Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-24 / 250. szám
2 NAPLÓ 1953 OKTÓBER 24 „A Szakszervezetek és a Szakszervezeti Világszövetség sajtójának és propagandájának véde máért, megjavításáért és kiszélesítéséért" Jacques Duclosnak, a Francia Kmwiisla Párt tittórának beszámolója a központi bizottság ülésén a francia politika teljes irányváltoztatásán]!! szükséjességéről A III. Szakszervezeti Világkongresszus határozata Becs (TASZSZ) A III. Szakszerviz Világkongresszus október 21- én határozatot hozott a szakszervezetek és a Szakszervezeti Világszövetség sajtójának és propagandájának védelméről, megjavításáról, és kiszélesítéséről. A kongresszus, hangsúlyozva a propaganda és különösen a szakszer vezeti sajtó elsőrendű fontosságát a dolgozók széles tömegeinek mozgósítása. nevelése és szervezése szempontjából. A határozat megállapítja, hogy a reakció fokozta támadásait és cinikusan megszegi az olyan fontos szakszervezeti és demokratikus jogot, mint a véleménynyilvánítás joga és a sajtószabadság. A szakszervezeti sajtót több országban betiltanák, más országokban pedig a kormányok és a vállalkozók minden úton-módon meg akarják fojtani vagy igyekszenek meghiúsítani kiadását. Sok országban akadályokat gördítenek a Szakszervezeti Világszövetség kiadványainak terjesztése elé. A III. Szakszervezeti Világkongresszus - felszólítja a kaoitaüsta. gyarmati, félgyarmati és függő országok valamennyi szakszervezetét és Newyork (TASZSZ): Október 21- én délelőtt az ENSZ politikai bizottsága hozzákezdett a napirenden lévő . soronkövetkező kérdés, a tuniszi kérdés megvitatásához. A tuniszi kérdést tizenöt ázsiai és afrikai ország kérésére tűzték a közgyűlés nyolcadik ülésszakának napirendjére. A francia küldöttség visszautasította a részvételt a tuniszi kérdés vitájában. A tuniszi kérdés vitája során elsőnek Halil Takeddin, Libanon képviselője szólalt fel. Behatóan foglalkozott a francia-tuniszi kapcsolatok történetével és — többek között — a tuniszi francia protektorátus keletkezésének kérdésével, majd kijelentette, hogy küldöttségének véleménye szerint az ENSZ közgyűlésének a következő intézkedéseket kell ajánlania a tuniszi kérdés rendezése érdekében: Hatálytalanítsák a Tuniszban bevezetett „rendkívüli intézkedéseket", adjanak politikai amnesztiát, létesítsenek demokratikus és alkotmányos intézményeket, bővítsék ki a tunisziak politikai jogait, adjanak végre függetlenségei Tunisznak és folytassanak tárgyalásokat Francia- ország és Tunisz igazi képviselői, hogy végetvessenek a Tuniszban fennálló feszültségnek. dolgozóit, mozgósítsák erőiket arra, hogy kivívják a véleménynyilvánítás elemi demokratikus jogának, valamint annak a jognak érvényesítését, és betartását, hogy szabadon kiadhassanak, nyomtathassanak és terjeszthessenek az üzemekben, a körzetekben vagy az országban minden olyan szakszervezeti sajtóterméket, amely síkra szál! a dolgozók létszükségleteiért, a szabadságért és a béke védelméért. A határozat felhívia a szakszervezeteket és a dolgozókat, tegyék harcosabbakká propaganda- eszközeiket, tegyék még erősebbé a szakszervezeti sajtó befolyását, elsősorban az üzemekben olyan, — akár kisebb — szakszervezeti lapok megindításával. amelyeket maguk a dolgozók adnak ki és terjesztenek. A kongresszus felhívja az összes országos szakszervezeti központok és szakszervezetek figyelmét arra, hogy széleskörű hadjárat során minden eszközzel népszerűsíteniük kell a dolgozók körében — különösen a szakszervezeti és demokratikus sajtó révén — a III. Szakszervezeti Világkongresszus munkáját és határozatait. Elsőrendű feladatként jaAusztrália és Belgium képviselője a tuniszi kérdés megvitatása ellen foglalt állást. Azt állították, hogy a közgyűlés nem jogosult a tuniszi kérdés megtárgyalására, minthogy — véleményük szerint — ez a kérdés teljes egészében Franciaország belső hatáskörébe tartozik. Az ülés végén szót kért Egyiptom képviselője, aki szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy „bizonyos" küldöttségek kísérletet tesznek, arra, hogy megakadályozzák a tuniszi kérdésnek a politikai bizottságban történő megvitatását. Arra kérte a bizottság elnökét, hogy adjon meg minden lehetőséget valamennyi küldöttségnek e kérdéssel kapcsolatos álláspontja szabad kifejtésére. vasolja az országos szakszervezeti központoknak hogy rendszeresen szervezzék meg a ,.Szakszervezeti Világmozgalom" című folyóirat és a Szakszervezeti Világszövetség más kiadványai terjesztésének támogatását, különösen az üzemekben. Valamennyi szakszervezet és levelező egyik legfőbb feladata — mondja a határozat — a Szakszervezeti Világszövetségnek és folyóiratának rendszeres tájékoztatása a dolgozók helyzetéről, a szakszervezeti élet leg főbb eseményeiről, a dolgozók létérdekeikért vívott harcának formáiról, az egység problémáiról, hogy e tapasztalatokat valamennyi ország dolgozói a magukévá tehessék s hogy még nagyobb mértékben megszilárduljon a dolgozók nemzetközi szolidaritása. A kongresszus javasolja a Szak- szervezéti Világszövetségnek, valamennyi országos szakszervezeti központnak, az összes szakszervezeteknek, szervezzék meg minden évben „a szakszervezeti sajtó és propaganda hónapját". A kongresszus indítványozza, hogy ezt a hónapot április 15-e és május 15-e között tartsák meg A dán nép képviselői ellenzik hogy országukban amerikai támaszpontokat létesítsenek Berlin (MTI): A DMT nyugatnémet hírügynökség kopenhágai jelentése szerint Hedtoft, dán miniszter- elnök szerdán hangsúlyozta a parlamentben, hogy a pártok vezetőinek a legutóbbi politikai vita során elhangzott beszédei világosan megmutatták: a dán törvényhozók túlnyomó többsége a leghatározottabban ellenzi amerikai katonai támaszpontok létesítését az országban. — A dán kormány osztja ezt a felfogást — mondotta a miniszterelnök. A katonai fegyverszüneti bizottság titkárainak megállapodása a politikai értekezletet megelőző tanácskozással kapcsolatos néhány kérdésben Keszon (Uj Kína) A katonai fegyverszüneti bizottság titkárainak csütörtöki ülésén a két fél megbízottai elvi megállapodásra jutottak. Eszerint megengedik mindkét fél kormányképviselőinek és azok segédszemélyzetének, hogy a koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás számára szükséges épületek megvizsgálása és előzetes intézkedések megtétele érdekében belépjenek a de- militarizált övezetbe és a katonai fegyverszüneti bizottság székhelyének térségébe. A két fél az ülésen arra a megállapodásra jutott továbbá, hogy a katonai fegyverszüneti bizottság a fentemlitett munka elvégzése céljából külön engedélyt ad a székhelyének területére történő belépésre az amerikai fél húsznál nem több képviselője és azok segédszemélyzete számára. A koreai-kínai fél — mihelyt errevonatkozó kérelem érkezik hozzá — közli az amerikai féllel, hogy hasonló célokból hány képviselője, illetve azok hány főnyi segéd- személyzete kíván a katonai fegyver szüneti bizottság székhelyének térségébe belépni. A tuniszi kérdés az ENSZ politikai bizottsága m\ ülésén Paris (MTI): A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön ült össze a Páris melletti Drancy-ban. Az ülésen résztvett MauricS Thorez. a párt főtitkára is. Első napirendi pontként a központi bizottság meghallgatta Jacques Duclos beszámolóját a párt feladatairól a francia politika irányzatának teljes megváltoztatására irányuló harcban. Második napirendi pontként Auguste Lecoeur tartott beszámolót a párt politikai tevékeny sége fokozásának szükségességéről. Jacques Duclos beszámolójában először az indokinai háborúról beszélt és rámutatott, hogy a francia közvélemény — pártállásra való tekintet nélkül — e háború befejezését kívánja. A bonni és párisi katonai szerződésekkel kapcsolatban Jacques Duclos kijelentette a következőket: — Minden erővel meg kell akadályoznunk, hogy Eisenhower és francia barátai Franciaországot Washington és Bonn védnökségévé változtassák. Meg vagyok győződve, hogy ha minden hazafiasán gondolkodó francia összefog, megakadályozhatjuk a bonni és párisi katonai szerződések ratifikálását. Hogy még jobban hangsúlyozzuk annak a kampánynak a jelentőségét, amelyet a nemzeti függetlenség és a béke biztosítása érdekében meg kell indítani, javasoljuk a központi bizottságnak, hogy a legnagyobb erély- lyel juttassa kifejezésre elhatározott ságát: meg fogja hiúsítani mindazokat a bűnös terveket, amelyek az .európai haderő" létrehozásával meg akarják semmisíteni Franciaországot, mint független országot és valamilyen védnökséggé akarják lealacsonyítani, ahol a tegnap betolakodott nácijai ismét úgy érezhetnek magukat, mintha otthon lennének. Tudatában azon szükségességnek, hogy a bonni és a párisi katonai szerződések ratifikálásának megakadályozására minden érdekelt országban gyorsan kell cselekedni, mi, kommunisták kijelentjük, hogy ösz- szefogva minden más franciával, hangsúlyozzuk: minden más franciával, akik éppúgy, mint mi, nem akarnak tudni egy új Wehrmacht- ról, készen vagvunk részt venni mindennemű politikai akcióban, amelyet hatalmas országos méretű mozgalom má lehet és kell fejleszteni. Ehhez az ünnepélyes nyilatkozathoz hozzá akarjuk fűzni azt is. hogy mi, kommunisták, készek vagyunk a magunk erejével is hozzájárulni a parlamenti élet minden olyan megnyilvánulásához, amelynek célja vereséget mérni az „európai hadsereg" kezdeményezőire és védelmezőire. A francia politika irányváltoztatása szükségességének nagy gondolatát azonban nemcsak a kommunisták képviselik, hanem ez a gondolat meghódította és meghódítja a francia nép egyre szélesebb rétegeit. E gondolatnak adott kifejezést Gaston Maurice radikális-szocialista képviselő is. Elismerte, ho^y Van lehetőség a Kommunista Párttal való megegyezésre annak érdekében, hogy egy pontos és határozott Programm alapján önálló francia politikát lehessen folytatni. Egy ilyen Programm külpolitikai vonatkozásban a következő lenne: a vietnami háború befejezése, Nyugat-Németor- szág újrafelfegyvérzésének ' visszautasítása, valamint az általános, egy idejű és nemzetközileg hatékonyan ellenőrzött leszerelés — mondotta Gaston Maurice. Erről a programmról — mondotta Jacques Duclos, — egyáltalában nem akarjuk azt állítani, mintha ez a mi valamennyi közvetlen követelésünket kielégítené, azonban a munkásosztály, valamint a hazafiasán gondolkodó köztársaságiak erejének tömörítése e Programm megvalósítása érdekében, felvetné az egész ország előtt annak szükségességét, hogy véget kell vetni Laniel, Pinay és más reakciósok kártékony politikájának, amelytől meg kell szabadítani a francia politikai életet. Éppen ezért határozottan és nyomatékosan kijelentjük, hogy hajlandók vagyunk támogatni egy ilyen programmot és készek vagyunk szavazatainkat adni egy olyan kormányra, amely kötelezettséget vállalna arra, hogy magáévá teszi ezt a programmot és latbaveti minden erejét e Programm megvalósítása érdekében — mondotta Jacques Duclos. A CGT tiltakozása a franc a reakció kísérletei ellen Páris (TASZSZ): A CGT közleményt adott ki, amelyben határozottan tiltakozik a reakció azon kísérletei ellen, amelyekkel meg akarja fosztani Jacques Duclost és más kommunista képviselőket parlamenti mentelmi joguktól. A CGT azzal a felhívással fordul valamennyi szakszervezethez és francia munkáshoz, hogy fokozzák a harcot a demokratikus szervezetek vezetőinek üldözői ellen. A közlemény hangsúlyozza, hogy ez a harc egyben az alkotmányban biztosított szakszervezeti és demokratikus szabadságjogokért folytatott küzdelem is. Ny ugat-Németország ban szabadonbocsát fák a háborús bűnösöket Washington (TASZSZ) Az Egyesült Államok külügyminisztériuma közölte a sajtóval, hogy az Egyesült Államok nyugatnémetországi főbiztosának hivatala és az amerikai hadsereg európai főparancsnokságának vezérkari főnöksége közösen jelentette: bizottságot alakít a háborús bűnösök szabadonbocsátása céljából. A népárulás taktikája Lvttelton kényszerű beismerései Brit-Guyana ügyében az angol alsóház előtt London (MTI) Szerdán az angol alsóházban a brit-guyanai helyzet feletti vita során Reginald Sorensen munkáspárti képviselő azt a kérdést intézte Lyttelton gyarmatügyi miniszterhez, milyen bizonyítékot talált arra, hogy bárminő érintkezés állt fenn az elmozdított guyanai miniszterek és valamely idegen kormány között. Lyttelton kénytelen volt kijelenteni, „Tudtommai erre semmi bizonyíték nincs." John McGovern munkáspárti képviselő arra vonatkozólag tett fel kérdést: vajion mivel bizonyítható, hogy a Népi Haladó Párt lázadásra buj- togatott. A gyarmatügyi miniszter ismét nem tudott egyebet válaszolni, mint azt, hogy „ez a kérdés csak találgatás tárgyát kép^heti." Több munkáspárti képviselő, a Brit-guyanai beavatkozást megindokoló. fehér könyv egyes tételeit támadták és kérdéseket intéztek Lytteltonhoz arra vonatkozólag, milyen indok alapján mozdították el a Népi Haladó Párt minisztereit. A gyarmatügyi miniszter kitért a válaszadás elől, egyfelől arra hivatkozva, hogy a válasz nem az ő hatáskörébe tartozik, másrészt pedig kijelentette, hogy nem készült fel minden egyes részletkérdés megválaszolására, James Griffiths képviselő faggatására végül is Lyttelton kénytelen volt beismerni, hogy a fehér könyv a Népi Haladó Párt egyes minisztereinek olyan beszédrészleteit tartalmazza bizonyítékként, ame lyek ki vannak szakítva a beszédek egészéből és távolról sem nyújtanak teljes, meggyőző képet. A szociáldemokrácia a burzsoázia ügynöksége a munkásmozgalomban. A jobboldali szocialisták elárulva a munkásosztályt, simulé- kony taktikájukkal és megtévesztő demagógiájukkal a népek nagy, szent viharának szelét meg akarják fékezni, s el akarják téríteni útjából, hogy egy ideig óráig a felszínen tartsák a burzsoázia piros hajóit. Á szociáldemokrácia, a jobboldali szocialista pártok a burzsoázia végső mentsváraivá váltak, amelyek mindig akkor lépnek akcióba, amikor a tőkés uralmat az elsüllyedés veszélye fenyegeti. Míg a jobboldali szociáldemokrácia eddig általában a burzsoázia ügynöksége volt, ma, az imperializmus vezető hatalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak hűséges ügynökségévé változott. Ma a jobboldali „szocialista" pártoknak az amerikai háborús terveket keli sikerre vinniök, segédkezet kell nyújtaniok a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló új, támadó Wehrmacht újjászületéséhez. A szociáldemokraták lelkes támogatói e terveknek. Jelenlegi taktikájuknak az a lényege, hogy szavakban, választási programmokban hangot adnak a népek valódi érdekeinek. szembefordulnak az amerikai háborús tervekkel és tömbökkel, a gyakorlatban azonban elárulják a népek érdekeit és az amerikai imperializmus céljaiért küzdenek. Vegyünk néhány nyugateurópai példát. Nyugat-Németországban szép t.ember 6-án választásokat tartottak a szövetségi gyűlésbe. Ollenhauer, a jobboldali szociáldemokrata vezér a választási harc során szembefordult az „európai hadsereg" gondolatával és a más államok ellen irányuló amerikai háborús tömbökhöz való csatlakozással. Ollenhauer tehát eny nyiben a német nép igazi érdekeit hirdette választási programmjában. Erre a programmra csaknem nyolc millió német szavazott Nyugat- Németországban. A nyugatnémetországi választásokat követő egyetlen héten belül azon ban Ollenhauer elérkezettnek látta az időt, hogy megnyugtassa amerikai gazdáit. Október 11-én a Szociáldemokrata Párt rajna-pfalzi pártgyűlésén kijelentette, hogy ha az északatlanti tömb tagállamai „elfogadják partnerükül a német népet", a német Szociáldemokrata Párt elvileg hajlandó ehhez hozzájárulni és az ebből adódó kötelezettségeket teljesíteni. Ollenhauer tehát félreérthetetlenül kijelentette, hogy a német Szociáldemokrata Párt vezetősége pártolja Nyugat-Németország besorolását az amerikai háborús tömbbe, hozzájárul a nyugatnémet ifjúság vágóhídra küldéséhez. A háborús tervek és az újjáéledő nyugatnémet hadsereg által veszélyeztetett Franciaországban az „európai hadseregről" szóló bonni és párisi szerződések ratifikálása körül ielehtősen kiéleződött a helyzet. Az ellentétek még a kormányon belül is fellángoltak, veszélyeztetve az amerikai háborús tervek megvalósítását. Ebben a helyzetben álltak ki a porondra a francia jobboldali szociáldemokraták, hogy megmentsék az „Európai Hadsereg" tervét. Guy Moiiet a Francia Szocialista Párt egyik vezetője a francia parlament összehívásának előestéjén váratlan kijelentette, hogy pártja bizonyos „biztosítékok" esetén hajlandó ratifikálni az egyezményt. Hason'ó fogásokhoz folyamodtak a dán szociáldemokraták vezérei is, akik a legutóbbi választásokon magukhoz tudták ragadni a hatalmat. Mi volt győzelmük oka? A választási harc középpontjába ők is a nép valóságos érdekeit tükröző programmot állították, Hedtoft a szociáldemokraták vezetője a párt kopenhágai kongresszusán felszólalt az ellen, hogy az Egyesült Államok katonai támaszpontokat létesítsen Dánia területén. Tiltakozott az ellen, hogy külföldi csapatokat és légierőket helyezzenek el Dániában. A szociáldemokraták választási győ zelmet arattak. A szociáldemokrata sajtó pedig ma már világosan kijelenti, hogy Hedtoftnak a katonai támaszpontokra vonatkozó szavai „nem jelentenek semmiféle változást az atlanti paktum támogatásának politikájában." Talán a legvilágosabb példa a nyugati „munkás"-pártök népárulására az Angol Munkáspártnak, az elmúlt hetekben megtartott 52. évi konferenciája volt. A munkáspárti vezérek szónoklatai és a konferencia ülésein keresztül erőszakolt határozati javaslatok valóságos mintapéldányai a nép követelései általános szólamokba fojtásának, — s az amerikai háborús tervek tényleges kiszolgálásának. A párt végrehajtó bizottságának külpolitikai határozata például általánosságban állást foglal a nagyhatalmak államfőinek tanácskozása mellett, amint ezt az angol nép is követeli, — de a határozat az Amerikával kötött katonai szövetség és az északatlanti tömb további támogatását is kinyilatkoztatja. Atlee munkáspárti vezér felszólalásában üdvözölte Churohillnak azt a kezdeményezését, hogy a vitás kérdések megoldására tartsanak nagyhatalmi tanácskozásokat, — de ugyanakkor kifejtette azt a véleményét, hogy szükség van Nagy-Britannia és az Egyesült Államok „szövetségére" és az „atlanti szövetségre." Az Angol Munkáspárt szónokai és határozatai általánosságban síkraszálltak a tárgyalások mellett, — de ugyanakkor nélkülözhetetlennek tartották a „hidegháborút", a háborús „atlanti tömböt", s az Egyesült Államok háborús uszí- tóival való szoros kapcsolatokat. Ez a kétszínű népellenes taktika, amely a nép érdekeinek védelméről szóló szavak mögött tetteiben a legsötétebb népárulást követi el, s amely a nyugateurópai jobboldali szociáldemokraták leghasználtabb fegvvere, — ideig-óráig meg tudja téveszteni a kevésbbé ön- tudatosabb néprétegeket. De a kőim munisták kitartó felvilágosító munkája és a mindennapi harc ezernyi tapasztalata mind szélesebb rétegek szemét nyitja fel: meglátják, hogy a szociáldemokrácia elárulja legelemibb érdekeiket, s meglátják, hogy az egység oly hatalmas erő, amely elsöpri az útból az amerikai háborús uszítókat és szociáldemokrata szekértolóikat is. Ez a kibontakozás útja, amelynek jelei megmutatkoztak az augusztusi francia sztrájkok tömegjellegében, vagy a júniusi olasz választások baloldali győzeiméfcén, »
