Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-15 / 216. szám
2 NAPLÓ 1953 SZEPTEMBER 15 Határosait javaslattervezet a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III• országos tanácskozására A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szeptember 12-én ülést tartott, megtárgyalta a termelőszövetkezetek helyzetét és a szövetkezeti gazdaságok megszilárdításával kapcsolatos feladatokat s a vita alapján a következő határozati javaslatot terjeszti a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói 1953 szeptember 19—20-ra összehívott III. országos tanácskozása elé. „1948 óta a termelőszövetkezeti mozgalom hazánkban mély gyökeret vert, újtípusú, öntudatban megnövekedett szövetkezeti parasztság alakult ki, amelynek százezrekre menő tábora harcosan és tántoríthatatla- nul áll a szövetkezeti gazdálkodás, a verítélkes munkával és közös összefogással megteremtett, sokmilliárdos értéket kitevő közös vagyon mellett, mert azt tekinti felemelkedése alapjának. Termelőszövetkezeteink jelentős része megszilárdult, tagjaik jó munkájának, eredményeként az elmúlt évi aszály nehézségei ellenére gazdaságilag megerősödtek és ebben az évben mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben jó eredményeket értek el. Ezek a termelőszövetkezeti gazdaságok tagjaik számára javuló életet biztosítottak és példát mutatnak a később alakult, még sok nehézséggel küzdő termelőszövetkezeteknek gazdaságuk megerősítésére. Ezek a termelőszövetkezetek még a jól gazdálkodó középparasztok előtt is meggyőzően bizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás fölényét. Megszilárdult termelőszövetkezeteink eredményei bizalommal töltik el a termelőszövetkezeti tagságot, mert világosan mutatják a szövetkezeti gazdálkodásban rejlő hatalmas lehetőségeket. Bizakodásunkat növelik pártunknak és kormányunknak mindazok az intézkedései, amelyek lehetővé teszik, hogy a termelőszövetkezeti tagok jóléte az eddiginél gyorsabban növekedjék. Már ebben az évben is a tavalyinak kétszeresére emelkedett a termelőszövetkezeti tagok kenyér- gabona részesedése és nem egy termelőszövetkezetben hat—nyolc—tíz kilogramm kenyérgabona, sőt ennél is több jutott egy-egy munkaegységre. Ebben az évijen nem volt ritkaság, hogy a szorgalmasan dolgozó tagok 40—60 mázsa, sőt ennél nagyobb mennyiségű kenyérgabonát kaptak munkájuk után. Elmondhatjuk, hogy termelőszövetkezeteink többsége nemcsak biztosította a tagok részére szükséges kenyérgabonát, hanem a jól dolgozó termelőszövetkezeti tagoknak saját szükségletükön felül bőven jutott gabonájuk a szabadpiacra is. Megállta a helyét az I. típusú termelőszövetkezeti csoportok jelentős része is és a táblás gazdálkodás előnyének felhasználásával növelte a szövetkezeti parasztok termelési átlagait. Nagy segítséget jelent számunkra az összes kenyér- és takarmány- gabona, a hízottsertés, a tej, a tojás és a baromfi, valamint az egyéb beadási kötelezettségek csökkentése és az összes beadási hátralékok elengedése. Hasonlóképpen érezteti hatását termelőszövetkezeteink gazdasági megszilárdítása terén a múlt évi hátralékok, a többszázmilliós hiteltartozások egyrészének elengedése, a gépállomási díjak csökkentése és az állatorvosi költségek és oltóanyagok fizetése alóli mentesítés. Ezek a kedvezmények lehetővé tették számunkra, hogy növeljük a tagok természetbeni és pénzbeli részesedését. Vannak olyan termelőszövetkezeti tagok — különösen az utóbbi időben alakult termelőszövetkezetekben, — akiket az elmúlt gazdasági év nehézségei elkeserítettek és az ellenség sugalmazására a bajokat, nehézségeket a közös gazdálkodásnak tulajdonítják. Felelősséget érzünk ezeknek a tagoknak felvilágosításáért, mert kilépésükkel saját maguknak és családjuknak ártanának és az ellenség malmára hajtják a vizet. A dolgozó parasztság felemelkedése útjáról, a haladás útjáról visszafordulni hátrányos volna; ezért felhívjuk ezeket a tagokat, tartsanak ki a szövetkezeti gazdálkodás mellett, marad janak termelőszövetkezeti tagok és szíwel-lélekkel dolgozzanak a szövetkezeti gazdálkodás felemeléséért, a tagok jólétének megteremtéséért, minden termelőszövetkezetben. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozata alapján megjelent új kormányprogramm után nagy örömmel valljuk, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk most érkezett el igazán az új élet küszöbéhez, mert államunk eddiginél nagyobb arányú támogatása a termelőszövetkezeti parasztok számára megteremti a gyorsabb felemelkedés lehetőségét. Kötelességünk élni ezzel a lehetőséggel. De nem várhatunk mindent az államtól. Nekünk is ki kell javítani az általunk elkövetett hibákat és a munkafegyelem megjavításával, az eddiginél jobb minőségű munkával kell biztosítanunk a magas terméshozamok elérését és a közös jövedelem növelését. Ezek alapján a termelőszövetkezeti gazdaságok megszilárdítása és a termelőszövetkezeti tagság életszívona- lának emelése érdekében a következő határozatot hozzuk: 1. Viráírzó közös gazdaság — jómódú szövetkezeti narasztság! A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlesztése útján biztosítsuk, hogy a szövetkezeti tagok életszínvonala elérje. — sőt meghaladja — a jól dolgozó, földműveléshez jól értő középparasztokét. A termelőszövetkezeti gazdálkodás legfőbb célja a tagok életszínvonalának emelése, amelyet mindenekelőtt a közös gazdálkodásból származó jövedelem növelése útján kell biztosítani. A termelőszövetkezetek közös gazdaságát úgy kell fejleszteni, hogy a tagok számára jómódú életet biztosítson és minden szorgalmasan dolgozó tag nak bőségesen jusson minden terményféléből és állati termékből. — Különösen fontos a kenyérgabona, bui'gonya, valamint a háztáji állatoknak takarmánygabona és szálastakarmány elegendő biztosítása. Növelni kell a termelőszövetkezetek pénzbevételeit és ezen keresztül lényegesen növelni kell a tagság egy munkaegységre eső pénzjövedelmét. Ezért a termelőszövetkezeteknek nagymennyiségben kell zöldségféléket és állati termékeket, az utóbbiak között elsősorban hízottsertést, hízottmarhát és tejet termelni, hogy a beadási kötelezettség teljesítése mellett minél többet vihessen szabadpiacra. 1. A jövőben a termelőszövetkezetek évi termelési tervével együtt gondosan el kell készíteni a termelőszövetkezetek jövedelemelosztásának előzetes tervét. A termelési év megkezdése előtt a tagsággal meg kell vitatni, hogy milyen módszerekkel lehet növelni az egy munkaegységre eső természetbeni része- szedés mennyiségét és a pénzjövedelmet. Az igazgatóság minden hónapban számoljon be a tagságnak arról, hogy a tervezett természetbeni jövedelem és a pénzbevételek megvalósítása terén milyen eredményeket ért el. a) A termelőszövetkezeteket sokoldalú gazdaságokká kell fejleszteni és arra kell törekedni, hogy jelentős bevételekhez jussanak, különösen a zöldség, gyümölcs és szőlő- termelésből, valamint az állattenyész lésből. A szarvasmarha, sertés, juh, és lótenyésztés, továbbá a hizlalás fejlesztése mellett növelni kell olyan magas pénzjövedelmet biztosító ágazatokat is, mint a haltenyésztés, méhészet, stb. b) A termelőszövetkezetekben ki kell fejleszteni a pénzbeli jövedelem fokozása érdekében a termeléshez közvetlenül kapcsolódó melléküzemágakat, amelyek megköny- nyítik és gazdaságosabbá teszik a termelőszövetkezetekben termelt termények és termékek értékesítését. Ennek keretében különösen nagy gonddal kell fejleszteni a tej feldolgozását. Ajánljuk ezt az I-es és Il-es termelőszövetkezeti csoportoknak is. c) Minden termelési év elején a tervezéssel egyidőben ki kell dolgozni a termelőszövetkezet takarékossági tervét és ennek alapján intézkedéseket kell tenni a pénzzel, az anyaggal, a munkaegységgel való takarékosság érdekében, továbbá az adminisztratív és igazgatási költségek csökkentésére. A közgyűlés tegye az ellenőrző bizottság legfontosabb feladatává a takarékossági intézkedések, különösen a helyes munkaegységfelhasz nálás ellenőrzését. Az ellenőrző bizottság erről a közgyűlésnek minden negyedévben számoljon be. d) A termelőszövetkezetekben a tagok rendszeres és évközbeni pénz ellátása érdekében biztosítani kell, hogy meghatározott időközönként (havonta, másfélhavonként) teljesített munkaegységeikre pénzbeli előleget kapjanak a tervezett jövedelmüktől függően és emellett a család egyéb szükségleteitől függően különféle terményeket, termékeket is. 2. A termelőszövetkezeti tagok közös gazdaságból származó jövedelmének gyorsütemű növelése mellett az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a háztáji mellékgazdaságból származó jövedelem növelésére, mind az I. típusú csoportokban, mind a termelőszövetkezetekben. a) A termelőszövetkezeti tagok már ezév őszétől kezdődően — ahol a körülmények erre megfelelőek, — telepítsenek gyümölcsfákat és szőlőt a háztáji területen. b) Célul kell kitűzni, hogy minden termelőszövetkezeti családnak legalább egy tehene és egy anyakocája legyen. A termelőszövetkezetek a közös állomány szaporulatából a közgyűlés határozata alapján megfelelő áron juttassanak állatot azoknak a tagoknak, akik állatállománnyal nem rendelkeznek. c) Más módon is segíteni kell a háztáji gazdálkodást. A termelőszövetkezetek szerezzenek be méhcsaládokat, házinyulat, selyemhernyókat az egyes családok igénylése alapján a háztáji gazdaságok részére. A beszerzés költségeit az egyes tagok fedezzék. Lássák el a közös gazdaságból tagjaikat a háztáji gazdaságban szükséges zöldségmagvakkal és palántafélékkel. Szervezzék meg a termelőszövetkezetek a háztáji gazdaságok termelvényeinek közös értékesítését és tegyék lehetővé, hogy a tagok pénzjövedelme ezúton is növekedjék. 3. A termelőszövetkezeti tagok szociális helyzetét az alábbiak szerint kell megjavítani: a) javasoljuk, hogy a minisztertanács kötelezze a termelőszövetkezeteket, hogy szociális alapot létesítsenek és az öregek, betegek támogatására használják fel pénzjövedelmük két százalékát. b) Az öreg tagokat könnyebb munkára kell beosztani és lehetővé kell tenni, hogy munkaegységeket érjenek el. Az I-es típusú termelőszövetkezeti csoportokban pedig adjanak segítséget az öregek munkájának elvégzéséhez. c) A munkaképtelenné vált öreg termelőszövetkezeti tagokat, ameny- nyiben legalább két évet rendszeresen dolgoztak a termelőszövetkezetben, évenként kötelezően legalább két mázsa búza és ezer forint támogatásban kell részesíteni. Emellett a termelőszövetkezet fizesse az SZTK díjat, hogy a tagok díjtalan orvosi kezelése biztosítva legyen és a termelőszövetkezet vásárolja meg a gyógyszereket. Ezenkívül a közgyűlés: — ha a szociális alap erre lehetőséget nyújt — egyéb kedvezményeket is juttathat. d) Az olyan huzamosabb ideig munkaképtelenné vált tagok részére, akik legalább két éven át résztvet- tek a termelőszövetkezet közös munkájában és a kötelező munkaegységet teljesítették, ha a betegségük egy hónapnál tovább tart, javukra kell írni az előző év azonos időszakában szerzett munkaegységeiknek 50 százalékát. e) Feltétlenül érvényt kell szerezni az alapszabály azon előírásának, hogy a terhes asszonyokat és kisgyermekes anyákat könnyebb munkára kell beosztani és biztosítani kell, hogy a szülés alkalmával három hónapra mentesítsék őket a fizikai munka végzése alól. Az igazgatóság felelős azért, hogy erre az időre a szülő nők részére az előző év ugyanazon időszakában teljesített munkaegységeik ötven százalékát javukra írják. f) Minden termelőszövetkezetben a jól dolgozó nők közül három—öttagú szociális bizottságot kell választani, melynek feladata a szociális ügyek intézése, az igényjogosultságok elbírálása és a közgyűlés elé terjesztése. E bizottságok működésének szabályait a termelőszövetkezeti tanács november végéig adja ki. II. A termelőszövetkezeti tagok jólétének megteremtése érdekében növelni keli a szö”"*kezeti gaz- daságok termésátlagait és a közös állattenyésztés hozamait. 1. A növénytermelés terén elsősorban minden erővel a kenyérgabona kukorica, burgonya, cukorrépa — és a városkörüli termelőszövetkezetekben — a zöldségfélék terméshozamát kell emelni. A termelőszövetkezetekben célul kell kitűzni, hogy az elkövetkezendő két év alatt a kenyér- és takarmány- gabona, valamint a kukorica terméshozama kh-ként átlagosan legalább három mázsával növekedjék. a) E cél elérése érdekében a tagság felvilágosításával, a szövetkezetek helyes vezetésével el kell érni, hogy minden tag legalább a kötelező munkaegységet megszerezze és a családtagok erejükhöz mérten kivegyék részüket a közös munkából. Fel kell szólítani mindazokat a tagokat, akik a termelőszövetkezetből az elmúlt esztendő nehézségei miatt eltávoztak, hogy minél többen térjenek vissza a termelőszövetkezetbe. Lehetővé kell tenni, hogy a dolgozó parasztok családtagjai a családfő nélkül is beléphessenek a termelőszövetkezetbe. b) Közvetlen feladatunk, hogy biztosítsuk közös földjeinken az őszi kenyérgabonavetés időben való elvégzését, mert ez a legközvetlenebb előfeltétele tagságunk, dolgozó népünk jövőévi kenyérellátásának. Ugyanakkor az őszi mélyszántás elvégzésével elő kell készíteni a talajt a tavaszi növénykultúrák alá. A kevesebb munkaerővel rendelkező termelőszövetkezeteknek ajánljuk, hogy területükön kisebb mértékben termeljenek munkaigényes növényeket és vessenek nagyobb területen gabonaféléket, szálastakarmányt, lucernát. Ugyanakkor minden tagot mozgósítani kell az őszi termények betaka- itására, hogy a betakarítás késedelme miatt a tagokat anyagi veszteség ne érje és a beadási kötelezettség mielőbbi teljesítése után megkaphassák kukorica, burgonya és egyéb részesedésüket. c) Nagy súlyt kell helyezni a helyes talajművelés megszervezésére (előhántós ekével őszi mélyszántás, koratavaszi simítózás, vetés, előtti kultivátorozás, legalább háromszori kapálás, állandó gyommentes talaj biztosítása.) A fejlett növénytermelési módszerek kidolgozásánál a helyi természeti, gazdasági és üzemi adottságok figyelembevételével kell az élenjáró mezőgazdasági tudomány eddigi eredményeit alkalmazni. A vetésterv elkészítésénél ki kell dolgozni táblánként a termés fokozására szolgáló legjobb módszereket és ezek végrehajtását meg kell szervezni. Az eddiginél jobban kell figyelembevenni a földművelésben nagy gyakorlattal rendelkező termelőszövetkezeti tagok sok évtizedes tapasztalatait. d) Növelni kell a talaj termőképességét a rendszeres talajerőutánpótlással, az istállótrógya szakszerű kezelésével és alászántásával. A trágyát minden nap szállítsák ki a táblákra és ott gondosan kezeljék. Ez a szállítási eszközök számának növelését teszi szükségessé, ezért javasoljuk, hogy a gépállomások több teherautót kapjanak. A termelőszövetkezetekben a lófogatok számának további szaporítása mellett növelni kell az igásökrök számát is. A talajerő növelése érdekében fokozni kell a műtrágya felhasználását is, mégpedig a növény szükségleteinek és a talaj adottságainak megfelelő összetételben és mértékben. e) Minden termelőszövetkezetben és I-es típusú csoportban rá kell térni a vetésforgós gazdálkodásra. Ahol a füves vetésforgó bevezetésének a feltételei nincsenek meg. ott egyszerű 4—7 szakaszos forgót kell alkalmazni. A nagyobb állat- állománnyal rendelkező termelőszövetkezetekben külön szántóföldi és külön takarmányos forgót kell bevezetni. A vetésforgó összeállításánál ügyelni kell a növények helyes sorrendjére, a jó elővetemény és a jó talajelőkészítés biztosítása végett. A jó elővetemény és az állatállomány takarmányszükségletének fedezésére a pillangós virágú növények területét fel kell emelni a szántóterület tíz százalékára. f) Gondoskodni kell jóminőségü vetőmagvakról. Minden növényből ki kell jelölni a megfelelő nagyságú vetőmagtermő parcellákat és a vetőmagot rendszeresen fel kell újítani nemesített, fajtiszta, jóminőségű vetőmaggal. A termelőszövetkezetekben évről-évre vetőmagalapot kell létesíteni, amely fedezi az évi teljes vetőmagszükségletet. g) A terméshozamok emelésére ki kell használni a helyi öntözési lehetőségeket, a termelőszövetkezetek saját maguk építsenek öntözőtelepeket, víztárolókat és halastavakat. h) A termelőszövetkezetekben a terméshozamok növelése nagyrészt a gépállomások munkájától és a jó együttműködéstől függ. Ezért a gépállomások igazgatói, agronómusai, traktorvezetői érezzenek az eddiginél nagyobb felelősséget a termelöszövet kezetek termeléséért, a termésátlagok növeléséért, az eddiginél sokkal jobb minőségben végezzék munkájukat és tartsák be a mezőgazdasági munkák minőségi előírásait. Annak érdekében, hogy a gépállomások a termelőszövetkezetek főbb gépi munkáit el tudják végezni, szükségesnek tartjuk, hogy gépparkjukat elsősorban növényápoláshoz, betakarításhoz és szállításhoz szükséges gépekkel, felszerelésekkel egészítsék ki. Javasoljuk, hogy a minisztertanács a traktorvezetők számára — a bányászokhoz hasonlóan — a hűségjutalom és a traktorosmunkában eltöltött idő tői függő kitüntetés rendszerét vezesse be. A termelőszövetkezeteknek pedig nagyobb gondot kell fordítani a traktorvezetők megfelelő szálláshelyeinek és étkezésének biztosítására. 2. A termelőszövetkezetek állattenyésztésében elsősorban a hozamok emelését és emellett a szarvasmarha, sertés és juhállomány számszerű növelését kell célul kitűzni. 1954 év végéig a termelőszövetkezetek érjék el, hogy a tehenészetekben a fejés istállóátlaga naponta legalább hét liter legyen, anyakocánként ’ átlagosan zsírsertésnél hat malacot, hússertésnél kilenc malacot válasszanak le egy-egy fialás után és évente'' minden kocát lehetőleg kétszer malacoz- tassanák, a sertéshizlalásnál pedig legalább húsz százalék legyen a takarmányértékesítés. A termelőszövetkezetek közös állatállományát úgy kell fejleszteni, hogy a beadáson felül a közös állat- tenyésztés hozamaiból bőven jusson piacra, hogy ezzel növekedjék a termelőszövetkezetek pénzjövedelme és az egy munkaegységre jutó pénzbeli részesedés. Felhívjuk az I-es és Il-es típusú termelőcsoportok tagjait, hogy létesítsenek közös állatállományt és annak jövedelmét fordítsák a tagok életszínvonalának emelésére. a) Mindenekelőtt az állattenyésztés alapját, a szilárd takarmánybázist kell megteremteni. A. takarmány termelési terveket összhangba kell hozni az állattenyésztés fejlesztésével. Minden termelőszövetkezet dolgozzon ki hároméves tervet a rétek és legelők feljavítására. Ne legyen egyetlen talpalatnyi termelőszövetkezeti rét, vagy legelő, sem egyéb terület, amelyet ne tisztítottak volna meg a gazoktól és ne fejtrágyáztak volna. Javasoljuk, hogy a termelőszövetkezeti községekben és városokban a községi legeltetési bizottság kezelésében lévő legelőket véglegesen adják át a termelőszövetkezeteknek. 1954. év végéig el kell érni. hogv a termelőszövetkezetekben minden szarvasmarhára öt, tíz darab juhra öt, sertések és baromfiak részére pedig három köbméter állandó jellegű siló (betonsiló) jusson. b) A jobb takarmányértékesítés elősegítése érdekében minden termelőszövetkezet létesítsen takarmánykamrát, amelyet fel kell szerelni szecskavágó, kalapácsos daráló, répavágó, és egyéb takarmányelőfcé- szítő készülékekkel. A termelőszövet kezet igazgatóságának egyik tagját felelőssé kell tenni a takarmányok helyes előkészítéséért. Mind a legelőn, mind az istállókban biztosítani kell az állatok állandó és rendszeres ivóvízellátását, kutak és önit'ató- berendezések létesítésével. c) A közös állatállomány elhelyezésére egyszerű, olcsó és házi kivitelű istállókat kell építeni, hogy az a termelőszövetkezet részére nagy beruházást ne jelentsen. Javasoljuk a termelőszövetkezetek gazdasági építkezéseinek építési engedély alóli mentesítését. d) Ahol a baromfitenyésztés feltételei kedvezők, ott fejleszteni kell a közös baromfiállományt. A vizek közelében viziszárnyas-telepeket kell létesíteni. fii. Biztosítsuk a termelőszövetkezetek -1 s oszabá ívszerű. demokratikus vezetését. l.A termelőszövetkezetekben feltétlenül érvényt kell szerezni a sző vetkezeti demokráciának. Fel kell "zámolni az elnökök és más veze(Fohftatás a 4. oldalon)
