Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

1954 FEBRUAR 1 NAPLÓ 5 Kongresszus! verseny a Tolnai Selyemgyárban Többéves hagyománya van már a szocialista raiunkaversenynek a Tol­nai Splyemgvárban. E mozgalom azonban hónapról-bónapra, évről évre ipmdjobba* fejlődött' és lendü­letesebbé vált a fizikai és műszaki dolgozók között,. Ma már mindjob­ban keresik a dolgozók egy verseny- szákasz, beindításánál a verseny új tonnáját, mer! tisztábait varinak az- /.n ha élénkebb a verseny, jobb és nagyobb eredményekre.' 1s számíthat­nak. A szocialista munkao'erseny janu­árban a tavalyi formában indult meg. A do gozók újból megkötötték a szocialista szerződéseket műhely- részenként. rnelv a jó minőségi áru termelését eredményezte az elmúlt, s az idei évben is. Amikor azonban hírül futott a hír sn üzemben, hogy partunk április 18-ra összehívta III. kongresszusát, többen a vezetők és a dolgozók közül elhatározták, hogy valami,új formáját vezetik be a ver­senynek, aimelv az eddiginél' is jobb eredményeket, ho». Az üzemi szakszervezet hizalmti hálózatát kezdte mozgósítani a ver­seny jó megszervezésére. A műszaki ak is összejöttek, hogy megbeszél­jék, mik azok a fontos feladatok, amelyekre az erőt különösen ebben a negyedévben kell összpontosítani. A műszakiak felajánlásai után az egyéni vállalások születtek meg. A fonoda üzem dolgozóinak leg­többje versenybe lépett közvetlen szomszédjával. Február l-én már 16(1 dolgozó lépett párosversenybe egymással. Konto, Jánosné Zsidó Ferencnél, Morvái .lóz séf né szintén szom szádját, Felker Mihál ynét hívta ki párosversenyre. a kongresszus tiszteletére. A cémázó üzemrészben a párosverseny nem bontakozott ki kellő mértékben, azonban az egyéni felajánlások szá­ma oly fagyra nőtt, hogy ma már nem is igen találni olyat, aki ne tett volna vállalást, ne dolgozna szo­cialista munkaversenyben. A verseny jó megszervezését nagyban elősegítették a szak- szervezeti bizalmiak közül Klein Erzsébet, Lampek Erzsébet, if j. Ganczer Katalin, Berek Hona, S freer Teréz és még soka« má­sok. Az üzemi szakszervezet tagjai az! tartották, hogy akkor lesz igazán jó verseny a selyemgyárban, ha a ver­seny nyilvánossága is jó. Ezen a té­ren is történt már intézkedés. Fel­tűnő helyen üvegtáblákat állították fel, ahol dekádonként,, a ..kóngresz- szusi hét“ alatt pedig naponként feltüntetik az élenjárók névéit, va­lamint a párosversenyek eredmé­nyeit is. Ezenkívül feltüntetik; azt is, hogy kik milyen prémiumot kap­tak minőségi munkájukért. A szocialista munkaverseny meg­hozta az elmúlt évben is ered­ményét a Tolna Selyemgyárban, mert nemcsak hogy túlteljesí­tették éves tervüket, de a mi nőségi munkájuk Is legjobb lett a megyében. A február 1-el beindult az új ver­senyszakasz ás. Hatalmas eredmé­nyeket ígér az üzem dolgozóinak, mert megvannak a feltételek és jók a munkakörülmények is. A Selyem­gyár dolgozói pedig, mint mindig, ezután is a munkaidő teljes kihasz­nálásával küzdenek az adott szó valóravál fásáért, hogy méltóképpen köszöntsék a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusát. A Szekszárdi Kendergyár dolgozóinak harca a h deggel A Szekszárdi.. Kenriergyár munká­sai régóta tapasztalják, hogy az üzem vezetősége mindent megtesz azért, hogy a , lehető legjobb körül menyek között dolgozhassanak. Most, a téli; időszakiban is egy szoba állandóan' fűtve van részükre, ahova barnakor betérhetnék munka köz­ben melegedni. Emellett 4—5-szqf kapnak forró teát, ami szintén erőt ad a további munkához. Á szorgtő gondoskodást a gyár dolgozói jó munkájukkal viszonoz­zák. Mindként elkövetnek azért, hogy teljesíteni, tudják, tervüket. Az ered­mény nem is marad el: január hó­napban' ts túlteljesítették, tervüket. Az üzeus élenjáró sztahanovista dol­gozói dacolI1 a a hideggel, a téli hó­napokban Is eredményes munkát végeznek. Szalma Ferenc ifjúmunkás. Két- jelvényes sztahanovista tilos az elmúlt hónapban is meg ti lolt naponta 60 kiló szálat, vagy 100 k> tén felüli kócof. Kotálik György, Hagymást Pálné, és még I egy-két tilos követi m ö példá­ját, túlteljesítik tervüket. Szalma Ferenc az üzem legjobb dolgozója. Nemcsak a nyári időben, de télen is túlteljesíti tervét. Meg­kérdeztük tőle, hogyan tud ilyen eredményes - munkát végezni: „A munkaidőt jól kihasználom — kez­di — Naponta egyszer, esetleg két­szer megyek melegedni a társalgó­ba.. Rájöttem arra, minél többet me­gyek a melegre, utána még jobban fázom. Ehelyett inkább azt teszem, hogy lendületesebben dolgozom, s akkor nem is fázom annyira.“ Va­lami van ebben, amit Szalma Feri elmondott, mert például Szabó Tmré- né és Csatlós Ferencné naponta többször is megfordulnak a melege­dőn — nem mintha nem szabadná, — de nem is tudnak többet termel­ni 20—25 kiló szálnál. így természe­tesen a kereset is más és más. Szal­ma Feri naponta 50 forintot is meg­keres. Komoly vállalások születtek az üzemben a III. pártkongresszus tisz­teletére is. Csaknem mindem dolgo­zó tett felajánlást. Szalma Ferenc és KotáUk György vállalták, hogy naponta to kiló kendert trióinak még terven felül. Hegedűs József kétjelvényes sztaha­novista 5 kiló napi túlteljesítést vál­lalt. Horváth János törő brigádjának tagjai napi 10 mázsa túlteljesítésre tettek ígéretet. Február elsejével megindult a küzdelem a vállalások teljesítéséért. A hőmérő azonban még má is mí­nusz IS fokot mutat, így az üzem belseje sem melegedett fel. Emiatt természetesein még nincs meg az a munkalendület, mint amilyet a dol­gozók szeretnének. Az új kormány- programm lehetővé teszi, hogy a kö­vetkező télre már ilyen nehézségek ne álljanak elő munka közben. Több tízezer forintos beruházással ebben az évben melegítő csöveket szerel­nek be minden üzemrészbe, amit villanyáram melegít. De addig 'is, mint a fenti eredmények bizonyít­ják, a dolgozók eredményesen har­céinak a tervért, az adott szó yáló- raváltásáért. A bdtaszéki „Kultúrotthon Baróti Hete" tapasztaltai JANUAR 24—31-IG ZAJLOTT LE BATASZÉKEN a „Kultúrotthon Ba­ráti'’Hété.1' Ez az országosam újsze­rű kezdeményezés rengeteg tanul­sággal szolgált a népművelési mun­kások számára, igen sok tapasztala­tod vetett fel, és nagyjából megmu­tatta azt az utat, amelyen kultúr- oöthonaink tevékenységének a jövő­ben haladnia kell. Megkíséreljük ősz szegezni az eredményeket, tapaszta­latokat, levonni a hét munkájából a tanulságokat okulásul válamennyi kultúrotthonumk számára. Legelső és legfontosabb tanulság: A község dolgozóinak szívéhez az ifjúságon keresztül vezet áz út. Igen sok gondot fordítottak a Baráti Hét szervezői a gyermekek, fiatalok szó­rakoztatására. Mintaszerűen, való­ban baráti, otthonos hangulatban folyt le a gyermekek récére rende­zett mesedélután és a ' nagyobbak számára rendezett ifjúsági délután. Mesemondás, szavalóverseny, nóta­verseny, társasjátékok, zene mind hozzájárult ahhoz, hogy egy kedves délelőttöt, vagy délutánt szerezzünk fiataljainknak. Ezt a munkát a jö­vőben sem szabad abbahagyni. To­vábbra is szervezni, rendezni kell a mésedélelőttöket, ifjúsági délutá­nokat. Á szaval óversenynél lehető­ig nyílik grra, hogy az iskola mun­káját segítsük. Rendezzünk szavaló­versenyeket azokból a versekből, amelyeket az iskola megtanulásra kötelezőnek jelöl meg. Nagy sikerrel mutatta be az alsó- nyéki színjátszócsoport a „Csikós" című színdarabot. Nem kis teljesít­mény ez egy kás község fiataljaitól. Páratlan lelkesedésre, nagy akarat­ra vall. Az eredmény azonban ne elégítse ki az alsónyéki színjátszó­kat, mert van naég javítani való. Tegyék a színdarabot gördülékenyeb bé, több próbával, jobb szövegtu­dással növeljék biztonságérzetüket a színpadon. Dicséretreméltó az első szereplés, de ne felejtsék eL, hogy a következő alkalommal már sokkal többet vár a közönség. OTTHONOS KÖRNYEZETBEN — s ami nem kevésbbé lényeges — barátságos melegben szórakoznak a dolgozók. Ki a billiárd-asztal, ki a társasjátékok, ki a sakktábla mellett talá'ja meg szórakozását. Példásan működik vadamennyi , szakkör. Igen egészséges dolog volt a sporthorgászok saaikkönbe való tö­mörítése. Mezőgazdasági szakkör, lövészkor — jó együttműködés a Szabadságharcos Szövetséggel — énekkar, zenekar, tánccsoport, rajz­kör működik a kultúrotthonban, egy re több dolgozót foglalkoztatva. Nézzük meg azonban a Baráti Hét hiányosságait is, arról is beszél­jünk, ami kevésbbé sikerült. Igen kevesen jelentek meg a gazdanapon, amely inkább vitaest lett volna egy kiváló dolgozó paraszt munkamód­szereiről. Gyenge volt a szervezés. Nem nyújtott kellő segítséget sem a pártszervezet, sem a helyi tanács. Talán a kultúrotthon igazgatója sem igényelte ezt a segítséget. A hanglemezhangverseny sem si­került. Tanulság a jövőre nézve: ha hanglemezhangversenyt rendezünk a község dolgozóival előre .tudassuk, milyen művek kerülnek bemutatás­ra. A hangverseny műsoranyagát fel­tétlenül szakember válogassa ‘ Össze és biztosítsunk olyan keretet a hang­versenyhez, amely feltétlenül méltó Beethovenhez, Schuberthez, Csaj­kovszkijhoz, vagy Kodály Zoltán­hoz. Mielőtt a végső tanulságokat le­vonnánk az egész hét munkájából, egy visszásságra kell felhívni a fi­gyelmet. Az ifjúsági könyvamkét szervezését nem segítette elő az ál­talános fiúiskola igazgatója. Sőt olyan helytelen véleménnyel volt a könyvárukéiról, hogy „ezzel a kul­túrotthon elvonja a tanulástól a gye­rekeket.“ Az „elvonással“ szemben az a véleményünk, hogy egy könyv- ankét segíti az iskola munkáját, mert ez is a tanulók művelődését szolgálja, ÖSSZEFOGLALVA A HÉT MUN­KÁJÁT, elmondhatjuk, hogy a kez­deményezés helyes volt, követendő példának lehet állítani» minden kul­túrotthon elé. A szervezésnél, de különösen a támogatásnál azonban hiba történt. A megyei, járási nép­művelési funkcionáriusok „agyontá­mogatták“ a bátaszéki kultúrotthon igazgatóját. Segítségük tanácsadás, ötleték szolgáltatása, jó tapasztala­tok átadása helyett odáig ment, hogy a kultúrotthon vezetősége he­lyett ők maguk végezték a munkát. Túlzsúfolták különböző programmok kál a hetet, annyit akartak markol­ná, amennyit megfogni nem voltak kepesek. A Programm összállításá- nál nem egy dolgot ráerőszakoltak a vezetőségre, nein vették figyelembe a helyi adottságokat. A „kaptafa- módszer" — ami egyik helyen jó, feltétlenül jó másutt, is népi vált be. A következő Baráti Hét szervezé­sénél, amelyre előreláthatóan Ten- gelícen kerül sor, sokkal nagyobb mértékben vegyék, figyelembe’ a helyi adottságokat és - természetesen a bátaszéki hét tapasztalatait. VÉGÜL, AMI LEGNAGYOBB EREDMÉNY, egy lépéssel előbbre jutottunk azon az úton, hogy á kul­túrotthon a falu kulturális központja legyen. Közelebb hoztuk a dolgozó­kat a kultúrotthonhoz, de a kultúr­otthon! is közelebb vittük a dolgo­zókhoz. A Baráti Hetet követő na­pokban is igen sokan látogatják a kultúrotthont, ahol egészséges szó­rakozással töltik el szabadidejüket. Ez pedig nem kis eredmény és be­csületére válik a bátaszéki kultúrott- honnak. Mindenki ágy van vele, hogy ala­posan megnézegeti a ruhát. a. cipőt, vágj- akármi mást. mié ölt kifizeti az árát valamelyik üzlet pénztárá­nál. S most, amikor a kormány és a párt legfőbb programmja az hogy megelégedett, jó módban élő embe­rek életét teremtse meg, írott tör­vénnyé vált: a legjobbat, a legszeb­bet, a legtartósabbat. adni a dolgo­zóknak. Nincs nagyobb vétek annál, ha valaki dolgozó társai, a nép ká­rára cselekszik. S vájjon nem dol­gozó társai, a nép kárára tesz e az. aki silány, rossz minőségű, selejtes munkaterméket. készít, vagy ad el a dolgozóknak?! Mert kétszeresem drága az a ruha, ami silány volta miatt fele annyi ideig tart, mint a jnrninőségű. Kétszeresen drága a cipő, amely a felületes munka selejt- je — és néhány hét alatt a lábbeli ronccsá változik. Most, amikor keresetéből sokkal többet váisárolhat mindenki, mint azelőtt, még inkább fontos, hogy a legjobbat, a legtartósabb?) t kapják mindenből, mert ha kétszeresen draga a silány áru, kétszeresen ol­csó az, ami tartós, ami jóminőségű. Amikor a munka minőségének kér­déséről van szó, akkor azt mond­juk: a személyes ügy és s közösség ügye itt találkozuk össze. Elsőrendű­en fontos dolog ez. De vájjon annak fartják-e mindenütt megyénk üze­meiben, vállalatainknál? Nem, nem mondhatjuk el ezt, mert a munka minősége sok kíván­nivalót von még maga után, úgy a Bonyhádi Cipőgyárban, mint a Du- naföldvári Kendergyárban, vagy az építőipari vállalatoknál egyaránt. A kormányptmgrammböl fakadó inezkedések során ott von az a ren­delkezés is, amely lerögzíti, hogyan kell jutalomban részesíteni a kiváló minőséget gyártó dolgozókat, s ugyanakkor kártérítés fizetésére kö­telezni azt, aki silány terméket ké­szít/aki selejtet gyárt és ezzel kárt okoz dolgozó' társának, ezen keresz­tül a Magyar Népköztársaságnak. Azonban tévednek azok a vezetők, akik azt hiszik, hogy a minőség ez­zel a kormányrendelettel egyszeri­ben megjavul Tévednek, ha úgy gondolják, hogy az általuk irányí­tott munkahelyeken, s ebben a csa­tában egyforma hősiességgel, egy­forma lelkesedést tanúsítva kell har- colniok a gazdasági vezetőknek, a műszakiaknak, és minden egyes mun kasnak egyaránt. Elsősorban arról kell beszélni, hogy a műszaki vezetőkre mily nagy feladatok várnak a minőség állandó javításáért folyó harcban. Nemcsak a terv teljesítését fékezi, de a mun­ka minőségét is károsan befolyásolja, ha a műszaki vezetők nem őrzői a tervszerűségnek, ha elmaradnak a tervek felbontásával, ha legkisebb teret is engednek az egyenetlen ter­melésnek. Mert hóvégi rohammun­kák — és ilyesmit igen sok válla­latnál lőhet tapasztalni megyénk­ben — mind a minőség rovására mennek, s ami még fontos: A mű­szaki vezetőkön múlik, hogy isme­rik-e a technológiái eljárásokat a munkások. Mert ha minőségi mun­kát követelnek tőlük, joggal elvár­ják, hogy munkájuk legapróbb rész­leteiben is munkájuk mestereivé ne­veljék őket, tanítsák meg mindany- nyiukat a kiváló minőséghez szük­séges technológiai eljárásokra, és ami ehhez szorosan kapcsolódik: az élenjáró módszerek elterjesztésére. A minőség megjavításának fontos feltétele, hogy a technológiai djű* rácokkal minden munkás idejében tisztában legyen, hogy szakmai kép­zettségét állandóan növelje, s hogy megismerkedjék a nagy hasznot ho­zó élenjáró módszerekkel. Ehhez kell segítséget adniiok a műszaki vezetőknek és messzemenően kell támógatniok a tapasztalatátadás mozgalmát, a Röder elvtársiéi elne­vezett védnökség! mozgalmat, mely­nek célja a gyengébben teljesítő munkások nevelése. Természetesen nem hozna sikere­ket a minőségért folyó harc, ha a műszaki vezetők mellett a .munká­sok egytől-egyig nem tennének meg mindent a silány munka, a selejt kiküszöbölésére. El kell érni, hogy a legfőbb minőségi ellenőr: az ön­tudatos munkások lelkiismerete le­gyen üzemeinkben, vállalatainknál Állhatatos nevelő munkával el kell érni, hogy minden egyes dql-gozó megértse a minőségi munka ínind- annyiónk közös ügye, egyszersmind saját, személyes ügye is. El kell ér- nő. hogy mindenki megértse, ha se­lejtet gyárt, saját zsebéből dobja el fizetése egy részét, ugyanakkor meg­drágítja a termelvényt — kárt okoz saját magának, dolgozó társainak. Iparunkban a dolgozók hozzáláttak az I, negyedéves terv teljesítéséhez. Több vállalat felhívására val a meny­nyi üzemünkben azt a célt tűzik maguk elé a dolgozók: a legjobb munkával, járulnak a kormányprog- ramm megvalósításához és a Hl. pártkongresszus sikeréhez. De meg kell mondani nem adják tudásuk legjavát ehhez akkor, ha nem töre­kednek a minőség állandó javítá­sára Az egész országban hatalmas si­kereket hozott, már ezidáig is a tex­tiliparban beindult ZsédeJy-mozga- lom: a minőség állandó javításáért folyó mozgalom. Azonban megyénk jónéhány ipari vezetője azt gondol­ja magában: a Zsédely-mozgalom a texfcilmunlkások mozgalma. Araiak nem lehetnek résztvevői az építő- munkások, vagy a cipőgyáxiak. Ko­rántsem Így van ez, mert minden munkahelyen megvan a lehetősége annak, hogy a minőség állandó ja­vításáért folyó harc tömegméretek­ben folyjék, széles mozgalommá vál­jék. Azonban ehhez arra van szük­ség, hogy a munkások és a vezetők egyaránt legfőbb feladatúknak tart­sák a minőségi munkát. Ehhez az kell, hogy a szakszervezetek üzemi bizottságai a verseny szervezésekor, értékelésekor ne tekintsék harmad­rendűnek a minőség ügyét. A minőségért folyó harc sikered az üzemi pártszervezetek szervező és politikai munkáján, a kommu­nista munkások példamutatásán is múlnak. Nem utolsó sorban azon, hogy a kommunisták kezdeményező készségükről hogyan ragadják ma­gukhoz a gyár, vagy az üzem egész kollektíváját, hogyan adnak segítsé­get a minőségért folyó verseny ki­bontakozásához. Üzemi pártszerve­zeteink termelést ellenőrző munká­jának középpontjában kell, hogy áll­jon ezentúl a minőségi munka ügye. Törődniök kell azzal, hogyan bizto­sítják az üzemben a minőségi mun­ka minden feltételét. Vezetniök, szer vezniök kell a dolgozók harcát, áll­hatatos politikai munkával, á ter­melés állandó ellenőrzésével. Mindezek szükségesek ahhoz, .hogy a dolgozók jogos igényedk szerint a legjobbat, a legszebbet, a legtarté- sabbat kapják. BoP ellen őrzés Tolna megyében A Tolnamegyei Népbolt Vállalat­nál boltellenőrzést tartott a Belke­reskedelmi Minisztérium felügyeleti főosztályának -kiküldöttje. Az ellen­őrzés során megáik I. ást nyert, hogy sok boltegységnél nem tartot­ták be a megállapított fogyasztási árakat. így például a dunaföldvári 135-ös vegyesboltban a Népstadion pipereszappant 6.50 forint helyett 7.34 forintért adtaik. A 71. számú Vas- és műszaki árudában a Cse- pel-motorkerékpár lámpaüvegért 5.95 helyett 6.— forintot kértek. A 33. számú Háztartási-boltban a habzó borotvakrémért 6.35 helyett 7.20 forintot kértek. Ugyancsak itt, a háztartási Sidolt 1.10 forinttal ad­ták drágábban, mint a megállapított egységár. Az ellenőrzés során Súlyos hiányosságot tapasztaltak a tolnai. 110. számú Vegyesárudában, ahol még az árváltozásokat sem vezették be, annak ellenére, hogy a boltban azóta már leltár is volt. Ezért fele­lősség terheli Steiner Gyula és Pa- kútár Károly ellenőröket is, mert felületesen végezték ellenőrző mun­kájukat Elméleti színvonalunk emelésé' segíti elé az ANOfi­^ADATSZOLGÁLTATÁS Állandóan jav fsuk a minős Igét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents