Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-04 / 233. szám
1953 OKTÓBER 3 NAPLÓ BÍRÁLATUNK NYOMÁN: A tő. helyről a 10.-re küzdötte fel magát a dalmandi gépállomás Lapunk szeptember 20-i számának „Kinek a szégyene? A tavaly országosan első dalmandi gépállomás az utolsók között kullog" című cikk keményen bírálta a dalmandi gépállomás vezetőit, dolgozóit és a gépállomások megyei igazgatóságát, név- szerint Kovács Ferenc elvtárs igazgatót, mert annak idején a dalmandi gépállomás igen gyengén dolgozott. A szeptember 20-tól eltelt időben — mintha • csoda történt volna — a dalmandi gépállomás a 15., vagyis az utolsó helyről a 10. helyre küzdötte fel magát. Ahhoz, hogy ez így történt, Kern kellel csodaszer Csupán annyi: a gépállomás vezetősége, pártszervezete megszívlelte a bírálatot és igazi felelősségtudat szellemében dolgozott. Ezenkívül a gépállomások megyei igazgatósága is megemberelte magát. Az úgynevezett körleveleket ma konkrét gyakorlati segítségek váltják fel. A cikk megjelenése után a gépállomás vezetői és dolgozói elhatározták: úgy dolgoznak, hogy lemossák a szégyent a mindig élenjáró gépállomásukról. „Első teendő az volt: gondoskodtunk az üzemképes gépek teljes kapacitásának a kihasználásából. — mondja Horváth György elvtárs, a gépállomás igazgatója. Ez valóban így is van. Szeptember 20-a előtt — és még 25-én is — a gépállomás 22 talajmunkás traktorából csak 15 volt üzemképes. A 15-ből csak hat dolgozott két műszakban, de azok teljesítménye is jóval alatta volt a követelményeknek. Abban az időben egy gép átlagteljesítménye csak '2,8 normálhold volt a 4,1-el szemben. Ma a gépállomás ilyenirányú kimutatása meglepő módon egész mást mutat. A 22 traktorból 18 dolgozik A 18-ból 10 két műszakban, 8 pedig nyújtott műszakban. Ezek alapján a gépállomás traktorainak átlagteljesítménye 2'8 normáiholdró! 8'2 normáltioldra emelkedett A papírra vetett számok nem csalnak: joggal mondhatja oárki, hogy a dalmandi gépállomás vezetői és dolgozói — ha akarják — el tudják végezni azt a feladatot, mellyel pártunk a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a gépállomásokat megbízta. A gépállomásokról a hatósugarukhoz tartozó tszcs tagjainak is megváltozott a véleménye. Ma már a kocsolai Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjainak sem olyan lesújtó az állásfoglalása a gépállomás munkájával kapcsolatban, mint abban az időben volt. Mindez azért van, mert a gépállomás pótolta mulasztását. A vetést a búza kivételével jól elő- kész^ett magágyba szeptember 30ra elvégezte. De nemcsak a kocsolai Vörös Csillagét, hanem — a vá- rongi tszcs kivételével — valameny- nyiben befejezték az őszi keverékek, az árpa és a rozs vetését, a dombóvári Vörös Sugár tszcs-nél pedig a búzavetést is befejezték. Az elért eredményekben a gépállomás pártszervezetének a munkája is megtalálható. Váraljai Dezső elvtárs, a pártszervezet titkára a pártcsopoi jizatmiakkal és aktivistákkal annak idején kibővített ülést tartott, ahol megvitatták az ölet bíráló cikket A pártszervezet vezetősége ezen a megbeszélésen konkrét feladattal bízta meg a pártcsoportbizalmiakat és az aktivistákat. Jónás Gyula elvtárs, a szabadságharcos brigád vezetője azt a feladatot kapta: beszélgessen el a traktoristákkal, magyarázza meg nekik, hogy mit jelent ebben az időszakban — különösen a tszcs tagjainak számára — hogy egy traktorista minőségileg is, meg meny nyiségileg is jól végezze el feladatát. Hasonlóan ilyen feladatot kaptak a pártszervezet többi aktivái is. A dalmandi gépállomás tervteljesítésében elért jó eredményhez feltétlen hozzájárult a megyei gépcsoport segítsége is. Kovács Ferenc elvtárs, a gépállomások megyei igazgatója ráébredt arra, hogy valóban nem lehet valakinek a munkáját fe- gyelmileg elősegíteni. Éppen ezért küldte hosszabb időre Horváth József elvtársat, a gépcsoport egyik növénytermesztési szakelőadóját Dal- mandra, hogy gyakorlatilag is nyújtson segítséget F ó n a i Imrének, a vezető agronómus helyettesének és a gépállomás szakembereinek, valamint a hozzájuk tartozó termelőcsoportoknak. A dalmandi gépállomás esete a napnál is fényesebben igazolja: el lehet érni, hogy egy gépállomás a követelményeknek megfelelően végezze munkáját. „Az elért eredményekkel nem elégszünk meg" — mondotta P á 1 in k á s elvtárs, a Dózsa-brigád vezetője. — Minden erőnket latbavetjük, hogy november 30-ra, mire az őszi tervteljesítések határideje lejár, újra elsők között legyen a mindig élenjáró gépállomásunk. A héten hallottuk • • • .. . hogy a várongi földműves- szövetkezet boltkezelője a vidéki utasoknak nem hajlandó a kenyeret felvágni. Igv volt ez szeptember 26-ín is amikor este az egyik dolgozó 10 deka szalámit és 20 deka kenyeret akart vásárolni. Kétszer is megkérte a boltkezelőt, hogy szolgálják ki, de azt a választ kapta tőle, hogy: vegyen egy kilót, mert 20 dekáért nem vágjuk fel a kenyeret. — Most az ia kérdés, hogy aki Várongra megy egy másik községből, vigyen-e magával kenyeret, vagy olyan mennyiséget vásároljon-e, amit nem fogyaszt-el. Mindkét eset helytelen volna, mert kormányunk megadta a lehetőséget hogy mindenki szükséglete A dombóvári Vörös Susár termelőszövetkezet tagjai között. Dombóvártól 2 kilométerre, ott, ahol Hőgyészre és Kocsolára vezet az út, van a Birkás-tanya. Valamikor „herceg" Eszterházy birtokához tartozott, ma pedig a Vörös Sugár termelőszövetkezet tagjai mondják magukénak. Hogy a nevét honnét kapta, arra már nem igen emlékszik senki. A termelőszövetkezetnek nincs is birkája, ellenben gyönyörű, jól jövedelmező szarvasmarha állománya legel a Birkás-tanya melletti réten. Hetenként 2 ezer forintot jövedelmez a tsz-nek csak az a tej, amit szabadon eladnak. „Azon ‘is vagyunk, hogy fejlesszük az állat- tenyésztésünket — mondja Pataki József a tsz elnöke, — mert annál több jövedelmünk lesz. A jó téli takarmányellátásról is gondoskodtunk, már 160 köbméter takarmányt silóztunk be. Szép eredményeket értünk el eddig a fejési átlag növelése terén, ami jelenleg 8,2 liter. Most jöttem haza nemrég 5 hónapos állattenyésztő iskoláról és ha most gyakorlatban hasznosítom a tanultakat, eredményeink még növekednek. Sertésállományunk is szépen jövedelmez. Most osztottunk ki malacokat a tagoknak és úgy tervezzük, hogy a beadáson felül szabadpiacon is értékesítünk jó néhány hízott sertést és választási malacot, hogy minél több pénzt oszthassunk egy munkaegységre. Sokat jelentenek jövedelem szempontjából kormányunk intézkedései, kedvezményei. Munkaegységenként 8—10 forintot tesz ki a különböző adósságok elengedéséből a beadás csökkentéséből eredő ösz- szeg. — Megkezdtük a búza vetését, mégpedig keresztsorosan — mondja Pataki elvtárs, de péntekre, vagyis október 2-ára be is fejezzük. — Közben érdeklődve nézi, amint Tukora József magtáros szétteregeti a frissen csávázott búzavetőmagot a magtár betonpadlóján. — Keresztsorosan vetettük 38 hold árpánkat is, hogy ezzel is növeljük a terméshozamot." A tanya mellett kezdődik a zöldelő árpatábla, ami végighúzódik csaknem az egész dűlőn. Száraz és göröngyös a földje, mégis kikelt, mondja Pataki elvtárs és szemében bizakodás csillan. Az árpatáblán túl, mozgó alakok körvonalait lehet kivenni. Burgonyát szednek a termelőcsoport tagjai. „Itt van az egész növénytermesztő-brigád — mondja Perecsi Anna, amint felegyenesedik és végignéz a krumpliföldön, ahol valóban nagy a nyüzsgés. Három eke is szántja ki a földből az érett burgonyát. Nem könnyű dolog olyan ügyesen tartani az ekét, hogy éppen a sorát találja el, úgy hogy ne is maradjon a földben, de össze se vagdalja. Éppen ezért lóvezetőre is szükség van. Ez olyan munka, amit nagyobb gyerekek is el tudnak végezni, mondhatjuk tehát, hogy a termelőszövetkezet öregje, fiatalja egyaránt kiveszi részét a munkából. Bornemissza Józsefné, aki alapító tagja a termelőszövetkezetnek, elmondja, hogy mennyire örül a fejőstehénnek ,amit most vásárolt a kormányunk biztosította kölcsönből. Közben egy pillanatra sem áll meg, fürgén dobálja a kosarába a krumpliszemeket. Majd arról beszél, hogy a termelőszövetkezet tagjai közül sokan még a régi cselédlakásban laknak, de most, hogy kormányunk lehetőséget adott, 20 új kislakás építését tervezik. Ennek a tervnek a megvalósítását is elősegítik forintjaikkal, amit most a IV. békekölcsön során jegyeztek a termelő- szövetkezet tagjai. Örömmel beszélnek a tagok arról is, hogy új belépők vannak. Köztük két traktoros a dalmandi gépállomásról. „Eddig ugyanis nem volt saját traktorosunk — magyarázza Pataki elvtárs — pedig sokkal jobb, ha a traktoros a termelőszövetkezet tagja, mert így legalább tudja, ha jobb minőségű munkát végez, magasabb lesz a terméshozam, ami a termelőszövetkezet valamennyi tagjának emeli jövedelmét, köztük természetesen az övét is". így dolgoznak, terveznek a dombóvári Vörös Sugár tsz tagjai. A napraforgót már leszedték, azóta már a burgonyaszedést is befejezték és a búzavetést is. Bizakodva várják, hogy munkájuk nyomán a jövő évben még az eddiginél is jobb termés fakad és ezzel pártunk, kormányunk célkitűzését segítik elő, a jobb életet. Ezt fejezik ki Bornemissza Józsefné egyszerű szavai, amikor azt mondja, hogy „azért dolgozunk ilyen lelkesen, mert látjuk, hogy érdemes, és azt akarjuk, hogy pártunk meg legyen elégedve velünk". szerint vásároljon kenyeret. Ehhez csak az szükséges, hogy a várongi íöldművesszövetkezet boltkczelője I» megértse ezt. * .., hogy a villányi állami gazdaság szekszárdi szőlőtelepén mintegy 50 munkás dolgozik, de ezek között a munkások között nem működik semmilyen tömegszervezet. így nincs szakszervezeti gyűlés, nincs termelési értekezlet, nincs, hol a dolgozók felvessék problémáikat. Nem is csoda, az ÜB titkár és az igazgató Villányon tartózkodnak, ők pedig Szekszár- don dolgoznak. Ha az igazgató lejön Szekszárdra, nem igen látják meg a dolgozók, mert nem keresi fel őket. Pedig volna a dolgozóknak problémájuk, amit meghallgasson az igazgató, vagy az VB elnök. Mert azt is hallottuk, hogy a dolgozók fizetése körül sincs minden rendben. Előfordul, hogy három-négy nappal később kapják meg az előleget, vagy éppen a fizetést. mint annak a rendes ideje volna. Felvetődik a kérdés, vájjon ezek a dolgozók hová forduljanak problémáikkal, ki intézi el azt? * . hogy az alsóhidvégi állami gazdaság vezető bérelszámolója nem tudja beszerezni a beteglapok mellé szükséges munkáltatói igazolványokat, melyekre a gazdaságnak szinte mindennap szüksége van. Miért nem tudja beszerezni? Azért, mert ahol eddig megpróbálta, mindenütt elutasították. A kórház a Nyomtatványellátó Vállalathoz küldi a Nyomtatvány ellátó Vállalat az SZTK-hoz. (Sőt még papíron is kimutatja, hogy ilyen nyomtatvány az SZTK-nál kapható.) Az SZTK visszaküldi a Nyomtatványellátó, Vállalathoz és így jár körbe körbe. Már a postán is megpróbálta, de ott sem kapott- Most csak az a kérdés, hol lehet ilyen nyomtatványokat beszerezni, mert ez is a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás kérdéséhez tartozik. %■ ... hogy Szekszárdon az újvárosban a Vendéglátó Vállalat kezelésében lévő italbolt részére a vállalat nem gondoskodott mellékhelyiségről, ennek megvalósítása a legrövidebb időn belül a Szekszárdi Vendéglátó Vállalatra vár. Necsak ígérjen a vállalat vezetősége hanem térjen a tettek mezejére. Ezt kívánják az italbolt látogatói és a ház lakói. A Tolnaszigeti Állami Gazdaság dolgozói jó munkájuk mellett az államnak kölcsönadott forintjaikkal is hozzájárulnak a kormányprogramm megvalósításához, a dolgozók életszínvonalának emeléséhez. A képen Bocz Jánosné brigádvezető és Molnár Sándomé sertésgondozó, zöld-lucernával etetik a háromhónapos malacokat A Tolnaszigeti Állami Gazdaság állattenyésztési szakemberei már a multév folyamán foglalkoztak a szabadellető megvalósításával. A fenti kép egy épülőfélben lévő szabadelletőt ábrázol. A szabadelletőhöz szükséges anyagköltség 23.800,— forint. A megépítését a sertésgondozók társadalmi munkával végzik. Székely Imréné az Állami Gazdaság sertésgondozónője választási malacokat gondoz. Az 5 napos korában leválasztott malacokból az elmúlt hónapban egy sem hullott el. Székely Imréné amellett, hogy jó munkát végez, a békekölcsönjegyzésnél is példamutató volt.
