Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-17 / 40. szám
2 N A P C O lfi'4 FEBRUAR 11 A berlini értekezletről fiz európai biztonság biztosítására vonatkozó szöv et 'avaslatok Kiégtétek m nden békeszerető nép éréekeinek Berlin (MTI) A nyugati burzsoá sajtót az elmúlt napokban mesterségesen elárasztották, a berlini külügyminiszteri értekezlet kudarcának hangulatával. Csakhogy az a szellem, amelyet így kibocsátottak a nagy nyugati hírgyárak méregpa- lackjaibót, most felidézőit. kezdi fenyegetni. így azután több újság már azt bizonygatja, hogy az értekezlet lépest jelent a nemzetközi feszültség enyhítése felé vezető úton. Ezek a hangok a nyugati országok közvéleményének elégedetlenségét akarják elcsitíttatni, hiszen Rómától Párisig és Lodontól Washingtonig milliók látják, hogy a berlini értekezleten a szovjet javaslatok irányultak a békés rendezésre, s a nyugati küldöttek nemleges válaszai akadályozták mindeddig a kibontakozást. Több lap arról ír, hogy újabb értekezletek várhatok a feszültség enyhítésére. A „France Soir" cünű francia lap úgy véli, hogy „újabb ke’et-nyugati konferenciájára kerül majd sor'*, Boothby angol konzervatív képviselő pedig így ír a „News Of The World“ című folyóiratban: „Nem észszerűden az a remény, hogy Berlin előjátéka lesz a két világ közötti értekezletek hosszú sorozatának, ami egyszer megvalósítja majd a békét a földön és a jóindulatot az emberek között". Más sajtóorgánumok felvetik a kérdést. ki a felelős az értekezleten felmerült nehézségekért. S a válasz — bármily nehéz is ezt kimondaniok a nyugati burzsoá sajtó cikkíróinak.— a nyugati külügyminisztereket marasztalja el. A „Le Monde“ a nyugati külügyminiszterek magatartását olyan „taktikának“ nevezi, amely „velejáróra a nyugati hagyományos politikának.” Ez a politika „a Szovjetunióra kívánja hárítani a felelősséget a nemzetközi feszültségért. Ez a politika semmiképpen sem irányul arra, hogy kedvező feltételeket teremtsen egy kompromisszumos megegyezés számára, amely különben is lehetetlennek látszik mindaddig, amíg a Nyugat az osztrák kérdést a német kérdéstől függetlenül kívánja megoldani.“ A „Le Monde“ azonban azt is lészögezi, hogy a közvélemény nyomására egyes kérdésekben engedékenyebb álláspontot kellett a nyugatiaknak elfogadniok. „Úgy látszik ugyanis — írja, — hogy a zártkörű ülések során sikerült olyan tárgyalásokat kezdeményezni, amelyek lehetőséget nyújtanak, hogy diplomáciai úton vagy egy újabb, konferencián tárgyalni lehessen olyan eszközökről. amelyek végetvetnének az indokínai háborúnak, Koreában pedig túl lehetne jutni a mostani egyszerű fegyverszünet sok bizonytalanságot jelentő szakaszán." Az angol sajtó sem titkolja, hogy Dulles, Eden és Bidault magatartása visszatetszést kelt világszerte az egyszerű emberek között. A „News ..Chronicle“ egyik cikke az angól hivatalos köröknek a felelősségre vonástól való félelmét tükrözve aggódik a várható fejlemények miatt: „Az átlagember, amikor a kudarc okain töpreng, megkérdezi majd, hogy a nyugati álláspont vájjon valóban olyan méltányos és szükségszerű volt-e. mint ahogy a szóvivők állítják. S ha- azt kérdezi majd, hogy a Nyugat miért utasította vissza a Molotov-tervet, akkor ezt nem lehet majd olyan érvekkel elintézni, hogy a kérdező kommunista- barát.“ Richard Crossman munkáspárti képviselő' leleplezi Dulles igazi szándékait a ..Sunday Pictoria!"-ban: • Dulles sohasem kívánta, hogy meg tartsák az értekezletét, s most... eltökélte, sebtében végrehajtja tervét: Nyugat Németország felfegyverzését és bekebelezését a nyugati védelmi közösségbe, — írja, majd rámutat, hogy Edén és Bidault meg sem kísérelte a közvetítést az amerikai és a szovjet küldöttség között, hanem Dullesnak, a nyugati csapat kapitányának hűséges segédeként viselkedett. Crossman arra is kitér, milyen nagy befolyása volt a bonni klikknek a nyugati külügyminiszterek állásfoglalására. „Az Adenauer-féle küldöttség — hangsúlyozza — forma szerint csak azért ment Berlinbe, hogy közöljék vele, mi történik az értekezleten. Valójában azonban ötödik hatalomként működik, s a színfalak mögött hatalmas befolyást gyakorol“. Az angol és a francia sajtó utal arra is, hogy az amerikai diplomácia most majd a berlini értekezlet sikertelenségére hivatkozva teljes Berlin (MTI): Wilhelm Pieck, a Nemet Demokratikus Köz. társaság elnöke a berlini kormány palota ban hétfőn este fogadást adott V. M. Molotov, szovjet külügyminiszter és a négyhatalmi értekezleten résztvevő szovjet küldöttség tiszteletére. A fogadáson szovjet részről megjelent V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter, A. A.Gro- miko, a külügyminiszter első helyetPeking (Uj Kína) Washington közvetlen szárazföldi és haditengerészeti beavatkozásra készül Indokínában. Az amerikai légierő szóvivője Washingtonban február 12-én kijelentette, hogy a Tokió közelében, Tacikavaban állomásozó amerikai 315. légihadosztály repülőgépei egyre több amerikai repülőt' felszerelést és utánpótlást szállítanak Indo- k inába. Az Eisenhower elnök által létesített „stratégiai tervező bizottság" — washingtoni ietentések szerint olyan erővel követelni fogja az „Európai védelmi közösség“ szerződésének ratifikálását. Hozzáteszi azonban, hogy a ratifikálás kilátásai csöppet sem javultak. A „Manchester Guardian" igv ir: „Az Egyesült Államokban sokan azt várják majd, hogy Franciaország és Olaszország azonnal ratifikálja az európai védelmi közösségről szóló szerződést és gyorsan megindulhat Nyugat-Németor- szág felfegyverzése. Ezek csalódni fognak, ami újabb feszültséget idéz majd elő atlanti viszonylatban. A „Yorkshire Post“ beismeri, hogy a nyugati katonai szövetségek — ellentétben a nyugati külügyminiszterek állításaival — agresszív célokat szolgálnak. „Az atlanti szövetség és az európai védelmi közösség harcias egységek, másként nem lenne semmi értelmük. Igaz — próbál magyarázkodni a lap — hogy szándékuk nem támadó, de lehet-e mondani, hogy sohasem fogják őket támadás céljaira használni?“ Arra vonatkozólag pedig, hogy a francia közvéleményben milyen visszhangot keltett a Szovjetunió bíz tonsági célokat szolgáló javaslata, hadd idézzük a „Western Mail" című angol lapot: „Az a, közvetlen halas. amelyet Molotov javaslata Franciaországban előidézett, aggasztó volt a többi nyugati hatalomra nézve. Franciaország természetesen fél a német felfegyverzéstől és hajlandónak látszik arra, hogy a Molotov- tervvel kacérkodjon, aminek segítségével megakadályozhatná, hogy a német fák az égig nőjjenek.“ tese, valamint a szovjet küldöttség többi tagja. Német részről jelen volt Johannes. Dieckmann, a népi kamara elnöke, Otto Grotewahl miniszterelnök, Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettes, továbbá a' politikai, gazdasági és kulturális élet képviselői. A fogadáson resztvettek a Német Demokratikus Köztársaságban működő külföldi diplomaták, valamint a bel- és külföldi sajtó képviselői. akciók gondolatával foglalkozik amelyek a valóságban fegyveres amerikai beavatkozást jelentenének az indokínai háborúban. Washingtonban ezzel egyidejűleg azon mesterkednek, hogy rávegyék Li Szin Mant. Csang Kaj Sek-et, Magsaysay fülöpszigeti elnököt, Szonggram thaiföldi miniszterelnököt és Joszidát, küldjenek ágyú tölteléket Indokínába, — hogy amint Eisenhower cinikusan mondotta — „ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak el len.“ Moszkva: A Pravda február 15-i számában „Az európai biztonság biztosítására vonatkozó szovjet javas- latoik megfelelnek minden békeszerető nép érdekeinek" összefoglaló cím alatt berlini, londoni és new- yorki tudósítóinak jelentéseit közli. A berlini jelen‘és a következőkét mondja: Az amerikai diplomácia a szovjet küldöttség világos és mélyrehatóan megalapozott, javaslataival szemben nem volt képes még csak valarneny nyire is komoly érveket - szembeállítani. Ezért a propagandagépezetet hívta segítségül és így próbálta minden eszközzel megakadályozni, hogy a világ közvéleménye megtudja az igazságot a szovjet javaslatról. Újságíró körökben ismeretessé vált, hogy a nyugati hatalmak egyes vezető személyiségei maguk instruálták a tudósitókal és azt. ajánlották nekik, hogy lehetőleg kevésbbé idézzék V. M. Molotovnak, a szovjet küldöttség vezetőjének kijelentéseit — és aktívabban foglaljanak állást a szovjet, javaslatok elten. A londoni tudósító ezeket mondja: Az angol lapok olvasóinak túlnyomó többsége még mindig tájékozatlan az összeurópai kollektív biztonsági rendszerről február 10-én a berlini értekezlet elé: terjesztett szovjet javaslatról. Az angol átlagembereik nem értesültek a Szovjetuniónak erről a fontos, a béke ügyét előmozdító lépéséről, mert az angol sajtó nagy része a kialakult taktikát követve, egyszerűen elhallgatja ezeket a .javaslatokat. A newyorki jelentés a többi között ezeket mondja: Az amerikai sajtó elárulja az Egyesül* Államok kormányköreinek fej- vesztet régét, amikor az európai kollektív biztonság megszervezéséről szóló szovjet javaslatot „váratlannak” nevezi és azt az aggodalmát juttatja kifejezésre, — mint a Business Week, a monopóliumok lapja teszi, — hogy „a Molotov-terv“ „arra vezethet, hogy ez év végéig újabb értekezletre hívják össze -a Kelet és Nyugat képviselőit a német kérdés ügyében.“ Az amerikai mono póliumok sajtójának komoly nyugtalanságot okoz, hogy a szovjet javaslatnak nagy vonzóereje van az európai • népek számára. Az Egyesült Államok fokozza beavatkozását az indokínai hóbortba így lesznek az exportőrökből importőrök Az „Bkanomszka Politika” című belgrádi folyóirat adatai szerint Jugoszlávia 1953 januárjától 1953 októberéig 31,515,009.000 dinár értékű mezőgazdasági terméket, közte nagymennyiségű búzát, kukoricát, zsírt, vajat, cukrot, stb. hozott be külföldről. Immár nem első éve raknak ki külföldi hajókról élelmiszert a jugoszláv kikötőkben. Hivatalos adatok szerint 1950—1953 között 350 millió dollár értékű mezőgazdaságú árut hoztak be az országba. Pedig Jugoszláviának a háború előtt még kivitele volt sok olyan áruból, amelyet ma kénytelen külföldről beszerezni. A jugoszláv dohány például régebben exportcikk volt. Most a jugoszlávok maguk szívnak külföldi dohányt. Jugoszlávia mezőgazdasági exportőrből importőr lett. Ez csak még ran '- ja az ország amúgyis felbillent fizetési mérlegét, elmélyíti a jugoszláv gazdaság válságát. A jugoszláv hatóságok azonban még behozatallal sem tudják megszüntetni a súlyos élelmiszerhiányt. Sok városban gyakran nem lehet kapni kenyeret, egyéb élelmiszerekről már nem is beszélve. Az élelmiszerárak egyre emelkednek. Jugoszlávia mezőgazdasági termelése az utóbbi években erősen csökkent. A jugoszláv hatóságok falusi politikája tönkretette a dolgozó parasztságot. A parasztságnak nem érdeke a termelés növelése. Az óriási adóterhek felemésztik a paraszt szűkös jövedelmét. És segítség helyett csak még szorítanak az adóprésen, felemésztik a paraszt szűkös jövedelmét. És segítség helyett csak még szorítanak az aoó- présen. Ugyanekkor nagy a hiány mezőgazdasági gépekben, gazdasági eszközökben, műtrágyában. A parasztok ezrei meg ma is faekével szántanak. „Válságosán elmaradt a mezőgazdaság, ez ma a helyzet". — ismeri be a „Privredni Pre- gled” című belgrádi lap. A jugoszláv vezető körök az ú. n. „tízéves mezőgazdaságfejleszté- s.i terv” reklámozásával próbálják megnyug !atni a városi és falusi dolgozókat. Azt ígérték, hogy 1954-től kezd ve tíz év alatt mintegy 640 milliárd dinárt ruháznak be a mezőgazdaságba. Már abból is kitűnik, menynyire demagóg ígéretek ezek, hogy 1934- re mindössze 17 milliárd dinái- a mezőgazda ságfejlesztési előirányzat., tizedrésze a hivatalosan bevallott katonai kiadásoknak. — Ilyen ütemű beruházás mellett a „tízéves mező gazdaságié jteszt és i terv csak mintegy 40 év alatt teljesíthető. A jugoszláv vezető körök elsősorban a ka- iönai kiadások fedezetét iparkodnak biztosítani. Ezek a kiadások. mint ezt Vukma- novicsnak, a jugoszláv kormány együk vezető tagjának újévi nyilatkozatából kitűnik, Jugoszláviában a nemzeti jövedelemnek nagy-óbb részét emésztik fel. min: bármely más országban. Hát lehet itt gondolni mezőgazdasági beruházásokra? íme, ezért vásárol Jugoszlávia külföldről, — többek között Törökországtól. szemetes búzát. Peaig, mint a jugoszláv lapok Írják, „a török homok csikorog a fogak között.“ WiM Pieck 'eladást adott V. M. Mo'oiov és a szovjet küldöttség tiszteletére "■ 1 ......... \ | mon Bedusko kolhozméhész esténkén ., munka után az öreg körtefa alatt szökött üldögélni. Szeme ilyenkor megpihent a takaros kis házak cseréptetőin, az új tehénistállón, a-'távolban összefutó távíróoszlopokon. ú' Ma azonban Miron komor arccal ment el a körtefa mellett. Rá sem hederitett... Mironna.1 az történt, hogy tegnapelőtt bement a kolhozelnökhöz: — „Elmegyek a kerületi kórházba, kivizsgáltatom ezt a fránya reumámat" — mondta. Útközben aztán betért egy barátjához a szomszéd faluba, hogy megitassa lovát. Éppen egy lakodalom kellős közepébe poty- ty®nt és hát — ottmaradt vagy két napig. Felesége. Onyiszka majd belebetegedett az izgalomba. Azt gondolta, Miron rosszul lett valahol. Nem csoda hát, hogy keresésére indult és mikor megtalálta, egyenesen a vendégek közül cipelte a kolhozelnökhöz. — Itt van ez a vén naplopó, — elnök elvtársi Miront azzal büntették meg. hogy- a hét végéig eltiltották a munkától. Hát ezért nem volt ma kedve és türelme a körtefa alatt a Ids parira telepedni. Fel-alá járt a kertben, akár a ketrecbe zárt vad. Egyszercsak felbőgött az istállóban a tehén. „Még mindig nem fejted meg a tehenet, gazd- asszony!“ — ripakodott gondolatban feleségére Miron. Igen, ez jó lesz! Ezt feltétlenül odamondja Onyiszkának. •. Gyorsan elindult az istálló felé és az ajtóban összefutott az asszonnyal. Onyiszka — kezében tele sajtár .— gúnyos pillantást vetett rá. M trónnak torkán akadt a szó, sarkonforault és bement a házba. Bent kellemes meleg volt. A kemencében izzóit a tőzeg. Miron lefeküdt, de sehogyse jött álom a szemére. * Miron szakáiba szerint korán keilt, gyonsan megmosdott és felöltözött, de azután nem tudta, mihez kezdjen magával. Zavartan ténfergett ide- oda a ház körüL Onyiszka, már ind ülőiéiben, sietősen szólt tea MIránnak: i— A sütőben találsz, dexelyét, a-'pincében A BÜNTETÉS Alckszej Levcsenko elbeszélése meg tejfelt... Te dolgozó-ó... — tette hozzá gúnyosan. A kolhozméhész lassú mozdulatokkal szeate elő a sütőből kedvenc ételét: a tejfellel leöntött, pirosra sült túrós dereivé!.. De ma ez sem ízlett neki. Bosszúsan fakadt ki: — Hát mái- ez is derelye?! Aztán leült az ablak mellé és bánatosan nézte az utat. „Mi jogon tilthatja meg nekem az elnök, hogy- dolgozzam? Miért ülök én idehaza? Egyszerűen fogom magam és munkához látok!” — gondolta haragosan. — Ki tilthatja meg, hogy dolgozzam? — kérdezte hangosan. De csak a falióra ketyegett válaszul... Útközben Miron nem nézett se jobbra, se balra. Elhatározta, hogy egy csomó gorombaságot vág oda az első embernek, aki szóba hozza büntetését Néhány perc nmlva odaért az új hídhoz. Az alacsony töltést illatos kamilla és sárga oroszlán fog nőtte be. A virágokból méhek gyűjtik a mézet. Lehet, hogy éppen az ő méhei! Haragosan zümmögve röpködnek körülötte, csodálkoznak, hogy ő itt lézeng tétlenül. Az egyik út felfelé visz a kováesműhelyhez. Miron betért Szergyuk kovácshoz. Az vidáman köszöntötte: — Jó egészséget, öregapám! Hogy vannak a meheid? Miron máskor mindig szives választ ad, ma azonban a feje búbjáig elvörösödik mérgében és szégyenében. — Hogy a csudába jut eszedbe, ilyen butaságot kérdezni?! — válaszolt dühösen és már- indult is kifelé. A kovács megcsóválta a fejét. „Hát ezt meg mi lelte” — tanakodott magában. * Minél közelebb jutott a kerthez, annál határozatlanabbá vál’-ak léptei, olyan óvatosam lépkedett, mintha nem szilárd talaj hanem vékony jégkéreg lett volna lába alatt. Amikor a keidet övező palánkhoz ért, tompa méhzümmögést hallott: •.. Nem volt ereje tovább menni. Mimn nem bírta tovább: gyorsan körülnézett, majd átvetette magát az alacsony palánkon. A kerítés másik oldalán egres és málna-bokrok húzódtak. A terebélyes cseresznyefák sora egészen a tisztásig nyúl., ahol a méhkaptárok voltak. Csak két napja, hogy- nem dolgozott, de úgy tűht neki, mintha évek óta nem járt volna erre. Lélegzetét visszafojtva üli le a fűre és csak ült mozdulatlanul. Egyszerre csak meglátta tanítványát, Szjomkát. A fiatal méhész lassú léptekkel igyekezett a kaptárok felé. Álle kissé meg volt dagadva, megcsípte eigy haragos méh. — Szjomka... — akarta megszólítani Mi- ion, de aztán behúzta a nyakát, besurrant a bokrok közé és kiballagott a kertből. Amikor a kolhozvezetőség épülete elé ért, lehel-autó robogott el mellette. A gépkocsi a magtár előtt állt meg. A magtár ajtajában Onyiszka állt.. Miron már messziről meglátta piros íejken- dőjét. — Megjött Meletából a rózsakrumpli! — kiáltotta Onyiszka, mintha régvárt vendég érkezett volna. A magtárból fiatal lányok siettek ki. Egyszerre csaik ott termett a kolhozelnök is. Amikor észrevette a közeledő Miron szomorú képét, odasietett hoezá. — Unatkozol Miron apó? — kérdezte barátságosan. Miron összerezzent és várakozóan nézett az elnökre. Az minden teketória nélkül karonfogta és odavezette a teherautóhoz. — Látod? — kérdezte gyönyörködve az elnök. — Az idén vetünk eisőízben meletai rózsakrumplit. — Te meg eleget sétáltál már Miron Satyepanovics — fordította szigorúra hangját.— Itt az ideje, hogy munkához láss! — Hát lehet. — kérdezte Miron es megköszönnie a torkát. Szerette volna erősen megölelni az elnököt, de aztán mesterkélt nyugatommal igy szólt: — Nahát... És én azt hittem, hogy nré- < napig nem dolgozhatom .. A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja eseményeiből A Magyar-Szovjet Társaság a Magyar-Szovjet Baná'.ság Hónapja idején az ország többszáz üzemében, vállalatánál', tömegszervezetek helyiségeiben, kultúrotthonokban, köíép- és főiskolákon képkiállításokat rendez a szovjet nép életének különböző területeiről. A népkönyvtári központ a Magyar- Szovjet Barátság Hónapja során 14 városi, 19 megyei. 46 önálló községi és 75 járási könyvtárban ünnepi könyv kiállítást rendez. A barátság hónapja alatt a Természet- és Társadalomtudományi Ismeretterjesztő Társulat irodalmi szak Osztályának tagjai és a helyi könyvtárak munkatársai előadásokat, an- kétokat tartanak a szovjet irodalomról és az egyes kiemelkedő alkotásokról. Az úttörők részére mesedéi- előttöket rendeznek. fl, I. M^oian fogadta G. ^ydalt, az ENSZ európai gazdasági bizottságának titkárát Moszkva (TASZSZ) A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese február 15-én a Kremlben fogadta G. Myrdalt, az ENSz európai gazdasági bizottságának titkárát és M. Burinskyt, a titkár helyettesét. Az ENSz európai gazdasági bizottságának tevékenységére vonatkozó kérdéseket beszélték meg. A fogadáson jelent volt 1. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, P. N. Kumikin, a külkereskedelmi miniszter helyettese és V- V. Mordvinov. a nyugati országokkal való kereskedelem külkéreske delmi minisztériumi igazgatósága- iák ipegbízbt!; vezetője.
