Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-25 / 47. szám

1954 FEBRUAR 25 NAPLÓ «1 PÁR! Éb HART ÉPÍTÉS * A pincehelyi alapszervezet készül a ve*etőségvalasztásra A ptocehelyí alapszervezet tagsága is gondosan készült az uj pártveze- tóség megválasztására. Hisz nem kis ügyről van szó. Erezték, hogy olyan vezetőket kell választaniuk a párt- szervezet élére, akik az elmúlt idők­ben bebizonyították munkájukkal, hogy képesek vezetni, irányítani és segítséget adni a dolgozók munká­jához. A pártvezetőség is érezte, hogy leplezetlenül fel kell tárnia a párt­szervezet eddigi munkáját, az- ered­ményeket éppúgy, mint a hiányos­ságokat. Úgy készültek a beszámo­lóra, hogy az. egyúttal a következő feladatokat is megszabva eredmé­nyesen mozgósítsa a párttagságot. Vezetőségi ülésen beszélték tehát meg á beszámoló elkészítésének raó- dózatáit. Bevontak ebbe a munkába a pártesoportbizalmiakat is, akik vál­lalták, hogy beszélgetve a pártta­gokkal biztosítják valamennyiük részvételét a taggyűlésen. Közben kisgyűléseket is tartottak, amelye­ken keresztül szélesedett a III párt- kongresszus tiszteletére indult ver­senymozgalom is a dolgozó parasz­tok között. Ebben is a vezetőségi tagok és a párttagok jártak elől jó példával. — Ékes Ferenc elvtárs pártvezetőségi lág vállalta, hogy félévi tojás- és ba­romfibeadási kötelezettségét teljesíti a' pártkongresszusig. A párttagok is, mint Horváth Bertalan elvtárs, — ugyanezt vállalták. így mentek kis­gyűléseket, is tartani. De a többi párttag, mint Bognár Ferenc és a pártonkmiliek, mint Csonka János és a többiek is lelkesen csatlakoz­tak a versenyhez. Egy akarattal azon vannak, hogy a párt>- és kor­mány-adta segítséget minél jobban felhasználva eleget tudjanak tenni kötelezettségeiknek és saját jólétü­két emeljék. Á pártszervezet munkájának e je­lentős eredménye természetesen nem maradhat ki a beszámolóból. De nem maradhat, ki az sem, hogy a meg­alakult termelési bizottság már mű­ködik. Különösen a gyümölcs, szőlé­szeti és az állattenyésztési szakcso­portok. A beszámoló természetesen a hi­bákról sent feledkezik meg. Helyt kellett, hogy kapjon a tag- és tag­jelöltfelvételi munka hiányosságai­nak feltárása is. Névszerint bírálja a beszámoló a pártcsoportbizalmiak munkáját is, akiknek nagy részük van a tag- és tagjelöltfelvételi mun­ka hiányosságaiban. Köztük is az olyanoknak, mint Mező József, aki elhanyagolta ezt a fontos pártmun­kát. Részben ennek tudható be az ok­tatási munkában megmutatkozó hiá­nyosság is. Feltétlenül beszélni kell róla, hisz a mezőgazdaság fejleszté­séről szóló párt- és kormányhatáro­zatokat csak elméletileg képzett dol­gozók tudják eredményesen megva­lósítani, s erre mozgósítani az egész község dolgozó parasztjait. Elsősorban beszélni kell a kollek­tív vezetés területén megmutatkozó hibákról, őszintén feltárja a beszá­moló, hogy ebben Takács Elek füg­getlenített titkár elvtársnak is van része. Eddig ugyanis jórészt triaga akart mindent megcsinálni, s akarat­lanul is kivette az alapszervezet ve­zetői kezéből a tényleges vezetést. De szól önbírálatról is a beszámoló a vezetőség felé. Elsősorban ők fe­lelősek azért, hogy bizonyos mér­tékben engedték kivenni kezükből a vezetést. Felelősek azért is, hogy a tömeg­szervezetekre, mint például a Dísz­re, kevesebb gondot fordították, mint amennyit kellett volna. Márpedig a falu előtt álló nagy feladatok feltét­lenül megkövetelik az ifjúság tevé­kenyebb részvételét az ügyek intézé­sében. A kultúrmunka területén az ifjúság már kezdi nyitogatni orosz­lánkörmeit. A nagyobb segítség más területeken is hasonló eredményeket hoz. De ugyanez áll a többi tömeg­szervezetekre is. Az eredmények csak úgy fokoz­hatok, ha mindezt a komoly lehető­ségeket az új pártvezetőség figye­lembe veszi és fel is használja mun kájában. Erről is szól a régi vezető­ség beszámolója. Az ilyen beszámo­ló eredményezheti, hogy a tagság áttekintve az eddigi eredményeket és hibákat, jó javaslatokat tud adni a további munkákhoz. Általában a pincehelyi alapszer­vezet előkészületei jónak mondha­tók. Mégis meg kell emb'teni, hogy még mindig nem adják sem a veze­tők, s így sem a tagság, erejük, tu­dásuk legjavát. Takács Mihály alap­szervi titkár elvtársnak konkrét se­gítséget jóformán Kránic Mihályné, Ekés Ferenc elvtársak adtak. — A többiek még nem eléggé kapcsolód­tak be a vitába. A párttagság között is vannak még olyanok, akik még húzódoznak s így hátráltatják a tel­jes értékű felkészülést. Az új pártvezetöség legfontosabb feladata lesz, hogy kollektív vezető maradéktalan megvalósításával a pártszervezet valamennyi- tagját csa­tasorba állítsa. Elsősorban a pártélet további megjavítása az az út, amely segítséget ad a termelésben is egy­re nagyobb eredmények eléréséhez. A taggyűlés ehhez kell, hogy segít­séget adjon. Nőjön tovább a pártta­gok aktivitása, s a megindult jó lendület ne álljon meg.'Ez a további sikerek titka, s ha az új vezetőség a tagság egészével áll munkához, a siker nem marad el, Felkészülten várják a tavaszi olvadást a Vízügyi kirendeltség dolgozói Több, mint 10 éve nem volt ha­zánkban ilyen nagyarányú hóesés, mint az idén. Ez főleg a gyermekek számára jelentett nagy örömet, mert az iskolászünetben megvolt a lehető­sig szánkázásra, síelésre. De a rossz oldalát is meg kell említenünk az idei hóesésnek. Mert hogy emiatt voltak zavarok a vasútnál, a MÁV- AUT-nál, az biztos. S éppen a rossz közlekedés miatt akadt meg a mun­ka több üzemben, mert nem érke­zett meg időben a nyersanyag. Mindenki örömére a tél ,,hatände­le" lassan lejár. Egy hónap sem kell már, s elérjük a tavasz első napját: március 21-ét. Ahogy az idő enged, a hó is napról-napra olvad, kisebb lesz. Bizonyára ma már foglalkoz­tatja olvasóinkat is az a gondolat, ha az a. sok hó elolvad, nem fog-e kárt okozni egy-egy községben, kint a szántóföldeken. Erre a kérdésre a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság szekszárdi kirendeltségének vezetője, Morvái György elvtárs és főmérnö­ke, Kaján Sándor elvtárs adják meg a választ olyan formában, hogy a kirendeltség mit tett már ezideig mindezek elkerülése végett. Sokan emlékeznek megyénk dolgo­zói közül azokra a hatalmas árvi­zekre, amelyek nem egyszer hatal­mas károkat tettek kint a földeken, egy-egy községben. Legutóbb 1945- ben. fordult elő, amikor a Duna vize Tolna megye területén Fadd és Bo- gyiszló határában átszakította az ár­vízvédelmi töltést. Bogyiszlón 326 ház dőlt össze, s az őszi vetéseket ta­vaszi vetésekkel kellett pótolni. Em­lékezetes megyénkben az 1940-es ár­víz is, amikor a Sió vize Sióagárd- nál szakította át a töltést. Abban az időben, amikor az árvi­zek ennyire pusztítottak, az ármen- tésítő társulatok látták el az árvíz- védelmi feladatokat. 1948 február 1- vel azonban az árvízvédelmi bizton­ságot is komolyabb al apó líra helyezr ték, megszűntek a társulatok, s he­lyükbe megalakultak az árvízvédel­mi és folyamszabályozási hivatalok. 1958 október 1-én a vízügyek egysé­ges kezelése végett megalakították az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, mely a Minisztertanács alá van ren­delve. A főigazgatósághoz 12 igazga­tóság és több kirendeltség tartozik. Az államosítás óta kormányunk komoly összegeket fordít az árvízvé­delmi művek — szivattyútelepek, ár- vízvédelmi töltések, zsilipek, belvíz- védelmi csatornahálózat — fenntar­tására és gondozására Az árvízvé­delmi biztonság érdekében az ár­védelmi szertárokat is az igazgató­ság által előírt módon kiegészítet­ték és a rendelkezésükre álló hite­lekből még tovább erősítik. A je­lenlegi felszerelés az 1945-ös ’ felsze­reléshez viszonyítva teljes korszerű­nek mondható, habár még mindig vannak hiányosságok. A szekszárdi kirendeltség dolgo­zói minden eszközzel arra töreked­nek, hogy mezőgazdasági dolgozóink ne szenvedjenek károkat árvíz kö­vetkeztében. A bogyiszlói területen lévő árvízvédelmi töltésnél már 1951 óta folyamatosan földmunka folyik. Ezideig 150 ezer köbméter földet termeltek ki, s ezzel a már meg­épült szakaszon a jeges árvízsziht felett a 100 százalékos kiépített biz­tonságot érték el. Hasonló munkák folytak már a Sió vonalán is Sió- agárdnál. Borjádnál, Sárszentlőrinc- nél és még több helyen. Az idei év­re tervbe vett beruházási munkák előrehozásával is az árvízi biztonsá­A mezőgazdaság fejlesztéséről szó­ló határozatot megyénk dolgozó pa­rasztsága örömmel fogadta. Öröm­mel fogadta a határozatnak azt a ré­szét, amely kimondja, hogy a má­sodik tehén után megszűnik a tej­beadási kötelezettség. Nem egy dol­gozó paraszt — a határozat után — egy tehene mellé még egyet vett. Például Horváth István 8 holdas tamási dolgozó parasztnak tavaly még csak 1 tehene volt, tejbeadási kötelezettségét akkor is maradékta­lanul teljesítette. 1954 januárjában még egy tehenet vett és még január hónapban a kötelező 100 liter tejbe- szolgáltatás mellett beadott 301 liter szabadte.iet. 4 száza.'ókos át­lag zsírtartammal. Horváth István a 301 liter szabadtejért — 2.73 forint got akarják még jobban fokozni. — Jelenleg 54 kordély és 80 fő dolgo­zik csupán a dunai védvonalon, A dolgozók dacolva a. hideggel, hősies munkát végeznek. Az árvízi bizton­ság érdekében történt az is, hogy újból felülvizsgálták az árvízvédelmi töltéseket, az azokon épített műtár­gyakat, valamint a raktárakat is, s az észlelt kisebb hiányosságokat tel­jesen kiküszöbölték. A jelenlegi dunai jégállapot és a hideg idő szintén komoly felada­tok elé állítja a kirendeltséget. Ezt a feladatot úgy oldották meg, hogy az állandó tájékozódás végett egy rendszeres víz- és jégjelentőszolgála­tot állítottak fel, a legkisebb jég- mozgásíol is tájékozódást tud nyúj­tani a főigazgatóság felé. Jelenleg a jéggyűrődéseket és a jégtorlaszo­kat feltérképezték, s ennek változá­sát is állandóan vezetik, Nem kis feladatuk van a Székes- fehérvári Vízügyi Igazgatóság szek­szárdi kirendeltség dolgozóinak. Becsületes munkájuk nyomán min­den tolnamegyei dolgozó, nyugodtan hajthatja fejét éjszakai nyugovóra, mert van egy kirendeltség, mely szívén viseli életüket, biztonságukat. literenkénti áron — 904.73 forintot kapott. Magyarkeszihen is 'vapnafc jól tel­jesítő gazdák. Körmendi József 5 holdas dolgozó parasztnak egy tehe­ne Van. Az 50 liter kötelező tejbe­szolgáltatáson kívül beadott 341 liter szabadtejet. A szabadtejért 891.91 forintot kapott. Máté János 8 holdas dolgozó paraszt az 57 liter kötelező tejbeszolgáltatás mellett 260 liter szabadtejet adott be, amiért 679.44 forintot kapott. Nagyszokoly községből Bóta József az 50 liter kötelező tejen kívül 307 liter szabadtejet adott be, amiért 772.80 forintot kapott, Gruber János termelőszövetkezeti tag, aki a ház­táji tehene után beadott 358 liter tejért 859.20 forintot kapott. Egyre több n teljesítik túl tejbeadási kötelezett ségdket 4 gépállomások szemléje elé Ma, február 25-én lejárt a téli gépjavítások határideje. Megyénk gépállomása inak a téli gép javítási idényben sok figyelmet érdemlő ne­hézségeikké] kellett megbirkózni. Sok helyen hiányosan voltak bizto­sítva a technikai előfeltételek és olyan gépállomások is akadnak, ahol szakember hiánnyal küzdenek. Még­is, ennek ellenére helytálltak gép­állomásaink a téli gépjavítás ideje alatt. Hogy hogyan álltak helyt, azt valójában az elkövetkezendő napok döntik el. Most. dől el, hogy gépállo­másaink milyen munkát végeztek. Akkor, amikor a szemlebizottság tü­zetesen átvizsgál mindent és ha jól dolgozott a gépállomás, megállapítja: jól felkészült a tavaszi munkákra. Ha pedig rosszul dolgozott, a szemle­bizottság azt is megállapítja, és uta­sítja a gépállomás vezetőjét, hogy a nem jól javított gépeket újra javít­sák ki. A gépállomások megyei igazgatósé gának szemlebizottságai ma kezdik meg a munkát. Megyénk gépállomá­sainak vezetői és dolgozói izgalom­mal készülnek erre a napra. Ez ért­hető is, és így van jól. Hiszen most. vizsgáznak a vezetők, főgépészek, szerelőik, a gépállomás egész kollek­tívája. Ezeken a szemléken igaza mérleget lehet kimutatni arról, hogy melyik gépállomás, hogyan dolgo­zott, a téli hónapokban. A tavalyi szemlék, az. egész gaz­dasági év, arra inti gépállomásain­kat, hogy a papírra vetett számok és betűk a való igazságot tükrözzék. Ugyanis tavaly nem mindenütt ez történt. A sárpüi&i gépállomás ve­zetői a szemlét megelőzően bejelen­tettéit, hogy végeztek a gépek minő­ségi és mennyiségi javításával. A valóságban pedig nem így volt. Ta­valy március 10-én, a szemle nap­ján, Bölcsföldi Ferenc, a gépcsoport egyik műszaki előadója és a bizott­ság többi tagjai megállapították, hogy bizony a gépjavítási munkában bőven akad kifogásolni való. Leola­jozták a gépeket és úgy vélték, ér­zel el van intézve. Az így javított gépekkel bajos dolog egész éven át dolgozni. Hogy mennyire értették meg ezt gépállomások vezetői és dolgozói, azt ismét a szemlébizottság dönti el. A sárpilisiek eseténél sok­kal kirívóbb a varsádi gépállomás példája. Tavaly két alkalommal ren­delt el a szemlebizottság pótszeredét, mert a lejelentett munkák egy ré­szét egyáltalán nem végezték el. Megyénk gépállomásainak felada­tai a tavalyihoz viszonyítva meg­növekedtek. Hogy a megnövekedett feladatok elvégzése* nagyobb felelős­séget követel, azt gépállomásaink vezetői, dolgozói és a szemlét végző bizottság tagjai tudják legjobban. Ök tudják legjobban, hogy a .rosszul javított gépekkel nem lehet dolgoz­ni. Ha a vetögépeket csalt leolajoz- zák, a piszoktól megtisztítják, azok az első napon felmondják a szolgá­latot. Ilyenkor aztán mi történik? A gépállomás nem tudja elvégezni a vállalt munkát határidőre, és a termelőszövetkezetek tagjai szidják- átkozzák a gépeket a gépállomással együtt. ' Hogy ez ne így történjen, az a gépállomáson múlik. Bár most már késő, de még mindig van idő, hogy gondosan átvizsgálják a kijavított gépeket. Még véletlenül se fordul­jon elő olyan hiba, hogy egy-egy traktor járókerekei totyognak. Vagy a tárcsákra nincsenek felszerelve a .tprhelö-tepszik, vagy az ekék nin­csenek jól beállítva. Ezek olyan hi­bák, melyeket rövid időn belül, még most is ki lehet javítani. A termelőszövetkezetek tagjai igen nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a gépállomások tavaszi szem­léjének. Sokat várnak ebben az év­ben sokkal többet, mint tavaly. A gépállomásokon a sor, hogy rászol­gáljanak a bizalomra. Hogy valóban rá tudnak-e szolgálni, azt a ma kez­dődő gépjavítás! szemlék döntik el. Phenjan (TASZSZ) A „Nodon Szinimm“ című lap „A koreai kér­dés békés rendezésének és a nemzet­közi feszültség enyhülésének útja" című cikkében üdvözli a négy hata- om külügyminisztereinek döntését, amely szerint áprilisra összehívják Genfbe a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia, , a Kínai Népköztársaság, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság, a Ko­reai Köztársaság és más országok képviselőit, hogy megvitassák a ko­reai kérdés megoldásának, valamint az indokínai béke helyreállításának lehetőségeit. A koreai nép — írja a lap — támogatja a berlini értekez­leten hozott határozatot, mert úgy látja, hogy az előrehaladást jelent a béke megszilárdításában, a Korea nemzeti egyesítésére és az indokínai béke helyreállítására vonatkozó kér­dések megoldásában, valamint a nemzetközi feszültség enyhülésében, A „Nodon Színműn“ és a „Min- csu Csoszon“ hangsúlyozza, hogy ezek a koreai nép és minden béke­szerető nép szempontjából nagyje­lentőségű döntések a világbéke meg­szilárdításáért következetesen és ki­tartóan harcoló Szovjetuniónak kö­szönhetők. Súlyos éhínség a Missouri gyapottermő vidéken A St.-Louis-i Post Despatch tudó­sítója helyszíni riportot készített a Missouri gyapottermő vidéken. A ri­portban rámutatott, hogy a fokozódó munkanélküliség következtében az államban hatalmas éhínség dúl. Missouriban, a gyapot országában — írja a tudósító — az idén több az éhező ember, mint az 1932-es nagy gazdasági válság óta bármikor. Az állami tisztviselők az a marikra • kormányhoz fordultak segítségért, kérve, hogy élelmiszer segéllyel mentse meg a lakosságot az éhhalál- tól. Hivatalos 'becslések szerint az ál­lamban ötezer ember éhezik, azon­ban a valóságban ez a szám jóval magasabb. Megjelent a „TÁRSADALMI SZEMLE« új száma A Társadalmi Szemle most meg­jelent januári száma Lenin emléké­nek szenteli két első cikkét. Lenin halálának 30. évfordulója alkalmá­ból Fogarasi Béla elvtárs „Lenin és az átmeneti korszak kérdései“, Fe­kete Ferenc elvtárs pedig „Lenin ta­nítása az agrárkérdésről" címmel írt cikket a lenini tanítások legidő­szerűbb kérdéseiről. Lenin nevének és műveinek magyarországi elterje­désével foglalkozik a „Szemle"-ro- vat első cikkében Präger Miklós elv­társ. Szalai Béla és Szabó Kálmán elv­társak cikkének címe: „Népgazdasá­gunk fejlesztésének 1954. évi terve“. A falusi pártmunka előtérben álló kérdéseivel foglalkozik Matusek Ti­vadar elvtárs cikke. A IV. Magyar Képzőművészeti Kiállítás tanulságait Németh Lajos elvtárs elemzi. Kassai Géza elvtárs Mód Aladár elvtársnak ,A nep-politika és alkalmazásának néhány kérdése pártunk politikájá­ban“ című, a Társadalmi Szemle szeptemberi számában megjelent cik kéhez fűz kritikai megjegyzéseket, amelyeket a szerkesztőség vitára bo­csát. A folyóirat közli a Központi Ve­zetőség határozatát a közoktatás hely­zetéről és feladatairól. A Szemle-rovatban Bodnár György elvtárs Urban Ernő új darabjával és a szatíra kérdéseivel foglalkozik. Markója Imre elvtárs „Vita állam- és jogtudományok helyzetéről és feladatairól" című cikkében á Tudo­mányos Akadémia állam- és jogtu­dományi bizottsága által rendezett vita eredményeit és tanulságait fog­lalja össze. Huszár István elvtárs a Folyóirat-szemle rovatban a Statisz­tikai Szemle utolsó évfolyamát bí­rálja. A Könyvismertetés-rovatban Mao- Ce-Tung válogatott műveinek 2. kö­tetét Tamás1 Aladár elvtárs ismer­teti. Eörsi Gyula elvtárs ,Az ameri­kai igazságszolgáltatás“ c. könyvéről Szabó Imre elvtárs írt bírálatot, A koreai sajté a berlini értekezlet eredményeiről

Next

/
Thumbnails
Contents