Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-10 / 289. szám

TOLNAI Trub meoterlfrjxt tcvesBurmn A MAI SZAMBÁN: Xíwn Tr-n&k, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének nyilatkozata (2. o.) — Kitüntet­ték a Londonban győztes magyar labdarúgó csapat tagjait (2. o.) — Futószatlag mellett (2. o.) — A tamási Vörös Szikra zárszámadása... (3. o.) — Ahol nem kö­vetik az élenjárókat... (3. o.) — „Kilátástalan" pontok a Kossuth-moziban... (3. o.) — Mi újság Mőzsön? (4. o.) AZ MD P TOL N AM EGYEL PA'RTBIZOTTJ A'GA'NAK- LAPJA X. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 'HA Ö« FILLER CSÜTÖRTÖK, 1953 DECEMBER 10 Fordítsunk nagyobb gonio! a mezőgazdaság szocialista szektoraiban a pártoktaiásra MEGYÉNK Guld sztahanovista kőműves-brigád 212 százalék A Tolnamegyei Taitairo- zó és Építő Vállalat tol­nai kirendeltsége novem­ber hónapban is kitűnt jó eredményeve)’, & kiren­deltségek között a legma­gasabb termelési százalé­kot ők érték el. így pél­dául Guld József sztaha­novista kőműves brigádja 212 százalékot ért el, noha a brigád teljesítménye az utolsó hónapban 12 száza­lékkal csökkent, de szí­vós és kitartó munkájuk­ká! minőségi munkát vé­geztek és a kőművestoriigá dók közti versenyben első helyezést kapták. Wide- mann János jelvémyes sztaihánovista ács-brigádja vállalati viszonylatban 184 százalékos teljesítéssel ál­landóan élenjár. A brigád állandóan minőségi mun­kát végez és az anyagta- karékossági mozgalomban is élenjár. December 15-re beleiezi éves tervét a Szekszárdi Szeszfőzde A Szekszárdi Szeszfőz­dében nagy a küzdelem az éves terv teljesítéséért, il­letve túlteljesítéséért. A dolgozóik elhatározták azt, hogy évi szesztermelési tervükét idő előtt, decem­ber 15-re befejezik. 15-e után pedig az 1954-es évi tervükön dolgoznak. Ezt a jó eredményt úgy tudták elérni, hogy az üzem ösz- szes dolgozói anyag taka­rékossági versenyt indítót bak, ezzel elérték azt, hogy havi tervüket idő alőtt, éves tervüket pedig december 15-ig be tudják fejezni. Ebben a jó eredmény­ben aktívan kivette ré­szét Sörös József szeszt i- •nomító. Miglinci Mihály fűtő 148, Hitetve 115.7 szá­zaléké« eredménnyel. Míg liiinci elvtárs, a szeszfőzde fűtője igen jó eredményt ért el a szén megtakarítás bsin, mert 2.5 százalékos megtakarítást tudott el­érni. Még az idén három új kuHúrház készül el Tolna megyében Az ősz folyamán Tolna megye 3 községében kezd­ték el új kultúrház építését: Gyulaion, Borjúdon és Diósberényben. Mind a három helyen meglévő, eddig nem használt épületet alakítanak át kultúrotthon cél­jaira. A három építkezés közül legnagyobb a gyulaji épiikezés, ahol 42 ezer forint költséggel 350 férőhelyes kultúrotthon létesül. Diósberényben 35 ezer forintos költséggel készül a 200 férőhelyes kultúrotthon, mely­nek megvalósulását a község dolgozó parasztsága anyag gat és társadalmi munkával segíti elő. Borjúdon an­nak a régi nemesi kúriának agy részét alaki-jak át kultúrotthonná, ahol több, mint 100 evve 1 1845 nyarán Petőfi időzött. Számos közismert Petőfi-vers, így többek közö.-t a Magyar nemes, vagy a Négyökrös szekér keletkezése fűződik ahhoz a borjádi házhoz, ahol most 25 ezer forintos költséggel létesül a község kultúrotthoma. , A három új kultúrotthon mellett 16 ezer forintos költséggel bővítik a nagydorogi kultúrotthont, amely a belső javítások mellett korszerű színpadai is kap. Megkezdték mór a gyönki járási kultúrház építési munkáit is s a közel 400 ezer forintos költséggel épülő új kultúrház alapozási munkáival már végeztek. A gyönki járási kultúrházat csak a jövő évben ad­ják át rendeltetésének, de a borjádi, diósberényi, gyu­laji kultúrházak még ebben az évben elkészülnek, s befejezik a nagy dorogi kultúrotthon bővítését is. Sertésfiaztatót épít n huszékelyi Szabad Nép tsz tagsága Határidő előtt A Szekszárdi Erdőgaz­dasági Géptelep dolgozói elhatározták, hogy decem­ber havi tervüket idő előtt, december 15-re be­fejezik. December hónapra 2 darab GMC típusú gép­kocsi javítása volt beüte­mezve, ebből már az egyi­ket el is készítették. Ha határidő előtt, december 15-re befejezik havi ter­vüket, az az Erdőgazda­sági Géptelepnek 210— 220 ezer forintos jövedel­met jelent. Az Erdőgazda­sági Géptelep dolgozói kő zül külön ki kell emelni Bárdos Árpád és Miklós Miklós elvtársakat, akik­nek átlagteljesítménye ál­landóan 150—180 százalék között vám. Munkájukkal állandóan azon vannak, hogy tervüket határidő előtt be tudják fejezni. A kisszékelyi Szaibad Nép termelöszövetkezeit tagsága november 27-re teljesein befejezte az őszi szántás és a silózás mun­káit. Jelenleg — egészen a zord idő beálltáig — a tsz tagsága, minden fogat- erővel a trágyahordás munkáit kezdte meg. A kihordott trágyát a föld végén szarvasba rakják, ahonnan, tavasszal terege­tik szét a földre, hogy az 1954-es gazdasági évben még nagyobb termésered­ményt tudjanak elérni. A többi tagok sem üldö­gélnek tétlenül, hanem hozzákezdtek egy 20 férő­helyes sertést iaztató épí­téséhez. Ezt a sertésfiae- tatót a termelőszövetkezet tagsága saját erejéből épí­ti. Télapó• ünnepe Szekszárdon „Télapó" ünnepe elmúlt már, anélkül, hogy egyet­len hópehely szállingózott volna. Ehelyett csúnya, szinte nváikás köd eresz­kedik esténként alá. Tél­apó estéjén is ködbe bur­kolózott Szekszárd város, de ez nem gátolta a nagy szakáiba, teleputtyönos bá­csit, (ahogyan a gyerme­kek képzeuetében él), hogy ellátogasson minden ház­ba, ahal türelmetlenül vár ták őt a/z apróságok. Az a’.sóvárosi napközi- otthonban összegyűltek a gyermekeiken kívül a szü­lők és az MNDSZ néhémv tagja is. Hiszen a Szülői Munkaközösség és az MNDSZ közös munkájá­nak eredménye volt a jól sikerült, kedves este, amelynek keretében .Tél­apó" elvitte ajándékait az alsóvárosi napköziotthon gyerekseregének. — Igen ügyesen oldották meg az ajándék kiosztását. A báb játékban szereplő „Tél­apó" adta a kis csemaigo- kat egyenként a .gyerekek nek. Az ujjongó boldog gjrerefchad azonban türel­metlenkedett, mindegyük ekiőnek akarta megkapná „Télapó'' ajándékát, aki erre egész kosárral hordta elő csomagjait a függöny mögül. Befelezte évi tervét a Szekszárdi SÖRÉRT A Szekszárdi Sörért Ki- rendeltség egész évben jó munkát végzett. Állandó­an el tudta látni a fogy asz tó közönséget m&gíwéiő mennyiségű sörrél. Ennek a jó munkának eredmé­nye az, hogy november 10-re éves tervüket be­fejezték. Ezt a jó ered­ményt persze nem kis ál­dozatok árán tudták elér­ni, mert sokszor V volt olyan nehézség, ami nehéz volt megoldani. így a nyár folyamán, amikor nagyon keresett cikk volt a sör, a kirendeltség dolgozói zök­kenőmentesen megoldot­ták az áru szétosztását és így ki tudták elégíteni a dolgozók igényelt. Az éves terv idő előtti befejezésé­nél aktívan kivette részét Szomori Ferenc gépkocsi­vezető, Avar József és Mójzes Béla árueladó, mert tervüket állandóan 100 százalék felet-t teljesí­tették. /t% őszi mélyszántás élharcosai „A gyakorlat vakká lesz, ha nem világítja meg útját a forra­dalmi elmélet“ — tanítja Sztálin elvtárs. — Lenin elv­társ pedig arra hívja fel a figyel­met, hogy forradalmi elmélet nél­kül nincs forradalmi gyakorlat sem. Rákosi elvtárs is számos esetben hívta fel figyelmünket a marxizmus-leninizmus tanításai­nak elsajátítására. Ezeket a fi­gyelmeztetéseket, tanításokat azonban nem tették maradéktala­nul magukévá s sok esetben olyan irányú törekvések voltak, hogy' legfontosabb a szemináriumok nagy látogatottsága, s ugyanak­kor elhanyagolták az elméleti színvonal állandó emelését. A párt Központi Vezetősége jú­nius határozata is erre hivja fel a figyelmet, hogy a pártmunka- ban, a párt politikájában elköve­tett hibák alapjául az ideológiai munka alacsony színvonala, illet­ve elhanyagolása szolgált. A ter­melőszövetkezetek fejlesztése az önkéntesség elvének megsértésé­vel, a gépállomások munkája az állami gazdaságokban, holott a termelőszövetkezetek és egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztok földjein kellene a terveiket tel­jesíteni, állami gazdaságok terv­szerűtlen, s olykor helytelen irá­nyú gazdálkodásuk alapja, hogy nem megfelelően foglalkoznak a marxizmus-leninizmussal. Nem tanulmányozzák maguk a veze­tők megfelelően a marxizmus klasszikusainak munkáját. Pedig elsősorban ez az alapja annak, hogy munkájukban döntő fordu­latot tudjanak elérni. Sokan úgy vélik, hogy e tanítások ismeretére nincs szükségük, csajc a politiku­soknak és a pártmunkában részt­vevőknek. Ezt a téves nézetet már Rákosi elvtárs 1949-ben a kétéves Pártfőiskolán tartott elő­adásában szétzúzta. Rámutatott arra: „a marxizmus-leninizmus az a tudomány, mely feltárja a tár­sadalmi fejlődés törvényeit és megtanítja, hogy ezeket a törvé- nveket hogyan kell alkalmazni és felhasználni jelenünk és jövőnk kialakítására... Az értelmiségi munkára ugyanolyan megtermé­kenyítőén hat a marxizmus-leni­nizmus elmélete, mint a politi­kára, vagy a társadalmi munka és fejlődés egyéb területeire." Eb­ben a tételben bizony benne sze­repelnek a mezőgazdaság szocialis­ta szektorai is. A marxizmus-leninizmus taní­tásait nem alkalmazták sok eset­ben a mi viszonyainkra. Sok-sok hibát követtünk el a mezőgazda­ság átszervezésével kapcsolatban. Sóik esetben erőszakos szervezést, tagtoborzási versenyt indítottak a termelőszövetkezetek a taglétszám emelése érdekében, s ugyanakkor, hogy elsők legyenek, bizonyos „nyomást" is gyakoroltak a még egyénilep gazdálkodó dolgozó pa­rasztok felé. Pedig, ha a mező- gazdaság szocialista szektoraiban dolgozó kommunisták és párton- kívüli dolgozók tanulmányozták volna a Szovjetunió Kommunista Pártjának ilyenirányú tapasztala­tait, mindezeket a hibákat elke­rülhettük volna, vagy jelentős mértékben csökkenthettük volna az elkövetett hibákat. A párt júniusi és októberi ha­tározata, valamint a kormány pro- grammja új fejlődési szakaszt nyit meg: a mezőgazdaság fejlesz­tése és ami ezzel szorosan össze­függ, a dolgozók életszínvonalá­nak emelése kerül előtérbe. A határozatok megjelenése óta már­is mutatkoznak annak a jelei, hogy a mezőgazdaság szocialista szek­torainak egyrésze nem tudta, ho­gyan kezdje megvalósítani a ma­ga területén a párt és a kormány határozatait. A gépállomások egy­része megyénkben is ahelyett, hogy a termelőszövetkezetek meg­szilárdítását segítette volna elő azzal, hogy ott határidőre elvég­zik a szántást és a vetést, az ál­lami gazdaságok területén zaka­tolnak a traktorok. Nem is be­szélve arról, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak alig-alig segítettek az ősz folya­mán a munkásosztály előretolt bá­zisai. De ezen lehet egyáltalán csodálkozni? Nem, mert a gépál­lomások egy részénél bizony ti- zedrendű kérdésnek tekintik a politikai oktatást. A dunaszent- gvörgyi gépállomás egész évben szinte az utolsó helyet bérelte ki. A szakvezetés „töri" magát, hogy valamivel előbbre kerüljenek a versenyben. A politikai oktatást azonban egyáltalán nem segíti, s nem gondoskodik arról, hogy a politikai oktatáson megjelenjenek a traktoristák. A dalmandi gép­állomáson pedig egy alkalommal, — hogy magas létszámot jelent­hessenek a felsőbb szerveknek, — akit csak találtak a gépállomás udvarán, mindenkit bevittek ok­tatásra — tekintet nélkül arra, hogy az illető dolgozók jelentkez­tek-e politikai oktatásra vagy sem. Amikor azonban a gépállo­más politikai munkásai fel mér­ték volna ennek az eredményét, bizony, azt állapíthatták volna meg, hogy semmit nem ért az ilyen „oktatás". A gyakorlat bi­zony, amint a példák bizonyít­ják, egyik-másik gépállomáson, de a termelőszövetkezetben is vakká vált, mert a forradalmi elmélet nem mutatta meg számukra a he­lyes utat. Természetesen vannak jó tapasz tálatok is a mezőgazdaság szocia­lista szektorainak pártoktatásá­ban. Például a teveli gépállomás vezetője, Kozma elvtárs vezeti a párttörténet I. évfolyam konfe­renciáját. Jól felkészül — gondos­kodik arról, hogy a traktoristák is résztvehessenek rendszeresen ezeken a konferenciákon. A hall­gatók jelentős része jól felkészül a vitára, ezért jónak mondható az elméleti színvonal is. Hasonló a tapasztalat a bonyhádi gépállo­máson is. A vezetők azonban nem mutat­nak mindenütt személyesen jó példát. A tengelici Petőfi terme­lőszövetkezet elnöke, Hosnyánszk: elvtárs például jelentkezett párt- oktatásra, de mindezideig ritkán lehetett őt látni a konferenciá­kon. Pedig ha néhány konferen­cián résztvett volna, valószínű, hogy a termelőszövetkezetben mu­tatkozó hibák és hiányosságon egy részét, elkerülhették volna. Az elkövetkező 2—3 évre a kor­mány programmja megszabja a legfontosabb tennivalókat a me­zőgazdaság fejlesztése területen. A nagy feladatot azonban csak akkor tudjuk eredményesen meg­oldani, ha a mezőgazdaság szocia­lista szektoraiban az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítunk a marxizmus-leninizmus tanítá­sainak elsajátítására. Ehhez el­sősorban az kiáll, hogy a termelő­szövetkezetekben, gépállomásokon és állami gazdaságokban rendsze­resen megtartsák a szemináriumo­kat, konferenciákat, a számszerű eredmények hajhászása helyett a színvonal emelése a szocialista szektorok politikai iskoláin a leg­fontosabb követelmény. Domonkos Lászlónak, a nagy- tormási állami gazdaság egyik élenjáró traktoristájának sok ál­matlan éjszakát okozott, hogy írat toros barátjának. Zvekán András­nak a neve után mindig odaírják — vagy odamondják — sztaha­novista. Milyen nagv dolog is az, mikor valaki még háborúban sem volt és azt mondják rá, hogy hős, a termelés élharcosa. Ezek a gon­dolatok foglalkoztatták hosszú na­pokon és éjszakákon keresztül Do monkos Lászlót. Dekát miért...? Hisz mindenki kiérdemelheti, hogy azt a megtisztelő címet megkapja: sztahánovisla, a termelés élharcosa. Mikor október elején a gazda­ságban termelési értekezlet volt, a gazdaság igazgatója, Kiss József elytárs — kevés reménnyel mon­dotta: „Még 2473.4 normálhold mélyszántásunk van vissza. Ennek elvégzése — traktorosainkra vár. De mi bízunk bennük, különösen az olyan jó traktorosokban, mint Zvekán András sztahánovista és Domonkos László élenjáró trakto­ros. Meg vagyunk győződve arról, hogy most is, mint mindig, derék t traktorosaink beváltják a hozzájuk fűzött reményt.“ A traktorosok csak annyit mond­tak : „Bízhat bennünk a vezetőség“. Eltol a naptól kezdve a traktoris- ták mindig egymás napi teljesít­ményét ügyelték. Domonkos elv­társ és Zvekán elvtárs, a sztahá­novista traktoros, fej-lej mellett haladt. Mindkét traktoros váltott műszakban dolgozott gépével. Az előírj napi normát rendszeresen túl­teljesítették. Zvekán elvtárs és Do­monkos elvtárs talán le sem fuf*' lak addig feküdni, míg tudomást nem szereztek arról: hogy néz fei ezer: a napon a traktorosok ver senye. November 7-°n Domonkos elv­társat olyan megtiszteltetés érte, mélyre úgy emlékszik vissza: éle­tének legszebb napja. Ezen a W pon ő is megkapta a sztahánovisla jelvényt. Ekkor még a gazdaság­nak többszáz hold kemény kötött földje volt szárítatlan. Domonkos elvtárs, a sztahánovista traktoros, és Zvekán elvtárs, a sztahánovista egy barázdával sem akartak Iema radni egymástól. No meg a többi traktorosok is egy szívvel léleklcel harcoltak, a tervek, a ktiüzött cél megvalósításáért. A nagytormási állam; gazdaság­ban november 21-re a 2473.7 nor- málhold mélyszántásból egy baráz­da sem volt vissza. Az őszi mély­szántás ideje alatt pedig Domon­kos elvtárs lett a verseny győzte­se. A 307.8 normálhold őszi mély szánlási tervét 72] normálhöldra teljesítette. No de Zvekán elvtárs is csalt 1 normálholddal maradt le. merf az ö teljesítménye 720 nor­málhold volt. Csendes a határ, csak a hegyek felelt elhúzó vadludak csapnak némi rezgést most a pihenő vidé­ken. Jöttek messziről, talán meg nézni a megváltozott határt, s vin­ni a hírt messzire a nagytormási állami gazdaság traktorosainak dí­cséretét. Hadd tudja meg minden­ki — aki még nem tudja: a nagy- tormási állami gazdaság (rflkíoro- sa% nemcsak azt a mélyszántást vé­gezték el, ami rájuk várt, hanem segítségükre siettek a gerjeni és az alsópéli állami gazdaság /rali- torosainak is.

Next

/
Thumbnails
Contents