveszem a bárányról, meri ezalatt az idő alatt a friss birkabőrszagot a másik birka bundája átveszi. Most, már nyugodtan levehetem, mert az anya- birka nem tudja megkülönböztetni, és azt hiszi, hogy az ő báránya. Nem ördöngös mesterség ez, igaz, hogy már régóta ennek a szakmának a mes­tere vagyok. Alig voltam 14 éves, amikor már tereltem a nyájat herceg Montenuovó Nándor birtokán. 6000 darab birkája volt, ott bizony volt BANDI... — nevet felvidáman János bácsi. Volt egy nagy­fáid barátom, ki nagyon kitolt velem.. Igaz. nem egyszer. Szóval az én tisztességes nagyfülű ba­rátom Bandi névre hallgatott, „aki“ nem volt más, mint egy közszeretetnek örvendő szamár. Hej, alaposan kiszabta egyszer az új nadrágomat. Hát. az úgy történt — mondja még mindig mo­solyogva János bácsi — hogy fel akartam ülni a hátára. Igen ám, de amikor közeledtem hozzá, akkor ő mindig rúgott egyet. Es bizony eltalálta a lábam szárát. Elég az hozzá, hogy mire fel­kerültem a hátára, addigra a vadonatúj nadrá­gom úgy nézett ki, mintha kirojtozták volna. Azért szerettem, néha megbokrosodott, akkor aztán beszélhetett neki az ember, behúzta a fülil-farkát, aztán irány a nagyvilág. Buksi ku­tyám nem egyszer alig bírta hazairányítani. Egy- egy ilyen kiruccanás után azután nyugodtan me­netelt a nyáj közepén. — Hej, azóta már sok idő eljárt, sok víz folyt le a vén Dunán. Az én nagyfülű barátom is már valahol alulról szagolja az ibolyát. Na, de ezen már hiába is gondolkodik az ember, megdöglött Bandi, a szamár, Buksi, a kutya és azóta már más vidékre költözött herceg Montenuovo is a maga kis 6000 birkájával. De itt vagyok én, Hambalkó János, a tsz juhász, aki őrködik az tsz, a saját birkanyája felett.- - - * - " ...........Ü i-lí J ános bácsi. Ebbe a létszámba beletartozik a leg­ifjabb nemzedék is, „akik“ a birkaistálló egy kis elkerített részén sírnak, de olyan keservesen, hogy még a követ is meg tudnák indítani. Kicsi­nek éppen nem mondható, gyapjas fejecskéjükét bizalommal dörzsölik gazdájuk lábához. A juhász gondos keze apró etetőrácsot készített a. kis bá­rányok részére, ahonnét azután szálanként esze­getik a szénát. Akkor van ám még csak riada­lom, amikor összeengedik őket az anyákkal. Ér­dekes, mindegyik kis bárány megtalálja az any­ját. Pár perc és térdenállva szívják a jó tejet. Egy jó hét, és kihajt Hambalkó elvtárs a lege­lőre, de előzőleg lekörmözi, az állatokat, hogy ezzel is elejét vegye a büdössántaság elterjedé­sének. — Jó jövedelmet hoz a juhtenyésztés a tsz- nek, — kapcsolódik a beszélgetésbe János bácsi. En arra törekszem, hogy legalább 5 kilogramm gyapjút nyírjak le minden birkáról. Ebbe a 100 darabban most 52 darab olyan birka van, ami leadja majd'az öt kilót. A gyapjú átvevési ára pedig 36 forint kilogrammonként. Csak a birka­gyapjúért közel 10.000 forintot kapunk. Hát még a szaporulatról nem is beszélek, mert komoly ára van most a birkának. 200—260 forinton alul nem lehet kapni egydarabot se. Mlost már elolvadt a hó, a nap mindig mele­gebben süt a déli órákban. Ilyenkor aztán no a fű, mintha húznák. Ez kell majd az én birkáim­nak, meg aztán abrakot is kapnak, igy remélem, hogy nem lesz nehéz elérni az 5 kilogrammos nHnrtnf Délután fél 2 órakor a Szekszárdi Építők a Paksi Traktor csapatát látják rendéből, szin­tén barátságos mérkőzésre, a kezdési idő fél 2 óra. Az Építők lf. az öcsényi falusi sportkör labdarúgóival mérkőzik, melynek a kezdési ideje 12 óra. ; i *© 1 { ! s ; ec \ S3 09 [ ..........: s -a <V9 J « "3 H © Um

Next

/
Thumbnails
Contents