Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

2

NAPLÓ

1VM fAVTT** i«

E'rnélpfi tnnnc.snílás

A hckcmozgfalom jellegéről

A háború és béke kérdéseivel foglalkozó tananyag feldolgozása során, a békemozgalommal kapcsolatban igen sok vitás kérdés merült fel. Több olyan kérdés érkezett az Elméleti Tanácshoz, amelyikben az elvtársak azt kérdezik: mit jelent a békemozgalom demokratikus jellege, vagy nálunk miért nem mondhatjuk, hogy a békemozgalom szocialista mozgalom, stb. Ezekre a kérdésekre mintegy összefoglalva, a következőkben válaszolunk.

Az utóbbi néhány évben a világ békeszerető népei, alkotni és élni- vágyó emberisége olyan hatalmas méretű mozgalmat kovácsoltak az új háború előkészítőinek gúzsbakötésére, amire a történelem folyamán még nem volt példa. A történelem folyamán először alakult ki ilyen, az emberiség millióit harcba szólító mozgalom. Ez a történelmi jelentőségű mozgalom: a népeit békemoz- galma. E mozgalom egytáborba kovácsolja, eggyé forrasztja valamenyr nyi békére, haladásra vágyó embert,

s ezek harcát egy cél érdekében, a

legdrágább szó: a béke! valóraváltá- sára ösztönzi. A békemozgalmat — melyet a történelmi események formáltak naggyá, — Malenkov elvtárs az Sz. K. P. XIX. Kongresszusán elhangzott beszédében a következőképpen jellemezte: „A nemzetközi feszültség megszüntetésében és egy újabb világháború megakadályozásában érdekelt különböző osztályok és társadalmi rétegek háborúellenes koa liciója“. Ebből az következik, hogy e mozgalom széleskörű, pártonkívüli demokratikus mozgalom.

„Közügy,64 va<*y bürokrácia...?

SZEKSZARD VAROS TERÜLETÉN is évek óta kialakult szokás, hogy a dolgozó asszonyok a kenyértésztát elviszik sütés végett o pékhez. Ez így is van jól, a pék feladata, hogy a kenyeret megsüsse. Az asszonyoknál ugyancsak jó szokás, hogy ahhoz a pékhez viszik megsütni a kenyértésztát, amely legközelebb van és legszebben süti meg. Ez is rendjén van. Nincs azonban ez rendjén, Baka János, a szekszárdi sütőüzem igazgatója szerint, ö azon a véleményen van, első a „közügy". Ezért minap elhatározta, hogy az alsóvárosi Jilling-féle sütödét be kell zárni, mert nem jövedelmező. Az előrelátó igazgató azonban azt is előre tudta, hogy számolnia kell a tömegek véleményével, mert hisz — ügye — a tömegektől nem szabad elszakadni. Ezért jó előre kifundálta a megfelelő indokot. „A tisztiorvos „egészségügyi osztály" hatóságilag nem engedélyezi a kemence használatát."

Hogy az indoknak súlyt adjon, hozzá is tette, hogy mellette húsüzem

Mit jelent a*, hogy a békemoxyralom a-különféle osztályok és rétegek háborúéi lenes koalicáö’a, illetve demokratikus mozgalom?

Ez elsősorban azt jelenti, hogy ez a. mozgalom — alapvetően különbözve valamely politikai párt, vagy társadalmi szervezet osztálytartalmától — nem a társadalom egy vagy két meghatározott osztályának, illetve rétegének közös szervezete, mondjuk a munkásosztálynak, vagy a parasztságnak politikai tömörülése, hanem mindazoknak a társadalmi osztályoknak és rétegeknek közös mozgalma, amelyek nem akarják az új háborút, ennélfogva elítélik a háborús gvújtogatókat. Ez . tehát olyan, különböző pártállású és pártonkívü- ! leket egyaránt összefogó mozgalom, mely a legszélesebbkörű együttműködésen nyugszik. Ennek bizonyítására elég, ha néhány nevet említünk. ami igazolja, hogy a békemozgalomban a legkülönbözőbb foglalkozású, társadalmi állású és politikai

felfogású egyének vesznek részt. A polgárság olyan politikusa, mint Giuseie Niti, vagy Jean Paul ismert francia író, vagy Antoine Tabet libanoni építészmérnök, Daniel Danie- lojolu akadémikus román békeharcos, Paul Robeson a világhírű néger énekes stb. De ugyanígy hazánkban is a társadalom különböző rétegei a legszélesebb körben aktívan vesznek részt* munkások, értelmiségiek, parasztok, a néphez hű lelkészek stb.

Ebben a mozgalomban tehát helye van mindenkinek, aki a nemzetközi feszültség megszüntetésében és egy új világháború megakadályozásában érdekelt — vagyis az új háború gyújtogatóitól, a népek vérének és szenvedésének imperialista haszonélvezői és cinkosai — támogatóitól eltekintve az egész haladó emberiségnek.

Mive| in»sf^arázh»ló, liog-y e mozgalom ilyen széles koalícióvá fejlődhetett?

Mindenekelőtt elsősorban azzal, hogy korunkban a háborús veszély fő forrása egy olyan hatalom — az amerikai imperializmus,,— amelynek háborús világuralmi törekvései a legkülönfélébb népek, osztályok és rétegék, lényegében az egész emberiség érdekeit közvetlenül veszélyeztetik. Ebből következik az, hogy ma sokkal inkább,, mint valaha megvan a lehetősége a békét akaró erők nemzetközi összefogására.

Felmerül sok esetben: — hát miért ne lenne minden embernek érdeke a béke fenntartása, hisz senki sem szeretné, hogy pusztító bombák és fegyverek szaggassák szét testét, írb sák ki családját stb., hisz talán minden embernek kedves az élete, mindenki tud gyönyörködni kacagó gyermekében, ot'’-onában. mindenki tervezi, hogyan rendezi be jövő életét stb. Igaz, a becsületes, jóhiszemű' ember így gondolkodik. S gyűlölettel gondol a háború borzalmaira. De nem így vélekednek a halálgyárosok, akik nek a legfőbb jövedelmi forrás a háború. S ezért követnek el mindent, hogy kirobbanthassák a III. világháborút, mert a profit, a hatalmas jövedelem utáni vágy, vadul hajtja őket, s erről önként nem mondanak le.

Ebben a háborús őrületben csak a népek világot átfogó és megmozgató széles szövetsége kiálthat álljt! és akadályozhatja meg őket. Téves lenne azt hinni, hogy a béke ellenségei csak a tőkés országokban találhatók meg. Nem, a népi demokratikus országokban is élnek olyan elemek nagyszámmal, akik egy III. világháborúban remélik visszaszerezni elveszített hatalmukat. Ezek az elemek készséggel állnak rendelkezésére a háborús gyújtogatóknak. Igye keznek a legkülönbözőbb rágalmakkal elriasztani a befolyásolható embereket a békeharctól.

Az imperialisták és csatlósaik azzal akarják a társadalom egyes rétegeit elijeszteni a békemozgalomban való részvételtől, hogy úgy tüntetik fel, mintha a békemozgalom a kommunisták mozgalma lenne. Ezzel próbálnak befolyást gyakorolni azokra, akik a kommufiista eszméket nem értik még, vagy nem is hívei, de a béke mellett kiállnak s ezzel nagy szolgálatot tesznek a haladásnak. Hogy ez mennyire nem így van, hogy az egész csak hazúgság, aljas mesterkedés, azt legfényesebben a béke- mozgalom célkitűzése cáfolja meg. S ez egyben a második magyarázat arra a kérdésre, hogy mit jelent a békemozgalom demokratikus jellege?

A békemozgalom célját — feladatát Sztálin elvtárs világosan meghatározta a következőkben:

„A mostani békemozgalomnak az a célja, hogy harcba vigye a néptömegeket a béke megvédéséért, az új világháború elhárításáért. Tehát nem az a célja, hogy megdöntse a kapitalizmust és megteremtse a szocializmust, hanem a béke megvédéséért

'ét

céljaira

vívott harc demokratikus korlátozódik1'.

Az új háború terve, a népek leigázásának, brutális elnyomásának, elpusztításának, nemzeti függetlenségük felszámolásának s az amerikai világuralommal való felcserélésének terve. Az imperialista háborús készü lődések az agresszió valamennyi front ján összefonódnak a dolgozók jogai és szabadsága elleni fasiszta támadással. A bélié védelme viszont a dől gozók demokratikus jogaiért és szabadságáért vívott küzdelemmel. A/, új háború elleni harc a nemzeti erők legszélesebb összefogásával, s mindenütt, ahol a reakciós erők vannak hatalmon, a demokratikus megújhodás, a béke kormány követelése alapián folyik. Ezek a követelések meghatározzák a békemozgalom demokratikus jellegét.

Mi a helyzet a szocializálni* országaiban, miért nem szocialista mozgalom a hazánkban kialakult békeinozg-aloin ?

A békemozgalom nálunk sem szocialista mozgalom. S elsősorban azért nem, mert nálunk sem a szocializmus felépítése a célja a békemozga- lomnak. Világosan látni kell azt, hogy a hazánkban kibontakozott bé kemozgalom része a világméretekben folyó békeharcnak, nem valami külön mozgalom. S ebből következően a mi békemozgalmunk sem tűzhet más célokat maga elé, mint a nemzetközi békemozgalom. S mintz hogy a nemzetközi békemozgalom egyetlen fő célkitűzése: az új világháború megakadályozása, s ennek érdekében valamennyi haladó erő mozgósítása, így nálunk is feltétlenül ez lehet a békemozgalom célja, s ez is.

Tisztán és világosan kell azonban látni azt, hogy mivel a békemozga- lorr nem kommunista mozgalom, nem jelenti azt, hogy a kommunisták nem lennének a békeharc legszilárdabb hívei és harcosai. A kommunisták következetes harcosai a békének, s elsősorban azért, mert eszméikből következően a legszilárdabb hívei az

általános emberi haladásnak, a népjólétnek. Ennek viszont fontos feltétele a béke. Az a körülmény, hogy a békemozgalom nem szocialista moz galom, nem jelenti azt, hogy a béke- harcnak legszilárdabb támaszai nem a szocializmus országai lennének. A bákeharcnak természetesen legszilárdabb támaszai a szocializmus országai s elsősorban a Szovjetunió, mely mindent elkövet a népek közti barátság és jóviszony — mely alapja a békének — megteremtése érdekében. Ezt igazolja a napjainkban az a nagyjelentőségű javaslat, melyet a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácskozására tett a Szovjetunió.

A Szovjetunió vezette világbéke- mozgalom igen nagy eredményeként könyvelhetjük el azt az enyhülést, ami a nemzetközi helyzet feszültségében az utóbbi időben beállt. Mindenekelőtt ennek a mozgalomnak köszönhető, hogy az amerikai imperializmus háborús gyújtogatóinak nem sikerült még ezideig valóravál- tani háborús terveiket.

Ezek a történelmi jelentőségű eredmények igazdlják, hogy a békemozgalom célkitűzése reális, hogy a népek összefogása megakadályozhatja az új világháború kirobbantását. Éppen ezért minden békére vágyó embernek fokozni kell aktivitását e téren. Nagy feladatot jelent ez mindenekelőtt hazánk békemozgalma számára is. S itt újra tisztázni kell annak ellenére, hogy békemozgalmunknak nem a szocializmus felépítése a célja, nem jelenti azt, hogy a béke melletti kiállás nem elsősorban a munka, az állam — az ország erősítése frontján való kiállást jelentené. Igenis ezt jelenti.

A magyar békeharcosok — azzal, hogy becsülettel helytállnak munkájuk frontján, azzal, ltogy minden igyekezetükkel az állam, az ország erősítését szolgálják, képessé teszik országunkat az imperialisták elleni helytállásra.

Ezzel összekapcsolva népünk felvilágosítását, megteremtjük népünk erkölcsi és politikai egységét, mely erkölcsileg teszi képessé nemzetünket békénk megvédésére. így találkozik és fonódik össze tehát békemozgalmunk célkitűzése, népünk munkában való helytállásával — országunk megerősítésével. Törekedjünk tehá* arra, hogy népünk minél szilárdabb bázisa legyen a nemzetközi békeharcnak.

Király Lászlónc

van, és meg kell akadályozni, hogy a „kenyér húsmérgezést kapjon", mert a kenyeret az emberek elfogyasztják (valószinű, hogy Baka elvtárs szerint a húst nem!).

A dolog ment Is volna simán, az indok nyomán! Igen ám, de mindezt hiába akarta megmagyarázni Baka elvtárs hat utca asszonyainak, azok

sehogy sem értették meg! Sőt, mi több, elmentek a tisztiorvoshoz, hogy kifejtsék „szakvéleményüket“. S itt jön a bökkenő! A tisztiorvos közölte, hogy a kenyér nem kap húsmérgezést. Neki nincsenek ilyen aggályai, másrészt a húsüzem fog onnan elkerülni, mert azt kell korszerűsíteni.

AZ EMBER AZT HINNE, hogy ezzel az ügy lezáródott. Baka elvtárs megadta magát. Ö dehogy! Még csak most jön az igazi hű-hó. A környék asszonyai megcáfolhatatlan érvekkel támasztották alá, hogy az igazgató elvtárs intézkedése nem éppen „közügy”, sőt azt is kifejtették, az ilyen intézkedés nem szolgálja a demokrácia érdekeit, így tehát a közérdeket sem. Ez már több mint sok! Hidegvérű igazgatónkat méltán borította el a pulykaméreg. Még. hogy én ellensége vagyok a népi demokráciánale. Eddig is csak jót tettem, a vállalat ezreseket fizetett rá a maguk kenyérsütésére. Nem! Ez így nem mehet tovább! Magukat fellázította valaki üvöltötte. Most már világos, miért szaladgálnak maguk. A reakció! Igen a reakció van emögött. De vegyék tudomásul, a pékség le lesz zárva!

S ami ezután következett — az már nem válik becsületére sem a városi tanácsnak, sem a megyei tanács élelmezési osztályának. Az történt ugyanis, aminek történnie kellett. Az asszonyok kérvényt írtak — aláírásokat gyűjtöttek és beadvánnyal fordultak a városi tanácshoz. A kérvény sorsa azonban nem az lett, aminek lenni kellett volna. Ugyanis Benedek elvtársnő átvette, szabályosan átnézte, az asszonyokat szokás szerint megnyugtatta. Majd a panaszt Balta elvtárssal „átbeszélte". Egyszóval kiderítették az „igazságot".

S ezzel az „intézkedéssel" végett vetett az ügynek! A beadott kérvényt azóta senki sem látta.

KÖVETKEZETT A MÁSODIK BEADVÁNY megfogalmazása, aláírások összegyűjtése, tanakodás, hova forduljanak a panasszal, kihez, ki adja elő az ügyet.

így a második kérvény a megyei tanács élelmezési osztályához, az osztály vezetőjéhez, Dudás elvtárshoz került. Itt, ha nem is éppen barátságtalanul, de a „hivatali tekintély" hűvös modorával újabb megnyugtató szavakat hallottak asszonyaink.

Nem lettek ugyan túlságosan elragadtatva — e szavaktól, vagy éppen mindenáron biztosítani akarták a teljes sikert — ki tudja. Annyi azonban bizonyos, hogy a biztonság. kedvéért felkerestek még a sütőipari tröszt igazgatóját és a párt városi bizottságát. Nem ismerjük a sütőipari trösztnek, sem a városi pártbizottságnak intézkedését az ügyben. Az alábbiak azonban tudomásunkra jutottak:

1. A küldöttséget meglehetősen barátságosan fogadták, székkel kínálták őket, meghallgatták panaszukat.

2. Az élelmezési berkekben nagy vita indult, szükséges-e házi kenyér sütést vállalni a szekszárdi sütőüzemeknek, avagy sem.

3. A szóbanforgó sütőüzem bejáratán — mindezek után egy cédula olvasható, mely félreérthetetlenül kifejezi, hogy az 1954. esztendőben ebben a pékségben heszüntetjük a házisütést. Ez a kis cédula különös tulajdonságokkal volt. felruházva. Mégpedig azzal, hogy hiába szakítják le naponta a háziasszonyok (hivatalos személyek tanácsára!) újra meg újra megjelenik. Igaz, ez a „kísértet“ az újesztendőben már megszűnt.

4. December 28-án négy dolgozó asszony kereste fel a megyei párt- bizottságot, kezükben kérvény, aláírásokkal. Ok maguk pedig azokkal a tapasztalatokkal, melyet a sütőipari vállalat, városi tanács, megyei tanácsnál és a sütőipari trösztnél szereztek, valamint azzal az eltökélt szándékkal, hogy kiharcolják, hogy 1954-ben is szép ropogós kenyeret süthessenek a péknélS

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG azonnal intézkedett. Az egész ügyhöz pedig az a mondanivalónk, hogy Baka elvtárs máskor egye meg saját maga, amit „kisütött” és ne másokkal próbálja megetetni. Ami Dudás elvtársat illeti, nem helyes, ha a „mosom kezeimet“ szerepet vállalja a hasonló ügyekben. Tudomásul kell venni az illetékeseknek, hogy a dolgozó parasztasszonyok saját maguk készítette kenyeret akarnak fogyasztani. Ahol még vita volna, hogy érdemes-e házikenyér sütést vállalni, gyorsan döntsék el, még hozzá közmegelégedésre.

Szedresen is megkezdődött a hűre•••

a mezőgazdaság fejlesztésének sikeréért

A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló nagy örömmel fogadott határozat nyomán a mi megyénk területén pártszervezeteink mozgósítására egymás után jönnek létre olyan bizottságok, amelyek a határozattal kapcsolatos helyi tennivalókat dolgozzák ki. Felmérik ezek a lehetőségeket, tervet készítenek a végrehajtásra. Párt- szervezeteink ezeket a terveket a legjobb szakemberekkel megvitatják, s párttaggyűléseken, népnevelőértekezleteken tudatosítják a község dolgozó parasztjaival, s egyben véleményüket, javaslataikat is összegyűjtik a tervekkel kapcsolatban. Ilyen bizottságok alakultak már például Tengelicen 4 taggal, Szedresen 5 taggal, Faddon szintén 5 taggal. Mér most hozzákezdtek megvizsgálni, hogy milyen egy-egy helyen a legelő és rétgazdálkodás, a trágyázási eredmények, a vízgazdálkodás, az erdősítés, szőlösítés lehetőségei. Faddon már ennek keretében az Uj Élet termelőszövetkezetnél 86 hold föld öntözési munkálatait vették tervbe. Az előkészítő munkálatok, mérések, stb. már folynak is.

A határozat jó végrehajtása érdekében azonban pártszervezeteinknek az eddigieknél még szorosabbra kell fűzniök kapcsolataikat a dolgozó parasztság széles tömegeivel. Hegedűs András elvtárs a Központi Vezetőség december 19-i ülésén tartott beszámolójában erre is világos utat jelöl meg pártszervezeteink számára: ..Minden faluban igyekezni kel! a pártszervezet körül létrehozni a becsületes pártonkívüli dolgozók csoportját .. Ennek szellemében kezdte el a murikát Szedresen is a pártszervezet. A pártvezetőség, Varga János titkár elvtárs vezetésével összehívta a falu legjobb dolgozóinak egy csoportját, hogy együttesen beszéljék meg a község mezőgazdasága fejlesztésének kérdéseit. Mintegy 24-en jelentek meg, s értékes javaslatokat, adtak a község legégetőbb mezőgazdasági ügyeiben. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében például javasolták, az elhanyagolt legelők megjavítását. Igen helyeselték Zsiga István javaslatát, hogy a legelőn végighúzódó vizesárkot kitakarítsák, sőt azt is, hogy a sziseti dombokon például 30 hold legelőt fognak trágyázni. Részt- velt az értekezleten Miklós Pál, a Sertéstenyésztő Vállalat jegenyési üzemegységének vezetője is, aki vállalta, hogy segítségükre lesz a gazdáknak a helyes trágyakezelés megvalósításában..

A megbeszélés fontos tárgyát képezte a termésátlagok növelése is. A búza és a rozsnál eddig 12 mázsás volt a holdankénti átlag, a jelenlévő dolgozó parasztok vállalták, hogy ennek emelése érdekében tavasszal fei- trágyázzák a vetésterületet. A végrehajtó bizottság esvútta1 f’gvelmezletto a fö’^mVovo* tőit, hogy tavaszra kellő mennyiségű fejtrágya legyen.

A pártszervezet vezetésével tehát Szedresen is megkezdődött a Harc, sikerre vinni a mezőgazdasági termelés felemelésének nagy ügyét, mely az igazi jólét1 megteremtésének alapja.