Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-03 / 232. szám

2 NAP L 6 1953 OKTÖM* 9 Tisza József begyűjtési miniszter beszéde a begyűjtés soronkövetkező feladatairól Csütörtökön délelőtt a megyei és járási miniszteri meghatalmazottak és begyűjtési osztályvezetők rész­vételével országos begyűjtési érte­kezletet tartottak az ÉDOSZ szék­hazában. Petőházi Sándor begyűjtési minisz terhelyettes megnyitó szavai után Tisza József begyűjtési miniszter is­mertette az őszi termésű termény- begyűjtés, valamint az állat- és ál­lati termékek begyűjtésének problé­máit. A begyűjtési miniszter elöljáróban hangsúlyozta, h'ogy a gabonabegyüj- tést a tanácsok és a begyűjtő szer­vek általában véve jól oldották meg. A terveket megközelítően teljesítet­ték. de az a tény, hogy csak meg­közelítően teljesítették, bizonyítja azt is, hogy még vannak olyan ter­melők, községek, járások és megyék, amelyek gabonával adósai az állam­nak. Ezért továbbra is fontos fel­adat a hátralékok legsürgősebb be­gyűjtése. A gabonabegyüjtési tervek teljesítésénél a begyüjtőszervek ál­talában véve lelkesen és jól dolgoz­tak, de hogy a terveket megközelítően teljesíteni tudták, az elsősorban — állapította meg a miniszter — pa- t aszí,ságűnk állampolgári fegyelmé­nek. beadási készségének köszönhe­tő. Hogy-mennyire becsületesen, tel­jesítették beadási kötelezettségüket a termelők, legfényesebb bizonyíté­ka az a tény, hogy a beadásra köte­lezettek mintegy 98 százaléka köz­vetlenül a cséplőgéptől teljesítette az állam iránti kötelezettségét. Parasztságunk a gabonafélék be­takarítása közben már érezte a párt és kormányprogramm megvalósítá­sának kedvező hatását. A kormány Programm meghirdetése óta, az utóbbi hetekben számos olyan intéz- Kedés történt, amely igen jelentős mértékben járul hozzá parasztságunk életszínvonalának növeléséhez. Az a tény, hogy a párt javaslatára kor­mányunk a termelőszövetkezeteknek adott tíz százalékos csökkentés mel­lett az egyénileg gazdálkodó parasz­tok beadási kötelezettségét is tíz Százalékkal csökkentette az őszi ter­mésű terményeknél, továbbá a sza­badpiaci forgalom korlátozásának megszüntetése, minden tekintetben jelentősen hozzájárul a dolgozó pa­rasztság életszínvonalának növelésé­hez. Dolgozó parasztságunk példa­mutató teljesítése a gabonabegyűj- tés során erősítette a munkás-pa­raszt szövetséget. Ezután az őszi termésű termények valamint az élőállat és az állati ter­mékek begyűjtésének kérdéséivé1 foglalkozott. Megállapította, hogy ezen a téren a helyzet korántsem olyan kedvező, mint amilyen a ga- bonabegyüjtés során volt. Lemara­dás mutatkozik különösen a kuko­rica és a hízottsertés begyűjtésében, de nem kedvezőbb a helyzet a bur­gonya. napraforgó, vágómarha, tej, tojás és baromfi begyűjtésében sem. Rámutatott arra, hogy parasztsá­gunk szereti hazáját és teljesíti a haza iránti kötelezettséget, azonban a .kötelezettségek teljesítésénél féke­zőleg hat helyenként a tanácsok, vállalatok és a begyüjtőszervek gyen ge munkája. 1 minden rétegéhez elért s ahol szük­ség volt, mindenhol segített is. Soha ilyen jogunk megkövetelni a kötele­zettségek teljesítését nem volt, mint ma, mert a kötelezettségek teljesíté­se mellett a parasztság valamennyi rétegének jut bőven szükségletre és szabadpiacra. Világosan és nyíltan meg kell mondani, hogy az idei be­adási kötelezettségből — az eddigie­ken túlmenően — semmiféle csök­kentés nem lesz. S azok, akik a tör­vényerejű rendeletben előírt határ­időre nem teljesítik beadási kötele­zettségüket, tíz százalékkal növelt kötelezettséget kell, hogy teljesítse­nek és a falu szégyenévé válnak. Ezután a begyűjtési miniszter ki­tért arra, hogy a begyűjtés jelenlegi szakaszában az új módszereket to­vább kell fokozni, az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben kell igénybe venni az állandóbizottságo­kat, a jutalmazott és jól teljesítő pa­rasztok segítségét, fokozottabban kell támaszkodni a vállalásukat tel­jesítő termelőszövetkezetekre és ki kell szélesíteni a begyűjtési ver­senyt. A miniszter ezután hangsúlyozta: a fő feladat, hogy minden erővel gyorsítsuk meg a beadás ütemét és számoljuk fel a lemaradást. Ennek érdekében alapvető kérdésünk, hogy a már eddig kiadott utasítások és határozatok helyes végrehajtásával lássanak munkához a begyűjtő szer­vek és fejlesszék tovább a paraszt­ság körében az állampolgári fegyel­met. Az őszi termésű termények, az ál­lat és állati termékek begyűjtésének sikere érdekében el kell érni, hogy a tanácsok vezetői és a begyűjtési szervek dolgozói elszakadjanak az íróasztaltól és nap mint nap ellen­őrizzék a területet éppen annak ér­dekében, hogy a felvilágosító poli­tikai munkát — de ahol szükséges a szankciókat is — alkalmazni tud­ják. Az állat és állati termékek be­gyűjtésének kérdéseivel foglalkozva megemlítette a miniszter, hogy a be­gyűjtő szervek ezt a kérdést nem ke zelik súlyának megfelelően. A miniszter ezután felhívta a be­gyüjtőszervek figyelmét, hogy a vál­lalatok adatszolgáltatása alapján sürgősen vizsgálják meg, melyek azok a járások és községek és azo­kon belül kik azok, a termelők, akik hízottsertés, tej, tojás és barom fi-beadási kötelezettségüknek item tettek eleget. A begyűjtési állandó bizottságok mozgósításával, az őszi kapások begyűjtése mellett el kell érni azt is, hogy az ilyen termelők a szabadpiaci értékesítési lehetősé­gük mellett kötelezettségüknek gyor san eleget tegyenek. Végül a példaadás jelentőségére hívta fel a figyelmet. A beadásra kötelezett tanácstagok, funkcionáriu­sok és párttagok kötelezettségeiket pontosan teljesítsék. A tanácsok és a meghatalmazottak biztosítsák, hogy a termelőknek a törvényben lefek­tetett jogait mindenhol tiszteletben tartsák, de ugyanakkor követeljék meg a kötelezettségek teljesítését is. A miniszter végül hangsúlyozta: A legkeményebben és leghatáro­zottabban lépjenek fel minden olyan jelenséggel szemben, — am élv mögött törvénysértés áll, te­gye azt bárki is. A begyűjtési fel­adatokat csak úgy és akkor tudjuk teljes egészében megoldani, ha soha nem tévesztjük szem előtt, hogy az ellenségnek egyik legalkalmasabb te­rülete lehet arra, hogy károkat okoz­zon a népgazdaságnak és lassítsa az életszínvonal emelkedésének ütemét. A párt- és a kormányprogramm meg valósítása nemcsak azt követeli meg tőlünk, hogy a terveket teljesítsük, hanem azt is, hogy új módszerekkel teljesítsük. Az új módszerekkel tör­ténő begyűjtés azt kell, hogv jelent se: jobb politikai meggyőző mun­kát keli végeznünk, a törvényeket be kelll tartani és mindenkivel be is kell tartatni. Tisza József begyűjtési miniszter beszéde után az értekezlet résztve­vői több csoportban megbeszélték egyes megyékre vonatkoztatva a be gyűjtés feladatait. Az Egyesült Államok fegyvert szállít Iránnak Teherán (TASZSZ) A „DAD“ című lap közli, hogy a Sah jóváhagyta az iráni hadsereg új szervezeti felépíté­sét. A hadsereg eszerint öt hadtest­ből fog állanl. Ezek az egységek az iráni Azerbajdzsánban, Fárszban, Kermánsáhban, Teheránban és Me- shedben fognak állomásozni. A ker- máni és zanedáni helyőrséget a mes­hed: hadtest parancsnokának rende­lik alá. Az „Arezu“ című lap jelentéséből kitűnik, hogy az Egyesült Államok­ból nyolc teherhajót indítottak útnak Itánba fegyverekkel, lőszerekkel, harckocsikkal, repülőgépekkel és hajójavító műhelyek építéséhez szűk séges felszereléssel. Hadihajókat is kötetek Iránba. Bővül a kereskedelmi hálőzat a Szov;etanióban A Szovjetunió városaiban jelentősen bővül a kereskedelmi hálózat Moszkvában, Leningrádban, a,szövetségi köztársaságok fővárosaiban és az ipari központokban új, kiválóan felszerelt, tágas üzletek nyílnak. Ezekben a városokban az év első felében, körülbelül 900 új üzlet léte­sült. Az év végéig ez a szám 1450-re emelkedik. A szovjet építészek és mérnökök előtt nagy feladatok állnak. Két számadat világosan elénk tárja az építők előtt álló munka méreteit: az ország a közeljövőben 22 ezer új üzletet és 11 ezer új étkezőt, kávéházat és vendéglőt kap. Ebben is megnyilvánul a párt és a kormány állandó gondoskodása a szovjet ember jólétéről. A képen: Újonnan megnyilt karagandai élelmiszer-áruház egyik osztálya. Japán helyzetkép Részlet V. Szamszonot „Benyomásaim Japánról“ című c'kkéből A japán főváros pom pás központi utcán fö­lé még az álom tarka pillangója teríti szár­nyait. A külvárosok­ban azonban már forr az élet. A Szibua-te- ret és az odatorkolló utcákat csüggedt, ron­gyos munkanélküliek tömege tölti meg. Nem sokára nyit a munka- közvetítő hivatal. — Ezer meg ezer szem­pár szegeződik aggo­dalommal a sötét ka­pura. A kelő nap első suga­rainak langyos simoga tása felébreszti a jár­dákon, az úttestek szé­lén, a parkok padjain alvó hajléktalanok, nincstelen koldusok hadseregét. „Munká­ba'1 ipcLuJnak a csikk- szedők’, magányosan, olykor csoportosan kó­borolnak a városban, szégyenlősen kinyúj­tott kézzel alamizsná­ért könyörögnek. A szemétgödrökben gyerekek játszanak. E napsütéses ország kül­városainak gyermekei szűk, homályos mel­lékutcákban, a pisz­kos aszfalton, bűzös szennyvízcsatornák kö­zelében töltik életük zsenge tavaszát. Leg­többjüknek az utca a nauközi otthona és az óvódáia. s egyenesen az utcáról kerül a gyárba, üzembe. A ja­pán gyárak 25' száza­lékban gyermekeket és sihedereket foglalkoz­tatnak. A gyermek- munka kétszerte, há­romszorta olcsóbb a felnőttek munkájánál. A „Tokio Evening News'1 című burzsoá lapban olvastam egy­szer egy fiatal textil- munkásnő elbeszélé­sét örömtelen életé­ről: „A munkanap reg­gel 6 órától este 8 órá­ig tart. Gyakran éj­félig, sőt éjfél után egy óráig is dolgoznunk kell. Havonta egy-két szabadnapom van. — Táplálékom — hulla- (jék rizs és kevés zöld­ség. A húsnak és a halnak még a szagára sem emlékszem már... Ketten takarózunk egy paplannal." A japán nép katasz­trofális helyzetének magyarázata igen egy­szerű. A japán milita­risták az amerikai ag­resszív erők támoga­tásával a költségvetés 70 százalékát közvet­lenül vagy közvetve az ország újrafelfegyver- zésére fordítják. Az évről-évre emelkedő adóterhek már csak­nem felét emésztik fel a munkások kereseté­nek. A háború óla meg szűnt a lakásépítke­zés. Sorvadnak a bé­kés iparágak. — Az Egyesült Államok el­lenőrzése alatt álló egy oldalú külkereskede­lem és a belső piac összezsugorodása elmé­lyíti a gazdasági ne­hézségeket. Az amerikai megszál­lás valósággal termé­szeti csapásként ne­hezedik Japánra. Ez súlyosan érződik az or­szági életének minden területén. Betértem egyszer egy könyvesboltba. Felfi­gyeltem arra, hogy sokan a pultnak dől­ve, egyesek a padlón ülve olvasnak. — Nem vevők — mo­solygott a könyvárus. — Diákok ... — Nem tudunk 1000 —1500 yent adni egy könyvért — magyaráz ta egy foltosruhás fia­talember. — így kény­telenek vagyunk itt tölteni a nap nagy ré­szét. 1500 yen — egy ma­gasfizetésű szakmun­kás keresetének körül­belül hetedrésze! . .. Kell ehhez kommen­tár? ! Tárgyalások vagy spekuláció a tárgyalásokkal A begyűjtő apparátusnak ezt a tét­lenségét az ellenség igyekezett és igyekszik ■ még ma is kihasználni, olyan irányban tesz erőfeszítéseket, hogy különböző hazugságokkal a parasztságot félrevezesse és vissza­tartsa a beadási kötelezettség telje­sítésétől. A tanácsoknak, a begyűjtő apparátusnak és a miniszteri meg­hatalmazottaknak — de nem utolsó sorban dolgozó parasztságunknak — érdeke és feladata, hogy az ellenség mesterkedéseit leleplezzék és meg­szilárdítsák a* állami fegyelmet, ha­sonlóan, mint a gabonabegyüjtés szakaszában volt. Tisza József begyüitési miniszter ezután hangsúlyozta, hogy meg kell szüntetni azt .a bizonytalanságot amely a szabadpiaci forgalom kér­dése körül többhelyütt még ma is fennél! s amelynek következtében ezeken a helyeken helytelen intéz­kedéseket tesznek. I A mi törvényeink biztosítják a parasztság számára a széleskörű sza badpiaci értékesítést, — de a törvé­nyek senkit nem mentesítenek a beadási kötelezettségek teljesítése alól. A teljesítéshez szükséges előfelté­telek minden termelő számára meg vannak és a teljesítést mindenkitől meg is kell követelni. Hosszú évek óta .nem volt ilyen bőséges termés mint amilyen ezévben várható a kapásokból is. Az őszi kapások terv- tejjesítésének minden téren megvan a- reális alapja. A várható termésbő' az állam iránti kötelezettség teljesí­tésén túlmenően bőven fog jutni pa­rasztságunknak a korlátozásoktól mentés szabadpiacra is. A párt s a kormány segítő keze a parasztság A Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok hathatós erő­feszítéseket tesznek annak érdeké­ben, hogy elhárítsanak minden aka­dályt a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésének útjából. Ugyan­ekkor a nyugati hatalmak vezetői is, tekintettel arra. hogy nem ve­hetik semmibe népeik követelését, legújabban mind sűrűbben emlege­tik a „tárgyalások" terminust. Ám. ha közelebbről megnézzük a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egye­sült Államok politikai vonalát, a tárgyalások" szó e hatalmak diplo­matáinak szájából komoly kételyek­re ad okot. A békeszerető emberek szemében a tárgyalások útja homlokegyenest 'ellentétes a háború —- mind a „hi­deg", mind a „meleg" háború — út- jával. A sikeres tárgyalásokhoz, a vitás kérdések tényleges rendezésé­hez elsősorban is jóakarat kell — mindkét fél részéről. A Szovjetunió részéről ez a jó­szándék fennáll és mindig is fenn­állt. El lehet-e mondani ugyanezt az Egyesült Államok vezető körei­ről? Miközben az egész világ a vi­tás nemzetközi kérdések békés tár­gyalások útján történő megoldásá­nak szükségességéről beszél. Wash­ington nemcsak, hogy folytatja, de egyenesen fokozza a „hidegháborút" Eisenhower április 16-i beszédé­ben kijelentette, hogy az Egyesült Államok „kész igazságos részt vál­lalni" a vitás kérdések békés ren­dezéséből, a nemzetközi helyzet fe­szültségének enyhítéséből. Ideje felvetni a kérdést: miben nyilvánul meg az Egyesült Államok részvállalása? A béke ügyét nagy lépésben vitte előre a koreai fegyverszünet aláírá­sa. Ez a siker a Kínai Népköztár­saság kezdeményezésének, a Szov­jetunió és más békeszerető orszá­gok fáradozásainak volt köszönhető. Elérése azonban az Egyesült Álla­mok nagy ellenállásába ütközött. — Ki állíthatja ezek után, hogy a washingtoni kormány őszintén tar­tós békévé akarja változtatni a ko­reai fegyverszünetet, hogy a béke és a biztonság érdekeinek megfelelően óhajtja rendezni a koreai kérdést, amint ezt — valamennyi békesze­rető nép támogatásával — a koreai és kínai nép teszi? Semmi sem mutatja, hogy az Egyesült Álla­mokban megvan a jószándék a tar- .ós béke megteremtésére. Az Egyesü It Áll amoknak a politikai konferencia összehívásá­nak kérdésében elfoglalt álláspont­ja sem tanúskodik ilyen jószándék- róL Az Egyesült Államok az ENSZ ben a nyomás minden eszközét fel­használta arra, hogy megakadályoz­za semleges országok — többek kö­zött . India — részvételét a politi­kai konferencián, noha ezek az or­szágok elősegíthetnék a tartós béke megteremtését Koreában. A wash­ingtoni diplomaták az ENSZ-ben ahhoz az irányvonalhoz tartották ma gukat, hogy a konferenciát ne a „kerékasztal" tárgyalások, hanem a „két szembenálló fél közötti tár­gyalások" elve alapján hívják ösz- sze. A nyugati hatalmak emel­lett konokul nem hajlandók vissza­helyezni törvényes jogaiba a Kínai Népköztársaságot az ENSZ-ben. E;: sem a jószándék jele. Nézzük meg, hogyan veszi ki az Egyesült Államok „igazságos részét" a megegyezés eléréséből egy másik fontos kérdésben — a német kérdés­ben. Minden józanul gondolkodó em­ber tisztában van azzal, hogy ezt a problémát nem lehet megoldani a Szovjetuniónak és Németország töb­bi szomszédjának részvétele nélkül, amely országok félszázad alatt két­szer váltak a német agreszió áldo­zataivá. A nyugati hatalmak sza­vakban hajlandók végetvetni annak az abnormális helyzetnek, amely a német békeszerződés hiánya és Né­metország kettéosztottsága következ­tében alakult ki. Ám a valóságban mindent megtesznek, csakhogy meg­hiúsítsák a békeszerződés megköté­sét és elmélyítsék Németország két- részre szakadását. Washington fő­vonala ugyanis a német kérdésben: Nyugat-Németország bevonása az agresszív atlanti szövetségbe, amely háborúra készül a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Az Egyesült Államoknak az ENSZ- szel szembeni álláspontja szintén nem a nemzetközi problémák közös megoldását célzó békés együttműkö­dés szándékáról tanúskodik. Vitat­hatatlan, hogy ennek a szervezetnek megalapítása az emberiség nagy vív­mánya volt és fontos előrelépést je­lentett a háború lidércétől való meg menekülés útján. Az amerikai veze­tő körök azonban éppen most, ami­kor enyhülőben van a nemzetközi feszültség, újból támadásokat intéz­nek az ENSZ ellen, sőt kísérleteket tesznek az alapokmány módosításá­nak kicsikarására. A nyugati hatalmak a vitás prob­lémák békés úton történő megoldá­sának híveiként lépnek fel s „érte­kezlet összehívását" javasolják. Ez­zel látszólag engednek a közvéle­ménynek („mi a tárgyalások mellett vagyunk!“), ténylegesen azonban jó- előre aláaknázzák az ilyen értekez­leteket. Ha azt akarnák ugyanis, hogy az értekezletek sikerrel végződ­jenek és valóban megtörténjék a ■ :- tás kérdések megoldása, akkor nem támasztanának előzetes feltételeket a másik féllel szemben. A washingtoni politikai vezetők tárgyalások helyett szíveden megelégednének „a tárgyalások szük­ségességének hangoztatásával“ s ennek leple alatt szeretnék folytatni eddigi politikájukat, amely koránt­sem a nemzetközi viszályok öekés rendezésére irányul. Ez sikamlós út. A szög előbb-utóbb kibújik a zsák- bei A népek becsületes megegyezési szándékot követelnek a fontos nem­zetközi problémák megoldása érde­kében. Csakis ez csillapíthatná a nemzetközi feszültséget.

Next

/
Thumbnails
Contents