Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-22 / 222. szám

*} i I TOLNAI NAPLÓ mJ&mOl£7ÁRJAi EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: Befejeződött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozása (1—2. o.) G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszte­letére adott ebéden (3—4. o.) Gyorslista a Második Békekölcsön harmadik sorsolásának negyedik napjáról (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PA'RTBIZOTTJAGA'NAK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM ARA 50 FILLER KEDD, 1953 SZEPTEMBER 22 Befejeződött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak harmadik országos tanácskozása .4 termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozót vasárnap reggel íolYtatták tanácskozásukat. A tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tit­kára, az MDP Politikai Bizottságának tagja és Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Jelen ’ voltak: G e r ö Ernő elvtárs, belügymi­niszter és Hegedűs András elvtárs, földművelésügyi miniszter, a minisztertanács első elnökhelyettesei, F~a r ka s Mihály és Acs- Lajos elvtársak, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkárai, az MDP Politikai Bizott­ságának tagjai és V é g Béla elvtárs, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkára. Ott volt R ón ai Sán­dor elvtárs az országgyűlés elnöke. Megjelent a ta­nácskozáson a minisztertanácsnak és az MDP Központi Vezetőségének több más tagja is. A tanácskozást Tóth László sztahánovista traktoros nyitotta meg. A tanácskozás második napján leiszólaltak: Fod­róczi Lajos, a mihályi Táncsics tsz elnöke, Dankó And­rásáé, a nyír telki Vörös Csillag tsz elnökhelyettese, Nagy Ferenc, a komiósdi Terv tszcs elnöke. Belce Sán­dor a szabolcsmegyei gacsályi Dózsa tsz elnöke, Mercz Anna, a Csanádi Úttörő tsz tagja, Peidl Mihályné, a teklaiajvi Vörös Őrség tsz párttitkára Kun Imre, a turkevei Harcos tsz elnöke Vida György, „ kemecsei Dózsa tsz elnöke, Király Lajos, az igali gépállomás politikai helyettese Kovács Istvánná, a hatvani Dózsa tsz elnöke, H. Kovács Gyula, a szeghalmi I. típusú tszcs tagja, Hanschut Lajos, az Újpesti Gyapjúszövő sztahánovista művezetője. Klenczner Józseíné, a püs­pökladányi Október 12 tsz növénytermesztője, Kepper Ferenc, a szepetnekj I. típusú tszcs tagja Házi Gyula, a ceglédi Nagy Sztálin tsz elnöke Molnár Dezsőné, az adorjánházi Ady Endre tsz tagja, Horváth István, az orosházi Dózsa tsz elnöke. Sziveri Kálmán, a mágo- csi Rákost tsz elnöke Eles István, a hajdúnánási. Ha­ladás tsz elnöke, Lados András, a gyöngyöspatai Arany kalász l es típusú tszcs elnöke, Varga József, a vámos­családi Nagy Család tsz elnöke Krizsanyik Jánosné, a pásztói Szabadság tsz ingja és Bernáth Lajos, a karca­gi Április 4 tsz elnöke. Bernáth Lajos hozzászólása után a vitát bezár­ták. Losonczj Pál. a barcsi Vörös Csillag tszcs munka- érdemrendes elnöke ezután néhányat lelolvasott a ta­nácskozáshoz érkezett többszáz távirat közül, amelye­ket tsz-tagok, gépállomási dolgozók küldtek az ország minden tájáról. A vitában elhangzott hozzászólásokra Hegedűs András, földművelésügyi miniszter válaszolt. A tanácskozáson Dobi István elvtárs az elnöki fa- nács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke mon­dott zárszót. Az alábbiakban néhány, a tanácskozáson elhang zott telszólalást közlünk. Tóth László, a bartai gépállomás Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett sztahánovista traktorosa : „Tőlünk, sztahanovista traktorosoktól, példamutatást vár a falu népe“ dánként 19.97 mázsát adott a búza. míg a másikon csak 16.80-at. Sok nehézséggel kell megküzde- nünk még az állattenyésztésben is. A fő baj az, hogy rosszul állunk szakemberek dolgában. A legtöbb szövetkezetben nincs takarmány­szabvány — nálunk is ez a helyzet. De nagyon hiányzik a képesített könyvelő is, emiatt nincsenek pon­tos nyilvántartások. Ezen minél előbb változtatni kell. Sok bajt okoz az is, hogy az állatvásárlást az ál­lattenyésztési igazgatóságra bízták, amely nem sokat törődik vele, mi­lyen állatot vesz a tsz részére, neki csak az a fontos, hogy a tervét tel­jesítse. Szükségesnek tartom, hogy a tsz-eink maguk vásárolhassák a tenyészállataikat. Többször meg­győződtünk róla, hogy azért az ár­ért, amiért nekünk egy tehenet vá­sároltak, mi ugyanolyan minőségben kettőt tudtunk volna venni. Meg kell mondani azt is, hogy a szak- képzettséggel nálunk, elnököknél is sok még a hiba, többet kell tanul­nunk ahhoz, hogy jó szakemberekké válhassunk. Szeretnék még beszélni a gépállo­más és a termelőszövetkezet kapcso­latáról. Elsősorban mi magunk va­gyunk felelősek azért, hogy ezen a téren hiányosságok vannak. Gyak­ran nem biztosítottunk szállást a gépállomás dolgozóinak, meleg étel­ről sem gondoskodtunk mindig. De hibásak a gépállomások vezetői is. Előfordult, hogy kértem a gépállo­mástól egy Zetor-traktort, az igaz­gató elindította, az agronómus köz­ben másfelé irányította, a politikai helyettes megint más irányba uta­sította a gépet. Mindenhova ment a traktor, csak a mihályi tsz-be nem érkezett meg. Zavarok vannak az alkatrészellátás körül is. Gyakori eset, hogy amikor egy kis alkat­rész kell a kombájnba, egy darab sincs belőle a gépállomáson. Egy alkalommal teherkocsit kellett el- küldenünk, hogy 50 kilométer tát volságról hozzon egyet. Erre ráfizet a gépállomás is, a termelőszövetke­zet is. Van még egy problémánk, s ezt nemcsak a mi szövetkezetünkben emlegetik sűrűn. Sokhelyen a föld aranykoronaértéke nem felel meg a föld minőségének. Némelyik 8 arany­koronás föld minősége majdnem olyan, mint a 18—19 aranykoronásé. Meg kellene ezt vizsgálni, s az aranykoronaértéket arányba kellene hozni a föld minőségével. Beke Sándor, a gacsályi Dózsa tsz elnöke : A párt, a kormány minden erővel támogatja n szövetkezeteket — de a szövetkezetek fejlődéséért mi vagyunk felelősek Kedves elvtársak! Több dologról szeretnék beszámolni, eredmények­ről is, hibákról is. Én 3000 normál­holdas vállalást tettem, s ebből ed­dig 70 százalék üzemanyagfogyasz- tás mellett, 2000 narmálholdat tel­jesítettem G—35-ös traktorommal. Gépállomásunk éves tervét globáli­san 115 százalékra teljesítette. Eb­ben nagy része van annak, hogy már tizenkét sztahánovistánk van. Magam azt ígértem, hogy három gyengébben teljesítő társam felett védnökséget vállalok és segítem őket, hogy elérjék a sztahánovista szintet. Nagyon örülök annak, hogy gépállomásunkon már tizenkét szta­hánovista dolgozik. Néhány szót szeretnék szólni az óragrafikonról. Kérem a traktoros elvtársakat, alkalmazzák bátran, ne idegenkedjenek tőle. Sokat segít ez abban, hogy ellenőrizzük a saját munkánkat, s hogy rendszeresen karbantartsuk gépünket. Én ennek is köszönhetem, hogy az aratásnál — bár sok volt a dűlt gabona, s a somkóró is nagy volt — mégsem volt műszaki kiesésem. Az óragrafi­kont nemcsak a nagy területeken lehet alkalmazni, hanem még a ki­sebb táblákon is. Itt a traktoros le­méri, mennyi idő alatt tette meg az első fordulót, s ezt az időt igyek­szik végig tartani. Az eredmény nem is marad el. Példának felhozom a saját egyhónapi keresetemet. Augusz tusban 294 munkaegységet szerez­tem, nem is beszélve a 2400 forint­ról, amit a gépállomástól kaptam, összesen már 920 munkaegységem van. A jó kereset persze még jobb kedvet, nagyobb lendületet ad a munkához. De nemcsak eredményekről aka­rok beszélni. A mi gépállomásun­kon például még sokszor előfordul, hogy elfogy az üzemanyag, le kell állni a géppel. Máskor az éles eke­vas hiányzik. Schmeiezer István traktorostársam nemrég kihívott verseny re; vele történt meg, hogy a raktáros hibájából 24 órán át nem kapott zsírt a gépéhez, nem tudta ápolni, végülis le kellett állnia, s három kilométert kellett gyalogolnia a gépzsirért. Elvtársak, meg kell, hogy bírál­jam a földművelésügyi minisztériu­mot is. Az elvtársak a rádióból, a sajtóból biztosan tudják, hogy pá­rosversenyben vagyok Süveges Dá­niellel,. Én azonban nem tudom, hogy neki hány normálholdja van már és hány százalékra teljesítette az éves tervét. Az ország minden részén érdeklődéssel figyelik ezt a versenyt, kérem a minisztériumot és közelebbről az ÁMG központját, értékelje a verseny eredményeit, ha nem is naponta, de legalább tizna- ponként, Hiszen vannak az ország­ban még jópáran kiváló traktoris- ták, akik már sokszor taposták a sarkamat — mint Magyar János, Várnagy Zoltán, Sólyom Imre és mások — de nem ismerem az ered­ményüket. Egy másik kérésem is van a mi­nisztériumhoz. Javítsák meg a négy­zetes vetőgépek gyártását, mert ezeket a gépeket most nem lehet iól kihasználni. Amikor a gyártól kértünk szerelőt, azt a választ kap­tuk, hogy nem felelnek a gépért, mert sorozatban gyártották. Hiba van a 30 soros vetőgépekkel is, s ez országos méretekben komoly vesz teséget okoz. Ezért javaslom, hogy műszakilag tökéletesítsék ezt a gé­pet. Elvtársak, nálam a terv kiinduló­Ugy gondolom, nekünk itt nem csupán az eredményeinkről kell be­szélnünk. El kell mondani azokat a hiányosságokat és nehézségeket is, amelyekkel termelőszövetkezeteink küzdenek. Bizony, a kormány pro- grammját eleinte sokan nem ériet­ték meg a tsz-tagok közül. Az ellen­ség ezt kihasználta, agitálni kezdett a tsz-tagok között a kilépésre. — Egyes helyeken a párttitkár és az elnök — ahelyett, hogy igyeke­zett volna meggyőzni az ingadozó tsz-tagokat, — maga is megingott. Ennek az ingadozásnak is része van abban, hogy sok tsz-ben még nem fogtak hozzá a soronlévő me­zőgazdasági munkákhoz, a betakarí­táshoz, a vetéshez. Azt hiszem, a kormányprogramra alapján eddig tett intézkedések és a jól működő szövetkezetek eredmé­nyei elegendő érvet adnak ahhoz, hogy meggyőzzük az ingadozó tsz- tagokat: nem a szövetkezeten kí­vül, hanem azon belül találják men a boldogulásukat. Minden tsz-elnö'<- nek és élenjáró szövetkezeti tagnak kötelessége segíteni ebben a felvi­lágosító munkában. Mi elhatároztuk, hogy patronáljuk a járás, sőt az egész megye gyengébb termelőszö- . vetkezeteit, meghívjuk például a mosonmagyaróvári, vagy a téti já­rásból az ingadozó tsz-tagokat. A saját járásunkból már el is jöttek jópáran, elbeszélgettünk velük, meg­mutattuk gazdaságunkat, elmond­tuk, hogyan értük el eredményein­ket. De mi magunk is elmegyünk majd az ilyen tsz-ekbe, s elmagya­rázzuk, milyen eredményeket lehet elérni, ha a tsz-ben jó a kollektív szellem. Az ingadozó tagnak csak a ceruzát kell előszednie, s ha szá­molni kezd, hamar rájön, hogy aki a tsz-ből kilép, az rosszul jár, A mj szövetkezetünkben például csu­pont, s a vállalás teljesítését és Túlteljesítését tekintem a célnak. Ezért harcolok, s tudom, hogy eh­hez a célhoz el is kell. hogy érjek. Mert a versenyfelajánlás szent ígé­ret, ami’, népünknek teszünk. Aki felajánlást tesz. komoly becsület­beli kötelességet vállal- Nekünk, szta hánovistáknak, különösen nagy a felelősségünk. Az a hivatásunk, hogy mindig feljehb és feljebb tor­iunk, szüntelen harcot folytassunk a jó munkamódszerek elterjesztéséért, a módszerek tökéletesítéséért. Tő- 'ünk vár példamutatást a falu népe. Én most, itt, ezen a tanácskozáson elhatároztam, hogy a vállalásomat, amit a felejthetetlen Sztálin elvtárs 74. születésnapjára tettem, decem­ber 21 helyett már november 39-ra teljesítem. pán a 10 százalékos beadási ked­vezmény 165 ezer forint nyeresé­get jelent az idén. Akadt nálunk is olyan tag, aki először aláírta a nyi­latkozatot, hogy kilép, de amikor alaposan meggondolta a dolgot, visz szavonta aláírását. Eddig gyakran nem mondtuk ki nyíltan, hanem inkább takargattuk 3 hibáinkat. Felelősség terhel a meglévő hiá­nyosságokért minket, elnököket is. Elsősorban a mi hibánk, hogy nem harcolunk eléggé a termelőszöv%t- kezeteinkben lévő helyi adottságok kihasználásáért. A mi szövetkezetünkben már ugyancsak eljött az ideje, hogy be­vezessük a füves vetésforgót. Már­ciusban kértem az engedélyezését, a minisztérium le is küldte a járási tanács mezőgazdasági osztályára, de ott még mindig a fiókban hever. Többízben felhívtam erre a figyel­met, kértem, segítsenek bennünket a füves vetésforgó bevezetésében, de ezideig még választ sem kaptunk. Megvan a lehetőségünk az öntö­zés fejlesztésére is; több esetben felülvizsgálták már nálunk a ta­lajt és mindig azt állapították meg, hogy nem lehet öntözni, mert a ta­lajunk nem ereszti át a vizet. Ez­zel sem értünk egészen egyet, mert ha a 12 holdas kertészetben ugyan­olyan minőségű talajon lehet ön­tözni, akkor lehet odakint a szántó­földön is. Nem tettünk meg mindent a fejlett agrotechnika alkalmazásá­ra sem. Vannak még olyan tagok, akik félnek az új módszerektől, mert attól tartanak, hogy például a keresztsoros vetés túl sok munka­egységbe kerül a szövetkezetnek. Pedig megéri, hiszen nálunk is van olyan példa, hogy az egyik táblán, ahol keresztsorosan,. vetettünk, hol­Az a véleményem, hogy az eddi­gi felszólalók közül igen sokan el­felejtették: mostani tanácskozásunk nak döntő fordulatot kell jelentenie termelőszövetkezeteink életében. —* Ezért nem elég csak az eredmények ről beszámolni, hanem beszélnünk kell szövetkezeti mozgalmunk hiá­nyosságairól is. Az egész dolgozó parasztság, egész dolgozó népünk ránk figyel most, s várja: mit ha­tározunk ezen a tanácskozáson, ho­gyan akarunk a termelőszövetkeze­tek hibáin javítani? Mi akkor tölt­jük be feladatunkat, amellyel dol­gozó társaink minket megbíztak, ha nem kendőzzük el a hibákat, s ja­vaslatokat is teszünk azok kijavítá­sára. A mi szövetkezetünk 1800 holdon, 214 taggal működik. A föld nagy s mi még nem tanultunk meg nagy- üzemi módon jól gazdálkodni. Egy- I két hónappal ezelőtt a mi szövet­kezetünkben is megindult a bom­lás, s egy ideig még a vezetők is tétlenül, tehetetlenül álltak. A ta­gok csak arról beszéltek, hogyan ' lehet kilépni a szövetkezetből. Ami­kor reggel kimentem a mezőre, mert hallottam, hogy az emberek nem akarnak a kombájn mellett dolgoz­ni, s magyarázni kezdtem a kor­mány nyilatkozatát, csaknem elza­vartak. Megmondták: nem kell ne­kik sem a vezetőség, sem a szövet­kezet, learatják a búzát és men­nek haza. A hangadó a saját só­gorom volt. Gondolkoztam azon: ezek az emberek egész életükben gürcölő parasztok voltak, akik ed­dig minden gondban, bajban kiáll­tak a szövetkezet mellett — most nem maguktól találhatták ki, hogy többé nincs szükségük a szövetkezet­re. Rájöttem, hogy egy volt hor­thysta rendőrtörzsőrmester kezdett a szövetkezet ellen szervezkedni, s mindenáron külön közgyűlést akart összehívni. A közgyűlést azonban mi, a szövetkezet vezetői hívtuk ősz sze. Ez a közgyűlés igen viharosan zajlott le. Először meg sem akar­ták hallgatni az elnöki beszámolót, követelték vissza a belépési nyilat­kozatokat, s azt követelték, hogy ír­jam alá a kilépési nyilatkozatokat. Én erre nem voltam hajlandó, s nem szerkesztettem meg — mint ahogy egyesek követelték — a fel­oszlást kérő jegyzőkönyvet sem. A közgyűlés után mégis elkészült egy iiyen jegyzőkönyv, 129 aláírás­sal. Csakhogy az aláírásokból 45 hamis volt, 11 aláíró pedig egyetlen napot sem dolgozott a szövetkezet- oen. A szövetkezet hűséges tagjai ellenjegyzőkönyvet készítettek. S a szövetkezetben lassan megfordult a hangulat — az ellenjegyzőkönyvet egymásután írták alá azok is, akik korábban a legjobban hangoskod­tak a szövetkezet feloszlatása mel­lett. Az ellenjegyzőkönyvet magam hoztam fel a minisztériumba, s a minisztérium engedélyezte továbbra is a szövetkezet működését, a szö­vetkezet feloszlatását kérő jegyző­könyvet pedig visszakaptuk. Hazamenve, összehívtuk a szövet­kezet hűséges tagjait. Én a beszá­molómban megbíráltam saját elnöki működésemet, öt esztendeje veze­tem a szövetkezetét. Elmondtam, hogy az utóbbi időben úgy gon­doltam: teljhatalmú úr vagyok, én parancsolok, másnak nem lehet vé­leménye. Elismertem ezt a hibát, de ugyanezt a módszert tapasztaltuk a járási és a megyei mezőgazdasági osztálynál is. Amikor például ná­lunk jártak a megyétől, én tanápsot kértem, hogy mi legyen a baromfi­beadással, mert a tagoknak nincs baromfijuk, azt a választ kaptam: .Elvtárs, rugalmasan oldja meg ezt a kérdést." Hát én „rugalmasan" megoldottam, s az ilyen módszerek­nek az lett az eredménye, hogy el­szakadtam a szövetkezet tagjaitól, azoktól, akik vezetőjüknek válasz­tottak engem. Nem érdekelt a vé­leményük. A brigádmegbeszéléseken már várták, hogy milyen újabb pa­rancsot osztok, nem volt kezdemé­nyezés, nem is próbált senki bele­szólni a vezetésbe. Mióta ezen a hibán változtattam, azóta megváltozott a tagság véle­ménye is. A vezetőségi ülések, köz­gyűlések után már azt mondják: ez a vezetés a helyes, mindenki meg­mondhatja a véleményét, javasla­tait. Nálunk most már helyreáll a rend, de a járás több szövetkezeté­ben még nem fordult meg a hangu­lat. Ma is szilárdak, erősek azok a szövetkezetek, ahol a tagság ön­ként lépett be, de ahol a járási és' megyei tanácsok versengtek, hogy hói lesz előbb szövetkezeti a köz­ség, vagy a járás, s a tagok a Ser­tés-, vagy a szarvasmarhabeadás miatt léptek be, ott még sok az in-i gadozó. ' 0/ (Folytatás a 2, oldalon) ' ] /P Fodróczi La os, a mihályi Táncsics tsz Kossuth-dijas elnöke : Kötelességünk segíteni a gyengébb szövetkezeteket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents