Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-04 / 233. szám

1953 OKTOBER 4 NÄPCÖ H Az ENSZ-közgyűlés 8. ülésszaka, politikai bizottság szeptember 30-i délutáni ülése Newyork (TASZSZ): A politikai bizottság szeptember 30-i délutáni ülésén folytatták a vitát arról, hogy milyen sorrendben vizsgálják meg a bizottság napirendjén szereplő pontokat. Columbiának azon javaslatát, hogy a koreai kérdést utolsónak vitassák meg, Mexico, Argentina, a Domini- ciai Köztársaság és Peru küldöttei, továbbá a Kuomintang-küldött tá­mogatták. A pakisztáni küldött azt javasolta, hogy a koreai kérdés megvizsgálását napolják el „alkal­masabb időre.*' Hoppenot, Franciaország kül­dötte, egyetértett azzal a javaslat­tal, hogy a koreai kérdést utolsónak vizsgálják meg. Hoppenot önkénye­sen értelmezve a közgyűlésnek a koreái kérdéssel foglalkozó politikai értekezletről szóló augusztus 28-án hozott határozatait, azt igyekezett bebizonyítani, hogy a közgvűlés aug 28-i határozatában megemlített álla­mok, mint a koreai kérdéssel fog­lalkozó politikai értekezlet tagjai, szabadon dönthetnek ezen értekez­let összetételének kérdésében. Menon, India képviselője amel­lett foglalt állást, hogy a koreai kér­dést ..kissé később" vizsgálják meg ami lehetővé teszi majd. hogy foly­tassák a levélváltást az ENSZ és a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mányai között. Menon utalt arra hogy az ENSZ fóti',kára köteles a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mányai részéről beérkező válaszok­ról beszámolni a közgyűlésnek, és hogy a politikai bizottságnak meg kell vitatnia a főtitkár ezen beszá­molóját. A közgyűlés augusztus 28-i határozataival foglalkozva Menon kijelentette, hogy az indiai küldött­ség nem érthet egyet az ilyen hatá­rozattal, mert a koreai háborúban résztvett tizenhat államot „az ENSZ többi tagjai fölé helyezi." L ó d g e, az Egyesült Államok képviselője az amerikai küldöttség álláspontjának védelmében szólalt fel. A bizottság délutáni ülése vitájá­nak végén A. J. V i s i n s z k i j elv- társ, a Szovjetunió küldöttségének vezetője szólalt fel, aki részletesen elemezte a kérdéseknek a politikai bizottságban való megvizsgálási rend jéről szóló szovjet javaslat ellen­zőinek érveit. A Szovjetunió kép­viselője megcáfolta Franciaország képviselőjének kijelentéseit, bebizo­nyítva, hogy az augusztus 28-i ha­tározatra szavazó ENSZ-tagoknak érdekük fűződik ehhez a határo­zathoz. Rámutatott továbbá, hogy egészen tarthatatlanok a Koreában csapatokat tartó tizenhat államnak azon igényei, hogy a koreai kér­déssel foglalkozó megbeszéléseken az egész ENSZ-et képviseljék. Ezek a megbeszélések az egész ENSZ-et érintik és a Koreát érintő kérdé­seket a közgyűlésben meg kell vi- atni. Rámutatott továbbá, hogy a fegyverszüneti egyezményből (az egyezmény 60. pontja) egyáltalán nem következik, hogy az értekez­leten csak azon országok képviselői Vehetnek részt, amelyek haderőiket Koreába küldték. Bármely ENSZ­Moszkva (TASZSZ) A „Pravda" közli Filippov „Mit mutat az ENSZ közgyűlés általános vitája“ című newyorki tudósítását. Fiíippov rá­mutat, hogy az ENSZ közgyűlés 8. ülésszakán a szovjet küldöttség — csakúgy mint az előző években is — a béke megerősítésének és a népek biztonságának konkrét programmjá- val lépett fel. A békeszerető orszá­gok küldöttségei lelkesen támogat­ták a közgyűlésen a szovjet javas­latokat. Másképp fogadták ezeket a javas­latokat azok, akik nem törekednek a békére, a nemzetközi együttmű­ködésre és igyekeznek fenntartani a nemzetközi feszültséget. Az Egyesült Államok külügymi­niszterének, Dullesnek, az Egyesült Nemzetek közgyűlésének általános vitáján elhangzott felszólalása — folytatja Filippov — bebizonyította, hogy az Egyesült Államok küldött­sége ezen az ülésszakon sem mutat I a legcsekélyebb szándékot sem arra, | tagállamot el lehet küldeni az érte­kezletre. A. J. Visinsekij beszéde végén rámutatott, hogy a szovjet ja­vaslat ellenzői, minthogy nem óhajt­ják a Kínai Népköztársaságot és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságot meghívni a vitán való részvételre, megnehezítik, a koreai kérdéssel foglalkozó politikai érte­kezlet összehívását. Az ülés végén szavazást tartottas a kérdéseknek a bizottságban való megvizsgálási sorrendjéről. A bizottság többsége, élén az Egyesült Államokkal, a columbiai javaslatra szavazott, amely előírja, hogy a koreai kérdést utolsónak vizsgálják meg. Ezután a bizottság elnöke az egyiptomi küldött kérésére kijelen­tette, hogy a politikai bizottság leg­közelebbi ülését október 7-re hívják össze, a marokkói kérdés megvizs­gálása céljából, amely az elfogadott napirendben első helyen szerepel. hogy letérjen a hidegháború hírhedt politikájáról és elősegítse a nemzet­közi feszültség enyhülését. Az Egye sült Államok küldöttsége a közgyű­lés 8. ülésszakán semmiféle javasla­tot nem tett az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt álló legfontosabb kérdések megoldására. Anglia és Fíanciaország küldöttsége üres ke­zekkel jött a közgyűlés ülésszakára — mutat rá Filippov. — Lyoydi Anglia és Schuman, Franciaország küldötte az általános vitában csu­pán azt ismételték, amit előttük már az Egyesült Államok külügyminisz­tere elmondott. Az ENSZ közgyűlés 8. ülésszaká­nak általános vitája — írja befeje­zésül Filippov — világosan bebizo­nyította, hogy az egyre erősödő elé­gedetlenség az amerikai „erős kéz“ politika ellen — mely megakadá­lyozza a nemzetközi feszültség eny­hülését — mind nagyobb visszhan­got kelt az Egyesült Nemzetek Szer­vezetén belül is. Az amerikaiak „erős kéz" politikájának kudarca a ENSZ közgyü'ésének 8. ülésszakán Pa'miro Toglia'ti beszéde az olasz kéDviselőházban az olasz külpolitika kérdéseiről Róma (MTI). Palmiro Togliatti, az C>lasz Kommunista Párt főtitkára az olasz parlamentben folyó kül­ügyi vita során pénteken nagy be­szédben bírálta a korábbi keresz­ténydemokrata kormányok és a je­lenlegi olasz kormány külp^liti- káját. Togliatti részletesen ismer­tette azokat a károkat, amelyeket az atlanti politika okozott Olasz­országnak. Togliatti megállapította, hogy jú­nius 7. óta az olasz parlamentben egyre több oldalról hal alszik né­hány olyan követelés, amelyet az­előtt esak a kommunisták és a szo­cialisták hangoztattak- Gazdaság- politikai vonalon ma mindenfelől azt hangoztatják, hogy harcot ke’l indítani a néptöraegek nyomora cl'en. Togliatti ezntán a nemzetközi po­litika főbb kérdéseivel foglalkozott. A trieszti kérdés alakulása követ­keztében a közvélemény rádöbbent, hogy az előző kereszténydemokrala kormányok helytelen kü’politikát folytattak. Olaszországnak az At­lanti Tömbbe való bekapcsolódása ugyanis eleve veszélyeztette az olasz nemzeti érdekeket. Az olasz gazda­sági élet számára e'zárta a ke'eti piacokat, megakadályozta, hogy Olaszországot felvegyék az ENSZ-be és komoly veszélynek tette ki Olaszország földközitengeri és ad­riai érdekeit. Olaszország most sú­lyosan megfizet az atlanti politika hibáiért, amint ezt Dé’dáu' a trieszti helyzet elmérgesedése is bizonyítja. Togliatti a trieszti kérdésről a következőket mondotta: A trieszti kérdés népszavazás út­ján való megoblásárn vonatkozó javaslat elvileg elfogadható, de gya­Phenjan (TASzSz). A „Koreai Központi Távirati lroda‘‘ jelentése szerint szeptember 22-én a Kan von tartomány Kimgan járásában lévő Szinphnnri falu rendőrosztagának tagjai letartóztattak kilenc^ fegy­veres kártevőt. A kártevőktől hét puskát, karabélyt, géppisztolyt, ki­tette kézigránátot és 170.000 von korlatilag vészé1 yes és a'kalmp/ha- tatlan. A népszavazás megtartására vo­natkozó javaslatnak csak két ered­ménye lehet, vagy zsákutcába vagy pedig olyan helyzethez vezet, amely még a jelenleginél is rosszabb — példán' a Trieszti Szabad Terii et felosztásához. Ezért van az, hogy a kommunis­ták a békeszerződés rendelkezései­nek alkalmazását követelik vagy legalábbis azt. hogy a két övezetet ideiglenes polgári kormányzat alatt egyesítsék. A kommunisták elisme­rik, bogy ez a két_ mego’dás is nehéz, de pi lanatnyilag a legjobb, mert megakadályozná a triszti kér­dés további elmérgesedését. A továbbiakban Togliatti felszólí­totta Pellát. tájékoztassa a parla­mentet Papagnsz görög külügy­miniszterrel Albániát illetően fo y- tatott tárgyalásairól. Az olasz kor­mánynak kötelessége kijelenteni, — mondotta Togliatti — hogy Al­bánia függetlensége, szabadsága és területi épsége me’letf foglal á fást. Beszéde befejező részében Tog­liatti hangsúlyozta, hogy nagv ve­széllyel jár Olaszország számára az, ha az olasz kormány továbbra is nz atlanti politika útján halad. Az atlanti politika — mondotta — világviszonylatban válságban van. Az egész világon egyre jobban érvé­nyesül az az irányzat, amely az ösz- szrs vitás kérdések békés rendezé­sét követeli. Mi azt követeljük, hogy az olasz kormány folytassonf o’yan külpoliti­kát amely találkozik mindazoknak az olaszoknak a helyeslésével, akik szívükön viselik Olaszország és a béke érdekeit — fejezte be beszédét Pa'miro Togliatti. hamis bankjegyet koboztak ed. Cső Men Cse-nek, a banda vezetőjének vallomása szerint valamennyien két­éves hírszerző tanfolvamot végeztek s amerikai tisztek képezték ki őket. A távolkeleti amerikai csapatok ve­zérkarának hírszerző osztályához tartozó kártevő csoportot a lakosság éberségének segítségével leplezték le és tették ártalmatlanná. Az Angol Munkáspárt kongresszusának október 2-i ülése Margate. A TASZSZ különtudósí- tója jelenti: Az Angol Munkáspárt kongresszu­sának október 2-i délelőtti ülésén A. Deakin, a szállítómunkások szak- szervezetének főtitkára és Jack Tan­ner, a Szakszervezeti Főtanács el­nöke bírálta Thomas 0‘Brien-nek, a Főtanács volt elnökének a „Man­chester Guardian“ október 2-i szá­mában közzétett nyilatkozatát, amely szerint a Főtanácsnak ki kell lépnie a Munkáspártból. 0‘Brien a „Manschester Guardian“ tudósítója előtt kijelentette: kész ja­vaslatot terjeszteni a Főtanács elé arról, hogy a Munkáspártot tisztán politikai párttá alakítsák és tagsá­gát a Munkáspárt helyi szervezetei­nek tagjaira korlátozzák. Mint isme­retes, a Munkáspárt föderatív szer­vezet, amelynek ötmillió kollektív tagja van. Ezek a szakszervezeti ta­gokból kerülnek ki. Az egyéni ta­gok száma, akiket a Munkáspárt helyi szervezetei egyesítenek, mind­össze egymillió. 0‘Brien javasolta, hogy a Főtanács mondjon le jelen­legi politikai tevékenységérő! és ki­zárólag munkaügyi kérdésekre össz­pontosítsa figyelmét. Az ülésen megvitattak több hatá­rozati javaslatot, amelyek .határozót tab intézkedések megtételét követe­lik az ország pénzügyi rendszere ellenőrzésének megteremtésére. Kö­vetelték ezenkívül, hogy tegyenek javaslatokat az adókivetést illetően, a lakosság szegény rétegeit sújtó ter­hek megkönnyítésére. A végrehajtóbizottság tiltakozott a bank-részvénytársaságok államosí­tásáról szóló javaslat ellen. A ja­vaslatot elvetették. Az értekezlet azonban határozatot fogadott el, amely intézkedéseket követel „a tő­ke-elosztás jelenlegi rendszerében mutatkozó komoly aránytalanságok“ megszüntetésére. Az értekezlet arról is határozatot fogadott el, hogy nö­velni kell az öregek rokkantak és más állami nyugdíjasok nyugdíját. Az erről a kérdésről felszólalók pél­dákat hoztak fel az öregek nyomo­rúságos helyzetére és rámutattak, hogy egyesek közülük az „éhínség" határán vannak. Ezután az értekez­let zárt ülésen szervezeti kérdése­ket vitatott meg. Kártevő banda felszámolása a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban NEMZETKÖZI SZEMLE Miért nem felel me» az Egyesült Állam iknak az ENSZ alapokmánya? A* Egyesült Nemzetek Szervezete a második világháborúban a fasiz­mus felett győzelmet aratott nem­zetek koalíciójából nőtt ki. E szer­vezet magasztos céllal alakult meg: biztosítani a világ valamennyi né­pének baráti együttműködését, a nemzetközi konfliktusok békés ren­dezése. az. agresszorok megzabolázá- sa. a tartós béke érdekében. E cé­lokat fejezi ki az ENSZ alapokmá­nya. Az alapokmány egyik legfon­tosabb cikkelye a Biztonsági Tanács felállításáról és működéséről szóló rész. Ez a cikkely a Biztonsági Ta­nácsra ruházza a döntés jogát a há­ború és béke legfontosabb kérdései­ben, így például a Biztonsági Ta­nácsnak kell döntenie akkor, ha a béke megóvása érdekében az. EN«Z fegyveres beavatkozása válik szük­ségessé valahol. A Biztonsági Ta­nács működésének alapelve a Biz­tonsági Tanács öt állandó tagjának — a Szovjetuniónak, Kínának, az Amerikai Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak — egyhangúsága. Ez az elv azt jelenti, hogy a Biztonsági Tanács az enyli- tett legfontosabb kérdésekben csak akkor hozhat érvényes határozatot ha a határozat meghozatalában az öt nagyhatalom egyetért. Ezt az el­vet nevezik általában vétójognak. Ha arra a szerepre gondolunk, »melyet az Amerikai Egyesült Ál­lamok imperialistái a második vi­lágháború befejezte óta a nemzet­közi légkör megmérgezése. a nagy­hatalmak háború alatti együttműkö­désének meg nem történtté tétele, új konfliktusok provokáiása. új há­borús tűzfészkek megteremtése és új háború megindulásának kierősza­kolása terén játszottak és játszanak, nem okoz meglepetést, ha azt látjuk, hogy az ENSZ-ben helyet foglaló amerikai képviselők már az ENSZ gyakorlati működésének első napjá­tól kezdve aknamunkát folytatnak az ENSZ alapokmányának megvál­toztatása. elsősórban a vétójog meg semmisítése érdekében. Az amerikai 'mperiaiisták azt szeretnék, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete ame­rikai kézben lévő nemzetközi szer­Az Egyesült Államok és Franco Spanyolországa között támadójeliegű katonai megegyezés jött létre. A megkötött egyezmények feljogosítják az Egyesült Államokat, hogy kato­nai berendezéseket építhessen és használhasson Spanyolország terüle­tén, hogy oda katonai missziókat küldjön. Ennek ellenében Amerika 226 millió dollár „segélyt" nyújt Spanyolországnak, magától értetődő- feg katonai célokra. Az egyezmény kétségtelenül beilleszkedik az Egye­sült Államok háborús előkészületei­nek láncolatába. Spanyolország ez­zel az egyezménnyel lényegileg sze­repet vállal a támadó Atlanti Szö­vetségben. Ugyanakkor ez a szövet­ség elmélyíti Spanyolország gazda­sági válságát, amerikai megszállást hoz az országra, méginkább ameri- kanizálja a spanyol gazdasági életet és újabb elviselhetetlen adókkal sújtja a spanyol népet. Az Egyesült Államok uralkodó kö rei tehát nyílt szövetséget kötötte.k az egész világ népei által megvetett és kiközösített Franeo-rendszerrel és ezzel megmutatták, hogy kalandor- politikájuk keresztülvitele érdeké­ben a legszégyenletesebb cinkosság­tól sem riadnak vissza. A helyzet kínos voltát még az amerikai bur- zsoá sajtó is látja. A New York Times című amerikai burzsoá lap képmutató hangon meg is írta, hogy ..szembe kell néznünk azzal, hogy le kell nyelnünk egy keserű pirulát. Ez a pirula a Franco-Spanyolország- gal kötött katonai egyezmény.” Az „atlanti szövetségesek" táborá­ban az egyezmények megkötése al­kalmából felhangzottak a hivatalos dicshimnuszod A hozsannázás mel­lett azonban hallani lehetett más bangókat is. amelyek azt mutatják, hogy az amerikai—spanyol egyez­mény tovább mélyíti az Amerika és vezette változna, ame'y ráütné pe­csétjét az amerikai ímperiaíi-dák valamennyi agresszív cselekedetére, „jogi indokkal" vértezné fel a sza­bad és független népekre törő tá­madókat. Ennek akadálya a vétó­jog. Az amerikai imperialisták foly­tatják az ENSZ alapokmány elleni támadásukat, most, az ENSZ 8. ülés­szakán is. Wiley szeuálor, az ameri­kai szenátus külügyi bizottságának elnöke és Dulles külügyminiszter már a 8. ülésszak megkezdése előtt kampányt indított az alapokmány módosítása érdekében. Dulles kül­ügyminiszter bejelentette, hogy Am« rika kidolgozza az ENSZ alapok­mány módosításának tervezetét. % Nem kell magyarázni, hogy az ENSZ alapokmány csak az amerikai imperialisták véleménye szerint szo­rul módosításra. A béke és a nem­zetközi együttműködés valódi hívei­nek véelménye szerint az ENSZ alapokmánya tökéletesen megfelel » béke érdekeinek. Az amerikaiak legújabb manőve­rei még a szövetségesek józanabb köreiben is nyugtalanságot keltenek. Ezek a körök a nemzetközi téren uralkodó valóságos erőviszonyokat tekintetbe véve óvatosan figyelmez­tetik az amerakaiakat. hogy veszé­lyes kalandra vállalkoztak. A lon­doni „The Times“ például azt irta, hogy az ENSZ-tagállamok többségé­nek véleménye szerint „a jövő vi­lágának és az egész világ rendjének rendkívül komoly kárt okoznak, ha lehetővé tennék aa ENSZ állandó kommunistaellenes szövetséggé való elkorcsosuiását.“ Az ENSZ 8. ülésszakán az alap- okmánymódosítás körül folyó vita még nem ért véget. Az eddigi jelek azonban máris azt mutatják, hogy az amerikai mesterkedérek komoly ellenállásba ütköznek, mert az elle­nük folyó harcban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kép­viselői mellett felsorakoznak a gyar­mati és függő országok, világosab­ban látó politikusai és több nyugati ország képviselői is. Indiai lapok az Északbe'el-Burmában tartózkedó Kuomintang csapatokról (MTI) A „National Herald“ című indiai lap Je Küng-Csao csangkaj- sekista „külügyminiszternek“ azzal a nyilatkozatával foglalkozik, amely szerint tiltakozni akar a burmai kor­mánynál az Északkelet-Burmában tartózkodó Kuomin'- -csapatok­nak a burmai légiére" <1 történt bombázása miatt. Az indiai lap felháborodottan ír- ia: „A Kuomintang csapatok nem kínai, hanem burmai földön tartóz­kodnak és ottani jelenlétük már xna­gábanvéve is agressziót jelent Bur­ma ellen. Az a követelés, hogy a ranguni kormány ne törekedjék az agresszorok kiűzésére, több mint ar­cátlanság, sértés Burma ellen és. sértés az ENSZ ellen. A „Times of India" helyesli Bur­ma akcióját a Burmában tartózkodó Kuomintang banditák ellen és Wa­shingtont. valamint Csang Kaj-seké-. két teszi felelőssé azért, hogy,.még mindig Kuomintang csapatok tar­tózkodnak Burmában. Szövetség Francoval nyugati partnerei közötti ellentétet. Ezzel az egyezménnyel ugyanis az Egyesült Államok jelentősen meg­erősítette pozícióit az Atlanti óceán keleti részén és a Földközi tengeren, ami csorbítja Anglia érdekeit. — Ugyancsak az angol érdekeket fe­nyegeti, hogy az egyezmény megkö­tésével a Gibraltár angol támasz­pontra amerikai biztatásra igényt tartó Franco feltehetőleg további amerikai buzdításban részesül majd. Franciaország érdekei szintén újabb veszélyben vannak, mert amerikai haderők kerülnek az északafrikai francia gyarmatbirtokok közvetlen közelébe. Minthogy e szövetségesek egyrészt kénytelenek számolni né­peik antifasiszta beállítottságával, másrészt aggódnak pozícióik miatt, nem nézik túl Jó szemmel Franco és az amerikaiak közeledését. Ez sajtójukban is kifejezésre jut. A „The Times" már az egyezmények megkötésének másnapján nyugtalan­kodott, hogy „abban a pillanatban, amikor az Egyesült Államok haszná­latba veszi a spanyol támaszponto­kat, földközitengeri hatalommá nö­vi ki magát.” A francia „Combat* amiatt fakadt ki, hogy az amerikai­ak lényegesen udvariasabbak a fa­siszta Francoval, mint a franciák­kal: „Milyen diszkrétek voltak Spa­nyolországot iiletően és ugyanakkor hogyan foglalták el La Roehellet, Chateauxrouxt, vagy Verdunt, hogy amerikai támaszponttá változtassák — írja a lap. Ez, a párhuzam sem­miesetre sem kellemes a franciák számára.” Washington és Madrid megegye­zése az amerikai háborús politika újabb bizonyítéka Hiába szónokol­nak az amerikai vezető körök kép­viselői „békeszeretetükről", cseleke­deteik megmutatják, hogy minden­képpen fokozni igyekeznek a nem­zetközi feszültséget.

Next

/
Thumbnails
Contents