Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

1M4 JANTJÄÄ 1 NAPCö A „Pravda" a párisi dip'omáciai különtárgya ásókról Moszkva (TASZSZ) A „Pravda“ párisi tudósítója a francia főváros­ban folyó diplomáciai különtárgya- láspkról ezeket írja: Saj'tójeientések szerint az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország diplomáciai szakértői Párisban abból; a célból tartottak különtanácskozást. hogy kidolgozzák a három nyugati hatalom „közös akcióprogrammját“ a külügyminiszterek' küszöbönálló berlini tanácskozására. Ezzel kap­csolatban Párisban kiemelik azt a ereyt, hogv a diplomáciai kii’önta- nácskozás Grewe-nek, a bonni ható­ságok külön ez alkalomból Parisba érkezett képviselőjének aktív rész­vételével folytak. Még a burzsoá lapok sem tartják szükségesnek, hogy eltitkolják azt a tényt, — folytatja a tudósító — hogy a különtanáoskozáson olyan „akció- programmot" dolgoztak ki, amely a tárgyalások meghiúsításához vezet? hét A francia üzleti körökkel kapcso­latban álló „Aux Ecoutes“ című heti lap olyan következtésre jut, hogy Párosban a négyhatalmi tanácskozás előkészítése a parlamenti többségnek az említett külpolitikai vitában kife­jezett akarata ellenére történik. A 'ap felihívja a figyelmet arra, hogy a francia közvélemény ellenőrzése nélkül kifejezett diplomáciai mester­kedések „a közeljövőben botrányra vezethetnek.*' Sajtószemle id7szerű kérdésekről LONDON Január 8án kezdődik az ausztrá- jiái Sydneyben a brit nemzetközösség pénzügy minisztereinek egyhetes érte. kezlele. Az értekezlet során elsősor­ban a nemzetközi kereskedelem kilá­tásait vizsgálják meg. A tanácsko­zás során felmerülő problémák súlyá­ra tényt vet, hogy az angol sajtó már most bőségesen közöl előzetes kommentárokat, E cikkek főként azt vetik, fel, hogy a brit nemzetközős- ség országainak gazdasági élete szem pontjából veszéllyel járhat az ameri­kai gazdasági válság kibontakozása, s elkeseredett hangok hallatszanak az Egyesült Államoktól való gazdasági függés miatt is. Igen jellemző ezzel kapcsolatban a ,Reuter“ egyik hírmagyarázata, amelv .,illetékes londoni személyiségekre“ hivatkozva megemlíti hogy ha Ame­rika csupán egy százalékkal csők kenti behozatalát, az a brit nemzet- közösség külkereskedelmének már öt százalékos kárt jelent. Több lap veti Id a ,JDrlt nemzet- közösségnek az amerikai gazdasági lanyhulástól való tüggetlenülés?', a „Daily Mail“ pedig még ennél is to­vább megy: „Angliának igyekeznie kell fejleszteni kereskedelmét a fávo; Kelettel, nevezetesen Kínával. PARIS A „T In.f ormát ion" közli Edouard Daladier nemzetgyűlési képviselőnek, volt minisz.eretnöknek cikkét az in­dokínai háborúról. Daladier a cikkben hangsúlyozza, hogy Ho Si Minh kormánya többször kifejezésre juttatta tárgyalási kész­ségét és ennek során Franciaország­ra ./ nézve előnyös feltételeket kínált, továbbá gazdasági egyezmények meg kötését javasolta. „A francia kormány nem adott semmiféle választ ezekre a javasla­tokra — írja Daladier — holott e javaslatok alapján véget vethettek volna a háborúnak és biztosíthatták volna ,hogy országunk megtartsa fontos szerepét a Távol-Keleten ... Daladier befejezésül követeli, hogy a francia kormány és a parlament haladéktalanul hozzon határozatot az indokínai háború beszüntetésétől. MTI A „Ferman“ című teheránj lap cik­ket közöl a tervezett ,,középkeleli védelmi tömbbel“ kapcsolatban. Teheráni politikai körökben most sok szó esik a „középkeleti vé­delmi tömb“ megalakításáról — írja a lap. ■— Felmerül az a kérdés, hogy Irán kormánya,... miért nem vallott Belföldi hírek Az országban több helyen fejlesz­tik a tcjbegyüjtő hálózatot. Ezáltal a termelők lakhelyükhöz közelebb adhatják be a tejet és a tej minő­sége is javul, mert a gyűjtőhálóza­tok új állomásain rögtön hátik és így a tej frissebben kerül a városi feldolgozó üzemekbe. Hajdú, Szabolcs és Csongrád me­gyékben több, mint másfélmillió fo­rint beruházással több új gyü.V S állomást létesítettek és a régieket korszerűsítették, Ilajdu megyében pél dául tizenhárom községben létesült' tejbegyüjtő állomás. * A Budapesti Szállítóberendezések gyára 1954. első felében ezer EMÁG negyvenkettő típusú cséplőgépet gyárt mezőgazdaságunknak. Ez a1 munka komoly feladat elé állítja a gyár dolgozóit, mert először gyár-, tanak üzemükben cséplőgépet. Az előkészületeket már megkezdték. * A falusi földművesszövetkezetek a tavalyinál jóval nagyobb mennyi­ségben szállítanak élelmiszert a bu­dapesti vásárcsarnokokba és a pia­cokon lévő clárusítóhelyeikre. Az or­szág különböző tájairól hasított ser­tést. füstöit -és sózott szalonnát, son­kát, házikolbászt, lisztet, éukröt, ba­bot. hagymát. zöldséget, gyümöl­csöt és más élelmiszert hoznak a te­herautók. Míg tavaly december 23-án például másfél vagon élelmiszert hoztak Budapestre, idén ugyanezen a napon négy vagonnal szállítottak. Amerikai bomházógépek pusztulása Berlin (TÁSZSZ) A hamburgi rá­dió jelentése szerint egy B-29-es típusú bombázó repülőerőd decem­ber 17-én reggél a Csendes-óceán Guam szigetén a lakóházakra zuhant Tizenheten meghaltak, tizenheten megsebesültek. Több ház elpusztult. nyíltan színt, hogy a két tábor közül melyiket akarja támogatni. — Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy Iránnak kétezerháromszáz kilo­méteres közös határvonala van a Szovjetunióval, amellyel emellett ko­moly gazdasági kapcsolataink is van rak. Ezért tehát Irán csakis semleges maradhat a két tábor között. Ezen­kívül még egy baráti szerződésünk is van a Szovjetunióval, amely 1921-ben jött létre. Irán népe örömmel folytat sem­leges politikát és sohasem fesz haj­landó arra, hogy egyetértsen a sötét és furfangos blokk politikájával. Külpolitikai hírek PARIS A „l'Humanité“ jelenti: Franco kortűánya kérte Garcia Velasconak. a Spanyol Köztársasági hadsereg századosának kiadását, aki jelenleg Franciaországban letartózta­tásban van. Az orléansi vádtanácshoz ezzel a kikéréssel kapcsolatban számtalan tiltakozás, levél, sürgöny érkezett üzemekből, kommunista, szocialista, radikális megyei képviselőktől. Az orléansi vádtanács elhatározta, hogy visszautasítja Garcia Velasco Fran- conak való kiadását. ROMA Pella olasz miniszterelnök kedden levelet intézett a CGIL-hez, azzal kap­csolatban, hogy a szakszervezetek sürgették a sztrájkoló közalkalmazot­tak ellen hozott fegyelmi bünteté­sek megszüntetését A miniszterel­nök a levélben keleken visszautasít­ja a képviselőház vonatkozó határo­zatát A képviselőház ugyanis dec. elején Di Vittorio javaslatára több­ségi határozatot hozott arról, hogy a kormány semmisítse meg azokat a fegyelmi szankciókat, amelyekkel politikai és szakszervezeti tevékeny­ségük miatt több közalkalmazottat sújtottak. Úgyszólván egyedülálló eset ez, hogy a kormány nyíltan szembehe­lyezkedik a parlament döntésével. WASHINGTON December 29-én Washingtonban ta nácskozás folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. A tanácskozások azzal kapcsolatos lechnikai kérdésekről folytak, hogy az Egyesült Államoknak száznyqjc- vanhat hadihajót (főként torpedóna­szádokat és partraszállító hajókat) azon hajók kézül, amelyeket a Szov­jetunió a második világháború évei­ben a kölcsönbérlet alapján kapott. E hajók a felek közti megállapodás értelmében nem adandók el a Szov­jetuniónak. A hajók átadása a köl­csönbérletiéi kapcsolatos elszámolá­sok rendezésének részét képezi. fi C6T fc?hhrást Intézeti a franca do’tiorc^p;, hogy tiarco ianak a munkabérek emeléséért P á r i s (MTI) A CGT országos iro­dája felhívást intézett a CGT vala­mennyi szervezetéhez, valamennyi fraheia dolgozóhoz, hogy a legtelje­sebb akcióegységben indítson hatal­mas méretű kampányt, hogy lrikény- szeritsék a kormánytól és a tőké­sektől a munkásság következő köve­teléseinek teljesítését: 1. A minimális havi munkabért 2516(5 frankban kell megállapítani, egységesen az ország egész területé­re. 2. A minimális munkabér emelé­sével megfelelő arányban általában emelni kell a munkabéreket és a nyugdíjakat. 3. A dolgozók csupán évi összkere- se'.üknek 300 000 frankot meghaladó része után fizessenek adót. A fcievi főtér Célt tévesztett cselfogás □ Washington és Lon­don az utolsó hónapok­ban egyre-másra tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy rá­bírja Franciaországot, ratifikálja az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződést, amely a feléledő német Wehr machtnak juttatja a főhelyet. Az Egyesült Államok nem fukarkodnak ígé­reteikkel, csakhogy más belátásra térítsék ve­szélyes terveik ellenző­it. Mindenképpen azt az illúziót akarják kel­teni, hogy Franciaország ..biztosítékokat" kap arra az eshetőségre, ha szorult helyzetbe ke­rülne az „európai had­sereg" kaszárnyájában. Angliában jellemző propagandahadjárat in­dult nemrég. Azt a be­nyomást akarták kel­teni, hogy az angol kormány az „európai hadsereget“ illetően fe­lülvizsgálja korábbi ál lásfoglalását. A Foreign Office hi­vatalos képviselője no­vember végefeié kije­lentette, hogy „az an­gol kormány a legszoro sabb kapcsolatot óhajt­ja fenntartaiü az euró­pai védelmi közösség­gel". Ez a nyilatkozat felkeltette a figyelmet, mert London eladdig határozottan visszauta­sította a közvetlen rész vételt, hogy szabadon rendelkezhessen az an­gol fegyveres erőkkel. A „Welt am Sonn­abend" című nyugat­német lap sietve Kiie- lentette, hogy az angol kormány állítólag kész az „európai védelmi közösség“ parancsnok­sága alá helyezni Nyu- gatnémetországban ál­lomásozó „rajnai had­seregét", s ilymódon közvetlenül belépni a közösség kötelékébe. Ez a hír bejárta az európai kontinenst. A francia parlamentben a kormány részéről cél­zás hangzott el arra vo­natkozólag, hogy Ang­lia most „újabb köte­lezettségeket" vállal, „további biztosítéko­kat“ nyújt, s ezért nincs értelme tovább húzni-halasztani az „európai közösség" vég leges létrehozását. Egyes szemleírólk már harsonázták is, hogy Franciaország, Belgium és Olaszország, tekin­tettel az angol állás- foglalás módosulására, immár kész résztvenn) az „európai védelmi közösségben". Csakhogy váratlan bonyodalmak merültek fel Az angol sajtót meghökkentették az „új angol kötelezettsé­gek vállalásáról“ érke­ző hírek. A „Sunday Express" című lap „in- goványnak" nevezte az „európai védelmi kö­zösséget“, amelytől jobb minél távolabb' lenni és kijelentette: „Európai politikánk alapelve legyen: egy lé péssel sem tovább Ame rikánáí az ingovány­ba, egy lépéssel sem tovább annál, amibe az amerikai kongresszus is belemegy". Az angol képviselő­házban egymást érik az . interpellációk. A lon­doni politikusok számá­ra nem maradt más hátra, mint a vissza­vonulás. . Az angol kor­mány kijelentette, hogy Nagy-Britanniá az „eu­rópai védelmi közössé­get" illetően az „együtt működés és tanácsko­zás“ íormulájáná-i to­vább nem mehet. A francia sajtókom­mentárok megállap.t- ják, hogy ezek szerint, az angol állásfoglalás maradt a régi. Ilymó­don célt tévesztett' ez az új cselfogás is, ame-_ lyet azért agyaitok ki, hogy Franciaországot belerántsák az agresz- szív „európai hadse­regbe". Kai ívvel ezelőtt kiá'tolták ki a Rimán Hépkőztársisijnl Bukarest (TASzSz) December 30-án Bukarestben ünnepi ülést tar­tották a Román Népköztársaság ki­kiáltásának 6. évfordulója alkalmá­ból. Az ünnepségen a termelésben élenjáró dolgozók, a tudományoe és a kulturális élet kiválóságai, a nép­hadsereg katonái és tisztjei vettek­részt. Az -ünnepi ülés elnökségében vol-, tak: Petru Groza, a nagy nemzetgyű­lés elnökségének elnöke, a Román Munkáspárt és a kormány vezetői, élükön Gheorghe Gheorghiu Dej-szek fT özvetlenül a három nyugati nagyhata'om bermudai kü'ön- értekez.lete előtt- a külföldi lapokban olyan hírek láttak napvilágot, hogy Anglia igyekszik ezen az értekez- 'eten rábírni az Egyesült Államokat az „atominformációk kicserélésére". Az újságok különösen hangsúlyozták, hogy ChurehiU miniszterelnököt el­kísérte a Bermuda szigetekre lord Cherivel!, az atömkérdések szakértő­je is. Az angol remények azonban ez al­kalommá; sem váltak ba A lapok híradásából világosan látható, hogy nem sikerült megál'apodni az „atom információk kicserélésében". Sőt azt ehet mondani, hogy Anglia és az Egyesült Államok között csak elrhé- Vültek az ellentétek ebben a kérdés­ben. Ezzel kapcsolatban érdeklődésre tarthat számot az an go!-a meri kai szaklapok hasábjain hosszú idő óta folyó vita arról, hogy ki találta fél áz amerikai atombombát. Első pil'an- 'ásra ez a kérdés értelmetlen. A for­mális logika azt möndia, hogy ame­rikai atombombát csak amerikaiak készíthettek. De a formálás logika, mánt isme­retes, nem elégséges sem a filozófia, sem a politika prob’émáinak mego'- dásához. Valójában nem nélkülöznek minden alapot az angolok igényei az amerikai atombomba feltalálásának ‘ársszerzőségére. Erre' a körülményre emlékeztette nemrégiben amerikai ko1 légéit Sir George Thomson, a legnagyobb an- jol fizikus. Thomson a második világháború 'detén kapcsolatban állt az atom­energia prob’é<má!va' fog’alkozó an­gol és amerikai tudományos szak­emberekkel. Nála jobban senki sem ismeri az amerikai atombomba elké­szítésének igazi történetét. S Thom­son azzal, hogy idén januárban az „American Scientist“ című folyóirat hasábjain számos részletet közölt eb­ből a történetből, bizonyos „atomrob- banást“, vagy „láncreakciót" idézett elő, amely továbbterjedt és a mai napig izgalomban tartja az embere­ket az Atlanti-óceán mindkét part­ján. Thomson cikkében a többi közt arról beszél, hogy G. H. Fowler an­gol fizikus kormánya megbízásából 1940-ben egy csomagot vitt az Egye­sült Államokba és átnyújtotta azt az amerikai hatóságoknak. Ez a csomag tartalmazta azokat az összes adato­kat, amelyekkel ebben, az időben a brit laboratóriumokban az urán problémájának megoldásán dolgozó franc'a és angol tüdősök rendelkez­tek. Áz angol szervek 1941 szeptem­berében új dossziét nyújtottak át az Egyesült Államoknak. Ebben a dosz- sziéban Thomson közlése szerint ott vo'-tak az urán-atombomba méreté­nek előzetes számításai. Valamint az új atomro-bbanóanyag. a plutonium gyártásához szükséges reaktor-beren dezések számításai. G. Thomson ma­gával vitte ezeket az iratokat és sze­mélyesen átnyújtotta James Conant- nak és társainak az amerikai atom­üzlet leendő „zseniális szervezőinek". Egy hónap múlva újabb két futár kelt át az óceánon — ez alka'ommal amerikaiak, — s ezek az Egyesült Államokba visszatérve magukkal hozták az urán 235 gyártásához szűk séges gázdíffúziós üzemi berendezé­sek részletes angol terveit. .JKö?!'mert tény. *— jegyzi m-vg ezen a helyen cikkében Sir George Thomson — hogy éppen a gázdiffu- ziós módszer vált be a legjobban, mint a leghatásosabb módszer... 1942 júniusában — olvashatjuk a cikkben később — úgy döntöttek, hogy nem építenek Anglia területén gyárat (atomrobbanóanyagot készítő gyárról van szó — a szerző), mivel a háborús erőfeszítések teljesen ki­merítették a brit készleteket. Az Egyesült Államok ezután láttak hoz­zá a munkák széleskörű megindítá­sához, s eközben sajnos vonakodtak tovább együttműködni Angliával....“ „A mór megtette kötelességét — a mór mehet!"... — mondjákSchil ler egyik tragédiájában valamelyik lelkiismeretlenül becsapott szereplő­ről. James Cönant és gazdái, miután felhasználták az angol tanácsokat és segítséget, lemásolták az angol terv­rajzokat, — ahogy mondani szokták, teljesen kifacsarták a citromot — úgy határozták, hogy a fölösleges citromhéjat kidobják. Ajtót mutattak a brit fizikusöknak. akik dolgozni szerettek volna a saját elképzeléseik szerint berendezett laboratóriumok­ban és a saiát terveik alapján épült atomgyárakban. „Ez egészen 1943 augusztusig, a québeci értekezletig tartott.. l“ Mint ismeretes, Roosevelt amerikai elnök Quebecben találkozott Chur­chill miniszterelnöitkel. Az elhunyt Vandenberg amerikai szenátor nem­régiben közölt „Személyes okmányai" tanúskodnak arról, hogy az atom­ügyek jelentős helyet fog.lailtak el a két politikus tárgyalásaiban. Vandeh berg tanúskodott arról, hogy Chur­chill és Roosevelt titkos megegye­zést kötött Quebecben, amelyben az Egyesü’t Államok és Anglia vállal­ták, hogy k'cserélik az atomkérdé'sek ben tudományos értesü'éseíket és •'«yüt ‘működnek. Ezenkívül az Egye­sült Államok .és Anglia . vállábák, hogy csák egymással folytatóit ta­nácskozás után alkalmaznak atom­fegyvert bármilyen harmadik féllel szemben. Ez történt 1943-ban. Nem telt bélé három év és az amerikai koftgresz- szus összetépte, mint egy darab pa­pírt a megegyezést, amelyet az ame- ‘ rikai elnök aláírt. Az atomenergiá­ról 1946-ban hozott úgynevezett Mac- Máhon-törvény a többi közt olyan :■ pontot tartalmaz, amely megtiltja,., hogy atomanyagokat és értesüléseket-,: adjanak át bármilyen idegen hata­lomnak, beleértve Angliát is. Ezt a tilalmat csak alátámasztotta és meg erősítette a MacMahon-törvény kü-, lön helyesbítése, amelyet Vandan- berghek és barátainak sürgetésére fogadtak el 1951-ben. Ezzel kapcso­latban H. V. Skinner, az angol etem ipar egyik vezetője a2 „Atomic Seien " tists News“ című folyóirat 1953 jú­liusi számában a következőkét írja: „Munkánkat megakasztotta az a körülmény, hogy a kísérletek elvég­zéséhez nem volt néhány kilogramm 235. sz. urán.** De az angolok nem tudták meg­szerezni ezt a néhány kilogrammot amerikai „barátaiktól.“ A londoni „Discovery" című tudo­mányos főlyóirat megemlíti (1953 már ciusi számában), hogy volt olyan eset, amikor az angolok a plutónium- berendezések technikai üzemelteté­sére vonatkozóan néhány .jelentékte­len tanácsot kértek óceánontúli ,.bá- • rátáiktól“ (jusson eszünkbe, hogy ezeket a berendezéseket angol segít­séggel létesítették Amerikában!). „Ennek a kérdésnek a megbeszélé­sére“ dr. Smith hajózott Angliába. Még jóformán le sem lépett a haj(5- fe! járóról, am'kor átnyúj tották neki az Egyesült Államok hadügyminisz­tériumának kábeítáviratát. hogy ha­ladéktalanul forduljon vissza. (Hétfői számunkban folytatjuk) • Angobamerikai vita az atombomba miatt Irta: V. LVOV

Next

/
Thumbnails
Contents