Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-06 / 31. szám

1954 FEBRUÁR 6 NAPLÓ 5 PARI ÉS PÁR‘1 ÉPl 1 ÉS \ partéiét fellendítésén dolgozik a szekszárdi járási pártbizottság . A pártszervezetek élőt/ áltó nagy felada. a vezetőségek új] áválasztása, fokozottabb felelősséget ; ró a járási pártbizottságokra. Ez.t érezték . i szekszárdi járási pártbitfoítsacon is Elsősorban is maguk; igyekeztek alaposan megismerni a. Központi Ve­zetőség ezirányú haui-trozatát ezért többször is megy Utáttá/í. majd a te­rületet. osztották- fel «jgytnás közt Most azonban kültinös Ügyeimet fordítottak .arra, hogy az egyes alap­szervezeteknél eljut jussainak a t i t ­károk mellett a töbfcn vezetőségi la gokhoz is. de a tötfbi párttagokhoz, sőt a pártunkívülWJihez is. Soll.esz tájzso . ejvlars a jáúási pártbizottság titkára például SrfJagárdon a pár- tonkívülj dolgozó •parasztok közül is sokat ismer. Nagy segítség ez. a tö- fnégkítpcsolat eliT^élyieese szempont­jából. ’ Példák, bizonyítják, hogy mennyire megnövi ekédett ennek, nyo­mán a bizalom a párt iránt az egyé­ni dolgozó parasztok, körében. Var­ga Sándor sióag/írdi dolgozó paraszt egyike a község, 'legjobb gazdáinak 20—21 literes tejhozamú telienei vannak, egyik la kiállításon T. díjat te. nyert, de elisőraiigú disznói ie vannak. 55 gagjdá'.ársa nevében bát­rán kéri segítséget föld problémájuk elintézéséhez a járási pártbizottság­tól'. , Az ilyen munka is segíti a£ a lapszer vezet-e ] abban, hogyan kell segíteni az ♦•ddiginél fokozottabban .a dolgozók ügyeinek intézését. A járási pártbizottság arra törek­szik, hogy valamennyi pártszerve­zetben az eddiginél jobban fellen­düljön a pártáiét a vezetőségválasz­tás- előkészítése közben. Ennek érae­kében aktfvákat szerveztek az alap- szeréezeíek segítésére. Ilyen aktí­vák voltg/ü már előbb is, csak el­lenőrzésük volt hiányos. Az alapszer vezetékkel való közvetlenebb kap­csolat a.? e területen fennálló hiá­nyosságokat is felszínre hozta. Győ- . ri 'elvtáársnak például Bogylszlón kel lett volna segítenie, de jóformán semmit sem cett. Voltak azonban többen olyanok, mint Rónai elv-tars Alsónánán, aki valósággal felrázta a Dózsa tsz addig alvó pártszervezetét. Nagymértékben elősegítette a most folyó munkákat egy előbbi jó kez­deményezés. A járási pártbizottság brigádszerüen adott segítséget egyes pártszervezeteknek a kollektiv • veze­tés megszilárdításában. Tolnán volt ilyen legelőször, s jó eredményeket hozott. Tervszerűbb lett a (pártszer­vezet munkája, s a vezetőség tagjai valamennyien, még jobban be tud­tak kapcsolódni a mun/kakíba. Több párt t itkár részvételével . tapasztalat- cserét te tartottak Tolnán a kollek­tív vezetésiről. Ennek nyomán pél­dául Bálán minőségileg 1b javult a pártszervezetek munkája. Ezeken a helyeken természetesem jobb is a feltétéi, akár a mezögírzdaság fej­lesztéséről .szóló párt- es kormány­határozat végrehajtása,' akár a veze­tőségek újjáválasztásápiak előkészü­letei szempontjából. E két fontos feladatot együtt viszik ezeken a he­lyeken a párt vezetőségek, bekapcsol­jak ebbe a pártcsoportbizakniakalt, a lagjobfo népnevelőiket, az egész párttagságot. A Totoiaá Textilgyár­ba n például a vezetőség, minden tag­ját bevonta Bolvári elvtársnő a be­számoló elkészítéséibe. írásban is megtették észrevétáieiket, javaslatai­kat. Az ebből elkészített beszámolót aztán újra megvitatták, s ezen reszt­vettek a pártcsop^oo.bizahniaik is. — így partcsoportérilekezletekein a töb­bi párttagokat ifi. fel tudják készí­teni. A járási par/jbizoőtság főként a helyszínen akarja segíteni az alap­szervezetek mrinkáját. Ez azonban nem jelenti yjzt, hogy például ők készítik el ap alapszervezeti veze­tőségek beszámolóit. Éppen az acél, hogy az iilyetjit jó módszerek, mint a Tolnai textilgyári, széles körben elterjedjenek. Különösen fontos fel­adat vár a imrtcsoportokra. Ismer- tetniök kell a párttagokkal jogaikat és kötele ssé/gei két. Elsősorban a párt­csoportok f anácskozzák meg atS* is, part­mfüai kik lennének legméltóbbak a vezetőségbe. A pártbizottság felhívják az alapszerv’ezetek tagjai­nak figyelmét az ellenség munkájává is. akik igyekeznek lejáratni a jó vezetőke:. mint pé daui .Tolnán. Ar­ra nevelnek, hogy kíméíetlen,ül le kell leplezni az ilyeneket. Megállapítható, hogy a fokozottabb segítség meglátszik az a’apszerveze- tek jobb munkáján. Hiba lenne azonban, ha a járási pártbizottság a jó eredményeket látva nem fokoz­ná munkáját. Fontos ez, mert nem mindenütt van rendben minden. A tengclici Petőfi tsz-nél bizonyos ön­elégültség mutatkozik meg. Alig fog­lalkoztak mé«? a vezetéségválaszas - sál, s nem is igen kérték ki a kom­munisták véleményét. Nem úgy. mint az alapszervezetmél, ahol még a pártonkívüliékkel is beszélgettek, akik jó javaslatokat is adtak. Ma­guk hiányolták, hogy nincs paraszt­ember elég a vezetőségben, pedig vannak olyanok, mint Gáncs Sán­dor, Kackstedter Pál. Csak úgy segíthetik eléggé az alap szervezetek munkáját, ha az eddi­gieknél még többet látogatják őket, ha sokkal többet beszélgetnek a párt tagokkal és tagjelöltekkel. Alsóhíd- végen például még mindig gyenge a pártszervezet munkája. A pártélet hiányosságai kihatnak a gazdasági1 munkákra is. A kommunisták éber­ségeinek hiánya miatt, egy hétig pél­dául fagyos répát etettek a vemhes jószágokkal. De sok répa tönkre is ment, aminek most nincs gazdája. A lehetőség megvan a hibák sür­gős kijavítására, s a felsorolt jó példák mutatják, hogy az akarat is. A járási pártbizottság úgy akar dol­gozni, hogy’ munkájával segf.se, az eddigieknél még jobban a járás pártszervezeteinek megerősödését, Az erőteljes pártélet megteremtése az új vezetőségek helyes megválasztá­sán keresztül segítheti elő a mező- gazdaság fejlesztésé* szolgáló párt- és kormányhatározat sikeres megvaló­sítását. 4z állattenyésztő állomások dolgozóinak fogadalma a pártkongresszus tiszteletére Mudárvéile ein, ssyü uölcxfa vedelem A téli zord időben landoljunk a kis kertészekre i» Pártunk III. Kongresszusának tisz teleiére az Állami Állattenyésztő Állomás Tolnamegyeí Igazgatóságá­nak dolgozói munkafelajánlást tet­tek. Vállalásuk az állattenyésztés gyorsütemű fejlesztését szolgálja. Munkájukat legnagyobbrészt ter­melőszövetkezetekben és emellett a dolgozó parasztokon keresztül fejtik ki. Vállalták többék, között, hogy megyénk szarvasmarhaállományának minőségi fejlesztése érdekében nyolc termelőszövetkezet állományát törzs- tenyészetté, négy községet pedig ál­lattenyésztő mintaközséggé fejleszte­nek. A törzstenyésztő termelőszövet­kezeteket és a dolgozó parasztokat gyakran meglátogatják és szaktaná­csokkal látják el őket. Sertéstenyésztés terén arra ügyel­nek különösen, hogy a helyi viszo­nyoknak legjobban megfelelő faja tákat tenyésszék. Vállalták továbbá az Álla,/tenyésztő Állomás Igazgató­ságának dolgozói, hogy március 15- ig két’ termelőszövetkezetben törzs- juhny/ijat alakítanak ki és beveze­tik a korszerű tenyésztési eljáráso­kat. Goj időt fordítanak a baromíite- nyés?/tés megjavítására, a takarmá­nyozás, legelőgazdálkodás megjaví­tása érdekében pedig a Legeltetési Bíz? ittságokkal kapcsolatba lépve ta­laj, illetve legelőjavitási munkálato­kat végeznek. * ;Á Szekszárdi Állami Törzsállatte- nypsztő Állomás dolgozói hasonló fí)/ajánlást tettek a III. pártkon­gresszus tiszteletére. Vállalták, hogy á termelőszövetkezeteknél szélesebb V ;örben bevezetik a kiváló új mód­szereket, hogy növelni tudják az ál­lati termékek mennyiségét. Kutató­munkát végeznek, hogy minél több kiváló tenyészértékű ■ bonyhádi táj­fajtát állíthassanak be. A sertésál­lomány minőségi tenyésztése érdeké­ben javítják a termelőszövetkezetek sertésállományát. • A bonyhádi járás állami állatte­nyésztő állomásának dolgozói első­sorban á szarvasmarhatenyésztés fej lesztése érdekében tették vállalást. Megindítják a bonyhádi tájfajta te­nyésztési munkáját törzskönyvi el­lenőrzéssel egybekötve. A tejterme­lés fokozásának érdekében általáno­sítják az új módszereket. Gondot fordítanak a. növendékállatok neve­lésére. Nem feledkeznek meg a ser­téstenyésztés mto őség: fejlesztésé­ről sem. A gyümölcsösök, iletve gyümölcs­fák védelmével kapcsolatosan eddig szóltam a mechanikai _ védelemről; mely .kéregtisztogatásbóí, ritkításból, stb. állott, s a vegyi védekezésről, amely gomba-betegségek és pa.izstet vek, vagyis állati kártevők elleni védekezésről szólt. Sokan azt h;.sz:ik. hogy ezzel a téli gyümölcsfavédelem­mel végeztünk is. S valóban így is van és mégsisicsen, mert ahogy télen figyelmes ‘ szemmel megnézi 'letuik a gyümölcsösünket, i11—ott kedves csipogó, panaszkodó hang 'k ütik meg a gazda fülét, s az ág k között apró tarka madarak szorgalmas ku­tatással ugrálnak egyik ágról a má­sikra. Leggyakrabban a ci-ci-ci hangot hallató szén- és kékcinkék jelent­keznek. Ugyancsak ők egy hónapos később vidáman kiabálják a gazdá­nak: nyitni kék-nyitni kék! Her­mann Ottó, a nagy magyar terme szetbuvár azt írja a hasznos mad a rákról irt könyvében ezekről az örökké mozgolódó tarka kis. cinegék­ről: „Milliókra rúg az egy két cine­gecsalád által elpusztított káros bo- gárs.ág száma és megvan számlálva, hógj1 egy párocska 17 órai nappal ideje alatt 475-ször tért vissza ele­dellel a fiaihoz.“ Könnyű elképzel­ni, hogy a kis cinege fiókák felneve­lés» a szülők saját táplálékszü kség- léle mellett, milyen nagyszámú ro­var életébe kerül. S epipen ez a hasz ha a cinkéknek, s általában az éne­kes madarak nagy részének. Nyáron a hernyókat, lepkéket, télen a peté­ket és a bábokat pusztítják nagy számmal, s ezzel felmérhetetlen hasz not hajtanak a gyümölcstermelők­nek. Joggal felvetődik ezek mérlegelése után, mi az oka, hogy ezek a hasz­nos madarak mégis aránylag igen csekély számban fordulnak elő. Saj­nos a téli kegyetlen hideg és az em­beri érzéktelenség oka a kis mada­rak pusztulásának. Ugyanis télen leg nagyobbrészt csak apró petéket ta Iáinak, s ez nem adhat olyan bősé ges táplálékot, ami ellenállóvá te­szi a pici kis szervezetet a téli ke­gyetlenséggel szemben. Hány apró kis „kertész“ hever egy-egy 15—20 fokos havas, zuzos éjszaka után csonttá fagyva, s há­nyán gondolunk arra, hogy milyen csekély áldozat kelletté csak, hogy ezek mind életben maradjanak. Há nyan gondolunk arra, hogy a tél asztal- és egyéb hulladék hányszo rosan térül vissza az életben marad kis madarak munkája nyomán egész éven át. Természetesen nemcsak a kis , cin kék jelentenek hasznot, hanem ; szürke légykapó, rozsdafark, csusz­ka, nyaktekercs, szalakóta, kékszőlő, búbosban ka, fakusz, a különféle -. ri­gók, poszáta, pintyőke, tengelice, harkály, stb. mind hasznos rovar­pusztítók. Éppen ey.ért, mert ilyen sokan vannak, kell fokozottabban gondoskodnunk róluk. Nem elegendő csak a cinkékről gondoskodni egy kis o'ajos, faggyus eleséggel, -hanem a napraforgó, tök, kendermag, dió- bél mellett? durva kukoricadarát, főtt gyümölcsöt, sőt ételmaradéköt is szórhatunk ^ki madáreleségül. Vagy vegyük a legegyszerűbbet. A téli disznóölések idején van igen sok eldobni való falat, például a vég-bál zsíros darabja. Ezt dobjuk ki egy- egy vékony faágra, hogy a macska el ne erje. ott megfagyva kitűnő ele- seget ad a kis énekes madaraknak. Udvarok és házak -környékén a madáretetés nem is ütközik semmi nehézségbe, mert az elég magas és félreeső, védett ablakpárkányra szórt maradékokra fkenyérmorzsát ne szór junk, mert bélhurutot kapnak a ma­darak) hamarosan megjelennek m cinkék, rozsdafarkok, feketerigók, tarka serege, s ha megszokták, nem is hagyják elfelejteni, mert a kis cinkék be is kopogtatnak az abla­kon. Az etetés. nagyobb nehézségbe üt­közik az olyan gyümölcsösökben, ahol nincsen épület. Itt megfelelő madáretetőről kell gondoskodni. — Hogy ez a madáretető milyen legyen arra nézve e lap hasábjai nem ad­hatnak választ, de érdeklődőknek szívesen adunk levélben útmutatást. Csak annyit jegyzek meg, hogy olyan védett legyen, hogy ragado­zók hozzá nem férjenek. Az etetés mellett arra is kell gon­dolni a gyümölcstermelőknek, hogy mesterséges faodukkal lehetővé te­gye a madarak fészekrakását. Kü­lönösen a cinkék szívesen veszik a mesterséges odvakat. Persze arra is gonddal kell lenni, hogy az odú a macskák számára elérhetetlen le­gyen. Mindenesetre vegyük tudomásul, hogy ha a hasznos kis madarak meg segítése érdekében nem tesszük meg azt, .Imit egy gondos kertésznek meg kell fenni, csak részletmunkát, vé­geztünk gyümölcsfáink védelme ér­dekében. Legyünk tehát segítségére • azoknak, akik egész esztendőben a hasznunkat-- szolgálják. Szákály Ferenc * Itt jegyezzük meg, ha olvasóink közül bárki bármilyen gyümölcster­melési kérdésben eddig megjelent cikkeink során nem kapta meg a megfelelő választ, forduljon bizar lommal hozzánk és mindén szakmai segítséget azonnal megadunk. Látogatás az ország e^yik legnagyobb dohánybevái tógában Mikor kapnak mel/.)griihít a tolnai vasbetonszerelők...?* ...es már régi kérelmünk, de n jég a mai napig sem teljesítették, pedig már többször- fordultunk ezzei a kéréssel a Tolmamegyei Tatarozó, és Építőválilalat- hoz. Mi, vasbetonszerelők, akik álla^fdóan a szabadban dolgozunk, tudjuk, hogy a meLegriflha nekünk is jár. Éppen ezárt most már nem kérjük azt, hanem köve­teljük. Talán a vezetőség júliusba/-/ akarja kiadni a melegruhát, a tények azt bizonyítjs|k, hogy igen, mert ma még csak álom számunkra a : melegruha. Az igaz, hogy a vasbetonszerelők részére építettek egy épületet műhely céljára, de ez sem könnj/it rajtunk, mert az is állandóan hideg, akárcsak a szabadban dolgoznánk. Sok esetben- előfordul az, hogy .amikor ebédelünk, annyira fázunk, hogy remeg a kj »zünkben a kanál. — Mindez miért? Azért, mert az 1 épülő, deszkából van összetákolva, a padlózata korhafit, nedves, s a hasa­dé kokon nyílások vannak, besüv it a hideg szél. Ilyen körülmények között * nég az ebédidőt sem tudjuk kihasználni,, mert hiába tömörülünk a kályha köré, a hátunk fázik. Aki pedig, hazulról hoz magával ennivalót, valósággal megfagy ;a kezében, úgy, hogy ehetetlenné válik. A Tatarozó és ÉpítőváiWala/f vegye figyelembe ké­résünket, hisz ilyen hideg időjárásban mind betegek leszünk és ezáltal kiesünk a tejrmelésből, ami már meg is történt nem te e85’szer. Mi ijgy gondoljuk, hogy népi demokráciáinkban legfőbb érünk az ember és ezt még a Tatarozó Vállalatnál is sze/.iji előtt kell tartani. Temesvári Mterem- vasbetonszerelő még 5 aláírás. .V%WVV«'VV%«<M Ezt nem szabad elfelejteni .. . > A Tolnai Napló január 15-i számában cikk jelent | meg, mely bírálta a varsádi gépállomás vezetőit azért, [mert a haünacsizmákat nem olyan dolgozók viselik, | akiket az megillet. A cikik megjelenésé*, örömmel fo- • gaditák a vontatósok, traktorosok. Valamennyien he­lyesnek és jogosnak látják a bírálatot. Hogyne tartó­inak annak, amikor ők "félcipőben javítják a gépeket, la vezetőség egyes tagjai pedig halma csizmában sétál- ' nak. Varga tógépese, amikor irodájában olvasta a cik­ket, megjegyezte a cikk írója felé: „Ezt nem fogom I :lfelejteni.“ Csak azt szeretnénk megjegyezni Varga \ elvtárs felé, hogy nem is lehet elfelejteni, hiszen a f il dolgozók sem felejtik el, hogy hóban, fagyban, sárban# félcipőben kell kint áliniok a hidegben, amikor egye f jjsek jogtalanul viselik a halinacsizmát. De azt sem J \l szabad elfelejtenie Varga elvtársnak, hogy a bírálat alulróljövő bírálat volt, melynek ha 10 százaléka igaz akkor is el kell fogadni. Ez vonatkozik Manczal elv- lársra is, aki a megyei tanácsnál dolgozó bátyjával fe­nyegetőzik. A fenyegetőzés helyek valamennyien he- < ölesebben teszik, ha megfogadják a dolgozók bírálatát f'3s az illetékeseknek átadják a téli csizmákat. Hosszú kocsisor várakozik a Nagydorogi Dohányáévá! ő hatal­mas udvarán. Dohányt hoztak. A kocsikon gondosan összeválogatott, összepréselt bálák várják sorsukat. Csonka Károly, a be váltó üzemve­zetője lelkesen meséli• hogy az idén már többszáz mázsa dohányt vettek át dolgozó parasztoktól. — De men. jiink talán be az üzembe, ott többet látni — mondja Csonka elvtárs. — A dohányátvevő helyiségben tüne­ményes gyorsasággal sürgölődnek a lemérők és a rakodók. A lemért dohányt azonnal ponyvákba rak­ják, majd kisebb-nagyobb osztagok­ba, értékcsoport és szín szerint. A válogatók közepes nagyságú vesszökosarakba rakják a kiválo­gatott dohányt. Megkérdezzük Tóth Pátnét, mióta dolgozik a beváltában. Hát bizony már elég régen, de a fel szabadulás előtti időkről nem aka­rok beszélni, mert abban az időben csak hajszol ak bennünket. Felsza­badulás után azonban megváltozott minden. Azóta mi is megbecsült dől gőzök vagyunk, nem úgy, mint ré­gen. — Van is munkák ár. minden, ki 100 százalékon felül teljesíti nor­máját. A legnagyobb változás azonban attól az időtől úpasztalhaté a be­váltában, amikor lekerült a beváltó neve mellől a „Magyar Királyi jelzés. Azóta sokkal többet törőd­nek a munkásokkal. Kapnak mun­kaköpenyt, a termeket — már ame­lyiket tűzrendészed szempontból le. hét — fűtik, öltöző, fürdő és kor­szerű WC áll a deAgozók rendelke­zésére. Az egészségvédelemmel > többet törődnek, mert időközönként orvosi vizsgálaton vesznek részt a dolgozók, s így megelőzik az eset­leges megbetegedéseket. A Nagydorogi Dohánybeváltóban azonban nemcsak a százalékos tér\ inelést, a mennyiséget nézik, hanem a minőségi munkát is. Ennek érde­kében bevezették a Szovjetuniótól kapott tapasztalatokat, A dohány­csomót most szorosan összefogva be lerakják g bálasajtolóba úgy, hogy azok szorosan egymásra feküdje­nek, a kocsányvégek egyszintben álljanak. A sajtológépet addig szó rítják, amíg a belehelyezett dohány mennyiség a kiránt mértékig Össze nem szorul. Az így »'[készített, ös:- szesajtolt bálákat a tárolóhelyiség, be viszik, ahonnan majd kellő pi­hentetés után a dohánygyárba szál. Híják. PARTtPUtS Útmutatást nyújt a mindennap’ pártmunkábaN

Next

/
Thumbnails
Contents