Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-24 / 46. szám

2 N A P C Ö 1954 FERRTXAB 24 Országos értekezlet tárgyalta meg a mezőgazdasági termelés fejlesztésének soronkövetkező feladatait , A mezőgazdaságban néhány hét múlva meginduló nagy tavaszi munkák küszöbén a minisztertanács hét­főn a mezőgazdasági termelés soronkövetkező feladatai­nak megtárgyalására az Építőipari Dolgozók Szakszer­vezetének székházába országos értekezletet hívott ösz- sze. Az értekezleten résztvettek a mezőgazdaság tudó­sai, szakemberei, a tanácsok képviselői, az állami gaz­daságok, gépállomások, termelőszövetkezetek vezetői és legjobb dolgozói, kiváló agronómusok, állattenyésztők, valamint a termelésben kitűnt egyénileg dolgozó pa­rasztok. Megjelentek az értekezleten Rákosi Mátyás elv- társ, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek első titkára, Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettese, föld­művelésügyi miniszter, Acs Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Tisza József begyűjtési miniszter, Altomáré Iván, élelmiszeripari miniszter, Dögéi Imre, a SZÖVOSZ elnöke, Borbás Lajos, a MEDOSZ elnöke, Manninger Rezső, Sedlmayr Kurt és Kreybig Lajos Kossuth-dijas tudósok, valamint a mezőgazdasági igazgatás számos vezetője, Manninger Rezső elnöki megnyitója után Magyart András, a földművelésügyi miniszter első helyettese tartotta meg beszámolóját, a mezőgazdaság fejlesztése terén soronkövetkező feladatokról. Mag' ad András elvtárs beszámolója A magyar mezőgazdaság előtt sohasem állt olyan ragyogó lehe­tőség, — mondotta többek között — mint most, nem is kapott soha olyan segítséget, mint amilyet a mező- gazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozat biztosít. Sokoldalú és széleskörű kormány- intézkedések növelik a parasztság termelési kedvét, fokozzák a mező- gazdasági termelés fejlesztésében a mezőgazdaság dolgozóinak egyéni érdekeltségét, szilárdítják meg a termelés biztonságát. ig’H-ben a mezőgazdasági beru­házások részesedése a népgazdaság összes beruházásaiból az előző évi aránynak mintegy kétszeresére emelkedik. Szocialista iparunk meg­teremti a mezőgazdaság technikai bázisát. Ugrásszerűén nő egyes mezőgazdasági gépek és kisgépek gyártása. Már ebben az évben töb­bek között több mint ötezer új trak­tort és hétszáz ni Moros permetező- gépet kap a mezőgazdaság. Az anyagi érdekeltség fokozottab­ban jut érvényre mezőgazdaságunk szocialista szektorában is, ahol az eddiginél következetesebben kezd megvalósulni a termelt javaknak/a végzett munka mennyisége és mi­nősége szerinti elosztása. Megjavult az állami gazdaságok ás gépállomá­sok bérrendszere, most dolgozzák ki a jelenlegi termelőszövetkezeti munkaegységrendszer aránytalansá­gainak megszüntetésére és a premi­zálás erőteljesebb alkalmazására irányuló javaslatokat A mezőgazdaság dolgozóinak a termelési feladatok állhatatos vég­rehajtásával, illetve az állam iránti kötelezettségek példás teljesítésével kell viszonozniuk a feléjük nyújtott baráti kezet. így erősödik tovább a munkás-paraszt szövetség. A mezőgazdaság alapvető, legdön­tőbb ága a növénytermelés. A mező- gazdaság fejlesztése nagyszerű ter­vének megvalósítása — ezen belül a növénytermelés — sikere nagy­mértékben azon dől el, hogv a tűezőgazdaság dolgozói hogyan ké­szülnek fel az idei év mezőgazda- sági munkáira, hogyan végzik el a tavaszi talajelőkészítés, vetés és nö­vényápolás rendkívül felelősségtel­jes. az egész idei termésre döntően kiható munkáját. A Központi Vezetőségnek és a minisztertanácsnak a mezőgazdaság 1 fejlesztéséről szóló határozatának megfelelően a tavaszi munkák meg­szervezésénél is a főfigyelanet a kenyérgabonára kell fordítani. A tavaly őszi nagy aszály és he­lyenként a rossz talajművelés kö­vetkeztében az ország mintegy üci- ha.rmadán gyengék az őszi vetéseik. Remény van azonban arra, hogy a hótakaró allatt a tél kezdetén még ki nem kelt vetés tavaszra kisorol és hozzáértő ápolás segítségével ki­elégítő termést nevel. Az agronó­musok. a gépállomások, a termelő­szövetkezetek és állami gazdaságok első feladata: úgy vigyázni a veté­seket védő hótakaróra, hogy minél több nedvességet mentsenek meg a termőtalaj számára. A hófúvás, il­letve olvadás esetén a hóié elfolyá- sának megakadályozása céljából szán, szekér, teherautó, vagy traik- torvontató nyomot kell készíteni. Nagy jelentőségű feladat a gyen­ge őszi gabonafélék fejtrágyázása. A' jó gabonatermés érdekében az agronómusok, gépállomások szerve­ző és felvilágosító munkával érjék el, hogy sehol egyetlen mázsa mű­trágya se maradjon felhaszmálatla- nul. k 1 A tavaszbúza-termelés a kenyér- gabónatermés növelésének egyik legdöntőbb eszköze. Ahol nem vet­hető ősziszántásba a bú^a, ott jobb talajclőkészíiéssel, jó vetőágy ké­szítésével pótolni kel! az ősziszántás már elveszett előnyeit. Az idén jelentős területen kell tavaszi szántást végezni. Ezt úgy kell végrehajtani, hogy miinél ke­vesebb legyen a nedvesség-pazarlás. A tavaszi mezőgazdasági munkák főszempontja az idén is minden talpalatnyi föld megművelése. Nagy gondot kell fordítani a jó- minőségű vetőmag biztosítására, va­lamint a vetőmag előkészítésének technikájára. A termésátlagok növelésének el­hanyagolhatatlan eszköze a trágyá­zás. Soha Magyarországon annyi trágyát nem hordtak ki a szántó­földekre, mint az elmúlt ősszel. De az eredmények a trágyajkezelés és a trágyázás terén még távolról sem kielégítőek. Két főhiba a leggyako­ribb: még mindig nem terjedt el szélesen az istállótrágya gondos kezelése. A tudósok kimutatták, hogy egy tehén egész évi jólkezelt trágyájával fél katasztrális hold föld trágyázható meg. Ez a trágyá­zást kővető első évben csak két mázsa kukorica terméstöbbletet, a második évben pedig csak egy mázsa búza terméstöbbletet ered­ményez. Ha ugyanezen állat trágyáját rosszul kezelik, úgy az első évben pedig csak egy mázsa búza,szem többletet eredményezhet a trágyázás. A má.siik hiba, hogy az istállótrágyát nem azokon a földe­ken és azon növények alá használ­ják fel. amelyeknél a legjobban ér­tékesül. A tavaszi mezőgazdasági munkáik során különös figyelmet kell for­dítani az ipari és élelmezési célra szánt növények, valamint a speciá­lis kultúrák művelése terén jelent­kező feladatokra. Kössön szerződést minél több termelőszövetkezet és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­raszt ipari növénytermelésre, mert ezzel komoly jövedelemre tehet szert, növeli könnyű- és élelmiszer­iparunk nyersanvagalapját és elő­segíti dolgozó népünk könnyű- és élelmiszeripari termékkel való jobb ellátását, az életszínvonal növeke­dését. A dolgozóik burgonya- és zöldség­ellátásának megjavítása megkívánja a burgonya- és zöldségtermelés nö­velését. Burgonvaterméisátlagaink évről évre tűrhetetlenül alacsonyak. Az alacsony termésátlag okai a jó- mmőségű vetőgumó hiánya, az is­tálló-. _ illetve zöldtrágyázás elég­telensége. a rossz talajelőkészífés, a növényápolás hiányosságai és a gondatlan betakarítás. El kell érni. hogv már az idén legalább minden olyan termelőnek legyen vetőgumó- DarceJlájfl, aki egv holdnál nagyobb területen termel burgonyát és a yetöburgonyat mindenütt istálló-, illetve zöldtrágyázott földire ves­sék Át kell vonni az élenjáró bur­gonyatermelők módszereit, a négy­zetes fészkes ültetési módszert, a vetésre sz.ánt burgonya gondos át­válogatását. Kertészeink feladata, hogv minél korábban nagytömegű zöldséget küldjenek a városi piacra. Fel kell készülniük tehát a télen kipusztult növények tavaszi pótlására, a leg­korábbi zöldségfélék, a petrezse­lyem, zöldborsó, stb. időben történő elvetésére. Nem kis feladatok várnak a mező­gazdaság dolgozóira a szőlőtermelés terén. A fagykárt szenvedett sző­lőkben speciális metszést kell vég­rehajtani. Igen fontos a tavaszi szőlőojtvány-készítés és a szőlő- vesző-iskolúzás. A szőlővesszőkész- letet a leggondosabban keli elosz­tani és idejében a felhasználási helyre szállítani. Az előadó ezután áttért az állat­tenyésztés feladataira, A Lakosság jobb hús- és zsírellá­tása, a könnyűipar gyapjú- és nyersbőrigényé megköveteli az ál­lattenyésztés hozamának gyors nö­velését Az állattenyésztés jelenlegi alacsony hozamúnak legfőbb cka, hogy nincs biztosítva a folyamatos takarmányellMtás. Ezért a követ­kező főbb intézkedéseket kell meg­valósítani. Meg kelj szervezni a szükségleteknek megfelelő szántó­földi takarmánvtermelést. A vetés­forgókat úgy kell! összeállítani, hogv alkalmasak legyenek az állat- tenyésztés fejlesztésére is. Meg kell javítani a réteket és legelőket trá­gyázás. a gyomok irtása, rendsze­res ápolás és a szakaszos legeltetés bevezetése útján. Meg kell szer­vezni a veszteségmentes szénabeta­karítást és silózást. Fel kell kutatni és fel kel! használni1 az eddig ki nem használt takarmányforrásokat, élelmiszeripari melleik termék ekei. kouyhahuliadékokat. árokpartok, töltések, erdei tisztások füveit, stb ki kell terjeszteni legértékesebb ta­karmánynövényünknek. a lucerná­nak vetésterületét. A vetőmag biz­tosítására valamilyen oknál fogva ki- csépeletlenül hagyott magluceroát mindenütt ki kell csépelni. Nem szabad megfeledkezni a régi lucer­nások tavaszi fogasolásáról. A legnagyobb fakarmányértékei adó kukorica termésátlagát feltét­lenül fokozni kell. A kukoricát tápanyagban gazdag, ősszel istálló' trágyázott talajba, simítózás után lehetőleg négyzetesen akkor kell vetni, amikor a talaj hőmérséklete nyolc-tíz Celsius fok. A legdöntőbb feladat most az ál­lattenyésztés terén az álltatok ta­karmányozásának, gondozásának megjavítása, az alapvető zootechni- kai és állategészségügyi rendszabá­lyok betartása. Az érdemszerluti egyedi takarmányozás, az egy ivar zás alatti kétszeri fedeztetés, tehe­nészetekben a. háromszori fejés, tőgymasszázs, itatásos borj érvelés bevezetése, sertéstenyésztésben a kocák évenként kétszeri malacozta tása, gz árutermelésre szánt serté­seknél a keresztezés módszerének alkalmazása, a zöld, vizenyős és szálastakarmányok fokozott etetése, jubászatokban a kétévenkénti ha romszori bárányoztatás, baromfi- tenyésztésben a vándorólazás azok a módszerek, amelyek segítségével hozzáértő tenyésztő a hozamokat ugrásszerűen növeli. Az állami állattenyésztő állomé sok, a megyei és járási tanácsok végrehajtóbizottságai érjék el, hogy minden üresen álló anyaálla­tot befedeztessenek, gondoskodjanak arról, hogy mindenütt álljon az ál­lattartók rendelkezésére jóminőségű apaállat. Meg kell valósítani, hogy a jövőben csak törzskönyvezett ál­latokat használjanak apaállatok­ként. A felsorolt feladatok végrehajúl sában döntő szerepük van a mező­gazdasági szakembereknek. A szak­emberek legyenek a mezőgazdaság fejlesztésének lelkes szervezői. A mezőgazdasági szakemberek, a me­zőgazdasági irányító szervek egyik legdöntőbb munkamódszere a jövő­ben a haladó tudomány vívmányai­nak és az élenjáró termelési ta­pasztalatoknak az elterjesztése, azaz a helyesem alkalmazott agropropa- gamda legyen. Hallatlanul nagy feladat teljesí­tése vár a gépállomásokra. Műkö­désüktől döntő mértékben függ a terméshozamok gyors növelése, a munka termelékenységének emelése és a nehéz testimunka kiküszöbö­lése. A gépállomások feladataik elvég­zéséhez jelentős segítséget kapnak. Megnövekszik a gépparkjuk. Még ez évben többek között ezer fél- lánctalpas szerkezetet, ezer lalaj- vezérléses négyzetbevetőgépet kap­nak. Mintegy hatvan féle új mező­gazdasági gép szerkesztése és gyár­tása van folyamatban. Szovjetgyárt­mányú nagyteljesítményű lánctal­pas traktorokat, kerti-traktorokat, burgonvaültetőgópe.ket és motoros permetező-porzógépeket hoznak be. Az agronómusok, mérnökök és szakmunkások száma a gépállomá­sokon napról napra nő. Már eddig közel nyolcszáz fővel nőtt a gép- állomási agronómusok száma és több mint félezer ipari szakmunkás került a gépállomásokra és gép­javító vállalatokhoz, köztük olya­nok, mint az országos hírű Szód y- rai István. Hatalmas segítséget nyújt a gépállomásoknak a Közel­múltban kibontakozott ipari patro- názs-mozgalom. A mezőgazdaság dolgozói több kenyérrel, több hús­sal és zsírral, ízesebb gyümölccsel fogják meghálálni a kapott segít­séget A gépállomásoknak jelenleg^ a téli gépjavítások időben és jóminő­ségben való elvégzése mellett ugró- nőm usaik révén hozzá kell járulniok a most időszerű előkészítő mun­kák, a felültrágyázás jó elvégzésé­hez. A gépállomások haladéktalanul kössék meg a termelőszövetkezetek­kel a szerződéseket, az egyénileg gazdálkodókkal a megállapodáso­kat. Fokozni kell a traktorok ki­használását. Döntő fontossági! a munkák elvégzésénél a minőség mellett a gyorsaság. Csökkenteni kell a gépállomásokon a most még magas önköltséget. Az előadó a termelőszövetkeze­tekről szólva elmondotta, hogy azok nagy többsége és a tenmelő- szövetkezeti tagok zöme a kezdeti nehézségek és a rosszszándékú el­lenséges elemek hírverése ellenére kjtartott a szövetkezeti munka mel­lett. Jó, megszilárdult termelőszö­vetkezetei nk kiváló, az egyéni ter­melőket jóval meghaladó eredmé­nyeket értek el. A tanácsoknak, a mezőgazdasági apparátusnak, a gép­állomásoknak, a mezőgazdasági szakembereknek feladata, a ijmet* kezet tagságával együtt felszámolni mindazt, ami a tsz-ek gyors meg­szilárdulását még mindig akadá­lyozza és elősegíteni az elmaradt termelőszövetkezeteiknek az élen­járók színvonalára emelését. A szövetkezeti elnökök legyenek azon, hogy maradéktalanul érvénye­süljön a szövetkezeti demokrácia hogy mindén tag valóban a szövet­kezet gazdáiénak érezze magát. Az elnököknek a terméshozamok növe­léséért folytatott küzdelem élharco­sainak kell lenniök, akik a pártszer­vezet segítségével új típusú emberré nevelik a szövetkezet tagjait, akik a szövetkezet egész tagságának érde­kében nem nézik el a tagok hibáit és nem tűrik el a fegyelmezetlen­séget. A mezőgazdasági «termelés fej­lesztésére vonatkozó határozat végre­hajtásában nagy szerep vár az álla­mi gazdaságokra. Állami gazdasá­gaink szép eredményéket értek el. Mégis sok a hiányosság. Ezek: a gazdaságok egyrészének nem meg­felelő vezetése, az üzemen belüli rossz munkaszervezés, a gazdaságok­nak túlzottan a minisztériumban centralizált vezetése, a munkáshiány, a dolgozók termelésiben való érde­keltségének alacsony foka, több he­lyen az alacsony színvonalú szak­értelem, végül a munkaigényes nö­vények termesztése gépesítésének alacsony foka. A hibák kiküszöbö­léséhez állami gazdaságok jelenté­keny segítséget kaptak. így például az új bérezési rendszer jobban érde­keltté teszi az állami gazdaságok dolgozóit a jó munkában, a magas terméseredmények elérésében. A nagyobb termésért folytatott harc közben nagy figyelmet kall for­dítani az önköltségcsökkentésre. A vezetés decentralizálása érdekében tovább kell szélesíteni a? egyes állami gazdaságok igazgatóinak hatáskörét és ezzel együtt meg kell növelni felelősségüket a gaz­dálkodás eredményeiért. Az állami gazdaságok vezetőinek pedig az ed­diginél sokkal nagyobb gondot kel! forditaniok a dolgozók jólétére. A mezőgazdaság további gyorsüt enni fellendítése terén célul tűzött fel adatok megoldásában nagy szerép út a mezőgazdasági szakoktatási és tudományos kutató intézeteknek. A vzakoktatási intézményeknél tovább kell javítani az oktatás színvonalát. A tudósok, kutatók és valamennyi mezőgazdasági szakember legfonto­sabb feladata, hogy alkotó módon és termékenyen vegyenek részt a tudomány és a gyakorlat által össze­gyűjtött értékes módszerek, eljárá­sok. bevezetésében és nyújtsanak se­gítséget a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésében, a mezőgazda­sági kultúra növekedéséhez. — Terveink teljesítését, a kitűzött feladatok megvalósítását sokszor 'és eredményesen segítette már elő a szó úalista munkaverseny. Gépállomások és állaim gazdasá­gok dolgozói, termelőszövetkezeti ta­gok, mezőgazdasági szakemberek és termelési bizottságok keljenek ver­senyre pártunk III. kongresszusának méltó megünneplésére a pártunk és kormányunk által kitűzött nagyszerű feladatok teljesítésére és túlteljesí­tésére, népünk javára, szép hazánk további felvirágzására! — mondotta befejezésül Magyari András, Hozzászó lások Péti Jtno*, a tamási Vörös Szik­ra tsz elnöke, a szocialista munka hőse, a szövetkezeti terv kidolgozá­sáról beszélt. „Most valamehnyi ter­melőszövetkezetnek a legfőbb fel­adata: jó tervet készíteni" — mon­dotta. A terv akkor jó ha nemcsak pa­pírra vetett számokból és szavakból áll, hanem az egész tagság vélemé­nyét, terveit foglalja össze. Mi megvizsgáltuk termelőszövetke­zetünk termelési tervét és megálla­pítottuk, hogy állattenyésztési tervün két nem jól készítettük el. Nem gondoskodtunk megfelelő takarmány bázisról. Éppen ezért termelőszövet­kezetünk tagsága és vezetősége meg­beszélte, hogy hogyan fogjuk kija­vítani tervünknek ezt a hibáját. Úgy látom, hogy a termelési tervnek a termelőszövetkezet egészévi életét meg kell mutatnia, szinte életünk előrevetett tükörképe kell, hogy le­gyen. Ha jóelőre megmutatja terme­lőszövetkezetünk munkáját, várható eredményeit, akkor a terv végrehaj­tását minden egyes tag a maga ügyé­nek fogja tekinteni.“ Ezután Matolcsi János elvtárs, az MDP Központi Vezetősége mezőgaz­dasági osztályának vezetője szólalt fel. Elsősorban is arra mutatott rá: az idei jó termés alapját azzal kell megvetni, hogy időben elvégezzük a tavaszi munkát. Nagy nyomatúkkal hangsúlyozta a mezőgazdasági szak­emberek felelősségét, munkájuk je­lentőségét. A dolgozó parasztok sze­retettel várják a falura menő szak­embereket, kormányunk fizetésren­dezéssel, kitüntetésekkel és jutalmak kai fejezte ki elismerését a jól dol­gozó szakembereknek. A pártbizott­ságok és pártszervezetek is támogat­ják munkájúkat. A párt joggal vár­ja a mezőgazdasági szakemberektől, hogy derekas munkát végezzenek a mezőgazdaság fellendítéséért vívott harcban. „Nincs ma nagyobb tisztes­ség, mint dolgozó parasztokkal, ter­melőszövetkezeti tágokkal, állami gazdasági dolgozókkal összeforrva a nagyobb eredményekért, a magyar föld felvirágoztatásáért küzdeni“ — mondotta. A falura menő agronómusok jóré­sze a tsz-ekbe kerül. Ez is megmu­tatja pártunk és kormányunk külö­nös gondoskodását a tsz-ekről. Szövetkezeteink úgy gazdálkodja­nak, hogy a tudományos módszerek eredményeit az egyénileg gazdálko­dók is a termelőszövetkezetben tanul mányozzák. A mezőgazdasági szakemberek egyik legfőbb feladata: segíteni a szövetkezetét abban, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás lehetőségeit mi­nél jobban kihasználják. A tapasz­talat azt mutatja, hogy sok agronó- mus, a járási és a megyei tanácsok szakemberei nem segítik eléggé a szövetkezetek vezetőit mostani leg­fontosabb feladatukban: a tervkészí­tésben. A tervnek tartalmaznia kell, hogyan akarják növelni szövetkeze­teink 1954-ben a tagok életszínvona­lát úgy, hogy egyúttal pontosan tel­jesítsék a beadást, és gondoskodja­nak a szükséges tartalékokról. Azt kell megtervezni, hogy milyen mód­szerek, milyen eszközök szüksége­sek a legfőbb cél eléréséhez. Azon­ban sok termelőszövetkezetünk olyan termésátlagot tervez, ami köny nyen túlteljesíthető, mert akkor na­gyobb lesz a prémium. Van olyan tsz, amely mindössze 6—7 mázsás termést tervez. Az ilyen tervek nem mozgósítják a tsz tagokat arra, hogy erejüket megfeszkív* küzdjenek a több termésért. Az ilyen terv kedvét szegheti a tagoknak, mert az ala­csony termésátlagból csak alacsony részesedés jöhet ki. Sok helyen nem veszik tervbe a műtrágya alkalmazását, azzal érvel­ve, hogy 80 forint egy mázsa műtrá­gya. Nem veszik figyelembe, hogy ez a befektetés kataszteri holdan­ként 500—600 forinttal is növelheti az illető terület hasznát. A gépállomások, a megyei és já­rási tanácsok szakemberei nem nyu­godhatnak bele abba, hogy egyes szűklátókörű tsz vezetők a küHer- jesség irányába vezessék a gazdál­kodást. Akad olyan termelőszövet­kezetünk. amely szántóföldje nagyob bik részén kalászost termek így bi­zonyára nem fog kellőképpen növe­kedni a szövetkezetben a jövedelem és nem tudnak a tagság számára olyan részesedést biztosítani, ami­lyent a tagok most elvárnak és ami­lyent megkövetel a párt és a kor­mányhatározat. Egyesek arra hivat­koznak, hogy nincs elegendő mun­kaerő, azért növelik aránytalanul a kalászosok területét. Sok helyen azonban ez a megállapítás megoko- latlan, mert a nőkkel, a családtagok­kal nem vitatták meg az 1954. évi feladatokat, s nem tesznek erőfeszí­tésekét azért, hogy a nők- is részt- vegyenek a munkában. De itt van egy másik tényező is: ahol kevés a munkaerő, ott jobban igénybe kell venni a gépállomások munkáját. Kormányunk leszállította a gépállo- mási munka diját, épipen azért, hogy a gépi munka minél hozzáférhetőbbé váljék minden tsz-nek és az egyé­nileg gazdálkodók jórészének Is. A gépek nemcsak munkaerőt takaríta- r.ak meg, hanem igazán magas ter­més szinte elképzelhetetlen jó mély­szántás, gépi munka nélkül Altomáré Iván elvtárs, élelmiszer- ipari miniszter felszólalásában a töb­bi közt a következőket mondotta: A koimányprogramm után meg­szűnt a szerződéses növények ter­mesztésének kötelező jellege, a ter­melők most saját tervük szerint, gaz dasági érdekeik alapján köthetnek szerződést. A legutóbbi adatok ..sze­rint azonban a cukorrépának mint­egy 24, a dohánynak mintegy 32. a paradicsomnak 14, a cikóriának pe­dig 37 százalékára még mindig nincs szerződése. Mi az oka, hogy egyes helyeken tartózkodnak a szerződés­től? Az egyik Ok: a termelők nem számolnak eléggé a szerződéskötés sókkal előnyösebb, új feltételeivel. Másodszor: a tanácsok — és a szer­ződtető apparátus is — a szerződés- kötés önkéntességét helytelenül ér­telmezték. Ahelyett, hogy rámutat­tak volna a szerződéskötés előnyéire, arra az álláspontra helyezkedtek, ha akar a termelő szerződjék, ha nem akar, ne szerződjék. Visszaveti a szer ződéskötést az is, hogy előfordul: 3 lebonyolítást végző szervek a jái- rai.dóságot nem adják ki időben. A következő napokiban a tanácsok nak az eddiginél fokozottabban kell segíteniük a szerződéses növények tervének teljesítését. — Bizonyos va­gyok. benne, — mondotta a minisz­ter, — hogy a dolgozó parasztság szívesen vállalja a szerződéskötést s több és jobb mezőgazdasági termék­kel járul hozzá, hogy az élelmiszer- ipar 1954. évi tervét túlteljesíthesse. A tanácskozás eredményét Magya- ri András elvtárs foglalta össze. , Az országos értekezlet Manninger Rezső Kossuth-dijas akadémikus zárszavaival ért Véget,

Next

/
Thumbnails
Contents