Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

[NAPLÓ S 1)9SB OKTOBER 11 A csibráhi Viharsarok tszcs tagjainak hftrea szövetkezetükért öt éve, hogy Békés megyéből Csibrákra települt kubikusok és a esibráki dolgozó parasztok elkerget­ték „báró“ Malkomesz Gyulánét és a többi hasonlószőrű földesurakat. S a verítékükkel táplált földeket, ősi jussukat birtokba vették. Inté­zők, botos-ispánok, lovaglópálcájá­nak suhintása, vértforraló mocskos hangja ma már csak rossz emlék. Esténként ,a fiataloknak az időseb­bek, mint Vanya Ambrus, meséli: — Nyolc éve, hogy a gyötrelmes múltnak, a, régi cselédsorsnak vége- szakadt. Ma már nem kell lesni a földesurak, és bérenceinek jó, vagy rossz kedvét, örökre miénk lett a föld, a? egész falu. Ez pedig nem kis dolog. Steiner János visszaemlékezik arra a napra, 1949 március 9-re, mi­kor 22 „taggal megalakították a csib- ráki Viharsarok termelőcsoportot. Ettől ,3Z Időtől kezdve a esibráki dolgozó parasztok új életet kezdtek. A dombóvári járásban ez volt az első termelőszövetkezet. Közös erő­vel jobban boldogulunk — így mond ták ezt akkorjában. A gondból is kevesebb jut egyre. A többszáz hold ból ha , egy, táblát végigpásztáz... is a jég, a kenyér azért meglesz,' és még eladásra is jut. De így van ez másutt is. Ha a kisparasztnak megdöglik a lova, bizohy jóidéig a fogához kell verni minden fillért, hogy másikat tudjon venni helyette. A közösben ez is másképp esik. No meg a gép is segít, könnyíti a munkát, szánt­vet, arat, ■(Csak a vak nem látja, hogv a szö­vetkezetben könnyebb, jobb és biz­tosából) így indultak el a csibrék’ák is égy szebb és boldogabb élethez vezető 'úton. Az évek repültek. A Viharsarok tagjai ,— mi tagadás benne :— .sok nehézséggel, küzdöttek, de jóban- rosszbap kitartottak. Az öt év olyan­ná kovácsolta őket, mint egy közös család. ,A legutóbbi két év, az 1952 —53-as gazdasági évben a tagok nem találták meg számításukat. Az 1952- es aszályos esztendőről adósak ma­radtak az államnak. Most, amikor pártunk és kormá­nyunk válaszút elé , állította a ter­melőcsoportok tagjait, a Viharsarok tagjai „nem tudtak választani.“ — A közös gazdálkodástól nagyon el­ment a kedvük, — mondják többen a csoport tagjai. De nem azért, mint ha megbántuk volna, hogy így csele­kedtünk, hanem egész másért. A „megbántuk“ és „elment a kedvünk“ sok mindent magába foglal. Csoport juk külső és balső gazdasági ügyeit eddig nem maguk intézték, hanem a járási tanács. Tavaly olyan beruhá­zásokat „sózott'* nyakukba a ta­nács, melyből a tagoknak egyáltalán nincs hasznuk. Két kutat építtettek velük, ami 150.000 forintba került, s 3000 munkaegységet vitt el. — Most amellett, hogy megvan a két kút, nincs vie, 8000 forintos pékke­mencét épíS.ettek velük, amelyben még egyszer sem sütöttek kenyeret. Az ilyenek után aztán, úgy érez­ték, hogy a közös gazdálkodás tönk­reteszi ők ele, mert az effajta beruhá­zásokból sissn az államnak, sem ma­guknak nincs hasznuk. Ez még a kisebbig hiba. .Emellett lábbal tiporták a szövetkezeti demo­kráciát. ök irányították az egész csoportok Hajnal Józsefet, a volt elnököt nem a tagság választotta, hanem ,a járási tanács. Persze Haj­nal elvfcárs úgy „járta“, ahogy a já­rási ta.nács „fújta“. A nyárban a tagság úgy határozott, hogy a 23 hold bükkönyös-rozsot lekaszálják, mert buián fejlődött, a sok eső következ­tében elrothadt, de silótakarmány­nak jó lett volna, a csoport jószág­állom anyának a téli takarmányát 50 százalékban biztosítani tudták volna vele, A járási tanács nem engedte leka/szálni, s a rozs még a cséplőgép résat sem termette meg. A 160 mázsa helyett csak 53 mázsa termett, a cséplőrész pedig 63 mázsa volt. A. csoport tagjai az ilyen „nehéz­ségek“ ellenére sem adják fel,a har­col. Töretlenül hisznek a pártban, ab/ban, hogy a dolgozók állama segí­ti őket. A meglévő sok hiba ellenére is,, a jövőben sokkal jobban boldo- g'űlnak, mint azok. akik egyénileg gazdálkodnak. „Három gyermekem I ■ . ■ - . (" • . 1 —! —1 ’ 1 .......... .................... v an és egy idős anyám, hogyan elé­gíteném én ki őket a négg holdamból, vagy újra menjek a Malkomesz .félék hez dolgozni? Hát azt nem! Itt a sző. vekezeiben a biztos jövő. Ebben az évben is 11 mázsa búzát kerestem, 3 mázsa árpát, 11.000 forintot, s emel­lett még egyéb terményből is lesz ré­szesedésem. Ebből az egész családot eltartom" — mondotta Horváth Ro­zália. Horváth Rozália szavait, ,,hogy a szövetkezetben biztos a jövő“ mán. den tag megérti. A csibráikii Viharsarok tszcs-ben ok tóber 1-én közgyűlés volt. A közgyű­lésen kimondották a tagok: i,Miénk a szövetkezet! Itt többé nincs joga senkinek beleavatkozni sem a külső, sem a belső gazdasági ügyek irányi- fásába*. Ezen-a kö/.gyűlésen a cso­port tagjai maguk választottak elnö­köt, Csirik Iiészlót. Hogy a szövetkezetben biztos, bol­dog jövő vár a parasztságra, azt a esibráki Viharsarok tszcs tagjainak helytállása mellett egyéb is bizonyít ja: Tösmagi János, Szeneta István­ná. Kovács László, Paksi István ez­előtt egy évvel otthagyták a csopor­tot. Ma ismét visszamentek, s a töb­bi tagokkal együtt építik szebb, bol­dogabb jövőjüket. Nem sikerült tehát a falu ellensé­ges elemeinek a terve. Harmizek Géza, a község egyik kulákja ezelőtt két évvel, bekönyörögte magát a Csoportba. Tavaly kizárták. Most is­mét megpróbálta, ho|y visszakönyö­rögje magát. A csoport tagjai nem vették vissza. Ezért most mindent elkövet, hogy szétzüllessze a csopor­tot. De terve nem sikerül. Nem si­kerül a többieké sem, akiknek ugyanilyen szándékai vannak, mert a Viharsarok tszcs tagjai kivétel nél­kül, egytől-egyig kitartanak a szö­vetkezeti gazdálkodás mellett. Eddig a nehéz öt esztendőben leküzdtünk minden akadályt — mondják a ter­melőcsoport idősebb tagjai, — most nem hagyjuk itt a csoportot, mert most boldogulunk igazán. Ez így is * van. , • M ért csöVken a rácegresi állami gazdaság tehenészetének fejési átlaga Békésen kérődző állatok pihennek, az. alsórácegresi ..üzemegység új te- ; hénistállójában. Rend és tisztaság tapasztalható az istállóban és a ta - karmányos helyiségben is. Az istál­ló egyik legjobb tehenésze, Feh&'r József, aki 10 tehenet gondoz, s naponta 140 liter tejet fej. Fejési .át­laga 14 liter. Szeretettel gondozza állatait, — szereti őket. Fehér bácsi mosolygós arca megkeményedik, amikor azt mtjnd? ja, hogy ennél jobb fejési átlagot is .tudna elérni, sőt az egész isi álló fejési átlaga jobb tenne, ha az álla­toknak tudnék biztosítani azt a ta- karmánymerinyiséget, ami létfenn-. tartáson, kívül a tejtermelést fis fo­kozná. — A meghatározott ábrak- ménnyiségen kívül még egy kosár szecskázott kukoricaszárt ka piténk a tehenek és semmi mást. De ezt se mindennap adják. Előfordult az is, hogy nem ettek, mert nem volt mit, vagy nem volt jó a szecskavágó és így az a kevés takarmány is veszen­dőbe ment, amit eléjük raktak. így a tehenek kénytelenek az alomnak beszórt búzaszalmát szedegetni. Nem véletlen tehát, hogy egyre csökken a tehenészet fejési átlaga. Egy hónappal ezelőtt a tehenészet fejési átlaga 15 liter volt. Most pe­dig 8 liter. Ez a tény megállapítha­tó a következő számadatokból is: Október 6-án a 123 darab fejőste­hén után 1036 liter tejet fejtek. Ok­tóber 7-re pedig a 123 darab fejős­tehén után a tejmennyiség lecsök­kent 996 literre. Vogler István brigádvezető állítása szerint a kö­vetkező napokban a tejmennyiség tovább fog csökkenni, és különösén akkor, ha a vezetőség nem gondos­kodik arról, hogy itatni is tudjanak. Október 7-én este az állatok nem ittak, a vályúk üresek voltak, mert nincs víz — illetve van víz a kút- ban —, de nincs hajtóerő, ami a vizet felszivattyúzná. Még talán hajtóerő is akadna, mert az egyik fa alatt csendben meghúzódik egy Zetor, csak a gazdája nem akarja „megnyergelni“, mivel a gazdaság központjában azt mondották neki, hogy ne huzasson vizet, mert nem tudják elszámolni. Tehát a szegény állat ne is igyon, ne is egyen. (Per­sze az nem lenne rossz, ha tejet meg adna). Az alsórácegresi üzemegység dol­gozóinak panasza nem újkeletű, az Üaí ás problémájának a gyökere a nyárba vezethető vissza. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a rácegresi állami gazdaság vezető­sége mikor fogja ezeket a hibákat orvosolni, vagy addig akarnak vár­ni, amíg összes becsületes dolgozói otthagyják a tehenészetet? A Mearyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának jelentése az őszi szántás-vetésrő I ŐSZI VETESÜ NÖVÉNYEK A LA VÉGZETT SZÁNTÁSBAN: Elsők: Szekszárdi járás Tamási járás Szekszárd város Utolsók: Paksi járás Dombóvári járás Bonyhádi járás Gyönki járás Elsők: Dombóvári járás Bonyhádi járás Gyönki járás Utolsók: Szekszárdi j. Tamási járás Paksi járás Szekszárd város Elsők: Dombóvári járás Gyönki járás Tamási járás Utolsók: Bonyhádi j. Szekszárdi j. Paksi j. Szekszárd v. Elsők: Gyönki járás Szekszárd város Tamási j. Utolsók: Szekszárdi járás Paksi járás Bonyhádi járás Dombóvári jáVás Mezőgazdaság osztályvezető: Bajor János Sárdi István Csőké Jánosné Tábori László Balázs Lajos Milosev Demeter Perecsi János Járási főagrsnómns: Fejfis Mihály Kovács József Terebesi János Huber Lajosné Kővári Gyula Szomor Ferenc Lakos József ŐSZI ARP A VETESEBEN: Mezőgazdasági osztályvezető: Balázs Lajos Milosev Demeter Perecsi János Bajor János Sárdi István Tábori László Csőke Jánosné ROZSVETESBEN: Mezőgazdasági osztályvezető: Balázs Lajos Perecsi János Sárdi István Milosev Demeter Bajor János Tábori László Csőke Jánosné Járási főagronómus: Kővári Gyula Szomor Ferenc Lakos József Fejős Mihály Kovács József Huber Lajosné Terebesi János Járási főagronómus: Kővári Gyula Lakos József Kovács József Szomor Ferenc Fejős Mihály Huber Lajosné Terebesi János ISTALLÖTRÄGYÄZÄSBAN: Perecsi János Csőke Jánosné Sárdi István Bajor János Tábori László Milosev Demeter Balázs Lajos Lakos József Terebesi János Kovács József Fejős Mihály Huber Lajosné Szomor Ferenc Kővári Gyula Három szánkásba, eruszfsorosan vetik búzájukat a <lec*i Alkotni íny tsz tagjai Egy hónappal ezelőtt a decsi Al­kotmány termelőszövetkezet leg­több tagja csak immel-ámmal dol­gozott és ha nem is mondták, de sokan foglalkoztak a kilépés gondo­latával. Hogyne, amikor maga az elnök, Takaró István mindenáron szét akarta bomlasztani a termelő­szövetkezetet, hogy feloszthassák a közös vagvont. Aknamunkáját — ha nem is tudatosan — már akkor meg­kezdte, mikor semtnibevéve a szövet kezed demokráciát, önkényesen in­tézett a tsz életében fontos ügye­ket. Amjkor a nyári munkák ide­jén szükségessé vált a családtagok bevonása, az elnök nem járt elől jó példával. A feleségét a konyhára tette be, a mezőre azonban egyszer sem ment ki dolgozni bármennyire szorított is a munka. Sokkal na­gyobb kárt okozott Takaró ístván akkor, amikor azzal intézte el négy­zetesen vetett kukoricájuk kapálá­sát, hogy nem kell a gépállomás, mert drága. Ennek az eredménye, hog^ a jó fekete, sárközi földben mindössze 15 mázsa termett holdan­ként. A termelőszövetkezet tagjai lát­ták, hogy ha az elnök marad, vége a közös gazdálkodásnak, mert Taka­ró az utóbbi időben nyíltan agitált a termelőszövetkezet feloszlatása ér dekében. A tagok közgyűlést hívtak össze, ahol leváltották az elnököt, illetve másikat választottak Kiss An­tal személyében. Ennek már elmúlt egy hónapja, s a decsi Alkotmány termelőszövetke­zet azóta öt új taggal szaporodott, akik már résztvesznek az őszi mun­kákban Példamutatónk az őszi mun kák során elért eredményeik. Re- resztsorosan vetett 56 hold ősziárpá­juk már zöldéi. Megkezdték a búza vetését is három szántásba, nagy­részt keresztsorosan, hogy túlszár­nyalják az idei évben elért 16 má­zsás átlagtermést. A napraforgó be­takarítását befejezték, beadási kö­telezettségüknek is eleget tettek. Felszedték és leszállították a cu­korrépát, jelenleg pedig a kukorica törését végzik. Kiss Antal a termelőszövetkezet elnöke elmondja, hogy milyen ter­veik vannak, jövedelmük emelése érdekében. Elsősorban olyan növé­nyeket termelnek, amelyek az ő éghajlat és talajviszonyaik mellett a legkifizetőbbek. Több rostkendert vetnek például, mert abból az idén is meghaladta az 50 mázsát a hol­danként! átlagtermés. Állattenyész­tésükre is nagyobb gondot fordíta­nak ezentúl. „Jelenleg a zárszám­adásra kormányunk gondoskodott arról, hogy több pénzt oszthassunk egy munkaegységre Van ugyanis 16,40 mázsa sertésbeadási kötelezett­ségünk és ha ebből még ebben a hónapban 5 mázsát teljesítünk, a többit elengedik. így a 25 darab hí­zónk legnagyobb részét szabadpia­con értékesíthetjük“, — mondja Kiss elvtárs Arról is büszkén beszél az elnök, hogy újabb 10 dolgozó pa­raszt kérte felvételét a termelőszö­vetkezetbe TOVÁBB A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN — Kegyük csak a tíz százalékos kedvez­ményt, az csoportunknak kiH vagonnal több terményt jelent, tehát egy-e&M tagnak 120 kiló. Dal jut több. A rövidlejáram hitelek elengedé­se, a középle járatúnk átütemezése 120.000 fo­rint többlet jövedelmei jelenít. Az új begyiij- tés^rendelet biztosította kedvezmények tagon­ként 1.171 forint többlet jövedelmet jelentenek, de kezünkben a lehetőségek tömege, rajtunk múlik, hogy gazdálkodunk’, hogy biztosítjuk a jövedelmet, — fejezte be Milos István elvtárs, a gyulaji Uj Barázda tsAcs elnöke beszámoló­ját a közgyűlésen. A zsúfolt teremben az elnök szavait hosszú csend követte. Aztán itt is, ott is mozgolódás, suttogás, majd egy bátor hang — hiszen tud­nánk mi, hogy csináljuk, de azelőtt nem igen kérdeztek bennünket. — Szóljanak csak bátran — így az elnök, — hiszen a saját sorsunkat irányítani csak közösen tudjuk jól. Varga 1st Dán nyújtja a kezét, s ami­kor megadják neki a szót, megköszörüli torkát, örülnéz, mintha biztatásra várna, aztán bát- n belekezd mondókájába. — Az idei év nem ett rosszul. Közel öt kiló gabona jutott ^énként. A többi terményből is van bö- ' a pénz az lehetne több is. Azt gondo- ly ki kellene használni a lehetőségeket jobban. Arra gondolok, itt oan ez a tó. Rend­be kellene hozatni, és nagyszerű halastó le­hetne belőle, ez kdinoly jövedelmet jelentene valamennyiünknek. Még be sem fejezte mondanivalóját, maris kezek emelkedtek a magasba. Farkas Já­nosáé kapott szót. — Helyes, amit Varga István javasol. De az öntözéses kertészet sem volna rossz. — Herceg Rozália is közbe­szól: — a .méhészet igen jövedelmező, azt is meg kellene valósítani. — Aztán felvetődik még a legelő jobb kihasználása, új fiaztató építése, mert az állattenyésztésből származó jövedelem sem megvetendő. A javas átok lömevei hangzottak még el. Utána hosszú csend következett, mert mielőtt döntenek, alaposam megrágják, meggondolják a dolgot, nehogy fölösleges kiadásba verjék magukat. Az arúokon mély töprengés, melyet Gyugyi István közbeszólása szakít meg. — Ez mind szép. de miből lesz a pénz. Épít­kezünk, tervezünk, de a pénzt nem látom. — Erre aztán mint medréből kilépett folyó, szinte hömpölyög a sok magyarázat, mindenki külön szeretné megértetni Gyugyi Istvánnal, hogy éppen azért terveznek, azért gondolkoznak, hogy jövőre több pénz jusson, még magasabb jövedelem biztosítsa a gondtalan életet. Valamennyien beletüzesednek. — Hallod komám — szól oda Faragó János Molnár Fe­rencnek — ez köllött volna azelőtt is. Biztos jobban ment volna a gazdálkodás, ha ennyire megvitattunk volna minden lényeges kérdést. —- Hát ...szén válaszol az — mondták min­dig, hogy a tsz demokrácia így, meg úgy, de nem nagyon tudtam valójában hogy néz ki az. Hát ez volna. — Hozzunk határozatot — ja­vasolják többen, — hogy amit itt megbeszél­tünk, meg is valósítjuk. — Egyszerre emelked­nek a kezek a magasba. De nemcsak a jövőre eondoltak, a jelen is eszükbe jutott, mert, hogy igen sok még a tennivaló. A krumpliszedés nincs befejezve. A kukorica is töretlen jórészt, szóval van még mit tenni. — Hozzunk határozatot a munka, fegyelem megszilárdítására — hangzik a ja­vaslat több részről. — Munkafegyelem — töpreng Gyugyi István — hisz dolgozik itt mindenki, ha nincs más dolga. — Csak éppen az, hogy gyakran oan más dolga mindegyik­nek — szól közbe csípősen Farkasné. — Most is a legtöbb tag a háztáji kukoricáját töri, szüretel. Itt meg nem megy úgy a muhka, mint kellene. — Igaza van, — a közös áz első — kelnek pártjára többen. — Hát akkor hatá. rozzunk, szegezik le. — És megszületett a ha­tározat, amely gondolkozásra int minden olyan tagot, aki nem a közös vagyoni, a közös ügyét tartja elsősorban szemelőtt. A határozat leszö­gezi: aki nem szedi a krumplit, az nem része­sül belőle. A kukoricánál ugyanez a helyzet. Emellett, ha nincs meg valakinek egy gazda­sági év alatt a kötelező munkaegysége, még külön büntetést kap. A közgyűlés óta jónéhány nap eltelt. A tszcs földjein szorgalmas tagok végzik a mun­kát, takarítják be gazdag termésüket. A szántóföldeken traktorok dübörögnek. A közel ezer hold zsíros föld — zsíros, mert megtrá­gyázták — mint végtelen barna szőnyeg terül el nem kis irigységére az egyénieknek. Jól megmunkált földek. Az őszi szél pajkosan kap bele az itt-ott már zöldelő árpába. A rozs is csírázik, s a szorgos munkáskezek építik a hol­napot, a jobb jövőt, haladnak tovább, biztosan a felemelkedés egyedüli útján. Ezt az utat vá­lasztotta az a tíz dolgozó paraszt is, aki most kérte felvételét a csoportba. PE—NE I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents