Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-05 / 260. szám

NAPLÓ s x KÉZ A KÉZBEN A BÖ TERMÉSÉRT Ml VJ SÁG PAKSON? Vak Terel Tiláetalant! — mondták megvetően a decsi kulákok tavaly, amikor az 500 holdon meg­alakuló Búzakalász termelőcsoport- nak azonnali támogatója lett az Alkotmány tszcs. — Éppen elég baja van az Alkotmánynak, mit avatko­zik bele a Búzakalász dolgaiba? En­nek a kijelentésnek nagyon is mély­reható oka volt. A falu „kuvikjai" felismerték, milyen nagy jelentőségű s régibb, tapasztaltabb tszcs segít­sége a fiatalabbaknak. Ezért térj észt- gették úton-útfélen, hogy törődjék mindenki a maga bajával, az Alkot­mány tszcs ne avatkozzék bele a má­sik dolgába. Eleinte még a Búzakalászban egyes tagok között is lehetett ha'lani ilyen hangokat: „Tudjuk mit kell tennünk. Ha segítségre lesz szükségünk, maid szólunk!" A csoport irányításába való beavatkozásról ugyan szó sem volt, de Kiss Antal, a három éve működő Alkotmány e'nöke nem ér­tette a dolgot. Szemét továbbra is rajtatartotta a fiatal csoporton. Va­lahogy olyanformán, mint az idősebb testvér öccse minden lépésén. Anél­kül természetesen, hogy amaz érez- né, vagy bántónak találná ezt. Mert kedves volt neki ez a kedves cso­port, hiszen létrejöttével ők is erő­södtek. Győzelem volt ez a javából, élő bizonyítéka annak, hogy egyre többen ismerik fel: a helyes út az, amelyet Kiss Antal választott ötve­nedmagával, még 1950-ben, amikor megalakította a csoportot. Jot» a tavasz, megháromszoro­zódott a munka, s a gond a Búza- kalász tszcs-ben. Már meg kellett volna kezdeni a tavasziak vetését, de a sárpilisi gépállomás nem kül­dött traktort. Később már gép is lett volna, csak hozzáértő ember hiány­zott mellé. A Búzakalásznak pedig akkor még nem volt traktorosa a gépállo­máson. A csoporttagok arra gondol­tak: segítséget kémek az Alkotmány tszcs-től. De egyikük se szánta el magát, hogy elinduljon. Még emlé­keztek büszke kijelentésükre. Várták Kiss Antalt, az elnököt, hátha eljön hozzájuk és megkérdi, mire van szükségük, de az csak nem jött. Ugyanakkor az Alkotmány terme­lőcsoportban Kiss Antal ezekkel a szavakkal szorította meg Báli And­rás fiatal traktoros kezét: — Indulj rögvest, láss munkához. Tudod miért fontos, hogy a Búzaka­lász földjén most jó munkát végezz: a vetésük van veszélyben! S Bald András még aznap szán­tani kezdte a szomszédos csoport földjét. A tszcs idejében elvethette a magot. Most már a csoporttagok is gyak­ran átlátogattak egymáshoz, kicse­rélték tapasztalataikat, ötleteiket, közelebbkerült egymáshoz a két tszcs. Az elnököket is rendszeresen lehetett együtt látni, s ilyenkor, a legfontosabbról, a munkáról folyt a szó. Kiss Antal váltig azon igyeke­zett, hogy meggyőzze Német Györ­gyöt, vessenek több kereszieoros ga­bonát, négyzetes kukoricát. Megéri, ősszel kétszeres lesz a termés, a ré­szesedés. Azt is elmagyarázta, ho­gyan kell alkalmazni az új agrotech­nikát. Köszönetképpen a Búzakalész tagjai nyáron meg az Alkotmánynak segítettek a dőlt búza aratásánál. S egymás önzetlen, testvéri segítsége egyre terebélyesedett, nőtt. A fi*ta(ok iste/diek átiúrni egymáshoz. Először a Búzakalászból jöttek „szétnézni" ’— így mondták. Aztán késő estig is ottmaradtak, el­beszélgettek egymás munkájáról. Legközelebb már Keresztes Sándor DISZ-titkárral mentek át a fiatalok az Alkotmánytól a szomszédos cso­portba. Amikor néhány óra múlva elbúcsúztak egymástól, a vendéglá­tók ezt mondták: „Jöjjetek máskor is, ezentúl már gyakrabban elvá­runk benneteket!" Kora ősszel aztán, amikor a ter­mést számbavették, kiderült, meny­nyire hasznos ez a „szövetség", ki­váltképp a Búzakalász termelőcso­portnak. Egyetlen egyénileg gazdál­kodónak se termett 19 métermázsa ősziárpája, 40 métermázsa kukori­cája holdanként, csak a Búzakalász tszcs-nek. Zárszámadáskor jutott is bőven a munkaegységekre. Egy-egy -ísonnrttag búzából 3 kilót, árpából 3 kilót, pénzben 8 forintot kapott. Most pedig hátra van még 20 méter­mázsa cukor, 180 liter olaj és egy sor egyéb termény szétosztása is. Beköszöntött az ősz. Kukoricával, napraforgóval, cukorrépával megra­kott szekerek gördülnek végig az ut­cákon, Esőre áll az idő, ég a munka az emberek keze alatt. Serényen dolgoznak a két csoport földjén is, fűszerpaprikát, gyapotot szed a tag­ság, néhárryszé* m^terr? pe­dig már traktor zúg a letakarított táblákon. Az országúton gépkocsi ro­bog: paprikát visz a bogyiszlói ma­lomba, a Búzakalász és az Alkot­mány tszcs-ét együttesen. Visszafelé ugyanúgy megrakodva jön: közösen hozzak be Sárpilisről a kiutalt mű­trágyát. S a fiatalok barátsága is tovább fejlődött. Egyik alkalommal, amikor ismét együtt volt a két tszcs ifjúsága, az Alkotmány diszistái fel­vetették: jó volna a politikai okta­tást is együtt tartani. A Búzakalász fiataljai örömmel beleegyeztek és az első foglalkozásra már közösen ültek össze. Itt azután már olyasmi­ről is szó esett, hogy miért áll job­ban az őszi munkával az Alkotmány tszcs. — Azért — mondta Keresztes Sán­dor, — mert nálunk a fiatalok is fegyelmezetten dolgoznak. Kétszáz munkaegységnél kevesebbet még a lányok se teljesítenek, s pontosan járnak munkába — Varjas Mária, BaM Júlia erre a legjobb példa. Ezt kell nálatok, a Búzakalászban is el­érnetek. S ebben mi is segíteni fo­gunk benneteket. Azóta mintha jobban halad­na az őszi szántás-vetés a Búza­kalászban: még e héten végeznek ve­le. Ezt a munkát ugyancsak közösen oldják meg. Néhány napig, amíg a traktorok a betakarítással jobban előrehaladt Alkotmány tszcs terüle­tén dolgoznak, addig a Búzakalász tagjai előkészítik a földet, aztán for­dítva. Ilymódon egyetlen percet sem állnak a gépek. Időben földbe kerül a mag, a ^ét egymással szövetkezett termelőcso­port tagsága őrködik efelett Decsen. Polgári Ferenc LEVELEZŐNK ÍRJA: A szcdresi DISZ-szervezetről . . . Szedresen általában az a véle­mény, hogy van DISZ szervezet, de mégsincs, vagyis papíron van, de a gyakorlatban nincs. Úgy látszik, hogy ez a szekszárdi járási DISZ bizottságnak mindegy. Pedig itt van a községben a Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat, a gépállomás, ahol szintén sok fiatal dolgozik, de je­lenleg nem foglalkoznak semmifé­le szervezeti élettel. Jó lesz, ha a járási DlSZ-bizoltság megjavítja a munkáját, mert ezt elvárják tőle a szedresi fiatalok. A járási DISZ- bizottság hanyag munkájának tulaj­donítom azt is, hogy a fémgyüjtési hónappal kapcsolatban kiadott fel­hívásokat a WC-be n „raktározták" el, elhasználás végett, ahelyett, hogy gondoskodtak volna szétosztásukról. Juhász Gyula Szedres A Bonyhádi Z unáncmővekben november 2-ín nem volt százszázalékon alul teljesítő A Bonyhádi Zománcművekfoen a dolgozók hatalmas lelkesedéssel kezdték meg a forradalmi műszak első napját. Az üzemekben lelkes versengés alakult ki a dolgozók kö­zött. November 2-án nem volt 100 százalékon alul teljesítő dolgozó. — Háromszáztizen vállaltak kötelezett­séget a forradalmi műszak idejére. Egyénileg is kiemelkedő eredménye­ket értek el a dolgozók a vállalá­sok és a tervük teljesítésében. — Haász Teréz fújó 120 százalékra tel­jesítette vállalását, míg tervét 150 százalékra. Tóth Gizella fülhegesztő, 162, Lőrincz Eta gépmunkás 177, Gecső Géza bádogos 161, Kreutz Já­nos 125 százalékra teljesítették no­vember 2-án tervüket. Ma befejezik Haussknechték a vetést . . . Ny rkos, h'deg regge're virradt november 2-án. Alig múlt 6 óra, még nem világosodott ki teljesen, de Hauszknecht Ferenc szekszárdi dol­gozó paraszt udvarán már befogva áll a két ló. A kocsiderékban búzás­zsákok bújnak meg, vetni indul a fiatalabb gazda, ifjú Hauszknecht Ferenc. Az apja sürgeti, hogy ne ká­szálódjon már annyi ideig, úgy is rövidek a napok, egy-kettőre este van. Ifjú Hauszknecht Ferenc nem sér­tődött meg apja unszolására. Tud­ja, hogy mi bántja az öreget, hiszen őt is izgatja a dolog, igyekszik is eléggé. Megkéstek egy kicsit a ve­téssel. Nem fejezték be határidőre, és ezért türelmetlenkedik az öreg, ezért nem tud nyugodni. Igaza is van, most már nem lehet várni. De hát ők nem is vártak, csak úgy ke­rült a dolog, hogy a gabona legna­gyobb részét kapások után vetik és előbb le kellett takarítani a földet, előkészíteni a talajt, ami nem volt kis dolog ilyen száraz időjárással. Trágyáztak is, mert mégis csak jobb ha a búzaföldön van a trágya, mint­ha az udvaron tornyosodik, gőzölög. Ilyenforma gondolatokkal veszi fel a gyeplőt ifjú Hauszknecht Ferenc és pár perc múlva kocsizörgés veri fel a Zrinyi utca csendjét. Behatol a le­függönyözött ablakok mögé, ahol sokan még most fordulnak a másik oldalukra. Végighalad a kocsi a váro­son, a reggeli csendben messzire hallatszik kotyogása, talán a Beze- rédj-utcáig is eljut, de Keresztes Já­nos kulák emiatt nyugodtan alszik. Öt nem izgatja, hogy a tervezett 5 ás fél hold gabonából még egy sze­met sem vetett el eddig. A fiatal garda n’áu nemsokára az öregek is indulnak ki a szőlőbe. Példás rend marad a házban. Hausz­knecht néni a lakást hozta rendbe, Hauszknecht bácsi pedig megetette a két tehenet és az istállót takarította ki. Azán elindultak bekapálni. Ez az, a szőlő, ami a vetésen kívül nyug talanítja Hauszknecht bácsit. Nem sok termett az idén és nem tudta teljesíteni borbeadását. Ezzel úgy ér­zi, csorba esett a becsületén. „Büsz­ke voltam rá, hogy eddig mindig első voltam a kötelesség teljesítésé­ben, hiszen tudom én, hogy mi a rend. Búzából az idén annyi termett, hogy 10 mázsát a szabadpiacon ad­tam el, pedig az ősszel úgy vettem vetőmagot. Sokan ki is nevettek, hogy elsiettem a dolgot, minek olyan korán vetni, majd adnak vetőmagot. De én nem vártam, elvetettem idő­ben. még nótát is kaptam a hangos híradóban. Nem bántam meg. Négy holdon 60 mázsa búzám termett. Ezért akarom most is, hogv miné’ előbb befejezzük a vetést. Nincs is már sok, csütörtökön már azt mond hatjuk, hogy végeztünk. Ezzel ün­nepeljük meg november 7-ét, de "mellett más is serkentett bennün­ket. Amint az idén tapasztaltuk, a jó termés a mi hasznunkra volt, mert 10 mázsa búzát 340 forintjával eladni az nem kis dolog, arra sincs gondunk, hogy mit együnk a télen. De a magunk haszna mellett kor­mányunk programmjának megvaló­sítása is azt kívánja, hogy minél töb­bet termeljünk. így hallottam a kis- gyűléseken és azóta ezzel a tudat­tal dolgozom reggeltől napestig". — így beszél Hauszknecht bácsi, ha va­laki szóra bírja őt. A sö éf este ve'i haza Hausz- knechtéket a határból. A fiatal gaz­da 3600 négyszögölön huzattá bele a magot a földbe, Hauszknecht bácsiék is jó darabot bekapáltak. Este az­után, miután megetették az állatokat, egyszóval végeztek, amíg a vacsora készül, az unokájával foglalkozik Hauszknecht bácsi. Az eleven feke­teszemű, feketecopfos kislány má­sodik osztályba jár és mindig beszá­mol esténként nagyapjának az isko­lában történtekről. Hauszknecht bá­csi együtt örül a kislánnyal az ötös feleleteknek és csodálkozva nézegeti a gyerek füzetébe rajzolt trollibuszt. Lám csak mit tud ez a kislány. Ta­níttatni fogják. Tanítónéni szeretne lenni, hát most az is lehet. Közel 1200 dolgozó paraszt elvetett — Miért nem silrznak — Épül a Paks — Tolna-mö'si va-út — A konzervgyárban — A mindent hiriil adó“ versenytáhlak . Egyre gyorsutó ütem­ben halad a vetés. Ez- ideig 1200 dolgozó pa­raszt vetette el búzá­ját. Az utolsó értékelés szerint mindössze 136 dolgozó paraszt van őszi vetésével vissza. A községi tanács dol­gozói Lovász Sándor VB elnökhelyettes irá­nyítása mellett rend­szeresen látogatja a község dolgozóit, azo­kat a dolgozó parasz­tokat akik késieked. nek a vetéssel. Meg­magyarázzák, hogy milyen fontos miné] előbb vetni, mennyire függ ez össze saját jö­vedelmük emelésével. Nem kell agitálni Kern Ferenc, Táncsics- utcai 5 holdas, FeyI Fe­renc 7 holdas és Led- neczki Józset 6 holdas dolgozó parasztokat. Ugyanis árpa és rozs­vetésük már 15 centire megnőtt s búzavetésük is kikelt már. * Pak.son az a hír járja, hogy azért npm silóz­nak a dolgozó parasz­tok, mert az iáén ter­mett bőven takarmány és az állatokat silóla- karmány nélkül is át lehet teleltetni. Két­ségtelenül az idei bő termés lehetővé teszi az állatok zavartalan átteleltetését, de a gon­dos gazda minden­re számít és azért si~ lóz. Azonban az ilyen dolgozó paraszt kevés van Pakson. Olyan né­zet pk vannak, mini Ruft Ferencé aki ki­jelentette, hogy ő azért nem silóz, mert van elég szálastakarmánya. De azt nem veszi fi­gyelembe, hogy a siló- takarmányt az állatok télen sokká; jobb ét­vággyal fogyasztják el. mint az esőnek szél­nek kitett kukoricaszá­rai és a száraz szénát. Mindent el kel] követ­ni Pakson, hogy min­den silózható terményt silózzanak. # Egyre szépül és gaz­dagodik Paks község is. Az elmúlt évben ad­ták át a iorgalómnak a község határában hú­zódó hatos műutat és ezzel egyidöben már az új müút mellett meg kezdték az új vasút alapjainak építését is. A MÁV Vasútépítő üzem] Vállalat dolgo­zói és gépei 1953 már­cius 19-én jelentek meg Paks határában és meg­kezdték ötéves tervünk eme nagy célkitűzésé­nek megvalósítását. Azóta már sokszáz köbméter földet moz­gatta,meg. Még eb­ben az évben a Paks- Tolna mázsi vasútvo­nalból — mely 33 kilo. méter hosszú lesz — 2.2 kilométer hosszú­ságban a földmunkákat terven lelül elvégzik. Az új vasútvonalnak nagy jelentősége van, hisz többek között ezen jut, er sokkal rövidebb idő alatt a komlói szén Sztálinvárosba és emel­lett megjavul a duna- mentj községek közle­kedése is. Közel 10 millió forintot tordít ál­lamunk e vasútvona] felépítésére * A konzervgyárban új szociális célokat szol­gáló épület építését kezdték meg ezelőtt 2 hónappal. ötéves ter­vünk és a kormány új programmja fontos fel­adatként jelöli meg a dolgozókról való foko­zottabb gondoskodást. Ebben az új épületrész ben is kiieiezésrp jut pártunk politikája és kormányunk új pro­grammja. A szociális célokat szolgáló épület leiszerelése, berendezé­se és építése a leg­újabb építkezési mód­szer szerint történik. Egv épületben helye­zik el a többszáz sze­mélyt befogadó kultúr­termet, a fürdőket, WC-ket, öltözőket, va­lamint az üzemi kony­hát és az ebédlőt. Az épület felső emeletén pedig az irodahelyisé­geket fogják elhelyez­ni. A terv szerint még ebben az évben tető alá húzzák ezt, az épít­kezést. Államunk 411 ezer forintot iordít ar­ra hogy a Paksi Kon­zervgyárban megjavul­jon a dolgozók szociá­lis helyzete. ’ # Kevés községben le­het annyi versenytáb­lát találni mint Pak­son. Csaknem minden utcasarkon lenget egyet-egyel a késő őszi szél. Azonban nem minden versenytáblát használnai. fel arra. melyre az hivatott. A Villányi-utca sarkán egyik villanyoszlopon például egy hatalmas verseny tábla csak ar­ról ad hírt, hogy a ku­korica átvétel a Villá- nyúutcai raktárban van. A község terüle­tén a versenytáblák többsége nem ad hírül semmit, illetve csak azt, amit még az idő vasloga meghagyott rajta Az elmosdódott írásokból csak követhez tetrn lehet hogy mi is volt azon eredetileg. - Pedig érdekelné a pak­si dolgozókat is, hogy az őszi munkák, vagy a begyűjtés versenyé­ben ki az első, ki a le­maradó, esetleg ki előz te meg versenytársát. 20.000 látogatója volt a szekszárdi mezőgazdasági kiállításnak Egy heti nyitvatartás után feje­ződött be a szekszárdi mezőgazdasá­gi kiállítás, melyen Tolna megye 62 termelőszövetkezete, 8 állami gazda­sága mellett 25 egyénileg dolgo­zó paraszt is bemutatta állatállomá­nya és terményei színe-javát. Va­sárnap, a kiállítás utolsó napján 250 kiállítónak elismerő, illetve díszok­levelet adtak át, első helyezést el­ért kiálh'tók között pedig 40 ezer fo­rint pénzjutalmat osztott kn a ver­senybizottság. A kiállítás látogatóinak száma a nyitvatartás egy hete alatt megha­ladta a 20 ezret, a kiállításra bizto­sított 50 százalékos vasúti kedvez­ményt pedig 4000 dolgozó vette igénybe. (MTI) Beszélgetés Majláth MagcUvnl és Wirth Zsuzsával a nagy szünetben Éles csengetés, vége a tanórának. A szekszárdi általános leányiskola folyosójára zsibongva tódulnak ki a kislányok. Van köztük, ki kezében a tízórait tartja. Mások könyvet szo­rongatnak hónuk alatt. De legtöb­ben felszabadultan nevetgélnek, cse­vegnek a szünetben. Két kis úttörő, — egy magas és egy alacsonyabb, — karöltve sétálnak a folyosón. Mindkettő régi ismerősünk. Maj­láth Magda és Virth Zsuzsa nyol­cadikos úttörők, az eddigi „vaskam­pányok" nagyszerű hősei. Egyéni és brigádgyüjtésben egyaránt vet­ték ki részüket Ismerősként üdvö­zölnek bennünket. Megkérdezzük, hogyan készültek fel, mint régi ki­próbált harcosok a novemberi vas- gyüjtő hónapra. Egymásra néznek, majd Zsuzsa szólal meg először szem rehányó hangon: — Mindenekelőtt panasszal élünk. Nagyon fájt, hogy nem kaptunk ki­váló fémgyüjtő jelvényt pedig igen sokat gyűjtöttünk már. Valóban így is van, mondottuk néki. — De van­nak olyanok is, akik a Ti eredmé­nyeiteket is túlszárnyalták. Most azok kaptak jelvényt. De ha tovább­ra is szorgalmasak lesztek, rátok is sor kerül majd. — Remélem is — szólt közbe Maj­láth Magdus. — Most senki sem fog bennünket megelőzni. Mindket­tőnknek van már 12 mázsa a vas- gyüjtő hónapban. De ezzel nem elégszünk meg, mi tovább is aka­runk gyűjteni. Én kihívtam Zsuzsát versenyre, remélem, hogy a hő vé­gén elérem a 25 mázsát, — Én meg elfogadtam a versenyt — mondja Zsuzsa, fejét felvetve. Remélem, hogy én fogok nyerni. Mindketten erősen fogadkoznak, hogy megszervezik brigádjaikat, és úgy fognak felkészülni a nagy ver­senyre. Azzal a megnyugtató érzés­sel távozunk az iskolától és a két úttörőtől, hogy a szekszárdi általá­nos leányiskolában komolyan veszik a vasgyüjtést és éppen ezért, mint a múltban is, jó eredményeket fog­nak elérni. Sméleti színvonalunk emelését segíti elő az AMG­MDATSZOIGÁLTATIV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents