Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-26 / 277. szám

1953. NOVEMBER 28 NAPLÓ S A párt és a kormány szakadatlan gondoskodása 9 • f I / . f r*| a nép jólétéről Irta: J. ORLOV Szocialista országunk népe évről - évre jobban él, jóléte és műveltsége szüntelenül emelkedik. Világosan megmutatkoznak a szocialista rend­szer nagy előnyei a kapitalista rend­szerrel szemben, megmutatkozik an­nak a politikának helyessége, ame­lyet á Kommunista Párt és a szov­jet kormány a nép érdekében foly­tat. Népünk jóléte allaudo fokozódá­sának alapja államunk gazda­sági -virágzása. Az ipari termelés a szovjet hata­lom fennállásának 35 éve során 39- szeresére emelkedett. A/. Egyesült Államok ipari termelése ugyanakkor mindössze 2,6-szeres növekedést mu­tatott. 1952-ben mintegy 2.3-szer ak­kora VQlt ipari termelésünk, mint 1940-ben. Nagyiparunk jelenleg min­den kilenc nap alatt termel any- nyit, mint amennyit egész év. lefor­gása alatt • termelt Oroszország a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom előtt. Ezzel párhuzamosan nagy­arányú fellendülést ért el a mező- gazdaság is. A gabonaneműek ter­mése ,1952-ben elérte a legmagasabb színvonalat hazánk egész történeté­ben: nyolcmilliárd pudot. Folyamatosan fokozódik orszá­gunkban az élelmiszerek és iparcik­kek termelése. A Szovjetunió dol­gozói Csupán 1952-ben több közszük­ségleti cikket vásárolhattak, mint az egész- első ötéves terv idején. 1952- ben 250 millió pár börcipőt gyártot- tunk, míg 1913-ban a gyári úton elő­állított cipők száma csupán 6,5 mil­lió bár volt, vagyis az 1952-es ter­melés harmincad része. Ma kétmillió tonnával több cukrot gyártunk, mint 1913-bán. ’ 1952-ben hozzávetőleg két- szeraniiyi pamut- és gyapjúszövetet gyártottunk, mint ,1923-ban és 17-szer annyi selymet, mint 1929-bén. A szovjet nép jóléte eme'kedé- sének alapvető és átfogó jel­lemzője a nemzeti jövedelem ál­landósult növekedése. Szovjetunió nemzeti jövedelme 1952- ben több mint kétszerannyi volt, mint 1940-ben és 12-szer magasabb, minit "'á cári Oroszország nemzeti jö­vedelme. Az ötödik ■ ötéves terv a nemzeti jövedelem legalább 60 százalékos nö­velését írja élő. • Emellett a munká­sok és alkalmazottak reálbére leg­alább 35 százalékkal emelkedik, a kolhozpára sztok pénzbeli és termé­szetbeni jövedelme pedig (pénzben kifejezve) legalább 40 százalékkal. A háború befejezése óta immár haitizhpn csökkentették a közszük­ségleti fogyasztási cikkek kiskeres­kedelmi árát a Szovjetunióban. Annak a nyereségnek arányairól, amelyre a szovjet nép a hatszoros árleszállítás eredményeképpen szert- tett, képet alkothatunk a következő példákból. Azért az összegért, ame­lyért 1947 végén egy-egy kilogramm kenyeret, húst, növényi olajat, cuk­rot és egy liter tejet lehetett venni, ma két kilogramm 850 gramm kenye­ret, 2 kilogramm 800 gramm húst, 3 kilogramm olajat, 2 kilogramm 270 gramm cukrot és majdnem 1,4 liter 'tejét lehet vásárolni. Azért a pénzért, amit. 1947 végén egy kilo­gramm gyümölcsért, fizettek ki, most több mint három kilogramm vásá­rolható. A motorkerékpár és gram- mofon 1947-es együttes ára ma meg­felel egy motorkerékpár, egy grain- mofoii; egy villamos mosógép, egy porszívó, eg)’ hűtőszekrény, egy televíziós készülék és esv háromkerekű gyermekkerékpár együttes árának. A finom anyagból készült" férfiruha, a férfi-félcipő' és két pár gyermek-bőrlábbe1 i ma ösz- szesen' annyiba kerül, amennyibe 1947*ben egyetlen ruha került. A la­kosság közvetlen nyeresége a hatszo­ros árleszállításból többszázmillárd rubelre tehető. Ugyanakkor a fegyverkezési haj­sza következtében valamennyi kapi­talista országban fokozódik a drá­gaság. Az Egyesült, Államokban pél­dául a közszükségleti cikkek ára 1950' élőjét öl 1952 júliusáig 25 száza­lékkal emelkedett. 1952-ben a mun­kás égy dollárt fordított azoknak az élelmiszereknek megvásárlására, amelyek 1939-ben müidössze 32 cent­be kerültek. Az élelmiszerárak már 1953 elejgn mintegy háromszorosan túllépték az 1939-es szintet A • közszükségleti cikkek egyedül az .utolsó évben FráiJct; országbanz22 százalékkal, Svédországban 16 száza­lékkal, Norvégiában 14 százalékkal, Ny ugat-Németországban 9 százalék­kal. emelkedtek. Állandóan növekszik országunk áruforgalma. A háborúi követő években az állami és szövetke­zeti kereskedelem kiskereskedel­mi áruforgalma 2,9-szeresére emelkedett és túlszárnyalta a baborúelötti színvonalat. 1952-ben az állami és szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi áru­forgalma közel 27 százalékkal volt magasabb az 1950-es színvonalnál. 1952-ben mintegy 27 százalékkal több készruhát és bőrlábbelít, 38 száza­lékkal több órát, 130 százalékkal .több kerékpárt, 58 százalékkal tötth varrógépet, 80 százalékkal több bútort, 45 százalékkal több húst, 29 százalékkal több halipari terméket, 63 százalékkal több cuk­rot vásároltak a szovjet dolgozók, mint 1950-ben. Fokozódik a falusi lakosság jóléte. A falusi fogyasztási szövetkezetek kiskereskedelmi áruforgalma a há- bórúutáni ötéves tervben — viszo­nyított árakban kifejezve — 3,2-sze- resére emelkedett. 1952-ben a kolhoz­parasztság 2,95-szer több selyemszö­vetet, 2,44-szer több konfekciós árut, 2-szer annyi kötöttárut és zoknit, 2,9-szer annyi bőrlábbelit, 2i9-szer annyi üveg- és porcellánedényt, 4,95- iszer annyi bútort, 2,64-szer annyi rá­diót és hangszert, 2.4-szer annyi cuk­rot és édességipari cikket vásárolt, mint 1948-ban. A forradatomelőtti falu lakossága jóformán csak sót, olcsó szöveteket, petróleumot és gyufát vásárolt. A kolhozparasztság ezzel szemben ma egyre jobban érdeklődik az elsőren­dű minőségű szövetek, divatcipök és ruha, kötöttáruk, kulturális és ház­tartási cikkek, különleges élelmisze­rek iránt. A szovjet állam óriási összegeket áldoz a város és falu dolgozói kulturális cs létszükségleteinek kielégítésére. 1952-ben ezekre a célokra 129 mil- . liárd rubelt fordítottak az 1940-es 40.8 milliárd rubellel szemben. 1934- hen az állami költségvetés kiadásai­nak 22,5 százalékát . fordították szo­ciális és kulturális célokra. 1953-ban a szovjet állam 322 3 milliárd rubelt — a költségvetésnek több mint a fe­lét — fekteti Ive a szociális és kul­turális szükségletek kielégítésére. A Kommunista Fart ős a korrnarv cdaadóan gondoskodik az életfelté­telek szakadatlan javításáról. A vá­rosokban és munkáslakótelepeken a háború utáni hét év leforgása alr.lt összesén több. mint 155 m.iUtó négy­zetméter la'kóterületö lakóház, a fal­vakban pedig több, mint 3.8 millió lakóház épült. Moszkva lakóterülete 1953 elejém meghaladta a 22 millió négyzetmétert,' vagyis majdnem 2.2- szer nagyobb volt, mint a forrada­lom előtti Moszkva lakóterülete. A szovjet nép jólétének fokozódá­sáról tanúskodik az ország lakossá­gának gyors seaparodiása. Az átla­gos élettartam már 1926—1927-ben a férfiaknál 10 évvel, nőknél 13 év­vel magasabb volt, mint a forrada- kxmelőtbi átlag. A halálozási arány­szám országunkban ma feleakkora, mint 1940-ben volt; még nagyobb arányokban csökkent a gyermekha­landóság: A Szovjetunió lakosságá­nak évenkénti szaporulata —- az utolsó évek adatai szerint — több, mint hárommillió ember. A szakadatlanul fokozódó anya­gi jólét talaján pompásan vi­rágzik a szovjet nép formájá­ban nemzeti, tartalmában szo­cialista kultúrája. A Kommunista Párt és a szovjet kormány sikeresen oldja meg azt a történelmi feladatot., hogy minden munkást és minden parasztot mű­veltté és képzetté tegyen. Az 'állam közoktatási célokra csupán öt hábo­rúutáni évben 258.9 milliárd rubelt, fordított. A tanulók száma ezidösze- rint 57 millió., A szovjet főiskotó- kon 1.400 000 ember tanul. Ez más­félszer annyi, mint Európa összes kapitalista országai főiskolai hallga­tóságának száma. A szovjet kultúra fejlődésének ékesszóló jellemzője a könyvtárak, színházak, múzeumok, filmszínházak, klubok állandóan bő­vülő hálózata, a könyv’-, lap- és folyóiratkiadás szakadatlan növe- l<prt<Vee. a rádiózás és a televízió fejlődése. A XIX. pártkongresszusnak .az ötö­dik ötéves tervre vonatkozó irány­elvei előirányozzák a Szovjetunió népgazdasága valamennyi ágazatá­nak újabb hatalmasarányú fellendü­lését és ezen az alapon — a szovjet nép jólétének és kultúrájának to­vábbi emelkedését. Altró Antal elvtársat, a miniszter tanács elnökhelyettesévé választották A Nénknztársaság Elnöki Tanácsa Apró Antal elvtársat felmentette az. építésügyi miniszter első helyettese tiszte alól és egyidejűleg megválás'/ tóttá a minisztertanács elnökhelyet­tesévé. Tényleg- nyílva áll az ajtó*.* November elején az angol képvi- selöházban a hagyományos trónbe- szóddel nyílt meg a külpolitikai vi­ta. A brónbeszéd után Churchill mi­niszterelnök, Eden külügyminiszter. Attlee, a labourists ellenzék vezére és több képviselő mondott beszédet. A trónbeszéd, bár egészen általá­nos frázisokból áll, általában a kor­mány politikáját nyilatkoztatja ki a legközelebbi időre. Az angol uralko­dó legutóbbi trónbeszéde külpolitikai vonatkozásaiban a fegyverkezési haj­sza fokozásának, az agresszív At­lanti Tömb erősítésének, az „euró­pai hadsereg" létrehozásának és a háborús készülődés folytatásának bejelentése volt. Ez persze ellentét­ben' áll ugyancsak a trón beszédnek azzal az utalásával,- hogy Anglia iparkodik „a közeljövőben megvaló­sítani a Szovjetunió és a hái*om nyugati hatalom találkozóját.'* A nyugati hatalmak agresszív politi­kájának folytatása esetón ugyanis alaptalan minden beszéd erről a ta­lálkozóról, s az utalás rá egyszerű­en kísérlet, hogy elvonják a közvé­lemény figyelmét Anglia tényleges külpolitikájáról. A vitán elhangzott hivatalos be­szédek szerint a kormány a nem­zetközi problémák békés rendezése mellett van, s Anglia „nyitva tartja az ajtót" a békés rendezés előtt. — Eden azonban ugyanekkor kijelentet­te, hogy „az adott pillanatban" nem Iát lehetőséget a megegyezésre a Szovjetunióval. Ezért azonban sze­rinte a Szovjetunió a felelős. Kísér­lete, hogy áthárítsa a felelősséget a Szovjetunióra, persze nagyon is át­látszó. Senki sem hiszi komolyan, hogy az angol kormány meg akar egyezni a Szovjetunióval a nemzet­közi problémák rendezését, illetően. Hogy is lehetne komolyan venni sokat hangoztatott megegyezési szán­dékát, amikor közben követeli a Szovjetunió ellen irányuló Atlanti Tömb erősítését és elősegíti az ag­resszív Wehrmacht felélesztését Nyugat-Németországban: A külföldi sajtó figyelmét sem ke­rülte el az angol kormányképviselők hivatalos beszédeinek következetlen­sége. Egyes/lapok megírják, hogy s tóndoni politikusok nem beszélnek őszintén, amikor azt állítják, hogy nyitva akarják tartani az ajtót a . nagyhatalmak közöt ti tárgyalások előtt. „Ezek csak szép szavak —. jegyzi meg az Aftonblaclet című stockhol­mi lap. — Anglia nem tudja kinyit­ni az ajtót, mert Amerika erősen tá­masztja a hátával." A képviselőhöz külpolitikai vitá­ján egyes képviselők szintén kiáb­rándultad nyilatkoztak a kormány politikájáról. Samuels labourista képviselő például kijelentette, hogy az angol kormány a nagyhatalmak közti tárgyalások kérdésében „tel­jes egészéten követi az Egyesült Ál­lamok utasítását." Hector MacNeil labourists képviselő hangoztatta: re­ménytelen kísérlet a Szovjetunióra hárítani a felelősséget azért, hogy nem történtek intézkedések a nem­zetközi feszültség enyhítésére. Ki­jelentette: „Szerintem a nagyhatalmak érte­kezletének út iából az első akadályt nem Moszkvában, hanem Washing­tonban kell elhárnani." Az angol közvélemény mind szé­lesebb körei követelik kitartóan a nemzetközi problémák békés rende­zését. A képviiselöházban lezajlott külpolitikai vita mégis megint csak azt. mulatja, hogy az angol vezető körök nem szándékoznak fe'hagyni jelenlegi külpolitikájukkal, amelyet korántsem az'angol nép érdekei, ha­nem az óceánontúli stratégák agresz- szív tervei diktálnak. hst láttuk a Bonyhádi Zomán^niiíiekben Különösen az ú j kormán Pro­gramm megjelenése óta mondható el a Bonyhádi Zománcművekről, hogy olyan áruféleségeket gyárt, mely ki­elégíti a lakosság szükségletét. Jelen­leg is zsírosbödönök, különböző lába­sok, palacsintasütők és tányérok ké­szülnek. Ezekből az árukból naponta két, vagonnal bocsát forgalomba a Bonyhádi Zomáiíicgyár. * Az üzemi versenvhiradón közölt számok, eredmények, na meg aztán az új munkaihősök névéi már tudat­ja az érdeklődővel, hogy ebben a gyárban, különösen az utóbbi hónap­ban nagy a munkakedv, nagy a ver­sengés az éves terv túlteljesítéséért, a minőség emeléséért. Megállapítha­tó nyomban az is. hogy e nagy küz­delem az „Élüzem" cím elnyeréséért történik. * A zománcozóban a művezetők ez­előtt egy héttel még a tervlemaradás pótlására mozgósították a. dolgozó­kat munkamódszerátadás, valamint felvilágosító munkán keresztül, ma már inkább arról beszélgetnek, ho­gyan lehetne javítani a minőségen. S ez odavezetett, hogy a zománcozó ebben az évben 122 tonnával több közszükségleti cikket gyártott, mint tavaly, s a minőség is az utóbbi. Íré ten a III. negyedévi 72 százalékos minőséggel szemben 80 százalék fölé emelkedett. * A dolgozókról való gondoskodást leginkább a sajtoló műhelyben ta­pasztalhatjuk. Az itteni dolgozók az év elején hiába fordultak a vezető­ség felé azzal a kérelemmel, hogy 4 IS agy dorogi I) A dohánybeváltói munkások a kor­mányprogramom megjelenése után kisgyűlést rendeztek, ahol a IV. ne­gyedéves terv sikeréért szocialista munkakötelezettségct vállaltak. El­határozták, hogy dohánybeváltási tervüket 101,5 százalékra teljesítik. Ezen belül a havi tervet felbontva 90—-110 százalék közötti ingadozás­sal ütemesen teljesítik. Bosnyák An­tal és Tancsa István körzeti felügye­lőket párosversenyre hívta ki Gyula­vári József. A minőségi munka meg­javítása érdekében vállalták, hogy az üzem által elszállított dohány át­vételénél az átvevő vállalatok részé­ről a minőségi kifogás a IV. ne­gyedéves terv folyamán a leszállí­tott anyag értékének 2 százaiéitól nem haladja meg. A IV. negyedév folyamán a havi tervfelbontásban a minőség legmesszebbmenő figyelem- bevétele mellett a munkásbéralap felhasználásánál 3 százalékos meg­takarítást érnek el. A IV. negyedév biztositsanak részükre új munkaru­hát, 1953. novemberében 15 munkás- ruhát kaptak a dolgozók. A sajtoló műhelyben ézideig is jó eredmények születtek, de ezután még nagyobb lesz a vorsenylendület, az itteni dol­gozók között, mert most már tisz­tában vannak azzal, hogy törődnék velük. így határidő előtt egy héttel teljesíteni is fogják éves tervüket. * A gyár bejáratánál egy díszes ki­állítású feliratra lettünk figyelmesek. A tábla osztályon azonban meggyő­ződtünk arról, hogy a szöveg meg­felel a valóságnak. Ugyanis a veze­tőség november 4-én reggelre így fogadta a tábla osztály dolgozóit: „Üdvözlünk benneteket, tábla osztály dolgozót, abból az alkalomból, hog" november 3-ig 1O0 százalékra telje­sítettétek 1953-as évi terveteket." Az a lendület, mely az éves terv sike­res teljesítését eredményezte a tábla osztályon, most is él a dolgozókban De ezentúl inkább a minőség javí­tása a fő cél. * A fülosztályon 14 munkásnő dol­gozik. Meg lehet állapítani, bog)’ az itt szorgalmaskodók eredménye sok esetben felülmúlja egyik rag)’ másik műhelyrész eredményét. November hónapban átlagosan 138 százalékra teljesítették tervüket, g így a mű­helyrészek között a harmadik helye­zést érték el. Meg az év elején el­határozták, hogy két brigádot alakí­tanak egymás között. A Május 17 és az MNDSZ brigádok mostanában az­ért küzdenek, azért termelnek még többet, hogy december elején telje­síteni tudják éves tervüket. i/i fi n vb e vál tó í> a «# folyamán az üzem átlagtóljesítménye 100 százalékon felül lesz. a fizikai dolgozók közül 100 százalék alatti termelők száma nem haladja meg az üzem állományi létszámának a 10 százalékát. A szerződési költségeket a most beinduló szerződtetési kam­pányban 20 százalékkal csökkentik az 1952. évi szerződtetés! költségekhez viszonyítva. Gyulavári József vállal­ta, hogy december 21-re 100 száza­lékra leszerződ tét i 1954. évi dohány­termő területét. Jaks«. Istvánné igyekszik selejtmentesen dolgozni, minden percet kihasznál, hogy minél többet tudjon termelni, hogy ezáltal elősegítse a dohánybeváltási tervet. Az üzem multévi teljesítményéhez viszonyítva az idei 110 százalékos teljesítmény elérésében tevékenyen kivették részüket a következő dol­gozók: Kollár Julia 134,7 százalékkal, Tóth Pálné 108,7 százalékkal, .Taksa Istvánná 107,9 százalékkal, Pető Ist­vánné 107 százalékkal. Az üzem él el mezé« megjafííásáéH Pártunk és kormányunk új pro- grammja fokozott gondoskodást kö­vetel a dolgozókról minden téren, így az üzemi élelmezés terén is- A vas­út területén meg kell állapítanunk, hogy az. üzemélelmezés nem volt ki­elégítő, nem készítettek olyan éte­leket, amilyet a dolgozók joggal megköveteltek, s amit jó étvággyal tudtak elfogyasztani. Az üzemélelmezés megjavítása ér­dekében üzemi konyháink között, versenyt indítunk a „legjobb üzemi konyha" címért,. Vérsenypontok a következők: l. A havi legmagasabb kalóriaérték. 2. A havi hitelterv' pon­tos betartása. 3. A legváltozatosabb étrend. 4. Az üzemi konyha tiszta­sága, rendje, otthonossága és a leg­gyorsabb felszolgálás. 5. Az üzemi konyha személyzete öltözetének, ru­házatának tisztasága és rendje. 6. A panaszkönyv és szemlekönyv b“!egy- zett hiányosságok legkisebb száma. A verseny győztes üzemi konyha sze­mélyzetét igazgatóságunk 1000 fo­rint jutalomban részesíti. Hogy ez a verseny valóban a dol­gozók érdekeit szolgálja, élő való­ság legyen, pontosan a dolgozók ele­ven bírálata szükséges. Vasutas dol­gozóink minden esetben jegyezzék be a oanaszkönwbe észrevételeiket, bí­rálataikat, de írják be ebbe a könyv­be a jótulajdonSágokdt is. esetleg ja­vaslatokkal is segítsék elő a jobb üzemélelmezést. Reméljük, hogy ez a verseny nagyban hozzájárul az üzemi konyha étrendiének ,a minő­ségnek megjavításáéhoz. E versenyben nagy előnye van máris a bátaszéki és az újonnan megalakult gyékényesi konyháknak, melyeknek jó kosztját széles körben dicsérik dolgozóink. Keményen fel kell készülnie és sok hiányosságot kell megszüntetnie a pécsi és a dom­bóvári üzemi konyháknak, ha a ver­senyben az első helyet akarják el­érni. Várnai László MÁV Igazgatóság. Minőségi munkával a terv teljesítéséért A gépállomások traktorosai élénk figyelemmel kísérik traktorostársaik teljesítését. Vigyáznak arra, hogy egyik traktoros, a másik eredményé­től nagyon le ne maradjon. Mun­kájukat versenyben végzik. A ver- senymozgalom nágyon szép és jó kezdeményezés, néha azonban elő­fordul, hogy a nagy mennyiségi tel­jesítés a minőség rovására meg)’. A gépállomások vezetői felvették a harcot a minőségi munkák megjaví­tásáért. A sárpilisi gépállomás traktorosai is tudják teljesíteni a tervet, még akkor is, ha jó minőségi munkát végeznek. Például a Petőfi brigád tagjai között Rátkai István, aki 326 normálihold őszi tervét 552 normál- holdra teljesítette, vagy Kővári Ist­ván, aki őszi tervét minőségi mun­kával 86 normálholddal túlteljesítet­te.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents