Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-17 / 14. szám

1954 .IAVTTAR n f> A f L O 7 Kicserélték as apaállatokat Zom bán Zomba községben is nagy vissz­hangra talált a párt és a kormány határozata a mezőgazdaság fejleszté­séről. Tanácsüléseken, kisgyűléseken vitatták meg a határozatot. A nép­nevelők is a határozatról beszélget­nek a dolgozó parasztoknak. Már eddig is komoly intézkedések történ­tek Zombán a határozat végrehajtá­sa érdekében. A szarvasmarhaálilo- mány megjavítása érdekében a köz­ségi tanács felcserélte a meglévő apa állatokat, s bonyhádi vöröstarka apa állatokat hoztak a régiek helyett. A talajerő fokozása érdekében tisz­tasági versenyt indítottak a dolgozó parasztok, elhatározták, hogy január 10 és 18 között az összes trágyát ki­hordják a földekre. Megvitatták a mélyszántás kérdését is. Elhatároz­ták, hogy a fagy beálltával vissza­maradt mélyszántást azonnal befeje­zik mihelyt a föld olvadása megen­gedi azt. Most gazdasági gépek meg­javítására fordították a fő súlyt. A termelőszövetkezetek és egyéni dol­gozó parasztok egyaránt a gazdasá­gi felszerelések megjavításával van­nak elfoglalva. A zombai tanács komoly gondot fordított az új begyűjtési rendelet ismertetésére is. Egyenként beszél­get a dolgozó parasztokkal ismerteti velük, hogy az új begyűjtési rende­let mennyire előnyős számukra. — Ambrus Imre élenjáró dolgozó pa­raszt elmondotta, hogy a. multévihez viszonyítva lényegesen csökkent a beszolgáltatása. 1953-ban 5460 búza- kilogramjn volt a terménybeszolgál­tatása. Ezévben 819 kilogrammal csökkent. Nézzük meg, hogy is néz ki ez a csökkenés egy-egy termény­ben: Beszolgáltatás Beszolgáltatás 1953-ban csökkent 1954-ben búza 19 mázsa 285 kg-val rozs 4 mázsa 60 kg-val árpa 5 mázsa 75 kg-val zab 1 mázsa 15 kg-val kukorica 14 mázsa 185 kg-val napraforgó 8 mázsa 90 kg-val bu rgony a 12 mázsa 108 kg-val sertés 57 mázsa 17 kg-val marha 69 mázsa 20 kg-val tej 850 liter 170 liter tojás 25 kiló I összesen baromfi 25 kiló í 10 kiló Ez csak egy példa a sok közül, de Zomba községben igen sok a dolgozó paraszt és igy a község beszolgálta- tási kötelezettségének csökkennése vagonszámokat tesz. ki. Búzából 8. árpából 2, zabból 0.5, kukoricából 4.5, napraforgóból 2.5, burgonyából pedig 3 vagonnal kevesebb terményt kell beszolgáltatni a zombaiaknak 1954-ben, mint tavaly. fiz aísonánai Világszabadság tsz taglal a tavaszt várják Fehérre festett dombok között hú­zódik meg Alsónána. Az úton csilin­gelő szánok suhannak végig. Egy­két udvarban emberek mozognak, fát vágnak, vagy a havat lapátolják. Az egyik vaskapus házból hangos nevetés, beszéd hallatszik ki. Itt van a Világszabadság termelőszövetkezet. A meleg szobában nagy munka fo­lyik. A hosszú asztalokon dohány- füzérek díszlenek, simítják, a szép sárga-barna leveleket. Közben tervezgetnek; hogyan szer­vezik meg a tavaszi munkákat. Az idén nem akarnak olyan hibába es­ni mint tavaly, mikor csak kapko­dás jellemezte a munkát — mon­dotta Szalainé. Az ingadozók kilép­tek a tsz-ból. Kilencen voltak, de helyükbe 22 becsületes új tag lépett, akikre számíthat a régi tagság. — Most közösein terveznek és a munkát is együttes erővel végzik. Meglát­szik ez az eddigi munkán. 60 hold földre már kihordták a trágyát, még a tavaszig 70 holdat trágyáznak meg. Ebben már az új tagok munkája is megmutatkozik. Tavaly tavaszon mindössze 30—35 holdat tudtak meg­trágyázni, , mert nem volt munkaere­jük. Az idén ebből már nem lesz hiány. A tavaszi munkáknál nagy gondot fordítanak az őszi gabonafélék gyom talahítására, s alkalmazni fogják a fejtrágyázást, amit már elő is készí­tettek. Még nem kész a terv, az elnök most kapja meg a részlettervet a járási tanácstól és ezután dolgozzák ki. Ök tudják, mit kell vetni, mi terem többet. Egy magas ember lép be a szobába, Stosse László. Az ősz­szel lépett be a tsz-be, a bányából jött. Életének nagy részét az állat- tenyésztésben töltötte és a bányából is ez hozta el. Most a sertéseket gon­dozza. Neki is vannak tervei, beve­zeti az ötszöri fialtatást 2 évemként és el akarja érni a 10—12 darab fialási átlagot. Az asszonyok öröm­mel beszélnek az állam támogatásá­ról. 14 család vett tehenet a 2000 forintos kölcsönből. Van mostmár a Szalai családnak is tej, jut mind a három gyereknek, mert bizony eddig úgy vették a tejet és csak a leg- kisebbik ihatott. Az is havi 90 fo­rintba került. Most már csak a ta­vaszt várják. Két év alatt ötször fialtatnak a mucsi Vörös Zászlóban A mucsi Vörös Zászló tsz éhben az évben a jövedelem fokozása érdeké­ben nagymértékben növeli sertésál­lományát. Most vásároltak egy faj­tiszta apaállatot, egyet pedig az ál­lamtól kaptak, hogy a negyven anya- disznót 2 évenként ötször fiaztathas- sák. A tagság megteremtette az eh­hez szükséges előfeltételeket is. Most fejezik be egy 20 férőhelyes íiaztató építését .saját erőből. Az idei évben 50 darab sertést állítanak hizlalásra szabadpiaci értékesítés céljából, A tagság minden törekvése, hogy az állattenyésztés tegye ki jövedelmük túlnyomó részét. Nagy segítséget kap tak tervük végrehajtásához Szántó István elvtárs agronómus személyé­ben, aki visszatért a tsz-be. A tagság ezévben nagyszerű terveket valósít meg és minden törekvése a jövede­lem fokozása. Ezen a téren már ered­ményről beszélhetnek, minden hó­napban nyolc forint előleget kapnak munkaegységenként. A FOGEPESZ A gépállomások szerelőinek, műsza ki vezetőinek ebben az időszak­ban megsokszorozódik feladatuk. Az erőgépeket és munkagépeket ilyen­kor kell előkészíteni a tavaszi, nyá­ri vagy őszi nagy munlcákra, Ez rj kiindulópontja annak, hogy jól vagy rosszul végzi-e el egészévi feladatát a gépállomás. És mindez attól függ, hogy milyen a gépállomás szerelő- brigádja és hogyan irányit jak azok munkáját. Almacht László, a mözsi gépállomás főgépésze ezt nagyon jól tudja. Mióta a gépjavítás meg­kezdődött, azóta látástól-valculásig dolgozik. A gépállomás udvarán ilyenkor télen nem igen lehet látni senlcit. Legszívesebben a műhelybe meg az irodákba húzódnak. Vagy másszóval: a melegre. Almacht elv. társ nem ezt teszi. Egyik javító- brigádtól a másikig megy, sorban vizsgálja a gépeket, megállapítja, hogy egy-egy gépnek mi a hibája, milyen alkatrész szükséges annak kijavításához. A gépállomás megyénk összes gépállomásainak versenyében vem. áll éppen rossz helyen. A gép javí­tási versenyben jelenleg az ötödik. De Almacht elvtárs szerint ez nagy hiba. Ő azt mondja: ,,Nem azért vagyunk mi megyei viszonylatban ötödik helyen, mert nagyon jól ál­lunk a gépjavítással, hanem azért, mert a többi gépállomásokon hnnya gabb munka folyik, mint nálunk. Ez valóban így van. Annak ellenére, hogy a főgépész és még egy jóné- hány szerelő jól dolgozik, Mözs is le van maradva a gépjavításban. Jurinka elvtárs, a gépállomás igaz­gatója ugyan igyekszik takarni a hibáikat, mert azt mondja, nincs lemaradás. De a tények, meg a fő- gépész ezt megcáfolják. Ekéknél például a beütemezett 15-ből még csak nyolcat javítottak ki. A csép­lőgépeknél ugyanez « helyzet, ve­tőgépnél is a tervhez viszonyítva •égy lemaradás van. Hasonló a hely set a többi munkagépeknél is. Te­hát szó sincs arról, hogy minden rendben van. A főgépész szerint nem kielégítő a munkafegyelem, — bár az utóbbi időben sokat javult. Lágyon sok a későn jövő és nem minden dolgozó érzi kötelességének, hogy határidő­re ki legyenek javítva a gépek. A javítási tervet a főgépész ugyan felbontotta brigádokra és beütemez­te 10 napokra, De a tervteljesítés ál­lását a dolgozók nem igen ismerik. Ha nem kellene 10 naponként je­lentést adni a gépállomások me­gyei igazgatóságának, akkor még azt sem tartaná nyilván senki, hogy hány gép van kijavítva. Pedig az lenne a helyes, ha naponta ér'ékel- nék a munkát és hangoshíradón ke­resztül, — mert az is van a gép­állomásnak — ismertetnék az ered­ményeket, népszerűsítenék az élen­járókat, bírálnák a lemaradókat. Ugyanis a gépállomás vezetői mély­ségesen lebecsülik a termelést elő­mozdító módszereket, A gépállomá­son belül egyáltalán nincs verseny, természetesen versenytábla sem. A faliújságokon ezelőtt hárem hónap, pal kirakott fed bijság cikk eket le­begtet a szél. Mindezek ellenére hiba volna a főgépészt azzal vádolni, hogy nem lett, — s r\.-m tesz meg mindent, hogy zavartalanul menjen a gépjam tás. Almacht elvtárs a vezetőség­gel egyetértésben egyik legjobb bri­gádvezetőt, Báli Györgyöt alkatrész beszerzéssel bízta meg. A lemaradá­sok pótlására a javítás határidőre való befejezése érdekében helyes tervei vannak a főgépésznek. Azt tervezgeti: a gépjavító brigádoknál átcsoportosítást csinál. A tárcsaja­vító brigádot, amely nemsokára be­fejezi a tárcsajavítást ,átcsoporto. • sítja az eke, illetve a vetőgépjavító brigádhoz. ,,Ha minden kötél sza­kadj okkor is végzünk február 25- re, — mondja a fögépész — ha a minőségi ellenőrrel együtt egész éj­jel szerelünk, akkor is meg kell lenni. A nyáron nem akarom meg­hallani senkitől, hogy a műszakiak akadályozzák a munkáik A fögépész törekvése és helytál­lása dicséretet érdemel. Azonban ez így önmagában nem elég. Itt az ide­je annak is, hogy a gépállomás ve­zetősége szakítson végre a terme­lést előmozdító módszerek. lebe­csülésével. Mit kell tudni a társulásról Pártunk és kormányunk határo­zata alapján az új begyűjtési rende­let a mezőgazdasági termelés biz­tonságának fokozását, a termelőknek a mezőgazdasági termelés fokozásá­ban vaió érdekeltebbé tételét szol­gálja. Ennek szemelőtt. tartásával a rendelet a tavalyinál kisebb mérték­ben állapította meg a kpte’ezettsé- get, sokkal több kedvezményt bizto­sít parasztságunk számára és mesz- szebfomenően könnyebbé teszi a be­adási kötelezettség teljesítését a ked­vezményeken kívül a sokféle helyet­tesítési lehetőséggel is. Egyik ilyen fontos könnyítés, hogy módot ad a rendelet arra, miszerint több termelő sertés, vagy vágómar­hát önkéntesen összetársuilva közö­sen adjon le. Az új begyüj>t)f«i namcWét eMW»b»n a tavallyá begyűjtési rendsraortneS nem korlátozza a társulok számát. Lehet"). «ésrot ad ama, hogy bárki bárkivel földterületének nagyságára tekintet nélkül társulhasson mind hízotítseit'és- re, minid vágómatnbára. A rendelet biztosítja a társulás fel­tétlen önkéntességét. Csak az önkén­tes társulás érvényes, tehát az olyan társulás, amely a termelő saját el­határozásából minden külső befolyás nélkül jött létre. Éppen azért, mert a társulás teljesen önkéntes jellegű a társulásból a sertés, vagy vágómarha beadást vállalt termelő az úgyneve­zett főbeadő ki nem léphet. Ameny- nviben a társbeadó kíván a társulás­ból kilépni, úgy önállóan köteles egy hízottsertést beadni. Uízottsertésre társulni csak a köz­ségi tanácsoknál folyó tervfelbontási munkálatok ideje alatt, irhát csak ja­nuár hónapban lehet. Ha a termelő sertésbeadási kötelezettségének tel­jesítésére az egyéni teri>fclbontás be fejezőiéig nem társul, úgy egyediI köteles hízott&zrtést beadni. Vágómarha beadásra viszont nem­csak a beadási kötelezettség egyéni megtárgyalásakor, hanem, a vágó­marha átadásának napián is lehet társulni. Ha a vágómarha közös be­adására a társulás már az egyéni tervfelbontás alkalmával megtörtént a társulási lapot aláíró termelők a társulásból már nem. léphetnek ki. A fóbeadónak azonban jogában áH az eredetileg társult termelők mellé to­vábbi termelőket, is felvenni, ha az átadásra kerülő állat, súlya több, mint. az eddig társult termelők be­adási kötelezettsége. Felhívjuk, a termelők figyelmét, hogy egy sertés közös beadására csak olyan termelők társulhatnak, akik­nek kötelezettsége együtt a 135 kg-ot nem haladja meg. Vágómarhánál vi­szont az alsó súlyhatár korlátozott és 280 kg-nál alacsonyabb súlyú vágó­marhára nem lehet társulni. A társulás módja a következő: A társulni kívánt termelők közül a fő­beadó a községi tanácsnál önkéntes társulási lapot kérjen és arra a sa­ját .valamint a társulásban résztve*- n.i kívánó többi termelők adatait mégpedig nevét, pontos lakcímét és beadási kötelezettségének mértékéi vezesse rá és a társbeadófck&l a. taegrt felelő helyen a társulási lapot írass*« alá ami által a társak elismerik * társulásba való önkéntes belépést Az így- kitöltött társulási lapot a fő- beadó vigye be a községi tanácshoz, ahol azt lebélyegzik és annak egyik példányát a főbeadó visszakapja. Mindazok a termelőik tehát, a.kfk hízót tsert és és vágómarhaheadási kö­telezettségüket társulás útján, közö­sen kívánják teljesíteni, sürgősen, még január hónapban jelenjenek meg a községi tanácsnál, kérjenek társulási lapot és azt kitöltve ugyan­ott adják le. Levelezők Írják 1950 őszén bevonultam néphadse­regünkbe katonai szolgálatra. Bevo­nulásomkor községünk földműves­szövetkezete még alig dolgozott, mű­ködését még alig ismerem. Annál nagyobb volt a meglepetésem, ami­kor a múlt év október végén lesze­reltem és láttam azt a hatalmas fej­lődést, melyet 3 év alatt álért a föld­művesszövetkezet. Különösen az új, korszerű áruház építése ragadta meg a figyelmemet Az egykori kocsma helyén díszeleg és akármelyik vá­rosnak is dicséretére válna. Hazaér­kezésem után azonnal beléptem a földművesszövetkezeti tagok sorába, húgomat is „megagitál’tam“ 6 is be­lépett. Falunk büszkesége a kis áru­ház, megnyitása után községünk dol­gozó parasztjai mindent megvásá­rolhatnak benne. Nem lesz szükség arra, hogy Hőgyészre, vagy Dombó­várra menjünk vásárolni. Kelemen Béla Szakály. * Kiss Pál szövetkezeti tag többek között ezeket írja a szakályi földmű* vesszövetkezetröl: — Nap mint nap figyelemmel kísérem az építkezést, örülök én is, mint minden szakályi dolgozó paraszt, hogy nálunk is meg­nyílik a szövetkezeti bolt áruháza* Bízunk, hogy az új áruházban min­dent megtalálunk, nem kell mennünk Hőgyészre vagy Dombóvárra, vagy Kaposvárra, hogy’ megtaláljuk a kere sett árut. Magam és dolgozó paraszt- társaim nevében kérem, hogy mi­előbb nyissák meg az áruházát, mert a meglévő szatócsjellegű üzletek már nem felelnek, meg a lakosság növek­vő igényeinek. Ebben a három felvonásban nem egyszerűen művészegyüttes, vagy színjáitezőcsoport szerepei, hanem sokkal több: a mőzsi gépállomár vezetői és dolgozói és egyjónehány termelőszövetkezeti tag. A szerep­lés is jóval huzamosabb ideig tart, mint általában egy színdarab szo­kott tartani. De nézzük az esemé­nyeket történeti sorrendben. Az első" felvonás még 1953 tava­szán kezdődött. A mözsi gépállo­más traktorosai, traktoros brigád vezetői és a termelőszövetkezetek tagjai harcbaindultak a termelési tervek túlteljesítéséért, a maga­sabb terméseredmények elérésé­ért. Na meg... „néha“ a vezetők is „beszálltak“ a szereplésbe. Az oroszlánrész, a legnehezebb szerep természetesen a közvetlen terme­lést irányító brigátívezetöké és a közvetlen gépi munkát végző trak­toristáké volt. Ök örömmel vállal­ták a „színdarabnak“ ezt az orosz­lánrészét, mert tudták, hogy a ki­tűzött célok megvalósításával első­sorban nekik van hasznúié. Mikor éjjelenként a kormány kerekét fogták, lelkesítette őket az a tu­dat is: ha majd év végén a szö­vetkezeti tagok számot vetnek mun Icájukról, elismerik, hogy ők is elő­segítették az elért eredményeket. A traktorosbrigádok szereplésének első felvonását siker koronázta. A sok figyelmet érdemlő nehéz­ségek ellenére is legtöbb termelő- szövetkezetben sikerült túlteljesí­teni a termelési terveket. A terme lőszövetkeztek tagjai valóban elis­merték a traktoristák jó munká­ját. Ezzel az első felvonás befe­jeződött. A második felvonásra december­ben került sor, ami igen rövid volt. A minisztertanácsnak van egy olyan határozata, amely ki­mondja, hogy a termelőszövetke­zetek termelési terveinek túltelje­sítéséért premizálni kell a gépál­lomás vezetőit, meg traktoros bri­gádvezetőket is. A második felvo­nás tárgya tehát a premizálás volt. Hogyan, hogyan se — ezt nem le­het tudni — a traktoros brigádve­zetők itt kimaradtak a szereposz­tásból. A vezetők „zsebretet tck“ az őket megillető prémiumot és ez­zel a második felvonás is Iw,feje­ződött. Ámde annak ellenére, hogy a ve­zetők „titokban“ játszották ezt a „színdarabot“, kitudódott. Ezek után aztán bármennyire is nem akarták a harmadik felvonást meg rendezni, arra is sor került. — Es hadd jegyezzük meg. hogy ennek a harmadik felvonásnak még min­dig nincs vége. — Sok huza-vona lilán még decemberben sike.rült ki­deríteni, hogy melyik traktoros bri gádvezeíőnelt mennyi prémium járt De újabb huza-vona miatt a mai napig sem került sor, hogy a pré­miumot ki is fizessék. Állítólag ennek van egy olyan akadálya, ami szükségessé teszi, hogy a gépállamá sok megyei Igazgatósága is „beszáll jón" a harmadik felvonásba. A ke­ret!... Bizony a keret... meg an­nak a keretnek az intézői, akik nem igen törik mag-ukat a harma­dik felvonás befejezésén. No meg azok az önző vezetők, akik a pénz­osztásnál elfelejtenek „szerepet" adni azoknak, akik annak előfel­tételét megteremtették. HÁROM FELVONÁS...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents