Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-27 / 49. szám

1994 WFBRUAR 21 NÄPCÖ Legyen szívügye a bonyhádi járási DISZ-bizoft*ágnak a fiatalok nevelése Országunkban megváltozott a fia­talok filcte. Az elmúlt társadalmi rendszerben nem volt lehetősége a fiatakjknak arra, hogy tanuljanak, szakemberekké váljanak. A múlt rendszer ezeket a lehetőségeket csak a kiváltságosoknak teremtette meg. A nni társadalmunkban megvan a lehetősége annak, hogy a fiatalok to- vébbianuljanak, pedagógusokká, or­vosokká, tudósokká váljanak. Féltő gonddal óvja pártunk, kormányunk fiataljainkat, mint a jövő nemzedé­két. A felnőttekkel egyenlő jogokat biztosít számukra. A fiatalok szá­zai foglalnak helyet vezető funkciók­ban, ahol jól megállják helyüket, A párt azt a feladatot szánta a fia- takjk számára, hogy váljanak a szo­cializmus építésének rohambrigád- lávlá. Legyenek mindenütt élharcosok mind a termelésiben, minő a had­seregben és nem utolsó sorban a tanulásban. Ehhez az szükséges, hqgy a fiatalokkal megismertessük1 jövőjüket, a szocialista társadalom célját, s el kell mélyíteni a fiatalok­ban a szocialista haza iránti szere- tetet. A DlSZ-szervezetekre hárul az a feladat, hogy hazafias szellemben ne­veljék a fiatalokat, ismertessék meg velük a párt politikáját, a párt cél­kitűzéseit. A fiatalok nevelésének egyik, de alapvető módjá a DISZ politikai körök, politikai iskolák rend szeret Ezekre a tanfolyamokra a fia- laíok százait vonjuk be, ahol mód­jukban áll képzettségüket kiszélesí­teni, megismerni a szocializmus épí­tésének legalapvetőhb problémáit. — Ezek a tanfolyamok nagyban hozzá­járulnak ahhoz, hogy a fiatalokban elmélyítsék a haza védelmének szent ügyét. Harcedzettségre, a munkában való helytállásra is neveli ez fiatal­jainkat. A bonyhádi járási DlSZ-bizott- ság a fiatalok nevelésének e fontos eszközét az elmúlt idők­ben nagyon elhanyagolta. Az oktatási év beindulásánál az első foglalkozások azt mutatták, > hogy a fiataloknak van kedvük tanulni. A továbbiakban csak to­vábbi megfelelő segítségre lett volna szükség, mind a propa­gandistáknak, mind a hallga­tóknak. Pártunk Központi Vezetőségének határozata a propagandamunka te­rületén legfontosabb feladatként szabja meg a propagandistákkal va­ló foglalkozást. Ennek a határozat­nak szellemében kell, hogy dolgoz­zanak a DISZ-bizottságok is, a pro­pagandamunka irányításában. Azon­ban a propagandistákkal való fog­lalkozás a bonyhádi járási DISZ-bi- zottság részéről, különösen a DISZ- vezetőségválasz'tás alatt és kisebb mértékben azóta is háttérbe szorult. Maga az a tény, hogy propa­gandista szemináriivnot az okta­tási év beindulása óta alig tar­tottak, megmutatja, hogy a pro­pagandisták teljesen magukra vannak hagyva. A szemináriumi felkészüléshez nem kapnak semmi segítséget, tehá't csu­pán a tananyagra támaszkodnak. Ennek következtében sok propa­gandistának elment a kedve a mun­kától. Jelenleg is több olyan szemi­nárium van a járás területén, amely lemorzsolódott. Több helyen nincs foglalkozás, mint Zombán, a teveli tsz-ben és a bonyhádi cipőgyárban, ahol a beindulás óta csak néhány foglalkozás volt. A DISZ-aktatás elhanyagolása, szükségességének meg nem értése a DISZ bizottságtól fakad. Legelőször is Horváth elvtárs felelős a hibákért, mint a DISZ- bizottság titkára és egyben a propagandista szeminárium ve­zetője. A DISZ bizottság az oktatási év beindulása óta nem tűzte napirend­re az oktatás helyzetének megtárgya lását, nem vizsgálta meg, mi az oka annak, hogy ilyen nagyfokú a le­morzsolódás, és nem is tett azért so­kat, hogy a lemorzsolódást megaka­dályozza. Onnan ered a hiba, hogy a DlSZ-szervézetek járási vezetői ha­nyagolták el legelőször is a propa­gandamunkát, a propagandisták se­gítését. Nem törekedtek arra, hogy módszerbeni és elvi segítséget adja­nak azoknak. A járási bizottság azonban nem­csak a propagandisták segítését ha­nyagolta el, hanem a DISZ funkcio­náriusok tanulásának ellenőrzését és segítését is. Horváth elvtárs a járási bizott­ság titkára például december óta nem volt konferencián, hivat­kozva az egyéb elfoglaltságára, mint például a vezetöségválasz- tásra. Ez a tény arra enged következtet­ni, hogy Horváth elvtárs még ma sem értette meg azt, hogy elméleti képzettség nélkül dupla energiával kell dolgozni és hogy a szervezési munkában sem lehet jó eredményt el­érni, ha nem előzi akt meg a meg­felelő politikai munka. Legfontosabb tennivaló, hogy a DISZ bizottság először is a funkcio­náriusok tanulását vizsgálja meg és sürgősen tegye roeg a szükséges in­tézkedést. Ez feltétele annak, hogy a bizottságon belül kollektív mun­kává legyen a DISZ oktatással va­ló foglalkozás. Elsőrendű teendője a DlSZ-bizott- ságnak, hogy megjavítsa a propagan­distáikkal való foglalkozást, rend­szeresítse a propagandista szeminá­riumokat, ahol biztosítsa a propa­gandisták megjelenését, hogy elvi irányítást adhasson munkájukhoz. A propagandisták egy része új, nincs még elég gyakorlata a propaganda munkában s ezért feltétlenül szük­séges a segítségadás. Segítsék a pro­pagandistákat abban, hogy sikeresen tudják átadni az anyagot, hogy élén­kek legyenek a szemináriumok, le­kösse a hallgatók figyelmét, s így megszeressék a tanulást. Fontos, hogy a DISZ-bizottság a DISZ alapszervezeteknek konkrét út­mutatást adjon a szemináriumokkal a hallgatókkal való foglalkozás terén. F.lengedhetetlen, hogy a DISZ- vezetőségi tagok elsősorban mu­tassanak példát a tanulásban, akkor megvan az erkölcsi alap­juk ahhoz, hogy bírálják a szc- mlnáriivnról elmaradó hanyag hallgatókat. Megvan annak a módja, hogy so­kat javítsunk a DlSZ-oktatáson, a járás területén, de ehhez az szüksé­ges először is, hogy a járási bizott­ság és maga Horváth elvtárs felelős­ségteljesen álljon ehhez a munkához. Horváth elvtárs a párt előtt felelős a járás fiataljainak neveléséért. — Feltétlenül ilyen szempontból kell mérlegre tenni ezen a területen ki­fejtett tevékenységét. Nádas Ibolya Cíazdagjíílcsí Udvariban .4 hóval borított dombok közölt húzódik meg Udvari község. A dombokon lassan járó ökrök, erős lovak kapaszkodnak felfelé. — A szánok mellett fütyörésző férfiak, legények, asszonyok lépkednek. — Hordják a trágyát. Minden trágya kikerül a földre, jut még az olyan helyekre is, melyek több éven át nem láttak trágyát. Van olyan gazda, aki már végzett a trágya­hordással. Az Uj Élet tsz a több­éves trágyát hordja, felültrágyáz, amire az eddigi évek során nem igen volt példa. A gazdák estén­ként összejönnek, hogy közösen be­széljék meg a teendőket. Amióta megjelent a párt és a kormány mezőgazdaság fejleszté­séről szóló határozata, megélénkült gyűlések színhelye lett a tanács­terem. Még most is sokat beszél­nek a február 11-én tartott gazda­gyűlésről, ahol közel 80 gazda je­lent meg. A szomszédok a gyűlést megelőzően egymásnak beszóltak, hogy együtt menjenek. — Aztán szólj ám hozzá — mondogatják az asszonyok férjeiknek. Sokan fele­ségükkel együtt mennek a gyűlés­re. Tárnoki József dolgozó paraszt nyugodt szívvel, kissé büszkén megy végig az utcán. Megvan az értelme, hogy miért. A gazdagyü- léseri hozzá fog szólni. Csak ezért büszke? Nemcsak ezért. Büszke, mert befejezte a trágyahordást, meg aztán a beadásban is az elsők között van. Nem egyedül van, aki büszke le­het.: Nedves József, meg Radványi Ferenc gazdák is végeztek a trá- gyahordással, id. Vinekker József bácsi meg a vetőmagot is kitisz­tította már. Ki szólaljon fel elsőnek a gyűlé­sen vagy egyszerre kérjenek szót mind a négyen? De hátha vannak többen is, akik elsőnek jelentkez­nek? A fiatalabb gazdák az öregek­kel beszélgettek. Minden szó a több termelésről hangzott. Az idén én több szerződésest termelek — mon­dogatja szomszédjának id. Bene­dek Imre. ' Csend lett a teremben, megkez­dődött a gyűlés. Minden szem az előadóra figyel. — A mezőgazda­ság fejlesztése a legfőbb felada­tunk. Rajtunk, termelőkön múlik, hogy több kenyeret, zsírt, húst, cukrot tudjunk adni a dolgozók asztalára — hangzott az előadó be­széde. Rajtunk, termelőkön ... talán minden gondolat egy pillanatra megállt ennél a szónál. Megbecsült ember a paraszt, szava van, még­hozzá döntő, a múltban kisemmi­zett, jogfosztolt parasztnak. A beszámoló végétért, de a sza­vak repkednek az emberek agyá­ban, Mindenki érez valamit. Van, aki jó munkájáról akar beszélni. Van, aki úgy érzi, még nem tett eleget kötelességeinek. Megkezdődik a hozzászólás. Tárnoki József gazda emelkedik szólásra. Szavait talán a szíve dik­tálja, A többtermelcsről beszél, jobb munkáról. — Szervezzük meg a tiszta udvar mozgalmat, úgy dol­gozzunk, úgy termeljünk, hogy az A kormányprogramm megvalósítá­sa egyre több lehetőséget ad a dol­gozóknak, hogy fokozódó szükség­leteiket kielégíthessék. Akik családi házat akarnak épí­teni, vagy meglévő kis lakásukat toldalék építkezésekkel akarják meg nagyobbítani, az építkezési költség 25 százalékát összegyűjtik, a további 75 százalékot hosszúlejáratú kölcsön ként kapják az államtól. Takarékbetétben a sok apró meg­takarítás észrevétlenül gyűlik tekin­télyes pénzösszeggé, amelyet tulaj­donosa a legalkalmasabb pillanat­ban fel tud használni. Ezekből az összegekből fedezni tudja például építési költségeinek 25 százalékát, könnyebben tud bútort; rádiót, ülő­idén ne csak a járás második he­lyezettét érjük el, hanem az elsők legyünk a megyében. A felszólalások tükrözték pa­rasztságunk erejét, bizakodását. — Schmidt György gazdálkodó, az állattenyésztés fontosságáról be­szélt; elmondta, hogy két anyako­cát nevelt, hogy több legyen a szaporulat, s többet tudjon szer­ződtetni. Barthal Antal és Deszad Ferenc dolgozó parasztok pedig vállalást tettek a III. pártkongresz szus tiszteletére. Egy hizottsertést adnak le ebben a hónapban. Vál­lalásukat inásnap teljesítették. Ifj. Szalai Pál középparaszt a szerző­déses termelés jelentőségét bizo­nyította be, amikor 9 holdra kö­tött termelési szerződést. A késő éiszakai órákban ért véget a gyűlés. Uj erő, új tudat talált honra. Jobb munkával töb­bet termelni! — ez a jelszavuk az udrmri dolgozó parasztoknak, mert tudják, hogy többet termelni any- nyit jelent, mint szeretni a hazát, aki pedig szereti hazáját., az azon dolgozik, hogy mielőbb felvirá­gozzon. K. J. tort, vagy hízót venni, évi tüzelő­szükségletét biztosítani. A szakszervezetek és tanácsok széleskörű felvilágosító murikéval tá­mogatják a „Nép Bankját", az Or­szágos Takarékpénztárt, hogy a dol­gozók minél nagyobb tömegei meg­ismerjék a különféle takarékbetét- formákat és azqk előnyeit. A sárpilisi gépállomás szakszer­vezete versenyre hívta ki a mözsi gépállomás szakszervezetét az egyéni takarékossági mozgalom kiszélesíté­sére. A szakszervezeti aktívák szé­leskörű agitációval járulnak hozzá, hogy minél több dolgozó váltson be­tétkönyvet. Takarékossági verseny gépállomásokon n Sokkal nagyobb gon lot kell fordítani Szekszárdion az őszibarack termelésre A párt és a minisztertanács mező- gazdaság fejlesztő határozata külön ‘kitér az őszibaracktenrhelés clterjesz tésére, melyet a Dunántúlon ter­mesztenek csak, ott, ahol az életle­hetőségekhez szükséges természeti adottságok is fennállnak. Tekintet­tel arra, hogy Szekszárd is ebbe a tájegységbe esik, s a szőlőikultúra egyébként is lehetőséget nyújt, mi­vel némi, — igaz szakértelem nél­küli — érdeklődés mutatkozik e gyümölcs iránt. Foglalkoznunk kell a kérdéssel annál is inkább, mivel ebből a városnak megfelelő piaca is lehetne. Mohácsy Mátyás, a nagy magyar pomológus-tanár legújabb irodalmi szakikonyvében külön fel is említi a Szekszárd-vidéki őszi barackot. Saj­nos, a kereskedelmi életben ezt a gyümölcsöt majom-baracknak neve­zik és a leggyengébb piaci ára van, tehát szinte értéktelen gyümölcs. Kétségtelen, sok értékes fajtát le­hetne belőle kiszelektálni és tovább fejleszteni, sőt több új fajtát is le­hetne felszínre hozni belőle. Mert fajta aztán van elég sok. Azt lehet mondani, hogy ahány fa a szőlőben, ahány kosár a piacon, az mind más és más fajta. De nem is lehet más­ként, amikor a gyümölcs nemesí­tését senki sem szorgalmazza. Év­tizedek hosszú sora óta csak magról kelt egyedek terjednek tovább. Tud­valévő a szakemberek előtt, hogy kivéve a besztercei szilvát, alig van nemes gyümölcs, amely magvetés útján azonos gyümölcsöt teremne az anyafával. így természetesen az őszibarack sem. Sokszor jobbat te­rem, mint néhány kiváló fajta is igazolja, de legtöbbször gyengébb minőség jön csak létre. Jobb fajta általában csak ott jöhet létre, ahol nemes fajok vannak közelségben és így a beporzás lehetősége is megvan. Egyébként a termés ki van téve a természet szeszélyes játékának és apró, keserű, vagy nem keserű mag- ■baváló, vagy a duráncia végtelen sora tarkálik a szekszárdi hegyek­ben. Ha aztán ezeket a tarkáló fákat a szőlőtáblák között közelről szem­ügyre vesszük, még megdöbbentőbb az őszi barackok körüli tapasztalat. A fák csenevészek, felkopaszodtak, lombtalanok, fagyosak, az ágvégek szárazak, és csaknem kivétel nélkül ott virít a törzseken, vagy az ágakon hol kisebb, vagy nagyobb mértékben a mézgásodás, mint áruló jele a be­tegségnek, a hanyag kezelésnek, vagy hiányosságnak. Évekkel ezelőtt kezdtem a fenti hibákat figyelemmel kísérni és meg vizsgálni azokat az okokat, ami miatt az őszibarack fák a szekszárdi hegyeken igen rövid életűek és si­lány gyümölcsöket hoznak. Megálla­pításaim igazolják, az útmutatásaim­nak megfelelő kezelések következté­ben beállott javulást. Hogy érdekli a szekszárdiakat az őszibarack, az kétségtelen, mert hiszen minden ko­moly szőlősgazdának vágya egy-egy szép őszibarackfa, vagy fajta felne­velése, csak ott a baj, hogy éppen a sikeres nevelés érdekében nem tesznek meg semmit. Ezek a vizsgálatok egyébként a következő megállapításokra vezet­tek: a) Elsősorban is meg kell vizsgálni a talaj mésztartalmát, mert hamis elv az, hogy, ahol a szőlő megterem, az őszibarack is. Az őszibarack a legigényesebb a mésszel szemben. Ahol nincs mész a talajban, nem lehet őszibarackot termelni. Hogy van-e a talajban mész, azt egyszerű vizsgálattal megállapíthatjuk. Ve­gyünk egy marok talajt a kezünkbe és öntsünk rá ecetsavat. Ha pezseg, van benne mész, ha nem, akkor kár kísérletezni az őszibarackkal és man dulával. b) Szeles, hideg, zivataroknak ki­tett hely nem alkalmas a melegég- övből ideszármazott baracknak. c) A fa életrevalóságának egyik alapfeltétele, hogy a nemesítés után egy éves korában megfelelő gyökér- metszés után átültessük és ezzel ar­ra kényszerítsük a növényt, hogy szívó gyökereket bocsásson ki a ma- goncok karógyökereivel szemben. d) A fák permetezése a legnehe­zebb a szőlők között,- mert különö­sen, ha szeles időben permetezzük a szőlőt, elkerülhetetlen, hogy bor­dói lével meg ne locsoljuk a barac­kok leveleit. Ez pedig égést okoz és levél hu 11 ást. e) A fákat minden esztendőben kétszer legalább gondos metszésben kell részesíteni, s arra kényszeríteni a fákat, hogy alulról hozzanak ága­gat, ezált al a fel kopaszodást meg­gátoljuk. Az ágvégeket pedig min­den augusztusban már zöld korában egyharmadrésszel megritkítjuk, hogy ezáltal a vessző jó beérését és a termőbimbók képződését és beérését biztosítsuk. f) A barackfák termőegyensúiyát csak úgy tudjuk biztosítani, ha meg van a tenyészterületük, vagyis elég távol vannak egymástól és ha egye­denként megfelelő módon trágyáz­zuk is. Ez utóbbi talán ott a szük­séges, ahol a szőlő elég ritkán kap szervestrágyázást. g) A gyümölcsritkítást soha sem szabad elhanyagolnunk, mert a gyen ge faágakon a .túlsók gyümölcs a fejlődésiben elmarad és értéktelenné válik. Minden ágon tehát a gyümöl­csöt 3—4 ujjnyi távolságra ritkítjuk ki. h) Az őszibarackot mindenkor bo- koralakura, vagy törpefának kell nevelni, mert eredeti hazájában bo­kor alakban tenyészik vadon is. i) A permetezéseket külön kell esz közölni az őszibarackra nézve. Télen fagymentes téli napokon lehet, sőt a levélfodrosodás ellen okvetlenül kell is 2 százalékos bordóilével per­metezni. Lombos korában az őszi­barackot sem arzénnel, sem rézgá- licos permettel nem szabad perme­tezni. Gombabetegség ellen minden­kor szilárd mészkénlével, vagyis szulfarollal, vagy hasonló gyártmány nyal, levéltetvek eillen pedig 5—8 ezrelékes nikotinoldattal kell perme­tezni. Készakarva nem írtam a fenti pontokban a ipézgásodásról, mert a mézgásodás csak következménye és nem önmagában keletkező betegség. A fenti bajok fennállása következ­tében lép fel és ha ezeket a bajokat megszüntetjük, legtöbbször megszű­nik a mézgásodás is. Ha azonban nagyabb mértékben lép fel és nem­csak a felszínen jelentkezik, mielőbb ki kell éles késsel vágni egészen olyan mélyen, ameddig a mézga bar na foltja található. Kezelhetjük ece­tes ruhával is. Vigyázzunk azonban, hogy a mély sebeket mindenkor ken­jük be sebkátránnyal, vagy oltó­viasszal. Nyitott seb ne maradjon. Ha az őszibarackfának kérge telje­sen elmézgásodott, azonnal vágjuk ki, mert a befelé terjedő mézgásodás a sejteket elpusztítja és a fa kiszá­rad. Őszibarack telepítéseinknél min­denkor figyeljünk arra, hoigy melyik fajok virítanak legjobban, s mindig ezeket telepítsük. Nem felel meg az az állítás, hogy fagymentes helyen lehet csak franciabarackot telepíte­ni, persze meg kell a fajtát válasz­tani. Nekem például van egy vélet­lenül kelt magoncom, ami 8 éves és 4 éve rendszeresein terem, holott az elmúlt két évben a májusi fa­gyok miatt a közelében lévők telje­sen elfagytak. Ez normális termést hozott, s a fagynak nyomait sem mutatta. Ha aztán e fenti szempontokat í Így el em bevéve telepítünk és kezel­jük is őszibarackosainkat, örömünk telik benne és amellett jelentős jö­vedelmet is biztosít számára, mert hiszen mindenki lát.ja a saját sze­meivel, hogy míg a majombarack 1—2 forintos áron kerül forgalomba, addig a franciabaracknak nevezett szakszerűen termesztett őszibarack 8—10 forintos áron is gazdára akad, Az őszibarack tehát nagyon meg­fizeti a ráfordított gondot. Érdemes telepíteni. Hogy milyen időben érőt választunk, az teljesein tőlünk függ, Meleg helyen korait, hidegebb he-i lyen késeit. Lehetőleg olyat termesz- szünk, ami akkor érik, amikor egyéb gyümölcsből nincsen nagy tö­meg a piacon, így mindig akad rá vevő. Szakáiy Ferenc ■éflcüftözhetetlen ok ag>iH<i ■unkába»

Next

/
Thumbnails
Contents