Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-01 / 257. szám
N Ä P C ö 1953 NOVEMBER 1 26 ffKi a tömegek közé!11 — jelszó váljon valósággá Bonyhádon is Bonyhád község a szántás-vetési munkáitokban igen el van maradva. Ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tolnamegye a megyék közötti versenyben utolsó helyen kullog. Vaj jóm mi lehet ennek az oka? Talán Bonyhád község dolgozó parasztjai nem annyira becsületesek, mint a szomszédos Kisvejké-é, ahol már rég befejezték a szántást-vetésl? Vagy mint versenytársuknak. Zomba községnek dolgozó parasztjai, ahol a mezőgazdasági munkák közel járnak a 100 százalékhoz? Ügy véljük, hogy n: m ez a hiba. Sokkal in- k-áb az, hogy sem a tanács, sem a községi pártszervezet nem foglalkozik eléggé dolgozó parasztjainkkal. Nem tesznek meg mindent, hogy meggyőző és felvilágosító munkával kizökkentsék őket az esőí-váró álláspontjukból, hogy szakítsanak a „száraz a föld elmélettel". A tanács nem foglalkoztatja eléggé ae ál- landóbizottságot és inkább csak a bajok megállapítására, mint azok kiküszöbölésére szorítkozik. De a községi pártszervezet sem siet a tanács segítségére és nem bocsát elég népnevelőt rendelkezésre a felvilágosító munkánál, Elég, ha rámutatunk arra, hogy hónapok óta alig jelennek meg 10—15-en a népnevelő értekezleteken, holott 80 népnevelője van a községi pártszervezetnek. Itt látjuk a szoros összefüggést a szántás-vetési terv alacsony teljesítésével. Nem felszínes, adminisztratív munkává vált népnevelő szervezésre van szükség, hanem a népnevelő hálózat tényleges kiépítésére és minden egyes népnevelő aktivizálására. A bonyhádi pártszervezetben igen sok szó esik a népnevelő hálózat megszilárdításáról, de vajmi kevés történik, legalábbis ez mutatkozik az eredményeknél. Ezt a tünetet a pártszervezetnek, és a tanácsnak a legsürgősebben fel kell számo’nia, mert nem kis dologról, dolgozóink jövőévi kenyerének biztosításáról van szó. A pártszervezet valósítsa meg a párthelyiség falán ékesedő jelszót: „Ki, a tömegek közé!" A tanács apparátusa pedig kövessen el mindent az állandóbizottságok aktivizálására. Ebbe a munkába vonja be Jakab Antal, Jenei József do'gozó parasztokat, akik példamutatóan élenjárnak az őszi mezőgazdasági munkálatokban, és beadási kötelezettségük teljesítésében. Hű fegyvertár sun k9 segítőnk a ,,Propagandista66 c. folyóirat A pártoktaitás beindítása minden évben jelentős esemény pártszervezeteink életében. Éppen ezért fontos, felelősségteljes munkát is ad párt- szervezeteink vezetőinek. Különösen nagy feladat hárul ebben a munkában ránk, propagandistákra, annál is inkább, mert hallgatóinkat olyan szeremben keil a marxi-lenini tanítások megismerésére, gyakorlati fel- használására megtanítani, hogy eredményesen tudják maguk is. de mozgósításukkal egész do’gozó népünk a kormányprogramm megvalósításáért vívott harcot segíteni. Mekünk propagandistáknak ebben a munkában hű fegyvertársunk és segítőnk a „Propagandista" című folyóirat is, azért, mert rajta keresztül közkincsünkké válik a többi propagandisták ió tapasztalatai is. Segítséget nyújt elméleti és módszertani cikkeivel ahhoz, hogy a klasszikusokat még eredményesebben dolgozhassuk fel, s jól összekapcsolhassuk az időszerű problémákkal. A folyóirat konzultációs cikkei elősegítenek bennünket az egyes elméleti kérdések jobb megértésében, s a módszertani kérdések megvilágításával saját módszereink fejlődését segítik elő. Mindez szélesíti látókörünket, hozzásegít bennünket ahhoz, hogy sokoldalúan ismerjünk meg egyes kérdéseket, biztosabban tudjunk állást foglalni s ezen keresztül még jobb nevelőmunkát tudjunk végezni. Csak egy példát említsünk. A „Propagandista" legutóbbi száma nekünk propagandistáknak nagy segítség vélt, amikor a Bo'sevik Párt történetét tanulva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeit tanultuk. vizsgáltuk, s arról beszéltünk, hogy milyen hatása vo’tt e történelmi jelentőségű eseménynek hazánkban. Réthi László elvtárs cikke nagy segítség volt számunkra annak megértésében, hogy milyen nagyjelentőségű volt a hadifogoly mozgalomnak a proletariátus magyarországi győzelméért folytatott harcában. Még világosabbá vált bennünk e aikk nyomán, hogy Lenin elvtárs zseniális előrelátása vált valóra ebben is. Élénken bizonyítva ezzel is azt a vitathatatlan tényt, hogy a szocialista forradalom nem csupán orosz jelenség, hanem útmutató példa minden ország munkássága számára. E folyóirat havonta jelenik meg, de mór most látjuk, hogy nekünk propaggnd ist óknak nélkülözhetetlen segítőtársunk lesz, hogy hallgatóink elméleti színvonalét egyre magasabbra tudjuk emelni. Szalai Endre. PARTHIREK Felhívjuk a Szekszárd városban tanuló Bolsevik Pórt történet második évfolyamának hallgatóit és propagandistáit, hogy november 5-én délután 5 órakor a Pártoktatás Házában a nyolcadik fejezetből bevezető előadást tartunk „A polgárháború évei a Szovjetunióban“ címmel. Az előadás után az anyag szemléltetésére a „Lenin 1918" című filmet fogjuk levetíteni. Kérjük a fent nevezett elvtársakat, hogy valamennyien jelenjenek meg, mert az előadás nagy segítséget ad az elvtársak tanulásához. Pártoktatás Háza, Pártolitatás hírei a paksi járásból Járási pártbizottság Az elmúlt oktatási évben a járási pártbizottságon sem mutattak példát a funkcionáriusok ideológiai tudásuk fejlesztésében, a konferenciákra valló felkészülésben. A járási pártbizottság funkcionáriusainak meg voltak ugyan a tanuló-félnapjaik, de ezidő alatt rendszerint csak akkor tanultaik, ha más dolguk nem akadt. A tanulófé’napokon egy-két kivétellel mindig „egyéb" dolgokkal foglalkoztak. Ennek szomorú tapasztalatai voltak, mert hiszen a „példa" raga^ dós: a járás többi funkcionáriusai is kezdték eltanulni ezt a módszert és természetesen mindezt a pártoktatás rovására. Az idén már nincsenek ilyen hiányosságok a járási pártbizottságon. Az ágit. prop. osztály szigorúan megköveteli a tanulófélnapok betartását, vagyis gondoskodik arról, hogy a járási pártbizottság funkcionáriusai példásan tudjanak helytállni akár a konferenciák vezetésében, akár mint hallgatók a szemináriumok vitáiban. Ez is egyik magyarázata annak, hogy a megyei pártbizottság úgy értékelte a paksi járás pártoktatását, hogy a legjobbak közé tartozik megyénkben. • Paksi Vörös Sugár tsz. Néhány héttel ezelőtt még több név szerepelt a „KUtépők"-l:isitán. Köz tűk volt Pupp József is. Ezidő alatt a tsz politikai szemináriuma is megkezdte munkáját. Az első foglalkozáson több olyan tsz tag megjelent, akiket nem osztottak be a hallgatóik közé. Pupp József is elment, hátha hall valami érdekeset a csoportról, olyat, ami őrt is érdekelné. A foglalkozást Tóth Károly elvtárs vezette. Először ismerkedéssel, a munkamenet megbeszélésével töltötték idejüket. Később rátértek az anyagra. Tóth elvtárs a rendeleteket ismertette, amelyek a termelőcsoportcik megerősítését, megsegítését tűzték célul. A számtalan kedvezmény ugyancsak felkeltette Pupp József érdeklődését, ugyanígy az a sok lehetőség is, amelyek kihasználása jelentékenyen növeli az egy munkaegységre eső jövedelmet. Amikor számot vetett magában, arra a megállapodásra jutott, hogy azért mégis jobban megéri szövetkezeti tagnak lenni, mint egyénileg gazdálkodni. Nem húzta, halasztotta tovább az időt, hanem felszólalt a szemináriumon: — Nem lépek ki a csoportból... Azt ellenben elvárom, hogy engem is beossszanak erre a szemináriumra, mert ezentúl tudni akarom a párt politikáját, ismerni akarom a különféle intézkedéseket, nem úgy mint eddig ... * Bikács. A Petőfi tsz-neik és a községnek közös szemináriuma van. Az első foglalkozáson teljes volt a létszám, megjelent mind a 24 beosztott halil- gató. A második foglalkozáson már csak tizen jelentek meg. A sok hiányzó ellenére jó volt a szeminárium. Alaposan meg tárgyalták, megvitatták az anyagot Az elvi megállapodásokat konkrét dolgokkal támasztották alá. A foglalkozáson megbeszélitek azt is ,hogy hogyan számolják fel ezt a nagy lemorzsolódást, amely már az első alkalommal felütötte fejét A vélemény egyöntetű volt: foglalkozni kell azokkal a tagokkal, akik elmaradnak a szemináriumról. Meg kell nekik magyarázni a tanulás jelentőségét. Ebbe a munkába pedig belekapcsolódnak a hallgatók is. A jelenlevők vállalták, hogy azokkal foglalkoznak, akik hozzájuk közel laknak és gondoskodnak arról, hogy rendszeresen eljárjanak a szemináriumokra. * Járási DISZ bizottság. A járás területén gyenge a DISZ oktatás. A bizottságon készítettek ugyan egy tervet: hol, milyen oktatás lesz, de ezt a tervet, csak részben hajtotta végre a bizottság. A politikai köröknek például több mint egyharmada nem indult be. Hasonló hiányosságok mutatkoznak a politikai iskolák beindulásánái is. Itt az ideje, hogy a bizottság hozzáfogjon e hibái felszámolásához. Horvóthné a vekkerre tekint: Jajj szent ég! — mindjárt jönnek ... és még nem csináltam semmit. Néhány perc múlva tiszta víz kerül két virágtartóba, a vízbe pedig virág. Az asztalit tiszta térítővé.! vonja be. A sparhaltet megtömi jó száraz , faitörmelékkel; hadd égjen, lobogjon, hadd legyen ió meteg. Néhány szál virággal, meleg szobában, így ól a magyar asszony vendégszeretete azok iránt, akik azért jönnek össze, hogy megbeszéljék a béke nagy ügyének napi eseményeit, most történetesen a Béke Világtanács Irodájának legújabb határozatéit, hogyan készüljenek a járási béketalálkozóra. Zsúfolásig megteliik az Ilonái utcai szoba. Horváthné alig győzi hordani a székeket. A sparhelt • pedig már-már kicsinek bizonyul, mert mindenki köréje igyekszik. Kraicsi néni egy kicsit liheg: — Ad iátok már egy széket, hadd Ü hessek már le. úgy siettem. — Csak nem a világ végéről jöttél, kedvesem? — Nem, hanem a fogorvostól. Kölcsön akartam kérni egv fogsort. — Még a száját is ellátja, mutatta, hosv felül bizony nincs foga — Mert hiába annyiszor megb°‘’ík az ember nyelve így fog nélkül. — ... és hol a fogsor? — Nem adott — nsmaszkodlk Kraicsi néni — azt mondta, nem tehet ilyen hirtelen. Végül arra kértem. hogy csak a mai estére kölcsönözzön. Még azt is a szájába rágtam, hogy a békéről akarok b°széln,i. azért kell. Azt hiszik adott? És most megint iitt vagyok, horpadt arccal, fog- néíkü'i szájjal. — Sohse búsúljon ezért, vigasztalják valamennyien. Mi sem nagyon dicsekedhetünk a fogainkkal. Valóban. Ha az ember körülnéz, ezt nem is vonja kétségbe. 40—50 éven aluli talán egy sincs a szobában, •a gyermekeken és a háziakon kívül, de mégis fiaitalos tréfálkozással mesélnek, természetesen az unokákról. — Engem egyszerre 11 unoka vesz körül. Ha elérkezik a nevemmapja. BékebeszéLgetés Dunaföldváron . . . tizenegyen hoznak virágot, meg süteményt, tizenegyen ölelnek, csókolnak, — hallatszik a sarokból. — Te még akkor nem is nagyon dicsekedhetsz — vág közbe a 62 éves igazgatónő, Nagy Ilona néni. Engem ötszörannvl Képzeljék micsoda öröm ez. Mert hozzám nemcsak beiratkoznak az apróságok, hanem mindjárt nagyanyjuknak is fogadtak. Az egyik azit mondta: már a mamámat is a tanítónépi tanította, így hát én az unokája leszek. Halász néni. a je’enlevftk között talán ő a legidősebb — elgondolkozva megjegyzi: — Milyen szép is az öregség. Fiatalkoromban nem örültem így az életnek mint. most. Csak vágyódtam a.z ilyen békés é’«t után... Krcrcs1 néni veszi á: a szót: — de azért én egy kis fételmet is érzek. Tudják szomszédasszonyaim. amikor az ember meghallgatja, hogy valamelyik „szomszédja' be- akar törni hozzá, kiskar ja ra-bcni. akkor nincs nyugta. Koreába végre elhal" gattak a fegyverek, de ezek az amerikaiak tovább akarják folvtatni. Sőt utána még minket is ki akarnak fosztani. A Béke Világtanács azért fordult hozzánk, még mihozzánk öregekhez is. egv olyan felhívással, hogy ne engedjük kiújulni Koreában a háborút semmilyen magyarázkodással. Mert most mit csinálnak az amerikaiak? A foglyokat például halálra kínozzák, izzó tűkkel szurkolják testüket, lábuknál fogva felakasztják őket csak azért, hogy az amerikai oldalára álljanak, az amerikai életformát válasszák. De úgyis mondhatnám, hogy támogassák a háborút, mert az amerikaiaknak nem elég a sokezer koreai kiontott vére. ősz haján a villany fénye játszadozik. fekeitekeretes szemüvegét homlokára tolja, megpihenten járatja tekintetét „szomszédaisszcmyaiin". Egy pillanatra a sarokhoz tapad szeme: két kislány, Mucsi Erzsiké és Horváth Erzsiké valami papiros és ceruzafélével vesződik. Néha játékos pajkossággal meglökik egymást majd a beszélő Krajcsi néni felé tor dítják pirosrózsás arcukat. Figyelmek, ők még gyermekek. Nem értenek ebből a békebeszélgetésből semmit Gyümölcsöt vesznek egy kosárból és majszcOrják. Talán elsősök lehetnek és talán éppen most tanulják az M- betűt leírni. Nem néz ki több belőlük, de azért kíváncsian figyelnek. Okos tekintetük szinte odaragad Krajcsi néni szájához. — Amerika a gyarmatokon is ilyen véres dolgokkal foglalkozik. Az én elgondolásom szerint azonban nem sokáig folytathatja ezt mert a népek ellenállnak. Most éppen Kenya jutott eszembe. A hős kenyai vezetők, a hős egyszerű emberek, akik nem hajlandók egy tányér ételért ro- | botol mi az uraiknak. Az amerikaiak j ilyen életet akarnak mindenütt. Nekik ezért kell a háború. — A háborúzó pedig isten mentsen meg va.lametnnyiönket — sóhajt fel egy idősebb néniké. — Amikor Hitler elvitte a fiamait Németországba, Bergen-iBeteenb^ azt hittem, talán meg is őrülök. És miért vitte el? Az urakért. Neki ott semmi keresnivalója nem volt Amikor hazajött szegény, elmesélte, hogy ha egy órát késnek a szökéssel. ott pusztulnak el ők is a többiekkel. Krajcsi néni saját történetevei szőtte tovább a beszéd fonalát: Az j első vi'ágháborúban öt hozzátartozó-. mat veszítettem el. Elképzelhetik, | hogy milyen érzés ez számomra még ma is. Ezért nem kell nekem a há- ! ború, hanem az kell, hogy így éihes- ' sünk tovább. Ilyen tiszteségesen, mint ami öregségemre jutott. | Valaki gúnyos hangén felveti: Sokat beszélnek arról, hogy Amerika azért akar az egész világon úr lenni, i hogy olyan élete legyen mindenkinek mint az amerikaiEknak. — Azt pedig köszönjük — vágnak közbe többen is. Krajcsi néni kap az alkalmon, elmesél egy esetet: Kosz Nándor egy rokona kiment Amerikába, most a ■ háborús években, ő itthon maradt.. I Pár év múlva családjuk született. | Az amerikai rokonok mindjárt azután érdeklődtek, hogy van-e a kisfiúnak kelengye. Azt válaszolták nekik, hogy több mint az ő gyermekkorukban öt másik pólyásbabánaik. Utána pedig ők megkérdezték, hogy hát ti hogyan éltek. Az amerikai rokonok ilyenformában válaszoltak: Erről nem alkarunk sokait beszélni. Mindenesetre szeretnénk, ha még- egyszer hazamehetnénk Magyar- országra. Halász néni ebből mindjárt leszűrte a következtetést is: — Vagyis ilyen a mi életünk. Éz®rt kell nekünk továbbra is béke meg szeretet, ezért kell ellene szólnunk, ha Koreában újra háborút akarnak: megaikairjéik gyújtani a szalmakazlak sarkéit, hogy azután az egész lángba boruljon. Nekünk meg ne lehessen ilyen nyugodt életünk. Nagy Hona az idős igazgatónénd szól most: — Tulajdonképpen azért jöttünk össze, hogy a békevágyaí; erősítsük? Kraicsiné: Igen. — Édeseim erre nem volt szükség, mert nekem az a véleményem, hogy talán senki sem akarja erősebben a békét, mint mi. Amikor ezeket az apróságokat nézem — mutat a sarokba — a masnit a hajukban, a mosolyt az arcukon, valahogyan mindjárt a béke az első gondolatom. — Iliuskám, én téged kiigazítlak — válaszol neki Krajcsinéni. Mi akarjuk a békét, mert mindegyünknek van valami féltenivalúja. De nem mindenki van ám így. Nem ismered azt a Guzsi kulékot. Az nem akarja a bókét. Azt szeretné, ha a régi világ jönne vissza és azért kell neki a háború. És a többi Guzsi kulák ... Valaki felveti: Nó de végre beszéljünk arról is, hogy mit is kéne tennünk. Mert az tudnivaló, hogy a békét sem várhatjuk ölhetett karokkal, mint a süllitgaíiambot. Az ám, tegyünk is valamit — mintha csak összebeszéltek volna, úgy hagzott a szoba a hasonló tettre- kész saarvaktóL Nekem az a véleményem — szól a sarokból valaki, hogy először küldjünk üzenetet a Béke Világtanácsnak Krajcsinéni: — Én mindjárt megmondom azt is, hogy mit. Üzenjük meg, hogy büszkén ál! atz új dunai hidunk itt Földváron és amilyen szilárdak annak a pillérei, olyan szilárd a mi békeafcaratunk is. — Ügy bizony, mindannyian békét akarunk — toldotta meg Halász- néni — békét, szeretetet... A fiatal vő Gyuna Péter valami gesztenye tiszti tással foglalkozott egész idő alatt. Most abbahagyja. Talán, mert nem akar zajt csapni. Talán, mert figyel. Vagy mind a kettő. — De üzenjük meg azt is beszél tovább Krajcsi néni, hogy mi öregasszonyok is vetünk: a béke magvait szórjuk mindenfelé. Én még ajkkor is járom a szomszédokat és beszélek nekik a békéről, meg arról, hogy hol mi történik a világpolitikában, ha térdig kopnak a lábaim.. Mert megéri. Ezt az életet örökbe akarjuk hagyni a fiainknak, unokáinknak, vagyis ez lehessen majd a végrendeletünk: béke és szeretet. Ezzei vagyont hagyünk utódainkra és tisztelnek majd érte bennünket, virágot ültetnek sírjainkra. — Ezt én is aláírom ... én is ... én is — mondották valamennyien. * Indulna* kifelé, a Hold oesüt a folyosóra, megvilágítja a melegszívű öregek arcéit. Egyik is, .másik is búcsúzni akar, de azután „helyesbítenék": így szól egyikük: Vagy különben menjünk együtt, ahogy megbeszéltük. Úgyis egyfelé lakunk, a Béke-utcában. A két kislány pedig az igazgatónőm után szól: Pannosas* felírtunk ám mindent, úgy, hogy elfcudjuk majd mondani az útitörő gyűlésen, hogy a nagymamáink miről beszéltek. . . . hiszen ők már nem is olyan hozzá nem értő apróságok, ahogy az ember véli az első látásra, hanem az általános iskola harmadik osztályának tanulói... B. r.
