Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-04 / 53. szám
UW4 MÁRCIUS 4 NAPLÓ A tanácselnök — Édesanyám, ne vigyél oda, abba a nagy ládába, én félek... — sirt a ’kis Erzsi, de olyan keservesen, hogy alig lehetett szavát érteni. Az ötéves kis- gyernSek mindem ideg,szálával küzdött félelemérzése ellen. Nem látott mást, csak az óriási láoát, mely kerekeken forgot*, és amelyet csúnya, füstfelhőt eregető masina húzott. Hiába volt minden tiltakozás, a csöpp kis emberpalántát feltették a lódénak nevezett vagonba, hogy rövid idő múlva elinduljanak az új haza felé. — Éljlndul'ásuntk e kis jelenétére .világosan emlékszem — mondja Simon Lajos, a’gfábóci községi tanács elnöke. — Én boldogabban indultam, igaz, nem fűzött semmi ehhez a vidékhez, csak a munka,, az örökös hajsza- Már behegedtek a fiatalkori, a gazdagok által okozott sebek. Sok keserű könnyet nyeltem akkor, kilencen voltunk testvérek. Apámék éjt nappallá téve dolgoztak, hogy felneveljenek bennünket. .Én már nyolc éves koromban dolgozni merítem, cseléd voltam Bar.tis Ferenc birtokán. Alig bírtam emelni a kisbabát, mégis kizavartak az erdőbe fát gallyazni és kérget fejteni. Estefelé már érzéketlenné váltam a hideggel szemben, ke- zem-lábam agyon fagyott. Nem egy esetben lázasan mentem ki az erdőre, de csak azért, hogy a gazda ne bántson. Szomorú gyermekkor volt ez. Később, évek múlva ugyanez maradt a helyzet, de csak azzal a különbséggel. hogy még, többet kellett dolgozni. —Ezért, tudtam könnyű szívvel otthagyni Dttrót. Nem fűzőit és nem fűz semmi engem ahhoz a vén fatornvo® faluhoz, mint szüleim sírja, akik me@halt.aik anélkül -—-hogy zavartalanul — ha egy kis ifiéig is, de boldogok leheltek volna. — 0 'hagytam Ditrót, az őst fészket,-a hegyeket, az. erdőket, Bartis Ferencet és az egész nyomorult úri népet, hogy megkeressem azt a vidékei, ahol megbecsülik az embert, ha szegény is. — Ha lassan is, de döcögött a vonat. Már 5 napja úton voltunk. A téli, hideg idő itt-ofit besüvitetrt a vagon repedéseim, olykor-olykor havat is szórt be. — Ennek is vége lett és Budapesten közölték velünk az új haza nevét: Grólbócot, 1947-et írtunk akkor. Ez az év új fejezetet nyitott életemben. Elértem azt, hogy házat, földet, lovat, gazdasági felszerelést kaptam. Örömmel dolgoztam reggelt'ől-estig, mert tudtam, hogy á munkám gyümölcsét egyedül én és családom fogja élvezni. Bizony az ekő évben nagyon nehezen ment, sok akadályt kellett leküzdeni, amíg eljutottam az első. aratásiig. ' — 1949-ben beléptem a grábóci Alkotmány termelőszövetkezetibe. Szerettem a szövetkezetét, dolgoztam, amennyit egy ember csak tud. Innen a termelőszövetkezetből. emeltek ki a községi tanács élére. — Nem akartam elfogsdnii, hivatkoztam arra, hogy nekem nincs annyi végzettségem, hogy el tudjam látni a feladatokat. Az igazat megvallva, nem akartam a gyeplőt kiengedni kezemből. Mégis elvállaltam. Később azt gondoltam, hogy ha a község' dolgozó parasztjai eny- nyire megbíznak bennem, akkor arra fogok törekedni, hoigy méltó legyek bizalmukra. — Most már negyedik éve, hogy elnök vagyok, a kezdeti nehézségekét, a. lámpalázt régen leküzdöttem már. A rendeletiek különböző paragrafusainak értelmét dolgozó társaimnak minden gátlás nélkül elmagyarázom megértetem velük. — Csak ezek a téli napok ne málnáinak, ilyen lassan. tudja eivtársnő én ízig-vérig parasztember vagyak. Én csak akkor érzem jól magam, ha kint lehetek a földeken, s ha már én nem is csinálom, legalább nézem, figyelem a község dolgozó parasztjainak: munkáját;. Simon elv társ szavaiból, mozdulataiból, mosolyából kiérezni a föld és a dolgozó parasztok iránt érzett szere te tét. ö ezért, jött el. a csíkmegyei Ditróból Dunántúlnak e. kis községébe, hogy minden erejével a föld igazi gazdáit segítse. BR. A segítség.. Pár nap és Beköszönt a tavasz. A hosszú 'tél alkalmat adott, arra, hogy jól felkészülve várjuk. Kihasználtuk-e a téli hónapokat á trágya- hordásra, a gazdasági felszerelések kijavítására? Azt kell mondani, hogy nem mindenütt lett jól kihasználva. De miért? Erről a sárpilisi Márciusi Ébredés tsz fogatosai tudnak beszélni. Az istállóik előtt többéves trágya van, vagy 10 vagonnal. Fogyogat lassan, 4 fogat állandóan hordja: de csak fogyogat. A 4 fogatos egymásnak segít rakódni és a megrakott szánok Egymásra várnak. — Nincs rakodó — mondogatja Báli János fogatos.. Megkérdeztük, miért nincs, Nem szólt egyik sem. Egy kis vártat után egy jól öltözött, őszülő hajú ember lépett ki az istálló melletti szérűből. — A Sándor majd megmondja: — mutat a közelgő ember felé Szabó József fogatos. 1 — Hát igen, 'csak nem bolondulunk meg, hogy 0.8 tized munkaegységért térdig jártunk a trágyában. Ezek a szegény fogatosok alig kapnak 0.8 tized munkaegységet. Ezért én nem dolgozok. Ezért nem jönnek a többiek sem. Inkább napszámba mennek, mert ott pénzt keresnek... De itt. Igaz én nem vagyok csoport- tag, de a feleségem a megalakulás óta bent van. — De, ha mindenki ezt teszi, — tör ki a szó Szabó Józsefből, — akkor ki fogja megmunkálni a földet, ha nem termelünk, akkor mit: fogunk osztani. Nemcsak a munkaegység dönti el a munkát. Ha mindenki dolgozna többet tudnánk termelni és több jutna. A szót újból az őszhaju Szabó Sándor vette át. — Sok az a föld maguknak Szabó bátyám, sohase tudják rendesen megművelni, meg az idén se számíthatnak minden tagra, — hangzott a meggyőző beszéd. Az elnök Szekszárdra ment, malacokát adnak el. Nem tudom, hogy kapunk-e pénzt, — mondogatja a fiatalabb fogatos, Bíró Sándor. A feleletet azonnal megkapta Szabó Sándortól. — — Már hogyan kapnának, hiszen kukoricát kell azon a pénzen venni abraknak. A három szán megrakásával végeztek. Most már lehet indulni. — Úgyis történt, felültek a szán tetejére, s elindultak. Szabó József még visszaszólt: — Csak beszélgessenek. Elindultunk az istálló felé. Valami különös gondolat futott végig az agyamban. Miért nem dolgoznak a tagok, hátha nem is a 0.8 tized az «••Mwm«•* PÁRTÉPITÉS Útmutatást nyújt a mindennapi pörtminkában oka. Talán valami más. Bementünk az istállóba. Szabó Sándor hangja megélénkült, mert hát itt nem hallja senki szavait. Kezdi sorolni a hibákat. Ez sem jó, meg az sem. Az elnök is könnyelmű, nem" őszinte az egész, ezért nem is lépek be. Inkább segítek így kívüláilva: sokszor etetem az állatokat, meg az udvaron is rendet szokok csinálni. Elmondta Szabó Sándor a múltját is: 16 évig kocsmáros volt... és meg becsülték. A felszabadulás után egy ideig folytatta, de valami óknál fog va kitették a szövetkezetből. Most éjjeliöl- a sárközi állami gazdaságban. „Segít a tsz-nek" — ő így mondja. Mi úgy látjuk: szétzülleszteni, feloszlatni. Jó lenne, ha felébredne a vezetőség és a tagság és a hibákat ott keresné, ahol kézzelfogható. Külpolitikai hírek ANTUNG Huszonegy amerikai és egy angol volt hadifogoly, — aki megtagadta a hazatérést, — szerdán délelőtt Ke- szoruból vonaton Antungba érkezett. Ugyancsak szerdán érkezett An- •tungiba az a két belga katona is, aki a khumvai arcvonalon öt nappal a fegyverszüneti egyezmény aláírása után átment a népi erők oldalára. A két belga katona a kínai népi önkéntesek felszólítása ellenére sem akart visszatérni az amerikai félhez. Kijelentették, hogy nem kívánnak Belgiumba menni, amely „gyors ütemben válik amerikai gyarmattá". PARIS A ,J-Huniaiiíté-' közölte a francia békcmozgalom állandó bizottságának a francia néphez intézett felhívását. A berlini tanácskozás — mondja többek között a felhívás — új lépés volt a nemzetközi enyhülés felé vezető úton. A felhívás ugyanakkor rámutat, hogy azok a tervek, amelyek katonai koalíció létesítéséről szólnak a felfegyverzett Németország részvételével, a békét fenyegetik. A bonni és a párisi szerződésről való végleges lemondás lehetővé tenné a négy hatalom tárgyalásainak mielőbbi folytatását és azt, hogy megtalálják a mindenki számára elfogadható megoldást Az állandó bizottság felszólít minden francia férfit és nőt, nyíltan mondja meg véleményét erről a kérdésről, hogy a parlament tagjai figyelembe vehessék ezt a véleményt, midőn majd végérvényesen nyilatkoznak kell a bonni és a párisi szerződés mellett, vagy ellen. A vendéglátóipar feladata: szocialista szellemben kielégíteni a dolgozókat Szocializmust építő hazánkban teljes egészében megváltozol a vendéglát óipar hivatása és ennek folytán jellege is. A vendéglátóipar ma már nem a kevésszámú kiváltságosok által kisajátított szórakozást biztosítja, hanem a dolgozók széleskörű s magas színvonalú ellátását szolgálja hálózatával. Feladata a szolgáltatások kiszélesítése, ezenbelül a dolgozók minél. jobb ellátása. A kínálási rendszer bevezetése is ezt célozza. A vendéglátóipar dolgozói pedig a feladiatokat csak akkor tudják jól végrehajtani, ha ismerik a vendéglátóipar üzleti szabályzatát, mely lerögzíti a kötelességeiket, jogaikat, de nem utolsó sorban a feladatokat is. A Tolnamegyei Kereskedelmi Felügyelőség az év elején ellenőrzést végzett az Észak- és Déltolnamegyei Szálloda és Vendéglátóipart Vállalatok mintegy 15 üzeménél. Az ellenőrzés során tapasztalt, eredményeket és hiányosságokat az elmúlt héten értekezleten ismertették a vendéglátóipar dolgozóival. Halász István elifárs, a felügyelőség vezetője mindjárt a bevezetőben bírálta a Vendéglátóipart Tröszt és a vállalatok igazgatóit azért, mert nem biztosították az előfeltételéi annak, hogy a dolgozók birtokába kerüljön az üzleti szabályzat. Természetesen így a dolgozók nem ismerhetik azt, 8 ezért fordulnak elő több hibák, ami nem is tetszik a vendégeknek. Nyolc üzemben — 5 helyen egyáltalán nincs — olvashatatlan az ártábla, így sokszor abban a hiszem- bem vannak a dolgozók, hogy becsapják őket. Egy-két helyen pontatlan mérést végeznek, mint például a szekszárdi Szabadság Szálló büf- féjélben és sö ütésében. Alföldiné a szendvicseket úgy mente a fogyasztóknak, hogy sok esel ben a szalámi az adagnak mintegy 50 százaléka volt. Csuka József né, a söntés csaposa pedig a hivatalos jelölő vonal alatt mintegy egy centiméterrel alább mérte az italt. S az a legérdekesebb, hogy a vállalatnál, mint többlet, nem jelentkezett a plusz- mennyiség. A legtöbb üzemben nincs megfelelő rend. Nem megengedhető, hogy a szekszárdi vasutas vendéglőben az asztalra terített abroszok piszkosak legyenek. Hiszen az ilyen rend egyáltalán nem étvágygerjesztő. — De pókhálós, piszkos helyiséggel lehet találkozni Pakson is. A bonyhádi söntésiben az idő viszontagságai ellenére is megfelelő rend és tisztaság uralkodott. Hibának tűnt fel az is, hogy egyes helyeken, például Dombóváron a 8. számú italboltban a 63 forintos vörüsszilva pálinkát 70 forintért mérték. A vállalatok ellenőrzése során megállapítást nyert az is, hogy az üzemek 60 százalékánál nem használnák a sör kimérésénél feszmérőt. S ahol van, az nem használható. Egyetlen egy üzemben sem tüntetik fel a szeszfokot, pedig ez is kötelező, mert gondolhatnak arra a fogyasztók, hogy meg van a szesz vizezve. Az utasellátó szekszárdi són lésében azért keltett Harváthnét megbírságolni, mert a kommers rum szeszfoka 40 százalék helyett csak 35.6 százalék volt. Az ellenőrzés során megállapítást nyert az is, hotgy az éttermekben igen, de az italboltokban és a söntés ekben a hidegétel ellátás nincs megfelelően biztosítva. De az ital- választék sem a legmegfelelőbb: sok esetben rum, pálinka, esetleg kevert kivételével egyéb szesz már nem kapható. S mindezek a hibák legtöbbször a boltlkezélők hibájából, mint ez a paksi 1. számú italboltban is bebizonyosodott. De a minőség terén is súlyos hibák mondhatok. Az üzleti szabályzat 63. paragrafusa lerögzíti, hogy a vállalat dolgozói munkaidő alatt szeszesitalt nem fogyaszthatnak, térítés nélküli árut el nem vihetnek, illetőleg el nem fogyaszthatnak. Mégis tapasztalták, hogy egyes dolgozók sok esetben fogyasztják nemcsak a szeszesitalt, de az ételféleségeket is. A bonyhádi büffé részlegében Freiburger József- né felszolgáló az ellenőrzéskor a konyháiról hozott fötthúst, kényeret, savanyúuborfeát, amit elfogyasztott, — de természetesen nem fizetett érte. Halász elvtárs beszámolója után a vendéglátóipar dolgozói tették meg hozzászólásaikat. Freiburger József- né sérelmesnek találta, hogy megbüntették őt azért, mert blokk nélkül hozott a konyháról élelmiszert saját fogyasztásra. Elmondta, hogy ö a blokkot később úgyis megváltotta volna. Gombár Sándorné felügyelő elvtársnő később megadta a választ, hogy helytelennek tartja az azonnali megbüntetést, figyelmeztetni kellett- volna először. Sarmom Gyula a dunaföldvári cukrászda üzletvezetője arról beszélt, hogy a községi tanács ígéretet tett már regen a WC rendbehozására, de még nem cselekedett. Ambrusics János elvtárs, a Déltolnamegyei Vállalat vezetője többek között ismertette felszólalásában, hogy kapnak szeszfo- kolót és feszmérőt. Tolnai Ferencné hozzászólásában elmondta, hogy Pakson és Dunaföidváimn már megkezdték az üzleti szabályzat ismertetését a dolgozókkal. Báló Zoltán, az Északtolmamegyei Vállalat áruforgalmi osztályvezetője elismeri azokat a hiányosságokat, amiket Halász elvtárs felhozott üzemeire. Intézkedéseket lettek már ez ideig is a meglévő hiányosságok kiküszöbölésére. Többek között abroszokat rendeltek a Textilnagykereskedelmi Vállalattól, hamarosan megérkeznek az árlapok, stb. Ezenkívül számos felszólaló volt még az értekezleten, melyek mind a meglévő hibák kijavítására irányultak. Az NDK dolgozói nem mondanak le vívmányaikról Küldöttközgyűlés a Buiia-inelvekben A Hallo kerületi Marseburg közelében lévő Buna vegyiművek dolgozói az utóbbi években kiváló eredmé nyékét értek el. Nyilvánvaló; hogy az I. G. Farben Nyugat-Németor- szágban megbúvó urai irigykedve figyelik az üzem gyorsütemű fejlődését és leghőbb vágyuk az, ismét kezükbe kaparintani, hogy újra tőkét tudjanak kovácsolni a dolgozók véréből, verejtékéből. Erre azonban nem kerül többé sor. Ezt már június 17-én is tapasztalhatták, aőnikor zavarkeltési kísérletük teljes kudarcot vallott az üzemben. Ezt bizonyítják az egyre emelkedő termelési eredmények. A kar- bidgyár dolgozói például 55 százalék kai növelték a termelést, anélkül, hogy a, kemencék száma változott volna. A Buna-művek dolgozói eddigi eredményeiket szovjet szakemberek irányításával. érték el. Az üzem 1954 január 1. óta a német nép tulajdona. A dolgozók 1954-ben az eddiginél is jobb eredményeket akarnak elérni, hogy ezzel is kifejezzék a szovjet nép iránti hálájukat. . A Bunanművek dolgozói — párttagok és pártonkívüliek életében jelentős esemény a március 30-ra Berlinbe összehívott IV. pártkongresz- szus. Az üzemben a vállalások ezreit tették a kongresszus tiszteletére. A kongresszusi előkészületek során szorosabbá vált a kapcsolat a párttagok és pártonkívüliek között, megindult a legjobb dolgozók áramlása a párt felé. A Buna-művek küldött-közgyűlését megelőzően 87 élen járó dolgozd kérte felvételét tagjelöltnek, hogy a párt soraiban még következetesebben harcolhasson a munkások és parasztok államának megerősítéséért, a béke megvédéséért. Ugyanakkor eredményeket értek el a párt sorainak a megalku vó elemektől való megtisztítása terén. A párttagság a vezetőségválasztások alkalmával több párttagot kizárt a párttagok soraiból. A 25. számú alap szerv például kizárta az egyik voit funkcionáriust, mert nem voit hajlandó magát alávetni a párt alapszabályainak. A Buna-művek küldöttközgyű' ése újra tanúságot tett arról, hogy a dolgozók tisztában vannak a kongresz- szust megelőző vezetőségválasztások jelentőségével. A tagság magas igényeket támaszt a jelöltekkel szemben. A közgyűlésen minden jelöltnél gondosan megvizsgálták: meg van-e biztosítéka annak, hogy a körzeti pártvezetőségben jó munkát végezzen. Főleg az eddig végzett párt- munkát vették alapul. Több küldött élesen bírálta a határozati javaslatot, amely túl általános volt és nem tért ki a Buna-művek párttagságának feladataira a béke megőrzésében és a német rép nemzeti érdekeinek védelmében. Az elnökség a bírálat nyomán új határozati javaslatot állított össze. Az egyik pontot például, amely szerint „a Szabad Német Ifjúság helyi szervezetét az eddiginél hathatósabban kell segíteni", úgy egészítették ki, hogy „40 tapasztalt, fejlett elvtársat kell megbízni az ifjúsági szervezet rendszeres patronálásával.“ A Buna-művek „Lenin" erőművében dolgozó Gerhard Hirsch fűtő felszólalása rámutatott arra: ahol a párttagok következetes harcot folytatnak a párt határozatainak megvalósításáért, mint nálunk az erőműben, nem is marad el az eredmény. Az erőmp dolgozói rendszeresen megvitatják a politikai eseményeket, a párt és kormány határozatait. A négyhatalmi értekezlet idején a párttagok és pártonkívüiiek kollektív levelet intéztek a négy külügyminiszterhez. Legutóbb egy nyugatnémet üzembe írtak. Azt javasolták: küldjenek a nyugatnémet üzem dolgozói küldöttséget a Buna- művekbe. Három dolgozó mindjárt fel is ajánlotta: szívesen látja vendégül a küldöttség tágjait. — Az egyik pártonkívüli azt az aggodalmát juttatja kifejezésre, hogyha újra egyesítik Németországot, le kell mondaniok eddigi vívmányaikról. — Persze megmagyarázták az elv- társak, hogy Németország egyesítése nem veszélyeztetheti azokat az eredményeket, amelyeket a munkások és parasztok lelkes munkával teremtettek. Nem mondunk le vívmányainkról. Mi egy egységes demokratikus Németországért harcolunk, amelyben nincs helye háborús uszí- tófcnak, atomágyúknak, Adenauerek- nek, Kruppoknak. A küldöttközgyűlés arról tett tanúságot, hogy az új vezetőségek megválasztása óta. tovább javult a párt- munka a Buna-művekben, erősödött a párttagok és pártonkívüliek kapcsolata, tovább növekedett a párt tekintélye,
