Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-01 / 257. szám
4 NAPLÓ 1953 NOVEMBER 1 A klerikális reakció a Horthy-rendszer szolgálatában A klerikális reakció azzal erősítette meg a magyar uralkodó osztályok és nem utolsó helyen saját hatalmi helyzetét. hogy az urálimon lévő rendszer politikai és társadalmi tételek a kötelező hitoktatás 'keretében a vallás tanból vezette le Ezeket a tételeket, szokása szerint, az „Isteni" igazságok köntösébe bujtatta. hogy nagyobb nyomatékot adjon nékik. * Kárát ennek a minden pedagógia* követelménynek ellentmondó hitoktatási rendszernek elsősorban az ifjúság vallotta. A hitoktatás még a politika napi kérdéseitől mentesítve sem illett volna bele a tanrend keretébe. Állításai. alaptételei nemcsak minden tudományos alapot nélkülöztek, hanem egyenesen ellentmondottak a legegvszerűbb természettudományos igazságoknak. Századunk e®5 negyedében például már nem 'ehetett a természettudományokat úgy tanítani, hogy azok ne cáfolják meg a vallás- ián alaptételeit. Ebből következett, hogv a természet tudományok tanára és a hi'tfamár ellentmondottak egymásnak. A kettő között vérződé diák kötetes volt az ellentmondó téte’"- ket (például a világ keletkezéséről!, az anyag örökkévalóságáról, az ember származásáról stb.) egyaránt meg tanulni és helő1 ük szabályszerűen levizsgázni. Emellett a hitoktatás lelki kényszerrel is párosult. A vasárnapi istentisztelet köte'ező vo'j. Szigorúan ellenőrizték és minden távolmaradást számon kértek. Az isko'arend módot nyújtott a hit- tanárnak arra, hogy az elmaradozóka t érzékenyen és az e'ömenetnVe kihatóan megbüntesse. Hány diák nyomta vasárnaponként a fűtetlen temp'omok padját fogcsikorgatva és fűszerezte káromkodással az „áhítat óráiét". Négyszer évente gyónni és áldozni is keletit. Erre az iskolarend is kötelezett! Azok. akik nem szükségeltek az efajta gyakorlatokat, de kény szerből resztvettek bennük, jogos fel háboródásukban gúnyt űztek belő- lük. A gyóntatószék dohos homályában szennyes ,Jbűn"-lajstromokait olvastak fel, vigyorogva jöttek ki onnan, az utánuk következő kezébe nyomták a listát, aki hasonlóképpen cselekedett. örömmel állapítjuk meg. hogy a kötelező hitoktatás munkáskörökben okozta a legkisebb kárt. A tanonc és szakiskolák fiataljai már hazulró1 magukkal hozták a proletárcsalád keserves harcokban megedzett éleslátását, józan íté'őképességét és nem sokat hederítettek a hittanár szavaira. A munkásmozgalom — minden hiányossága ellenére — éreztette hatását és áttörhetetűen falat vont a proletárifjúság és a klerikális reakció közé. Ezzel magyarázható, hogy a „keresztény" munkásszervezetek — mögöttük a klerikális reakció húzta meg magát, — nem igen hódítottak teret a magyar munkásság köreiben. A klerikális pénzzé! támogatott sárga szakszervezetek (a vallásalap 1924-ben százmillió koronával. ami kb. százezer pengőnek felel meg. támogatta ezt a mozgalmat, a prímás 15 millió koronát (15 ezer pengő) adott a dorogi titkárságnak, a pécsi és veszprémi püspök saját költségükön szervezitek meg a szak- szervezeti irodákat, — v. ö. Orsz. Levélt. Vat'iL Közokt. Min. 1—1924—• 16—1825) akciója csődöté mondott: a munkásság zöme megvetéssel fordult V, ezektől a szervezetektől. Egyes helyeken még azt sem tűrték meg a munkások, hogy szóba hozzák őket. így pld. a klerikális Nemzeti Újság bevallása szerint ,,Bánszállás bánya telepén szóba sem lehetett hozni a vasárnapi keresztónvszociafl.ieta munkásünnepen való részvételt." (Nemzeti Újság, 1923. május 6.) * A kötelező hitoktatás elvét a Horthy-rendszer is magáévá tette. Amennyire lehetett, még az iskola tanmenetét is a hitoktatás szelleméhez idomította és a hitoktatás és a természettudományok közötti eVent- mondást is igyekezett letompítani. Ebben az u. n. keresztény irányzatban saját hatalma megerősödését 'átta. A hitoktatás ettől kezdve a keresztény megújhodás eszméit hirdette. A leleményes klerikális reakció úi típusú vallástanát időszerű tétellel gvarapította. Ez a szentist- váni gondolat volt. Vallásos felszín aöatt sovinizmus lappangott. A hitta- nárck ahelyett, hogy az ifjúságot megtanították vo'na elhelyezkedni az ú.i életkeretek között, a hódítani akaró magvar imperializmus őrült eszméit terjesztették és ezzel az elégedetlenséget szították és az új háború útját egyengették. A mindjobban teret hódító fasizmust nyomon követő fajelméletet a magyar nemzeti küldetés mezébe öltöztették. Ezzel egyidőben — ami újabb léoés volt a háború felé — az iskolában és a hittanórán is meghirdették a harcot az „istentelen" bolsevizmus és a Szovjetunió ellen. Szovjetellenes hangulatkeltésre használták a hittanórákat és a magyar hi; tanárok is a háborús uszítok soraiba állottak. * A hitoktatás arra is jó volt, hogy az ifjúságot a népellenes rendszert támogató és szolgáló vallásos szervezetekbe beszervezzék. A szabad, egyéni elhatározás itt nem sokat szá mított. A diákot nem igen kérdezték meg, hogy akar-e a Mária Kongregáció tagja lenni. A fővárosi Rá- kócziámumban például az a szokás dívott, hogy a növendékeket a felvétellel párhuzamosan a kongregációba is beírták és a gyűlések látogatása, bár ezt nem mondották ki nyíltan, kötelező volt és az elmaradást oly rossz szemmel nézték, hogy annak még a bizonyítványban is nyoma maradt! * A kötelező hitoktatás a klerikális reakció előtt minden iskola, az állami intézetek kapuját is tágra nyitotta. Ezzel a felekezeti iskolán kívül maradt ifjúsághoz is szabaddá teite az utat. Ezzel magyarázható, hogy a klerikális reakció mindenhová eljutott és káros szellemével az egész országot megfertőzte. * A felszabadulás után még a Kisgazdapárt körei is belátták a helyzet tarthatatlanságát és a klerikális reakció legnagyobb bosszúságára felvetették a fakultatív hitoktatás kérdését. A klérus a hitoktatást itt Baranyában is politikai célokra használta fel és a magyar népi demokrácia ellen lázított. Pécsett például mind a fakultatív hitoktatás beveze tése, mind pedig az iskolák államosítása ellen heves harcot indított és erre még az ifjúságot, a diákságot is felbujtatta. A ciszterciek pécsi gimnáziumában Kühn Szaniszló ig. mondott lázító beszédet. A klerikális iskolákban tiltakozó íveket köröztek, a jezsuiták Pius intézetében pedig véresre verték Szókola Lászlót, egy munkás kisfiát, aki nem volt hajlandó a tiltakozó ívet aláírni. — (Dunántúli Napló, 1948. május 19.) Az a szellem garázdálkodott Pécsett is, amely Asztalos Sándor póespetrei plébánost fűtötte, aki fellázította a tömeget és gyilkosságra bujtoiratott. * Népünk élt a szabadsággal és fel számolta a régi, elavult rendszert. A hitoktatás terén tapasztalt visszaélések után érthető, hogy éber figyelemmel kíséri a hittanítás kérdését és nem tűri, hogy a hittan orvé alatt bárki is veszélyeztesse a szocializmus építését és megfertőzze az ifjúságot. A külpolitika hírei RÓMA Firenze-megyében a legkülönbözőbb szakmák dolgozói hétfőn 0 órától 13.00 óráig általános sztrájkot tar tottak. Ez a sztrájk folytatása volt annak a sztrájknak, amellyel Firenze városának dolgozói szombaton a Pignone-gépgyár bezárása ellen tiltakoztak. BUENOS AIRES Amint a „Democracia" című argentin lap közölte, Arthur Gardiner, az Egyesült Atomok új cubai nagykövete sajtóértekezletén kijelentette, hogy az angol csapatok Brit- Guyamába vezénylése és az angol hatóságok egyéb intézkedései az Egyesült Államok kormányának tud tavai és beleegyezésével történtek. NEWYORK Santiagói jelentés szerint a Chilei Ujságírószövetség tiltakozást jelentett be amiatt, hogy az argentin rendőrség Buenos Airesben letartóztatta a IV. Világifjúsági Találkozóról hazautazó chilei fiatalokat. VARSÓ Október 25-én a lengyelországi Jordanow városában ünnepélyes keretek között felavatták azoknak a hős szovjet harcosoknak emüékmű- vét, akik a lengyei városok és falvak felszabadítása alkalmával, a hitleri terülebrablók ellen vívott har cokban estek el. Az avatási ünnepség résztvevői lelkesen .tüntettek a lengyel és a szovjet nép barátsága mellett. RÓMA A terni acélművek ügyében megegyezés jött létre a szakszervezetek ás a kormány között. Az egyezmény előírja, hogy az elbocsátott kétezer munkás közül kétszázat vissza kell venni, a többi ezernyolcszáz munkás elbocsátását pedig háromhónapi felfüggesztésre kell változtatni. Két átképző tanfolyamot is indítanak az nymodon felfüggesztett munkások számára. A három hónap elteltével a szakszervezetek és a kormány újból megvizsgálják a helyzetet. A kormány azonban máris köteles min den lehetőt elkövetni, hogy emelje az acélművek termelését és ez által tehetővé tegye, hogy az állásukból felfüggesztett munkások újból munkába állhassanak. Ebből a célból a kormány négymilliárd lírát utalt ki az üzem gépi berendezéseinek rendbehozatalára. AHOL AZ ACÉLT EDZIK... — N 1 em lesz ebből ember sóba — dobta haragos kedvvel zsíros kalapját az ablakba Fehér Kálmán. Ez a haragos szó a fiára célzott. Jani megint elfelejtette megalmozni a tehén alá az istállót. A legelőről hazatérő jószág üres jászolt talált. A libaitatóba is hiába nyújtogatták nyakukat a libák, nem volt ott egy csepp víz sem. — Hát ilyen ez a gyerek — zsörtölődött tovább Fehér. ■— Nincs benne egy fikarcnyi se az apjából — ebben a mondatban kis öndícséret is meglapult. Az asszony észrevette. — No! Te talán különb voltál? — nagyon szerette egyszem fiát. A családi pörlekedés mindig miatta volt. j i ú — Különb bizony. Ilyen koromban már öreg kommeociósnak számítót am — érvelt Fehér. — Azt akarod, hogy a fiad is cseléd legyen, mint te voltál... most más világ járja — ezt kissé sértődötten mondta, olyan hangsúllyal, mintha ann^k a régi világnak vágná a szemébe. — Hagyjuk ezt, veled nem politizálok — ez volt az öreg szavaiárp- sa és az asszony tudta, hogy vitának tovább nincs helye. Azért hüm- mögött hozzá, hogy látszatra is, de az övé legyen az utolsó szó. Fiókos ládából elővette hosszúszárú pipáját. Szétszedte és a nadrágszíj jhoz kötött szurkálóval tisztításához látott. Közben a termelőszövetkezeti tagsági könyvön járt az esze. Ma írták be a havi munkaegységet. Jó lenne odadörzsölni az asszony orra alá, hogy ezt add össze. A fiad meg én az kettő, de várt. Úgyis megkérdezi. Kifúrná az oldalát a kíváncsiság. Akkor majd előrukkol vele. Abban aztán nem lesz köszönet. Az asszony nem sokáig váratott magára. — Neked beírták a munkaegységet? — kérdezte mosolyogva, hogy Fehér is elhúz.a a száját. — Be! Itt van! — kivette a belső zsebből és az asztalra tette. Lassan nyúlt utána az asszony. — Sok van benne? — Majd meglátod. Több, múlt a fiadnak. Ebben igaza volt. A Fia tájára sem jár. a szövetkezetnek. Pedig eleget hallgatott miatta. Az öreg Fehér azért nem erőszakolta, mert vékonyka legénv volt. Most gyógyult fel a tüdőgyulladásból. Meg aztán az ősszel sor alá kerül. Addig meglesz idehaza. A baj ott kezdődött, hogy nem igen volt meg Jani odahaza. Két krajcár érőt nem tudtak bevasalni rajta. Csak az erdőben meg a gáton cserkészett. Élethűen utánozta a madarak énekét. Ebben 'ette örömét. Fehér kitörni készült. Most mindent az asszony szemére vet. ö a hibás. Sokat megenged a gyereknek, de a felesége megelőzte. — Ez... ez nagyon sok — és anyásán megsimogatta az öreg hajlott hátát. — 72 munkaegység egy hónapban. Akkor már 700 felé jár az egész évi. Fehér elmosolyodott. Jólesett, ha dicsérték. Egészen elfelejtette, hogy neheztel a fiára ... ... A fia vacsoránál került szóba újra. — Már megint hol van? Egész nap csak csavarog. Lesz, majd belőle egy semmirekelő. Hiába dolgozok én ... hiába — vakarta a fejét Fehér. — Majd hazajön, ha megéhezik! — védte az asszony Janit. — Majd ... majd ... ezt hallom mindég... — a tűzhelyre nézett. — Mi az ott hátul, abban a zománcos lábasban? — és összehúzta szemöldökét. — A fiamnak főztem. Nem szereti a lecsót — ejtette lassan a szót az asszony. — Kényeztesd csak... hej! Majd a katonaságnál megtudja, mi az válogatósnak lenni... i (VI •* * l'*eg is 'tidtaFrhér J dós. Az első napok nehezen teltek. — Lassan szokta meg a rendet, a közösséget, a közös életet. A koszt?... Az meg egyenesen kifelé kívánkozott. Nem volt az rossz, de mikor otthon azt ehetett, amire éppen a foga fájt. Egyszóval a kiszabott ételnek volt kesernyés íze. De aztán lassan hozzáéhezett. A második héten már nem maradt semmi a tányérjában. Hanem a renddel nem ment ilyen gyorsan. Azt szokni kell, • de úgy. hogy vérré váljék. Ez aztán a nehéz dolog. Négyen voltak egy fa- 'uból. A többieknek könnyen ment. Azok már otthon a DISZ-ben, meg a szabadságharcosoknál megszokták a rendet, itt csak folytatták a fegyelmezett életet, ő még a DISZ-be sem lépett be. Pedig Szabó Piros — a szíve választottja — eleget pi- rongatta érte. ö egyre csak azt hajtogatta: „Majd párttag leszek, ha eljön az ideje. Csak nem megyek gyerekek közé." Arra nem gondolt, hogy meg is kell érdemelni a tagkönyvet. A rend és Jani nem voltak valami jóbarátok. Nehezteltek is rá ezért a falubeliéi: — Mindig azt mondják, hogy a miklósiak rendetlenek, pedig csak egyedül te állsz hadilábon a renddel. Miattad minket is elneveztek rendbontónak. Ettől a naptól foglalkoztak vele. Segítették, hogy helyesen ossza be idejét. Jusson is maradjon is. Eleinte igen húzta az orrát Jani. Különösen akkor, amikor a Kerekes Pista, aki nála egy évvel fiatalabb volt, magyarázott neki. Ilyenkor lángvörös lett. Melle kidagadt. Kezét úgy tartotta, mintha husángot szorongatna ü:ésre készen... de hallgatott, mert a többiek körülállták és bólogattak, helyeselték Kerekes szavait. Egyszer aztán olyan dolog történt, amire sokáig vissza emlékezett. Hanyagságból nem tisztította meg a fegyverét. Az ellenőrző parancsnok észrevette és magához hívatta: — Holnap jelentkezzen nálam. Ez fenyítést érdemel — és magára hagyta a meglepődött harcost. Fehér Jani arca elsápadt. Ilyen még nem volt. ő fogdában üljön... Kap vagy tíz napot... Talán jobb, ha meg sem éri a reggelt... vagy itthagyja a laktanyát... ilyen és hasonló gondolatok jártak az eszében. Nem aludt semmit egész éjjel. Csak gondolkodott: mi lesz holnap? Másnap a parancsnok látszólag szí gorúan fogadta. — Tudja, hogy vétséget követett el? — Igen! — felelte Jani bűnbánóan. — Azt is tudja, hogy fenyítés jár érte? — Igen! — és elcsuklott a hangja. — Én azonban nem fenyítem meg — mondta a parancsnok minden szót külön kihangsúlyozva, — első vétsége. Bízom magáiban, hogy ilyen nem fordul többet elő. Kóválygó fejjel ment ki az irodából. Nem ezt várta ... Bíznak benne ... ez motoszkált a fejében... ahelyett, hogy megfenyítették volna... Piroska ... toppant elébe hirtelen a lány képe... tegnap írt... dicsekedett. Valami meglepetésről beszél, amit a szülei készítenek neki... gondolnak rá ... pedig ő nem dicsekedhet el semmivel... ha most megfenyítették volna ... eh! nem vagy legény Jani... a többiek mind különbek. Itt valamit tenni kell... Érezte, de akarta is, hogy ez nem mehet tovább. Sokáig küzdött még önmagával, de végül is felülkerekedett benne az erő, a javulni akarás. Nem is volt baj vele többet, sőt — egyszer meg is dicsérték. ... a második évben DISZ-tag lett, de ennek is hosszú sora van. Igen megtetszett neki a népitánc. Mindig is szerette a ropogóst. Otthon előtáncos volt. Itt is ő tanította a többjeiket. Egyszer aztán a DISZ-titkár elhintette a bogarat a fülébe. Az egyik táncpróbán azt találta mondani a szakaszagitátornak: — Az ilyen aktív harcosnak a DISZ-ben a helye — és Fehér Janiira mutatott. Este Jani azon gondolkodott, vájjon miért mondta ezt a DISZ-titkár. Meg is kérdezte a szomszédját: — Hallod? Karcsi... Mondd már... lehetek én DISZ-tag? — Kérdezd meg a titkárt. — Az azt mondta, az ilyen aktív harcosnak a DISZ-ben a helye. — Akkor én már rég beadtam volna a felvételi kérelmemet. Fehér Jani másnap bekopogtatott a DISZ-irodába éí előadta felvételi kérelmét... * e areiD a kél év is csak 2 év és elmúlik egyszer. Az öreg Fehér nem győzte eléggé nézni a fiát, amint megint civilbe bújt. Alig ment rá a régi ruha, de ez még csak a kisebbik hiba, hiszen iut a 45 mázsa búzából ruhára is. Ennyit kapott SZ idei elszámolásnál, a csoportból. Mikor megjött a fia, szó nélkül a csoportirodába vette útját, de nem egyedül. Vitte Szabó Piroskát is, akivel közben már megtartották az eljegyzést is. Mert nagy terveket szőtt Jani. Még az ősszel kitoldják a házat egy szobával és utána lakodalom lesz, de még milyen. Fehér nem bírta sokáig szó nélkül: — Mi lelte ezt a gyereket? Nem válogatós ... még a lecsót is megeszi, a munka végét is megfogja ... mégpedig keményen ... — Drága jó fiam az nékem — töröl get te a szemét az asszony elérzé- kenyülve. — Úgy az enyém is, mint a tiéd — tömte meg a pipáját sértődötten az öreg. — Miénk a lelkem ... megváltozott ... ember lett. — Ember — fogta meg a szót Fehér, majd így folytatta: — Hosszü volt kivárni a két esztendőt... de érdemes volt... embert faragtak a fiamból... Gáldonyi Béla
