Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-28 / 50. szám
19*4 FEBRUAR 28 NÄPCO 7 Csehszlovák hazaárulókat ítéltek el Elvtársi segítség <— Khrtársak, higyjétek ei, nens egy idényre szóló segítséget kaptok tőlünk, hanem hosszú-hosszú időire. Mi azt akarják, hogy kölcsönös baráti kapcsolat alakuljon ki a két üzem között. Ne gon dobjátok, hogy mi azért jöttünk ide, hogy azt mutassuk, milyen jó fiúk vagyunk, hanem azért, mert segíteni akarunk. A mi barátságunk örök barátság, amely a kölcsönös segítés elvén alapszik, — mondotta Sziklai Tibor elvtárs, a 25. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója, a szedresi gépállomás irodahelyiségében. Ezek az egyszerű szavak nagy- jelentöségűek mindkét üzemre nézve. A 25. sz. Autóközlekedési Vállalat 1954. január 1-én jött létre a TEFU, a MÁVAUT és a Taxi egyesítéséből. Ez az új vállalat, fiatal, alig két hónapos, tehát még ők is küzdenek Hiányossággal, felmerülő problémával, amit legtöbb esetben nem gyerekjáték megoldani. A vállalat dolgozói azonban mindezek ellenére sem riadnak vissza a nehézségektől, úgy érzik, hogy arra is telik erejükből, hogy segítsenek egy gépállomást munkájában. így született meg az elhatározás, amit tett is követett A szedresi gépállomáson közvetlen és barátságos légkör alakult ki Baross igazgató elvtárs. Talpas vezető mechanikus elvtárs és Sziklai elvtárs között. A beszélgetés során rátértek arra, hogy milyen segítség kellene leggyorsabban. Általában a legnagyobb segítséget a villamossági berendezések, motorok javítása terén kérnek. És még van egy nagyon fájó pont, a Csepel teherautó, mely jelen pillanatban is szétszedve áll a garászban. Sziklai elvtárs ígéretet tett arra, hogy kiküldi a vállalat egyik művezetőjét, Bemáth Sándor elvtársat egy jó szakmunkással, akik rövid idő leforgása alatt üzemképessé teszik a teherautót. Ezen az estén Sziklai elvtárs papírra rögzítette azt, hogy a szedresi gépállomás közúti közlekedésben résztvevő jármüveit az Autóközlekedési vállalat emberei felülvizsgálják a hibákat kijavítják. A gépállomás tulajdonában lévő akkumulátorok szakszerű kezelését, ellenőrzését, töltését és javítását a vállalat elvégzi. Az anyagbeszerzés területén pedig a legmesszebbmenőkig támogatják a gépállomást és a lehetőségek szerint segítik. A 35. sz. Autóközlekedési Vállalat két villanyszerelője, Szabó János és Kakas István elvtársak vállalták, hogy mivel a gépállomás erőgépeinél a villamos berendezések javításra szorulnak, azokat munkaidőn túl kijavítják. Baross Gábor eivtárs, a gépállomás dolgozói nevében vállalta, hogy a gépállomás hatósugarán belül a közlekedési vállalat fuvarozó kocsijait, esetleges üzemzavar esetén a helyszínen segítségben részesíti. 1954. február 23-án történt ez a gépállomásra nézve is komoly jelentőségű barátság megkötése. Alig egy nappal ezelőtt talán még azt sem tudták egymásról, hogy létezik egy Sziklai és egy Baross nevezetű elvtárs. Az elvtársi érzés, az elvtársi segítség azonban megtaláltá az egymáshoz vezető utat. Másfél, esetleg két órahosz- szat beszélgettek, és később úgy váltak el, mintha évek óta ismerték volna egymást. Az autó hazafelé repíti utasait, viszi a tervezgető igazgatót, aki még hazafelé is azon gondolkozik, hogy milyen formában adhatna rövid időn belül hathatós segítséget a gépállomásnak. Az autó egy kis sarkában szerényen húzódik meg két akkumulátor és egy dinamó. Eléggé beteg, ellenőrzésre, javításra szoruló tárgyak. Az autó feltartóztathatatlanul viszi őket a 25. sz. Autóközlekedési Vállalat szerelő- műhelyébe, ahol a dolgozók már várják, hogy pár nap múlva átadják a szedresi gépáll, nás dolgozóinak, barátságunk jeléül a kijavított, üzemképes állapotba helyezett akkumulátort és dinamót. Bati Mihály magkenderre szerződik Emberek jönnek és mennek, valóságos hangyaboly a tanácsház környéke. Természetesen itt vannak a falu gazdái is. A lépcsőház előtt beszélgetnek a világ folyásáról és az esetleges fagykárokról. Városi emberek is keverednék, és meg-> indul a beszélgetés. Előkerül a szerződtetés sorsa is. Éppen a magkenderről, édescirokról stb-ről van szó. Élénkül a vita» Meg is jegyzi az egyik fehérhajó bácsi: — Hát én nem szerződök semmire, az biztos. — Miért? fogom szaván az öreget. Szó szóra pöttyén és kiderül, hogy sok igaza van panaszának, mert bizony nemcsak nem kapott, hanem még neki kellett fizetni, hogy a szerződött növényével elszámolhasson. Meg is mondja, hogy becsapták. Egyre többen gyűlnek összev ki ezt, ki azt mond ellenvetésül. Oiyik figyelmesen meg hallgatja, hogy a mag- kender szerződések után textilutalvány jár 50 százalékos kedvezménnyel, 300 kg-ig 600, 480 kg-on felül pedig 1200 forint egy mázsa kendernek az ára. Aztán átveszik az eddig semmire se használt magkenderszá rat 40 forintért q-ként, itt nincsen osztályozás se. A terület duplán mentesít, a beadott mag után újabb 50 szá zaíék textilutalványt adnak minden mázsa után 200 Ft árértékben ... Csend lesz, aztán némelyik a bajszán simít egyet s csak kiböki: — Nem mondom, ér demes termelni. Erre többen rábólim- tanak, de mindegyik várja a másikat s szépen, lassan szétszélednek. Eredmény semmi... Talán még sem lehet azt mondani, derül ki délután, amikor Bati Mihály Ka- tona-u. 427. sz. alatti lakos, dolgozó paraszt Szerényen 'bekopog a tanácsháza mezőgazda- sági osztályán. Mindenki arra gondol, hogy valami hivatalos ügye van. De aztán csak ceruzát, papírt vesz a kezébe: — Én kiszámítottam. Magkendenre érdemes szerződni — mondja megfontoltan a magyar paraszt bölcsességével. — Nekem ne is teremjen 300 kilónál több egy holdon. Ez maga 1.800 forint. Lesz valami kóró is, mondjuk 5 mázsa, az 200 forint. Ha átadom, kapok 2000 forintot. Ezért kukorica szedéskor kapok 20 mázsát, ennél több nem is teremne egy holdon és a magkendemél nem kapálok annyit és ami mindennél többet ér, maradt még fenn 1 hold földem, amire nincsen beszolgáltatás. Ha az apró sallangokat nem is számítom, jó botot csináltam, s' le is szerződök a többi mellé egy holdat. ...íme egy a sok gondolkodó magyar paraszt közül, aki nem elégszik meg ükapja gazdálkodási módszeré vei, hanem ceruzát és papírt vesz elő és gondolkodik, s ha gondolkodik, már szerződik is, mert belátja, hogy most nem ígérgetésekről van szó, hanem számszerű adatokról, amelyek önmaguk helyett beszélnek s amelyekkel szemben semmi ellenvetés nem lehet, mert az idei szerződtetési kedvezményekre igazán ál! a régi mondás: a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad! Sz. F. Megkezdődött a tavaszi búza-csereakció Láfo^utás a szekszárdi tanácsnál. • • SZEKSZÁRDON AZ A HÍR JÁRJA, hogy a közelmúltban megalakult termelési bizottság aktívan tevékenykedik. Kedden felkerestük a városi tanács mezőgazdasági osztályát, hogy megtudjuk, valójában mi is a helyzet. Úgy véltük: ha megírjuk, hogy a szekszárdi termelési bizottság és tanács milyen módszerrel dolgozik, sokat segíthetünk a mező- gazdasági termelés fellendítésében. Elöljáróban hadd jegyezzük meg, tervünk nem sikerült. A helyzet ugyanis az, hogy a szekszárdi tanács és termelési bizottság munkájáról nem írhatunk sok jóti- Egy újságíró, — amennyiben lehetőség van rá — szereti, ha szépet és jót írhat valakiről, vagy valamiről. A szekszárdi tanácsról és a mellette működő termelési bizottságról azonban most nem éppen a legszebbet és legjobbat írhatjuk. Hogy miért? ... Talán kezd jük azzal, hogy az a hír, mely Szek- szárdon járja, neon teljesen igaz. A szekszárdi tanács mezőgazdasági osztályának munkatársai zárt ajtó mellett valamilyen jelentést — vagy talán kimutatást készítenek. — Jó erősen megkopogtattuk az ajtót, s kisvártatva egy idős bácsi dugta ki fejét az ajtón, jelezve, hogy a zárt ajtón belül mégis csak vannak. Bemutatkozásunk után nyomban a következő kérdéssel zavartuk a kimutatást „gyártó" Joó Sándor mezőgazdasági előadót: — Hogyan és mint dolgozik a termelési bizottság, hogyan készülnek a szekszárdi parasztok a tavaszi munkák elvégzésére. Az előadó elfahéredett, — a nagy meglepetéstől azt sem tudta hirtelen: mi is az a termelési bizottság. De azért pillanatok alatt visszanyerte lelki nyugalmát és meggyőzően mondta: — Még ezideig nem kezdte meg munkáját a bizottság. A tavaszi munkákra meg hát készülődnek a parasztok. De mi nyomban feltettük a másik kérdést: — Még nem tartottak a termelési bizottság tagjaival megbeszélést? ... — Megbeszélést?! — kérdésünkre kérdéssel felelt és egészen különös hangsúllyal mondta: — Ja, igen! Azt már akartuk, de mivel a hatvan közül csak tizenhatan jöttek össze, nem tartottuk érdemesnek, hogy bár mit is megbeszéljünk velük. Látszott az előadón, hogy nem igen szereti az ilyen okvetetlenkedő újságírókat, mert végül is határozottan kijelentette: — Nem tudok a mezőgazdasági jellegű kérdésekre választ adni, mert ezeket Csőkéné, az osztályvezető bezárja a fiókjába, aztán most házon kívül van. Búcsúzóul az előadó annyit mondott: — Ha a termelési bizottságról és egyéb más mezőgazdasági kérdésekről annyira akarnak megtudni valamit, beszéljenek Müller elvtárssal az elnökhelyettessel, az mindent tud. MIT TEHETTÜNK? Felkerestük Müller elvtársat, mert mi mindenáron kiváncsiak voltunk arra: mit tett eddig a termelési bizottság és a szekszárdi tanács a tavaszi munkák előkészítése érdekéiben,. Igaza volt az előadónak. Müller elvtárs, a tanács elnökhelyettese mindent elmondott: Elöljáróban azonban itt is megjegyezzük, éppen a tavaszi munkák előkészítésével kapcsolatban nem tudtunk meg semmit. Vagy tévedés ne essen, valamit azért mégis megtudtunk ... Müller eivtárs tájékoztatása alapján mégis csak csinált valamit a termelési bizottság, vagyis egyes szakcsoportjai. A szölőr és gyümölcstermelési szakcsoport, már két alkalommal tartott megbeszélést es mint Müller elvtárs mondja, igen sok megoldásra váró kérdésről tárgyaltak. Például arról is, hogy nem lehet a szölőojtáahoz spárgát kapni. Dehát mi haszna, vetették fel, ha még mindig nem intézkedett senki, hogy legyen a szekszárdi üzletekben is. A termelési bizottság növénytermesztési szakcsoportjának munkájáról, azonban Müller elvtárs sem tudott mondani semmit. Hogy miért?... azért, mert még ezideig ez a szakcsoport semmit sem dolgozott. Ilyen szempontból tetézi a tanács vezetőjének felelősségét az, hogy még ők sem igen tettek semmit. Néhány hét, sőt, jóllehet néhány nap, és beköszönt a tavasz. A rendkívül hosszú tél után azonnal munkához kell látni, mert egyébként nem lesz biztosítva az idei jó termés. A szekszárdi parasztoknak pedig közel 8.000 hold földet kell megművelni, fogasolni, hengerelni., simítózni, szántani, vetni kell. El tudják-e ezt időiben végezni, ha nem készülnek fel rá. Nem tudják! Müller elvtárs Prága (TASZSZ) Mint a „Csehszlovák Távirati Iroda jelenti, a napokban a prágai katonai törvényszék „DAAK“ fedőnevű illegális államellenes szervezet vezetőinek perét tárgyalta. A bíróság előtt állt Bohumil Kokr- da, Miloslav Novak, Stanislav Caba és még mások a „DAAK" illegális államellenes szerv vezetői, valamint Karel Novák és Frantisek Tichy, a „Keresztény-demokrata Párt'* nevű államellenes csoport vezetői, Josef Peka, Jan Fara és az úgynevezett „Harmadik Ellenállási Testvériség“ államellenes csoport más résztvevői. A két utóbbi csoport áruló tevékeny informálása alapján, pedig semmi jel sincs a tavaszi munkák előkészületeire. Az egyéni parasztok például még egy szem tavaszi vetőmagot sem szelektoroatak ki, és nincs is kilátás arra, hogy mostanában szelek- torozhassa/nak, mert a mözsi gépállomás szelektorainak menetirányterve máshova SZÓL A dolgozó parasztok gazdasági szerszámainak javítási munkáiról egyáltalán nem tud a tanács. Arról sincs kép, hogy addig hány hold őszi vetésen végezték el a felültrágyázást. Tavaszi búzavetőmagot ezideig mindössze' 40 kilót cseréltek a parasztok. VOLNA-E FELADATA A TANÁCSNAK? Szükséges vodna-e, hogy a termelési bizottságnak mind a hatvan tagját feladattal bízzák meg? De mennyire, hogy szükség volna erre! De Kabács elvtársat, a városi tanács elnökét ezek a dolgok közelebbről nem igen érdeklik. Míg Müller elvtárs a termelési bizottságról és a tavaszi munkákkal kapcsolatos kérdésekről beszélt, ő a párnás- székben elbóbiskolt. Akkor éíbredt fed, mikor Müller eivtárs arról beszélt, hogy nópizenekar is lesz a szombat esti ismerkedési esten. Rögtön kijelentette, hogy népizenekar nem lesz, mert a Csorba Géza bandája máshová ígérkezett! * Lehet, hogy kissé rosszul sikerült a kép. Többet kellett volna beszélni a termelési bizottság munkájáról, különösen azoknak a szakcsoportoknak munkájáról, akik valóban tevékenykednek. De míg ennyi a tavaszi munkákkal kapcsolatban a tennivaló, a hiányosság, addig a hibákat ostorozni kelL Pár hét, sőt pár nap és minden körülmények között el kell kezdeni, rövid idő alatt be kell fejezni a tavaszi munkát! Pesti Erzsébet. ségében szorosan együttműködött a „DAAK“ szervezetével. A vádlottakat hazaárulás és kémkedés miatt bűnösnek mondták ki. Ezek az államellemes csoportok a népi demokratikus rendszer megdön tését, a kapitalizmus visszaállítását, és Csehszlovákiának az amerikai imperializmustól függő helyzetbe taszítását tervezték. A katonai törvényszék Bohumil Kokrdát és Miroslav Novákot életfogytiglani börtönre, a többi vádlottat öt—tizenöt évig terjedő börtön- büntetésre, vagyonelkobzásra és polgári jogaik elvesztésére ítélte. Megyénk az ősszel nem teljesítette kenyérgabona vetéstervét. Ezért tehát a tavasszal több tavaszi búzát kell vetni. A dolgozó parasztok részéről joggal vetődik fel az a kérdés, hogyan vessenek, ha nincs vetőmag. Pártunk és kormányunk gondoskodott arról, hogy megyénk dolgozó parasztjai kiváló minőségi tavaszi búza vetőmaghoz jussanak. A tavaszi búzavetőmagot csere formájában mindenki beszerezheti a községi földmüvesszövetkezet gabonarak tarában. A csere a következőképpen történik: I mázsa tavaszi búzáért kell adni egy mázsa őszi búzát vagy: 1.12 mázsa rozsot, vagy: 1.18 mázsa árpát, vagy: 1.18 mázsa zabot, vagy: 1.18 mázsa kukoricát (májusi morzsolt). A tavaszibúza vetőmaggal kapcsa-« latban bővebb felvilágosítást min-! den községben a tanács ad. Befagyott a tenger a Boszporusznál (MTI) Az AFP jelentése szerint a Boszporusznál összetorlódtak a Fekete-tenger felől úszó jégtáblák és összefagytak a tengerszoros közepén. A jelentés szerint, több. mint ezer év óta először fordul elő ez az eset. Az összefagyott jégtáblák a két part között valóságos hidat alkotnak. Iszlanbul lakói gyalog kelhetnek át Európából Ázsiába. — Ide te, erre gyere.-.-. Hej, mondanám én örömest, nem szaladna el egy bárány sem, csak mán olvadna el a hó, hogy ki tudnák hajtani a hegyekbe, — mondja nem kis keserűséggel hangjában id. Barna János, a misz- lai Szabad Föld tsz juhásza. — Február vége jelé járunk, osztán még mindig esik a kő. Ki látott mán ilyen szeszélyes időjárást. Nekem mán elég vóna a hóbul, de hiszem hogy minden juhászember így gondolkodik. Meleg köll mán ilyenkor, hogy a jód had szikkadjon, nőj jön a fü, had egyenek ezek a kis báránykák, máskülönben nem erősödnek meg. Arán jószágaim, úgy sajnálom őket, hogy nem mehettem még ki velük a jó meleg, napfényes mezőre. Ott látná őket az elvtársnő. Néha széles jókedvükben azt sem tudják, mit csináljanak. Ugrálnak, úgy felrúgják két hátsó lábukat a levegőbe, he>gy jobban se köll. Szaladgálnak, kergetőznek, amíg el nem fáradnak. Érdekesek ám ezek a kis barikák. Úgy tudnak játszani, mint a gyerekek, lás buta képükkel olyan szelíden tudnak az ember re nézni, „mint a ma született bárányok“. CSÓKA... János bácsi mondja ám, közben nézegeti juhállományát. 117 birkát gondoz. A hatalmas birkaistállóban csendben ropogtatják a szénát. Tágas, levegős, tiszta az istálló. Ha nem látna az ember birkákat, akkor nem is mondaná meg, hogy ez birkaistálló. Igaz, ma egészen jól viselkedett az idő, sütött a nap is, a szélesre kitárt istállóajtón besüthetett a nap, ami még kellemesebbé tette a levegőt. Barna János szeme több szőr végigszáguld kis állatseregén. Ha az egyik kis bárány panaszosabban sír, már ott van és nézi, mi bánthatta a kis állatot. Látni ezen az emberen, hogy nem ma, és nem tegnap bánt először birkával. Kiérzik hangjából egész lényéből, hogy 52 életévének legnagyobb hányadát a birkáknak szentelte. — Tudja elvtársnő, én mán 13 éves koromban terelgettem a nyájat egyik dombról a másikra. Nóg- rád megyébe vöt ez gróf Szcitovszky 2.000 holdas uradalmán. Több, mint 2.000 darab birkája vöt. Itt vótam bojtár. Hej néha majd a lelkemet futottam ki értük. Osztán vótak nyugodalmasabb órák is, amikor lefeküdtem a nyáj mellé, osztán danoltam nekik. Fiatal suttyó kölök vótam, nem kellett nekem más, meg hát, hogy néha enni is adjanak. Eljárogattam én a nyomukba napkeltétől- napnyugtáig. Régen vöt az, azóta már az én lábaim is kiöregedtek a hegymászásból Igaz a hangom még utoléri őket, — Ott la, azt a kis vacakot szeretem a legjobban, — mutatott fá János bácsi egy aranyos kis fekete, pöttöm jószágra. Csak a homloka és a farka vége volt fehér, a többi fekete. Olyan volt, mint egy kis ördög. — Igaz, megdógoztatott. Kép zelheti nem akart a nyavalyás szopni. Négy napig fejtem a szájába a tejet, hogy ne dögöljön meg. Sikerült megmentenem. Elneveztem Csókának. Arany kis jószágom, azóta minden reggel az a legelső, hogy megnízzem, él-e még. El bizony, simogatja meg mindjárt Csóka gyapjas fejecskéjét. Egyelőre még csak huszonkilencen vannak a kis bárányok, de ebben a hónapban és márciusban még 30 anyabirka fog leelleni. ld. Barna dános szerető gondoskodása meg nyilvánul abban is, hogy külön elrekeszti a leellett birkákat a többiektől, de még azokat is, amelyik birka kettőt ellett). Sőt a napokban kiválogatja azokat is, amelyek a közeljövőben fognak leelleni, mert ezeket a birkákat jobban kell gondozni, takarmányozni, hogy legyen tej. — Úgy bizony, az a leg- fontosaabb, hogy tej legyen — mondja szakértelemmel János bácsi, mert ha nincs, akkor belecsapott a ménkű az egész birkanevelésbe.. Akkó ■nem lesz se jó anya, se jó bárány. Csak mán lehetne kihajtani őket, tör ki belőle ismét az őszinteség. Akkó mán nem félek, hogy nem lesp tej. Tudja elvtársnő, akármilyen kicsi is a fű, a birka megtalálja és föl is szedi. Gurulni fognak ezek a kövérségtől, csak mán jönne a jó idő. Rövidesen a jó időnek is megjön az ideje, próbálom vigasztalni a nekikeseredett juhászt. Néz ze csak, már kezd olvadni a hó. Csak mán úgy lenne, egyezik bele ő is.
