Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-23 / 300. szám

TOLNAI

VfL Jo m*OL£tIrJAI EOY£SdtJfírm

A MAI SZAMBAN:

A szovjet kormány nyilatkozata Eisenhowernek, az Egyesült Államok elnökének 1953 december 8-1 beszédével kapcsolatban (2. o.) — Külföldi hírek (2. o.)

Az amerikai imperialisták újjáélesztik a japán monopóliumokat (2. o.) — Képviselői beszámoló gyűlések a megyében (3. o.) — Magas jövedelmet biztosít a szerződéses zöldségtermelés (3. o.) — Napközit és bölesőV.

dét avatott a Tolnanémedi Kendergyár (4. o.)

J

AZ MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTTJA'GA'NAK LAPJA

X. ÉVFOLYAM. 300. SZÁM

AHA 50 FIL.LEK

SZERDA, 1953 DECEMBER 23

4 szovjet kormány nyilatkozata Eisenhowernek9 az Egyesült /Hlamok elnökének 1953 december H-i beszédével kapcsolatban

Moszkva (TASZSZ): Eisenhower, az Egyesült Ai amok elnöke december 8-án az ENSZ közgyűlésében beszédet mondott az atomfegyver kérdéséről.

Mint már jelentettük, Ch. Bohlen úr. az Egyesült Államok Szovjetunió beli nagykövete december 7-én felkereste V. M. Molotovot, a Szovjetunió külügyminiszterét és kormánya megbízására hivatkozva kérte, hívia fel a szovjet kormány figyelmét azokra a javaslatokra, amelyeket az elnök beszéde tartalmaz.

December 9-én Mr. Bohlen elküldte V. M. Molotovnak Eisenhower beszédének kivonatát.

V. M. Molotov ,a Szovjetunió külügyminisztere december 21-én átnyújtotta Ch. Bohlen úrnak, a szovjet kormány Eisenhower elnök beszédével kapcsolatos nyilatkozatának alább közölt szövegét.

Ugyanakkor közzétették azt a levelet, valamint azt a kivonatot is. amelyet Ch. Bohlen úr. az Egyesült Államok nagykövete küldött V. M. Molotovnak Eisenhower elnöknek az ENSZ közgyűlésén mondott beszédéről.

A szovjet kormány nyilatkozata a következőképpen hangzik:

Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke december 8-án az ENSZ közgyűlésén mondott beszédében foglalkozott az atomfegyver kérdésével.

Az Egyesült Államok elnökének minden alapja megvolt ahhoz, hogy hangsúlyozza azt a veszélyt, amely- lycl a kialakult helyzet a világ népeit fenyegeti, ha a kormányok nem tesznek intézkedéseket az atomfegy- verkezési verseny ellen. Ez még helyesebb most, amikor az atomfegyver mellett már megteremtették a hidrogénfegyvert, amely hatásában sokkal felülmúlja az atomfegyvert. Nem lehet megfeledkezni olyan újtípusú fegyverekről, mint a rakétafegyver. amelyet a modern technika révén repülőgépek nélkül ezer kilométerekre lehet felhasználni, mint az atomtöltésű torpedók, stb.

Az, hogy felfedezték az atomenergia felhasználásának gyakorlati lehetőségét, a modern tudomány és technika hatalmas vívmánya. Felfedezték — mint lehetőséget — az atomenergia felhasználását háborús célokra és — mint lehetőséget, t— felhasználását békés célokra. Az utóbbi Időkig az atomenergiát főképpen fegyver gyártására igyekeztek felhasználni. Az emberiségnek azonban az az érdeke, hogy az atomenergiát csak békés szükségletekre Irányítsák és megakadályozzák az atomenergia felhasználását a népek lelkiismeretének és becsületének ellentmondó olyan célokra, mint emberek tömeges kiirtása és városok barbár lerombolása.

Majdnem harminc évvel ezelőtt 49 állam kormánya megegyezésre jutott és aláírta az 1925. évi genfi jegyzőkönyvet a vegyi és baktérium- fegyver alkalmazásának megtiltásáról, elismerve, hogy e tömegpusztító fegyverek használata bűn. Ez a kormányok közötti egyezmény, amelyet annakidején a Szovjetunió aláirt, kedvező eredményekre vezetett.

Mindenki tudja, hogy az első világháború alatt széles körben alkalmaztak olyan tömegpusztító fegyvereket. mint a fojtó- és mérgesgázok és más vegyi fegyverek, amelyeknek használatát a népek erélyesen elítélték.

Már akkor fenyegetett a kárt okozó baktériumfegyver alkalmazásának veszélye is, amelynek az a célja, hogy a legsúlyosabb betegségekkel fertőzze meg a városok békés lakosait. Ezt az emberek túlnyomó többségének lelkiismerete nem fogadhatta el. Éppen ez tette szükségessé a nemzetközi megegyezést az említett genfi jegyzőkönyv formájában. amely elitélte és megtiltotta a vegyi és baktériumfegyver alkalmazását a háborúban.

Teljesen világos, hogy ha nem lett volna ez a negyvenkilenc állam által aláírt jegyzőkönyv — még

ha nem is ratifikálta valamennyi állam — a második világháborúban nem létezett volna semmilyen gátló tényező a vegyi és baktériumfegyverek alkalmazása terén. Az a tény, hogy a második világháborúban egyetlen kormány sem mert vegyi és baktériumfegyvert alkalmazni, azt bizonyítja, hogy az államok említett egyezménye, amely a vegyi és baktériumfegyver ellen irányul, pozitív jelentőségű volt. Emellett természetesen nem lehet lekicsinyelni azt a körülményt sem, hogy e nemzetközi egyezményre támaszkodva a Hitlcr- ellenes koalíció államai szilárdan kijelentették, hogy pusztító vissza- csapással felelnek, ha az ellenség megpróbál vegyi fegyvert használni a háborúban.

A felhozott meggondolások teljes mértékben vonatkoznak az atom- és hidrogénfegyverre is. Ismeretes, hogy az Egyesült Nemzetek nem számítják ezeket a fegyvereket a hagyományos fegyverekhez, hanem ■ ■v’önleges fegyvereknek, tömegpusztító fegyvereknek tekintik.

Érthető az a körülmény, hogy Eisenhower elnök, aki mint a legutóbbi világháború egyik legkiválóbb katonai vezetője ismeretes, hangsúlyozta az atomfegyver pusztító hatását. Figyelembe kell venni azt is, hogy az idők múltával e kérdés jelentősége még inkább fokozódik.

Teljesen érthetetlen jenqe, ha azok az államok, amelyek atom-, vagy hidrogénfegyverrel rendelkeznek, nem tulajdonítanának kellő jelentőséget az atom- és hidrogénfegyver, valamint a többi tömeg- pusztító fegyver megtiltásának vagy valamilyen meghatározatlan jövőre halasztanák egy nemzetközi egyezmény létrehozását ebben a kérdésben. Ilyen álláspont ezzel a fontos és • halaszthatatlan kérdéssel szemben semmivel sem lenne igazolható.

A Szovjetunió következetesen harcot vív az atomfegyver eltiltásáért és egyúttal az összes többi fegyver jelentős csökkentéséért. Ez összhang ban áll a szovjet állam politikájával, amelynek célja egy új háború mega tályozása, a béke és a népek közötti3 együttműködés megszilárdítása.

Az Egyesült Államok elnöke december 8-án az atomfegyverről szóló beszédében rámutatott arra, milyen nagyjelentőségű a nemzetközi feszültség eyhítésének és a békés szándékba vetett kölcsönös bizalom légköre megteremtésének kérdése. Ez szintén megfelel a szovjet kormány nézeteinek, mert a szovjet kormány változatlanul arra törekszik. hogy elősegítse a nemzetközi feszültség enyhülését és biztosítsa a béke megszilárdulását az egész világon.

Hogy sikereket érjünk el ezen az úton, kölcsönös erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi feszültség csökkentését akadályozó okok elhárítása rdekében. Ami a Szovjetuniót illeti, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szovjet emberek munkáját és anyagi erőinket az ország békés gazdaságának és kultúrájának további fellendülésével kapcsolatos új, óriási feladatok megoldására összpontosítsuk és hegy még job ban kiterjesszük a nemzetközi gazdasági együttműködést az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. A Szovjetunió azok közé az államok közé tartozik, amelyek az egészséges nemzetközi kereskedelem fejlesztésére törekednek és határozottan elítélik a megkülönböztetés és a gazdaságilag függő országokra gyakorolt nyomás e téren teljesen lejáratott politikáját. A Szovjetunió külpolitikájának érdekei nem követelik ilyen vagy olyan államok ellen irányuló háborús tömbök és szövetségek alakítását és nem követelik háborús támaszpontok létesítését sem más államok területén. A Szovjetunió az államok közötti normális kapcsolatokkal összeegyeztethetetlennek tart olyan politikát 'mely kártevő felforgató aktusok támogatását jelentené más országokban, vagy kártevő ügynökök pénzelését. Az államok közötti kapcsolatok javítására irányuló törekvésnek ezen elvek kölcsönös elismeréséhez kellene vezetnie, az elvek nem mondhatnak ellent semmilyen állam nemzeti érdekeinek és ugyanakkor teljesen megfelelnek a béke és a nemzetközi biztonság megerősítése érdekeinek.

Éppen ezért a Szovjetunió nemcsak a küszöbönálló berlini értekezletet tartja oly fontosnak, hanem az öt nagyhatalom értekezletét is a Kínai Népköztársaság részvételével, mert a jelenlegi feltételek között az egész nemzetközi helyzet feszültségének enyhülését és az egyes megoldásra megérett nemzetközi kérdések megfelelő megoldását csak az összes nagyhatalmak együttes erőfeszítése biztosíthatja a többi állam erőfeszítéseivel együtt. Ez összhangban áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával is, amelynek értelmében a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért különös felelősség hárul öt államra: az

Egyesült Államokra, Angliára, Franciaországra, a Szovjetunióra és Kínára. Ugyanakkor teljesen világos, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a nagy kínai népet meg a Kínai Népköztársaságnak kell képviselnie.

Annak, aki elő akarja segíteni az ENSZ szerepének és tekintélyének emelését, az egyetemes béke megszilár dításában, különösen állhatatosnak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy közeledjék egymáshoz az öt nagyhatalom álláspontja az atomfegyverrel és az összes többi fegyverekkel kapcsolatos verseny megszüntetésének kérdésében. Kétségtelen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagja egyhangúlag támogatna minden olyan lépést, amely az említett nagyhatalmak közötti megegyezés. valamint az atom- és hidrogénfegyver használatával kapcsolatos veszély kiküszöbölése és általában a fegyverkezési hajsza beszüntetése felé vezet. Mindenekelőtt ezen az úton nyílnak fontos lehetőségek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke megszilárdítására.

Eisenhower elnök, amikor kifejtette véleményét az atomfegyver jelentőségéről, úgy nyilatkozott, hogy kívánatos lenne megfelelő bizalmas, vagy diplomáciai tárgyalásokat folytatni az érdekelt államok között.

Eisenhower elnök emellett azt a javaslatot tette, hogy a megfelelő államok már most kezdjék meg és a továbbiakban folytassák „normális uránkészleteik és hasadó anyag- készleteik bizonyos részének átadását egy nemzetközi atomenergia szervezetnek” békés célokra való fel- használás végett.

Ez a „nemzetközi atomenergia szervezet'4 az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt állna. Ez a javaslat ezenkívül rámutat arra, hogy a nemzetközi atomenergia szervezetre „lehetne hárítani a felelősséget a rendelkezésére bocsátott hasadó és egyéb anyagok összegyűjtéséért, megóvásáért és őrzéséért.'4

Szemügyre kell venni, mit jelent ez a javaslat.

Először is, ez a javaslat azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló és újonnan létesítendő atomanyagkész- letckből — a javaslat értelmében — békés célokra csak „valamilyen nem nagy részt" kellene kiemelni. Ebből következik, hogy az atomanyagok fő tömegét továbbra is újabb atom- és hidrogénbombák előállítására használják fel és teljes mértékben ’ennmarad a lehetőség az afomfegy- ver további felhalmozására és még pusztílóbb erejű újabb ilyen fegyverek létrehozására. Tehát ez a javaslat jelenlegi formájában egyáltalán nem köti meg azoknak az államoknak kezét, amelyeknek lehetőségük van atom- és hidrogénfegyver kiállítására

Másodszor, Eisenhower elnök javaslata egyáltalán nem korlátozza magának az atomfegyver alkalmazásának lehetőségét. E javaslat elfogadása egyáltalán nem korlátozza az agresszort abban, hogy bármely célra és bármely időpontban alkalmazza az atomfegyvert. Ez a javaslat tehát semmiképpen sem csökkent* az atomtámadás veszélyét, llymódon azt a következtetést kell levonni, hogy az Egyesült Államok javaslata jelenlegi formájában nem állítja meg a növekvő atomfegyvertermelést és nem korlátozza e fegyver alkalmazásának lehetőségét. A szóbanforgó javaslat tényleges jelentőségének értékelésénél ezt feltétlenül figyelembe kel! venni.

Más lenne ennek a javaslatnak a íclentösége, ha annak elismeréséből indu'na ki. hogy szükséges az atomfegyvernek — az agresszió fegyverének megtiltása. Az Egyesült Államok elnökének felszólalásában azonban nem történik említés az atomfegyver megtiltásának szükségességéről. E felszólalás megkerüli az atomfegyver megtiltásának kérdését, r.olia Elsenhower elnök kiemeli az atomfegyvernek a világ népeit fenyegető különös veszélyét a mostani atomkorszakban.

Felmerül a kérdés, lehet-e beszélni a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességéről és egyúttal megkerülni az atomfegyver betiltásának problémáját? E kérdésre nincs Két különböző válasz. Mindazok, akik a nemzetközi helyzet feszültségének enyhülésére és a béke megerősítésére törekednek, feltétlenül követelik, hogy a kormányok igyekezzenek a legsürgősebben kedvezően megoldani ezt * kérdést.

Közismert, hogy a népek nyugtalansága főképpen az atomháború keletkezésének lehetőségével kapcsolat es. ennek veszélyét pedig nem lehet kiküszöbölni az atomfegyver belátása nélkül. Ezt fennállásának kezdetétől fogva elismerte az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely az atom f«gyver betiltásának szükségessége n ellett nyilatkozott.

Senki sem tagadhatja az e feladat megoldásának útjában álló nehézségeket. Nem lehet azonban azt mondán1, hogy az Egyesült Nemzetek és mindenekelőtt azok az államok, amelyeket ez különösen érint, már elegendő erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy nemzetközi megegyezésre jussanak az atomfegyver betiltásának és e betiltás végrehajtása feletti hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésének kérdésében, í zért a békeszerető nepeknek lehetetlen lenne megmagyarázni a helyzetet, ha e kérdés megoldását tovább halasztanák. vagy ha minden jelenleg* élessége ellenére megkerülnék.

Ezért a szovjet kormány, mint eddig is, úgy véli, hogy a legfontosabb ,-s «mellett halaszthatatlan probléma az atom- és a hidrogénfegyver. valamint a többi tömegpusztító fegyverfajta feltétlen megtiltása, az e tilalom feletti szigorú nemzetközi ellenőrzés egyidejű megteremtésével. Minden békeszerető nénnek érdeke e feladat mielőbbi megoldása.

Ha az egész ügyet arra korlátozzák. hogy az atomanyagok valamilyen kis részét békés célokra fordít- lák és ezen anyagok alapvető részét — amelyeknek mennyisége állandóan no — egyre pusztítóbb és pusztí- tóbb atomfegyverek termelésére fordítják, akkor az atomháború veszélye egyáltalában nem gyengül. Ez szolgálhat a népek éberségének elalta- tására az atomfegyver problémája iránt, de nem segíthet! elő az atomháború reális veszélyének csökkentését.

Ha az államok közötti megegyezés arra korlátozódik, hogy csak az atomanyagoknak egy bizonyos kis részét irányozzák elő békés célokra, az atom fegyver gyártását pedig továbbra sem korlátozzák semmivel, akkor az dyen nemzetközi egyezmény ténylegesen nyíltan szentesítené az atom iCgyver termelését. Az atomfegyvertermelés nemzetközi szentesítése az agresszív erők kezére játszana. Ez a helyzet nemcsak nem könnyítené meg egyezmény elérését az atomfegy ver betiltásáról, hanem ellenkezőleg, új akadály volna a szóbanforgó megegyezés elérésének útján.

Mivel mi a béke megerősítésére törekszünk, nem lehet feladatunk sem az atomháború veszélye iránti éberség elal tatása» sem az atomfegyvergyártás nemzetközi szentesítése. Éppen ezért el keli ismerni, bogy a békeszerető államok feladata nem korlátozódik az atomanyagok valamely kis részének békés célokra való előirányzására. Szükséges, hogy az atomanyagoknak nem valamely részét fordítsák békés célokra, hanem egész tömegét, ami páratlan lehetőségeket nyitna az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés fellendülésére, a legértékesebb atomtalálmányok alkalmazására az orvostudományban, a technika tökélesítésére alkalmazásának sok területén, a tudomány további és magasabbfokú haladására.

Azt is figyelembe kell venni, hogy az atom- és hidrogénfegyverek betiltása és valamennyi atomanyag felhasználása a népek békés szükségleteire — kellő gondosságot tanúsítva eközben a gazdaságilag gyengébb területek szükségleteire — egyúttal megkönnyítené annak a lehetőségét, hogy megegyezést érjenek el a hagyományos fegyverek határozott csökkentésének kérdésében is. Ez a maga részéről hatalmas mértékben könnyítene azon az adóterhen, amelyet a népek a sok államban létező felduzzasztott hadseregekkel, légierővel, haditengerészettel, vagyis a most folyó fegyverkezési hajszával kapcsolatban viselnek.

Mindez az atomfegyver betiltása szükségességének elismerését követeli a tilalom nemzetközi ellenőrzésének megteremtésével együtt és e fegyver alkalmazásáról való feltétlen lemondást. Ezért a szovjet kormány továbbra is ragaszkodni fog az e kérdésre vonatkozó megfelelő nemzetközi egyezmény elérésének halaszthatatlanságához.

Ami Eisenhower elnök nyilatkozatát illeti, a bizalmas vagy diplomáciai tárgyalásokról, az általa tett javaslatot illetően a szovjet kormány — változatlanul követve békeszerető politikáját — késznek nyilatkozik résztvenni ilyen tárgyalásokon. A szovjet kormány mindig nagy lehetőséget tulajdonított az államok közötti közvetlen tárgyalásoknak, kölcsönösen elfogadható egyezmények elérése céljából, a vitás kérdésekben, az általános béke megerősítése érdekében.

Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya —- amint ez nyilatkozatának megfelel — megadja a szükséges magyarázatokat, mivel az Egyesült Államok javaslata lényeges részeiben homályos tételeket tartalmaz és nem irányozza elő az atomfegyver betiltásának szükségességét, éppúgy, mint ahogy nem írja elő az e fegyver alkalmazásáról való lemondást sem. A Szovjetunió mély meggyőződése, hogy az emberiséget meg kell és meg lehet menteni az atomháború borzalmaitól. E feladat megoldásáért különösen azok az államok felelősek, amelyek már rendelkeznek atomfegyverrel.

Aini a Szovjetuniót illeti, álláspontja teljesen világos: abban áll. hogy az emberi érte'em hata’mas találmányát nem a civilizáció ellen, hanem annak sokoldalú haladására, nem emberek tömeges kiirtására, hanem békés szükségletekre, a lakosság jóléte fellendítésének minden eszközzel való biztosítására kell fordítani.

A szovjet kormány abból indul ki, hogy a tárgyalások során egyidejűleg megvizsgálják a Szovjetunió következő javaslatát: A megegyezésben észtvevő államok a nemzetközi fe(Foly tatás a 2. oldalon)