Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-16 / 39. szám

1954 FEBRUAR 16 NAPOO 3 A vezctőségválasxto taggyűlések t a paszta I at a i Mit kell tudni así új begyűjtési rendeletről? Pártunk Szervezeti Szabályzatá­nak .megfelelően a Központi Veze­tőség ha. ározata alapján alapszerve- zeteinkbén az elmúlt napokban meg­kezdődtek a vezetőséget újjáválasztó taggyűlések. Túl korai volna még végleges mérleget vonni az eddigi tapasztaltatok alapján. Egyet azon­ban- máris még lehet állapítani. Azt, hogy pártbizottságaink és alapszer- vezeteink igen komoly munkát vé­gezték a vezetőségválasztó taggyűlé­sek- előkészítésében. A taggyűlések­re általában az jellemző, hogy ala­posan előkészítették a pártszerveze­tek. A pártcsoportb&alm iak. a ve­zetőségi tagok és emellett a járási pártbizottságtól kintiévé elvtársak is komoly . részi, vettek a pártagok moz­gósít ásában. A jó előkészítő munka mértékét mutatja például az is. hogy az olván helyeken is, mint Paks, Dunafö'dvár. Tolna sikerült a párt­tagság majdnem teljes egészét moz­gósítani a taggyűlésekre. Tudvalévő, hogy ezeken a helyeken a párttagok között sok hajós van és sokan a me­gye különböző részein dolgoznak. A beszámolók túlnyomó többsége is minden eddiginél jobbak voltak. Meglátszott rajtuk, hogy valóban a kollektív munka eredményei. Meg­látszol rajtuk, hogy a vezetőségek sofla nem tapasztalt, alapossággal ké­szítették elő. A párttagok felszólalá­saik során ezt meg is mondották. — Kürtös elvtárs például a paksi já­rási' tanács taggyűlésén elmondotta, hogy- ilyen beszámoló még nem volt a párt vezetőség részéről. Mindjárt javasolta is. hogy ez legyen példa az új pártvezetőségnek. A beszámolók foglalkoztak az elmúlt vezetőségvá- lasztás óta végzett munkákkal, súly- lyal a Központi Vezetőség júniusi határozata óta végzett munkákkal. Foglalkoztak a kollektív vezetés, a bírálat és önbírálat, az oktatás kér­déseivel, valamint az áltatni szer­vekkel való kapcsolat, a tömegek kö­zött végzett munka eredményeivel és hiányosságaival. Igen komoly ered­ménye a beszámolóknak, hogy ala­pos okot adtak a vita kibontakozá­sának azzal, bogy a helyi problé­mákkal is konkrétan foglalkoztak. Hiba volna azonban, ha a jó ered menyek mellett elhallgatnánk az előforduló néhány hiányosságot. A párttagság érdeklődése a vezetőség- választó taggyűlések iránt megnőtt. Kétségtelen azonban, hogy ez csak ott bontakozhatott ki. ahol a vezető­ség megfelelő előkészítő munkát vég­zett. A Paksi Konzervgyár taggyű­lésére például még a betegállomány­ban lévőit is eljöttek. Ahol azonban, mint Gyula.) községben, a pártveze­tőség lebecsülte ez.t a munkát, ott nem sikerült ilyen jól a vezetőség- választó taggyűlés. A sárpilisi gép­állomáson a beszámoló, amely né­hány órával a taggyűlés előtt ké­szült, s egyedül a titkár elvtárs ké­szítette, nem tükrözhette a párt- szervezet munkáit, megfelelően nem is tárgyalhatta a feladatok végre­hajtásának. módozatait. Másik igen komoly hiányosság mutatkozott meg egyes beszámolók­nál, mint például a simontornyai ílapszervezetben, hogy csak a járás5 pártbizottságot tették felelőssé a.z oktatás lemorzsolódásáért. Nem ki­sebb hiba azonban az sem, ami a dombóvári 2. sz. Téglagyár pártve­zetőségét terheli. Itt ugyanis min­den hibáról, ami a pártszervezet munkájában előadódott, az oktatás, a tagjelöltfelvételi munka terén, csak a tagságot hibáztatták. A hozzászó­lások azonban, mint például e leg­utóbbinál! is, megmutatták, hogy nagymértékben a pártvezetőség laza munkájának tulajdonítható a hiá­nyosság. A dombóvári 2. sz. Tégla­gyár taggyűlésén például Kerítesz elvtárs. a szemináriumvezető elmon­dotta, hogy igaz. hogy ő is készül­hetett volna jobban a szemináriu­mokra, de elmondotta azt is, hogy az oktatási munka megjavítása ér­dekében a vezetőség tagjai sem tet­tek meg mindent, sőt saját maguk sem jártak oktatásra. A párítagsác növekvő aktivitásai is mutatták a hozzászólások. Sokkal bátrában bírálták a vezetőség tag­jait, sőt a felsőbb pártszerveket is. Jó javaslatok is hangzottak el, kü­lönösen annak érdekében., hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat sikeres végrehajtása érdekében az új párt­vezetőségekbe egyre több kiváló dolgozó paraszt kerüljön be. Ahol jó volt az előkészítő munka, a párt­vezetőség a pártcsoporlbizalmiakon keresztül megbeszélte a feladatokat a párttagsággal s a nagy beszélgetés­be bevonták a pártonkívüli dolgo­zókat is, ott érvényesült e fontos elv. S mint Pakson, Dunaföldváron több becsületes, jól dolgozó paraszt párttag is bekerült az új vezetősé­gekbe. A határozati javaslatok is zömé­ben jók voltak, s az alapszervezetek munkájának megjavításával foglal­koztak, s legtöbb helyen a hozzászól-, lók is jó javaslatokat tettek kiegészí­tésére. Egyrészük azonban csak ál­talánosságban foglalkozott a felada­tokkal. A vezetőségválasztó 'taggyűléseken a legnagyobb érdeklődést a tagság részéről az új vezetőség megválasz­tása váltotta ki. A nagyobb falusi pártszervezetekben a párttagság egyé nileg dolgozó parasztokai is bevá­lasztott a vezetőségibe, mégpedig rendszerint, egyhangúlag. Több he­lyen az elvtársnök igen harcosan léptek fel azért, hogy nők is kerül­jenek be a vezetőségbe. Nagymér­tékben meglátszott, hogy a párttag­ság él jogával, s már a jelölőbizott­ság javaslatait élénken vitatták, s még jobban meglátszott ez a szava-' zás után. A jó előkészítő munka meglátszott azonban abban is, hogy nemcsak a párttagság, de a párton­kívüliek tömegei is saját ügyük­nek érezték az új pártvezetűségvá- iasztást. A Mázai Téglagyárból a pártonkívüliek levelet írtak a járási pártbizottságnak arról, hogy kiket akarnak a pártvezetőségbe azzal, hogy nekik nem mindegy, hogy kik lesznek a vezetők. A dombóvári ken­dergyárban a pártonkívüliek a ve- zetőségváLasztás tiszteletére vállal­ták, hogy választási műszakot tar­tanak, amelyben túlteljesítik tervü­ket. Az eddig lefolyt vezetőségváiasztó taggyűléseken'tehát a pártdemofcrá- cia, a párttagság jogai a legmesz- szébbmenőkig biztosítva volt. — A párttagság élt is jogaival. Túlnyomó többségükben a járási pántbizottsá­gok is nagy segítséget nyújtottak a taggyűlések előkészítéséhez, levezeté­séhez. Ez a lelkesedés segítette le­küzdeni az elmúlt hetek közleke­dési nehézségeit. Törjék elvtárs pél­dául Paksiról gyalog ment ki Nagy­dologra, hogy a taggyűlés előkészí­tésében segítsen. Sólya eivtárs Sár- szentlőrincre ment szintén gyalog. Az eddig tapasztalt jó módszerek széleskörű alkalmazása most a leg­fontosabb feladat. Továbbra is biz­tosítani kell a taggyűlések jó elő­készítését. Továbbra is még nagyobb segítséget kell adni a pártvezetősé- gefcnek a beszámolók elkészítésében. Különösen ügyelni kell arra, hogy a beszámolókból ne túlnyomó részt, mint például a dunaföldvári alap- szervezetnél, a hibákkal foglalkoz­zanak s igen keveset az eredmények kel. Dicsérjék ezek a beszámolók konkrétan a jól dolgozó párttagokat, pártvezetőségi tagokat amellett, hogy a hibákat megmutatják. Különösen fontos, hogy ne feledkezzenek meg a III. pártkongresszus tiszteletére in­dult , verseny mozgatom eredményei­ről és feladatairól sem.. Ahdi ezt teszik, mint a béta széki Búzakalász termelőszövetkezetnél, ott telkes fel­ajánlások születnek, melyek jó ala­pot adnak a mozgalom további ki­szélesítéséhez. Nagyon fontos, hogy a most kö­vetkező taggyűlések előkészítésére és ellenőrzésére igein nagy gondot for­dítsanak pártszervezeteink. Az alap- szervezeti vezetőségek újjáválasrtá- sa, amint a fenti példák is mutat­ják, csak akkor jár sikerrel, ha a párttagság tudja, hogy milyen veze­tőket kell választania, ha a párt­demokrácia teljes mértékben érvé­nyesül a vezetőségváiasztó taggyűlé­seken. így nagy lehetőségek tárul­nak fel a párttagság számára, hogy jogukat gyakorolják, s maguknak érezve az újonnan megválasztott ve­zetőségeket fokozottabban is támo­gassák őket a feladatok végrehajtá­sában. Segélykérő! — mely nem hallatszott Dumiszentgyöräyig Mint befagyott tenger, olyan a sik határ. A vígan csilingelő szá­nok mellett messzire ellát az em­ber a puha hótakaróval borított földeken. Egy ami különösen meg ragadta figyelmemet. Önkéntelenül is Arany János Toldijának egy versrészletét juttatja eszembe: — „ösztövér kútágas hórihorgas gém­mel, mélyen néz a kútba, benne vizet kémlel.“ Ezúttal azonban nem az ösztövér kútágasról, vagy a hórihorgas gémről van szó, ha­nem a dungszentgyörgyi gépállo­más által a németkéri Ságvári tsz földjén hagyott Cormick-traktorról és a silótöltő gépről. A silótöltést még december el­ső felében befejezték. A munka befejezésével egyidőben szegény traktor is megéhezett, egyszóval kifogyott az üzemanyag. Azóta hörgő gyomorral várja elszállítá­sát: Sajnos hiába. Segélykérő sza­vát már sokszor hallatta a gépál­lomás felé. Igaz, hogy nem sze­mélyesen, csak a tsz vezetőségén és tagságán keresztül, de a segély­kérés süket fülekre talált. A gép­állomás régi vezetősége úgy lát­szik arra gondolt, hogy a meleg hótakaró megvédi „szegény trak­tort" és a silótöltő gépet, nem­csak a gépállomás melegétől, és a javítási munkálatoktól, de eltakar­ja szem elöl is. Tévedett. Az idő vasfogának csi­korgása, mellyel emészti a nép vagyonát, messzire elhallatszik. Es ha a régi vezetők nem is adták át az új vezetőknek, vagy nem hív­ták fel azok figyelmét, hogy a „két mostohagyerek." a németkéri Ságvári tsz silógödrei mellett, épü­letektől távol várjp, elszállítását, most bizonyára felfigyel rá. Meg­hallja a szegény traktor gyomrá­nak korgását, a silótöltő panaszát és intézkedik, hogy sürgősen be­vigyék javításra. Gondoskodik ar­ról, hogy a tavaszi munkálatok megkezdésével, valamint a silózás beindulásával ismét üzemképes ál lapotban legyen a két „mostoha- gyerek A tamási MSZT^szervczet kultúrcsoportia nagy le'keseifé sei készül a Barátság Hónapjára Szorgalmasan folynak esténként a próbák a szervezed helyiségében. Az „Aranycsillag“ című háromfel- vonásos operettet tanulják a kultúr- csopart tagjai. A Barátsági Hónap ideje alatt vendégszereplésre is megy majd a kultúregyüttes a darabbal. A kultúrcsoport 35 tagja ; csaknem hiánytalanul megjelenik a próbákon, ami azt mutatja, hogy valóban kedv­vel, lelkesedéssel dolgoznak. . A Barátsági Hónap megnyitó ün­nepélyét szép, nívós, műsorral akarja a tamási MSzT-szervezet megünne­pelni. A megnyitó megrendezésében versenyre hívja ki az egész járás va­lamennyi községi • MSzT-szervezetét. Pártunk Központi Vezetőségének június 28-i határozata, majd kor­mányunk programmja a legdöntőbb feladatnak jelölte meg a dolgozók­ról való fokozott gondoskodást, a dolgozók életszínvonalának állandó emelését. Ennek egyik legdöntőbb előfeltétele a mezőgazdasági terme lésünk elmaradottságának felszámo­lása, a mezőgazdasági terméshoza­mok növelése. Ennek biztosítására dolgozta ki Pártunk Központi Veze­tősége és a minisztertanács nagyje­lentőségű, a mezőgazdaság fejleszté­séről szóló határozatát, melyet az ország minden községében nagy meg elégedéssel, lelkesedéssel fogadták a falu dolgozói. Az új begyűjtési rendszerről szóló 1953. évi 27. számú törvényerejű rendelet célkitűzései összefüggésben állanak a mezőgazdaság fejlesztésé­ről szóló párt- és kormányhatározat­tal. Rendelkezéseinek helyes végre­hajtása- nagy mértékben segíti elő a mezőgazdasági termelés hozamá­nak növelését, nagyobb kedvet ad a falu dolgozóinak a mezőgazdasági munkák jó végzésére. A mezőgazdasági árubőség meg­teremtésének fontos feltétele, hogy a termelők biztonságban érezzék ma­gukat. Az új begyűjtési rendszer az­zal járul ehhez hozzá, hogy több év­re, azonos mennyiségben állapítja meg a beadási kötelezettséget. Az által, hogy a termelők több évre, előre látják, mi az állammal szem­beni kötelezettségük, sokkal bizton­ságosabban gazdálkodhatnak. Évekre élőre tervezhetnek, alkalmazhatnak megfelelő vetésforgót és előrelátó, jó trágyázással, gondos műveléssel a föld termőerejét növelhetik. Az árúbőség megteremtésének má­sik fontos előfeltétele a parasztság személyes érdekeltsége. A több évre szóló beadási rendelet egymagában is elősegíti a termelési kedvet, hi­szen jövőre érdemes még többet ter­melni, mert az állam beadásra nem kér többet, és így több jut a szabad piacra, növekszik a termelők jöve­delme. Ez azonban egymagában még nem minden. Uj begyűjtési rendszerünk központi kérdése, hogy minden in­tézkedésével segítse a mezőgazdaság általános fellendítését. A cél áz, hogy a begyűjtési törvény a mező­gazdasági- termelésnek ne gátja, ha­nem éppen elősegítője legyen. A be­gyűjtési törvény ezért az előző évi­hez képest valamennyi mezőgazda- sági termelőnél és minden mezőgaz­dasági terméknél lényegesen csök­kenti a beadási kötelezettséget, így: — a mezőgazdasági termclószö vetkezőtöknél a termény be adási kötelezettséget 25 százalékkal, a. sertés és marhabeadási kötele­zettséget 50 százalékkal, a tej- beadási kötelezettséget 30 száza­lékkal, a borbeadási kötelezettsé­get 50 százalékkal, — az I. és II. típusú termelőszö­vetkezeti csoport tagjainál a ter- menybeadási kötelezettséget 15— 20 százalékkal, a sertés és marha- beadási kötelezettséget 40, a tej­beadási kötelezettséget mintegy 20—25, a borbeadási kötelezett­séget 30 százalékkal, — az egyénileg gazdálkodó ter­melőknél a terménybeadási kö­telezettséget 10—15, a sertés cs marhabeadási kötelezettséget 25- 30, a baromfi- és tojásbeadási kötelezettséget 25 százalékkal csökkenti. Biztosítja a törvény, hogy minden termelő á beadási kötelezettség tel­jesítésén felül megmaradó termékeit szabadon, minden megkötés nélkül forgalomba hozhatja. A szabadpiac ilyen széleskörű biztosítása ugyan­csak a mezőgazdasági termelők na­gyobb jövedelmét biztosítja. A begyűjtési rendelet ösztönzőleg hat az állattenyésztésre is, különö­sen a szarvasmarhatenyésztésre. Az új törvény amellett, hogy a tejbe­adási kötelezettség mértékét csök­kenti, — megszüntette a második és további tehenek utáni tejbeadási kö­telezettséget. Tehát akár egy, akár több tehene van egy dolgozó paraszt­nak, a tejbeadási kötelezettsége azo nos. Biztosítja a törvény, hogy mind­azok a termelők, akiknek tehenük nincsen és eiőhasi üszőt állítanak be, az elléstől számított egy évig mentesek a tejbeádási kötelezettség alól. Érdemes tehát nemcsak a ter­melőszövetkezeteknek, hanem az egyénileg termeteknek is tehén-, szarva smar haáiiományuk at fejlesz­teni, tenyészállatokat vásárolni, mert ez nem emeLkedö beadási kötelezett­ség mellett több termelést, több ho­zamot és ezen keresztül magasabb jövedelmet biztosít számukra. Az új törvény messzemően érvé­nyesíti az igazságosságot. Minden termelőt a tényleges teherbíróképes- sége szerint úgy terhel meg beadási kötelezettséggel, hogy ezt a kötele­zettséget megfelelő termelés esetén könnyen tudja teljesíteni. Megszün­teti a törvény a kert négyszeres, a szőlő ötszörös felszorzását és ezek­nek a területeknek a termény és hús beadásnál történő figyelembevételét. Az igazságosság elve alapján jelen­tős mérsékléseket, mentesítéseket ír elő a sokgyermekes családok, az öre­gek-és munkaképtelen termelők szá­mára. , A parasztság fájó problémáját oldja meg a törvény azzal, hogy ki­mondja: „kenyérgabonából és takar­mánygabonából az igazolt vetőmag­szükséglet megelőzi a beadási kötele­zettséget.“ Ez annyit jelent, hogy ha valamely termelőnek bármi oknál fogva is nem termett annyi gaboná­ja, mint a beadási kötelezettsége, akkor is elsősorban jogában áll az igazolt vetőmagszükségletét vissza­hagyni és csak az ezen felüli meny- nyiségbő! kel! beadási kötelezettsé­gét teljesíteni. Nagy könnyítést jelent az is, hogy a termelők részére — ha saját hi­bájukon kívül nem tudják kötelezett ségüket teljesíteni az előírt cikk- féleségekől — széleskörű helyettesí­tést engedélyez. Mindezek az intézkedések jelentő­sen hozzájárulnak ahhoz, hogy nagy mértékben emelkedjék a mezőgaz­dasági termelés, ezzel együtt növe­kedjék úgy a termelőszövetkezetek­be tömörült, mint az egyénileg dol­gozó parasztság jómódja és emelked­jék egész dolgozó népünk életszín­vonala. A továbbiakban nézzük meg a tör­vény rendelkezéseit, mellyel a be­adási kötelezettség alapját, a be­adásra kötelezetteket és magát a be­adási kötelezettséget állapítja még. A beadási kötelezettség alapja: a termény, hús és tejbeadásnál csak a szántó és rétterület, bor- . beadásnál a szőlőterület tény le ges nagysága. Az elmúlt évben a termény és ál- tatbeadásnál a szántó és rétterüle­ten kívül a legelő területek után is kellett beadást teljesíteni, míg a to­jás- és baromfibeadásnál a kert és szőlő után is, Az idén ez megszűnt: és így legelő és kert után semmi­féle beadási kötelezettséget teljesí­teni nem kell, míg a szőlő terület után csak borbeadási kötelezettség van. Beadásra az köteles, aki valaíneiy földterületen ténylegesen gazdálko­dik. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek közös művelés alatt álló földterülete közös terméséből tarto­zik állammal szembeni kötelezettsé­gét teljesíteni, amiért a termelőszö­vetkezet vezetősége felelős. Az I. és II. típusú tszcs tagok egyénileg kö­telesek a beadásira. Haszonbérlet, vagy felesbérlet esetén a bérlőnél kell á kötelezettséget előírni, feles- bérlet esetében azonban a bérlő mellett a tulajdonos is felelős a kö­telezettség teljesítéséért. A beadási kötelezettség az új be­gyűjtési' rendszer szerint négy ágra oszlik,, éspedig: 1. Terménybeadási kötelezettség, 2. húsbeadási kötelezettség, 3. tejbeadási kötelezettség, 4. borbeadási kötelezettség. A továbbiakban áganként vizsgál-* juk a. beadási kötelezettségeket, (Folytatjuk) Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az amag­mbatszbliültatAs

Next

/
Thumbnails
Contents