Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-20 / 43. szám

NAPLÓ 1954 FEBFUÄR 2« 2 Ünnepi díszelőadással megkezdődött a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja A magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának hato­dik évfordulóján, csütörtökön este az Operaházban rendezett díszelőadással megkezdődött a népünk éleié­ben immár hagyományossá vált Magyar-Szovjet Ba­rátság Hónapja. A díszelőadást a Magyar Népköztar saság Minisztertanácsa és a Magyar-Szovjet Társaság rendezte. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság zászla­jával és címerével díszített színpad hátterében a Ma­gyar-Szovjet Társaság virágokkal övezett hatalmas emblémája volt látható. ,,A magyar-szovjet barátság népünk felemelkedésének záloga" — hirdette< a színpad feletti felirat. A díszelőadás elnökségében foglaltak helyet: Rá­kosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Gero Ernő és Hegedűs András, a minisz­tertanács első elnökhelyettesei. Ott volt az MDP Központi Vezetőségének több tagja, a tötnegszervezetek vezetői, a tudomány, a mű­vészet, az irodalom, a szocialista termelőmunka ki­váló képviselői. Az elnökség tagjai között volt J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Az elnökségben foglaltak helyet a Magyar-Szovjet Barátsági Hónapra hazánkba érkezett szovjet kulturális és művészeti kül­döttség tagjai. A magyar és szovjet Himnusz elhangzása után Erdei Ferenc igazságügy miniszter, a Magyar-Szovjet Társaság elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Erdei Ferenc megnyitó beszéde Darvas József népművelési mi­niszter beszédének elején a Magyar- Szovjet Barátság Hónapjának nagy- jelentőségével foglalkozott. A ha­zánkba érkező szovjet vendégek ta­lálkozása népünk legkülönbözőbb ré­tegeivel és a barátsági hónap kultu- ráíis és társadalmi eseményei, sok­ban hozzájárulnak ahhoz, hogy a két nép barátsága tovább erősödjék, hogy népünkben a Szovjetunió irán­ti szeretet érzése mind mélyebb le­gyen — mondotta, majd a továbbiak ban így folytatta: A Szovjetunió iránti barátságnak mély és őszinte hagyománya van már a magyar nép szívében. Akkor született, amikor a szovjet nép fiai. nehéz harcok győzelmes útjain, vé­rük és életük áldozásával, elhozták nekünk a szabadságot. És ahogyan ez a szabadság, dolgozó népünk mun kás, küzdelmes esztendei során, mind erősebb gyökeret vert hazánk földjében, — vele együtt erősödött, nőtt a barátság, az elmu'hatatlan hála és szeretet is, a szovjet nép iránt, népünk érzéseiben. Darvas József a továbbiakban a béketábor sikereivel foglalkozott. Rá térve a berlini értekezlet kérdéseire, megállapította, hogy ez az értekezlet ellentétben a nyugati háborús körök szándékával, a nemzetközi feszült­ség további csökkenését, a béke ügyé nők az erősödését jelentette. A Szovjetunió következetes béke­politikája — mondotta — s az a meggyőződése, és egyben szüntelen törekvése, hogy minden függő nem­zetközi kérdést tárgyalások útján le­het és kell rendezni, újra nagysze­rűen i dokumentálödott. Egyedül a Szovjetunió képviselője, Molotov elv társ tett konstruktív javaslatokat a békét veszélyeztető nemzetközi kér­dések rendezésére. A béke ügyével együtt az egyes érintett népek — a németek, franciák, osztrákok és a többiek, — igaz nemzeti ügyének is ő volt a tárgyaló asztal mellett az egyedüli képviselője. A szovjet ja­vaslatok újabb milliókat győztek meg arról, hogy a Szovjetunió a bé­ke, az emberség, a népek igazságá­nak az oldalán áll, szilárdan és meg rendíthetetlenül. Molotov elvtárs jávaslatait a mi népünk is mély egyetértéssel fogadta. A mi feladatunk az, hogy — hí­ven az egyedül helyes és eredmé­nyes nemzeti politikánkhoz, —egyre tovább szilárdítsuk a baráti Szovjet­unióihoz és a többi békés, népi de­mokratikus országhoz fűződő kapcso­latainkat. Darvas József ezután így folytat­ta beszédét: Néhány napja kezembe került egy kiadásra előkészített könyv levona­ta. A könyv címe: „Tiborc új arca" i.. Fényképek vannak benne, — ré­giék és újak. A régiek egyszer már megjelentek könyvben, 1937-ben „Ti­borc'1 címmeL Parasztok, munkások, öregek, fiatalok, férfiak és nők arc- képgyüjteménye volt ez. De mi­csoda arcképek, micsoda megdöbben tő dokumentum együtt a kisemmi­zett magyar Tiboréról! A sok egy­szerű, mesterséges beállítás nélküli arc évszázadok kínjáról, keserűsé­géről vallott. S most, alig másfél évtizeddel ké­sőbb itt van ez a könyv, a „Tiborc új arca.“ Ugyanaz a fényképész csi­nálta, részben ugyanazokról az em­berekről is, részben a gyermekeik­ről, az unokáikról. Szédítő különbség ahogyan a régi és a mai képeket né­zem! Két világ ez, egymástól na­gyon messzi két világ, az emberi ar­cok. tükrén. A régi képeken a száj szél mind legöi-bedt, sírás nélküli Sírással, kietlen reménytelenséggel — a maiakon a komolyságon is átsüt a bizakodás. S a szemek! Dem van bennük és életöröm, hit és remény­kedés. Szinte a pársoros aláírásokat sem kell elolvasni, hogy az egykori grófi cseléd ma saját tíz holdján dolgozik, hogy az ími-olvasni nem tudó öregasszony unokája ma egye­temen tanul, — a megváltozott ar­cok szavaknál érthetőbben mondják a Tiborcok népének új történelmét... Millió s millió család van ebben az országban, aki valóban történel­met mutató számvetéssel tudja ösz- szehasoniítani régi sorsát a maival. És sosem marad el e számvetések­ből az elismerés, a köszönet szava: a Szovjetunió segített mindezt elér­ni, Dolgozóink tudják és sosem fe­lejtik el, hogy eddigi eredményeink­ben, életünk, sorsunk korszakos vál­tozásában tehetséges és szorgalmas népünk alkotó ereje mellett benne van a szovjet nép segítsége is. Dolgozó népünk — pártunk útmutatása alapján és annak a ve­zetésével — ma új, nagy feladatok megvalósításán fáradozik. Tudjuk, nem kisebb dologról van szó, - mint arról, hogy a szocializmus építése eredményeként az eddiginél sokkál gyorsabb ütemben emelkedjék a dolgozók jóléte, anyagi, szociális és kulturális színvonala. Ennek a programmnak. — amely mögé eddig soha nem látott egy­ségbe sorakozott fel népünk, — ma és a következő években a legdöntőbb része: a mezőgazdaság gyors fejlesztése, termelésének nö­velése. Minden biztosítékunk meg­van rá, hogy szocialista építésünk új szakaszának nagy és lelkesítő felada­tai:. meg tudjuk valósítani. Olyan pezsgés, teremtő aktivitás és bizako­dás tapasztalható ma életünk minden területén, ami vitathatatlanná te­szi: új tennivalóinkat Ls sikerrel tud­juk elvégezni. Népünk bizalma pár­tunk és államunk iránt egyre növek­szik — s ez a történelmünkben pél­da nélkül álló. mély összeíorrottság a nép és vezelői között a legbizto­sabb aranyfedezete annak, amit ki­tűztünk magunk elé, el is érjük. E szilárd bizonyosság egyik forrá­sa az is, hogy meg vagyunk győ­ződve: mint eddig, ezután is bizton számíthatunk a Szovjetunió állandó, baráti segítségére, támogatására és állandó bátorítást, erősítést kapunk a szovjet élet kimeríthetetlenül gaz­dag tapasztalataiból. Számunkra vi­szont nagy feladatot jelent az, hogy az eddiginél még termékenyebb mó dón, még tartalmasabban hasznosít­suk a szovjet példa útmutató tanul­ságait. Ez mindenekelőtt azt követeli tő­lünk, hogy soha egy pillanatra se elégedjünk meg a szovjet példa egy­szerű vagy éppen szólamszexű han­goztatásával — hajjem mélyedjünk el a tanulságok lényegének elemzé­sébe s alkotó módon alkalmazzuk azokat saját tennivalóinkra, saját vi­szonyainkra. Soha, egy pillanatra ne engedjük sémává merevíteni a szov­jet tapasztalatokat, hanem a valósá­gos életet, az állandóan fejlődő, vál­tozó valóságot lássuk meg bennük. Darvas József a továbbiakban rá­mutatott: a barátsági hónap kultu­rális eseményei módot adnak arra, hogy dolgozó népünk körében még tovább szélesítsük a szovjet kultúra alkotásainak megismertetését, s hogy alkotó értelmiségünk, íróink, művé­szeink, tudósaink között még jobban tudatosítsuk a szovjet kultúra fej­lődésének, hatalmas eredményeinek hagy tanulságait. A mélységes és a tiszta humanizmus az, ami a szovjet kultúrából sugár­zik; ez az, ami a sajátos nemzeti formán keresztül is azt ébreszti min­denkiben, hogy hiszen ez a miénk is! Ez az, amit a mi népünk is megőrzött a szovjet kultúra alkotá­saiban ; azt, hogy a tudomány, a mű­vészéi, az irodalom, minden az em­berért van. S ezért fogadta a szívé be. Kulturális térem éppen úgy mint minden más területen, szocia­lista építésünk új szakaszában to­vábbi nagy feladatok állanak elő.- tünk. Mindenekelőtt az, hogy kul­turális forradalmunkat tovább széle­sítsük, hogy régi s új kultúránk ér­tékeit minél gazdagabban eljuttas­suk dolgozó népünk millióihoz, hogy népünk szocialista és hazafias szelle­mű nevelését még tartalmasabbá te­gyük. Ahhoz, hogy ez.t a nagy, nem­zeti feladatunkat is sikeresen elvé­gezhessük, az eddiginél még többet kell merítenünk a szovjet kultúra eredményeiből és tanulságaiból. A mélységes demokratizmus; ez az, amit különös erővel mond szá­munkra a szovjet kultúra, min: kö­vetendő példát. A magasrendú marx­ista-leninista eszmeiség mellett a néppel való nagy, benső összeíorrott- ság az, ami a szovjet kultúra fejlődésének egyik legerősebb forrása. A néppel való mély, benső közösség nélkül nincs igazi, magas­rendű kultúra. Enélkül legfőbb hi­vatását, a nép nevelését sem tudja betölteni. Aki járt a Szovjetunióban, annak a számára egyik legnagyobb élmény éppen ez volt: a kultúra s a nép nagy összeforrottsága, egymást for­máló állandó hatása. A szovjet kultúrát — a szóvja* irodalmat s művészetet mindenek­előtt — a humanizmus mellett még a hazafiság forró érzése hatja át. A szovjet emberek érzéseiben a pro­letár-nemzetköziség és az izzó szo­cialista patriotizmus szervesen ki­egészítik egymást. A szovjet embe­rek mélységes tiszteletben tartják más népek kultúráját — s mead a maguké: nagyon szeretik, ezért tud­ják megbecsülni más népekét is. A szovjet kultúra példája azt is tanítja, hogy a nemzeti sajátosság, a nemzeti jelleg egyik fontos eleme a nevelő hatásnak és a nevelő erőnek. Mi adja a szovjet kultúra nemzeti jellegé.? Megint csak: a néppel va­ló összeforrottság. Darvas József beszédét így fejez­te be: — Ez az év már fel-szabadulásunk 10. évfordulójának az előestéje, — ez év őszén országunk keleti részein százezi'ek és milliók fognak emlékez­ni az első-szovjet katonára, akit meg láttak, s akinek a megjelenésével életük új korszaka kezdődött eL — Minden eltelt nap s esztendő a fel- szabadulás óta új s új bizonyság, volt, egész dolgozó népünk számára, pártállásra, világnézetre való tekin­tet nélkül, hogy jó úton haladunk, amikor a Szovjetunió iránti elmúl- hatatlan hűség útját járjuk. Bebizo­nyosodott, hogy a szovjet nép iránti barátság ügye nem pártügy, nem világnézeti ügy, — hanem nagy nemzeti ügy. Éljen népünk vezérlő ereje a Szov­jetunióval való barátság útján — él­jen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen nagy tanítónk, és útmuta­tónk munkánkban, harcainkban, — éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! (Taps) Éljen a dicső szovjet népek és a magyar nép megbonthatatlan, örök barátsága! Darvas József beszéde után az ün­nepség résztvevői hosszantartó taps­sal ünnepelték a magyar-szovjet ba­rátságot. Ezután I. J. Gluscsenko két­szeres Sztálin-díjas, a Szovjetunió Tudományos akadémiája elnökségé­nek tudományos titkára, a biológiai adományok doktora, a szovjet kul­turális küldöttség vezetője szólalt fal A berlini értekez’et záróközleményének sajtóvisszhangja Berlin (MTI): Hetet ütöttek az órák tegnap este Berlinben, amikor a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épületének tárgy a! o érmében a fris­sen aláiir-t közös zátony ilatkozat fe­lett kezet fogott egymással a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztere. Ezzel végétért a beiúini értekezlet. A tanácskozások január 25-én kez­dődtek, s huszonhét ülésen keresztül folytatódtak. Az ülések közül hatot tanítottak zárt formában. A külügy­miniszterek tizenhét alkalommal ül­tek össze a volt Szövetséges Ellenőr­ző Tanács nyugatiberlini közipontjában tíz alkalommal pedig a Szovjetunió némelorszá-gi főbiztosának épületé­ben folytattak eszmecserét. A meg­beszélések összesen 95 órát vettek igénybe. A berlini értekezletről kiadott, teg­napi záróközlemény erős visszhan­got keltett a világsajtóban. A nyu­gati burzsoá sajtó hangja úgyszól­ván egyetlen nap alatt jelentősen megváltozott, mert míg huszonnégy órával ezelőtt a kommentátorok túl­nyomó része az értekezlet kudarcá­ról cikkezett, addig ma reggel már izé les körökben elismerik, hogy a anácsikozások jelentős eredménye­det hóztak. A legkisebb lelkesedés termesze - esen most is az amerikai fő­város politikai köreiben tapasztal­ható, Az AFP tudósítója szerint óvatosan11 elemzik a fejleményeket a közvélemény nyomása miatt azőn- ban kénytelenek optimizmust mu­tatni. Politikai körökben mindeneset­re beismerik, hogy Dulles mindvé­gig elzárkózni próbált a kompro­misszumos megoldások elől, s úgy vélekednek: „Az amerikai külügy­miniszter semmit sem áldozott fel az Egyesült Államok európai politi­kájának alapelvei,bői annak érdeké­ben, hogy elfogadja szovjet kollégá­jának álláspontját.-' Angliában bizakodó hangok hallatszanak. Allier, a londoni rádió hírmagyarázója, például ezeket ál­lapította meg: „Hasznosak voltak .a berlini tanácskozások, mert a négy külügyminiszternek sikerült .meg­egyeznie egy koreai politikai konfe­rencia egybehívásóhafc ügyében. — Hasznosak voltak azért is, mert a tanácskozás légköre viszonylag ba­ráti volt, senkii nem gondolt szakí­tásra, nincs szó válságról." A francia sajtóban figyelemre mél­tó a „France Soar1' kommentárja, amely bevallja: a nyugati hatalmak­nak nagy presztízsveszteséget jelent, hogy a Szovjetunió terjesztette be azokat a javaslatokat az utolsó hu­szonnégy óráiban, amelyek egyfeol további utat mutatnak a német és az osztrák kérdés rendezése terén, másfelől pedig bizonyos megegyezés­re vezettek, a távölkeleti ügyekben. A cikkíró megállapítja, hogy ,.Mo- lotovnak sikerült elérnie a szovjet külpolitika három, legfontosabb cél­kitűzését. Először: sikerült bizonyos mértékben enyhíteni a nemzetközi feszültséget és így megváltoztatnia a diplomáciai kapcsolatok légkörét. Másodszor: ilymódon el lehet jutni a kelet-nyugati kereskedelmi kapesó 'átok kiszélesítéséhez. Harmadszor: a berlini (értekezlet megnyitotta az utat a nemzetközi konferenciák egész sorozata előtt“. A francia sajtó egyébkent főleg az európai hadsereg perspektívájá­nak kérdésével foglalkozik. A „Les Echos1-, a pénzügyi körök orgánuma határozottan kijelenti: „A genfi ér­tekezlet összehívása azt mutatja: nagyot lendítettek az ázsiai béke ügyén. A szél;, az enyhülés és a tár­gyalások irányában fuj. 1. J. Gluscsenko elvtárs felszólalása I. J. Gluscsenko többek' között a következőket mondotta: Kedves Eivtársak, kedves Bará­taim! A szovjet kulturális küldöttség az egész szovjet nép testvéri üdvözle­tét és őszinte jókívánságait hozza a dicső magyar népnek a Magyar- Szovjet Barátsági Hónap megnyílása alkalmából. Mi, a Szovjetunió népeinek kül­döttei, eljöttünk önökhöz, hogy tol­mácsoljuk azt a szívből fakadó sze­retetett, megbecsülést és baráti ér­zést, amelyet a szovjet emberek a szabadságszerető magyar nép iránt táplálnak. Ma van a barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának hatodik év­fordulója. Az azóta eltelt évek meg­mutatták, hogy ebben az okmány­ban két szuverén ország legmélyebb érdekei testesültek meg. Ez a szer­ződés megteremtette két ország szo­ros baráti kapcsolata továbbfejlesz­tésének és megerősítésének szilárd alapjait, az egyenjogúság, a kölcsö­nös megbecsülés, és a széleskörű együttműködés alapján. A szovjet és magyar népet össze­fűző barátság szénit és sérthetetlen. Ennek a barátságnak alapját a köl­csönös megértés és egymás önzet­len segítése képezi, mert a Szovjet­uniónak, mint a szocializmus orszá­gának érdekei teljesen összhangban vannak a Magyar Népköztársaság dolgozóinak nemzeti érdekeivel. A szovjet emberek élénken érdek­lődnek a magyar nép élete iránt. Jól ismerjük a magyar ipar gyors növe­kedését Tudjuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Nép- köztársaság kormánya milyen nagy figyelmet fordít a mezőgazdasági ter­melés további fellendítésére. A szov­jet népet örömmel tölti el, hogy sza­kadatlanul emelkedik a magyar dol­gozók anyagi és kulturális életszín­vonala. Nekem, mint biológusnak nagy örömömre szolgál, hogy Magyaror­szágon, a magyar viszonyokhoz al­kalmazva elindultak- a micsurltii tu­domány útján. A micsurini tanítás nagy segítséget nyújt a magyar me­zőgazdaságnak abban, hogy megsok­szorozza termékeit. A magyar nép nagy eredményeit annak minden jó barátja látja, s kü­lönösen látom én, aki öt évvel ez­előtt jártam Magyarországon és most ismét láthatom a magyar nép alkotó munkáját. Nem kételkedem abban. hogy ezek az eredmények évről-évre to­vábbra is fokozni fogják a magyar nép jólétét, azét a népét, amely sa­ját kezébe vette sorsának intézését. Ezt bizonyítja a Szovjetunió ter­melő erőinek rohamos növekedése is* I. J. Gluscsenko elvtárs a továb­biakban ismertette azokat a nagy sikereket, amelyeket a Szovjetunió az ipar területén elért. Nagy eredményeket értek el a szav jet emberek a mezőgazdaság tervé­tén is. A hátoorúelólti helyzethez ké­pest jeleni oson megnövekedett a ve­tésterület és a főbb mezőgazdasági növények terméshozama. De a szovjet emberek nem érik be az elért eredményekkel. A dolgozók folytonosan növekvő anyagi szükség­leteinek kielégítése megköveteli a mezőgazdaság további nagyarányú és gyors fellendítését. A párt és a kormány folytonosan gondoskodik a szocialista kultúra felvirágoztatásáról, a közoktatás', a tudomány, irodalom és művészet to­vábbfejlesztéséről. Milyen gondolatok foglalkoztatják ma a szovjet embert, hogyan él és mi a célja? Minden szovjet ember első gondo­lata — a béke. A szovjet embereknek az a, meg­győződése, hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzetnek nincsenek olyan vi­tás kérdései, amelyeket ne lehetne békés úton megoldani. A szovjet nép legfőbb gondját és elsőrendű feladatát képező másik gondolat — a szovjet emberek anya­gi jólétének és életszínvonalának nagymérvű emelése. Ez a magyará­zata annak, hogy jeienleg a Kom­munista Párt és a szovjet kormány óriási figyelmet fordít a mezőgazda­ság továbbfejlesztésére. Megteremteni a szovjet emberek még jobb életkörülményeit, még szebbé tenni életüket — ez a Kom­munista Párt és a szovjet kormány belpolitikájának- a szocializmus gaz­dasági alaptörvényéből folyó zseniá­lis programmjá. íme, eivtársak. ezt tekintjük a leg fontosabbnak jelenlegi életünkben, s a közeljövőben. Kedves Barátaim! Az Önök sike­rei a mi sikereink is. A mi vívmá­nyaink egyúttal az Önök vívmánya: is. Csakis ilyen kapcsolat lehet né­peink között, amelyeket a barátság szálai fűznek Össze ás amelyek a népek közötti békéért, szép jelenünk ért és még ragyogóbb jövőnkért küzdenek. Éljen a népek közötti béke! i Éljen a szabadságszerető magyar nép! Éljen a Magyar Népköztársaság kormánya! Éljen a magyar dolgozók dicső pártja, amely a felvirágzás út­ján vezeti a magvar népet! * A szovjet kulturális küldöttség ve­zetőjének szavait az ünnepi est részt­vevői hosszantartó tapssal fogadták. Az ünnepi est első része az Inter­nationale hangjaival ért véget. Az ünnepi műsorban szovjet ven­dégművészek és magyar művészek leptek fel. Darvas József elvtárs beszéde A Magyar-Szovjet Barátság Hó­napja megnyitó ünnepién üdvözlöm a Politikai Bizottság és a Központi Vezetőség tagjait. Üdvözlöm az El­nöki Tanács és a Minisztertanács megjelent tagjait. Üdvözlöm a Szov­jetunió nagykövetét és a diplomáciai testület megjelenít többi tagjait. Kö­szöntőm kedves vendégeinket, a Ma­gyar-Szovjet Barátság Hónapjára hazánkba érkezett szovjet kulturális delegáció vezetőjét és tágjait (Hosz- szantartó nagy taps.) Üdvözlöm min­den megjelent kedves vendégünket és a Magyar-Szovjet. Barátság Hó­napja ünnepi estjét megnyitom. Felkérem Darvas József elvtársat, népművelési minisztert, az ünnepi beszéd megtartására.

Next

/
Thumbnails
Contents