Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-02 / 231. szám
1953 OKTOBER í NÄPCö S Kizárlak a lógósokat — megjavult a munka a szekszárdi Gőgös Ignác tsz-ben A szekszárdi Gőgös Ignác termelő szövekezet az utóbbi időben nem végzett termelőszövetkezethez méltó, példamutató munkát. Laza volt a munkafegyelem, örökös civakodás, rossz'eredmények jellemezték a ter- mo’ászöve'keze' munkáját. Szeptember 26-án este a tsz intézőbizottsága a kommunisták javaslatára közgyűlésre hívta össze a tagokat. Ez a közgyü.és határkő volt a tsz életében. A gyűlés menetét kommunista elvtársak irányították. Ismertették kormányunk valamennyi eddig megjelent intézkedését, amelyek a termelőszövetkezetek boldogulását szolgálják, beszéltek többek között a termelőszövetkezeti demokráciáról. így, miután a tagok való- iában megismerték kormányunk prog rammjät, megváltozott a hangulat A hozzászólások, a vita során napvilágra jött minden, ami miatt a Gőgös Ignác termelőszövetkezet nem tudott jó munkát végezni, illetve bomlásnak indult. Kiderült, hogy a várost, járási és a megyei tanácsok, sőt a városi pártbizottság is, semmibevette a szövetkezeti demokráciát. Beleszóltak a tsz minden dolgába, még a gazdaság irányítását is kivették a termelőszövetkezet vezetőinek kezéből. Példa erre a szalma eset, amit Wiedermann József, a tsz ag- ronómusa mondott el. Kiszámították, hogy több, mint 1000 mázsa szalmájuk van, amire nem lesz szükségük sem az állattenyésztésben, sem a tagok háztáji gazda'kodásában. Ennek a szalmának nagyrésze még kint hevert a tarlón, ahogy a kombájn learatta és mivel a tagok nem értek rá betakarítani, elhatározták, hogy eladják a felesleget. Akkor, mikor az elhatározás született, 20 forintért tudták volna mázsáját eladni, ami 20.000 forint jövedelmet jelentett volna a tsz-nek. A városi tanács és a városi pártbizottság is megtiltotta, hogy a tsz szalmát adjon el. Amikor pedig Wiedermann elvtárs felvetette, hogy mégsem lehet a szalmát a tarlón hagyni, azzal nyugtatták meg lelkiismeretét a városi tanácson, hogy maid adnak egy igazolást ami bizonyítja, hogy munkaerőhiány miatt nem tudták betakarítani a szalmát és azért rothadt el. Később mégis megengedték, hogy 400 mázsa szalmát eladhassanak, de akkor már csak 6 forintot kaptak mázsájáért. Megbírálták a termelőszövetkezet tagjai a vezetőséget is. Antal Mihály, a tsz elnöke is, ki akart lépni a szövetkezetből, de a gyűlésen kérte, hogy semmisítsék meg kilépési kérelmét. A tagok visszavették Antal Mihályt elnöknek, azzal a feltétellel, ha eddigi magatartásán változtat és lelkiismeretesebben vezeti a tsz-t. Antal Mihály elvtárson kívül még 8 tag kérte vissza magát a tsz-be. Még ugyanezen az estén több tagot kizártak. Ezek valamennyien lógósok voltak. Mezei János sertéstenyésztő hanyag, felelőtlen munkája például rengeteg kárt okozott a tsz- nek. Több, mint 300 darab sertés pusztult el a keze alatt. A közgyűlés után szilárdabban, egységesebben látott hozzá a Gőgös Ignác termelőszövetkezet tagsága a munkához. Szeptember 29-én, tehát éppen határidőre befejezték az ősziárpa vetését, 46 holdból 25-öt kereszt sorosan vetettek. \ megyei tanács mezőgazdasági osztályának jelentése az őszi szántás-vetésről A szántás-vetés, betakarítás üteme a szeptember 20—25-i időszak alatt sem folyt kielégítően. Szeptember 25-ig egyetlen járás sem teljesítette az őszi takarmánykeverék vetéstervét, és az ősziárpa, rozsvetés is igen vontatottan halad. Községi tanácsaink nem mozgósították kellően az egyéni dolgozó parasztokat a vetésre, betakarításra. A közeli napokban feltétlenül még kell gyorsítani a betakarítás, szántás-vetés ütemét, hogy az őszi takarmánykeverék, ősziárpa és rozs vetését mielőbb befejezzék. A szeptember 25-i jelentések szerint az őszi munkákban a járások sorrendje a következő: Elsők: Őszi vetésű növények alá végzett szántásban Mezőgazdasági Szekszárd osztályvezető: Szabó Piroska Tamási Sárdi István Szekszárd város Csőké jánosné Utolsók: Paks • Tábori László Dombóvár Balázs Lajos Bonyhád Milosev Demeter Gyönk °erecsi János Elsők: Osziárpa vetésben: Mezőgazdasági Gyönk osztályvezető: Peracsi János Bonyhád Milosev Demeter Szekszárd Szabó Piroska Utolsók: Dombóvár Tamási Paks Szekszárd város Elsők: Gyönk Bonyhád Szekszárd Utolsók: Dombóvár Tamási Paks Szekszárd város Elsők: T amási Szekszárd város Szekszárdi járás Utolsók: Gyönk Bonyhád Paks Dombóvár Balázs Lajos Sárdi István Tábori László Csőke Jánosné Rozsvetésben: Mezőgazdasági osztályvezető: Perecsi János Milosev Demeter Szabó Piroska Balázs Lajos Sárdi István Tábori László Csőke Jánosné Istállótrágyázásban: Mezőgazdasági osztályvezető: Sárdi István Csőke Jánosné Szabó Piroska Perecsi János Milosev Demeter Tábori László Balázs Lajos Főagronómus: Fejős Mihály • Kovács József Terebesi László Huber Lajosné Kővári Gyula Szomor Ferenc Lakos József Főagronómus: Lakos József Szomor Ferenc Fejős Mihály Kővári Gyula Kovács József Huber Lajosné Terebesi László Főagronómus: Lakos József Szomor Ferenc Fejős Mihály Kővár Gyula Kovács József Huber Lajosné Terebesi László Főagronómus: Kovács József Terebesi László Fejős Mihály Lakos József Szomor Ferenc Huber Lajosné Kővári Gyula PÁR 7 fiS PARI ÉPÍT ÉS __________* J ó fel világosi ló munkával a békék öl csőn jegyzés sikeréért Népnevelőink ezrei indultak el a mi megyénk területén is, hogy széles körben tudatosítsák népköztársaságunk kormányának felhívását. Népnevelőink felkeresik dolgozó társaikat, hogy megmagyarázzák nekik a kormány felhívásának, a köl- csönjegyzés hatalmas jelentőségét, nagyszerű célját A minisztertanács felhívása ezt a következőkben szabja meg: „ .. .az új államkölcsönt pedig elsősorban olyan beruházásokra fordítsa, amelyek az életszínvonal közvetlen emelését szolgálják: a könnyűipar, s az élelmiszeripar fejlesztésére és főként a mezőgazdasági termelés növelésére." Éppen ezért most még nagyobb szükség van népnevelőink öntudatra ébresztő, tájékoztató, meggyőző, népszerűsítő, lelkesítő munkájára. Ennek nyomán megyénk dolgozói is még jobban megismerik és megértik pártunk politikáját, nő öntudatuk s még keményebben, még következetesebben készek harcolni érte. — Mondják el, hogy minden egyes jegyzés, mint ahogy a felhívásból kitűnik, sokkal közvetlenebbül szolgálja életszínvonalunk emelkedését, mint eddig. Pártszervezeteink fontos feladata, hogy e népnevelőket nap, mint nap helyesen irányítsák s eleven érvekkel, jó tapasztalatokkal lássák el, s természetesen állandóan ellenőrizzék őket. Különösen fontos a rendszeres érvekkel való ellátás. — Nyilvánvaló, hogy magát azt a szót, hogy jegyezz békekölcsönt — nem elég népnevelőinknek hangoztatni, hanem meg kell mutatni, hogy miért érd 'kük személy szerint nekik is, s ezzel szorosan összefüggve a hazának is, minden dolgozó önként adott forintjai. Népnevelőinknek már számos ta- oasztalata van ebben a munkáiban, amellyel erőt adnak agitációjuknak, a jövő és a már megvalósult tervek bemutatásával, a szocializmus építésében elért nagyszerű eredmények feltárásával. Nagyszerű munkát is végeztek különösen a választások idején, amikor lelkes munkájuk segítségével valóban megoldották a párt és a tömegek között ?olyó nagy beszélgetést, melynek eredményeképpen hatalmas győzelmet vívtunk ki a választási harcban éppúgy, mint a termelőmunka területén is. Azóta népnevelőink tarsolya új fegyverekkel, még nagyszerűbb agi- tációs érvekkel gazdagodott a kormány Programm megjelenését követő számtalan rendelet formájában, mely mind dolgozó népünk életszínvonalának gyorsabb felemelkedését, mun kakedvének növelését szolgálja. — Most arra van szükség, hogy népnevelőink sokkal inkább, mint eddig, használják is fel ezeket az érveket, mint az árleszállítás és a többiek, s egész sor személyes példára kidolgozva vigyék dolgozóink közé e nagy beszélgetés alkalmával. Ne resteljék elővenni a ceruzát, a papírt, s egy-egy családnál rájuk vonatkoztatva együtt kiszámítani, hogy nekik személy szerint mit jelent a párt és a kormány fokozottabb gondoskodása, vagy mi mindent építhetnek abból a 20 százalékból, amely a befizetett kölcsön után a községben marad. Az ilyen tények lesznek a legjobb érvek, melyek bemutatják, egy-egy dolgozó család megváltozott életét, egyre javuló jelenét, s a még szebb jövőt. Népnevelőink azonban ne csak agitáljanak, hanem hallgassák meg dolgozóink panaszait, javaslatait, s azt természetesen, ha nagyobb dologról van szó, s maguk nem tudják elintézni, továbbítsák sürgősen pártszervezeteinkhez, vagy a megfelelő szervekhez orvoslás vagy fel- használás céljából. Érveljenek és vitatkozzanak népnevelőink, s a nehézségek feltárásáról sem feledkezzenek el. Éppen a nehézségek leküzdésének módját megmagyarázva mozgósítsanak a békekölcsön agitá- ción keresztül még nagyobb, még szebb feladatok megoldására. Különösen áll ez most, amikor olyan hatalmas feladatot kell megoldanunk, a békekölcsön agitációval egy sorban, mint az őszi szántás-vetés és betakarítás, valamint a begyűjtés munkáinak sikeres jó elvégzése. Békekölcsön agitációnk éppen akkor lesz igazán eredményes, ha mellette egyre nagyobb termelési eredményekkel bizonyítják be dolgozóink, hogy szilárdan és megingathatatlanul állnak pártunk és kormányzatunk mögött. A kölcsönjegyzés igazi sikere abban is megmutatkozik, hogy harcos, megedződött népnevelőink munkáján keresztül termelőszövetkezeteink megszilárdításában, eredményeik növelésében is jelentős sikereket tudunk elérni. Tizenegy új belépő kérte felvételét a decsi Alkotmány tszcs-be A decsi Alkotmány tszcs tagjai ebben az évben sok nehézséggel küzdöttek. A földterületükhöz képest aránylag kevés munkaerővel rendel keztek, s emellett a több mint tízféle munkaigényes növény termelésére kötelezte a tszcs-t. De azért a tagok nem adták fel a harcot. Ha nem is mindig úgy ment a munka, mint ahogy szerették volna, azért helytálltak, minden munkát elvégez tek. Munkájuknak meg is lett az eredménye. Egyetlen olyan család nincs a tszcs-ben, akinek ne lenne meg a kenyere, s n^ jutna gabonája szabadpiacra. Most, amikor pártunk és kormányunk válaszút elé állította a termelőszövetkezetekben dolgozó parasztságot, a decsi Alkotmány tszcs ben is kitűnt, hogy kinek nem tetszik a közös gazdálkodás. A 42 tag közül négyen papíron adták be: kilépésüket kérik a tszcs-ből. A tagság örömmel egyezett bele a kilépésbe, mert helyettük 11 tekintélyes középparaszt kérte felvételét a csoportba. Kiss Antal elvtárs, a tszcs elnöke és a tszcs tagsága úgy határozott, hogy október 3-án, szombaton közgyűlést hívnak össze, ahol a jelentkező 11 dolgozó paras^ot felveszik a tszcs-be. % Néhány szó az üzemi „kollektiv“ vezetésről A párton belül felmerült kollektív vezetést számos gazdaságvezető úgy véli, itt az ideje, rogy a termelés területére is be- ezessük azt. Ez az álláspont tarthatatlan. A gazdaság vezetők a szocializmus építésében rájuk váró felelősségteljes munkájukat egyre jobban, magabiztosabban végzik. A felelős egy « személyi vezetéssel és jó irányításukkal nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek kielégítése egyre jobban biztosítható. Most, amikor a párton belül a Szervezeti Szabályzatnak megfelelően kijavítjuk a pártvezetés terén mutatkozó hiányosságokat, az egyszemélyi vezetést a kollektív irányító munkával cseréljük fel, számos gazdaságvezető és olykor párttitkár elvtárs is (Tolnai Textilművek) úgy véli, itt az ideje, hogy a termelésben is bevezessük a kollektív irányítást, a több személyből álló vezetőcsoportot. Különösen az üzemi háromszöget akarja egyikmásik igazgató (Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés) előléptetni felelős vezető szervvé. Meg kell állapítani, hogy ez a felfogás helytelen. A termelés területén csak a felelős egyszemélyi vezetés biztosítja a kellő irányítást, a tervszerű munkát. A jólbevált egyszemélyi vezetést nem pótolhatja semmiféle vezető testület bármilyen néven is nevezzük azt. A „kollektív" vezetés a termelésben számos baj szülője lehet, amelyek a tervek teljesítését gátolnák, a termelés fékjévé lennének. A pártszervezeteknél csak a kollektív vezetés az egyedül helyes és jó eredményt hozó irányító munka, az üzemben azonban csak egy gazdasági vezető lehet, aki a tervek teljesítéséért, a munkafegyelem megszilárdításáért, a termékek minőségéért felelős. A gazdaságvezető egyszemélyben felel mindenért, ami az üzemben történik. Éppen ezért nem megszüntetni, hanem megerősíteni kell a gazdaságokban a felelős egyszemélyi vezetést. Felvetődött a kérdés: nálunk az üzemi háromszög valamikor jól ellátta a gazdaság irányítását — miért ne valósítanánk meg újra? — Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy az üzemi háromszög nem irányíthatja az üzemet, határozatokat nem hozhat. „Az üzemi háromszög nem egyéb, mint az üzemi pártszervezet titkárának, az üzem felelős vezetőjének és az üzemi bizottság titkárának szinte állandó kapcsolata a szakmai-, párt-, és szakszervezeti munka koordinálására az üzemben." (Gerő). Ha volt idő, amikor „kollektív" vezetés volt az üzemekben, az csak azért fordulhatott elő, mert fiatal, a munkapadok mellől elszólított, a vezetésben gyakorlatlan elvtársak igyekeztek megosztani a felelős vezetést. Abban az időszakban még kevésbbé merték vállalni a gaz daságvezetők a termelésért az egyszemélyi vezetést, s a felelősséget. De ebben az esetben nevezhettük-e a gazd as ágvezetéket utasítást kiadó. munkafegyelmét és tervek teljesítését megkövetelő ipari parancsnokoknak? Nem. Azok az elvtársak, akik most a gazdaságvezetést ismét „kollektívvá" akarják tenni, azok visszafelé akarják forgatni az idő kerekét. A gazdaságvezetők sok-sok jó gyakorlatot szereztek az egyszemélyi vezetéssel — most ezt korlátok közé szorítanák a „kollektív" vezetés hívet A „kollektív" vezetést megvalósítani igyekvő elvtársak, akarva, akaratlanul az üzemi pártszervezetet a gazdaságvezetés szervévé változtatnák. Ha az üzemi háromszögre ruháznánk a gazdaságvezetést, hogyan lehetne biztosítani a párt ellenőrző szerepét a termelés felett? Ez lehetetlen. Ha a vezetés és ellenőrzés ilymódon összefonódna, nem lenne ebben az esetben kielégítő a vezetés, de hiányzana az alapos, a hibákat feltáró ellenőrzés is. Helytelen volna ezek után arra a következtetésre jutni, hogy a felelős egyszemélyi vezetés azt jelenti hogy a gazdaság vezető senkit sem kérdez meg, senki véleményére nem kíváncsi. A helyes egyszemélyi vezetés feltételezi, hogy a gpzdaság% vezetők a nagyarányú feladataik megoldása érdekében kikérjék a párt és a szakszervezet véleményét, s egyben segítséget kérjen tőlük. A pártszervezetek politikai munkával mozgósítják a kommunistákat a tervek teljesítésére. A kommunisták munkalendülete, kiváló páros- versenye magával ragadja a párton- kívüli tömegeket is, és ezáltal a felelős egyszemélyi vezető olyan segítséget kap a pártszervezettől, amilyet nem tudna nyújtani, ha a gazdasági ügyek intézésével foglalkozna. Ne feledje el egy gazdaságvezető sem Rákosi elvtárs szavait: „ ... a gazdasági vezetésnek jó együttműködése a pártszervezettel, vagy ennek az együttműködésnek a hiánya pontosan tükröződik a termelés jó, vagy rossz eredményeiben." A párt- szervezet tehát segít, dé meg nem oldja és át nem veszi a a"-rfqság- vezető teendőit.
